Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-23 / 276. szám
NÉPÚJSÁG 1978. november 23„ csütörtök fiz ötletbörze A Kner és a piackutatás A Gyulai Kötőipari Vállalat a közelmúltban ötletnapot tartott. Két héttel előtte egyéni és csoportos beszélgetések folytak buzdító bemelegítésül, és plakátok is kikerültek üzem- szerte a falakra, mindenkinek tudtul adva, hogy ekkor meg ekkor szívesen látják a dolgozókat, és ötletenként ötven forintot a helyszínen fizetnek. A gondolatok csaponghatnak, nem adnak külön témát. A terület: az egész vállalat. Lett-e siker? Sümeghi Csaba igazgató és Rozsnyai Ferencné szb-titkár az eredményt jónak tartja. Az érdeklődést a tények mutatják legjobban: 59 ötlet villant föl és ebből 48-at ott helyben elfogadott az öttagú bizottság. Az ügyes kezdeményezés értékét tovább növeli, hogy 12 ötlet ebből újításnak minősül. És ez nagy szó ott, ahol az elmúlt öt évben összesen nem volt 12 újítás. Horváth József függetlenített munkavédelmi előadó egymaga 18 javaslattal állt elő, és ebből 8 újítás. Három éve dolgozik a vállalatnál, három szakmája van — esztergályos, gépszerelő, gépkocsivezető — és harminckét éves. Régen azt mondták az ilyen emberre: ezermester. Minden érdekli — és mindent meg tud csinálni, amit akar. Ezt legutóbb a házépítésnél mutatta meg, amikor csaknem százezer forintnyi különböző munkát maga végzett el. Másnak is akadt több benyújtott gondolata, de őt — a valóságos ötletgyárost — meg sem közelítette senki. — Régóta melengette, tervezgette ezeket az ötleteket, hogy egyszerre ennyi termett belőlük? — Nehéz elhinni, de így van : el sem akartam menni, mert nem vettem komolyan az egészet. Na, nem a rendezvényt, hanem a saját elgondolásaimat nem tartottam annak, azokat, amik megfordultak a fejemben. Aztán a kollégák addig rágták a fülemet, hogy csak engedtem az „erőszaknak” S két nappal előbb hozzáfogtam, először beszélgetés közben megfogalmazni elképzeléseimet. — Hogy jön az ötlet? Mi indítja meg a gondolatot? — Maga az élet, a munka. Ha végigmegy az ember az üzemben, a dolgozók mindig mondanak valamit a gépre, a munkára vonatkozóan. Ha ezt és magát a munkafolyamatot megfigyeljük, és megjegyezzük, ez már a kezdet. Akkor is észben marad, ha nem használjuk fel azonnal. De aztán, ha kell, beugrik, és utána lehet nézni alaposabban. Az elraktározottat elővenni. — így volt most is? Elővette az emlékezetből ? — Valahogy úgy, amikor már elszántam magam. Az előbb említett két nappal az ankét előtt végigmentem az üzemben, minden gépet megnéztem, most már azzal az elhatározott szándékkal, hol, mit lehetne — sőt kellene — tenni. Főleg a varroda és kötöde érdekelt, mert azt ismerem a legjobban, hiszen a harisnyagyárban is dolgoztam, és ott a hat év alatt több újításom volt. — Itt van a mostaniból kettő: az áruterelő és a köz- ketlivágó alkalmazása a láncológépen. Ezek is újítások lesznek. Mi a lényegük? — Nagyon röviden: munkaművelet-megtakarítás, ami időspórolással egyenlő. Több felesleges mozdulat kiküszöbölése, aránylag sztárja egyszerű, de automatikusan működő berendezéssel. Vagy inkább eszközzel. — Javaslatai több irányúak. Műszaki, technológiai, munkavédelmi jellegűek, de van olyan is köztük, amihez csak egy intézkedés kell. Ilyen a versenytábla felállítása üzemrészenként, vagy a reszlifonál értékesítése például. De még olyan is, mint a műszaki klub megalakítása. Hogyan fogadták? — A klub már meg is alakult, s azt hiszem, ennél jobb fogadtatás nem is kell. De ezt az egészre el lehet mondani, ugyanis annyira komolyan vette a vállalat a javaslatokat, hogy maga az igazgató dolgozta ki a háromlépcsős végrehajtást. A gazdaságosságra és takarékosságra vonatkozó legsürgősebb tennivalókat december 31-ig megvalósítják. A több pénzt igénylő műszaki, technológiai intézkedéseket a jövő év első felében. És a kevésbé fontos, de mégis szükséges, továbbá nagyobb kiadással járókat pedig ezek után. Mindez nemcsak az ötleteket és újításokat adók elismerését jelenti, hanem igazi biztatást is a jövőre. Mindnyájunknak. — Ezek szerint várják a következő börzét? Talán már van is valami a tarsolyban ? — Nézze meg a naptáramat. Oda firkáltam föl azt a nyolcat, amit már restelltem elmondani a múltkor. És ott sorakozik a legújabb négy is, ami azóta jutott az eszembe. A közelmúltban Gyulán, a városi tanács dísztermében rendezte meg- az MHSZ gyulai járási és városi szervezete jubileumi ünnepségét abból az alkalomból, hogy az idén 30 éves az MHSZ. Az elnökségben ott volt Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára, Ivicz Imre alezredes, az MHSZ megyei titkára, a járási és városi párt-, állami és gazdasági szervezeteinek vezetői. A levezető elnök Kora Kornél, az MSZMP járási bizottságának titkára köszöntötte a szép számmal megjelent hallgatóságot, majd ünnepi megemlékezést dr. Marsi Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára mondott. Bevezetőjében méltatta azt a történelmi utat, amit a magyar nép járt végig a felszabadulás óta, és azt a szükségszerűséget, amelynek eredményeként három évtizeddel ezelőtt létrehozták az MHSZ jogelődjét, a Magyar Szabadságharcosok Szövetségét. Elismeréssel szólt az alapító tagokról, a hozzájuk csatlakozó állampolgárok sokaságáról, akik nehéz helyzetben kevés tapasztalattal Miről ír a Magyar Mezőgazdaság legújabb száma? A közelmúltban országos tanácskozást rendezett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, amelynek témája a műszaki tervezési és a beruházási tevékenység volt. A Magyar Mezőgazdaság e heti száma részletes beszámolót közöl a tanácskozáson elhangzottakról. Befejezéséhez közeledik a termelési rendszerekről indított vita, ezúttal az üzemszervezési és ökonómiai tartalékok feltárásában rejlő lehetőségekről jelenik meg írás. „Amíg a tejtermelő rendszerek többségében a biológiai, műszaki tényezők egymással összhangban fejlődnek, addig az emberi tényezők, így többek között a vezetés-szervezet, nem tart lépést a fejlődéssel.” Ezzel a megállapítással kezdődik dr. Kocsis Sándor és. dr. Vályi Éva, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanárainak cikke, amelyben a tejtermelő gazdaságoknál érvényesülő vezetési elveket teszik vizsgálat tárgyává. Az e heti színes képriport — Kölcsényi Zoltán munkája — a nagycenki méntelepet mutatja be, amely az egyik legjelentősebb műemlékünk is. A nagy tömegű karbamid etetéséről szerzett tapasztalatokról Gyulai György írása számol be, Gund el János és dr. Ba- binszky László, az Állat- tenyésztési Kutató Intézet munkatársainak publikációja pedig az etetési módnak a hízósertésekre gyakorolt hatását elemzi. küzdötték le a kezdeti nehézségeket. Sokan közülük 1919-ben a Tanácsköztársaságért vívott harcban tanulták meg, hogy a haza fegyveres védelmére is fel kell készülni. Hálával emlékezett meg a szabadságharcos szövetség első járási-városi vezetőjéről, Gőz Sebestyénről, Róth Farkas Sándorról. Az eltelt három évtized alatt a többiek mellett nagy fejlődésen ment keresztül a szocialista haza védelme is, ami széles népi, társadalmi alapokon nyugszik. Ezt a hazafiasságot ismerte el a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, amikor 1978. április 22-én Budapesten, a Csepel Vas- és Fémművek munkás- otthonában rendezett ünnepségen Czinege Lajos hadse- regtábomok — akkor még vezérezredes — átadta a szövetségnek a Vörös Csillag Érdemrendet. Ez a magas kitüntetés azt fejezi ki, hogy a szövetség tevékenysége 30 év alatt mindig szervesen illeszkedett az állami és társadalmi szervek pártunk által irányított honvédelmi nevel óm unkájának egészébe. Dicsérőleg szólt a járási-városi szervezet ez évi tevéFelröppent egy hír Békéscsabán: a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő Kner Nyomda bajban van, decemberben leállnak majd a gépek, a nyomdászoknak nem lesz munkájuk. A hír terjedéséhez kedvező alapot teremtett, hogy a Népújság szeptember 2-i száma már hangot adott a nyomda sokasodó gondjainak. Egy akkora vállalkozás, mint amilyen a Kner Nyomda, amely jó néhány száz embert foglalkoztat, esetleg kényszer- leállásával mégis meglepetést okozna, még akkor is, ha év közben támadt nehézségeit jól ismerjük. Igaz lenne a hír, vagy csak kacsa az egész? Ezf a mendemondákból nehéz lenne megítélni, forduljunk tehát a legilletékesebbekhez. Egy kacsa nyomában — Előre bocsátom, hogy egyetlen gép sem fog leállni a Kner Nyomdában — kezdi Fazekas Tamás, a Kner Nyomda anyag- és áruforgalmi főosztályvezetője. Majd így folytatja: — Mégis azt kell mondanom, hogy a „rémhír” nem lep meg. Már év közben, pontosabban az év derekán láttuk, hogy eredeti terveinket nem tudjuk teljesíteni, és nagyon úgy nézett ki, hogy mintegy 2300 tonna dobozzal kevesebbet gyárkenységéről. Több mint 40 klubban csaknem kétezer fiatal dolgozik: lövészek, rádiósok, modellezők, könnyűbúvárok, tartalékosok. Különösen a modellezők tűntek ki, akik nemcsak az országban, hanem a nemzetközi sportéletben is sok sikert értek el, és akik a magyar válogatott gerincét adják. Ismertette a szövetség előtt álló feladatokat, majd beszéde befejezéseként gratulált azoknak, akik az évforduló alkalmából kitüntetést kaptak. Ezt követően Goda János városi és Bihari Ferenc járási titkár kitüntetéseket adott át a legjobban tevékenykedő aktíváknak. A 25 éves szolgálatért a Honvédelmi Érdemérem arany fokozatát kapta Nádházi András, Kardos István, Szegedi Sándor és Szögi Antal. A 20 éves szolgálatért az ezüst fokozatot Dér Lajos, Biró László, Bakos László, Szabó Lajos és Vlasies Antal. Rajtuk kívül tizenhármán kapták meg 15 éves munka után a bronz fokozatot, 13-an pedig emléklapot kaptak. B. O. tunk összességében, az előirányzottnál. Rajtunk múlott, hogy .az a 2300 tonna december 31-ig ezerre csökken majd. — Kutatták-e, hogy mi okozza a tervtől való lemaradást? — Ez természetes. És azt is megállapítottuk rögtön, hogy a fennakadást nem lehet egyetlen tényező számlájára írni. Az említett Népújság-cikk munkaerőgondjainkat, a munkafegyelem lazaságait tolta előtérbe. Ez viszont csak részben magyarázat. A többi kiváltó ok legalább ilyen súllyal esik a latba. De legjobb, ha az elején kezdjük. A termelés egyik kulcsa a Kner Nyomdában a forma- készítés. Azaz, a termékek előállításához szükséges nyomóforma kialakítása. Ez mindeddig úgy alakult, hogy a termékek teljes körét tekintve a nyomda csak mintegy 30 százalékban tudta évközben a termékösszetételt megváltoztatni. Ennyire futotta a formakészítő kapacitásból. A termelés 70 százaléka a régi nyomóformákra alapozott hagyományos termékekre épült. Ez volt az az időszak, amikor a kereskedelmi osztályt tréfásan „vevőelhárítási osztálynak” nevezték, amikor a nyomda még tetszés szerint és szabadon választhatott a Megrendelő és a megrendelések között. A csomagolástechnika fejlődésével, az igények növekedésével egy időben azonban minden megváltozott. A megrendeléseket összesítve az derült ki, hogy a korábbi 70:30 százalékos arányt meg kellene fordítani, vagyis a nyomdának arra kellene fölkészülnie, hogy részarányát tekintve év közben 70 százalékban tudjon újonnan belépő termékek gyártására átállni. Világossá vált, hogy ezekkel a követelményekkel szemben a Kner Nyomda rugalmatlanná vált, elsősorban a formakészítő kapacitás szűkösség« miatt. Nettó vagy tára? Merőben már kérdés az, hogy ,az igények, illetve az igénylők, megrendelők magatartásának megváltozását hogyan ítéljük meg. Erről a főosztályvezető a következőket mondja. — Teljességgel megértjük azt, amikor évközben kihozott új termékhez keres egy- egy megrendelő csomagolóanyagot és emiatt kell új formát készíteni. Rendkívül bosszantó azonban, ha egy jól használható, korábbi formát tulajdonképpen minden különösebb gyakorlati ok nélkül kell a szemétbe dobnunk. Mondok erre egy példát. Tegnapelőtt az szerepelt a csomagolóanyagokon a becsomagolt termékek súlyának megjelölésére, hogy nettó súly. Tegnap úgy döntöttek, hogy ehelyett írjunk töltősúlyt. Ma már „hasznos tömegként” szerepel ez a felirat. Ugyanazt a nyomóformát tehát a jelölések megváltoztatása miatt háromszor kellett elkészíteni, kétszer, mint használhatatlant eldobni. Ilyen formán szerintem milliókat hajigá- lunk ki a drága importanyagból egy-egy évben az ablakon át. Ez a 'Jognak azonban még mindig csak az egyik — bár mindenképpen komolyabb vizsgálatot követelő — oldala. Nézzük most azonban azt, hogy a megváltozott gazdasági, piaci körülmények hogyan hatottak a termelésre, pontosabban arra a folyamatra, amelyet a szakzsargon ma így fogalmaz: a kapacitások leterhelésének biztosítása. A békéscsabai Kner Nyomda mintegy 300 partnerral áll kapcsolatban. Akik eddig — mint láttuk — megrendeléseik bőségével hozták zavarba a csomagolóanyag gyártására szakosodott nagymúltú békéscsabai nyomdát. Az elmúlt évek nyomdaipari rekonstrukciójának eredményeként Kecskeméten és Budapesten is fölzárkózott egy- egy nyomda a csomagolóanyag-gyártók közé. Ezzel kialakultak egy egészséges verseny feltételei. — Az elmondottakon kívül ezek a gondok nem jelezték azt is, hogy a Kner Nyomda le-lemarad a versenyben ? Akkor a hegy megy Fazeka, Tamás rövid gondolkodás után válaszol: — Kétségtelen, hogy a vevőkör megtartásához ma már kevés a megszokott színvonalat produkálni. Ebben is előbbre kell lépni évről évre. Mégsem ez a fő gondunk, hiszen vevőkörünkben nincsen fluktuáció, minden régi megrendelőnk munkával lát el ma is. Vannak azonban egyéb változások. Vegyük azt például, hogy az édesipari termékek árának emelkedése némiképp csökkentette az édességek iránti keresletet, ezt felismerve az édesipar megkezdte az olcsóbb termékek előállítását, amelyeknek csomagolóanyagát mi ebben az évben a már bevezetőben elemzett okok miatt nem tudtuk vállalni gyártásra. Most decemberben érkezik meg egy új formakészítő gépsor, ezzel a jövő évre már előnyünkre változik a helyzet. Elmondhatom, hogy már mintegy 15 ezer tonna papírdoboz gyártására kötöttünk szerződést, s így mindössze 5—600 tonnányi gyártásra hagytunk szabad kapacitást. Az édesipar mellett a gyógyszeripar termékszerkezetének váltása is kedvezőtlenül befolyásolta terveink teljesítését. De ne soroljuk tovább. összefoglalóan a gondok köréből azt a következtetést vontuk le, régi mondással élve: ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegynek kell Mohamedhez mennie. Évente mintegy 30 —40 új megrendelővel kötünk szerződést, ebből ma már minden másodikat nekünk kell felkutatnunk, egyébként az így kötött üzletek mindig is jelentősebbek, mint a „maguktól jövők”. Hogy a veszni látszó 2300 tonnából 1300-at sikerült megfognunk, azt mindenképpen a piackutatásnak köszönhetjük. A másik ezerre is találtunk volna megrendelőt, de igényeik kielégítéséhez nyomóformát úgysem tudtunk volna készíteni. Ehelyett az egyéb termékek gyártását fokoztuk. Szó, ami szó, azzal fejezhetném be: nem éppen a legkönnyebb éveink közé tartozik ez a jubileumi esztendő. ♦ A hír tehát kacsa volt. A Kner Nyomda gépei nem állnak le. Csupán a nyomdának kell átállnia egy újfajta szemléletre alapozott termelésre, amelynek lényege, hogy a gyorsan változó piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodva, a minőségi színvonal emelésével igyekeznek a 75 éves vállalkozás országhatárokon túlnövő hírnevét megtartani, öregbíteni. Ennek a piackutatás, csupán egyik — de semmiképpen el nem hanyagolható — feltétele. Kőváry E. Péter MHSZ jubileumi ünnepség Gyulán Kora Körmi köszöntötte a szövetség tagjait Fotó: Béla Ottó
