Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-23 / 276. szám
1978. november 23., csütörtök Hétszázhetven négy szocialista brigád a közművelődési vetélkedőben Lezárult a jelentkezés a Békés megyei munkásbrigádok közművelődési vetélkedőjére. Közel 11 ezer ember részvételével 774 szocialista brigád csatlakozott ebben az évben a mozgalomhoz. Érdekesen alakult a jelentkezettek aránya. A MEDOSZ- hoz tartozó gazdaságokból 147, az ÉDOSZ-tól 55, a HVDSZ-től 28, az építőktől 15, a KISZÖV-től 137, a MESZÖV-től 70, a Körösök Vidéke Tsz-Szövetségtől 113, míg a Dél-Békés megyei Tsz-Szövetségtől 87 munkásbrigád küldte el jelentkezési lapját a megyei művelődési központnak. A megyei bizottságok nélküli ágazatokból (mint például a vasasok, nyomdászok, vasutasok stb.) 122 kollektíva készül a vetélkedőre. A benevezett brigádok folyamatos művelődését segítik a különböző közművelődési intézmények előadások, ankétok szervezésével, ismertetők készítésével. Ebbe a munkába, — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — bekapcsolódtak a pedagógusok, a politikai munkatársak, a műszaki értelmiségek, akik egész évben a brigádok segítői és a szóbeli versenyeken is szaktanácsadók lesznek. A Megyei Művelődési Központ és az egyes művelődési témákat gondozó munkacsoportok egész évben figyelemmel kísérik ezt a sok irányú munkát, tapasztalatokat gyűjtenek és november, december hónapban valamennyi szaktanácsadó részére megbeszélést szerveznék a felkészülés módjáról, a munkahelyi döntők kérdéscsoportjainak összeállításáról és az egységes értékelés rendszeréről. A közművelődési mozgalom folyamatos szakasza 1978. október 1-től 1979. március 1-ig tart, április 5-ig pedig meg kell rendezni a munkahelyi döntőket és elődöntőket is. A megyei érdekképviseleti szervek április 22-én rendezik a szakági döntőket. A megyei döntő, politikai, irodalmi, anyanyelvi, zenei témakörökből és a világunk összefoglaló névvel jelzett ismeretekből május 13-án lesz Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. B. Zs. Iparági kulturális napok A balett-pantomim kategóriában Szokol Mariann és Vass Johanna szólista szerezte meg a 3. helyet Első alkalommal az idén rendezte meg a Tégla- és Cserépipari Tröszt az iparág dolgozóinak kulturális vetélkedőjét, az I. téglaipari kulturális napokat, melyet a jövőben kétévenként tartanak. A nyáron lezajlott területi selejtezők után november 18—19-én Budapesten, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban került sor az országos méretű kulturális vetélkedő döntőjére. Tíz kategóriában — néptánc, ma- gyarnóta-népdal, versmondás, balett-pantomim, irodalmi színpad, pol-beat-táncBékés megyéből hat mű- dal, tánczene, népi hangszerszólók, kórus, és egyéb — 54 sorszám előadói szereztek jogot a döntőn való szereplésre. A balett-pantomim kategóriában Kabódi Sán- dorné tanítványai, Szokol Mariann és Vass Johanna szólista a 3. helyen végzett, ugyanebben a kategóriában a gyermek balettcsoport második lett. A kórusok versenyében szép békési siker született : Sutyinszki János karnagy vezetésével a békéscsabai kamarakórus nagy sikerrel'mutatta be műsorát, s az első helyen végzett. Sutyinszki János karnagy vezényletével nemcsak a zsűri, hanem a közönség elismerését is méltán érdemelte ki a békéscsabai kamarakórus Fotó: Szekeres András produkciónak tapsolhatott a közönség. A tekintélyes zsűri — tagjai: Bánki Iván, a Magyar Televízió zenei rendezője, Bicskei Gábor, a Játékszín igazgatója, Kistamás Erzsébet, a Népművelési Intézet munkatársa, Módos Péter, a Magyar Televízió zenei szerkesztője és Vásárhelyi László koreográfus — döntéseivel minden résztvevő elégedett volt. November 27-én, hétfőn 19 órai kezdettel az orosházi művelődési központban Verdi Requiemjét adja elő a Szegedi szimfonikus zenekar és a Szegedi Zenebarátok Kórusa. Az Országos Filharmónia első orosházi bérleti hangversenyén Vaszy Viktor (képünk) vezényel, a műsorban Karikó Teréz, Lengyel Ildikó, Réti Csaba és Gregor József énekel Díszhangverseny szocialista brigádok tiszteletére Csoportosan érkeztek az ünneplőbe öltözött diákok és felnőttek szombat délután a szarvasi Vajda Péter Művelődési Központba. A nagyterem zsúfolásig megtelt. Itt rendezték meg ugyanis a szocialista brigádok tiszteletére a jól sikerült díszhangversenyt. A megjelenteket dr. Tóth Lajos tanszékvezető főiskolai tanár, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke köszöntötte. Előadásából kiderült többek között: Szarvason csaknem 300 szocialista brigád tevékenykedik, taglétszámuk meghaladja a négyezret. A szocialista brigádok igen sok társadalmi munkát vállalnak az oktatási és gyermekintézmények fejlesztéséért, karbantartásáért, korszerűsítéséért, a Körös-parti város építéséért, szépítéséért. Ezért évente egyszer — hálájuk jeléül — díszhangversenyt adnak tiszteletükre az általános iskolák, a gimnázium és az óvónőképző intézet kórusai, szólistái. A mostani díszhangversenyen kórusok énekeltek, ci-1 terazenekar kísért, harmonikán, hegedűn, klarinéton, zongorán adtak elő halhatatlan zeneszerzők számaiból. A jól sikerült szép hét végi programról mondja Laukó Györgyné, a városi tanács pénzügyi osztályán dolgozó szocialista brigád vezetője: — A mi brigádunk ez év távaszán alakult. Igen jó kapcsolatot teremtettünk a II. számú általános iskola 1/b osztályával, és az általános iskolák kisegítő tagozatával. Sok társadalmi munkaórát. — Mi is iskolásokat patronálunk — mondja erről Skorka Györgyné, a Szirén Ruházati Szövetkezet Alkotmány Szocialista Brigád helyettes vezetője. — Minden rendezvényükre elmegyünk. Ott segítünk, ahol tudunk. Együtt örülünk a sikereknek, együtt oldjuk meg a problémákat is. Most, úgy érzem, hogy a diákok és a közreműködő tanárok a hangversenyen visszaadták nekünk azt, amit tőlünk kapnak. Örülök, hogy eljöttem erre a felejthetetlen eseményre. Remélem, évente megismétlik a díszhangversenyt, amire mi, szocialista brigád tagok örömmel eljövünk. a. Fantasztikus utazás M űvész-közönség találkozó Szarvason Ruzicskay György Munká- csy-díjas érdemes művész Fantasztikus utazás című rajzsorozata a közelmúltban jelent meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában. Ebből az alka- lamból elsőnek szülővárosában, Szarvason rendeztek művész-közönség találkozót. A városi könyvtár olvasószobájában és előszobájában száznál többen voltak, akik tapsviharral köszöntötték a mestert és feleségét. A vendégeket Tusjak Györgyné, a könyvtár vezetője meleg barátsággal köszöntötte, majd átadta a szót Ruzicskay Györgynek. A mester — aki örömmel tett eleget a kedves meghívásnak —, mindenekelőtt a képzőművészet szépségéről, őstörténetéről beszélt. Elmondotta többek között, hogy az ősember előbb tudott rajzolni, mint beszélni. A barlangok falára felrajzolta az általa istenített, vagy áhított lényeket. Élő eszköz volt a képzőművészet. Egyiptomban, Itáliában, Olaszországban, Párizsban, Leningrád- ban, Moszkvában, Budapesten és másutt mérhetetlen sok gyönyörűség halmozódott fel festők, szobrászok alkotásaiból. Az emberek milliói járják a múzeumokat, székesegyházakat, hogy csodálattal adózzanak a művészi alkotásoknak. Ma már a legegyszerűbb otthonokban is találni képzőművészeti alkotást rajz, festmény, plakát vagy egyéb formában. Ezután müncheni tanulmányairól, római, velencei, firenzei, párizsi, nagyváradi és más városbeli emlékeiről szólt, majd így folytatta: — Egy festő élete az örök új keresése. A művész önmagának is felteszi a kérdést: hogyan tovább? Milyen úton haladjon tovább? Technikailag, formailag állandóan újat akar adni önmagából. Én is mindig kerestem — és keresem ma is — az újat. így születtek sorra különböző témájú rajzsorozataim. — Hogy miért szeretem a rajzsorozatokat? Mert az ember élete, gondolatvilága, munkássága nem egy mozzanatból, hanem egy egész folyamatból áll. Ezt igyekeztem én feldolgozni. Megrajzoltam többek között a Szerelemkeresőt, a Világosság felé, Tessedik Sámuel élete, a Fantasztikus utazás és egyéb címen megjelent sorozatokat. Ilyen folyamatokról „vallanak” például a hatalmas konpozíciók, freskók. Rómában, a Sixtus-ká- polnában Michelangelo freskói is egy biblikus történeti folyamatot őriznek. Ma nincsenek ilyen hatalmas termek, falak. így hát nyomdailag reprodukálható formában, rajzsorozatban mondom el történeteimet. Így ezer és ezer olyan emberhez is eljuthatnak rajzaim, aki nem jár múzeumokba, képtárakba. A jelenlevők kérésére részletesen ismertette Ruzicskay György a most megjelent, nagyon szép kivitelű Fantasztikus utazás rajzsorozatát. Kávéházi asztalnál készült a 100 rajz — amiből az albumban 75 látható. — Barátok: írók, újságírók, zeneszerzők és azok feleségei jöttek össze estéről estére. Amíg a társaság beszélgetett, Ruzicskay György egy- egy történeti eseményt megrajzolt, természetesen a főszereplők a jelenlevő barátok voltak. • „Indul a ceruza, nyílik a vázlatkönyv, tessék beszállni!” Ez áll az album bevezető oldalán. Valóban, érdemes a rajzokat tanulmányozni, így a festő segítségével eljuthatunk egyebek között Indiába, a Zürichi-tó ősemberének cölöpfalujába, Bábel tornyához, Néró arénájába, Attila udvarába, Mátyás királlyá választásához, Jean d’Arc megégetéséhez és más világtörténeti eseményhez. A tartalmas eszmecsere után a művész a helyszínen dedikálta a gyönyörű albumot. Ary Róza Kulturális bizottsági ülés az SZMT-székházban A napokban tartotta kibővített ülését Békéscsabán a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa kulturális, agi- tációs és propagandaosztályának kulturális bizottsága. Az ülésen beszámoló hangzott el a munkásbrigádök közművelődési mozgalmának helyzetéről, az 1978/79. évi feladatokról, valamint a felnőttoktatási év tennivalóiról, a „Mindenki iskolája” anyagi feltételeinek biztosításáról. Harmadik napirendi pontként a bejáró dolgozók művelődési lehetőségeiről mondták el véleményüket az ülés résztvevői, végül a kulturális bizottság 1979. első félévi munkatervét ismertette Hajdú Antal, a kulturális, agitációs és propagandaosztály vezetője. Lipcsei lépték Alighanem zavarba jönnék, ha hirtelenében kellene arra a kérdésre válaszolnom, hogy jártam-e már Lipcsében? Nem azért, mintha olyan sok külföldi városban megfordultam volna, hogy magam sem emlékeznék, merre jártam. Bár Lipcsébe még sose vitt az utam, mégis úgy érzem, ismerősként köszönthetném ezt a német kereskedővárost. Rádiósaink kalauzolásával ugyanis közel négyórás társasutazáson vehettem részt, ahol megismerkedhettem Lipcse nevezetességeivel, ízelítőt kaptam a város hétköznapi hangulataiból. Az éter hullámain történt az utazás, de a Rapcsányi László által vezetett népes riportergárda olyan jó idegen- vezetőnek bizonyult, hogy a lipcsei főpályaudvarról most még behunyt szemmel is eltalálnék a zsibongó piactérre, a szűcsök utcájába, az egyetemre, az állatkertbe és természetesen abba a hangulatos sörkápolnába, ahol még a kakukkos óra madara is finom italoktól kapatos. Hétfő délelőtt a Petőfi adó sugározta a Lipcsei lépték című kapcsolásos riportműsort, este pedig a Kossuth rádióban folytatódott a kirándulás. Mint minden utazásnál, ezúttal is óhatatlanul saját környezetünkkel hasonlíthattuk össze a megismert várost. Ha a lakosság számát tekintjük, mindjárt alapvető különbségeket állapíthatunk meg. Lipcse ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság második legnagyobb városa, s a több mint 500 ezer lakosával mintegy félannyi- an laknak benne, mint a fővárosban. (A legnépesebb magyar vidéki városban, Miskolcon tizedannyi ember sem él, mint Budapesten.) A mi vidéki városaink kulturális életével való összehasonlításhoz csak annyit, hogy Lipcsében öt színház működik. .. Persze, az ismerkedés során mégis sok volt a hasonlóság, hiszen német barátainknak is hasonló terveik, eredményeik és gondjaik vannak. A lakásépítés, a megnövekedett igények mind jobb kielégítése, a városiasodással járó feladatok megoldása. Érdekes volt a főpolgármester szava, aki arról beszélt, hogy a közeli barnaszénmezőkről olyan savanyú illatot hordtak a szelek, hogy a környezetvédelem érdekében kénytelenek voltak elszívóberendezések felszerelésére kötelezni a bányákat. (Talán nem véletlen, hogy a békéscsabai példa jutott eszembe, hiszen nálunk is egyszer konzervgyári hagymabűz, máskor sertéshizlaldái illatok terjen- genek a levegőben.) Két hatalmas építmény jellemző Lipcsére. A Népek csatája emlékmű a nepóleoni háború több mint félmillió katonájára és a 60 ezer halottjára emlékeztet. A mai kor szimbóluma pedig az a nyitott könyv alakú óriási épület, amelynek falai közt a Marx Károly egyetem diákjai és tanárai dolgoznak. Jó volt hallani, amint a grafikai és könyvművészeti főiskola hallgatói a „Kner Nyomda szerepéről” készítettek tudományos dolgozatokat. (Lám milyen kicsi a világ, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a jó munka híre messzire eljut?) Goethe-emlékektől a Tamás-templom óracsengéséig tanúi lehettünk a német szellemi élet nagy korszakainak. A sötét időkről szólva pedig nagyon rokonszenves volt az írószövetség elnökhelyettesének szava: „Nem hagyhatjuk szó nélkül, ami kellemetlen számunkra, ami a múltban rossz hírbe keverte a németséget a világ előtt.” A hétfői rádióműsor egy derűs városról, békét védő, szocialista jövőt építő nép fiaival ismertetett meg. (Andódy)
