Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
1978. november 19., vasárnap o ÜNiHH-fíTd------------------------------------------S ZÜLŐFÖLDÜNK Bánszkitól Zsilinszkiig II városról — a városnak - a városért Born Miklóst, a Balassi táncegyüttes művészeti vezetőjét csaknem mindenki ismeri Békéscsabán és megyénkben is. Néhány éve, együttese jubileumán könnyed léptekkel ropta a táncot a színpadon. Most már inkább csak tanít, de táncait, tanítványait egy ország ismeri, az együttes neve szépen cseng sok európai nagyvárosban is. Azt azonban még szűkebb környezetében is kevesen tudják, mivel foglalkozik Born Miklós kedvtelésből. Kedvtelés? Nem pontos itt a szó. Inkább -szenvedélynek nevezhetnénk oknyomozó kitartását, szorgalmát, amivel szülővárosa, Békéscsaba múltját vizsgálja, kutatja már évek óta. őszbe csavarodó bajusza mögött mosoly játszik, szeme élesen villan, amikor beszélni kezd róla. — Idős nagyszüleim neveltek, korán árvaságra jutottam. Nagyanyámat sokszor elkísértem a temetőbe, hiszen az idős emberek hozzátartozói lassan mind ide költöznek. -Olvasni sírfeliratokat tanultam meg először. Ma is el-eljárok az elhunytak városába, böngészem a neveket. A kíváncsiság hajt: hogyan alakultak a sorsok, hogyan áll össze mindez egy nagy egésszé. Még 1953-ban táncot írtam Csabai Fonó címmel, ehhez néprajzi gyűjtést is végeztem. Mint táncos, Csaba népművészeti, néprajzi hagyományaival foglalkoztam, végiglátogattam a város idős embereit. Egyszer a táncosokkal felkutattuk a csabai temetőkben előforduló szlovák •. neveket. Ez nem volt elég: az adatokat össze kellett foglalni, rendszerbe szedni. Kik és mikor települtek? Innen már csak egy ugrás, és a néptánc. mestere történeti munkákat kezdett tanulmányozni. De mert az ezekben foglaltak és adatai sok ponton nem illettek ösz- sze, más források után kellett nézni. Így kerültek kezébe a régi anyakönyvek, adónyilvántartások, egyházi és polgári dokumentumok. Hamarosan előtte minden addigi gyűjtés és összehasonlítás eredménye, s minden további bölcsője. Kiderült, hogy. Haán Lajosnak az 1800-as évek első felében megjelent művei, amelyeket Békéscsaba keletkezésére nézve irányadónak tekintünk, egyben-másban pontatlanok. Rágyújt, mélyet szív. — A Rákóczi-szabadság- harc után III. Károly német császár állította vissza a vármegyei szervezetet, íratta össze az adóköteleseket. Az 1715-ös összeírásban Csaba még nem szerepel — mert ekkor még nem is létezett. A két évvel későbbi összeírás viszont” már 22 adózó családot mutat ki, azaz négyszer, ötször ennyi lehetett Csaba falu lakossága. Haárí Lajos ezt az összeírást ismerte, tudott a Nógrád megyei jobbágyoknak egy 1718-ban kelt folyamodványáról is, amelyben azt kérik a hatóságoktól, hogy Csabán megtelepedhessenek. Nem ismerte viszont a többi összeírásokat. Mindebből kiindulva úgy vélte, hogy a falut eredetileg 1718-ig. a környék magyar falvaiból áttelepült, református vallá- sú pásztorok lakták, s csak ekkor kezdődik meg a szlovák betelepülés. Ám az általam feltárt, 1717-ből való dokumentumokból bizonyíthatóan kiderül, hogy a részben szlovák, részben magyar nevű — illetve szlovák, de magyar néven bejegyzett, — őslakosok nem a környékről jöttek, hanem a Felvidékről és Pest megyéből, s letelepedésük már valószínűleg 1716- ban megkezdődött. — Mi bizonyítja ezt. illetve azt, hogy ihár ekkor szlovák telepesek is jöttek? — A Csabára vonatkozó megyei iratanyag egy része elveszett. Haán Lajos abból vonta le következtetéseit, ami rendelkezésre állt. Tény viszont, hogy 1717-ben itt már szervezett életű, bíróval is rendelkező községet találtak az összeírók, s ez az egy évvel korábbi letelepedés közvetett bizonyítéka. Másrészt már ekkor két szlovák név is akad: Behán és Bánszki, s éppen az utóbbi volt a bíró. Ha nem szlovák a többség, aligha választottak volna szlovák bírót. Nem mentek Szentandrásra Természetesen nemcsak sírköves komolysággal jár ez a munka, hanem egyre-más- ra kínál jellemző érdekességeket is. Csabának, a kezdet kezdetén jelentéktelen, kis falunak — miért, miért nem? — komoly vonzása volt, a vándorló népességből mindig többet és többet tudott megtartani. Olyannyira, hogy — mint egy Nógrád megyében írott tudományos munka tanúskodik róla — a felvidék egyes részein már olyan elvándorló jobbágyokra is ráfogták: „Csabára szökött”, aki akkor ment el, mikor a falu még nem is létezett. Alkalmas aztán Bőm Miklós munkája néhány meggyökeresedett, de téves hiedelem eloszlatására is. Ilyen például az, hogy az őscsabaiak egykor hirtelen felkerekedtek, és Békésszentand- rásra költöztek. A dokumentumok tanulmányozása nyomán kiderült, hogy ez nem igaz, illetve az elvándorlás csak néhány családra korlátozódott. Érdekes az is, amit a —szki végű nevek, illetve családok eredetéről tudott meg. Egyáltalán : ezen a bonyolult életű, a népek kis kohójává váló településen nagyon tanulságos például az oda-vissza alakuló, változó — ráadásul a dokumentumokba hol szlovákosan, hol magyarosan — bejegyzett nevek története. Trisztán — nem éppen tisztán — A Molnár név például — lapoz több kilós dossziéi egyikébe Bőm Miklós — 1720- ban fordul elő először. Egy Molnár Márton nevű, Gyula- varsándról áttelepült mester neve: ő volt a falu első molnára. Uhrin-lányt vett el, s unokái a csabai anyakönyvekben már Mlinár néven szerepelnek. Tehát vagy ők szlovákosodtak el, vagy a lelkész volt szlovák, aki az egyházi jegyzékbe a nevüket beírta. Szerepel itt egy Bócsik nevű ember is. Ez úgynevezett ragadványnév, jelentése: császárhús, oldalas. „Kegyes és hithű izraelita” — szól a neve mellett a bejegyzés; talán ő volt a falu első kereskedője. A szlovák neveket egyébként a magyar összeírók — érthetően — nehezen tudták leírni. A Prisztavok nevet például ekképpen „magyarítják” : Prisztalkó, Pridzava, Prisztav, sőt: Trisztán... — Melyek a legrégibb családnevek? — A már említetteken kívül : Beraczka, Botyánszki, Dianis, Dr.ienyovszki, Duna, Frankó, Griecs, Já- novszki, Likerecz, Mekis, Pólyák, Szikora, Vantara, Viczián, Zsilák, Zsilinszki... Ez utóbbi családból való Bajcsy-Zsilinszky Endre. „Hass, alkoss, gyarapfts” „Mélységes mély a múltnak kútja” — de a múltat nem a múltért kutatja az ember, hanem hogy szebbé, gazdagabbá tehesse általa a jelent. A kései utódok büszkék lehetnek a városalapítókra, ám a 260 éves fejlődés kötelez is. Tisztelni kell az idetelepült ősök hagyatékát, tovább építeni, szépíteni a várost, melynek alapköveit ők rakták le évszázadokkal ezelőtt. — Művészi, közművelődési munkámban harminc éve a város kulturális életét igyekszem előbbre vinni ; Békéscsaba nevét sokfelé a világban a Balassi tánc- együttes nevével együtt tanulták meg, ismerik. Sokfelé jártam, megfordultam Európában majdnem mindenfelé, és bizony szülővárosomnál szebb, fejlettebb, kulturáltabb .helyeken is. Mégis itt érzem magam itthon, mégsem tudom az életem másutt elképzelni. Ha elmegyek, honvágyam van. De sajnos, másutt jobban érzem egy-egy város lakóiban azt az egységes, egészséges lokálpatriotizmust, ami azt a települést folyton jobbá, szebbé teszi, előbbre viszi. Ez Békéscsabán, úgy érzem, hiányzik, vagy nem kellő hőfokú, nem indít eléggé tettekre, cselekvésre. A történeti hagyományt, haladó hagyományainkat sem tiszteljük eléggé. Kevés utcát neveztünk el a város régi nagyjairól, pedig hány, de hány lenne, aki megérdemelné a tisztelgést emléke előtt ilyen formában is. Haán Lajos sírja például rendkívül elhanyagolt, másutt meg egy negyvennyolcas honvéd hadnagy, Jeszenszki Miklós sírköve áll ledöntve, emléke elfelejtve. El kell gondolkozni azon is, vajon miért nem őrzi jelentős emlék a nyilasokkal szembeszálló Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékét Békéscsabán. — Régen a városi lakosság összefogásán múlt, hogy Csabának Körös-csatornája, vasútja lett. A vasút helyén a földet közpénzen megvették, a Körös-csatornát maguk ásták ki, maguk készítettek rá hidakat, áthidalókat. Ma is lenne mit tenni!... Varga János Győrött felépült az ország legújabb közművelődési palotája. Amikor már kibontakoztak az épület körvonalai, amikor látni lehetett, milyen szép lesz, elnevezték „győri csodá”-nak, és ma már ország-világ csak így emlegeti az új teátrumot. A győriek örömében az egész ország osztozik. Talán azért is, mert hazánkban az utóbbi hét évtizedben nem épült egyetlen színház sem. Győrben 236 éve kezdődött a színházi élet, ekkor német vándorszínészek vertek tanyát a Rába partján: ők építették fel az első játékszínt, fából. Ám az összetákolt alkalmatosság hamarosan elavult, és jövőre lesz 200. évfordulója annak, hogy a város vezetői áldásukat adták a kőszínház megalapítására. Hiába harcoltak a város Tháliát kedvelő polgárai, a győri színészek csak a régi tejcsamokot kapták* meg: ebben a bevásárlóköpontban működött egészen 1978 novemberéig a Kisfaludy Színház. Az új színház tervezése még 1951-ben elkezdődött, a kivitelezési munkálatok csak másfél évtizeddel később indultak. A kivitelezésben 36 hazai és külföldi vállalat vett részt. Az épület egyik oldalát Vasarely kerámiái díszítik: az előcsarnokban hófehér carrarai márvány fogadja a látogatókat, és itt látható Szász Endre nagyméretű faliképé is. A 700 személyes színház nézőterén minden egyes széksor 40 centiméterrel emelkedik, a nézőtér hat ajtón át közelíthető meg és a jó levegőt 16 légtisztító berendezés szolgáltatja. Nemrégiben megkezdődtek a próbák a 22 x 24 méteres forgatható és süllyeszthető színpadon. A színház technikai és szcenikai berendezései az országban a legmodernebbek: a világosító 208 reflektor ura. A társulat szinte teljes egészében átalakult: sokan szerződtek ide Szolnokról, Pécsről, Marosvásárhelyről az olyan „törzsgárdistáiknak” számító illusztris személyiségek mellé, mint amilyen Holl István, Tanay Bella és Solti Bertalan. November elsején az építők tiszteletére díszelőadást rendeztek, majd egy nappal később az ünnepélyes megnyitó után felgördült a függöny: Illyés Gyula történelmi drámájával, a Fáklyalánggal megkezdődött az 1978/79. évi szezon az új győri Kisfaludy Színházban. L N T Képeink a győri színházról még a megnyitó előtt készültek Hauer Lajos és Szűk Ödön felvételei — KS A „győri csoda”
