Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
Szemléletformáló klubélet Rönkvárépítő brigádok 1978. november 19., vasárnap «IWJKfUd Egy kiállítás tűzzománcképei Kátai Mihály tárlata Gyulán Fotó: Gál Edit Önarckép a sárga lovassal Weöres Sándor mondta, és verseivel bizonyítja is: nem kell félnie a tehetséges művésznek attól, hogy a hatások befogadása nyomán „elveszti egyéniségét”. Minél több hatást, kezdeményt fogad be, tesz magáévá, olvaszt új minőséggé, annál gazdagabb lehet a művészete. Nincs ez másképp a képzőművészetben sem. Legalábbis ezt bizonyítja egy mostanában a gyulai Dürer- teremben látható kiállítás: Kátai Mihály minden tekintetben élményt adó, szép tárlata. Szándékosan nem mondom, hogy a markáns, szakállas-bajszos arcú, hollófekete szemű, acélkemény nézésű — egyébként 1935-ben, Karcagon született — alkotó festőművész. Nem mondom, mert nem az. Más is, talán több is: tűzzománcfestő mű~ vész. Valahonnan Ázsiából származik ez az érdekes, hálás — Kátai kezében mindenképpen azzá váló — technika, amely tekervényes útón-módón jut el a Kárpátmedencébe, ám itt is csak Erdélyben honosodik meg. Lényegét, megjelenését ennek a különös műfajnak csak átabotában tudom elmondani — biztatás is ez, hogy nézze meg a Kedves Olvasó —, nagyjából így: a művész fog egy kisebb-nagyobb bronz- vagy rézlemezt, megtisztítja, fényesíti, egyszóval megmunkálja, aztán ráégeti az árnyalatos színű zománcot, belekarcol, domborít, megint ráfest, és az egészet kiégeti ismét. Nem olyan finoman cizellált, bonyolult technika ez, mint a híres bizánci rekeszes zománc, de korszerű, izgalmas és nagyon kifejező. Azt sem tudnám előszámlálni, hányféle stílust, motívumkincset . ötyöz eggyé munkáiban Kátai Mihály. Lehet, hogy huszonnégyet, lehet, hogy tizenkettőt. Feltűnnek itt szép ószláv, bizánci és afrikai motívumok, ránk pillant az újra felfedezett szecesszió, vannak azután oroszos motívumok is — Fotó: Veress Erzsi Chagalléhoz hasonlók —, meg klasszikus rómaiak és görögök is. De mindezeknél ismerősebb a magyar ősi művészet állatfigurás, virágos, napos-holdas világa, és ezeknál is közelibb az alföldi, közelebbről, nagykunsági faragó, bőrös, hímzett és rátétes népművészeté. A legjobb és legszebb azonban az, hogy Kátai tehetsége egységgé emeli, egy sajátos, rokonszenves látásmódú művész mondanivalójává képezi át mindezt. Ritka kiállítás, amiről azt mondhatjuk, minden darabja tetszik. Ez ilyen, vagy csaknem ilyen. Tartalmasán gazdagok a nagyméretű kompozíciók (Eredetmonda, Vándorkomédiások), és a levelezőlap-méretű — de míves fémkeretben megjelenő — munkák is, mint a Párkák, a Mitológia, a Lidérc vagy a Napfényes mezőn. Itt is, ott is megtalálunk mindent, ami zománccal formákban és színekben egyáltalán lehetséges. Egy-két esetben azonban a színes dekorativitás nem oldja meg — vagy nem sugallja eléggé megoldani —, hanem mintha csak jelképekbe, színekbe öltöztetné a mondandót, a felvetett problémát. Ezért a sok igézetes néznivaló közt az emeleten elhelyezett feketés-barnás-arany- sötétezüst zománcmunkák tetszettek legjobban, Hatásuk grafikus is, plasztikus is, egyszerű, szelíd szépséggel tündökölnek — előmutatva az anyag természetét- —, mint a Látomás, a Salome, a Réggel, az Alvók, a Fájdalom és a többi. Vajon merre tart Kátai, ez a sokoldalú, kitűnő tehetség? Remélem, amerre az utóbbiak, meg a fára festett portrék, s — például — a kun nők, férfiak, emberpárok ábrázolásai is fordulnak. A mai, még maibb, sőt holnapi problémák megmutatása, értelmezése felé — a múltból feltámasztott, felhozott kincsek révén, azokon az alapokon. Varga János Ha valahol hagyomány, akkor Medgyesegyházán már régen az a szocialista brigádklub. Csak kissé másabb, mint a többi- társa, és ha meglepő is első hallásra, akkor is azt tartják a medgye- siek, hogy nem a kultúra- centrikusság az ideáljuk. Első hallásra valóban furcsa, aztán — ismerkedve az eltelt évekkel és ezzel a mostanival — kiderül, hogy a csapás, amit a közösségi életben nyitottak, mégiscsak a kulturálódáshoz, az önmagukkal szembeni nagyobb igényekhez vezet. Kucsera Lajos, a művelődési ház igazgatója nevezetes ember. Nem kiáltotta ki senki annak, csak éppen a „szakmában”, meg a közéletben is úgy. ismerik, hogy töpreng, töpreng, aztán megint kihoz valami újat, amit természetes egyszerűséggel és érdeklődéssel fogad a med- gyesi lakosság. Mi a titka? — Semmi — mondja, és utánanéz a cigarettafüstnek. Számomra semmi, hiszen el sem tudnám másképp képzelni a közművelést, mint ahogyan csinálom. Tegyem mindjárt hozzá, hogy ha kérdeznek erről vagy arról, szívesen elmesélem, de azonnal hozzáteszem : ■ nem biztos, hogy nálatok is lehet., Hogy így lenne a jó. Ehhez ismerni kell, hol tartanak az emberek, mit szeretnének, mi érdekli őket? Van-e valami apró hagyománya például annak, hogy pávakört alakítsunk... Nem véletlenül mondtam a pávakört. Gyönyörű mozgalom, és itt, Medgyesen nem tudjuk ösz- szehozni. Semmi ilyesminek nincs megelőző formája. Dalolni szeretnek, kórus azonban csak az iskolában van... Táncolni? Más a népi tánc, és más a társas. Itt, nálunk, sose volt tánccsoport. Nem időzünk sokáig a pávakörnél, a példa most csak arra szolgál, hogy Kucsera bizonyítsa: a népművelők alapvető dolga, hogy környezetüket, a község vagy város lakosságát a lehető legjobban megismerjék, hiszen mindent erre kell alapozniuk. Sok kudarcnak vehettük volna már elejét, ha nem minden áron, és ismeretek nélkül, nagy, lelkes be- lerohanással akartak volna eredményt elérni azok, akik a köz művelésére adták magukat. Hogy volt mindez a medgyesi szocialista brigádklubbal? — Kiáltó igény, parancsoló szükségesség. Nem nagy szavak ebben az esetben. Akik emlékeznek még a kezdetekre, tudják, hogy itt, Medgyesen évek óta úgy van, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek a gazdái a művelődési háznak. Hogy nemcsak anyagilag és közösen tartják fenn, hanem — a társadalmi vezetőség — programok kidolgozásában is alaposan hallatja a szavát. Nem jóváhagy, bólintással, hanem javasol, kezdeményez, igényel. Az üzemek, termelőszövetkezetek mögött ott vannak a brigádok. Ha rendeztünk valamit, kik jöttek? Ki volt a közönség? Elsősorban a brigádtagság, a munkások. Hiszen értük, nekik szolgálunk! Időbe telik, amíg végigjárjuk a kapcsolatok kialakulásának útjait, epizódokat elevenítünk fel, és következtetünk: a mai sikerek ott kezdődtek. A brigádokkal épülő kapcsolatban, összhangban. És — legyünk kissé költőiek — ebből növekedve borult virágba a szocialista brigádklub szép, izgalmas, érdekes közösségi élete. — Ez az utóbbi a legfontosabb. Ez a mi alaphangunk ebben a klubban. A közéle- tiség, a közéleti szemlélet, Az, hogy az emberek — a klubtagok — ismerjék a község dolgait, terveit, beleszólhassanak, formálhassák azt, és munkálkodhassanak érte okosan, tervszerűen. Egyszóval a mi brigádklubunk: fórum. A közélet fóruma, így is mondhatnám. Római kori ősére úgy formáz, hogy itt is elvárt vendégek a vezetők, és a vezetők igénylik azt, hogy jöhessenek. Szemtől szembe találkozunk, mindenki kérdezhet, kérdez is; és választ kap kérdéseire. Éppen most, novemberben volt vendégünk Varga János, a községi pártbizottság titkára és Mákros János mb-tanácselnök. Negyvenkilenc szocialista brigád vezetője, vagy tagja volt itt a •találkozón, ahol rengeteg információt gyűjthetett az, aki odafigyelt. Így formálódik, alakul a közösségi szemlélet. Meggyőződésem, hogy aki eljön, és részt vesz a találkozókon, egyre több ember lesz. Először figyel, érdeklődik. Aztán kérdez. Később vitatkozik, érvel, kifejti véleményét. Mi más ez a folyamat, mint személyiségformálódás?! Közben együtt jár vele az egyre követelőbben feltámadó igény: többet megismerni a világból. Művelődni, tanulni. A mi brigádklubunk nem törődik a kultúrával ? Dehogynem ! Csak éppen közvetve, és nem közvetlenül., S az előbbi ugyanolyan értékű lehet. Sőt, tartósabb, azt hiszem. A közéletiség, a beleszólás, az érdeklődés egyenes arányban áll azzal is, hogy a szocialista brigádok Medgyesegyházán sűrűn mondják: Hol segítsünk? Mit tehetünk munkánkon felül? — Évekkel • ezelőtt alakult ki a módszer, hogy a községi pártbizottság ajánlást juttat el a brigádokhoz: ha úgy gondolják, és vállalnak társadalmi munkát, mi lenne a legfontosabb? Egyszóval a mi brigádjaink a község fejlődését éppen ott és azzal segíthetik, ami sorban következik, amit a közigény megkíván. Tavaly például a művelődési ház udvarára tervezett „szabad idős park” megépítésére hangzott el felhívás. Elsőnek a Haladás Tsz gépműhelyi brigádja jelentkezett, levélben. Közölték, hogy 10 brigádtag 200 óra társadalmi munkát vállal itt, és felhívták csatlakozásra a község valamennyi szocialista brigádját. Az eredmény: 2500 társadalmi munkaóra- megajánlás, és a szabad idős park már épül. Amikor ráérnek, jönnek az emberek: építőbrigád a Haladásból, a szállítók ugyanonnan, vízvezeték- és villanyszerelők, a vasipari ktsz-beliek pedig 700 társadalmi munkaórában csinálják a park lámpáit. Közben már a következő klubestre készülünk: ezen az általános iskola vezetőivel találkozunk, mert tájékozódni szeretnénk a közoktatásról. — Ez is fórum lesz, a javából, jó alkalom, hogy az iskolavezetés a szülői értekezleteknél közvetlenebb formában mondhassa el gondjait, beszéljen a község közoktatási helyzetéről, hogy még jobb kapcsolat alakuljon ki az iskola és a segíteni kész brigádok között. Az ember ezek után azt gondolná, elképzeléseik zavartalanul megvalósulnak. Szinte megy minden, mint a karikacsapás. Nincs így. Naponta születhetnek problémák, akadályok. Manapság a volt BÖRTEX, most ENCI- üzem brigádélete kerül sűrűn szóba. Mondják, hogy fellazult a brigádmozgalom, sokan jöttek, sokan mentek, az igazi brigádélet meg eltűnt valahol. Mindez ' szóba került a legutóbbi klubesten is: mi mást példáz, mint a közéletiséget ez is?! Dél körül, ebédidőben, vagy tízen jönnek a művelődési ház udvarára. Egy kis földmunka testmozgásnak is jó, és gyorsabban épül a rönkvár a szabad idős parkban, amit nagyon várnak már a medgyesi gyerekek. A Haladás Tsz építő-, ács-, bognár- és szerelőbrigádja ruccant ki rövid időre a házhoz, meglepetésként. Így készülhetett róluk a fotográfia, ahogy éppen felcsapnak rönkvárépítőnek. .. Sass Ervin Gyermekek a kapuban Már napok óta érdeklődtek: „Hányat kell még aludni?” Leteltek a napok, s eljött a szabad szombat előtti péntek, vagy „hosszú” héten a szombat. Gondolataik már otthon járnak, a haza szánt „batyu” már készen is van, az ebéd már vagy nem is kell, vagy izgatottan fogyasztják, a süteményt már ott is hagyják, mert jön az anyu vagy az apu, s egy-két heti kollégiumi élet után újra otthon! Ha jön?! A kapuban majd kinézik a szemüket, egyre fényesebb a szemük, majd megjelennek a könnycseppek, sőt egyik-másik sírásba kezd. A legtöbb szülő nem feszíti a húrt idáig, ő is alig várja a találkozást; családi ünnep, ha együtt a család. Az én kisírt szemű néhány gyermekem szüleitől sajnos azt hallom: „szakja csak a diákotthont, nem megyek érte, ne jöjjön haza!”. Az indokolt esetek kivételével csak az anyukák és apukák nem érzik ugyanazt, amit a gyermek érez: a családi nevelést semmi sem pótolhatja! — esi — Iskolai I •• // I //J / . r I I rr kozmuvelodesi felelősök találkozója Békéscsabán A békéscsabai és a- város környéki iskolák közművelődési felelősei voltak hivatalosak csütörtökön délután a Megyei Művelődési Központba. A munkaközösség vezetője, dr. Ratkay Imréné köszöntötte a résztvevőket, majd Born Miklósné, a művelődési központ munkatársa tartott számukra tájékoztatót. Az ismertető célja az volt, hogy az iskolák és a művelődési központ kapcsolatai még élőbbek legyenek, s az iskolák igényeljék a közművelődés különböző szolgáltatásait. Megtudtuk azt is, hogy a művelődési ház kiscsoportjaiban és a művészeti csoportokban igen sok gyerek tevékenykedik. A területi és módszertani munka, a rendszeresen megtartott országos és nemzetközi rendezvények ismertetését követően hallottunk az Inter Group Folklores nemzetközi néptánckutató szervezet jövő évi látogatásáról is. A nemzetközi gyermekév jegyében június 16-tól 28-ig 12—14 éves gyerekek jönnek Békéscsabára a Balassi együtteshez néptáncot tanulni. Kísérőjük lesz a párizsi oktatási minisztérium egyik munkatársnője, aki a magyarországi oktatási rendszerrel ismerkedik majd. A Megyei Művelődési Központ sokat segíthet az iskolák közművelődési tevékenységének fejlesztéséért is. A módszertani segítségen kívül plakátkészítéssel, klubigazol- vány-nyomtatással, rendhagyó irodalomórák szervezésével, műsorajánlatokkal, különböző kiadványokkal támogatja az oktatási intézményeket. A néptáncisk >:.iban 250 gyereket tanítanak mozgás- kultúrára, első osztályosoktól a hatodikosokig. Közülük kerül ki a Rábai Űttörő- együttes, s később pedig a felnőttegyüttes utánpótlása is. Érdekes kezdeményezés színhelye lett a békéscsabai 9-es számú általános iskola, ahol pénteken délelőttönként egy órában néptáncot tanítanak a hetedik osztályosoknak. Hagyományosan népszerű a balettoktatás, és egyre több szülő ismeri fel a társastánctanfolyamok ízlés- és testkultúrafejlesztő hatását is. A Balassi táncegyüt-. tes vezető táncosai és zenészei népzenei motívumok, hangszerek felhasználásával gyermekverseket zenésítettek meg, az így összeállított műsort nagy sikerrel mutatták már be néhány óvodában és általános iskola alsó tagozatában. Ez a csütörtök délutáni találkozó azért is hasznos volt, mert a gyermekek megnövekedett szabad idejének tartalmas eltöltését gazdagítja az iskolai közművelődési felelősök és a Megyei Művelődési Központ jó kapcsolata. B. Zs.
