Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
NÉPÚJSÁG 1978. november 19., vasárnap Jól gazdálkodtak a beruházási hitelekkel Év vége elüti... Sikeres esztendőre számítanak Mezőberényben Az évközi szerződések módosításával ebben az évben várhatóan csaknem 50 millió forintos nyugati exportmunkát teljesít a Mező- berényi Bútoripari Szövetkezet. Korábban már megírtuk, hogy rusztikus kisbútorokat gyártanak az NSZK-nak és Hollandiának, emellett csaknem egymillió forint értékben kolóniái bútorokat szállítanak a skandináv országokba. A 3600 darab étkezőasztal, amelyet Franciaország megrendelésére gyártottak, csaknem 7 millió forintos árbevételt jelent a szövetkezetnek. A festett bajor bútorcsalád idei új termékük, amelyet ugyancsak az NSZK vásárol. A cég megrendelésére 24 millió forint értékben szállítanak bútorokat, e hónap végéig szeretnék befejezni azok gyártását, illetve kiszállítását. Bajor szekrényekhez besegít a békési Start Szövetkezet is. Mintegy 300 komód, láda, tükörkeret és kétajtós szekrényt készítenek a békésiek, amelyet aztán Mezőberényben fejeznek be, ugyanis a startosok nyers terméket adnak át a mezőberérlyieknek. A kooperáció értéke mintegy 2 millió forint. Itt már csak a festését és csomagolását végzik. A hazai piacot mintegy 35 millió forint értékű kolóniái bútorsorral látják ei. Ezek nagyobb többsége a budapesti Domus Áruházba kerül, de egy-két vidéki Domus is értékesíti e terméküket. Sikeresek voltak a gazdaságos exportot bővítő mezőgazdasági beruházások, a hasonló rendeltetésű élelmiszeripari fejlesztésekről viszont ilyen egyértelműen nem mondható el ugyanez. Esetenként ugyanis megkésnek ezek a beruházások, és nemegyszer a vártnál lassabb ütemben bontakozott ki a fejlődés — ezt állapította meg a MÉM átfogó elemzése, amely arra kéréséit választ, hogyan áll a jelentős összegű hitelekkel felépített üzemek, üzemrészek fejlesztése, és a beruházások mennyire felelnek meg a várakozásnak. A 45 milliárd forintos hitelalapból a tárcához tartozó üzemek, gazdaságok 15,8 milliárd forintot vettek igénybe, tehát a rendelkezésre álló összeg harmadát kötötték le. Habgenerátor és cementezösaru Termékszerkezet-váltás az ÁKG-nál Párt- és kormányhatározatok emelték ki többször is a gazdaságos termékszerkezet kialakításának fontosságát. Az V. ötéves terv időszakában ez a feladat még nagyobb hangsúlyt kapott, mint régebben, mert a világpiacon bekövetkező változások alaposan megdrágították' a nyersanyagokat, energiahordozókat. Korszerű, jól értékesíthető, fontos termékek gyártása lett a vállalatok feladata. Orosházán, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárban már a IV. ötéves terv időszakában megkapták a leckét. Korszerűtlen, kis sorozatnagyságú, sok kézi munkát igénylő termékeket kellett felváltani olyanokkal, melyekre a rohamosan fejlődő gáz- és olajipar igényt tartott. A IV. ötéves terv időszakában kezdték el a 25 atmoszférától 300 atmoszféra nyomásig terjedő értékhatárban a tolózárak készítését, és egyben megteremtették a korszerű nagyüzemi gyártás feltételeit. 4 Megszűnt a kiskazán Ehhez persze az kellett, hogy megtegyenek néhány, önmaguk számára is fájdalmas lépést. Az V. ötéves terv időszakában például megszüntettek olyan kedvelt és jól értékesíthető gyártmányt is, mint a kiskazán. De nem volt más választás, ahhoz, hogy modem gyárrá fejlődjenek, száműzni kellett a régi módszereket. Ennek lett áldozata a kiskazán is. mely sok munkával, szinte egyedi gyártásszerűen készült. Büszkén mondták a gyárban, hogy 1976-tól 240 új termék gyártását kezdték el. Ezek között vannak csak a szakemberek számára érthető nevű fúrási eszközök, de szerepel olyan, közvetlenül a lakosságot érintő termék is, mint a pb-gázreduktor. Ez a gázreduktor egyébként sok gondot okozott kezdetben. Az ÁKG termékeinek túlnyomó többsége jellegénél fogva — nem készült túl nagy sorozatban. Többségükből néhány százra van szüksége az iparnak, és így erre a sorozatnagyságra rendezkedtek be. Olyan univerzális gépeket állítottak munkába, melyekkel könnyű az átállás, és sok feladatot lehet elvégezni. Ilyen körülmények között került hozzájuk Mosonmagyaróvárról a MOFÉM-ból a gázreduktor, melyből évi 250 ezer darab volt az idén. Tudták, persze, hogy ez más szemléletet követel, de a nehézségekre azért — jórészt a gyakorlatlanság miatt — nem készültek fel teljesen. Saját bőrükön kellett tapasztalni, hogy ilyen sorozatnagyságnál néhány órai termeléskiesést is csak nagyon nehezen lehet behozni. Az első hónapokban nem is tudták legyártani a szükséges mennyiségeket, pedig az igazgatótól a portásig mindenki dolgozott idejéhez és erejéhez mérten a reduktorüzemben. A gyár műszaki kollektívája végül is úrrá lett a nehézségeken. Célgépeket konstruáltak, egyenletessé tették az anyagellátást, jól megszervezték a munkát. Most már nem az évi 250 ezer darab gyártása a gond, hanem inkább az, hogy a kereskedelem néha vonakodik átvenni a megrendelt mennyiséget. SZEUK-program A gázreduktorok gyártása — ha darabszámban a legnagyobb mennyiség is —értékben csak kis részét teszi ki az éves termelésnek. Zömmel, feladatának megfelelően, a gáz- és olajipar ré-"- szére gyárt berendezéseket az ÁKG. Mostanában például az úgynevezett SZEAK- program részére készítenek különböző alkatrészeket. Ez a SZEAK-program egy rendkívül nagyjelentőségű vállalkozás. Tulajdonképpen egy olyan automatizálási rendszer, mely egyetlen helyről irányítja a Szeged környéki gáz- és olajkutak termelését, a csővezetékek, a szivattyúk és kompresszor- állomások munkáját. Ilyen rendszer eddig egyetlenegy működik Európában, a szegedi lesz a második. Számos hazai nagyvállalat és kutatóintézet mellett az orosháziak is kaptak fontos feladatot a programban. A csővezetékek tisztításának megoldását kapták feladatul. Erre létezik eszköz, az úgynevezett csőgörény. Csakhogy ez az automatizált rendszerben nem alkalmazható, mert behelyezése és kivétele kézi munkát igényel, azonkívül nem tudja követni a vezetékek élesebb görbületeit. Ezért a választás a kemény, de mégis rugalmas gumigolyóra esett) mely képes arra, hogy a cső falának feszülve eltávolítsa a rárakódott paraffint és bármilyen kanyaron könnyen átjut. Az elv egyszerű, de a megvalósítás meglehetősen bonyolult. A tisztítandó csővezetékek magas, gyakran 200 atmoszférás nyomás alatt vannak, ezekbe kell bejuttatni a golyót, majd a tisztított szakasz végén kifogni. Mindezt úgy, hogy közben a gáz ne juthasson a szabadba. Ezenkívül egy alkalmas szerkezettel figyelni is kell a golyó mozgását a csőben, nehogy valamelyik megakadva dugulást okozzon. Ha ezekhez a nyomásértékekhez hozzátesszük, hog'r a golyók 60 kilométeres sebességgel száguldanak a csőben, akkor érzékelteti, milyen komoly feladat a berendezések elkészítése. Egyes darabok már a gyakorlatban is vizsgáztak, az év végén pedig az egész rendszer működni kezd. Kistartályos pb-gáz A jelen termékei mellett természetesen már most gondolnak a gyárban a jövő gyártmányaira is. A következő évben készítik el az első sorozatot a kemény polieti- léncső-hegesztő berendezésből. A DÉGÁZ kollektívája által kifejlesztett készüléket az orosháziak korszerűsítették alkalmassá tették a sorozatgyártásra. A METAL- LOGLÖBUS Külkereskedelmi Vállalat árajánlata szerint félmillió devizaforintért tudnák behozni — valamelyik nyugati országból. A hazai termék 100 ezer forintba kerül majd. Már beváltak a prototípusok az egyik új termékből, a habgenerátorból. Ez a gáz- és olajtüzek oltásánál használatos berendezés, minden olajfinomító nélkülözhetetlen tartozéka. Eddig 64 darabra van rendelésük, ezek zömmel a Tiszai Olajfinomítóba kerülnek. A jövő év elején pedig vadonatúj termékek prototípusai készülnek el, és kezdődik meg kipróbálásuk. A kistartályos pb-gázról van szó, mely országos elterjedés esetén komoly gazdasági hasznot eredményez. Ezek a tartályok 0,63, 2, vagy 5 köbméter cseppfolyós pb-gázt tartalmaznak majd. A legkisebb például egy háromszobás családi ház fűtésére ineleg víz szolgáltatására és természetesen konyhai használatra egy hónapig elegendő. A nagyobbak pedig üdülőkörzetek vagy kisebb ipartelepek ellátására is megfelelőek. A nagyobb arányú elterjedést pillanatnyilag a megfelelő szerelvények hiánya, és a töltés megoldatlansága mellett főleg bizonyos — külföldi példák alapján ilyen esetekben szükségtelenül szigorú — biztonsági rendszabályok gátolják, ugyanis ez utóbbiak megtartása esetén a tartály 60 ezçr forintos ára mellett 350 ezer forintnyi járulékos beruházás kellene. Ez azonban csak egy termék a legújabbak közül, a többi még alakul a tervezők asztalán. A gyár jórészt fiatalokból álló kollektívája ugyanis megízlelte az újdonság varázsát, és erről a jövőben sem akar lemondani. Most ott tartanak, hogy termelésük felét olyan berendezések teszik ki, melyek gyártását 2—2,5 éve kezdték. Ezt az arányt csak javítani szeretnék. Lónyai László Füzesgyarmatról vagy Dániából? őszintén bevallom, ha tetszés szerint vállalkozhatnék egy dániai útirajz, . vagy egy füzesgyarmati riport megírására, én bizony — s az vesse rám az első követ, aki nem így tenne — már csak az első mellett maradnék. Sajnos pz idő szerint ilyen válaszút elé nemigen kerülök, amiből más nem is következhet, mint az, hogy: irány Füzesgyarmat, ahol — mint hírlik — nem John Deer- rel, hanem maguk alakította géppel takarítják be a kukoricaszárat... A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben hosszabb időre visszatekintve is te-. kintélyes földdarabon — 400—600 hektáron — kapott helyet a cukorrépa a vetésszerkezetben. A szövetkezet szakembereit nem hagyta nyugton a gondolat és a tény, hogy tudniillik a nagy tápértékű leveles répafej a valójában nagy teljesítményű, de főtermék „központúan” megszerkesztett betakarítógépek munkába állításával végleg kárba vész. Ügy döntöttek végül is jó négy évvel ezelőtt, hogy az ÖCS—6 néven megismert gépsorokkal szerelik föl a gazdaság cukorrépatermesztőit, s három ilyen együttessel ma is 100 mázsa répafejet gyűjthetnek össze egy hektárról 400 mázsás termésátlag esetén. Ezzel természetesen még csak az első lépést tették meg. A répafejeket ugyanis nem lehet önmagában silóba tenni, szálas anyag is kell hozzá. A probléma nem látszott túl nagynak: a szövetkezet mintegy 2 ezer hektáron termeszt kukoricát, s kell-e jobb szálas anyag, mint a kukoricaszár. A válasz tehát egyszerű. Annál körülményesebbnek bizonyult viszont a megoldás. A helyzet itt ugyanaz volt, mint a cukorrépa esetében: a ragyogó betakarítógépek, kombájnok, és kombájnadapterek a lényegnek tekintett kukoricaszemre összpontosítottak, s így a betakarított táblák dúlt csatatérként maradtak nyomukban, felszínüket a letarolt, szétvert kukoricaszár borította. Itt már nem sokat lehetett tenni. A szárzúzók, a különböző kaszáló adapterek nem hoztak igazi megoldást. Ekkor terjedt el a hír — többek között éppen a füzesgyarmati tsz központi szerepére épített lucernatermesztési rendszer szakembereinek közreműködésével —, a John Deere cég megoldást talált a szár betakarítására is. Igaz, nem éppen olcsó megoldást és fizetni is csak dollárban lehetett ezért. Ekkor dugták össze fejüket a füzesgyarmati gépészek. \ Először csak négyen tanakodtak: Berényi László géptechnikus, Gyáni János és Fadgyas József műhely- vezetők, valamint Oláh Imre technikus. Szinte mint egy kis titkos szervezet, munkaidő után, feltűnés nélkül munkálkodtak. Megszületett az ötlet, két szerelő meg egy hegesztő, Ibrá- nyi János, Kovács István, illetve Szabó Imre is csatlakozott a kollektívához, majd a szövetkezet vezetősége is az újítógárda mellé állt. Baranÿi Ferenc, a tsz főmérnöke így idézi fel a sikert: — Rögtön világos volt, hogy jó úton járnak. Régi ZMAJ—BMG típusú csőtörő szárítójából kivették a rotációs késekkel ellátott dobot, ezt szerelték be egy E—280-as önjáró szecskázóba. Az átalakítás legfeljebb 25 ezer forintba került és minden, amit fölhasználtak, hazai gyártmányú. A -dobokat annak idején a törökszentmiklósi MEZŐGÉP állította elő, átalakítani pedig bármilyen, a lucernater, mesztésben is használatos • kaszáló, silózó, vagy rendfelszedő adaptert át 1 ifiét. Mindez — hangsúlyoznunk kell — nem most, hanem három évvel ezelőtt történt, amikor már széltében-hosz- szában beszéltünk arról, hogy hasznosítani kell a melléktermékeket is, mégpedig lehetőleg „importkímélő” megoldásokkal. Csak emlékeztetőül : ezek azok az évek, amikor a Füzesgyarmati Lucemater- mesztési Rendszer sikeres kísérleteket hajt végre — dán gép segítségével — a búzaszalma takarmányozásra alkalmassá tételével. No, de nézzük tovább a füzesg.varmati újítás sorsát. Ismét Baranyi Ferencé a szó: —». Hogy gépészeink jó úton jártak, azt legfényesebben az idei BNV igazolta, ahol a Hesston-cég kiállítási anyagából a „mi gépünk” köszönt vissza, természetesen igényesebb kivitelben. De a lényege ugyanaz volt. — És mi történt az újítástól eltelt három év alatt? — A gépet 1976 tavaszán bemutattuk, beajánlottuk a Mezőgépfejlesztő Intézetnek, amely viszont csak akkor hajlandó megvizsgálni, ha valamelyik cég legyártja a kifejlesztett prototípust. Ezért is kerestük föl a békéscsabai MEZŐGÉP-et, amelynek még talán a profiljába is vágna e gép gyártása. Érdekelte is őket nagyon, de hát most rettenetesen bébontóztak az FKA-adapterekkel. Ezt meg is értettük. Időközben a mi javaslataink és vélemé- pyünk alapján a rákóezifal- vi Rákóczi Tsz-ben megszerkesztették a gépünk keskenyebb munkaszélességű változatát, amely az első szélesebb változat hibáit is kiküszöbölte. Ez a gép fölkeltette a szolnoki MEZŐGÉP érdeklődését is. Most várjuk a rákóczifalviakat egyeztető tárgyalásra, azután majd meglátjuk, mi lesz. Ezt kérdeztük Békéscsabán, a Füzesgyarmati Lu- cematermesztési Rendszer központjában Rozgonyi Zoltántól, a rendszer szakemberétől. A válasz: — Szerintünk a füzesgyarmatiak újítása csak átmeneti megoldásként jöhet számításba, nem beszélve arról, hogy kétségek vannak az e gép által betakarított kukoricaszár, mint takarmány tisztaságát illetően is. Dr. Nagy Árpád, a Vörös Csillag Tsz takarmánygazdálkodási főágazat-vezetője mondja: — A Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomása vizsgálta meg a géppel betakarított anyagból vett mintákat, a szennyeződést kimutató vizsgálati érték még azt a szintet sem érte el, amit a lucernamintákban szoktak megállapítani. *#* Ezek után állást kellene foglalni. Nem könnyű feladat. Annyi mindenesetre vitán felüli, hogy a kukoricaszár is érték, jó takarmány — be kell takarítani. Akkora gazdaságban, mint amilyen a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, ahol 2 ezer hektáron termesztenek kukoricát, a szár fölhasználásával legalább 250—300 hektár silókukorica termesztését tehetik fölöslegessé. így számítva az a meny- nyiségű szár csaknem 200 vagon májusi morzsol ttal egyenértékű. Egy kérdés maradt: milyen géppel szedjék össze a szóban forgó mellékterméket? John Deere-ral, ' Hesstonnal, avagy füzesgyarmatival? Nem vagyok szakember, nem tudom eldönteni. Nyilvánvalónak csupán annyi látszik, hogy a füzesgyarmati nem kerül devizába, itthon, olcsón előállítható és a vele dolgozók szerint a célnak nagyon jól megfelel. Még ha mindjárt csak átmenetileg is. Addig azonban a füzesgyarmati gép is több figyelmet érdemelne. De, ha tévedek, akkor azt is meg kellene már állapítani, hogy történetünk gépészei ne törjék magukat tovább hiába. Kőváry E. Péter ) titftitfttttxtiftftf tut unt ft) A Sabaria Cipőgyárban az idén mintegy hatmillió pár női és gyermekcipőt készítenek. A termelés egy része exportra kerül. Vásárol belőlük a Szovjetunió, az NSZK és Ausztria is. A képen: szovjet exportra készülnek a női cipők (MTI-fotó, Balassa Ferenc felvétele — KS)
