Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
1978. november 19., vasárnap Őszintén, kritikusan Ifjúsági parlament a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz-ben Ülvén éve párttag Hegy évig csendüli felügyelet alatt — Ismeri az írásos beszámolót? Vágási Piroska, és az asztalnál ülő többi fiatal igenlően bólint. A terem zsúfolásig telve fiatalokkal — és fiatalok szerelnek, szántanak, dolgoznak a falra függesztett hatalmas, színes fotókon is. Alkalomhoz illő a dekoráció a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz klubehlyiségében ; november 18-ra ifjúsági parlamentre hívta össze ide a tsz gazdasági vezetése a fiatalokat. — Két éve vagyok tagja a tsz-nek, a kertészetben dolgozom, mint zöldségtermesztő szakmunkás — mutatkozik be Piroska, aki bevallja: a parlamentre összeállított elnöki beszámoló, meg ez a fórum „nyitott’ számára ablakot az egész gazdaságra. — Nálunk felkarolják a fiatalokat, én legalább is úgy tapasztalom. A munkánk után megkapjuk, ami jár, és mindenki tanulhat, többre ‘viheti. Én a dolgozók szakközépiskolájába járok, mindig elengednek, és rendre megkapom a tanulmányi szabadságom. — Mi ragadta meg az írásos anyagból? Pócsik Zsolt autószerelő, aki a gépműhelyben dolgozik, kicsit töpreng a kérdésen: — Hát, legjobban a véleményezési meg az egyetértési jog! Lássuk tehát, miről is számolt be dr. Eleki János, az Üj Alkotmány Tsz fiatal elnöke a fiataloknak? Az írásos anyagból megtudhatjuk, hogy az 1975 februárjában készített intézkedési terv megjelenése óta a tsz- ben 26,8 százalékról 32 százalékra emelkedett a fiatalok aránya — jelenleg 247 a 30 év alatti tag, dolgozó. S ugyanakkor ma már több a szakember — elsősorban a fiatal szakember —, a tagság 45 százaléka rendelkezik valamilyen szakmai képesítéssel. A szövetkezetben az elmúlt időszakban 41 tag részesült lakásépítési, illetve vásárlási támogatásban. A kölcsön feltétele: „Mezőkovácsházán építsen, és rendes, becsületes fiatal legyen” az illető tsz-tag. A közös gazdaság vezetői — ez kitűnt az elnök szóbeli kiegészítőjéből — tudatában vannak annak, hogy az utóbbi évek gyors ütemű fejlődése, elismerésre méltó gazdasági eredményei mellett nem minden területen tudtak lépést tartani a jogos igényekkel. Érezhető ez egyes munkaterületek szociális ellátottságában, de a KISZ-szervezetnek sincs megfelelő helyisége, kevés a szórakozási, sportolási lehetőség. Ezért bővítik, korszerűsítik például a Bé- la-majori műhelyt. Csaknem kétszázan vettek részt a tsz ifjúsági parlamentjén, s e létszámhoz mérten kevesen kértek szót. De ezt ebben az esetben aligha róhatjuk fel hibául, hiszen akik felszólaltak, fontos, lényeges, az egész közösséget érintő dolgokat mondtak el. Felszólalt többek között Szűcs Károly, a tsz KlSZ-szerve- zetének titkára, aki bevezetőben elmondta: a legutóbbi taggyűlésen foglalkoztak a beszámolóval és az intézkedési tervvel, azzal egyetértenek. Kiemelte, hogy a jövőben még több fiatalt kell bevonni a különböző bizottságok munkájába, majd elmondta: a KISZ- szervezet tagjai ' örömmel vették tudomásul, hogy a tsz vezetése ifjúsági tábort kíván szervezni a jövő nyáron, a vetőmag-betakarítás elvégzésére. Ehhez a KISZ- esek messzemenő segítséget ajánlanak. Keményen fogalmazott Varga Mihály: nagy a rendetlenség a műhelyben, nincs megfélelő szociális létesítmény. Aztán szót emelt a pazarlás, a szervezetlenség, a felelőtlenség ellen, amelyet közvetlen környezetében tapasztalt. Szöllősi Gáborné a növénytermesztésben dolgozó nők gondjáról beszélt, arról, hogy télen nincs más munka, csak a cirokszakáll- lehúzás, s a munkakörülmények rosszak: hidegben dolgoznak, egyetlen mosdótál és egy törülköző a „szociális helyiségük”. Elismeréssel nyilatkozott hozzászólásában a tsz tevékenységéről, eredményeiről dr. Gres- tyák Gizella, a mezőkovácsházi járási pártbizottság titkára. A parlamenten a fiatalok egyhangúan elfogadták a beszámolót és az intézkedési tervet, majd dr. Eleki János a munkában élenjáró fiataloknak jutalmakat adott át. A tegnapi napon, november 18-én megyénkben még számos munkahelyen . tartottak ifjúsági parlamentet, így többek között Orosházán, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárban, Békéscsabán, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, az Állami Biztosító megyei igazgatóságán, az Orosházi Állami Gazdaságban. Tóth Ibolya Védet! értékek A biztosítottak körét közvetlenül érintő, érdeklő tényekről, kérdésekről, az V. ötéves terv eddig eltelt időszakának biztosítási adatairól, tapasztalatairól ad áttekintést az Állami Biztosító most megjelent tájékoztatója, melyet az ÁB terv- és közgazdasági főosztályának közgazdasági osztálya állított össze. Érdemes átlapozni a kiadványt, mely bevezetőben a következőket írja: „Mindenfajta biztosítás végső soron az érintettek jövedelembiztonságát védi. Vagy úgy, hogy az elpusztult vagyontárgy értékét megtéríti... Vagy átvállalja a biztosítottra háruló pénzbeni követeléseket... A biztosítással védett értéket több területen csak becsülni tudjuk. A nem mezőgazdasági állami vállalatok, szövetkezetek tulajdonában levő biztosítással fedezett vagyon értéke folyó áron mintegy ezermilliárd forintra tehető... A megkötött életbiztosítások együttes tőkeösszege eléri a százmil- liárd forintot.” S most nézzünk néhány biztosítási területet, a teljesség igénye nélkül. A mezőgazdasági nagyüzemek az elmúlt években a díjbevételi részarányt meghaladóan részesedtek a kárkifizetésekből. 1977-ben például 2,2 milliárd forintot tett ki a díjbevételük, a kifizetett kár pedig 3,4 milliárd forint volt! A biztosító éppen ezért a károk megelőzésére is törekszik. Kutatóintézetekkel és más szervekkel közösen vizsgálják a fagykár, § jégverés, a takarmány- és terményszárító tűzkár megelőzésének, elhárításának módjait lehetőségeit. önkéntes határőrök. Lé- tezik-e mértékegység, amely akár csak megközelítőleg is kifejezné, mit ér az ilyen tevékenység? Kiss József százados, az őrsparancsnok esküszik rá, nélkülük nehéz lenne eredményesen őrizni a határt. Jellemző adat: Gyulaváriban az 51 önkéntes naponta tizenkilenc járőrt helyettesít. Az őrs határszakaszán működő öt csoportból kettő kiváló határőrjelvényt kapott, kettő kerületparancsnoki dicséretben részesült. ♦ A bárpult mögül fehérköpenyes ember igyekszik elő. Ludányi László, az önkéntes csoport egyik tagja, aki a község centrumában Bokor István 1919-ben, 20 évesen hadirokkantként került haza Orosházára az olasz frontról. Mint nincstelen földmunkást hívták be katonának, akinek rokkantán szinte reménytelenné vált az élete. A gazdagok érdekeit szolgáló háború áldozata lett. Senki sem segített rajta. A nyomorúságból való kijutás egyedüli reményét az 1920-ban megalakult Földmunkások Szervezetében látta, melynek ő is alapító tagja volt. Kezdetben vagy harmincán lehettek, és az volt a céljuk, hogy felvilágosítsák az embereket: választásoknál arra adják a voksukat, aki a munkások mellett áll. Később a szociáldemokrata párt röplapjait és a Népszavát terjesztették. A munkásotthonban találkoztak. A csendőrség megfigyelés alatt tartotta őket, és nem egy rendezvényüket feloszlatta. A szociáldemokrata pártba 1928-ban lépett be Bokor István, aki az elvtársaival egvütt továbbra is az emberek felvilágosítását, meggyőzését tartotta elsőrendű feladatának. Abban az időben a piactéren mind több munkanélküli gyűlt össze. Az 1930-as évek elején már pattanásig feszült a húr. Munkát és kenyeret követeltek a nincstelenek, köztük munkások, parasztok, értelmiséálló presszó-vendéglő vezetője. Tizenegy éve vezeti az üzletet, ám önkéntes határőrnek csupán két éve vallhatja magát. — Véletlenül került szóba — vág a közepébe —, hogy kapcsolódjam be a mozgalomba. A vendéglővel szemben található a buszmegálló, így nem csoda, ha sok idegen ember tér be hozzánk. Nálunk foglalkozási adottság a jó emberismeret, de egy határ menti településen nem elég a vendéget a pénztárcája szerint megítélni. Nem árt, ha az ember mást is megfigyel. Elvégre a határsértő is megéhezhet, megszomjazhat — Volt már rá példa? — Ha határsértőt nem is, de garázdálkodókat, körözött személyeket sikerült ártalmatlanná tenni. Legutóbb, mire a messziről érkezett idegen elköltötte az ebédjét, váratlanul rendőrjárőr toppant be az ajtón. Az ebéd utáni nagyfröccsöt már nem volt alkalma elfogyasztani. — A vendéglőn kívül is ad szolgálatot? — Ez csak természetes — lepődik meg a kérdésen —, elvégre milyen határőr az, aki nem megy járőrözni? A határszakaszt teljes hosszában ismerem. Igaz, eleinte csak határőrrel közösen jártam az utakat, meg kellett ismernem a járőr ténykedését. Csoportunk vett már részt razziában, zárásban, kutatásban egyaránt. — Az üzletvezetők nem időmilliomosok, a gond sem kevés egy ilyen forgalmas vendéglőben. Mégis miért vállalja ezt a plusz munkát? — Ne vegye frázisnak, de kötelességemnek érzem, hogy én is tegyek valamit... Tudja, ebben a faluban rangja van a határőrnek. Kiskatonának és önkéntesnek egyaránt. ♦ Nem kell messzire menni, hogy ráakadjunk a vendéglővel szomszédos helyiséggiek. A csendőrség többeket letartóztatott, megkínzott. Azoknak az időknek a jellemzésére elmond- egy példát: — A kisvasúihoz kerültem répahányónak. A főnök eleinte nagyon kiállt a rendszer mellett. Lenézően tárgyalt velünk, munkásokkal. Amikor azonban kezdődött a B- listázás, rendszeresen kért tőlem Népszavát. És bárcsak négyszemközt, de kijelentéiben Darvasi Jánosra, a kocsmárosra. Tavaly a fegyveres erők napján érdemelte ki a Kiváló Határőr jelvényt. A község önkéntesei között ő adja a legtöbb szolgálatot. — Énrajtam még nem fogott ki szolgálat — mondja büszkén —, pedig volt . rá eset, hogy még a kutyáját sem küldte ki senki az utcára, olyan istenverte hideg szél fújt a Körös partján. Mondta is a mellettem didergő határőrjárőr: „János bácsiv maga megfagy ...” De én még csak -nem is fáztam. Míg Darvasi János a söröspoharakat mossa, az őrsparancsnok halkan megjegyzi: „Rátermett ember az öreg, jaj annak, akit gyanúsnak talál. A múltkoriban még egy civilruhás rendőrtisztet is igazoltatott, aki meglepetésében megszólalni alig tudott.” — Megfordul itt annyi ember — folytatja a kocs- máros —, hogy rengeteg! Ki tudja, kiben mi lakozik? Néha még magam is gondolkozom azon, ha valaki belép: sógorom, nem sógorom? ösmerem, nem ösmerem? — Sokan távoztak rossz emlékekkel a kocsmából? Az öreg érti a célzást, mosolyát szemüvege mögé rejti. — Nem mondom, néha túllőttem a célon. De azt meg sohasem bocsátanám meg magamnak, ha olyan valaki hagyná el az italbolt küszöbét, akinek vaj van a füle mögött... ♦ Utunk következő állomása a tanácsháza. Mert ki más lenne az önkéntes csoport vezetője, mint a tanácstitkár. Kubicza Béla kora ifjúságától itt él. Ma, 57 évesen sem vágyik el a faluból. Gyula határőrvárossá avatásán a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta. te: „mégis igazuk van maguknak”. A II. világháború kitörése után fokozódott a terror. Háborúellenes tevékenysége miatt őt is letartóztatták, de mint hadirokkantat „csak” megverték, aztán szabadon engedték. Csendőri felügyelet alá került, 4 évig nem hagyhatta el a lakóhelyét. Közeledtek a szovjet csapatok, sokan menekülni akartak. A magyar katonákat arra igyekezett rábírni, hogy ne harcoljanak, a lakosságot pedig arra, hogy ne hagyják el otthonaikat. Amikor a szovjet hadsereg 1944. október 6-án felszabadította a várost, néhány nap múlva megalakult a Magyar Kommunista Párt szervezete. Ö is mindjárt a tagja lett. Megbízták azzal, hogy gondoskodjon a lakosság tüzelővel való ellátásáról. Létrejött a földmunkások szak- szervezete is, amelynek elnökéül őt választották meg. Több más fontos feladatot kapott még. Mint a Szőlősi Állami Gazdaság személyzeti felelőse 1953-ban ment nyugdíjba. Sok évtizedes munkásmozgalmi tevékenységéért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Pásztor Béla — Hogyan lett önkéntes határőr? — Elmúlt három éve annak, hogy határőrközség lettünk. Akkoriban jelent meg a Minisztertanács rendeleté a belügyi munka önkéntes segítőiről. Nálunk is megkezdődött az önkéntes határőr-csoportok szervezése, amiben én is részt vettem. Ügy éreztem, jó példával kell elöljárnom ... — A tanácsházán az ügyfelek gyakran egymás kezébe adják a kilincset. Jut idő szolgálatra is? — A tanácsülésről kimenni a határba sokszor felüdülés. Bár senki ne gondolja, hogy gyerekjáték ez a munka, ahol sohasem tudni, mi történik a következő pillanatban. Még ma is bennem él egy évtizedekkel ezelőttről való szomorú kép: a szemem láttára öltek meg egy szolgálatot teljesítő határőrjárőrt. — Nehéz összefogni az önkéntes csoport munkáját? — Előfordulnak gondok, * nehézségek ... Csak egyvalami nem történt meg. Azt még senki sem mondta : „Nem megyek szolgálatba, mert terhes”. ♦ A község orvosa, Szekeres Lajos — aki ugyancsak önkéntes határőr — éppen rendel. Nyolc éve gyógyítja a falu betegeit. — Személyes okai is vannak, hogy önkéntes határőr lettem, az őrsparancsnok régi barátom. Másrészt tagja vagyok egy vadásztársaságnak, sokat járom az erdőt, amely a határhoz közel húzódik. Bár nem volt rá példa, de előfordulhat az is, hogy gyanús, idegen személy orvosi ellátásra szorul... Ilyen esetben nemcsak orvosként kell tevékenykednem. — Találkozott már határsértővel ? — Az őrsön a fiúk jól végzik munkájukat, így nekünk már könnyebb a feladatunk. De azért jó tudni, hogy szükség van ránk!... Bán Károly Békéscsabán, a Békés megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya Pedagógus Továbbképzési Intézetében egyre korszerűbb eszközökkel végzik a pedagógusok továbbképzését az oktatástechnikai csoportban. Képünkön az ipari tv-lánc működését ellenőrzi Magyarosi István, az oktatástechnikai csoport vezetője Önkéntesek a határon
