Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

NÉPÚJSÁG 1978. november 19-, vasárnap Elhunyt dr. Orbán László Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy no­vember 18-án szívroham következtében elhunyt Orbán László elvtárs, a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, nyugalmazott kultúráiig miniszter, or­szággyűlési képviselő, az Országos Közművelődési Tanács elnöke. Dr. Orbán László temetése november 23-án (csütörtökön) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai és munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKSÉGE Dr. Orbán László 1912. augusztus 2-án, Nógrádverő- cén született. Középiskolái­nak elvégzése után a miskol­ci jogakadémián és a sze­gedi egyetem jogtudományi karán szerzett diplomát. 1938-ban a kommunista párt tagja lett. Részt vett az ifjúsági .mozgalmat irányító Országos Ifjúsági Bizottság munkájában, majd a háború alatt a függetlenségi mozga­lom szervezésében. A felszabadulás után a párt központjában dolgozott, hosszabb ideig az agitációs és propagandaosztály vezető­je volt. 1950 és 1955 között előbb mint főosztályvezető, később mint miniszterhelyet­tes az Oktatásügyi Miniszté­riumban kapott beosztást. 1956-tól 1967-ig ismét a párt Központi Bizottságának apparátusában dolgozott a tudományos és kulturális, il­letve az agitációs és propa­gandaosztály vezetőjeként. Ezután a művelődésügyi mi­niszter első helyettese, ál­lamtitkár lett. 1945 és 1951 között az MKP, illetve az MDP KV tagja volt. 1957-től az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja. 1945—1953 kö­zött és 1958-tól országgyűlé­si képviselő. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa- 1962-ben a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével, 1965-ben és 1968- ban a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel, 1975-ben pedig a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje I. foko­zatával tüntette ki. 1976-tól haláláig az Orszá­gos Közművelődési Tanács elnöke volt. Mint miniszter 1976-ban ment nyugdíjba. (MTI) Román vendég a TIT-ben A TIT Országos Központ­ja vendégeként hazánkban tartózkodik Valerin Rapeanu, az Eminescu Irodalmi Könyvkiadó igazgatója, aki- nov. 21-én Békéscsabára is ellátogat. Kétnapos itt- tartózkodása során találko­zik a megyei szervezet tár­sulati vezetőivel, s megis­merkedik Békéscsaba és Gyula nevezetességeivel is. Gyulán a TIT-előadóte- remben előadást tart az itt élő román értelmiségieknek, és a román nyelven előadó TIT-aktíváknak a mai ro­mán irodalom időszerű kér­déseiről. Kovács Éva keramikus kiállítása Beszámoló értekezlet az igazságszolgáltatásban dolgozó nők helyzetéről A nőpolitikái határozat végrehajtásáról szóló mi­niszteri értekezletre ké­szített előterjesztést a Bé­kés megyében működő bí­róságok mintegy száz nődol­gozójának jelenlétében is­mertette pénteken Gyulán, dr. Jakucs Tamás, a megyei bíróság elnöke. A megbeszé­lésen részt vett dr. Klopcsik Klára, az Igazságügyi Mi­nisztérium főelőadója és Pagyoga Lajosné, a Közal­! Szegény Mari! Vonaton utaztam a napokban, s egyszer csak két nő beszélgetése ütöt­te meg a fülem. — Pedig milyen szép kislány volt az a Mari — mondta bánatosan in­gatva fejét az egyik. — És nem volt az buta nő, sokra vihette volna... — így a másik. Nemegyszer előfordul, hogy olyan helyzetbe ke­rülünk, olyan mondatok­ra figyelünk fel, amelye­ket már mintha hallot­tunk volna valahol. Ve­lem is ez történt, ezért kaptam fel a fejem a dialógusra. Mintha egy régi-régi beszélgetés is­métlését hallanám. De mikor volt az a másik? Talán valami szomorú tragédia után? Nem tu­dom felidézni. Aztán egyszer csak bejött... Segített ebben, hogy aka­ratlanul is figyelemmel kísértem a szomorú tör­ténet további menetét. Érdekelt Mari sorsa: — Én előre tudtam, hogy ez lesz a vége, és lám, úgy is lett. — Hát, ez az élet sora. És hogyan történt? Kezdtem teljesen elke- nődni. Képzeletemben borús képek idéződtek fel: kórház, fekete ruhás, sírás alakok, temetés... S aztán jött a meglepe­tés: — Soká mászkáltak együtt. Aztán egyszer csak Mari bejelentette, hogy férjhez megy. — És meg is tette. Pe­dig nem volt az buta nő, és tessék, a múlt hét szombatján mégis igent mondott. kalmazottak Szakszerveze­tének megyei titkára. A beszámoló részletesen foglalkozott a jogi beosz­tásban levők országos és megyei adataival, ami el­sősorban jellemző az igaz­ságszolgáltatásban dolgozó nők helyzetére. Legmaga­sabb a nők aránya a járás- bírák között, országos 62 százalék, Békés megyében 76 százalék; a közjegyzőnők aránya is magasabb nálunk az országosnál, akárcsak a bírák összlétszámán belül. Az ügyviteli, segédhivatali feladatokat pedig szinte ki­zárólag nők látják el. A jo­gi és nem jogi beosztásban dolgozóknak sajátos prob­lémáik vannak, de az eredő­jük azonos: a nők kettős feladatára vezethető vissza. Részben ebből fakad — bár sok más szempont is közrejátszik —, hogy veze­tő bírói funkcióban nagy számuk ellenére is kevés nőt találni. Megyei bíróság elnökét például egyet sem. Ezután a szakmai és álta­lános továbbképzéssel, a munkakörülmények javulá­sával, a szociálpolitikai in­tézkedések hatásával, a kádermunkával, valamint az anyagi és erkölcsi meg­becsülés gyakorlati érvé­nyesülésével foglalkozott a beszámoló. A felszólalók az alapkér­déseket érintették, többsé­gükben megerősítve az előadottakat. Javaslatok is elhangzottak, például a terhes anyák munkájának könnyítésére a szülés előtti időszakban, továbbá az ügy­viteli dolgozók továbbkép­zésére, s egymás munkakö­rének alaposabb megis­merésére vonatkozólag, hogy a helyettesítést minél könnyebben elláthassák. Olyan igény is fölmerült, hogy a nem jogi dolgozók kötelező orvosi vizsgálatát oldja meg a hivatalvezetés. A megbeszélés azzal zá­rult, hogy az elkövetkező két hétben még — a munka­helyeken történt megtárgya­lás után — az előterjesztés­hez bárki újabb javaslat­tal élhet. Szegény Mari!(?) N. A. Bő a választék játékokból Békéscsabán Keller Zoltánnétól, a bé­késcsabai Univerzál Áru­ház sport- és játékosZtályá- nak helyettes vezetőjétől az áruellátás felől érdek­lődtünk. Az árukat — mint mondotta — időben meg­rendelték, és most folyama­tosan érkeznek Budapest­ről, a Triál Nagykereske­delmi Vállalattól, valamint annak szegedi lerakatától. Jelenleg az áruháznak ez az osztálya 7—8 millió és a Tanácsköztársaság útján, a volt járműbolt helyén nem­rég megnyílt kisegítőrészle­ge pedig 1 millió forint ér­tékű készlettel rendelkezik. Nagyon keresettek az NSZK-gyártmányú építő-, összerakó játékok, a plüssel bevont állatfigurák, az al- vósbabák, a legkülönfélébb villanyvonatok és így to­vább. Az úgynevezett bé­bicsörgőkben is nagy a vá­laszték: 8—10-féle között válogathatnak a vásárlók. Kaphatók már az 1—3 sze­mélyes szánkók, de az irá­nyítható ródlik még nem érkeztek meg. Játékbabako­csikból most közel 100 da­rabot tartanak raktáron. Elegendő mennyiségű sport­szer áll az érdeklődők ren­delkezésére. Karácsonyig még egy hó­nap van, de a forgalom most is jelentős: a napi be­vétel eléri a 180—200 ezer forintot. Az ünnepekig kö­rülbelül 1 millió forint ér­tékű árut várnak a részleg dolgozói. A helybelieken kívül nagyon sok vidéki is felkeresi ezt az osztályt. A külföldiek közül jugoszlá- vok, románok, csehek, bol­gárok, s nyáron pedig az NDK-ból érkezett turisták érdeklődnek nagyobb szám­ban a magyar játékok iránt. November 16-án zárult Fodor József festőművész kiállítása Békéscsabán,- a Munkácsy Mihály teremben. A „vásárhelyi iskola” nem­zedékének fiatal tagja új, eredeti színekkel gazdagítot­ta az alföldi műhely művé­szetét. Fodor József képeit két héten át látták az érdek­lődők. A Képcsarnok következő vendége Kovács Éva kera­mikusművész lesz, akinek kiállítása november 23-án nyílik. A fiatal művész 1962- ben végzett az Iparművé­szeti Főiskolán, majd terve­ző iparművészként a Gránit gyárban dolgozott, önálló al­kotóként 1966-tól tartják szá­mon. Kezdetben főként ét­készleteket tervezett, most jelentkezik először figurális^ alkotásokkal is. n szófiai színház vendégszereplése November 21—23 között Magyarországon vendégsze­repei a szófiai drámai szín­ház. A Madách Színházban három előadást tartanak a vendégművészek. November 21-én és 22-én Ivan Radoev: Az emberevő nő című mű­vét mutatják be. A társulat egy másik szín­padi művet is hoz magával: Tadeusz Rozewicz A karto­ték című darabját. Ezt no­vember 23-án játsszák, ugyancsak a Madách Szín­házban. A következő két na­pon a szolnoki Szigligeti Színházban lép fel a szófiai társulat. Az előadásokat szinkron tolmácsolásban hallhatja a közönség. Kondoroson a lakosság is részt vesz a községfejlesztésben Kondoroson a nagyközségi tanács és a végrehajtó bi­zottság folyamatosan figye­lemmel kíséri a lakosság köz­érdekű javaslatait, bejelenté­seit. Egy nemrég megtartott vb-ülésen az 1973—75. évi jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok megvalósítását elemezték. Az említett idő­szakban összesen 244 köz­érdekű bejelentés, illetve ja­vaslat érkezett a tanácshoz. Ezek elsősorban útépítéssel, ivóvízellátással, közvilágítás­sal, parkosítással, középüle­tek építésével és felújításá­val kapcsolatosak. A lakos­sági javaslatok nagy része megvalósult. Az iskolában négy új tanterem épült, bő­vült az óvoda, a bölcsőde, és az öregek napközi otthona, 150 személyes étterem és konyha kezdte meg működé­sét a diákotthonban, új or­vosi rendelőt alakítottak ki, és korszerűsítették a rende­lők felszereltségét. Ugyan­csak a lakosság kérésére bő­vítették az ivóvízhálózatot, a közvilágítást és több mint 7 ezer folyóméter járdát épí­tettek. Volt néhány megvalósítha­tatlan kívánság is, így pél­dául a szülőotthon újbóli megnyitása. A közérdekű ja­vaslatok egy része, elsősor­ban az útépítéssel kapcsola­tos, csak hosszabb távon valósul meg. Néhány kérés költséget sem igényelt, csu­pán egyszerű intézkedést. Ilyen volt például a bölcső­de nyitva tartási idejének meghosszabbítása, a köztisz­taság megszigorítása, vagy a kereskedelmi ellátás javítá­sa. A lakosság nemcsak a köz­ségfejlesztési tervek elkészí­tésében, de azok végrehajtá­sában is aktívan részt vesz. A község szépítésében, par­kosításában jelentős társa­dalmi munkát végeztek a kondorosiak. Nagy dolgokat a völgyek mélyéről lehet látni szocializmusban mint a munka társadal­mában a fejlődés meghatározója az ember cse­lekvése. Az ember cselekvé­se a munkahelyen és a köz­életben. És ez nem holpii kinyilatkoztatásokból ered, hanem abból a felismerésből, hogy az egész társadalom és benne az egyes ember anya­gi, erkölcsi felemelkedését, csakis az alkotó cselekvés hordozza magában. Erre ta­núsítványunk hazánk felsza­badulása óta iparunk fejlő­dése, s az, hogy legyűrtük a félig itt rekedt középkort, és ma már korszerű üzemek uralkodnak a mezőgazdaság­ban. S ha Békéscsabát vesz- szük, a volt mezővárost, lát­ható, hogy az elmúlt 10—15 évben itt végbement urbani­záció is ezt tanúsítja. Akár­csak az, hogy azelőtt nem volt a lakosság kényelmét, egészségét szolgáló csatorna- hálózat, víz- és gázvezeték, és ma van; emeletes házak épültek a Körös-csatorna környékén, a Lencsési út mellett, a vasútállomás kör­nyékén, s bent a város szí­vében a vakolatukat hulla­tó, rogyadozó régi lakóháza­kat egymás után bontják le és építik a tízemeletes háza­kat is, melyekből már bir­tokba vettek az emberek egypárat. De hát az emberi társada­lom politikai, gazdasági, kul­turális élete nagyon sokrétű — ami természetes —, ezért ezeket a folyamatokat min­dig ébren kell tartani, hi-_ szén az emberek alkotó cse­lekvése csak úgy állandósul, ha látják maguk előtt a célt, ha tudják, hogy a szo­cializmus eszménye az em­ber, hogy érte történik min­den. Nem azért építünk üzemóriásokat, mintha a legújabb kor valamiféle bál­ványimádói lennénk, hanem — az ember szolgálatában. És ennek tudatosítása az agi­táció feladata. És mivel a társadalmi élet sokrétű, az agitáció is az. Ezért hozta létre néhány éve Békéscsa­bán az MSZMP városi bi­zottsága az agitációs és pro­pagandaközpontot, amely ma már tizenkét munkacsoport­tal és száznyolcvan aktivis­tával működik, akiknek az a feladata, hogy szembesítsék a párt politikáját a gyakorlat­tal. Vegyük az információs munkacsoportot, melynek az a feladata, hogy a lakosságtól érkező észrevételeket témák szerint összesítse és továb­bítsa a pártbizottságnak, s az szükség szerint használja fel munkájában. Tavaly ősz­szel nevezetesen olyan ész­revételek érkeztek be, hogy a Lencsési úton, a KlSZ-tá- bor felé menő és onnan a város szívébe jövő autóbusz járatait a reggeli és a késő délutáni csúcsforgalomban sűríteni kellene, mert olyan nagy a zsúfoltság azokon, hogy olykor fel sem fér min­den utas. Ennek alapján a párt városi bizottsága aján­lotta a Volánnak, hogy az utasok érdekében a Lencsési útszakaszon a reggeli és a késő, délutáni időszakban sű­rítse az autóbuszjáratokat. A Volán ezt meg is tette, és 10—15 percenként indította a reggeli és a késő délutáni autóbuszjáratokat. Az agitációs és propagan­daközpont munkáját a váro­si pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztálya irányítja, s valamennyi osz­tálya közreműködik tartalmi munkájának a kialakításá­ban, hiszen az a központi és a helyi döntéseken nyugszik. És ennek alapján hangolja össze az agitációs központ a szakszervezetekkel és más szervekkel, valamint a Ha­zafias Népfronttal az agitá- ciót és a propagandát, ne­hogy párhuzamosság zavarja azt meg. A párt városi bi­zottsága azzal is javítani kívánja a propagandaköz­pont munkáját, hogy egy önálló agitációs osztályt szer­vezett, melynek hallgatói speciális kollégium keretében bővítik tartalmi és módszer­beli ismereteiket. Az üzemi pártszervezetek agitációs csoportjainak meg _ azzal adott segítséget, hogy azok felelősei eddig nyolc alka­lommal vehettek részt to­vábbképzésen. Az agitáció célratörőbb irányítása révén alakultak ki Békéscsabán 1972-ben a po­litikai vitakörök a pártszer­vezetekben. Ezeknek a cso­portos beszélgetéseknek a sikerét bizonyítja az is, hogy 1972-ben 40 működött, ma pedig már 130. A részt­vevők száma pedig 2 ezer hatszáz. Mivel a vitakörök kis csoportok, van bőven le­hetőség a véleménycserére, s a tárgyalt témákban kiala­kul az egységes nézet és a résztvevők aztán egy nyel­ven beszélnek a környezetük­ben, és eloszlatják a félreér­téseket, hiedelmeket, alakít­ják a valóságot ismerő köz­véleményt. S ezzel erősödik a párt tömegkapcsolata, hi­szen azok, akik a különböző fórumokon részt vesznek — párttaggyűléseken, pártcso- port-értekezleteken, vitakö­rökön vagy más rendezvé­nyeken —, választ tudnak adni a környezetükben fel­merülő kérdésekre, szembe­síteni tudják a párt politiká­ját a gyakorlattal, különbsé­get tudnak tenni a jelensé­gek és a történések iránya között. Tudják, hogy nem a fellegekben kell járni, tud­ják, hogy nagy dolgokat a völgyek mélyéről lehet lát­ni, s a magasból minden'ap­rónak tűnik. Az agitációnak jó segítő­társa az „adatbank” elneve­zéssel működő munkacso­port, amely Békéscsaba po­litikai, gazdasági, kulturális életének konkrét adalékait szolgáltatja, s ezeket az or­szágos tényekkel egyetemben hasznosíthatják. Igen jó, do­log, hogy az agitációs köz­pontnak van filmvetítője és más olyan eszköze, ami az előadásokon, az agitációban jól hasznosítható. A szem­léltetőeszközöket igen jól hasznosítják a marxizmus— leninizmus esti középiskolai propagandistái, melyeket az agitációs Tcözpont alapfokú káderképzési munkacsoport­jának kell biztosítani. Az agitációs központ kere­tein belül működik a Penza Klub, ahol a Szovjetunió Penza megyéjének életével ismerkednek. Ezen belül működik a Magyar—Szovjet Baráti Társaság klubja, amely havonként tartja ren­dezvényeit. Olykor valame­lyik tagcsoportnál. (Tagcso­port Békéscsabán tizennégy működik.) A magyar és a szovjet nép barátságát ápol­ják a moszkvai rádió ma­gyar nyelvű adásait rendsze­resen hallgatók baráti köré­nek tagjai is, akik az adások befejezése után beszélgetnek a hallottakról. Legközelebb december 8-án jön össze a baráti kör és hallgatja meg a moszkvai rádió magyar nyelvű adását. És azt is el­határozták, hogy a jövőben a beszélgetésekről tájékoz­tatják a moszkvai rádió ma­gyar adásainak szerkesztősé­gét. A z agitációs és propa­gandaközpontban mű­ködő tizenkét külön­böző munkacsoport száz- nyolcvan aktivistája mamán a szocialista eszmék terjesz­tésében sokkal jobban vqszi figyelembe az emberek ér­zelmeit, mivel a tudati és ér­zelmi állapot egyensúlya tel­jesíti ki az ember karakte­rét, jellemszilárdságát. Ezt szolgálja, hogy a propagan­disták célratörőbben ágyaz­zák be a propagandába, agi- tációba a munkásmozgalmi hagyományokat is. Ez az út- ja-módja annak, hogy széles körben terjednek a szocialis­ta erkölcs normái, erősödjön a közvéleményben, hogy a szocialista közgondolkodás, a szocialista magatartás a kö­vetendő példa. Cserei Pál

Next

/
Thumbnails
Contents