Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
1978. november 17., pentek 1 ATCi fl társadalmi tulajdon védelme közügy Társadalmunk sokféleképpen gondoskodik a dolgozókról, a felnövekvő nemzedékről, az idős emberekről. Milliárdokat fordít szociális, kulturális feladatokra, az egészségügyi ellátásra. Támogatja a lakásépítkezéseket. Szem előtt tartja az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését, a kereskedelmi hálózat bővítését. Se szeri, se száma az új létesítményeknek. A tervgazdálkodásban, az össztársadalmi érdek érvényesítésében alapvető szerepe van a társadalmi tulajdonnak. Okkal vetődik fel a kérdés, hogy a gazdasági egységek, s egyéb szervek miként gondoskodnak a rájuk bízott társadalmi vagyon őrzéséről. Erről beszélgettünk Pikó János rendőr őrnaggyal, a Békés megyei Rendőr-főkapitányság nép- gazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi osztályának vezetőjével. Arra is választ kértünk, hogyan alakul megyénkben a népgazdaság elleni és a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények aránya. Megyénkben az elmúlt két évben csekély mértékben emelkedtek az ilyen jellegű bűncselekmények. Jóllehet az elmúlt év első felében a népgazdaság elleni bűncselekmények száma nem volt jelentős, ugyanakkor a devizabűntettek aránya számottevően emelkedett. Megyénkben főleg Gyulán, Békéscsabán követtek el ilyen visszaéléseket. A kereskedelem és a szolgáltatás területén tapasztalható, hogy gyakran csúszópénzzel, vagy egyéb áru átadásával szerzik be a szükséges anyagot. Mások viszont emiatt hátrányos helyzetbe kerülnek. Számottevően nőtt a vesztegetés és a vásárlók megkárosítása miatt indult eljárások száma is. A felderítés fokozásával, az ellenőrzés és a felügyeleti szervek tevékenységének hatékonyabbá válásával a legtöbbre fény derült. — Milyen bűncselekmények a leggyakoribbak, amelyek károsítják a társadalmi tulajdont? — 1977 első fél évben társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények miatt 389 nyomozást folytattak le megyénk rendőri szervei. Ez év első felében pedig 414-et. Emelkedett a lopások száma, többségét a mezőgazda- sági szövetkezetekben és az építőiparban követték el. Elszaporodott a munkagépek, a különböző gépjárművek jogtalan igénybevétele. Fokozni kell éppen ezért az ellenőrzést, különösen a kereskedelem, a szállítás és az építőipar területén. A sikkasztások száma nem emelkedett, viszont elég sok a hosszabb ideig tartó visszaélés, amely nagy kárt okoz. — Hallhatnánk néhány esetet? — A lopásoknál a vagyonvédelmi hiányosság játszik a legnagyobb szerepet. Éppen ezt használták ki az ismeretlen tettesek, akik a Ti- szamenti Regionális Vízmű Vállalat békéscsabai építkezéséről egy 21 ezer forintértékű villanymotort vittek el. A békési Utasellátó-bolt vezetője magánokirat-hamisítással elég hosszú időn keresztül károsította a társadalmi tulajdont. Mintegy 200 ezer forintot tulajdonított el. Egyik alkalommal a helyettesét arra utasította, hogy a pénztárba befolyt összegből 11 ezer forintot postán küldjön el részére. Hasonló módszerrel sikkasztott el több mint 113 ezer • forintot az egyik boltvezető. A csalások száma noha némileg emelkedett, a feltárt bűncselekmények kisebb kárértékűek. A szerelőipari vállalat egyik gépkocsivezetője a menetleveleket meghamisítva üzemanyagot vett fel, melyet természetesen saját céljára fordított. A kár összege 7400 forint volt. Gyakori a bércsalás is, amikor el nem végzett munkáért bért számfejtenek és illetéktelenül felveszik azt. — Milyen lehetőségeket használnak ki az elkövetők? — Az ismertté vált tulajdont károsító bűnelkövetők nagy része megfelelő, illetve jó anyagi helyzetben él. Mindössze az esetek 12 százalékában szerepelt elkövetési okként pillanatnyi pénzzavar. A cselekmények mintegy hét százalékát pedig foglalkozás nélküli, munkakerülő életmódot folytató személyek követték el. Legtöbben az ellenőrzés hiányosságát használták ki. Noha az utóbbi években ezen a téren némi javulás tapasztalható, sok még a tennivaló is. Az ellenőrzések felszínesek, nem igazodnak a termelés egyes szakaszaihoz. A felügyelet sem elég hatékony. Sok esetben nem hajtják végre a felettes szervek utasításait. Az eljárás alá vont üzletvezetők, pénztárosok magánokirat-hamisítással leplezve a rájuk bízott pénzt sikkasztották el. Nem fordítanak kellő gondot a társadalmi vagyon őrzésére. Ezt igazolja Kiss Imre bűncselekmény-sorozata, aki mint- e<"' 90 esetben hatolt be különböző gazdálkodó és kereskedelmi szervek helyiségébe, s onnan jelentős ösz- szegeket tulajdonított el. — A közelmúltban a rendőr-főkapitányságon a rendészeti és belső ellenőri vezetők értekeztek. Mi a tapasztalat, hogyan végzik munkájukat megyénkben a rendészek? — Megyénkben 114 üzem- rendész, rendészeti osztály, csoportvezető dolgozik, akikhez 1400 társadalmi rendész, portás, egyéb őr tartozik. A tapasztalatok azt igazolják, hogy munkájuk az utóbbi években sokat javult, és igen hatékonyan segítik a munkahelyek belső rendjét, s a társadalmi és személyi tulajdon védelmét. A gazdasági vezetők tevékenységük jelentőségét felismerték, s a társadalmi tulajdon védelmének erősítése terén igénylik munkájukat. Az üzem- rendészek jól ismerik munkahelyük belső életét, gazdasági eredményeiket, a dolgozók tevékenységét és hangulatát. Szakszerű és kultúrált intézkedéseikkel közmegbecsülést vívtak ki magunknak. — Megyénk nagy vállalatainál milyen a társadalmi tulajdon védelme? — Az utóbbi években jelentős előrelépés történt ezen a téren. Nem egy bűncselekményt maguk a vállalatok derítettek fel. Megyénk egyik legnagyobb üzeme a Gyulai Húskombinát. Az építkezés befejezésével, s a termelés megindításával egy időben jól oldották meg a vagyonvédelmi feladatokat. Az ellenőrzési és rendészeti osztály szakszerűen végzi munkáját. Az ellenőrzés rendszeres és hatékony. 1976-ban tíz ízben indult büntető eljárás. 1977-ben ez a szám hatra csökkent. A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat nagy kiterjedésű, hét megyében 80—90 munkahelyen dolgozik, ezért az ellenőrzés bonyolult. A következetes és szigorú ellenőrzés hatására az utóbbi évben 50 százalékkal csökkent a bűn- cselekmények száma. Az ellenőrzésre jogosult dolgozók, vezetők és a rendészek eredményes, megelőző munkája nyomán számottevően csökkent a büntetőügyek mellett a fegyelmi eljárásban felelősségre vontak száma, és a társadalmi tulajdont károsító cselekmények is. — A bűncselekmények megelőzése érdekében mit tesz a megyei főkapitányság? — A megyei főkapitányság és szervei a bűncselekmények megelőzését és visszaszorítását továbbra is elsőrendű feladataiknak tekintik. Ennek érdekében tovább fokozzuk a bűncselekményeket lehetővé tevő okdk és körülmények feltárását. Tapasztalatainkról az intézkedésre illetékes szerveket a jogszabályok előírásainak megfelelően tájékoztatjuk és kérjük, hogy jelzésünk alapján hatáskörükben döntsenek szükség esetén a belső vizsgálat lefolytatására, és intézkedések megtételére. E tevékenységünk során a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek megfelelően elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy minden bűncselekményt felderítsünk. Igyekszünk előmozdítani az állami és gazdasági szervek megelőző tevékenységét. Nevelő propagandamunkákkal és más módon elősegítjük a népgazdasági- és társadalmitulajdon- védelem társadalmi bázisának növelését s a lakosság bevonását e tevékenységbe. Gazdasági előrehaladásunk, további fejlődésünk fontos feltétele az alkotott és létrehozott értékek megőrzése, társadalmi alapunk gyarapítása, megóvása. Ez pedig valamennyiünk közös ugye. Serédi János A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság könnyűbúvár klubjának tagjai társadalmi munkában lomtalanították az agárdi SZOT-kikötő medrét. Nemcsak hatalmas köveket hoztak felszínre, hanem — jellemzően az emberek nemtörődömségére! — több tucat elhajigált boros- és söröspalackot is kihalásztak a vízből (MTI Fotó: Ruzsonyi Gábor .— KS) Ötven éve párttag Pártbizalmi volt a Balassa utcában Kovács Pál 1905-ben, Békéscsabán született. Apja napszámos volt, aki azonban ritkán jutott munkához, s így a családjának a megélhetését sem tudta biztosítani. Emiatt neki már gyermekkorában minden nyáron dolgoznia kellett. Jobb módú gazdáknál csekély bérért állatokat őrzött. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után az Er- zsébet-malomban lakatosinas lett. Beszélgetett a kőművesekkel, akiktől sok mindent megtudott. Azt egyebek között, hogy mi az oka a munkások szegénységének, nyomorúságának. Beiratkozott a vasasszakszervezet szakmunkás ifjúsági csoportjába, ahol tovább szélesedett a látóköre. Ezzel vette kezdetét a munkásmozgalomban való részvétele. Mint segéd, előbb egy kisiparosnál dolgozott, aztán a vasúthoz, majd a Braunmalomba került. Ott találkozott Belanka Pállal, aki a szociáldemokrata pártban vezető szerepet töltött be. Sokat tanult tőle, ami 1928-ban végül is arra ösztönözte, hogy ő is lépjen be a pártba. Azt tudta, hogy párttagnak lenni kockázatos dolog. A csendőrök állandó megfigyelés alatt tartották, nem egyszer megverték őket. Kovács Pál vállalta a veszélyt. Ütcabizalmi lett a Balassa utcában, ahol munkások laktak. Sokan olvasták a Népszavát, beszélgettek a világ dolgairól és az évek során néhányan be is léptek a pártba. A háborús időkben sorozatosan behívták néhány hónapra * katonának, de 1941-től — mint nagycsaládost — már nem háborgatták. Itthon maradt. A malomban dolgozott 1944-ben is, amikor a tulajdonost deportálni akarták. ö azonban a főmolnárral együtt hónapokig bújtatta-a szerencsétlen embert, akit azonban árulással mégis a csendőrök kezére juttattak és elhurcoltak, öt letartóztatták, megverték és egy hónapi elzárás után engedték szabadon. Ezután rendőri felügyelet alatt állt. A felszabaduláskor is a malomban dolgozott. Egy ideig a szociáldemokrata párt tagja maradt. A kommunista pártba 1946-ban lépett be, mert látta, hogy a régi társadalmi rend gyökeres megváltoztatását csak ettől a párttól remélheti. Előbb a mezőgazdaság fejlesztésének az elősegítését kapta pártfeladatul. Vasárnaponként többekkel együtt a földekre járt dolgozni. Amikor pedig 1949- ben az Erzsébet-malomba került, a pártalapszervezet vezetőségi tagja, gazdasági vezető lett. Később az Ist- ván-malomban dolgozott mint gépész. Ebből a munkakörből ment nyugdíjba 1965-ben. Több évtizedes munkás- mozgalmi tevékenységéért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Pásztor Béla Skóciában még sokat kell harcolni a nők jogaiért Interjú Marion Easdale-lel, a skét szakszervezeti kongresszus tagjával Mint lapunkban már arról húrt adtunk, november 14. és 18. között Budapesten, a Gellért Szállóban ülésezik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Szakszervezeti Világszövetség szemináriuma, melynek házigazdája a Magyar Nők Országos Tanácsa. Az NDN még 1975-ben, a Mexikóban rendezett nők világkonferenciáján kezdeményezte különböző országokban az ilyen szemináriumok megtartását a nők évtizede jegyében. A budapestit megelőzően Latin-Amerikálban és Ázsiában tartottak már ilyen szemináriumot, a mostani pedig az európai nők helyzetével foglalkozik. E tanácskozáson vett részt a skót delegáció tagjaként Marion Easdale, akivel a hazájában élő nők helyzetéről, élet- és munkakörülményeiről beszélgettünk. — Tudomásom, szerint a foglalkoztatottak 50 százaléka az iparban dolgozik. Menyi itt a nők aránya, és melyik iparágban dolgoznak legtöbben? Feltehetően a textiliparban, hiszen az önök textilipara világhírű. — Az igaz, hogy a textiliparban igen sok nő dolgozik, ennek ellenére a férfiaké a termelés főbb tennivalói, többek között a tervezés, az orsózás, a vágás, mivel a technológia rohamosan fejlődik. A nőké elsősorban a szövőmunka. S éppen a technológia fejlődésével felgyorsul a tempó, így rendkívül nagy a megterhelésük. Hat-nyolcszor gyorsabban, többet kell dolgozniuk, mint korábban — válaszolta Marion Easdale. — Ebből adódik az is, hogy a munkanélküliek aránya a textiliparban a legnagyobb, s mivel a nőknek nincs szakképzettségük, ők kerülnek a leghamarabb az utcára, máshol pedig nem tudnak elhelyezkedni. Ezért rendkívül nagy a szakszervezeti mozgalom feladata. — A skóciai TUC-nak — szakszervezetnek — (Trades Union Congress) közel egymillió tagja van. Hogyan dolgozik ez a szervezet? Ügy tudom, a munkásmozgalomnak nagy tradíciói vannak, milyen érdekvédelmi tevékenységet végez a nők érdekében? — Az úgynevezett női tanácsadó bizottság tagja a TUC-nak. Ezt a bizottságot a nők évi konferenciáin választják. Ezeken mindegyik alapszervezet kijelöl egy képviselőt a bizottságba. így például a múlt évben a női tanácsadó bizottság tagjainak száma hatról tízre nőtt. Fő célunk az egyenlő bér, az egyenlő munkalehetőségek elősegítése. A munkahelyen belül a továbbképzés, hogy a nők is lépést tudjanak tartani a technika fejlődésével. Köponti kérdésünk a gyermekgondozás alkalmainak, s az ilyen intézményeknek a létrehozása. Sok nő szeretne dolgozni, de mivel arra nincs lehetőség, hogy gyermekét elhelyezze, így nem tud munkát vállalni. Nekünk nem az a célunk, hogy a nők gazdasági okokból legyenek kényszerítve munkavállalásra, hanem az, hogy saját elhatározásukból vállaljanak munkát, s ehhez meg legyen a választási lehetőségük. Jogot akarunk nekik biztosítani erre. így szeretnénk az eddigi hátrányos helyzetüket csökkenteni. A szakszervezeti mozgalmat, mint általában más országokban, főleg a férfiak irányítják. A nőknek nálunk nagyon nehéz pozíciót elérni. A szakszervezetben, ahol dolgozom, külön női megbízott van, aki a nők ügyével foglalkozik. Fontosnak tartjuk, hogy a legmagasabb fórumon is képviselve legyenek a nők, hogy a kongresszuson ismertessék a nők véleményét. Éppen ezért a TUC elé vittük javaslatunkat, hogy az általános bizottságnak legalább egy nőtagja legyen. Ez a bizottság, amely 30 tagú, a TUC vezérkara. Ezt a javaslatot a kongresszus nagy szavazattöbbséggel elvetette, s csak most értük el, hogy mégis egy nőtagja lett. Nyilvánvalóan ez azt bizonyítja, hogy nagy harcot kell folytatni a nők érdekében még a mozgalmon belül is. — Milyen eredméhyeket értek el, mit sikerült megvalósítani szociálpolitikai értelemben? — 1975-ben két jogszabályt sikerült elfogadtatni. Az egyik, hogy a nő, ha azonos munkát végez a férfival, azt azonos bérrel kell megfizetni. Sajnos ez éppen azokra a munkahelyekre nem vonatkozik, ahol a legtöbb nő dolgozik, mivel az összehasonlítási alap a férfi munkájával történik, aki magasan kvalifikált, a nők munkája pedig alacsony bérű, oka a szakképzetlenség. Á másik a diszkriminációs jogszabály. Lényege, hogy tilos csupán a nemek közötti megkülönböztetés alapján elbírálni valakinek a munkáját. Nagy hiba, hogy nagyon nehéz konkrétan bebizonyítani, hogy az esetleges elbírálás milyen alapon történik. Célunk a nők képzése is, a jövőben, főleg ezért harcolunk. Mert ma még íratlan szabály nálunk, hogy a nő elsősorban anya és feleség legyen. — Járt-e már hazánkban, milyen benyomásokat szerzett, s mit vár a tanácskozástól? — Soha nem voltam még Magyarországon. Mostani benyomásaim nagyon kellemesek. Nagyra értékelem ezt a vendéglátást, barátságot, amit a delegációk iránt tanúsítanak. Amikor így összejövünk, úgy vesszük észre, nagyon nagy a különbség közöttünk, főleg a kapitalista és a szocialista országok között. De van sok hasonlóság is. A nőkre általában több teher hárul, ha dolgoznak, akár szocialista, akár kapitalista államban élnek. EH kell érnünk a teljes egyenjogúságot. Elsősorban nálunk. Van tehát miért harcolni. Ez a szolidaritás, ami megnyilvánul ezen a tanácskozáson, csak hasznára lehet minden delegátusnak, a hitünkben erősít, s ha hazamegyek, sokkal bátrabban fogok harcolni a nők jogaiért — fejezte be a beszélgetést a skót küldött. Kasnyik Judit
