Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

1978. november 17., péntek Mindennapink Csabacsiidön új fejezet kezdődött A csabacsüdi Lenin Termelőszövetkezetben szokatlan időpontban, 1977 szeptemberében választottak elnököt. Az esemény előzményeiről a Népújság tavalyi, szep­tember 9-i számában a következőket olvashattuk: „Az ügy a rossz búzaterméssel és a ki nem fizetett prémium­mal kezdődött. A kritikán aluli búzatermésért a főag- ronómus és az elnök kölcsönösen vádolta egymást. Ezt követően a főagronómust leváltották, ő fellebbezett, mire újra visszahelyezték állásába. A prémiumot azon­ban nem kapta meg... Az ellentétek nyomán azután már a szövetkezet tagsága is táborokra szakadt. Rendező elvvé a ki kinek az embere alapú megítélés vált. Az időközben megindult vizsgálatot követően az elnök kérte felmentését.” Q égen imába foglaltuk, ma eldobáljuk. Min­dennapi kenyerünk­ről van szó. Köztudottan kenyér- és tésztaevő nép va­gyunk. Illetve: igényünk lassan eltolódik a hús-, zöldség- és tojásfogyasztás irányába (ez utóbbiból már világelsők vagyunk), kenyér- fogyasztásunk csökken. De vásárlásunk nem. A statisz­tika szerint tavaly 118 kg lisztfogyasztás jutott egy személyre, azaz 32 deka na­ponta. Ha nem számítjuk be a kenyéren, süteményen nem élő csecsemőket, majd­nem fél kiló lisztet fogyasz­tunk egy nap, s ennek a nagy részét kenyér formá­jában. De ki eszik meg eny- nyi kenyeret? Nagyon ke­vesen. Nincs is rá szükség, vannak tartalmasabb, jobb ételek. Igényesek lettünk. Ma már nem főétel a ke­nyér és kísérőnek sem ízlik, ha hetes vagy tegnapi. Hol van az az idő, amikor 15— 20 dekás fejadag volt a na­pi kalóriaszükséglet hiányos fedezete? Elmúlt és jó, hogy elmúlt. Most könnyen jön, köny- nyen is megy a kenyér. A szemétbe. Felmérések sze­rint országosan tekintélyes hányada. Már nem kincs — legalább is ezt tartjuk. Ér­demes szemmel kísérni, ho­gyan készül. Az előkészí­tett, műtrágyázott talajba vetett magból búza lesz, azt learatják, hántolják, őrlik. A lisztet dagasztják, kelte­tik, kenyeret formálnak be­lőle, kisütik. Mennyi gépi és emberi energia kell egy ki­ló kenyér előállításához? Rengeteg. Villanyt és olajat használnak a műtrágyagyá­rak, olajjal megy a traktor, a szárító, elektromos gépek dagasztják a kenyeret, vil­lanysütőben sül ki. És ezt dobáljuk ki nap mint nap — energiaválságos korunkban. Mert igényesek lettünk. Pe­dig: az orvosok szerint egészségesebb a már kihűlt, kissé megszikkadt, esetleg 2—3 napos kenyér — a gyo­mornak és a fogaknak egy­aránt. Erősödnek a rágóiz­mok, nem rontja a fogakat a lágy kenyér lepedéke, s a gyomornak is kisebb ter­het jelent az emésztése. Ügy tűnik, hiába a felvilágosító munka, mi, magyarok kö­vetkezetesen kitartunk étke­zési szokásaink mellett. Elnökségi ülés az Bajok vannak az ipari, élelmiszeripari termékek minőségével, de addig nem is lesz ebben komoly válto­zás, amíg a vállalatok a mi­nőségtanúsítással kapcso­latos követelményekre nem ügyelnek jobban. Egy mon­datban így lehetne összegez­ni az MTESZ Békés megyei szervezete tegnap délutáni elnökségi ülésén dr. Hídvé­gi Imréné által elmondotta­kat. Márpedig — mint a né­hány évvel ezelőtt napvilágot látott minisztertanácsi ha­tározat is kimondja — a minőség s gazdasági fejlődés döntő fontosságú tényezője, s a minőségjavítás egyfor­mán fontos mind a termelés társadalmi hatékonyságának növelése, mind a lakosság igényeinek kielégítése, mind pedig — utoljára, de nem utolsósorban — a nemzet­közi piacokon a versenyké­pesség fokozása céljából. Dr. Hídvégi Imréné elő­adásában áttekintette me­gyénk üzemeinek a témával kapcsolatos helyzetét. Ezt az jellemzi, hogy megyei iparunk túlnyomó részé­ben sem a munka szerve­zése nem veszi eléggé te­kintetbe a minőségjavítás feladatát, sem a minőség- vizsgáló egységek, részegy­ségek nem működnek elég hatékonyan. Sőt olyan ága­zat is van — a nyomdaipar —, ahol eddig a minőségta­núsítást rendelet, utasítás sem szabályozza. Vannak Pedig mennyi mindent le­het készíteni a kissé meg­száradt kenyérből is: bun- dás kenyeret, piritóst, me­leg szendvicset, tehetünk be­lőle fasirozottba is — meg­számlálhatatlan lehetősége van az ésszerű takarékos­ságnak. Megennék a felesleget a háztájiban tartott sertések is. Igaz, hogy drága takar­mány, mégis olcsóbb össze­gyűjtve az állatnak adni, mint kidobni. De ma már gyűjtögetni sem sikk. Külö­nösen városokban nem. Kí­nálkozik helyette egy egy­szerű megoldás : szemétbe vele! És úgy is teszünk. Van még egy lehetőség: csak annyit vegyünk meg, amennyi egy napra elég. Ez különösen a nagyobb üzle­tekben egyszerű, ahol egé­szen kis darabok is besze­rezhetők, előre csomagolva. Sokan mégsem használják ezt ki. Mert mi lesz, ha be­fut egy váratlan vendég, miből készítünk hideg va­csorát? — mondjuk, és meg­vesszük a szükséglet duplá­ját. Ami aztán feleslegessé válik. Pedig ez nem olcsó mulat­ság! Drágább lett az olaj, a műtrágya, nem beszélve a vegyszerekről, amelyeket gyakran a két évvel ezelőt­tinek duplájáért kapnak meg a termelők. Jobb és drágább gépek dolgoznak a földeken, működtetőik is több bért kapnak. Érthető, hogy többe kerül ma egy mázsa búza, mint 5—10—20 évvel ezelőtt. Nem lehet és nem ésszerű sokáig állami támogatással fedezni a ter­mesztők egyre csökkenő nyereségét — és a mi pazar­lásunkat. E Hjz idén különösen ne- ■ héz volt a kenyérnek- való betakarítása. Iz­galommal figyelte az egész ország. Azok, akiknek ez a munkájuk és azok, akik csak aggódni tudtunk. Meg­könnyebbültünk, amikor végre biztonságban tudtuk mindennapink alapját. El­készültek az összesítések, most már tudjuk, sok ter­mett. Több, mint amit el tu­dunk fogyasztani. De nem annyi, hogy a szemétbe is azonban hasznos módszerek, jó tapasztalatok. Ezek közül is azok a megoldások a leg­jobbak — például a Kner Nyomdában, vagy a Forgá­csolószerszám-gyárban —, ahol az egész technológiai folyamatot, illetve a mun­kaműveletek minden kis lé­pését minőségellenőrzés, vagy ami még jobb: önel­lenőrzés követi. Az elnökség megvitatta, hogyan lehet az egyesületi munka eszközeivel terjeszte­ni, megsokszorozni ezeket a pozitívumokat: a jó megol­dásokat általánossá tenni. Ennek kulcsfontosságú fel­tétele az, hogy az üzemek vezetői akarják és vállalják az ezzel járó átszervezést, többletmunkát, s gondos­kodjanak arról, hogy az új követelményeket megértsék, kövessék a dolgozók is. Kü­lönösen ott van ennek nagy jelentősége, ahol a minőség bizonyítása nem lehet telje­sen egyértelmű, hanem bizo­nyos értelemben szubjektív — mint például az építő­iparban, ahol mintadarabo­kat vizsgálnak, de az egész­re nézve kell nyilatkozni. Márpedig — a kormányren­delet, és mindannyiunk ér­deke szerint is — mindig a termék minőségi tulajdon­ságait kell tanúsítani, nem pedig azt, hogy ki, milyen vizsgálatokat végzett. Az elnökség tárgyalt a legjobb munkát végző egye­sületi aktívák jutalmazásá­ról is. _ v. j. __ M iről fr a Magyar Mezőgazdaság? Nemrégiben tárgyalta a Minisztertanács a sütőipar helyzetét. A Magyar Mező- gazdaság e heti száma rész­letesen beszámol az ágazat helyzetéről, és szól a szük­séges intézkedések köréről. Középpontban a gazdasá­gosság: Az utóbbi időben oly sokat hangoztatott gondo­lat köré csoportosítja mon­danivalóját Szurcsik István, a hercegszántói Lenin Tsz elnöke. írásával a termelési rendszerekről több hete fo­lyó vitához fűz néhány ki­egészítést. A mezőgazdasági terme­lés a műszaki-technikai ha­ladással mind eszközigénye­sebbé válik. S bár első lá­tásra úgy tűnik: ezzel együtt jár a termelékenység növekedése is, a mélyebb összefüggések feltárásánál mégis kiderül ; az esetek nagy részében az új gépek beállításával romlik a ter­melékenység, a hatékonyság. A MÉM Statisztikai és Gaz­daságelemző Központjának két , munkatársa, Miriszlai Tamás és dr. Tóth Attila elemzi behatóan ezt a kér­dést. Madridban tartották a kö­zelmúltban a III. takarmá­nyozási világkongresszust. Fehér Károly részletesen be­számol a kongresszuson el­hangzottakról. Számos új­szerű megközelítésre, és az eddiginél eredményesebb ta-- karmányozási lehetőségre irányítja rá a figyelmet. A fehérjetermelés egyik legolcsóbb módja a halte­nyésztés. Halgazdálkodá­sunk, ha lassan is, de kezd felzárkózni a természetadta lehetőségeinkhez. Dr. Dob- rai Lajos cikkében halgaz­dálkodásunk megtett útját elemzi, s részletesebben is szól a győri Előre Halászati Termelőszövetkezet angol­natenyésztésben elért kima­gasló eredményeiről. Az írást számos látványos, szí­nes fotó egészíti ki. Két érdekes állattenyész­tési téma is helyet kapott a Magyar Mezőgazdaság e he­ti számában; az egyik cikk Veres László kandidátus írá­sa a juhtenyésztés világ- gazdasági helyzetével, a másik — Kulin Gyula és Szeles Gyula — a Kaposvá­ri Mezőgazdasági Főiskola tanárai a nagytejelőtehenek takarmányozásának kérdé­seivel foglalkozik. Ezenkívül még számos ér­dekes, aktuális, mezőgaz­dasági szakembereket érin­tő információ egészíti ki a Magyar Mezőgazdasági e heti számát. A szövetkezet tagsága a választások után gyors vál­tozásra számított, talán gyorsabbra is, mint amilyen az akkori helyzetben elkép­zelhető lett volna. Az idő teltével azonban egyre nyil­vánvalóbb lett tartós javu­lás a gazdálkodásban nem ment végbe egyik napról a másikra. Idő kell ahhoz is, míg az indulatok elülnek, s az emberek megszabadulnak előítéleteiktől. A múlt sú­lyos hagyatékával vágtak tehát neki a rendezésnek. Kilenc vezető távozott Ezek után nem csoda, ha a szövetkezet újonnan vá­lasztott elnöke, Palyó György az eltelt egy év tapasztala­tait gondterhelten összegez­te:' — Nemegyszer úgy tűnik, mintha ma sem lennének kisebbbek a gondok, mint az indulásnál az elmúlt év szeptemberében. Addig azon­ban már eljutottunk, hogy az adatok birtokában pontos elemzést készíthetünk. Meg­szigorítottuk a bizonylati fe­gyelmet, sűrűbben ellen­őrizzük a munkalapok, szál­lítólevelek hitelességét. Szi­gorú prémiumrendszert ve­zettünk be. így még nyilván­valóbbá váltak az ellentmon­dások. Tudjuk például, hogy egy hektár földterület bé­rnövelésének költsége 60 és 1500 forint körül alakult az év eltelt időszakában. Ilyen különbség normális, szerve­zett viszonyok között nem fordulhat elő. A szigorítások, új rend­szabályok, a számon kérés persze nem mindenki tetszé­sét nyerte meg. Az új mun­kastílust átvenni képtelen vezetők közül kilencen tá­voztak. Közülük hárommal közölték, nem tartanak igényt a munkájukra. így az elnökválasztást követően új szakembereket neveztek ki a volt főagronómus, a főállat­tenyésztő, az építésvezető helyére. — Többen figyelmeztettek is, visszájára fordulhatnak még a személycserék. Mi lesz, ha elmarad a várt ered­mény? Talán volt valami igazság ezekben az észrevé­telekben. De az sem lett volna járható út, ha erőnek erejével tartjuk vissza a tá­vozni szándékozókat. Erre nem is gondoltunk, aki menni akart, az mehetett. Nekünk olyan emberekre van szükségünk, akik bizo­nyítani akarnak, akik vál­lalják, hogy együtt dolgoz­nak — magyarázza az el­nök. A pártvezetés rövidesen minden vezető munkáját elemzi. Ezután még átte­kinthetőbbé válhat a kép. Bz elnöknek címzett levelek A változásokkal egyet nem értők közül azután néhá- nyan aláírás nélküli fenye­gető levelet írtak. A címzett Palyó György volt. írásszak­értő bevonásával rendőrségi vizsgálat indult. Az is elter­jedt, hogy az elnököt tettleg bántalmazták. S ha ez utób­bi híresztelésnek nem is volt igazságalapja, az azért világossá vált, hogy az in­dulatok még mindig nem ül­tek el. Akkor, egy évvel ezelőtt az elnökválasztást megelőző brigádgyűléseken 110-en tet­tek szóvá rendellenességet, vagy sürgették személyes sé­relmeik orvoslását. Ezeknek csak egy részét oldották meg eddig. Az utóbbi hónapok­ban azonban már rendsze­ressé váltak a munkahelyi megbeszélések. Ezek után érezhetően ja­vult a hangulat. Az emberek igénylik a rendszeres tájé­koztatást, a munkahelyi megbeszélések őszinte légkö- rűekké váltak. A tsz-tagok észrevétele legtöbbször ta­láló volt. Változás, hogy a legutóbbi hat munkahelyi megbeszélésen mindössze egy bérezéssel kapcsolatos kér­dés akadt, a többi hozzászóló a közös feladatokról beszélt. A megbeszéléseket köve­tően kiderült, legtöbb bajt a szervezetlenség okoz. Ennek tudhati, be az is, hogy a nagy teljesítményű gépeket egy napon egymástól távol eső táblák egyikéből a má­sikba küldik. így tetemes időt, energiát pazarolnak el feleslegesen. Egyetlen adat a szövetkezet felméréseiből. A négy nagy teljesítményű gép naponta 60 hektárt tudna felszántani. Mostani teljesít­ményük azonban alig éri el a 30 hektárt, Sok még a tarhlék Korábban a termelőszövet­kezetben kevés gondot for­dítottak a szakosodásra. Olyan növények termeszté­sére is vállalkoztak, amelyek műveléséhez hiányoztak az anyagi és személyi feltéte­lek. Ezért most azt tervezik, átmenetileg felhagynak a cukorrépa-termesztéssel. A répa szedését ugyanis eddig bérbe vett betakarító gépek­kel végezték el, s rágondolni is rossz, mi lett volna, ha az időjárás nem fogadja ke­gyeibe a répatermesztőket. A szövetkezetben a követ­kező gazdasági évben növe­lik a kukorica és a napra­forgó vetésterületét. E növé­nyek termesztéséhez meg­vannak a feltételek. A közel­múltban fejeződött be a tsz szárítójának építése, 10 millió forintért gépeket vá­sároltak. A növénytermesz­tésben a tartalékok feltárá­sát tartják legfontosabb fel­adatnak. A Lenin Tsz árbevételének 65—70 százalékát adja a nö­vénytermesztés. Az arányok megváltoztatása csak az ál­lattenyésztés nagyobb fej­lesztésével képzelhető el. Er­re azonban várni kell még néhány évet. Addig a gazda­ságossági mutatók javítására törekszenek a szarvasmarha­telepen és a sertéstenyész­tésben. Az egy tehénre jutó tejtermelés még alig halad­ja meg a 3300 litert. Igaz, ez már 200 literrel több a ta­valyinál. „Csak úszóknak?” Miközben a tsz vezetői az irányító munka javításán fáradoznak, nem feledkeznek meg a munkahelyi közössé­gek szerepéről. Egy év alatt öt szocialista brigád alakú i. Hogy ezék mekkora segítsé­get jelentenek, arra jó pél­da a szállítók szocialista bri­gádjának vállalása. Novem­ber 7-én, a munkaszüneti napon 47 vagon répát szál- lítottak az átvevőhelyre. — Rengeteg a tennivaló. Azt hiszem, kitehettük vol­na a táblát: „Mély víz, csak úszóknak!” — jellemzi tré­fásan a helyzetet Styecz György gépesítési ágazatve­zető, aki nemrég került a szövetkezetbe a kondorosi Egyesült Tsz-ből. — Sok múlik azon, hogyan állunk a dolgokhoz. Tudomá­sul kellett vennünk, hogy az új vezetés többet követel. Végül is egyet akarunk, azt, hogy eredményesebb, szer­vezettebb legyen a munka — hallottuk Rácz Imre trakto­rostól. A csabacsüdi Lenin Tsz- ben a tavalyi, szeptemberi választástól számítva több mint egy év telt el. Nem történtek csodák, mégis sok minden megválto­zott. Többek közt a vezetés összetétele, szemlélete. Ma a segítés és a jobbra törekvés a jellemző. A gáncsoskodás időszaka lejárt. Csabacsüdön új fejezet kezdődött. Kepenyes János A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi tehenészeti telepén a korszerű szarvas­marha-tartás speciális munkafogásaival a gyakorlatban is ismerkedhetnek a jövő agrármér­nökei. A képen: az automatikus fejőgéprendszer kezelését is megtanulják (MTI-fotó: Manek Attila felvétele — KS) jusson! M. Szabó Zsuzsa Mindent a minőségért! MTESZ-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents