Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-16 / 270. szám
NÉPÚJSÁG __________________ 1 978. november 16., csütörtök Munka — közélet — kedvezmények A nők helyzete a szövetkezetekben Könnyebb együtt? Könnyebb együtt! Közel öt hónapja, június 14-én, 9 — az északi tsz-szö- vetség irányítása alatt álló — tsz-pár kötött szocialista együttműködési szerződést. A megállapodások célja, hogy a kedvezőtlen adottságú Körösök völgyében gazdálkodó szövetkezetek helyzetén a kedvezőbb adottságúak lehetőségük szerint könnyítsenek. Mi történt az eltelt idő alatt, csak papíron, vagy gyakorlatban is fennáll a jó kapcsolat? Az MSZMP békéscsabai végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta az ipari szövetkezetek nőpolitikái munkáját egy felmérés alapján, melyet két munkabizottság készített a városi és város környéki, továbbá a Békés megyei Szolgáltató, a Körösvidéki Cipész és a Csaba Szőnyegszövő Szövetkezetben. Általános tapasztalat, hogy az utóbbi évek fejlesztései javították a dolgozók — összlétszámúk 6853 —, ezenibelül a 4326 nőnek is a munka- és szociális körülményeit, s javult az egészségügyi ellátás is. A korszerű technika alkalmazásával arányosan csökkent a nehéz fizikai munka. A gazdasági vezetés és a pártszervezet időnként — általában évenként egyszer — megtárgyalja a helyi nőpolitikái feladatok végrehajtásának tapasztalatait, s határozatot hoz a további munkára vonatkozóan. Igen jó a Mezőberényi Műszaki Ktsz és a szőnyegszövő kezdeményezése: a párt-, a gazdaságvezetés és a nőbizottság nem külön-külön, hanem közösen vizsgálja mega nőpolitikái munkát és együtt határozza meg a tennivalókat.' A vizsgált szövetkezetekben nem egyforma a nők aránya ; jellegzetesen női üzem a szőnyegszövő, a Békéscsabai Ruházati és a Körösvidéki Cipész, de a többiekben is jelentős a számuk. A legutóbbi választások során a testületi és szervezeti életbe nagyabb számban kerültek nők, 306 tisztségviselőből 127, vagyis 41 százalék. A legújabb ön- kormányzati fórumok, a munkahelyi tanácskozások vezetői közt is hasonló az arány. Jóval kedvezőtlenebb viszont a helyzet — bár ez nemcsak a szövetkezetekre jellemző — a gazdasági vezetés területén, főleg felsőbb szinten. A 11 szövetkezetben 32 vezető közül csak négy a nő, ezek is főkönyvelők, elnök egy sincs. Közép- vezetésben már jobb a helyzet, itt meghaladja a 30 százalékot, az alsó szinten pedig több mint felét eléri a nők aránya. A gazdasági vezetésben el nem foglalt pozíció szoros összefüggésben van az általános és szakmai képzettség hiányával. Felsőfokú végzettsége — egyetem, főiskola — mindössze 11 nődolgozón ak van, ebből 4 a cipészeknél, 3 pedig a szőnyeg- szövőben dolgozik. Technikumi végzettséggel 83-an rendelkeznek. A nők között a szakmunkások aránya 28 százalék és ez jobb, mint a városi átlag, azonban nagy szóródást rejt magában. Mert míg a szolgáltató, a ruházati és a Mezőberényi Textilipari Szövetkezetiben 60—70 százalék, addig a Mezőberényi Faipari Ktsz 200 nődoilgozójából mindösz- sze 18 a szakmunkás. Az általános iskola 8. osztályát a békéscsabai és a város környéki szövetkezetekben 701 nő nem végezte el, igaz, hogy többségük már nem fiatal. A munkakörülmények általában elfogadhatók. Legtöbb problémája a szolgáltató szövetkezetnek van, mert 318 egységéből 100 nem korszerű, s elavult, régi épületekben működik. Megoldást az új telephely kialakítása 'hoz. A ruházati szövetkezet és a mezőberényi építők esetében hasonló a helyzet. Gyermekintézmények fenntartására és fejlesztésére mindenütt gondot fordítanak; a legnagyobb anyagi támogatást a szőnyegszövő nyújtja, évente félmilliót, a Mezőberényi Faipari Ktsz pedig közel 300 ezer forintot. Az egész területen magas a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyák száma: átlagosan 20—25 százalék között mozog. Bérüket a gyes ideje alatt emelik, vagy amikor visszamennek dolgozni. Jól segíti a termelésbe visszatérő kismamák beilleszkedését a szolgáltató szövetkezet hat hónapra biztosított 400 forintos bérkiegészítése. Több helyen lépcsőzetes munkakezdést tettek lehetővé, a mezőberényi szövetkezetek pedig — tekintettel az óvodai nehézségekre — 6-7 órás munkalehetőséget nyújtanak. De nemcsak a fiatalok felé fordulnak figyelemmel, hanem a nyugdíj előtt állókra is gondolnak. Kedvezményekkel — 5-7-10 százalékos bérkiegészítéssel — ellensúlyozzák a fizikai munkában megfáradtak keresetét. A júniusban kötött együttműködési szerződéseket tulajdonképpen a „kapcsolatok szentesítésének” lehet tekinteni, hiszen gyakorlatilag évekkel ezelőtt létrejöttek. A szerződés haszna lényegében az, hogy a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség — ismerve az egyes szövetkezetek adottságait — egymáshoz irányította a várhatóan legjobb „összeállítást” adó téeszeket. A párosításom az eltelt időszakot figyelembe véve jól sikerültek, ennek bizonyítására számos példa kínálkozik. Kezdjük tehát a példák ismertetését, amely nem korlátozódhat csak a szövetkezetekre, hiszen nem szerződött állami gazdaságok is részt vesznek egymás megsegítésében. o A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz nagy teljesítményű erőgépekkel segítette a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz talajelőkészítési munkáit. A békéscsabai Lenin Tsz, a békéscsabai Május 1. Tsz területén 150 hektár búzát aratott le, viszonzásképpen a Május 1. Tsz 250 hektáros területén végezte el a trágya robbantásos teríté" sét. De cserélt a két tsz almot, trágyára — kinek mire volt szüksége. A Hidasháti ÁG a bélmegyei Űj Barázda Termelőszövetkezetnek segített a búzavetést gyorsítani. A csárdaszállási Petőfi Tsz aratását befejezve rizskombájnjait a Körösi ÁG rendelkezésére bocsájtotta. A békésszentandrási Zalka Tsz főkönyvelője rendszeresen „Anyu, nem megy bele a lábam a csizmába!” „Apu, vegyél fel, mer|t fáj a lábam!” Ugye ismerősek ezek a felkiáltások a 4-5 éves, vagy még ennél is idősebb gyerekek szájából? És legtöbbször a cipő a ludas. De miért jár évek óta gyermekcipőben a gyermekcipőgyártás hazánkban? DOTÁCIÖ. A kérdést nem én, hanem az egyik elkeseredett szülő tette fel, aki 5 éves fiának keresett megfelelő téli lábbelit. Kár lenne azonban elvetni a sulykot, anélkül, hogjr részleteiben is megvizsgálnánk e témát. Mert az utóbbi időben azért történt egy és más ezen a területen. Kevesebb szandált, félcipőt lehet látni az üzletek polcain, amelyek viselése — különösen a 3—5 éves gyermekeknek — egészségtelen. A divatnál ugyanis sokkal fontosabb, hogy a cipő megfogja, stabilan tartsa a lábat. A cipőgyárak évről évre fokozzák termelésüket, s a sorból nem maradnak ki a gyermekek sem. Államunk nagyon sokat áldoz a kicsinyek cipőinek a gyártására, forgalmazására. A dotáció olyan mértékű, hogy nem szükséges mélyen a pénztárca fenekére nyúlni. Ezzel korántsem azt akarom mondani: nem találkozhatunk ma: gas árakkal. Az általánosítás viszont túlzás, hiszen egy- egy vállalat, szövetkezet lelkiismeretlen árpolitikájáról van szó. VÁLASZTÉK. A bökkenő segít a szarvasi Táncsics pénzügyeinek intézésében. Az együttműködés legérdekesebb példája éppen a békésszentandrási Zalka és Tessedik szövetkezet között figyelhető meg. Létrehoztak már közös beruházásokat, s azt lehet mondani, hogy nem kezdik meg a napi munkát előzetes megbeszélés nélkül. Sorolhatnám tovább a példákat, hiszen megszámlálhatatlan jele van annak a törekvésnek, hogy együtt, közös erővel legyenek úrrá a nehézségeken a szövetkezetek. Az említett esetek bizonyítják; a kapcsolatok nem maradtak meg a papír szintjén — az eltelt időszak alatt a korábbinál is élőbbé váltak. Külön értékük, hogy nemcsak a kedvező adottságúak segítenek, kölcsönös az együttműködés. o Könnyen megérthető, mi ennek a közös munkának a haszna: gyorsan, jól sikerül az időszerű munkákat elvégezni — ez biztosíték a több, jobb termésre, a gazdálkodás szintjének emelésére. De van egy kevésbé mérhető, közvetett haszna is a kapcsolattartásnak. Az egyes szövetkezetek dolgozói munkájuk során közel kerülnek egymáshoz. A munkán keresztül személyes ismeretségek is létrejönnek. Elhangzik a kérdés: ti hogy csináljátok, nálatok hogy van? — s a válaszok, beszélgetések alkalmával megismerik egymás munkáját, körülményeit. Felszínre kerülnek olyan lemérhetjük: óriási mennyiségű gyermekcipő fogy el évente. Csak a békéscsabai Univerzál Áruházban tízmillió forint értékűt adnak el, ami az összes cipőforgalom 26—30 százalékát teszi ki. Ez azt jelenti, hogy 100 —110 ezer pár gyermeklábbeli talál gazdára, amely az osztály összes eladásának 55 százaléka. Gondoljuk el: mi lenne akkor, ha mindez a szükséges méretben, színben, minőségben álipa a vásárlók rendelkezésére. Pedig így kellene lennie. Ezzel szemben a 18—22-es bébicipőkből a 3-4 modell helyett 1-2-őt találni az üzletekben. Szintén választéki gondok vannak a 23—26-os méreteknél. A 25-ös, 26-os cipőkből älig- alig van, s gyér a házicipők, papucsok választéka is. Hiánycikk a 27-es, 28-as kis csizma, de a 29-es, 30-asból sincs elegendő. Nem megfelelő a 35—38-as gumicsizma, a 34-es, 35-ös, 38-as lánykalábbeli. A sort folytathatnám, de úgy gondolom, ízelítőnek ennyi is elég. FORGALMAZÁS. Az elmondottakból arra lehet következtetni : a mennyiség növelésére tett utalás sántít. Pedig ez igaz, csakhogy azt is látni kell: cipőgyártásunk nagyon sok gondja itt is érződik és ném mindig jó az elosztás, a forgalmazás sem. A megye kiskereskedelmi vállalatai közvetlenül a gyártóktól nem tudnak beszerezni gyermekcipőkeit. A területileg illetékes nagykereskedelmi vállalatnak a megyeszékhelyen csak mintaterme van, ahol a kollekciók 50—60 százalékát tuddolgok is, amelyeket az egyik helyen jól, a másikon kevésbé jól oldanák meg. Talán azért, mert nem ismerik a jobb módszert. E beszélgetések, személyes kontaktusok lehetővé teszik, hogy a dolgozók — összehasonlítva mással — jobban érzik szövetkezetük gondjait, gazdálkodásuk jó, illetve rossz oldalát, s igyekszenek érte többet tenni. o Érdekes lehetőséget kínálnak az északi terület adottságai. A Körösök völgyében közel 30 ezer hektár, elsősorban juhtenyésztéssel hasznosítható legelő van. Olyan tsz-ek birtokában, amelyek csekély fejlesztési alapjuk miatt képtelenek itt jövedelmező, intenzív állattenyésztést kialakítani. Viszont azok a legelővel nem rendelkező gazdaságok, amelyek nagy állatállománnyal rendelkeznek, gyakran küszködnek takarmányozási gondokkal. Ebből kínálkozik a megoldás: érdemes lenne közös érdekeltséget létrehozni a két csoport képviselői között. Hasznosulnának a jelenleg parlagon álló legelők és enyhülnének a takarmányozási gondok. S hogy ez nemcsak elméletben lehetséges, arra példa, hogy a kétsopronyi Rákóczi és a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz már megtette az első lépéseket az együttműködés új formája felé. Érdemes lenne követni a kezdeményezést. Azt mondják: a szerződés annyit ér, amit megvalósítanak belőle. Az élet bizonyította, hogy a nyári kapcsolat- felvétel megállta a próbát; értékes, jó szerződést kötött a 18 szövetkezet. Hogy jó, arra további bizonyíték, hogy a nem szerződött tsz-ek is érdeklődnek egymás munkája iránt, s rövidesen újabb felek kötelezik el magukat — egymás mellett. jak bemutatni. Míg egy-egy fazon Debrecenből megérkezik, egy hét is eltelik, ami késlelteti a szállítást is. Nem marad más hátra, mint felkerekedni, s a Dunántúl, Miskolc nagykereskedelmi vállalatainál prólbálni szerencsét. MINŐSÉG. Az orvosok, a cipőgyári szakemberek hangoztatják: meg kell oldani az egészséges lábfejlődést biztosító gyermekcipők előállítását. A szombathelyi Sava- ria Cipőgyár tavaly elkezdte a Siesta cipők gyártását, amely műanyag saroktámasszal van ellátva, s megakadályozza a bokasüllyedést, a lúdtalp kialakulását. Ugyanakkor, egyrészt nincs elegendő ezekből a lábbelikből, másrészt a műbőrből készültekben izzad a láb, ezért utcai viseletre nemigen alkalmas. Vagy itt van a DEÁSZ (Debreceni Cipőgyártó Üzem) egyébként tetszetős, olcsó kis csizmája. Talán minden tizedik gyerek lábára lehet felhúzni, annyira szűk a felsőrésze. A szülő kénytelen egy-két számmal nagyobbat venni, nem törődve azzal sem, hogy csemetéje botladozik a színes topánkában. KÉRDÉSEK. Egyszerűen érthete;'-n: miért a boltban kell kiderülnie annak, hogy valahol nem tartották be a technológiai fegyelmet? Hol vannak a minőségi ellenőrök a gyárban, a'kereskedelemben? Beletörődhetünk-e abba, hogy a mai gyerekek 60—70 százalékának a lábán elváltozás található, amikor a cipőgyártás és -forgalmazás gyógyításán kellene többet fára- ; dozni? Seres Sándor JEGYZET Ki hozza a lángot? Az ügy tulajdonképpen rendkívül simának látszott. Ügy is indult: simán. A tsz vezetősége fölmérte a helyzetet, s megállapította, hogy az az egy száritó, ami már évek óta működik a közösben, igazán minden elismerést niegérdemel, de nem győzi tovább egymagában a munkát. Megszületett a döntés, amelynek értelmében esztendeje egy Bábolna típusú új szárító építésébe kezdtek. Tették ezt abban a reményben, hogy ezen az őszön már ide szállíthatják a betakarított kukoricát, amelyből — a műszaki leírás szerint — naponta 3000 mázsát képes ez a berendezés tárolásra alkalmassá tenni. Nos, nem a szóban forgó közős gazdaság — a med- gyesegyházi termelőszövetkezet — volt országunkban az első olyan beruházó, amelynek reményeiben csalatkoznia kellett. Pedig mint említettük, a dolog rendkívül simán kezdődött. Már csak azért is, mert a közös gazdaság — biztos ami biztos — saját építőbrigádjára bízta az építkezést. Végül is nem rajtuk múlott, hogy a kijelölt határidőre, ez év szeptember 1-re mégsem hirdethették meg az ünnepélyes próbaüzemet. A harmadik hónapja tartó kötélhúzás részleteivel nem keserítjük most az olvasót. Sajnos gazdasági életünkben a medgyesegyházi szárító esete egyáltalán nem nevezhető egyedinek. A lényeg az, hogy a három szerv, amelytől a sikeres próbaüzem végső soron függ, most egymásra mutogat. „A lángot hozó” szegedi Prometheus Tüzelés- technikai Vállalat elégedetlen a villamossági munkákkal, a MEGYEVILL az elégtelen szerelési munkák miatt a szerinte hibás műszereket szállító generálkivitelezőt, Bábolnát okolja, a három érdekeltet pedig egyszerűen képtelenség egyazon időre a „szárazon álló” szárítóba összehívni, hogy végre közösen tegyenek pontot a jó példaként aligha emlegethető ügy végére. Igaz, lényegét tekintve nem sok minden változna, ha most végre közös megegyezésre jutnának is, tudniillik, menet közben eltört egy, a berendezés lelkének számító tengely, amellyel Bábolna azért nem hajlandó foglalkozni, mert a tengelyt Hajdúnánás gyártotta. (Más kérdés az, hogy ehhez a medgyesegyházi megrendelőnek mi köze?) A beruházás lebonyolításával megbízott AGROBER jobb híján ugyancsak tehetetlenül kénytelen szemlélni a huzavonát. Elismerjük: nem hatoltunk az ok-okozati összefüggések mélyére. Bennünket ugyanis csak az bánt, hogy Medgyes- egyházán a kukorica magas víztartalma miatt még mindig csak a csövek 50 százalékát morzsolták le. Az 5 és fél millió forintos beruházással pedig eleddig költségekbe verték csupán magukat. Vagyis a szárító, szárító láng melege híján nem szárít, a tsz meg kénytelen a vizes kukoricát nyersen fólia alá hordani — mentve a menthetőt. Nem tudom, hogy a „Ki nevet a végén?” fedőnéven ismert türelemjáték mennyiben tartozik nemzeti hagyományaink közé, egy dolog viszont feltétlenül biztos: beruházásainkat tekintve — ha így haladunk — egyre inkább azzá válik. V. M. Öröm és bánat Ki tudja, hogy október 27-én reggel hányadszor indult napi kőrútjára Knyihár János, a békéscsabai 1-es számú posta- hivatal kézbesítője? Aznap is, mint máskor, teli táskával. Tudja, hogy vagy 120 lakásba kell becsöngetnie, mert nyugdíjakat is visz. Ilyenkor ugyan már a kapunál várják, hogy mielőbb átvegyék a pénzt. Alaposan rálép a kerékpár pedáljára, hogy időben eljusson Erzsébethelyre, a Il-es számú téglagyár környéki utcákba. Sok-sok év óta ez a körzete, ahol mindenki ismeri. Szívesen jár ide, mert úgy érzi, szereti a lakosság. Igyekszik becsülettel teljesíteni a feladatát, amiért nem egyszer kapott köszönetét. A postahivatal vezetői is sokszor juttatták kifejezésre elismerésüket. Néha örömet, néha bánatot visz magával a „táskájában”. Előre nem tudja, csak amikor a címzett felbontja és elolvassa a levelet. S rendszerint ő az első, aki gratulál vagy együttérzését fejezi ki. Tiszta szívből, mert nem tud ala- koskodni. Mások fájdalmára még a könnyei is kicsordulnak, s egy-egy jó hírnek úgy tud örülni, mint az, akinek a levél szól. Járja az utcákat, miközben sok minden az eszébe jut. A legtöbbet azonban a családjára, a feleségére, a 18 éves fiára, a 12 éves kislányára gondol. Szereti őket, szívesen dolgozik értük, és 47 évesen is könnyen elviseli a kézbesítéssel járó fáradalmakat. Amikor pedig késő délután befejezi a munkáját, elindul vissza a postára, hogy elszámoljon. Ügy érzi, jó napja volt. Mindent pontosan kézbesített, a nyugdíjakat is. Szabályosan, az út szélén halad a kerékpárján, s nem is sejti, hogy veszély fenyegeti. És egyszer csak... Birizdó Gyula kamuti tsz-tag a ZY 94—58 forgalmi rendszámú személygépkocsijával hátulról elütötte. Semmi ellen nem vétett, mégis Knyihár Jánosnak kellett meghalnia. Utolsó útjára családján kívül sok százan elkísérték. Ott voltak barátai, kollégái és azok, akiknek évek óta oly lelkiismeretesen kézbesítette a postai küldeményeket, s akikkel inkább a választékkal, amiörömükben, bánatukban mindig együtt érzett. nőséggel, a számozással van. Pásztor Béla Elég néhány adat, s máris M. Szabó Zsuzsa — Hol szorít a gyermekcipő? (kőváry)
