Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
1978. november 15., szerda o Beszélgetés dr. Bakos lános tudományos kutatéval Hazánkban mintegy másfél évtizede kezdődött a tógazdálkodások intenzív szakasza. Szakítottak a régi módszerekkel, több takarmányt etettek mint azelőtt, szerves és szervetlen trágyát nagy mennyiségben szórtak a tavakba. A halhústermelés 2-3-szorosára emelkedett. Szükségszerűvé vált a halnemesítő munka megindítása. Ezt a feladatot a MÉM a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetre bízta. Erről beszélgettünk dr. Bakos János tudományos kutatóval, a HAKI tenyésztési osztályvezetőjével. — Mi volt az első és a legfontosabb teendő? — A szelekciós módszer kidolgozása. A halnemesítésben hiányoztak azok a módszerek, amelyek más állatok nemesítésében már természetesek voltak. Igyekeztünk megtudni a Magyarországon fellelhető ponty tájfajták között azonos környezetben van-e különbség ? Biharug- ráról, Szegedről és az ország más tájáról hoztunk Szarvasra pontyokat. Ezekkel kezdtük a szelekciós nevelő munkát. Meg kellett határoznunk a jó pontyfajtákra jellemző értékmérő tulajdonságokat. Azelőtt a küllemi tulajdonságok voltak a legfontosabbak, nekünk fjedig a gazdasági értéket kellett keresnünk. A következő lépés a tájfajták keresztezése volt. A pontyhibridek előállításával igen komoly eredményeket értünk el. A legjobbaknak 15—20 százalékkal nagyobb a termelőképességük, mint a tiszta tájfajtáké. Az intenzív tógazdálkodásban a hibrid pontyoké a jövő, de nem szabad megfeledkezni azokról a tájfajtákról, amelyek a tógazdák több évtizedes munkája során alakultak ki és jelentős tenyészértéket képviselnek a genetikusok számára. Az intézet tervszerűen foglalkozik a legjelentősebb tájfajták fenntartásával és a szarvasi ponty- génbank a hazai fajták mellett külföldi, köztük vietnami pontyfajta fenntartásáról is gondoskodik. — Említette, hogy az intézet együttműködési szerződést kötött az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem magatartásgenetikai tanszékével és a Százhalombattai Temperált Vizű Halszaporító Gazdasággal. Miért volt erre szükség? — A nemesítő munkában egyre fontosabb szerepet kap a genetika. Specializálódnak a kutatók, s az igazi eredményt kollektív munka hozhatja meg. Nálunk két fiatal genetikus dolgozik, dr. Krasznai Zoltán és neje, dr. Márián Teréz, ök a hasznos tulajdonságok öröklődésének alapját képező kromoszómákkal foglalkoznak. Olyan biokémiai módszereket alkalmaznak, amelyek az egyes halfajok és fajták vérszé- rumképének jellegzetes különbségeit tárják fel és állítják a fajtajavító munka szolgálatába. Nos, az egyetemmel való együttműködés során tudjuk alkalmazni a Gynogen- zis-módszert : a hímivartermékek radioaktív besugárzásával állítunk elő magasan beltenyésztett anyai vonalakat. Érdekes megemlíteni, hogy az utódok csak nőstények. A beltenyésztett apai vonalak előállítására sikeresen folynak az átszektálási kísérletek hormonok etetésével. Az ily módon előállított szülői vonalak párosításából még jobb termőképességű pontyokat várunk, amelyek szülőpárjait 1981-ben már átadjuk a halgazdaságoknak. Százhalombattával pedig azért szükséges a jó együttműködés, mert mi adjuk a temperált vizű hal- szaporításhoz az anyai és apai vonalakat, a hibrideket már ők állítják elő és ők értékesítik. Együttműködésünk tehát népgazdasági érdek. — Az állami elismerésre bejelentett új halhibridekről hallhatnánk valamit? — Az előzetes bejelentést már három évvel ezelőtt megtettük. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet megbízásából Szarvason, Bikaion és Hortobágyon, a kísérleti halastavakban neveltünk igen jó eredményekkel az új hibridekből. A Szarvas—215 tükrös hibrid például 30 százalékkal magasabb hozamot ad, mint a legjobb tájfajta ponty. A TEGAS 20 százalékos javulást hozott. Több szempontból vizsgáztak kitűnőre: megnéztük a növekedőképességét, az életképességét, a takarmányértékesítést, az ehető hús százalékos arányát és a zsírtartalmat. Az új fajták másfél éves korukra elérték az átlag 120 dekát. Kétéves korukban már piacra adhatók. Ezenkívül évek óta folynak kísérletek a különböző halfajták keresztezésével. Pontyot fehér busával, illetve pettyes busával, amúrt pedig pettyes busával kereszA Veszprém megyei Tejipari Vállalat keszthelyi üzeme a környék százhuszonnégy tejcsarnokából gyűjti össze a tejet. Az üzemben naponta százhúszezer liter tejet dolgoznak fel különböző tejtermékké (MTI-fotó — Rózsás Sándor) teztünk igen jó eredménnyel. Olyan életképes fajhibrideket állítottunk elő, amelyek a szülőktől eltérő táplálkozásukkal és jó húsminőségükkel a halastavak és a természetes vizek polikultú- ráinak jó tenyészanyagul szolgálnak. — öt év óta az intézet látja el az ország legjelentősebb tógazdaságait anyapontyokkal. Hogy ala kul az értékesítés? — Az anyanevelés nehézségeitől, rizikójától megkíméljük a gazdaságokat, ráadásul kiváló anyagot kapnak. 1977-ben például 1900 szaporításra előnevelt, négyéves anyapontyot adtunk a partnergazdaságoknak. 1975 —77-ben összesen 5200-at. Egy anyától félmillió ikra várható, de már százezer is jó eredmény. Anyapontyainkkal nagyon elégedettek a gazdaságok. Németh Györgyné és Pataki Imréné a Gyomai Háziipari Szövetkezetben NDK-gyártmá- nyú, Diamant körsíkkötőgépen dolgozik, amely egy műszakban 80 garnitúra pulóvert köt le. A szövetkezet az elmúlt évben három ilyen nagy teljesítményű gépet vásárolt Fotó: Veress Erzsi — Külföldi kapcsolataik? — Kétoldalú együttműködést kötöttünk genetikai és szelekciós munkára csehszlovák, lengyel és NDK-beli kutatóintézetekkel. Szarvasi pontyokkal kísérleteznek egyebek között Lengyelországban és Csehszlovákiában, az ő pontyaikat pedig mi vizsgáljuk. Egyébként a KGST-tagállamok halgenetikai kutatásait a szarvasi HAKI koordinálja. 1978 szeptemberében egyhetes genetikai szemináriumot tartottunk Szarvason, és munkánkról elismeréssel nyilatkoztak a külföldi tudományos kutatók. Örömünkre szolgál az is, hogy a ponty mellett az intézetben helyet kapott a harcsa szelekciója, genetikai kutatása is. Ez a ragadozó halfaj egyre jelentősebbé válik mind a halastavi, mind a természetes vízi haltenyésztésben. Ary Róza fisz Dél-Békésben A megye déli felében gazdálkodó 36 termelőszövetkezet az idei nyáron 40 ezer hektárról takarított be búzát. A korábbi évek tapasztalatait 1978. is megerősítette, ennek alapján most őszszel tovább növelték a jugoszláv búzák arányát a vetésterületeken. A szakemberek megállapítása szerint talán még sosem sikerült ilyen jó minőségű magágyba juttatni a vetőmagot, mint ez alkalommal. Az október 31- én befejezett vetések nyomán szép lassan kizöldülnek a táblák, gondot most már csak a szárazság okoz, ami a szokásosnál vontatottabbá teszi a kelést. Ütemesen halad a dél-békési közös gazdaságokban a cukorrépa szedése. A 6900 Zavartalannak ígérkezik a kistermelők téli takarmányellátása Országszerte zavartalan, kiegyensúlyozott a takarmányfogyasztás, a kistermelők november közepén az állami és szövetkezeti bolthálózatban — összesen 5300 helyen — könnyen beszerezhetik az állatok tartásához, felneveléséhez szükséges abrakot és a keveréket. Az idei esztendő első, egyelőre még nem hivatalos takarmányösszesítései szerint a Gabona Tröszt vállalatai a tavalyinál 4—5 százalékkal több takarmányt adtak el a kistermelőknek. Az országosan értékesített készlet 38—40 százalékát kapták a kistermelők, akik ily módon biztos takarmánybázishoz jutottak. A központi értékesítés nélkül nem is tudták volna felnevelni az állományt. A Gabona Tröszt ellátási kötelezettségének megfelelően messzemenően támogatta a ház körüli állattartókat, és így sikerült elérni, hogy a nyár végi kisebb ellátási zavaroktól eltekintve egész évben megfelelő árukészlettel rendelkeztek a takarmányboltok. A választék is kedvezőbben alakult, mint 1977-ben. Az ország 110 gabonaipari takarmánykeverő üzeme ezekben a napokban teljes kapacitással dolgozik, hogy a télire jusson mindenhova értékes takarmány- keverék. Felmérték az 1979. évi előzetes takarmányigényeket. A Gabona Tröszt számos nagyüzemmel egyeztette a takarmányellátással kapcsolatos adatokat. Ezek ismeretében arra készülnek fel, hogy jövőre fél millió tonnával növelni kell a ke- veréktakarmány-gyártást s ezzel 1979-ben is zavartalan lesz a kistermelők állatállományának ellátása. hektárról várhatóan 33 ezer vagon cukorrépát adnak át feldolgozásra, összességében. A tavalyi hektáronkénti 410 mázsás átlagtermést az idei 30 mázsával haladja meg és ■az átlagos cukortartalom is 1 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábhan. Az eddig átadott 20 ezer vagon termés 15,5 százalék cukrot tartalmaz. Nem ritkák azonban a 17—18 százalékos cukortartalmú répatételek sem, a kevermesi közös gazdaság pedig átlagosan csaknem 16,5 százalékos cukor- tartalmat produkált ebben az esztendőben. A termésátlagokat tekintve a 640 hektáron cukorrépát termesztő orosházi Béke, illetve 250 hektárjával az Üj Élet Tsz említhető meg; e két mező- gazdasági üzemben tudniillik meghaladja az 500 mázsát az egy hektárról fölszedett répa. A várakozásoknak megfelelően alakul a 40 ezer hektár szokvány kukorica termésátlaga is, mostanáig a termés 70 százalékát takarították be, ennek alapján 70— 75 mázsás átlagokra számíthatnak, de Pusztaföldváron, Nagyszénáson, Mezőkovács- házán és Gádoroson, valamint az orosházi közös gazdaságokban az átlagot is meghaladó eredményt mutatnak föl. Egyébként a megyének ezen vidéke sem kivétel a kukoricabetakarítást nehezítő körülmények alól, itt is jóval magasabb a kukorica víztartalma a szokásosnál. A 2000 hektár hibrid kukoricának már 90 százalékát törték le, a 8000 hektár háztáji kukorica betakarítása százalékos. 80—85 Az őszi munkákról és gondokról szólva külön is ki kell térni az újkígyósi és a csa- nádapácai szövetkezetek nehézségeire, amit alapvetően az okoz, hogy ez a két közös gazdaság 150, illetve 100 hektáron termeszt sárgarépát, s ma még mind a két gazdaságban 80—80 hektár vár betakarításra a vontatott átvétel miatt, holott a fagyveszély napról napra fenyegeti a termést. A békés—csongrádi löszháton gazdálkodó 36 szövetkezetben együtt 90 ezer hektár közös és háztáji földet kell most megszántani, ennek eddig mintegy felét járták meg az ekék, és a szántási munkák gyorsítására a tsz-ek minden erőt összpontosítva 45 Rába-Steigert, 28 K—700- ast és 100 John Deere-t, IHC-t, és T—150-es nagygépet állítottak munkába. A megyének ebben a felében már korábban betakarították a 2500 hektár cirok, az ezer hektár napraforgó és a 800 hektár kender termését, így a már említett munkák mellett a szerves- és műtrágyázás az, ami még folyamatban van. Eddig az összterület 12 százaléka kapott szerves trágyát, de ez az arány várhatóan tovább növekszik, ahogy újabb és újabb területek szabadulnak fel a betakarítással. A műtrágyázás tempójának fokozását nagyban akadályozza, hogy a gazdaságoknak Szolnokra és Pétre kell eljárniuk a műtrágyákért. KÉP II villamos autóé a jövő Néhány évvel ezelőtt még úgy gondolták a jövőkutatók, hogy a villamos gépkocsik iránti kereslet akkor fog csak fellendülni, ha megszületnek a nagy ener- giasűrűsségű, nagy tároló- képességű akkumulátorok. Nem vált be a jóslatuk, mivel már napjainkban, még e járművek korlátozott hatótávolsága és alacsony sebessége ellenére is — igen jelentős igény mutatkozik az elektromos autók iránt. Angliában napjainkban 70 ezer tej-, posta- és egyéb áruszállító elektromos autó van forgalomban (figyelemre méltó, hogy ezek közül néhányat több mint tizenöt éve üzemeltetnek). Amerikai szakemberek ma már úgy vélik, hogy 1990-ben 38—40 millió eletkromos jármű fog közlekedni az Egyesült Államok útjain. A japán autógyárak — a kormán^ '51 kapott támogatással — már csaknem egy tucat elektromos személy- és tehergépkocsi, valamint autóbusz prototípusát fejlesztették ki. Ehhez hasonlóan a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, a nyugat-európai fejlett tőkés országokban, továbbá Ausztráliában és Izraelben is erőteljesen foglalkoznak az elektromos járművek fejlesztésével. A villamos autók mellett sokféle érv szól. Mindenekelőtt az, hogy nem az egyre becsesebbé és mind drágábbá váló kőolajszármazékokkal üzemelnek. Az is fontos szempont, hogy segítségükkel levegőszennyezés nélkül és a jelenleginél jóval alacsonyabb zajszinttel bonyolódhat a közlekedés. A villamos autó karbantartási költségei viszonylag csekélyek, a hiba- lehetőségeik száma kisebb, élettartamuk hosszabb. A többi hagyományos járművel szemben vezetésük egyszerűbb, biztonságosabb. Az elektromos járművek köny- nyen beilleszthetők a már kifejlesztett szállítási rendszerekbe. Új halhibridek Szarvason
