Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
1978. november 15., szerda NÉPÚJSÁG Neveljünk együtt! Szülők és pedagógusok November 15-én, szerdán este Szarvason, a művelődési központban 19 órai kezdettel rendezik meg az Országos Filharmónia II. bérleti hangversenyét. A Postás Szimfonikus Zenekart Róna Frigyes vezényli. A műsoron — amelyben zongorán közreműködik a csehszlovák Stepan Pavel — Mozart: Figaró házassága című művének nyitánya, a c-moll zongoraverseny, valamint Schubert: V. (B-dúr) szimfóniája. Ismertetőt Máriássy István tart. Képünkön Magyarország egyik legrégibb hivatásos zenekara, az 1907-ben alakult Postás Szimfonikus Zenekar WWWmWWMWWMWWMWWWWViWMWWeWIMWVMMWWMMWMM Nyitott kapukat érdemelnek... Kondorosi úttörők a könyvheteken A címben a szórendet nem az udvariasság, hanem a fontosság diktálta. A szülőknek olyan — szerencsére — kis csoportjáról esik szó, akik megnehezítik, sokszor megkeserítik a pedagógusmunkát. Ismerkedjünk meg közülük eggyel, képzelt dialógus formájában: — Azt tessék nekem megmondani, miért kapott a fiam egyest oroszból? — Mert nem készült, semmit sem tudott... — Az nem igaz, nekem otthon felmondta... — Tud a kedves szülő oroszul ? — Én nem, de a fiam igen, mert felmondta ... Gondolom, kiderül, a gyermek nem a leckét mondta, hanem valami mást. A cikk mondanivalója szempontjából nem is a képzelt párbeszéd elemzése a lényeges, hanem a mögötte mélyebben rejlő ok és okozati összefüggés ... Az úgynevezett rossz tanuló és a nevelő között harc dúl. Az ilyen tanuló nem jön rá arra, hogy „ellenségét” tanulással, jó feleletekkel lehet csak „legyőzni”. Ezzel szemben minden egyéb fegyvert felhasznál — a tanuláshoz kellő energiának sokszorosát —, hogy megmagyarázza otthon az elégtelent, s a kellemetlen szituációt pillanatnyilag megússza. Az ilyen tanuló „rosszul sakkozik”, mert hazugságával („tudtam”, mégis egyest adott) konfliktusok sorozatát indíthatja el — ha a szülő hisz neki. Akad, sajnos, aki hisz. A gyermek által elferdített tények hatására feldúltan rohan be az iskolába; és számonkéri a tanártól gyermeke vélt igazságát. A feldúlt szülő támadása után a gyermek nyeregben érezheti magát ; feje fölül elvonultak a viharfelhők; a figyelem el terelődött róla. Nem lehet erről a — hangsúlyozom elenyésző, de kétségkívül meglevő — jelenségről indulat nélkül szólni ! A szülőknek ez a típusa inkább haj96. A pap a szemét törülgette a parókián. Nem tudta, mi van. Kibújt az ágyból. Magára öltötte a reverendát, s ahogy gombolgatta, meghallotta az asszonyok énekét. Bosszúsan csóválta fejét: „Már megint valami babo- naság!” Odafigyelt az énekre, és hallotta, hogy nem a templom falai közül jő, hanem a szabad ég alól, távolodván. Ügy jön, remegőn szétterülve a házak fölött, mint a kövek forrósította lég. A határban vannak — állapította meg. Figyelt a dallamra. Elnyújtva emelkedett, kétszer is nekiindulva, mélyből magasba az ének, hogy az Ür lábaihoz felérvén, ott egyetlen megnyújtott hang • panaszos jajgatással időzzön, mígnem elernyedten aláereszkedjék újra, s emelkedjen égre emelt szemmel ismét. És közben zúgtak a harangok, zengő szárnyukra landó hinni tizenkét éves, magát menteni akaró gyermekének, mint a komoly, diplomás pedagógusnak ? ! Képes arra, hogy kizökkentse a pedagógust elmélyülést igénylő oktató-nevelő munkájából, csupán azért, hogy gyermeke alapvető hibáit elkendőzze. Az orvos diagnózisában senki sem mer kételkedni, ha arról informálja a szülőt, hogy gyermeke szervezetében kóros elváltozást észlel. Ha a pedagógus értesíti az ilyen szülőt arról, milyen káros elváltozást tapasztal gyermeke személyiségében — durva felháborodást kap köszönő szavak helyett. Mert az nem szégyen, ha egy gyermek influenzás, de az igen, ha rossz jegyeket cipel haza az iskolából? Téves úton jár az ilyen szülő, nem ismeri a nevelők munkáját, felületesen ítél... Más az igazság! Jóval kevesebb az átlagon felüli képességű tanulók száma, mint a közepes, vagy szerény képességűeké. Egy szülő se higgye azt, hogy a pedagógus ellenszenvvel viseltet a szerény képességű tanulók iránt; a szerény képesség nem jellembeli, nem morális fogyatékosság ! A nevelők egyenesen szeretik az olyan gyermeket, aki — bár képességeit tekintve — behatárolt, de töretlen szorgalommal, a szülő és pedagógus összefogásával reális körülmények között elvégzi az iskolát. A szerény képesség nem bűn, de azzá válik, ha nemtörődömséggel párosul, és jóvátehetetlen ártalommá a gyermek számára, ha a szülő a tanuló jellembeli fogyatékosságának igazi okát a pedagógusban keresi és találja meg. Abban, aki fáradtságot nem ismerve azon munkál, hogy a laza munkaerkölcsű gyermekből szorgalmas, munkaszerető ember nevelődjék. Ez maga már óriási munka; sikerül is, ha a szülő a pedagógusban első számú segítőt lát, s összefog vele a gyermek hibái ellen — a gyermekért ___ k apva a gyönyörű bűnbánati ének megszaggatott fátylait. Hallgasd meg, hallgasd meg, hallgasd meg, Uram, könyörgésünket! Engedj minekünk isteni kegyelmet, Mennybeli Atyaisten, irgalmazz minékünk! A fiatal pap ismerte: az ének könyörgő körmenetekre való, nagy csapások és háborúk idején... Háború idején? Halántékán verítékgyöngy fakadt. Az asszonyok kihozták a templomi zászlókat. Súlyos brokátjaik himbálózva haladtak a fejek fölött hosszú rudakon, aranyhímzésük messzire csillogott. S akik futva jötték, hogy csatlakozzanak a kisded csapathoz, mindjárt meglátták. — Ott vannak! — mutattak arra. Tele lett a rét emberrel, mert ráadásul szabad szómRégészeti leletek a várárokból Ruzicskay György festőművész a szarvasi alkotóházában levő néprajzi gyűjteményében értékes korabeli metszeteket őriz a szarvasi várról. A szakemberek arra gondoltak, hogy a jelenlegi Ötemplom környékén húzódhatott a híres vár. — A feltevéseket most régészeti leletek igazolják — mondja Juhász Irén, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum régésze. A város központjában, az Óvónőképző Intézet tőszomszédságában építkezés folyik. Itt rendezik be egyebek között a 250 személyes új óvodát, az emeleten lakóházakat adnak majd át. Nos, építkezés közben, az alapok ásásakor rendkívül értékes régészeti leletek kerültek felszínre. Megtaláltuk a várároknak egy részét és a leszedett palánkok maradványait. Az építők nyomon követhették a várárok folyását. Egy helyen az elágazást is megtaláltuk, így topográfiailag meghatározhattuk: hol is volt a szarvasi vár. Valóban a jelenlegi Ó- templom környékén állt évszázadokkal ezelőtt. Leletmentő munkánk során találtunk a várárokban olyan romeltakarítási réteget, amelyet a XVI. századbeli nagy tűzvész után temettek az árokba a helyreállítók. — A tűzvész utáni romokban egyebek között a korra jellemző edénytöredékeket, vas használati tárgyak megégett maradványait és’ különböző hulladékokat is találtunk. A Tessedik Sámuel Múzeumban most készül az állandó kiállítás és a régészeti korokat bemutató részben elhelyezzük majd a most feltárt leleteket is. Bármenynyire módszeresen dolgozunk, legnagyobb sajnálatunkra a várárok további nyomon követéséről le kell mondanunk, hisz a városnak az említett része teljesen beépített. a „A muzsikus” címmel folytatódik ma délután 16.30-kor a televízió színes, humoros tv-filmsorozata. Wolfgang Uderer rendező Bärenburg asszonyságot a szerző jóvoltából, új albérlővel hozza össze’. A fiatalbat volt, s azok is itthon voltak, akik az építkezésekhez jártak. S akik nem a templomi zászlók rúdját fogták, vagy mint Králik Fra- nyo, az énekeskönyveiket gyürkölő asszonyok élén a hosszú szárú processziós keresztet, azok kapát, vagy villát vittek, vashegyű vonyigá- val és kazalrakó nyárssal szeretkeztek fel; mindenképp volt a kezükben valami. Ondrej vállán pedig puska volt, vadonatúj sörétes puska, fénylett. mint a sa- lamontöke. És Ondrej maga nemkülönben. Pitykés zsá- volyöltönye vitézlőn surrogott, és bolti szagot árasztott. Bőrövet is viselt Ondrej, még be nem érett, nyersszínű bőrövet, mely kemény volt még, és nem elég hajlékony, mert még nagyon új volt. Meg-megigazította magán Ondrej, sűrűbben, mint kéne. s kifeszítette hozzá a mellét. Martin vihogott mögötte. — Fúrj bele likat még. Ondrej hátranézett hivatala magasából. — Komoly dolog, nem viccelünk ! S az asszonyok éneke • elöntötte őket: Irgalmazz, irgalmazz, irgalmazz, Uram, a Te népednek! Kit megváltottál a Te szent véreddel. Szentlélek-Üristen, irgalmazz minékünk! Az őszi megyei könyvhetek napjait éljük mostanában. Az akció célja, hogy olyan emberek kezébe is eljusson a kultúra nyomtatott formája, akik eddig a naptár lapjain kívül legfeljebb hébeJhóba böngésztek valamilyen újságot. .. Akiben az olvasás iránt csak a legcsekélyebb kívánság is ébredt valaha, lépten-nyomon könyvbe bot- Iik; a boltban, a könyvtárak polcain, vagy a bizományosok táskájában. Mégsem mondunk le a makacsul ellenállókról: ismerjék meg az irodalom, a tudomány köny- nyen elérhető kincseit! ,,Járjunk házról házra!” Sokan hallottuk már hírét sokfelé, hogy ilyenkor az úttörők is árusítanak könyveket. „Járjunk házról házra!” — adják ki a jelszót, s embert a kedves szomszéd- asszonya ajánlja Karola néninek, akiben már a bemutatkozáskor felébred a gyanú, bár egyelőre még homályosan, hogy ezúttal sem a tökéletes „együttlakó” érkezik háza fedele alá. Buda tanító is gépiesen motyogta, puszta szórakozottságból, melyet a lefojtott izgalom keltett benne. Mint az ideg, mely elvált már a testtől, de még ráng, az egykori kántortanítóság maradékaként: — Szentlélek-Üristen, irgalmazz minékünk! Vele voltai a fiúk is: Dombaj Gyurka, Kosznovsz- ki Feró, Králik Jozso közöttük meg az öregek között ingázott. Zsabka külön ment, társ nélkül. Nekidőlt a dombnak, előreszegte konok, rőt fejét, és senkire se nézett. Némileg előtte járt a többieknek, hogy különállásával inkább ő tüntessen. Egy gyerek futkosott a nagy hírű legény lába ügyében, buzgó dörgölődéssel. Egyszer csak földbe gyökerezett a gyerek meztelen talpa. Felmutatott a bokrokra, míg izgalomtól elakadt nyelvén csak nehezen bukott át a szó: — Ott vannak! Pillanatra megtorpant a nép. A rét füve követte a domb szelíd hátát, míg fentebb re- feettyés kezdődött az erdővilág hírnökeként. S valóban, ott álltak ketten: a fogva tartott lány és ő, a katona. Látták, hogv marka vaskapcsával fogja a lány kezét, el ne tudjon szaladni. (Folytatjuk) a kis emberek a mezőgazdaságban ledolgozott hetek után, a tanulás mellett, még a közművelődés munkájából is kiveszik a részüket. Tavaly próbálkoztak először a kondorosi kisdiákok a házról házra árusítással. Ügy mondják, kísérleti év volt az, több-kevesebb sikerrel. — Tegnap kellett volna látni a gyerekek arcát, amikor az első könyvcsomaggal az útjukra indultak — meséli Kriskó János, a kondorosi ÁFÉSZ élelmiszeripari előadója. Több üzlet tartozik az irányítása alá, de egyik sem hoz olyan csekély hasznot a szövetkezetnek, mint éppen a könyvesbolt. Hajdú Mihály elnökkel mégis úgy döntöttek, hogy kell ez az üzlet! Azelőtt a szarvasi ÁFÉSZ adta bizományba a könyveket, s havonta tízezer forintot ért el a forgalom. Most saját boltban, saját készletből adnak el könyveket havonta 30—40 ezer forintért, s ha így mérlegeljük a múltat és jelent, kitűnik a boltalapítás jelentősége. Állandó vevőköre van már a könyvesboltnak, de olyanok is akadnak szép számmal a községben, akik hírét sem hallották, de nem is nagyon keresték még. Az általános iskola úttörőcsapata, s az ÁFÉSZ KISZ-esei kézbe fogták hát a könyvesbatyut, s járták sorra lelkesen az ismerősöket, rokonokat. A bolti fiatalok pedig a ruha, a szövet, vagy a kristálycukor mellé egy-egy könyvet is kínáltak a néniknek, bácsiknak. A gyerekeknek Kovács Gézáné, a könyvesbolt vezetője állította össze az „egységcsomagot”. Van benne választék fiatalnak, öregnek egyaránt. Három kislány : Petrovszki Ildi, Melasonszki Nóra és Novak Magdi már másodszor kopogtattak a boltban a könyvekért: — Tegnap mindent eladtunk — dicsekszik Ildi. — Nem is volt nehéz a dolgunk, mert a patron ál ókhoz mentünk, a keverőüzem KISZ-eseihez. Először húzódoztak, de amikor szétraktuk a választékot, megtetszett nekik egy-egy könyv. Sietősen nézegeti Nóra az újabb köteteket, hiszen csak rövid időre jöttek el a napköziből. A címeket mi is vele v olvassuk: Wodehouse Forduljon Psmithez, Háztáji növénytermesztés, egy Jókai- kötet húzódik meg a táskában. Igazán jó lenne tudni, kiben lel gazdára az az újabb kiadású illemtankötet: a Mi illik, mi nem illik, s a többi más műfajú kiadvány. Hogy szeressék a könyveket... Magdi hosszan töpreng, imikor feltesszük a kérdést: niért vállaltátok a könyv- • írusítást, aztán olyan szépen válaszol, hogy alig hiszek a fülemnek: — Szeretünk olvasni, s azért árulunk, hogy mások is szeressék a könyvet. Sokan talán nem jutnak el a boltba, vagy a könyvtárba, de mi lerakjuk az asztalukra a könyveket, s annak már nehéz ellenállni. Hármasban indulunk útnak, kipróbálni, milyen is a házról házra járás? Belicza Jutka és Sipos Klára az úti- társaink, szintén nyolcadikosok, mint a többi könyvárusító diák. Szégyenlősek, mindenen derülő, de értelmes fruskák. Jókedvűen kopogtatunk be egy családi ház ajtaján a Szabadság utcában. Bucsai Simonéknál a nagymama fogad bennünket. A 6 éves Simon szőlőt majszol a konyhában és hamarosan az édesanyja is előkerül a kamrából. Meglepődnek, mikor elmondjuk látogatásunk okát. Hiszik is, nem is, vennének is, nem is. Klári és Jutka már a táskában kotorásznak, egymás mellé teszik az asztalra Kossuth életrajzát, Mikszáth regényét: A beszterce ostromát, és egy nyolcadikos történelmi olvasókönyvet. A betű vonzása, a szép könyvek varázsa nem marad hatástalan. Bucsainé három könyvet is kiválaszt, s már a pénzt számolja az asztalra, mikor a Simon gyerek felkiált: „Anyu, még ezt is vedd meg!” kezében Milne könyvét lengeti, a Hat évesek lettünk-et. A gondos háziakról árulkodó szobában könyvespolcra kerülnek az új szerzemények. Nem állnak ott árván, lexikon, útleírás, modern regény a szomszédságuk. Búcsúzunk. Hepehupás úton döcögünk a következő megállóig, Skorka Györgyék házáig. Itt is próbálkozunk. Változó szerencsével — Csókolom! — harsognak kórusban a lányok. — Könyvet hoztunk, tessék választani ! — Jaj, gyerekek, no ti jó helyre jöttetek — nevet Skorkáné. — Az én lányom is most fejezte be a tanulást és indul könyvet árulni. Ti meg majd tőle vesztek? Nem könnyű a dolguk ezeknek a gyerekeknek — fordul hozzám az asszony —, Marikám tegnap csak egy könyvet adott el, és ő is csak ismerősökhöz ment bekopogni. Idegen házba nincs bátorságuk bemenni a gyerekeknek. A szerencséjük változó, kevés embernek van kedve és ideje az olvasáshoz. Áruljátok csak! — mégis azt mondom, legalább ismerkedtek a könyvekkel és az emberekkel. Reménykedünk még, hátha elkel ma az a néhány könyv, keressük az újabb ismerősöket. Rendezett környezetű, szép kertes ház ajtajában cövekelünk le. Két vicsorgó kutya ugat versenyben egymással. Várjuk, hátha a háziak segítségünkre jönnek. Sehol senki, pedig itthon vannak, de talán hátul dolgoznak a kertben. Ez a vállalkozás így veszélyesnek látszik, a kutyák hangosak, mi pedig féltjük a lábunk szárát. — Nem baj, majd holnap több helyre elmegyünk — legyint Klári, s az ügyetlenségünkön jót mulatva, ki-ki az útjára indul. Bede Zsóka Ternyák Ferenc )«BBasaa«SSassaBSBBBaBaBBBaBBBaBaBaaMB«BBBBBaaBBSBBBaaaaBaBBaaaraBaaaaBaaBBBaaaBaaaBaBBBl SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény Mai tévéajánlatunk: Kedves együttlakók
