Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-15 / 269. szám

1978. november 15., szerda NÉPÚJSÁG Neveljünk együtt! Szülők és pedagógusok November 15-én, szerdán este Szarvason, a művelődési központban 19 órai kezdettel ren­dezik meg az Országos Filharmónia II. bérleti hangversenyét. A Postás Szimfonikus Ze­nekart Róna Frigyes vezényli. A műsoron — amelyben zongorán közreműködik a cseh­szlovák Stepan Pavel — Mozart: Figaró házassága című művének nyitánya, a c-moll zongoraverseny, valamint Schubert: V. (B-dúr) szimfóniája. Ismertetőt Máriássy István tart. Képünkön Magyarország egyik legrégibb hivatásos zenekara, az 1907-ben alakult Postás Szimfonikus Zenekar WWWmWWMWWMWWMWWWWViWMWWeWIMWVMMWWMMWMM Nyitott kapukat érdemelnek... Kondorosi úttörők a könyvheteken A címben a szórendet nem az udvariasság, hanem a fontosság diktálta. A szülők­nek olyan — szerencsére — kis csoportjáról esik szó, akik megnehezítik, sokszor megkeserítik a pedagógus­munkát. Ismerkedjünk meg közülük eggyel, képzelt dialógus formájában: — Azt tessék nekem meg­mondani, miért kapott a fiam egyest oroszból? — Mert nem készült, semmit sem tudott... — Az nem igaz, nekem otthon felmondta... — Tud a kedves szülő oroszul ? — Én nem, de a fiam igen, mert felmondta ... Gondolom, kiderül, a gyermek nem a leckét mondta, hanem valami mást. A cikk mondanivalója szempontjából nem is a képzelt párbeszéd elemzése a lényeges, hanem a mö­götte mélyebben rejlő ok és okozati összefüggés ... Az úgynevezett rossz ta­nuló és a nevelő között harc dúl. Az ilyen tanuló nem jön rá arra, hogy „el­lenségét” tanulással, jó feleletekkel lehet csak „le­győzni”. Ezzel szemben minden egyéb fegyvert fel­használ — a tanuláshoz kellő energiának sokszoro­sát —, hogy megmagyarázza otthon az elégtelent, s a kellemetlen szituációt pilla­natnyilag megússza. Az ilyen tanuló „rosszul sakko­zik”, mert hazugságával („tudtam”, mégis egyest adott) konfliktusok soro­zatát indíthatja el — ha a szülő hisz neki. Akad, saj­nos, aki hisz. A gyermek ál­tal elferdített tények hatá­sára feldúltan rohan be az iskolába; és számonkéri a tanártól gyermeke vélt igaz­ságát. A feldúlt szülő tá­madása után a gyermek nyeregben érezheti magát ; feje fölül elvonultak a vi­harfelhők; a figyelem el te­relődött róla. Nem lehet er­ről a — hangsúlyozom el­enyésző, de kétségkívül meglevő — jelenségről in­dulat nélkül szólni ! A szülők­nek ez a típusa inkább haj­96. A pap a szemét törülgette a parókián. Nem tudta, mi van. Kibújt az ágyból. Ma­gára öltötte a reverendát, s ahogy gombolgatta, meghal­lotta az asszonyok énekét. Bosszúsan csóválta fejét: „Már megint valami babo- naság!” Odafigyelt az énekre, és hallotta, hogy nem a temp­lom falai közül jő, hanem a szabad ég alól, távolodván. Ügy jön, remegőn szétterül­ve a házak fölött, mint a kövek forrósította lég. A határban vannak — állapította meg. Figyelt a dallamra. Elnyújtva emelke­dett, kétszer is nekiindulva, mélyből magasba az ének, hogy az Ür lábaihoz felér­vén, ott egyetlen megnyúj­tott hang • panaszos jajgatás­sal időzzön, mígnem eler­nyedten aláereszkedjék újra, s emelkedjen égre emelt szemmel ismét. És közben zúgtak a ha­rangok, zengő szárnyukra landó hinni tizenkét éves, magát menteni akaró gyer­mekének, mint a komoly, diplomás pedagógusnak ? ! Képes arra, hogy kizökkent­se a pedagógust elmélyü­lést igénylő oktató-nevelő munkájából, csupán azért, hogy gyermeke alapvető hi­báit elkendőzze. Az orvos diagnózisában senki sem mer kételkedni, ha arról informálja a szü­lőt, hogy gyermeke szerve­zetében kóros elváltozást észlel. Ha a pedagógus ér­tesíti az ilyen szülőt arról, milyen káros elváltozást ta­pasztal gyermeke személyi­ségében — durva felháboro­dást kap köszönő szavak helyett. Mert az nem szé­gyen, ha egy gyermek influenzás, de az igen, ha rossz jegyeket cipel haza az iskolából? Téves úton jár az ilyen szülő, nem ismeri a nevelők munkáját, felüle­tesen ítél... Más az igazság! Jóval kevesebb az átlagon felüli képességű tanulók száma, mint a közepes, vagy szerény képességűeké. Egy szülő se higgye azt, hogy a pedagógus ellenszenvvel vi­seltet a szerény képességű tanulók iránt; a szerény képesség nem jellembeli, nem morális fogyatékosság ! A nevelők egyenesen sze­retik az olyan gyermeket, aki — bár képességeit te­kintve — behatárolt, de töretlen szorgalommal, a szülő és pedagógus össze­fogásával reális körülmé­nyek között elvégzi az isko­lát. A szerény képesség nem bűn, de azzá válik, ha nemtörődömséggel párosul, és jóvátehetetlen ártalom­má a gyermek számára, ha a szülő a tanuló jellembeli fogyatékosságának igazi okát a pedagógusban keresi és találja meg. Abban, aki fáradtságot nem ismerve azon munkál, hogy a laza munkaerkölcsű gyermekből szorgalmas, munkaszerető ember nevelődjék. Ez maga már óriási munka; sikerül is, ha a szülő a pedagógus­ban első számú segítőt lát, s összefog vele a gyermek hibái ellen — a gyerme­kért ___ k apva a gyönyörű bűnbá­nati ének megszaggatott fátylait. Hallgasd meg, hallgasd meg, hallgasd meg, Uram, könyörgésünket! Engedj minekünk isteni kegyelmet, Mennybeli Atyaisten, irgalmazz minékünk! A fiatal pap ismerte: az ének könyörgő körmenetek­re való, nagy csapások és háborúk idején... Háború idején? Halántékán veríték­gyöngy fakadt. Az asszonyok kihozták a templomi zászlókat. Súlyos brokátjaik himbálózva ha­ladtak a fejek fölött hosszú rudakon, aranyhímzésük messzire csillogott. S akik futva jötték, hogy csatlakoz­zanak a kisded csapathoz, mindjárt meglátták. — Ott vannak! — mutat­tak arra. Tele lett a rét emberrel, mert ráadásul szabad szóm­Régészeti leletek a várárokból Ruzicskay György festő­művész a szarvasi alkotóhá­zában levő néprajzi gyűjte­ményében értékes korabeli metszeteket őriz a szarvasi várról. A szakemberek arra gondoltak, hogy a jelenlegi Ötemplom környékén húzód­hatott a híres vár. — A feltevéseket most ré­gészeti leletek igazolják — mondja Juhász Irén, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum régésze. A város központjában, az Óvónőkép­ző Intézet tőszomszédságában építkezés folyik. Itt rendezik be egyebek között a 250 sze­mélyes új óvodát, az emele­ten lakóházakat adnak majd át. Nos, építkezés közben, az alapok ásásakor rendkívül értékes régészeti leletek ke­rültek felszínre. Megtaláltuk a várároknak egy részét és a leszedett palánkok ma­radványait. Az építők nyo­mon követhették a várárok folyását. Egy helyen az el­ágazást is megtaláltuk, így topográfiailag meghatároz­hattuk: hol is volt a szarvasi vár. Valóban a jelenlegi Ó- templom környékén állt év­századokkal ezelőtt. Lelet­mentő munkánk során ta­láltunk a várárokban olyan romeltakarítási réteget, amelyet a XVI. századbeli nagy tűzvész után temettek az árokba a helyreállítók. — A tűzvész utáni romok­ban egyebek között a korra jellemző edénytöredékeket, vas használati tárgyak meg­égett maradványait és’ kü­lönböző hulladékokat is ta­láltunk. A Tessedik Sámuel Múzeumban most készül az állandó kiállítás és a régé­szeti korokat bemutató rész­ben elhelyezzük majd a most feltárt leleteket is. Bármeny­nyire módszeresen dolgo­zunk, legnagyobb sajnála­tunkra a várárok további nyomon követéséről le kell mondanunk, hisz a városnak az említett része teljesen be­épített. a „A muzsikus” címmel folytatódik ma délután 16.30-kor a televízió színes, humoros tv-filmsorozata. Wolfgang Uderer rendező Bärenburg asszonyságot a szerző jóvoltából, új albér­lővel hozza össze’. A fiatal­bat volt, s azok is itthon voltak, akik az építkezések­hez jártak. S akik nem a templomi zászlók rúdját fog­ták, vagy mint Králik Fra- nyo, az énekeskönyveiket gyürkölő asszonyok élén a hosszú szárú processziós ke­resztet, azok kapát, vagy vil­lát vittek, vashegyű vonyigá- val és kazalrakó nyárssal szeretkeztek fel; mindenképp volt a kezükben valami. Ondrej vállán pedig pus­ka volt, vadonatúj sörétes puska, fénylett. mint a sa- lamontöke. És Ondrej maga nemkülönben. Pitykés zsá- volyöltönye vitézlőn surro­gott, és bolti szagot árasz­tott. Bőrövet is viselt Ond­rej, még be nem érett, nyers­színű bőrövet, mely kemény volt még, és nem elég haj­lékony, mert még nagyon új volt. Meg-megigazította ma­gán Ondrej, sűrűbben, mint kéne. s kifeszítette hozzá a mellét. Martin vihogott mögötte. — Fúrj bele likat még. Ondrej hátranézett hivata­la magasából. — Komoly dolog, nem vic­celünk ! S az asszonyok éneke • el­öntötte őket: Irgalmazz, irgalmazz, irgalmazz, Uram, a Te népednek! Kit megváltottál a Te szent véreddel. Szentlélek-Üristen, irgalmazz minékünk! Az őszi megyei könyvhetek napjait éljük mostanában. Az akció célja, hogy olyan emberek kezébe is eljusson a kultúra nyomtatott formája, akik eddig a naptár lapjain kívül legfeljebb hébeJhóba böngésztek valamilyen újsá­got. .. Akiben az olvasás iránt csak a legcsekélyebb kívánság is ébredt valaha, lépten-nyomon könyvbe bot- Iik; a boltban, a könyvtárak polcain, vagy a bizományo­sok táskájában. Mégsem mondunk le a makacsul el­lenállókról: ismerjék meg az irodalom, a tudomány köny- nyen elérhető kincseit! ,,Járjunk házról házra!” Sokan hallottuk már hírét sokfelé, hogy ilyenkor az úttörők is árusítanak köny­veket. „Járjunk házról ház­ra!” — adják ki a jelszót, s embert a kedves szomszéd- asszonya ajánlja Karola né­ninek, akiben már a bemu­tatkozáskor felébred a gya­nú, bár egyelőre még homá­lyosan, hogy ezúttal sem a tökéletes „együttlakó” érke­zik háza fedele alá. Buda tanító is gépiesen motyogta, puszta szórako­zottságból, melyet a lefojtott izgalom keltett benne. Mint az ideg, mely elvált már a testtől, de még ráng, az egykori kántortanítóság ma­radékaként: — Szentlélek-Üristen, ir­galmazz minékünk! Vele voltai a fiúk is: Dombaj Gyurka, Kosznovsz- ki Feró, Králik Jozso közöt­tük meg az öregek között in­gázott. Zsabka külön ment, társ nélkül. Nekidőlt a domb­nak, előreszegte konok, rőt fejét, és senkire se nézett. Némileg előtte járt a többi­eknek, hogy különállásával inkább ő tüntessen. Egy gye­rek futkosott a nagy hírű legény lába ügyében, buzgó dörgölődéssel. Egyszer csak földbe gyö­kerezett a gyerek meztelen talpa. Felmutatott a bokrok­ra, míg izgalomtól elakadt nyelvén csak nehezen bukott át a szó: — Ott vannak! Pillanatra megtorpant a nép. A rét füve követte a domb szelíd hátát, míg fentebb re- feettyés kezdődött az erdővi­lág hírnökeként. S valóban, ott álltak ket­ten: a fogva tartott lány és ő, a katona. Látták, hogv marka vaskapcsával fogja a lány kezét, el ne tudjon sza­ladni. (Folytatjuk) a kis emberek a mezőgazda­ságban ledolgozott hetek után, a tanulás mellett, még a közművelődés munkájából is kiveszik a részüket. Ta­valy próbálkoztak először a kondorosi kisdiákok a házról házra árusítással. Ügy mond­ják, kísérleti év volt az, több-kevesebb sikerrel. — Tegnap kellett volna látni a gyerekek arcát, ami­kor az első könyvcsomaggal az útjukra indultak — me­séli Kriskó János, a kondo­rosi ÁFÉSZ élelmiszeripari előadója. Több üzlet tarto­zik az irányítása alá, de egyik sem hoz olyan csekély hasznot a szövetkezetnek, mint éppen a könyvesbolt. Hajdú Mihály elnökkel mégis úgy döntöttek, hogy kell ez az üzlet! Azelőtt a szarvasi ÁFÉSZ adta bizo­mányba a könyveket, s ha­vonta tízezer forintot ért el a forgalom. Most saját bolt­ban, saját készletből adnak el könyveket havonta 30—40 ezer forintért, s ha így mér­legeljük a múltat és jelent, kitűnik a boltalapítás jelen­tősége. Állandó vevőköre van már a könyvesboltnak, de olyanok is akadnak szép számmal a községben, akik hírét sem hallották, de nem is nagyon keresték még. Az általános iskola úttörőcsapa­ta, s az ÁFÉSZ KISZ-esei kézbe fogták hát a könyves­batyut, s járták sorra lelke­sen az ismerősöket, rokono­kat. A bolti fiatalok pedig a ruha, a szövet, vagy a kris­tálycukor mellé egy-egy könyvet is kínáltak a né­niknek, bácsiknak. A gyerekeknek Kovács Gézáné, a könyvesbolt veze­tője állította össze az „egy­ségcsomagot”. Van benne választék fiatalnak, öregnek egyaránt. Három kislány : Petrovszki Ildi, Melasonszki Nóra és Novak Magdi már másodszor kopogtattak a boltban a könyvekért: — Tegnap mindent elad­tunk — dicsekszik Ildi. — Nem is volt nehéz a dol­gunk, mert a patron ál ókhoz mentünk, a keverőüzem KISZ-eseihez. Először húzó­doztak, de amikor szétrak­tuk a választékot, megtet­szett nekik egy-egy könyv. Sietősen nézegeti Nóra az újabb köteteket, hiszen csak rövid időre jöttek el a nap­köziből. A címeket mi is ve­le v olvassuk: Wodehouse Forduljon Psmithez, Háztáji növénytermesztés, egy Jókai- kötet húzódik meg a táská­ban. Igazán jó lenne tudni, kiben lel gazdára az az újabb kiadású illemtankötet: a Mi illik, mi nem illik, s a többi más műfajú kiad­vány. Hogy szeressék a könyveket... Magdi hosszan töpreng, imikor feltesszük a kérdést: niért vállaltátok a könyv- • írusítást, aztán olyan szé­pen válaszol, hogy alig hi­szek a fülemnek: — Szere­tünk olvasni, s azért áru­lunk, hogy mások is szeres­sék a könyvet. Sokan talán nem jutnak el a boltba, vagy a könyvtárba, de mi lerakjuk az asztalukra a könyveket, s annak már ne­héz ellenállni. Hármasban indulunk út­nak, kipróbálni, milyen is a házról házra járás? Belicza Jutka és Sipos Klára az úti- társaink, szintén nyolcadi­kosok, mint a többi könyv­árusító diák. Szégyenlősek, mindenen derülő, de értel­mes fruskák. Jókedvűen ko­pogtatunk be egy családi ház ajtaján a Szabadság ut­cában. Bucsai Simonéknál a nagymama fogad bennünket. A 6 éves Simon szőlőt maj­szol a konyhában és hama­rosan az édesanyja is előke­rül a kamrából. Meglepőd­nek, mikor elmondjuk láto­gatásunk okát. Hiszik is, nem is, vennének is, nem is. Klári és Jutka már a tás­kában kotorásznak, egymás mellé teszik az asztalra Kossuth életrajzát, Mikszáth regényét: A beszterce ostro­mát, és egy nyolcadikos tör­ténelmi olvasókönyvet. A betű vonzása, a szép köny­vek varázsa nem marad ha­tástalan. Bucsainé három könyvet is kiválaszt, s már a pénzt számolja az asztal­ra, mikor a Simon gyerek felkiált: „Anyu, még ezt is vedd meg!” kezében Milne könyvét lengeti, a Hat éve­sek lettünk-et. A gondos há­ziakról árulkodó szobában könyvespolcra kerülnek az új szerzemények. Nem áll­nak ott árván, lexikon, út­leírás, modern regény a szomszédságuk. Búcsúzunk. Hepehupás úton döcögünk a következő megállóig, Skorka Györgyék házáig. Itt is próbálkozunk. Változó szerencsével — Csókolom! — harsog­nak kórusban a lányok. — Könyvet hoztunk, tessék vá­lasztani ! — Jaj, gyerekek, no ti jó helyre jöttetek — nevet Skorkáné. — Az én lányom is most fejezte be a tanu­lást és indul könyvet árulni. Ti meg majd tőle vesztek? Nem könnyű a dolguk ezek­nek a gyerekeknek — for­dul hozzám az asszony —, Marikám tegnap csak egy könyvet adott el, és ő is csak ismerősökhöz ment be­kopogni. Idegen házba nincs bátorságuk bemenni a gye­rekeknek. A szerencséjük változó, kevés embernek van kedve és ideje az olvasás­hoz. Áruljátok csak! — mégis azt mondom, legalább ismerkedtek a könyvekkel és az emberekkel. Reménykedünk még, hát­ha elkel ma az a néhány könyv, keressük az újabb is­merősöket. Rendezett kör­nyezetű, szép kertes ház aj­tajában cövekelünk le. Két vicsorgó kutya ugat ver­senyben egymással. Várjuk, hátha a háziak segítségünk­re jönnek. Sehol senki, pe­dig itthon vannak, de talán hátul dolgoznak a kertben. Ez a vállalkozás így veszé­lyesnek látszik, a kutyák hangosak, mi pedig féltjük a lábunk szárát. — Nem baj, majd holnap több helyre elmegyünk — le­gyint Klári, s az ügyetlen­ségünkön jót mulatva, ki-ki az útjára indul. Bede Zsóka Ternyák Ferenc )«BBasaa«SSassaBSBBBaBaBBBaBBBaBaBaaMB«BBBBBaaBBSBBBaaaaBaBBaaaraBaaaaBaaBBBaaaBaaaBaBBBl SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény Mai tévéajánlatunk: Kedves együttlakók

Next

/
Thumbnails
Contents