Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-15 / 269. szám

1978. november 15., szerda Se enyv, se cérna? Ű jsághír: A Szovjetunió több nyomdá­jában könyvkötő automatákat állí­tottak üzembe. A különböző munka- folyamatokat egy-egy gép végzi. A „könyv- varró” automaták segítik a nyomdászokat abban, hogy minél jobb minőségű termékeket állítsanak elő. (Pravda, 1978. október 27.) Ha időm engedné, biz’ isten kitanulnám a könyvkötést. Lehet, nem azon a szinten tud­nám elsajátítani a szakma csínját-bínját, mint azok, akik e mesterséget űzik. Minden­esetre ha már belejönnék, bizonyára nem kellene lapozgatáskor attól tartanom, hogy 30 fokosnál nagyobb szögben ne nyissam ki a kötetet, mert különben menten szétesik. Jártam már úgy, hogy a Körös-parton ol­vasva csak egy kis időre hagytam „magára” a nyitott könyvet, és a szél valósággal el­fújt jó néhány oldalt — bele a vízbe. Nem sajnáltam volna, ha silány műről lenne szó. A könyv jó volt, de maga a kötés kriminá­lis, rossz munkáról tanúskodott. Ez nem más, mint a szellemi ismeretek tárolásának semmibevétele és megcsúfolása, vagyis a felelőtlenség és pénzpocsékolás iskolapéldá­ja. Itt vannak a tankönyvek, amelyek néhány kézhezvétel után salátákká változnak, mert hiányzik róluk a gerincet összetartó enyv és zsineg. A legtöbb diákot nem szabad hibáz­tatni azért, ha cafatokban lógó könyvekből tanulnak. E példányok alig bírnak ki egy tanévet, s aztán ki lehet dobni a szemétbe. Ha régen egy tankönyv viszonylag tiszta és ép állapotban volt, éveken át nyugodtan lehetett használni. Ma viszont egyre ritkább az erős, keménykötésű mű. Talán a szótára­kat, a lexikonokat és a drágább kézikönyve­ket még nem fenyegeti ez a veszély. A ran­gosabb nyomdák adnak még magukra. De mi lesz, ha ott sem bírják majd enywel és cérnával a munkát? A tankönyveket előál­lító nyomdák ugyanis megkezdték már az élelmiszergyárakhoz hasonlóan a félkészter­mékek gyártását. Főzzék csak a tudásra szomjas fogyasztók a büdös enyvet, és fűzzék csak ők a cérnát a tűbe, ha használni akar­ják később is a könyveket. El tudom kép­zelni, milyen arcot vágnának a lapjaira szét­hulló könyvek előállításáért felelős szemé­lyek, ha a ruhát gomb nélkül, a bőröndöt fül nélkül, a lakást ajtók és ablakok nélkül árusítanák? Tetszőlegesen lehetne folytatni a szélső­ségekbe hajló példákat, de ez fölösleges, mert hány meg hány árucikk minőségét ki­fogásoltuk már eddig — és legtöbbször jo­gosan! Nincs bosszantóbb annál, ha több száz forintos ing eallérja néhány mosás után kirojtosodik, va az alig használt cipő talpa leválik. A * yen és ehhez hasonló ha­nyagságokat tapasztalva nincs mit csodál­kozni azon, hogy bizonyos termékeinket még áron alul sem tudjuk értékesíteni kül­földön. Mindenki tudja ezt, mégis csak el­vétve örülhetünk minőségjavulásnak. Bír­ságolásokkal és egyéb megszorító intézke­désekkel csak ideig-óráig lehet eredményt elérni. Mélyebbre kell ásni, egészen az ala­pokig, és akkor talán rábukkanunk az' okokra. Ezek közül hadd említsem meg a már sokat hangoztatott nevelési rendszerünk fogyatékosságait, a jó példamutatás hiányát. Ez utóbbival kapcsolatban leírom a követ­kező esetet: Néhány éve az egyik gyárban reggel még időben elkezdték a munkát. A kissé késve érkezett vezetőnek földbe gyö­kerezett a , lába, amikor íróasztalánál ülve az egyik dolgozóját újságolvasás közben ta­lálta. Amikor megkérdezte a fiatalembert, mit keres itt, hiszen régen lent kellett vol­na dolgoznia a műhelyben, válaszul ezt kap­ta: „Miért ne lehetnék itt, ha mások munka­időben a kocsmában konyakozhatnak.” Hogy mivel fejeződött be e kínos ügy, azt nem tu­dom, és nem is ez a lényeg. Maga a szituáció az elszomorító. Az írás elején felvetett könyvproblémától jócskán elkanyarodtam. Az összefüggéseket felvázolni, s a végkövetkeztetést megfogal­mazni már-'már csak közhelyszerűen lehet. A téma nem új, ámde rosszabbul cselek­szünk, ha nem beszélünk róla. Nem tudok elképzelni olyan nyomdásztanulót, akinek ne fordult volna meg a fejében valami hasonló kérdés: vajon nekem is ilyen rossz könyvek kerülnek ki a kezem alól, mint amilyenek­ből most én tanulok? Érdekes lenne egyszer nyomon követni: hogyan válnak a nagysze­rű elképzelésekre, a jó és megbízható mun­kára vágyó fiatalok olyan szakmunkásokká, akik beállván a termelésbe, később már nem is törődnek azzal: mit, hogyan csinál­nak. Amíg iskolába járnak, többnyire a szépre, a minőségileg kifogástalan munka­végzésre oktatják őket. És azután? A zután — ki tudja? Biztosan lesznek munkatársak, felettesek, akik vala­mi hasonlót követelnek tőlük. És ami­kor előjönnek olyan hibák, mint a rossz szervezés, vagy az anyaghiány, akkor las­san ők is belsőleg átváltoznak. Itt kellene valamit tenni, azaz gyökeresen változtatni a helyzeten. Ellenkező esetben a közömbös­ség, a fásultság, majd a hanyagság meleg­ágya jön létre. Akkor már nehéz lesz min­dig a legjobbat, mindig a legszebbet akaró, : és önmaga, s mások munkájával szemben igényes, lelkiismeretes személyiséggé for­málni a fiatalokat. Bukovinszky István Tanács vb-ülésröl jelentjük Hatósági munka Mezőkovácsházán A tanácsok sokrétű tevé­kenységének egyike a ható­sági munka. Ezen belül fontos helyet foglal el a mezőgazdasággal, a keres­kedelemmel, az iparral fog­lalkozó feladatok gyakorlá­sa. Erről számolt be a vég­rehajtó bizottságnak novem­ber 14-én, kedden Bertók Ferenc, a mezőkovácsházi Nagyközségi Tanács vb- titkára. Elmondotta, hogy a szak- igazgatási szerv minden év­ben háromszor határszem­lét tart. Meggyőződik a mezőgazdasági művelés alatt levő földek hasznosításáról.. Volt rá példa, hogy az egyé­ni gazdálkodók parlagon hagyták földjeiket, s csak erélyes felszólításra művel­ték meg azokat. Továbbra is gondot okoz a lebontott tanyaépületek helyének hasznosítása, mivel e tulaj­donosok általában idős em­berek. Ugyancsak a tanács fel­adata a kereskedelmi jog­szabályok végrehajtása, az irányelvek érvényesítése. Ellenőrzik, segítik a keres­kedelmi munkát, védik a fogyasztók érdekeit. Ebben az évben jelent meg az a rendelet, amely az üzletek működési engedélyének a kiadásáról, az üzletkörök megállapításáról szól. Ez a munka nagy körültekintést, pontosságot igényel a szak- igazgatási szerv dolgozóitól. A továbbiakban a kisipa­rosok fontos tevékenységéről, az ezzel kapcsolatos tanácsi gazdaságszervező munkáról szólt. Megállapította; szük­ség lenne a kisiparosok szá­mának a növelésére, külö­nösen az építőipar területén. Az 1977 júliusában megtar­tott vb-ülésen határozatot hoztak, amely megállapítot­ta, hogy a kisiparosok ered­ményesen dolgoznak. A növekvő igényeket viszont nem tudják kielégíteni. Ke­vés a kőműves, a villany- szerelő, a géplakatos, a bá­dogos, az asztalos és az üve­gező szakmunkás. A testület határozatot fo­gadott el a parlagon ha­gyott tanyaterületek meg­műveléséről, a MOZAIK Áruház szolgáltatásainak ki- szélesítéséről. A Föváresi Tanács- dolgozók egészségügyi szakiskolájában kétezer-hétszáz hallgató tanulja a középfokú egészségügyi szakismereteket. Az idén négyszázhatvannégyen sajátítot­ták el — munka mellett — a bölcsődei gondozónői tudni­valókat. A kétéves tanulmányi idő során fontos elméleti tantárgyakat — fejlődéstant, lélektant, neveléstant — is ta­nulnak. A képen: bölcsődei gondozónők gyakorlaton (MTI-fotó, Hadas János felvétele — KS) Üzemlátogatáson az óvodások. A napokban a körösladányi apróságok meglátogatták a község Metakémia Szövetkezetét, s látható kíváncsisággal ismerkedtek a vegyi üzemmel Fotó: Jávor Péter Női szocialista brigádok vetélkedője Az őszirózsás forradalom tiszteletére jól sikerült szo­cialista brigádok vetélkedő­jét rendezték meg a közel­múltban a Békés megyei II- letményhivatalban. A csupa nőket foglalkoztató Április 4., Kállai Éva és Teleky Blanka szocialista brigá­dok elsősorban szakmai kér­désekben mérték össze tu­dásukat. Munkajogi, társa­dalombiztosítási és költség- vetési ismeretekből állítot­ták össze számukra a kérdé­sek zömét. ^ A szocialista brigádok ki­tűnően szerepeltek a ve­télkedőn. A zsűri egyöntetű véleménye volt : alaposan felkészültek a nők, elsőren­dű feladatuknak tekintik a szakmai tudásuk gyarapítá­sát. Az első helyezést az Áp­rilis 4. Szocialista Brigád nyerte, de győztes volt az egész hivatali apparátus. Ugyanis hallgatóságként részt vett a vetélkedőn min­denki és kisegítő feleletek­kel sokan nyertek könyvju­talmat. Orosháza Hogy szolgál a szolgáltatás? Ha elkopik a cipősarok, Kovács bácsi elballag vele a suszterhoz, tegyenek már rá új flekket, jó tartósat, és pár nap múlva kellene is a meg­javított lábbeli. Aztán az öreg csörgőóra „felejt” el csörögni, azt is meg kell ja­víttatni. Az ágyneműt hoz- zák-viszik a patyolatba, s közben útba léhet ejteni a fodrászt, a GELKA-t. Hét­köznapjaink ügyes-bajos dol­gai ezek, a lábbelijavíttatás­tól a gépkocsi, a mosógép javításán át a szobafestésig. S mindezt hivatalos nyelven lakossági javító-szolgáltató tevékenységnek nevezzük, melynek fontosságát akkor tapasztaljuk igazán, amikor valamely szakmában nincs, vagy nem megfelelő az a bizonyos szolgáltatás. Orosházán nyolc vállalat, négy ipari szövetkezet, négy mezőgazdasági termelőszö­vetkezet, 367 magánkisipa­ros és jó néhány ipar jogo­sítvány nélkül tevékenykedő szakember végez javító­szolgáltatást. Vajon hogy, s mint szolgálja a város, sőt több szakmában a városkör­nyék, a közeli községek la­kosságát is az említett szo­cialista szektor és a magán­kisipar? Egyes területeken jól, más szolgáltatási ágak­ban elfogadhatóan, vagy rosszul. A kép tehát nem egységes. De tartsunk sort. A lakossági igények kielé­gítésében a kiemelt szolgál­tatási szakmák szerepe a döntő. Ezek: elektromos ház­tartásigép- és híradástechni­kai készülék-, gépjárműjaví­tás, textiltisztítás, és építő­ipari javító karbantartás. Valamennyi szolgáltatási ágon belül ezek képezik a tevékenységnek több mint a felét. Az elektromos és elektroakusztikai háztartási készülékek javítását zöm­mel a GELKA orosházi ki- rendeltsége végzi a város­ban, s emellett az orosházi járásban három fiókszerviz­zel és nyolc begyűjtőhely- lyel rendelkezik. A villamos háztartási készülékeket fő­leg az orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetke­zet hűtőgép- és háztartási- gép-részlege javítja. Az át­futási idő fizető javítások esetén 4-6 nap, garanciális javításnál 1-6 nap. Gyorsan és szakszerűen dolgoznak a Patyolat Válla­lat orosházi tisztítószalonjá­ban. A lakosság elégedett a mosással, textiltisztítással. A vállalási idő 2-3 nap. Ked­vező a nyitva tartási idő, és jövőre lehetőség lesz ágyne­műkölcsönzésre, ruhajavítás­ra is. A kiemelt szolgáltatási ágak közül legtöbb a gond a gépjárműjavítással és az építőipari javító karbantar­tásokkal. A magánkocsi-javí- tást az Univerzális Szövetke­zet szervize hivatott végez­ni a városban. Ez az AFIT- szervizhez képest műszaki­lag elmaradott, nem tart lé­pést az igényekkel. Kevés az autószerelő szakmunkás, s a jelenlegi bérezési lehetősé­gek miatt nem is vonzó jól képzett szakemberek számá­ra ez a munkahely. Jóval el­marad a többi szolgáltatás­tól a városban az építőipari javító karbantartás. Az Uni­verzális Szövetkezet építő­ipari részlegének bővítését tervezi, s a megyei tanács vb a lakáskarbantartó tevé­kenység javításához 2 mil­lió forint szolgáltatásfejlesz­tési alapot biztosított a szö­vetkezetnek. A legnagyobb gondot az előirányzott lét­számfejlesztés jelenti. A hagyományos szakmák­ban kiegyensúlyozott, zöm­mel az igényeknek megfele­lő a lakossági szolgáltatás. A lábbelik készítésére és javí­tására évről évre kisebb az igény, így a Körösvidéki Ci­pőipari Szövetkezet oroshá­zi javítórészlege és a ma­gánkisiparosok el tudják látni ezt a feladatot. Ugyan­akkor a szövetkezeti iparban szükséges a javítások gépesí­tése — hiszen, ha csökken is, de azért van, és lesz is igény lábbelijavításra —, s a cipész szakemberek zö­me már idős, utánpótlás pe­dig alig van. Mérték utáni női felsőruházat varrásával a megyei szolgáltató szövetke­zet helyi szalonja foglalko­zik. A részleg túlzsúfolt, s férfiruházat, öltönyök, kabá­tok varrásával nem is fog­lalkoznak. A szabó kisiparo­sok létszáma növekedett ugyan, de a megrendelése­ket csak hosszú vállalási idővel tudják teljesíteni. Egy-egy mérték utáni férfi­öltöny, kabát vállalási ideje 4-5 hét. Az igényekhez ké­pest niég mindig kevés a férfiszabó, és a szakember- utánpótlás sem biztató. A személyi szolgáltatáso­kat zömmel a megyei szol­gáltató szövetkezet orosházi részlege látja el a városban. A régi fodrászüzletek — bár az igényeket kielégítik, már korszerűtlenek, s a korsze­rűsítéshez a szövetkezet nem rendelkezik fejlesztési esz­közökkel. Mindent egybevetve; az érintett szövetkezetek, válla­latok, a magánkisiparral karöltve egyre jobban kielé­gítik a lakosság szolgáltatási igényeit Orosházán. Lénye­ges lemaradás az említett két szolgáltatási ágban ta­pasztalható. Ezért szükséges a lakáskarbantartó tevé­kenység gyorsabb ütemű fej­lesztése és az autószerviz műszaki színvonalának, szakember-ellátottságának javítása. A városi tanács végrehajtó bizottsága, ele­mezve a helyzetet, megtette az intézkedéseket: határoza­tot hozott arra, hogy a ter­melésellátás-felügyeleti osz­tály dolgozza ki a VI. öt­éves terv időszakára szóló, a szolgáltatásra vonatkozó ter­veket. Ugyanakkor határoza­tában utasította a vb az osz­tályt: hívja fel az Univerzá­lis Szolgáltató Szövetkezetei, hogy készítsen megfelelő programot az autószerviz műszaki fejlesztésére, és gondoskodjon a szakember- ellátásról. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents