Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-12 / 241. szám
1978. október 12., csütörtök o EmnEEEJ A Mezőhegyesi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetkezet dolgozói évente több ezer kulacsot készítenek, amelyek többségét exportálják. A gömbölyű kulacsokat finom homokkal töltik föl, majd prés alá viszik, amely a végleges formáját megadja Fotó: Veress Erzsi Törik a kukoricát Kétsopronyban „Gáz lesz az öntödével? 99 A Körösök Vidéke Tsz- Szövetség taggazdaságai között kialakult patronálási rendszerben a kétsopronyi Rákóczi Tsz a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz kollektíváját segíti gazdasági feladataik megoldásában. Ez a kapcsolat már az első esztendő után meghozta gyümölcsét : a mezőgyániak a kétsopronyiak vetőmagjának felhasználásával és búzatermesztési tapasztalataik hasznosításával 10 mázsával több búzát takaríthattak be most nyáron hektáronként, mint egy évvel korábban. A kétsopronyiak egyébként nemcsak az aratásban, hanem az őszi betakarításban is segítik partnereiket. A cukorrépa fölszedésének gyorsítására egy kombájnt irányítottak át a Magyar—Bolgár Barátság Tsz földjeire. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a Rákóczi Tsz-ben már nincs semmi tennivaló. A 260 hektár cukorrépának eddig mintegy kétötödét szedték föl Kétsopronyban, ennek alapján a cukorgyáriak azt állapították meg, hogy a körzetben a Rákóczi Tsz répái a legcukrosabbak és a hektáronkénti termés is meghaladja majd a 420 mázsát, szemben a tervbe vett 380 mázsával. A 625 hektár kukorica törését e hét elején kezdték meg a leggyengébb termést adó táblákon, amelyekről a három Claas-kombájn eddig 69 mázsát hozott le hektáronként, joggal remélik tehát a kétsopronyi közösben, hogy a kukorica termésátlaga összességében eléri majd a 75 mázsát. Terven felül terem a hibrid kukorica is, amelynek 436 hektárjából eddig 128 hektárt takarítottak be, s az eddigieket figyelembe véve a hibrid mintegy 5 millió forint többletbevétellel kecsegtet. Búzatermesztésre 1012 hektárt jelöltek ki a szövetkezet földjeiből, ennek mintegy felén már elkészítették a magágyat és már több mint 200 hektáron el is vetettek. Az egy héttel ezelőtti induláskor még csak kettő, ma már négy gép szórja a magot és sikerült a vetésforgót úgy alakítaniuk, hogy a vetésterületnek mindössze 5 százalékán követ most búza búzát. A silózást már befejezték, csaknem kétezer köbméternyi silótakarmány gyűlt ösz- sze a 235 tehénnek, amelyek egyenként 2900 liter tejet adnak éves átlagban, de kell a takarmány az idén leadásra kerülő 280 hízómarhának is. Sertésből 4900-at hizlalnak a kétsopronyi közösben, a háztáji pedig a tavalyi 3300-zal szemben több mint 4 ezret ad le feldolgozásra a szövetkezeten keresztül. A szerződés alapján sertést tartó gazdák a tsz-től három mázsa takarmányt kapnak hízónként, amire garancia, hogy a szövetkezeti tápraktárt a tsz a kondorosi takarmánykeverőből rendszeresen feltölti. — Igen, egy fehér szőrű kuvaszt keresek, a neve Bell! A férfi, szemüvege fölött rámpillantva, a világ legtermészetesebb hangján válaszol: — Csak egy csoki színű vizsláról tudunk, más bejelentést talált kutyáról nem kaptunk ! — És hol őrzik az állatokat? — H,a a megtaláló nem akarja tartani, míg jelentkezik a tulajdonos, akkor az állatkórházban. Egyébként volt már például talált libánk, sőt malacunk is. A „kutyaügyön” — melyet bevallom, csak „kölcsön vettem” az elveszett Bell kutya hetek óta búsuló tulajdonosától — cseppet sem lepődik meg Janyik János, a békéscsabai Városi Tanács ügyfélszolgálati irodájának vezetője. Ebben az egykori kis házasságkötő teremben foglalkoznak több más, mindennapi ügyes-bajos dologgal együtt, a talált tárgyakkal. „Sokfélék az emberek” Most éppen K. Pista bácsin a sor. Akkurátusán meséli, hogy a Pozsonyi utcában, a házukkal átellenben talált egy jó biciklit. — Mikor, Pista bácsi? — Hogy is? Tán holnap lesz egy hete. — Ha nem jön érte a tulajdonos, 90 nap után a megtalálóé lehet a kerékpár. Igényt tart rá? — Már hogyne tartanék, ha nem köll a gazdájának! — vágja rá az öreg. Miről ir a Volán Hfradé? A Volán Híradó most megjelent száma 30 oldalon nyújt tájékoztatást olvasóinak. Elsőként arról tudósít a lap, hogy a közélmúltban a 8-as Volán Vállalathoz látogatott a Moszkva rádió magyar osztályának szerkesztője abból az alkalomból, hogy a vállalat kezdeményezésére megalakult a Moszkva rádió magyar nyelvű adásait hallgatók klubja. Időszerű feladatról, az őszi szállításról és az arra való felkészülésről ír a lap, kiemelve, hogy a MÁV és a Volán jó együttműködése döntő lehet az őszi szállítások gyors, zökkenőmentes lebonyolítására. A továbbiakban Kik jogosultak műszak- pótlékra? címmel hasznos információt ad azon dolgozóknak, akik több műszakban dolgoznak. A lap ezúttal az orosházi üzemegység tavalyi és idei első félévi tevékenységét elemzi, s megállapítja, hogy a múlt évben hozott határozatokat az üzemegység teljesítette. Az újítási hónap alkalmából Hornyák Bélát, az esztergaműhely csoportvezetőjét mutatja be, aki 1960 óta mintegy 60 újítást nyújtott be. A továbbiakban képeket láthatunk az épülő szeghalmi telepről, majd egy újabb kitüntetettről, Megyeri Ist- vánnéról ír, aki a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta. Tájékoztat továbbá a lap az oktatással összefüggő kérdésekről, az ifjúsági parlamentekről, a sportolók csehszlovákiai szerepléséről és az autós ügyességi versenyről. — Mi a tapasztalata, becsületesek az emberek? — kérdezem Janyik Jánost, amint Pista bácsi mögött becsukódik az ajtó.- — Többségük igen! Persze előfordul, hogy a feledékeny kárvallott hiába keresi nálunk elhagyott holmiját. Ugyanakkor sok beszolgáltatott tárgyért nem jelentkezik a tulajdonos. Tudja, sokfélék az emberek! Azt az idős bácsit például, aki a Bánszki utca sarkon elvesztett egy 100 forintost, kinevette a család, amikor elindult a talált tárgyak osztályára. „Csak nem képzeli papa, hogy lesz olyan bolond, aki beviszi!” Volt olyan „bolond”. Irattartóban farmerszoknya A következő történet, melyet Janyik János mesél, nem ilyen derűs. — Tizenhét 500 forintost, lebélyegzett csekktömböt, és iratokat hozott be egy zsadá- nyi fiatalember. Amikor a tulajdonos hívásunkra megjelent, megmondtuk neki a becsületes megtaláló nevét, címét, és átadtuk az értékeket, papírokat. Nem hiszi el: még egy köszönő sort sem volt képes írni annak, a zsa- dányi embernek! Ez pedig már nem feledé- kenység!... — Apropó, feledékenység. Mi mindent veszítenek el, felejtenek buszon, boltban, étteremben, utcai pádon az emberek? — Hogy mi mindent hagynak el, azt mindjárt megmuA gáz- és olajiparban szerencsére ritkák a veszélyes kitörések, vagy más, hasonló, súlyosabb balesetek. Pontosabban szólva ez nem is annyira a szerencsének, mint inkább a rendkívül szigorú biztonsági előírásoknak köszönhető. Ezek a biztonsági előírások megkövetelik, hogy az alkalmazott berendezések a várható nyomás többszörösét bírják ki károsodás nélkül. Több száz atmoszférákról van itt szó, és ez a hatalmas nyomás különleges minőségű anyagokat 1 követel. Ezek a szigorú követelmények a legkisebb hibát sem engedik meg. Elég ha csak egy kis légbuborék, vagy salakzárvány van az anyagban, máris ki lehet dobni az egészet. Hazánkban az olaj- és gázipar részére a különböző tolózárakat, gömbcsapokat, armatúrákat Nagykanizsán, a Dunántúli Kőolaj- és Gázipari Gépgyár készíti. A szükséges acélöntvényeket Diósgyőrből és Borsodnádas- ból kapják. 70 százalék sele|t Az előírásokból következik, hogy a megmunkált darabok mindegyikét minőségi ellenőrzésnek kell alávetni. A minőségi ellenőrzés viszont szomorú képet mutat. Egy kis kupacba kerülne* a hibátlan darabok és valóságos hegyet alkot a sok használhatatlan öntvény. Átlagosan az öntvények 70 százaléka selejt, és a hiba legtöbbször csak a megmunkálás után derül ki. A-z öntödék csak a selejt pótlására vállalkoznak, a megmunkálás költségeit nem térítik meg. tatom — nyitja ki a szekrényt beszélgető partnerem. — Azt viszont nem tudom, mit felejtenek például az éttermekben, presszókban. Csak néhány közület — többek között a Centrum Áruház, az Univerzál Kisker., a konzervgyár, a strandfürdő, a posta, a MÁV — továbbítja nekünk a talált tárgyakat. A szekrény polcain annyi féle-fajta holmi, akár a zsibvásáron. Vadonatúj tornacipő, egy agyonhasznált törölközőket őrző reklámszatyor szomszédságában. Fekete műbőr irattartóban — soha nem találná ki az ember — farmerszoknya lapul. — így találták, ahogy eltettük! Ezeket meg — emel le a polcról legalább egy tucat női dresszt Janyik János — valamelyik sportegyesület hagyhatta el. Tovább böngészünk. Bukósisak, kis műanyag kanna, fehérnemű, mesekönyv, autós táska, rengeteg kulcs, egy nyári ruhára való női anyag, blokkal, ahogy az üzletben becsomagolták. Ráadásnak még a napszemüvegét is mellette felejtette a tulajdonos. Az értékeket Külön őrzik. Sok-sok pénztárca, — többsége olcsó, kopott holmi —■ bennük pár fillértől több száz forintig változó összegekkel. Azután: karórák, bizsuk, a strandszezon „termékei”. Közszemle hétfőn és csütörtökön — Ha a megtaláló személyi igazolványt, katonakönyvet, hasonló okiratot ad le De ha kifizetnék is, a népgazdaságot mindenképpen tetemes kár éri ezáltal. Az OKGT illetékesei természetesen már évek óta keresik a megoldás útját. Először — legolcsóbb lehetőségként — felvették a kapcsolatot az acélöntödékkel, hogy fejlesztési alap átengedéssel támogassák egy olyan kapacitás létrehozását, mely kiegészítené az igényeiket. Több éves huzavona után kiderült, hogy a terv megvalósíthatatlan. Ennek alapvető oka az, bogy a hazai öntödékben teljesen tonnaszemlélet uralkodik. Az a fontos, hogy minél többet öntsenek le, a minőség pedig másodlagos. Mindez nem is okoz gondot egészen eddig, amíg mondjuk csillekerékről van szó, de amikor minőségi hiba miatt emberek élete kerülhet veszélybe, é$ több milliós károk keletkezhetnek, akkor ez a munkastílus már nem megfelelő. Ezek után több kísérlet következett, hogy betársuljanak már meglevő öntödékhez, de minden esetben Kiderült: nem tudják vállalni az olajipar különleges minőségi követelményeit. így tehát nem maradt más választás, mint létrehozni egy saját acélöntődét azzal a céllal, hogy kielégítse az OKGT minőségi igényeit. * Nyolcmillió dollár Itthon évente mintegy 800 —1000 tonna különleges acélöntvényre van szüksége az OKGT-nek, a gazdaságos öntöde pedig évi 4000 tonnánál kezdődik. Van tehát 3000 tonnányi felesleg, mely- lyel kezdeni kell valamit. Ezért amikor a NIKEX-en nálunk, nyomban továbbítjuk azokat a területileg illetékes rendőrhatóságnak. Egyéb, a tulajdonos kilétére utaló papír, például számla, cédula birtokában értesítjük őt, hogy nálunk átveheti elhagyott holmiját. Kevesen tudják egyébként, hogy minden hétfőn és csütörtökön délután fél 3-kor meg lehet tekinteni nálunk a talált tárgyakat — világosít fel az irodavezető, míg a tanácsháza udvarán át, a raktárba vezet. A helyiségben, amerre a szem ellát, mindenütt kerékpár. — Ott, a sarokban van egy Riga, meg egy Babetta kismotor is. Azok az érdekes fehér, hő- és hangszigetelésre való táblák pedig egy teherautóról estek le. Furcsa, hogy senkinek nein hiányoznak, legalább is senki nem keresi. Akár a kerékpárok zömét. Ezek gazdái feltételezhetően külterületi, illetve a környező községekbe való lakosok. A városbeliek viszont sokszor hiába keresik itt az elhagyott, vagy eltűnt biciklit? Valószínű, hogy azokat meg a környéken találta meg valaki. — Mi lesz a sorsa ennek a sok holminak, ha nem jön érte senki, és a megtalálónak sem kell? — Akkor értékesítjük a bizományiban, illetve az ékszert — ami nem illeti a megtalálót — az Óra- Ékszernél, és a Pénzt befizetjük a Pénzügyminisztérium gyűjtőszámlájára. Ami pedig teljesen hasznavehetetlen, azt megsemmisítjük. A csekély értékű, (de olykor az értékesebb) tárgyakért is kevesen jelentkeznek. Inkább vesznek újat — talán így fizetik meg a feledékenység árát?! Tóth Ibolya keresztül ajánlatokat kértek az acélöntődére, rögtön arra is kíváncsiak voltak: hajlandók-e a partnerek vásárolni is a termékekből? Végül a körülmények szerencsésen találkoztak egy osztrák cég, az MAF Armaturenfabrik ajánlatával. A cég vállalta, hogy kulcsra kész állapotban átad egy olyan öntödét, mely a most létező legmodernebb berendezésekkel lesz felszerelve, és hajlandó megvásárolni évi 3000 tonna öntvényt. Persze egy ilyen öntöde létesítése nem olcsó mulatság. A kapcsolódó létesítményekkel, forgóalap-feltöl- tésekkel és a szükséges tartalékokkal együtt mintegy 500 millió forintba kerül. Viszont szükség van rá, és a beruházási költségek mintegy másfél év alatt megtérülnek, nem utolsósorban azért, mert a tőkés partner évi 8-9 millió dollárért vásárolja visz- sza az öntvényeket. A számítások szerint egy dollár körülbelül 21 forintba kerülhet. Megtörtént az öntöde helyének kiválasztása is, Orosházán, az északi ipartelepen épül fel, és az AKG-hoz, az Alföldi Kőolaj- és Gépgyárhoz tartozik majd. Az OKGT vezérigazgatója meg is bízta Balogh Zoltán igazgatót a tárgyalások lefolytatásával és a szerződések megkötésével. Az okmányok tulajdonképpen elkészültek, csak aláírásra várnak — de az aláírás késik. Az idő pénz Hogy miért késik, arról Láng Tivadar, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt beruházási igazgatója a következőket mondotta: — Az OKGT a Nehézipari Minisztériumhoz, az öntödék a Kohó- és Gépiparri Minisztériumhoz tartoznak, így az új öntöde létesítéséhez mindkét minisztérium hozzájárulása szükséges. Ezzel nincs is hiba, a NIM és a KGM együttesen terjesztette fel jóváhagyásra az indítványt a Külkereskedelmi Minisztériumhoz. Itt azonban megakad az ügy, mert még nem dőlt el a finanszírozás kérdése. Nekünk — mármint az OKGT-nek — 160 millió forintunk van a beruházásra, a többit hitelből kívánjuk fedezni. A hitelkérelmet beadtuk a Nemzeti Bankhoz, és most várjuk a döntést. Az ügy eddig tiszta, a baj a várakozással van. Az ügyek intézésével megbízott Balogh Zoltán ugyanis még szeptember közepén levélben közölte aggodalmait az OKGT-vel. A levélből kiderült, hogy az osztrák cég csak úgy vállalja az 1980. júniusi átadást, ha még az idén hozzáfoghat a munkához. A júniusi átadáshoz viszont ragaszkodik, mert neki nagyon nagy szüksége van a majd Orosházán készülő öntvényekre. Késedelem esetén könnyen előfordulhat, hogy visszalép az ajánlattól, és ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az évi több mint 8 millió dollár mellett kútba esik az egész orosházi acélöntődé ügye is. Mi tehát a megoldás? Azt hiszem, ez meglehetősen kézenfekvő. Nem kellene mást tenni, mint kapkodás nélkül, megfontoltan, de gyorsan dönteni a hitelkérelem ügyében. Ez persze a jelenlegi hazai gyakorlatot figyelembe véve eléggé illuzórikus kívánságnak tűnik, de talán ebben az esetben másként lesz. Mert itt nemcsak képletesen ér pénzt az idő, a gyakorlatban is dollármilliókat jelenthet. Lónyai László „Egy fehér szőrű kuvaszt keresek”
