Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-12 / 241. szám
O 1978. október 12., csütörtök Az érzések szolgálatában Egy lány a TÜSZSZI-ből Emlékezetemben egy kép: hatvan iskolába menő nagyóvodás ünnepélyes búcsúztatásán formaruhában feszítő fiatal nők irányítják az eseményeket szinte észrevétlenül és végtelen kedvességgel. Közöttük egy gesztenyeszín hajú lány, Krnács Magdolna. Nyúlánk alakja, kék szemű mosolygása, személye elválaszthatatlanul összefonódott a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda életével. Nemrégiben munkájáért Szocialista Kultúráért kitüntető elismerési kapott. — Amikor érettségi után a TÜSZSZI-hez jöttem, nem is tudtam igazán, milyen munka vár itt rám — meséli Magdi. — Akkor a legjobban még annak örültem, hogy dolgozhatom. A külkereskedelmi pálya ábrándjai szétfoszlottak, maradt a népművelés—könyvtár szak levelező tagozata. Szerencsére az ember még ebben a korban könnyen áthangolja az érdeklődését. A jövőben rejlő sok fantázia, a változatos lehetőségek, az újszerű pálya egyre inkább vonzott, ahogy belekóstoltam a munkámba. Szinte észrevétlenül tanultam meg, melyik emberrel hogyan kell beszélni. A hozzánk betérők kitárják a szívüket, lelkűket, elmondják gondjaikat. Nem szabad. hogy csalódással távozzanak, vagy közönyt érezze- nek a viselkedésünkből, hiszen csak örömükben és bánatukban fordulnak hozzánk az emberek. Esküvő, névadó, temetés. Nem mindennapi események ezek egy élet sorában. Az első percben mindenki zárkózott és mindvégig túl érzékeny. Csak óvatosan. sok tapintattal lehet a gondolataikból, a mondanivalójukból kibontani a kérésüket. Számomra eleinte nehéz volt a temetések szervezése, rendezése. Mit tudtam én 18—20 évesen, hogyan kell egy gyászbeszéd adatait ösz- szeírni. Ráérzés inkább, ahogy kérdezve válaszolva faggatnunk kell a hozzátartozókat. Futószalagon, hivatalosan nem lehet az emberekkel foglalkozni. Mindenkivel beszélgetni kell. Azt hiszem éppen ez az, ami hétköznapjainkból a legjobban hiányzik; a beszélgetés. Amikor részvéttel, együttérzéssel hallgatjuk meg egymás örömét, bánatát. Nem tudok választani a munkaterületeim közül, melyik a kedvesebb. Hogy mi a népművelés nálunk? Mást sem teszünk nap mint nap, mint az emberek ízlését alakítjuk, gondolkodását formáljuk. Sokan még az esküvői ruhájuk színét, fazonját, az étrend összeállítását is tőlünk kérdezik. Vagy például betér hozzánk egy tanácstalan fiatal pár, akik szüleikre hallgatva egyházi és tanácsi esküvőre is mennének. Szépen meg lehet győzni őket. miért nem a saiát eszükre és a szívükre hallgatnak, hiszen ez az ő megismételhetetlen ünnepük.' nem a szüleiké. A munkánk mottója is az, hogy nem akarunk bántani, megsérteni családi érzéseket. Amikor visszatér egy öreg néni egy csokor virággal a kezében; „Aranyoskáim, köszönöm, hogy ilyen kedvesek voltak hozzám” — mondja, hát ez a legnagyobb elismerésünk. Nem is nézem soha az órámat, hogy mikor ér véget a munkaidő. Egymásnak adják az emberek a kilincset: a segítséget kérők, a barátok, a boldogságukat velünk megosztok. Rengetegen ismernek bennünket a városban, de aki egyszer nálunk járt, azt mi sem felejtjük el. Sokuknak még a lakáscímére is emlékszem, vagy arra, hogy hány névadót rendeztünk a gyerekei tiszteletére. Szeretem ezt a hagyományokra épülő és mégis any- nyira új hivatást, ami a miénk. „Szolgáltatásaink” vannak, s mégsem lehetünk egyetlen percre sem hivatal. Munkaidőnk van, de a szombat-vasárnapi esküvőkön, névadókon is „szolgálatban” vagyunk. Mások örömét szolgálni pedig sohasem jelent terhet számunkra. Bede Zsóka Fotó: Gál Edit SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regén/ 68. (A rendőrség csak nagyobb bajt hoz; jön és megy — s ők itt maradnak védtelen a felingerelt bosszúval szemben.) Buda tanító letette a poharat. Szája kék volt. Hideg rázta. És szemében az iménti bárgyúság helyén gyermekded kétségbeesés pislogott. Szánnivaló volt nézni ezt a lélekben összeroppant embert. Kit annyi csodálat és tisztelet övezett a faluban. Kire gyermekségükből felnéztek, az egyedülire, aki e porból valaha is kiemelkedett, a falu fölé, és magasabbra jutott (műveltségben), mint mindenki más, aki itt született, s a homlokán tiszta és szép tágasságát hordja a messzi tájakat belátó értelemnek. Ez az ember romjaiban ült előttük, és azt mondta: — Ti sohase találkoztatok vele? — Kivel tanító úr? — A Rémmel... A fiúk nagyot nyeltek. — Nem, nem találkoztunk. S megrendültén, szánakozva nézték őt. Különösen Kosznovszki Feró. Kinek már nem voltak olyan bib- liás ismeretei, mint az idősebbeknek. De most felderengett felületes emlékezetében Mózes. Mózes, ki az ígéret Földjéig vezette zsidó népét, de ő már nem léphetett oda be. A legméltóbb helyre került Az ifjúságról az ifjúságnak Koszta Rozália az általa ajándékozott festménnyel Fotó: Gál Edit A gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Házban ha az emeleten levő szakköri helyiségekbe igyekszünk, a lépcsőfeljáróban egy nagy méretű, szép olajfestményt látunk. Címe: Fiatalok. Mint kiderült, Koszta Rozália festőművész ajándékozta az intézménynek a 120x200 cm nagyságú olajfestményt. — A legméltóbb helyre került — mondja Koszta Rozália festőművész. — Nagyon szeretem ezt a képet. Véleményem szerint egy művészi alkotás akkor tölti be szerepét, ha sokan látják. Nos, itt a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Ház képzőművészeti szakkörének tagjait én tanítom. Itt járunk el hetente több alkalommal, akarva- akaratlanul látják a fiatalok a festményt, ami róluk, nekik készült. A modellek a szakkör tagjai, magukat látják a festményen. Több mint húsz éve élek Gyulán. Nagyon szeretem ezt a várost, szeretem a lakóit, megkülönböztetett tisztelettel rajzolom, festem a fiatalokat. Ha ismerősnek meg akarom mutatni a Fiatalok című olajfestményt — ami úgy a szívemhez nőtt —, átjövünk és megnézzük. Ügy érzem, jobb helyre nem kerülhetett volna. Ary Mai tévéajánlatunk: Beszélgetés Szokratésszel „Szókratész, az ókori bölcselő utolsó hónapját eleveníti meg az a tv-film, amikor perbefogják és elítélik mondvacsinált ürügyekkel — mondja a főszerepet játszó Kállai Ferenc —, Szókratész mindvégig az emberi természetet tanulmányozta. S a földi jelenségeket kutatva szembekerült az akkori „istenekkel”. Vizsgálódásai és beszélgetései során levont következtetéseit a lez ötlött athéni demokrácia már Képtelen volt elviselni. Szókratész ádáz ellensége volt a dogmáknak ! Edvard Rad- zinszkij szovjet író műve főképpen ezt a nehéz kérdést feszegeti.” A drámaszerző Radzinsz- kij neve már nem egészen ismeretlen a magyar tévénézők előtt. Többször is láthatták humoros, derűs történeteit. A most bemutatásra kerülő darabja azonban dráma, amely a nagy ókori bölcselő halála előtti tépelő- déseit összegzi, miként mozgatja meg az emberi kapzsiságot egy nagy egyéniség közelgő halálának tudata — ezt kutatja a tévéjáték 20.00 órától. Mózes — nézte elgondolkodva, ajka szomorkás, hangtalan rámozdulásával Kosznovszki Feró Buda tanítót, az öreg Boda valakivé lett fiát. S a valakivé lett fiú pohár után tapogatózó, tétova keze mintha tégláról téglára oly szívósan rakott és most egyetlen ráfújással leomlott kultúrájának törmelékei között mutatna. — Ne igyon, tanító úr — kérte csendesen, szomorúan Kosznovszki Feró. Magas homlokán átmentett csillagfény derengett, abból az asztrálépítményből való, amit nevelője elveszteni látszott. Buda tanító kezében megállt a pohár a zavaros nedűvel, mely konkordia és nova tőkéjén termett. Feró bólintott: helyes. — Reggel újra nekivágunk. A szurdoknak is — mondta, s nem jelentőség nélkül. És hunyorított biztatásul. Anyicska reggelre se jött meg. Buda tanító néhány fiúval már jókor nekivágott az erdőnek. Jobb is volt így nekivágni, mert nem kellett az emberek szemébe nézni. Felelni a kérdéseikre. A Ismerkedtünk Időpont: október 9., este 7 óra. Helyszín: Békéscsaba, Kulich Gyula Ifjúsági és Üt- törőház. Fórum az USÁ-ról. Az előcsarnokba lépve azt hittem, rosszul néztem meg az előadás időpontját. Szinte kongott az ürességtől az egész épület. Gyorsan megkérdeztem a portán, most lesz a fórum? A válasz megnyugtató volt — igen — vagy talán mégsem olyan megnyugtató? A politikai tájékoztató szervezői mindent megtetteic az érdeklődés felkeltéséért, a siker érdekében. Száz és száz meghívót küldtek ki üzemekbe, iskolákba, a KISZ- alapszervezetekhez címezve. Az eredmény elszomorító: a nagyteremben pontosan 7 órakor 15 széket foglaltak el. Ha mindez azt jelentené, hogy mások mindent, vagy legalábbis majdnem mindent tudnak az USÁ-ról, nem lennék nyugtalan... Hogy a nyomasztó ürességet némileg enyhítsék, a negyedik emeleti tanácskozóba kalauzoltak minket. Mire a költözködés megtörtént, úgy 20-an gyűltünk össze, s jó magyar szokás szerint az elkövetkező fél órában további 10 ember érkezett. Tanulságokat hadd ne vonjak le, hiszen azt hiszem, magukat büntették mindazok, akik nem jöttek el. Talán erről még csak annyit, nekünk, akik ott voldiadalmas igazukat, mely I átsütött nova homályosított f tekintetük komorságán, el- S lenbizonyítékok híján cáfo- ! latlanul hagyni. A határban egy lelket se S lehetett látni. S a reggeli § buszban is szokatlan volt a j tágasság. Mindenkinek ju- ; tott ülőhely. Mert sokan úgy voltak. • hogy nem mertek e réggé- : len kimozdulni a házból. Az öregasszonyok és nem ! is csak az öregek, de még a £ javabeliek is reggeli mise » után a templomban marad- : tak, s makacsul mormolták 5 ördögűző imáikat, s a pap, ■ noha megemlítette nekik, : hogy amit cselekszenek, £ egyáltalán nem egyeztethető ; össze XXIII. János pápa ! szellemével, igazából nem ; mert szembehelyezkedni ve- ; lük, úgyis van elég manap- S ság, ami kikezdje az anya- s szentegyház testét. Králik Franyo kivallatta a ; fiát, s a reggeli falat torkán £ akadt, mikor megtudta, hogy • az öreg szurdokig elmerész- £ kedtek, mely maga a pokol £ tornáca, és látták ott a bál- S ványokat. Sőt ma tovább- i mennek, be gyenest a szúr- £ dókba. '(Folytatjuk) 5 Amerikával tunk, égett az arcunk a gondolatra, hogy a megyeszékhely fiatalságából ennyien vannak, akiket érdekel napjaink aktuális politikája? Kovács Istvánt és fiát — a fórum előadóit — szerencsére nem zavarta mindez, s a csaknem két és fél órás beszélgetés alatt sikerült elfeledtetniük, milyen keserű szájízzel foglaltuk el helyeinket. Kovács István több mint öt évig élt és dolgozott Washingtonban, a Népszabadság tudósítójaként. Fia egyetemeit végezte kint, s az ottani oktatási intézményekről, a fiatalok életéről beszélt a fórum résztvevőinek. A rövid bel- és külpolitikai tájékoztató után kérdéseinkre válaszoltak a „világot járt” vendégek. Megtudtunk nem egy érdekességet, így azt, hogy 88 kilométer/órás sebességkorlátozás van a hatalmas ország egész területén, hqgy az állami és magánegyetemeken nem a bejutás a nehéz, hanem a tandíj, s a létfeltétel megteremtése, hogy a diákok jelentős hányada estéit és vakációit munkával tölti, hogy a tandíj összege évi 2-től 8 ezer dollárig terjed, és így sorolhatnám tovább. Volt olyan, akit inkább az Egyesült Államok külpolitikája érdekelt. Ízelítőt kaptunk az információszerzés ottani lehetőségeiről, s a szocialista újságírók munkájáról, amelyet állandó megfigyelés, telefon- lehallgatások és más, nem éppen tapintatos érdeklődés kísér a hatóságok részéről. A most induló fórum előadássorozata novemberben folytatódik, akkor a Szovjetunióval kapcsolatos kérdésekre kaphatunk választ. Bizonyára nemcsak a magam, hanem mindazok n ívében mondhatom, akik ott voltak az ifjúsági házban hétfőn este: arra is eljövünk. Hazafelé a busz indulása előtt még volt időm a Csabában meginni egy kólát. Alig volt hely... Nagy * Agnes A Brnói szimfonikus zenekar Békéscsabán Frantisek Jilek vezényletével, a Bmói szimfonikus zenekar lép fel október 17- én, kedden 19 óra 30 perckor Békéscsabán, a Jókai Színházban, az Országos Filharmónia második bérleti hangversenyén. A műsoron — amelyben Jiri Skovajsa zongorázik — Jiri Matys: Hajnali zene, Dvorak: g- moll zongoraverseny és Ja- nacek: Sinfonietta című műve szerepel. HANGSZÓRÓ Magyarázat A válások statisztikai adatai évről évre megdöbbentőbbek, de különösen azok, ha hosszabb időszakra vonatkozóan állítják sorba, mert míg egyetlen év csak az előzőhöz viszonyítva riaszt, három-négy évtized már egy egész történelmi időszakon át láttatja a mindig csak emelkedő és egyszer sem visszaeső, vagy megtorpanó számokat. A számok: emberek, elrontott házasságok, apa vagy anya nélkül maradt gyerekek. Félrecsúszott, kibillent sorsok, melyeknek jelene zaklatott, jövője bizonytalan, a múltja pedig kísértő szellem, lerázhatat- lan. Ad-e erre egy fél órás műsor megoldást, beavatkozást jelent-e a dolgok folyamatába? Hiszen úgyis annyi a szó, szó, szó... és oly kevés válik cselekedetté; és hogyan is lenne azzá, mit kellene mondani, hogy igazán foganatja legyen? Aztán meg: ugyan kit is tudtak akár a szülei, akár a tá- gabb környezete valaha is megóvni egy már előre is látható rossz házasságtól ? Hogy valaki elhigyje a jóstehetség nélkül is megjósol- hatót, végig kell élnie, saját bőrén érezni azt, amit elkerülhetett volna. A cím láttán ezek jutottak az ember eszébe, mielőtt meghallgatta Bakonyi Péter műsorát — Az igen, ha szétszakít — hétfőn a késő esti órában. A riporter viszont úgy döntött, hogy kizárólag a válások okára koncentrál, végigkérdez, egy sor szakembert, ezt keretezi két rövidke történettel, de a lényeg: ebben az évben előreláthatólag 28 ezer házasságot bontanak fel, s közismerten a hírhedt világranglistát vezetők közt szerepelünk, csak Svédország, az Egyesült Államok és Dánia van előttünk. A válaszokból megtudtuk, hogy a válások száma évről évre nagyjából 1500-zal nő, s ma már ott tartunk, hogy a házasságok 40 százaléka törvényesen felbomlik. Kísérője a legszörnyűbb jogvita: kié legyen a gyermek? Sok esetben a döntés nem jelent megoldást, mert a szülők zaklatják egymást, s a gyerek életét is tönkreteszik. Mégis vannak esetek, amikor jobb, ha elválnak, mert az együttélés pokol. Főleg# a nők kezdeményeznek, ezt a társadalmi folyamatok tették lehetővé: mióta nincs gazdasági kiszolgáltatottság, nincs mindent eltűrés. De a nők mégis előnytelenebb helyzetbe kerülnek, mert gyerekkel nehezebben köthetnek újabb házasságot, amit még befolyásol az is, hogy kevesebb a férfi. Tovább csökkenti a lehetőségeket, hogy az elvált férfiakból egyre kisebb számmal nősülnek újra, 1952-ben még százból kilencvenen, most már csak harmincán. A válóokok egyharmada fennáll már a házasságkötéskor — csak az előzetes nemi kapcsolatot legalizálják érzelmek nélkül; túl fiatalok, vagy a szülői rábeszélés döntött, — s az ezekből fakadó válások egyre szaporodnak. Ám ennél sokkal több az, amikor az iszákosság, durvaság szakítja szét a kapcsolatot; kevesebb, ha a féltékenység, a nem egyező természet, vagy a lakásproblémák. Stabillá a házasságot csak értékek nyújtásával lehet tenni, ha megtalálják egymásban az emberek mindazt, amit elvárnak érzelmi, szellemi, gazdasági, társadalmi, kulturális és morális vonatkozásban. Különben csalódnak. Ennyi volt — jól ismert, sokszor elhangzott magyarázat —, amit a műsor adott. A jó szándék viszont elvitathatatlan. V. M.
