Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

1978. október 12., csütörtök o IgNiWkfild A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum új épületében négy raktári helyiséget rendeztek be korszerű Dexion-Salgó polcelemekkel, így végre a régészeti gyűjtemény is megfele­lő helyre költözött. Képünkön Lészkó Ildikó és Oláh Éva restaurátorok újkőkori edényeket tanulmányoznak Fotó: Gál Edit Korszerű világítás, jobb szociális ellátás Békésszentandráson, a sző­nyegszövő háziipari és nép- művészeti szövetkezetben az utóbbi években sokat javult a dolgozók szociális ellátása, többet törődtek a munkakö­rülmények javításával is. Minden üzemnél, ahol főleg nők dolgoznak, biztosították a megfelelő tisztálkodási le­hetőségeket, fürdőt, öltözőt létesítettek. Különösen fon­tos volt ez azokban az üzem­részekben, ahol három mű­szakos munkarend van. Az üzemeket egyébként közpon­ti fűtéssel is ellátták. Ennek kiépítését tavaly fejezték be, az idén pedig az irodaházba is bevezetik a központi fű­tést. Korszerűsítették a munka­helyek világítását, 1977-ben 400 ezer, az idén pedig 150 Tanács vb-iilésekről jelentjük Gyula Kedden délután kihelye­zett ülést tartott a vízműnél Gyula város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, mivel az egyik napirend a Gyulai Vízművek beszámolója volt. Dr. Takács Lőrinc tanácsel­nök adott jelentést a végre­hajtó bizottság határozatai­nak végrehajtásáról, majd Nádházi András, a vízművek igazgatója előterjesztését vi­tatták meg. A vállalattal szemben tá­masztott szolgáltatási és épí­tési feladatokat — a terve­zettől eltérő alakulása miatt — módosítani kellett. így több mint hatmillió forinttal növelték a termelési értéket. Sajnos, minden erőfeszítés ellenére sem sikerült elérni a tervezett létszámot, a vi­szonylag alacsony vállalati átlagbér- ég a munkaerő- hiány miatt. Bár 17 dolgozó­val kevesebbet foglalkoztat­tak a szükségesnél, mégis zavartalanul biztosították a város vízellátását és a szennyvizek elvezetését. A csúcs augusztus 2-án volt, amikor 12,5 ezer köbméter vizet fogyasztott a város. Ugyancsak rekordot hozott a fürdőben az augusztus, ami­kor több mint 200 ezer fize­tővendég volt. Szóba került a vállalat fejlesztésének kö­zéptávú terve is. Ennek alap­ján 1980-ig a vízmű kapaci­tását napi 13 ezer köbméter­re kell növelni. Ennek során három kutat mélyítenek, majd bekapcsolják a vízter­melésbe. Ugyancsak lényeges feladat a Vízmű I. teljes gázleválasztásának megoldá­sa, a szennyvízszolgáltatás fejlesztése és jövőre elkészül­ezer forintot költöttek ilyen célra. A dolgozók étkeztetési költségeihez évente 84 ezer forinttal járul hozzá a szö­vetkezet. Ezenkívül különbö­ző segélyek kifizetésére évente átlagosan 50—60 ezer forintot biztosítanak. Külö­nösen nagy gondot fordíta­nak a gyermeküket egyedül nevelő szülők és a sokgyer­mekes családok segítésére. Színvonalas szavalóverseny a kulturális napok keretében Békéscsabán H kétszeresen elismert zenekar A tizedik éve alakult bé­késcsabai MÁV és városi fúvószenekar kedden a vas­utas klubkönyvtárban házi­koncerttel egybekötött csalá­di estet rendezett, amelyen részt vett a városi pártbi­zottság, az SZMT, a városi tanács képviselője és a vas­úti csomópont vezetősége. Dr. Virág László, a városi tanács osztályvezetője kö­szöntötte a 33-tagú zenekart a sikeres politikai és köz- művelődési munkájáért, melynek elismerését fejezte ki a Szocialista Kultúráért Érdemérem. S hogy szakmai szempontból is jó eredmé­nyeket értek el, azt a leg­utóbbi minősítő hangverse­nyek alkalmával elnyert Aranylant diploma jelzi, amelyet az ország hatvan ze­nekara közül csak kilenc mondhat a magáénak. A fúvószenekar kollektívá­jának összetartó és újuló erejét mutatja, hogy többen nyugdíjasként is ragaszkod­nak hozzá, és hogy egészen fiatal — középiskolás —- tag­jai is vannak. Ötvös Nándor karnagy pedig a megalaku­lás óta az együttes vezetője. Működésük a város és vasút életében nélkülözhetetlen, ünnepségeken, koszorúzáso­kon, sportrendezvényeken szolgáltatják a zenét, de ön­álló koncerteket is adnak, mint a nyáron is, amikor a budai várban léptek fel tér­zenével. Nagyon nehezen születtek meg a KPVDSZ XVIII. kul­turális napok megyei szava­lóversenyének helyezései. Ezt a zsűri nem is tagadta az ál­lami és szövetkezeti keres­kedelemben dolgozó fiatalok és versmondásra vállalkozók előtt. Dr. Szűcs Alajosné, a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának titká­ra, mint zsürielnök, Székely Jolán, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának fő­előadója, Lenthár Márta, az SZMT gyulai körzeti könyv­tárának vezetője azonban máris indokolták a döntés nehezét. Mint mondották, az SZMT székházában október 10-én délelőtt a versmondás­ra jelentkezett fiatalok szin­te mindegyike remekelt. Legtöbbjük már a vers ki­választásával felkeltette a zsűri figyelmét. Ennél is fontosabbnak tartotta azon­ban a zsűri a vers elmondá­sát, megjelenítését, az érte­lem és az érzelem együtt je­lentkezését. A szakemberek megítélése szerint ezekben és a versmondás még szá­mos fontos feltételének ma­gas szintű teljesítésében vizsgáztak kitűnőre a KPVDSZ kulturális napok megyei szavalóversenyén részvett fiatalok. A több mint két óra hosz- száig tartó és igazi élményt nyújtó szavalóverseny érté­kelése — és ez a zsűri szá­mára mindenekelőtt meg­nyugtató volt — találkozott a fiatalok véleményével, megítélésével. Külön is em­lítést érdemel Székely Jolán értékelése, aki a nem köny- nyű kereskedelmi munkát végző, de a verset nagyon szerető fiatalok versmondá­sáról mondott véleményt a zsűri nevében. Ügy véljük, az olyan tapintatos, de mégis őszinte és segítő szán­dékú értékelés, mint amit tő­le hallhattak a versenyzők, csak bátoríthat a versmon­dásra. Végezetül Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei bizottsá­gának titkára átadta a leg­jobbaknak a könyvvásárlási utalványt. Az idei kulturális napok megyei versmondó versenyének színvonalára jellemző, hogy ez esetben két fiatalnak ítélte oda a zsűri az első helyezést, Bus Anikónak, az Univerzál Kis­kereskedelmi Vállalat és Kintner Csillának, a Mező- kovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ versmondójának. Mindketten bolti eladók. Farkas Margit, a Békéscsa­bai Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkás- képző Iskola tanulója a ver­seny második. Fazekas Aurél, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ fiatalja pedig a har­madik helyezést szerezte meg. A díjak átadása után tud­tuk meg, hogy Bus Anikó, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat eladója november­ben részt vesz Budapesten, a KPVDSZ országos szava­lóversenyén. Ugyancsak Bus Anikó és Kintner Csilla Salgótarjánban, a munkás- fiatalok országos versmondó versenyén képviselik a ke­reskedelmi szakmában dol­gozó Békés megyei fiatalo­kat. Balkus Imre nek a fürdő további bővíté­sének kiviteli tervei. A vál­lalatnál tevékenykedő 21 bri­gád 332 tagja ismételten megpályázta a szocialista cím elnyerését. A brigádok ötezer társadalmi munkaórát vállaltak, ebből augusztus végéig 4200-at teljesítettek. Újszerű az a megoldás, hogy ebből Gyula városáért 1400 órát, míg Sarkad és Zsadány községekben 300 órát mun­kálkodtak. A beszámoló megvitatása és elfogadása után Juhász András pénzügyi osztályve­zető a lakossági adóztatás városi eredményeit ismer­tette. Az ülés bejelentések­kel ért véget. Mezö­kovácsháza A mezőkovácsházi Nagy­községi Tanács Végrehajtó Bizottságának október 10-i ülésén elsőként az Üj Alkot­mány Termelőszövetkezet fiatalságának élet- és mun­kakörülményeit tárgyalták meg. A közös gazdaság elnö­kének beszámolója hangsú­lyozta, hogy intézkedési terv alapján hajtják végre az ifjúsági törvényben megfo­galmazottakat. Az utóbbi években egyre több ifjú szakember kamatoztatja tu­dását a termelőszövetkezet­ben. Lehetőség van a politi­kai, a szakmai és az általá­nos műveltség gyarapítására. A 247 fiatal közül ,86-an ta­nulnak felső- és középfokú iskolában, valamint más tan­folyamokon. A munkaver­senyből is kiveszik a részü­ket. Jelenleg 103 fiatal dol­gozik a szocialista brigádok­ban. Ezt' követően Szöllősi Fe­renc tagozatvezető tanár elő­terjesztésében a felnőttokta­tás helyzetét elemezték a testület tagjai. Megállapítot­ták, hogy a nagyközségben 1972 óta minden esztendő­ben két általános iskolai tanfolyamot indítottak, ahol az elmúlt tanévig 150-es vé­gezték el a 8. osztályt. Az viszont csöppet sem meg­nyugtató, hogy tavaly a vártnál kevesebben iratkoz­tak be az iskolába. A felmé­rések szerint több száz 15— 45 év közötti állampolgár nem rendelkezik általános is­kolai végzettséggel. A járá­si pártbizottság 1977-ben meghatározta a további fel­adatokat. Ennek ellenére az üzemek, szövetkezetek szer­vező munkája nem megfele­lő. Sok helyen hiányzik az erkölcsi elismerés, az anyagi ösztönzés. Köröstarcsa Köröstarcsán a városkör­nyéki községi tanács is meg­tartotta végrehajtó bizott­sági ülését, amelyen fő na­pirendként a napközi ottho­nos étkeztetésről volt szó. Ehhez Somogyi Sándorné, élelmezésvezető és Vári Imre általános iskolai igazgató ké­szített írásos tájékoztatót. A napközi otthonos kony­hában 250 gyermek étkezte­tésére van lehetőség, s az ed­digi tapasztalatok szerint ez az igényeket kielégíti. Az utóbbi időben javult a dolgo­zók helyzete, munkájukat különböző elektromos gépek, felszerelések segítik. Csupán egy gond van, hogy az ebéd­lő már kicsinek bizonyul, szükséges lenne a bővítése. 1977. szeptember 1-től egyéb­ként ez év szeptemberéig összesen 49 ezer 215 adagot készítettek a köröstarcsai napközi otthonos konyhában. 80 éve született Révai József □ Galilei Kör tagjaként Szabó Ervin nézetei­nek hatása alá került, reszt vállalt a Korvin Ottó és Sallai Imre vezette forra­dalmi szocialisták akcióiból, majd 1918 novemberében az elsők között csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Révai alakja és tevékeny­sége a kommunista párt harcainak és építőmunkájá­nak, a magyar marxista—le­ninista gondolkodás fejlődé­sének — korántsem ellent­mondásmentes — folytonos­ságát képviseli és szimboli­zálja a mozgalom első négy évtizedében. Sokoldalú for­radalmáregyéniség volt. Gya­korlati forradalmár — a húszas évek közepétől a párt egyik legismertebb vezetője —, ragyogó tehetségű publi­cista, aki írásaival kommu­nisták generációinak gondol­kodására, fejlődésére hatott: teoretikus, aki úttörő munkát végzett a marxizmus—lem- nizmus magyar viszonyokra való alkalmazása terén. A nemzeti kérdés, a nem­zeti múlt értékelése, mely el­méleti-publicisztikai mun­kásságának központi témája volt, már fiatal korától fog­lalkoztatta Révait. A nemzeti kérdés megítélésében 1919- ben még Szabó Ervin nyom­dokain haladt, de már ebben az időben megfogalmazta azt az igényt, hogy le kell szá­molni a marxizmusnak azzal az értelmezésével, mely egyenesen tagadja mindenfé­le nemzeti erőnek a lehető­ségét. A harmincas évek kö­zepén — ugyancsak Szabó Ervin felfogásával vitázva — még határozottabban szögez­te le, hogy a nacionalizmus mérgének nem lehet ellen­mérge a nemzeti kérdés "fi­gyelmen kívül hagyása. Ré­vai a marxizmus és magyar­ság témakör középpontjába az 1848-as forradalmat állí­totta. 1848 történetének vizs­gálatában lehetőséget látott a magyar társadalmi fejlődés sajátosságainak elemzésére. E témakörben született ta­nulmányai valójában politi­kai vitairatok voltak, me­lyek a forradalmi munkás- mozgalom számára aktuális tanulságokat kínáltak. „Nem mint utólagos szemlélők, ha­nem mint a jelen harcainak résztvevői nyúltunk hozzá a magyar történelem kérdései­hez” — írta Révai a „Marx és az 1848-as magyar forra­dalom” c. tanulmányának előszavában. „Az 1848-as ma­gyar forradalom kérdéseiben való elmélyedésnek így a magyar kommunisták szelle­mi fejlődésében az volt a szerepe, hogy tudatosította bennünk pártunk politikai célkitűzései és a magyar tör­ténelmi fejlődés közötti mély összefüggést, hogy a marxizmus—leninizmus ál­talánosan érvényes, nemzet­közi tanításán nevelt gondol­kodásunkat a mi országunk, a mi népünk, a mi történel­münk különleges problémái felé fordította.” ... „Az 1848- as forradalom tanulmányo­zására sokunkat az is kész­tetett, hogy végére járjunk annak az „elméletnek”, amely az 1848-as forrada­lommal akarta bizonyítani, hogy Magyarországon egy forradalmi munkás- és pa­rasztdemokrácia minden elő­feltétele hiányzik.” A harmincas évek máso­dik felében a fasizmus elleni harcban fordulatot jelentő új irányvonal, a népfrontpoliti­ka elméleti megalapozásában Révai kimagasló szerepet ját­szott. „Marxizmus és népi­esség” c, munkájában (1938) a népi írók marxista értéke­lésébe ágyazva törénetileg alátámasztotta és felvázolta a népi demokrácia koncep­cióját. Irodalmi tanulmányaiban — Kölcsey, Petőfi és Ady költészetében — ugyanazt kereste, amit 1848 történeté­ben. Ady ugyanakkor Révai számára nem pusztán izgató, politikai súlyú irodalmi je­lenség volt, hanem egyben személyes élmény is. Húsz­évesen látta, hallotta a köl­tőt, amint verseit szavalta a Galilei Körben és a Nyugat matinéján. „Ady mellé állni, az Ady-versekért lelkesedni, Adyt szeretni, rajongani ér­te: ez az én ifjúságomban az akkori magyar fiatalság szá­mára a közéleti harcokban való részvétel első lépéseit, a magyar haladás mozgal­mának és táborának támoga­tását jelentette” — emléke­zett évtizedek múltán. A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején ke­letkezett történelmi-irodalmi tanulmányainak közvetlen hatása sem lebecsülendő — a „Marxizmus és népiesség” 1943-ban Kállai Gyula neve alatt itthon legálisan megje­lent —, de még nagyobb je­lentőségük lett a felszabadu­lás után, amikor a történe­lem- és irodalomtudomány marxista fejlődésére a fel­növekvő értelmiségi nemze­dékek gondolkodására rend­kívül mély befolyást gyako­roltak. A felszabadulás után Ré­vai az MKP egyik vezetője­ként a hatalomért vívott harc számos területén töltött be irányító funkciót. Kez­dettől a kommunista part vezető ideológusa, a Szabad Nép főszerkesztője, 1949-től népművelési miniszter. Neve elválaszthatatlan a kulturális forradalom nagy eredmé­nyeitől, a volt uralkodó osz­tályok műveltségi monopó­liumának megtörésétől. A fe­szült nemzetközi helyzet és a párt politikai irányvonalá­nak torzulásai azonban egyre inkább beárnyékolták az ő tevékenységét is. Sőt, sze­mélye valóban különös fi­gyelmet érdemel, hiszen az MDP vezetői közül ő volt az, aki a dogmatizmus eluralko­dásának következményeit — korabeli megnyilatkozásai tanúsítják — előre érzékelte. Ugyanakkor különleges ké­pességei révén mégis a szem­léleti torzulásokkal terhes ideológia nagy erejű propa­gandistája, s egyben a kor áldozata, akinek pozitív tö­rekvései — a sematizmus el­leni harc megindítása — az adott viszonyok között szük­ségszerűen kudarcot vallot­tak. A Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésén mélyreható önkritikát gyakorolt. A Po­litikai Bizottságból kihagy­ták, s bár magas funkciókat ruháztak rá, a következő években valójában mellőzött politikusnak számított. 1956 márciusában sürgette a XX. kongresszus tanulságainak le­vonását és síkraszállt a tör­vényesség biztosítása mellett. 1956 júliusában ismét bevá­lasztották a Politikai Bizott­ságba de leromlott egészségi állapota miatt nem tudott teljes értékű tagja lenni a párt szűkebb vezetőségének. Az ellenforradalom után mintegy fél évet a Szovjet­unióban töltött, majd ismét bekapcsolódott a politikai életbe. A belső helyzetet azonban több kérdésben té­vesen ítélte meg. Egyoldalú — a dogmatizmus veszélyét lebecsülő — álláspontja az 1957 júniusi pártértekezleten jogos bírálatot váltott ki. Különvéleménye ellenére be­választották a Központi Bi­zottságba, melynek haláláig tagja maradt. tékes irodalmi mur kásságot fejtett k Szemléleti fejlődése mindt nekelőtt József Attila-tanü mányain mérhető. E tanú mányok — Pándi Pált idé: zük — „nemcsak a politiki önkritikái megnyilatkozás: voltak, hanem József Attil rehabilitásának fejezetei < a Petőfi-példa megtisztul, sának aktusai is, amelye méltóan zárják le egy jeler tős marxista gondolkodó t mozgalmi vezető ember sze lemi pályáját”. U. I

Next

/
Thumbnails
Contents