Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-11 / 240. szám
1978. október 11., szerda MHilUMTd Jubileumi évforduló a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál Az Április 4. Szocialista Brigád, amely elsőként érte el a Vállalat Kiváló Brigádja címet Fotó: Béla Ottó A szocialista kereskedelem fejlődése során jelentős állomás volt 1958. október 1. Ugyanis a Békés megyei Tanács V. B. 142/1958. számú határozatával létrehozta a Békés megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatot azzal a céllal, hogy a megyeszékhelyt és valamennyi várost, több más települést élelmiszerrel és a háztartásban szükséges alapvető cikkekkel ellássa az eddigi hagyományoktól eltérő kulturáltabb formában. Lényegében ezzel létrejött hazánkban az első élelmiszerforgalmazásra szakosított vállalat. Akkoriban példás volt a kereskedők lelkesedése, kezdeményező készsége. A vállalat — ugyancsak Magyarországon elsőként — Gyulán tért át a hagyományos, majd gyorskiszolgálási formáról az önkiszolgálású rendszerre 1960-ban. Ez az új forma hamarosan megnyerte a vásárlóközönség tetszését, felgyorsult a boltok áteresztő kérendszerben működő áruda. Elkerülhetetlen, hogy az eltelt két évtized fejlődésének illusztrálására ne említsünk meg néhány számot. A megalakulás időszakában éves forgalmunk mindössze 166 millió forint volt, ebben az évben várható a 800 milliós áruforgalom és a közeli cél, hogy az V. ötéves terv végére elérjék az egymilliárdos forgalmat. A kezdetkor mindössze néhány százan dolgoztak a vállalatnál, ma már megközelítően kétezren. Az örökölt, nagyon sok elavult egységből időközben kialakították az elfogadható munka- és vásárlási körülményeket nyújtó felújított üzleteket, munkahelyeket. A tervszerű fejlesztési politika eredményeként ma már 126 üzlettel és 50 mellékbolttal rendelkeznek. Ezek között természetesen a forgalom nagyobb hányadát a tíz, nagy területű ABC-áruház adja. Az eltelt 20 esztendő alatt óriási fejlődést hozott a szocialista munkaverseny kibontakozásában. Ma már 43 szocialista brigád dolgozik, és igen kimagasló eredményeket hozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított versenymozgalom. Az Április 4. Szocialista Brigád a vállalat „Kiváló”-ja lett, elsőként részesült szocialista brigád ilyen megtisztelő címben. ' természetesen ide kívánkozik az is, hogy jelentős változás történt a kereskedők életkörülményeiben, életszínvonalában. A vállalat vezetői legtöbbre mégis azt értékelik, hogy politikai, kulturális, szakmai és általános felkészültségben számottevő a változás a dolgozók körében. A vállalat dolgozó kollektívája úgy ünnepli ezt a nevezetes évfordulót, hogy teljesíti azt a fő célkitűzést, miszerint megyénk lakosságát kulturált körülmények között, udvariasan és gyorsan szolgálja ki, olyan árukészletet, választékot biztosít, amellyel a vásárlók elismerését kivívja. B. O. Társadalmi összefogás Gádoroson Megkezdték Gádoroson a napközi otthonos általános iskola bővítését. Nyolc tantermet és egy korszerű tornatermet építenek. A nagyszabású beruházás több mint 17 millió forintba kerül. A tervek szerint 1980- ban fejezik be a munkát. A községben jelentős a társadalmi összefogás. Az építkezéshez legtöbb segítséget a November 7. Termelőszövetkezet adja. De kiveszi a részét az építkezésből a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet is. Az alapozási giunkák jelentős részét a szomszédos termelőszövetkezet brigádjai végezték el. Miről ír a Fáklya? A Fáklya október 8-án megjelent 19. száma a Szovjetunió új alkotmányának elő évfordulóját méltatja. Elméleti cikk foglalkozik a szovjet alkotmány megvalósításával. Portrék mutatják be a termelőmunka és a társadalmi élet különböző helyein dolgozó népi küldötteket. A számból nem hiányoznak a szovjet tudomány és technika újdonságairól tudósító, hagyományos híradások. Képes tudósítást olvashatunk a Moszkvában augusztus végén megrendezett INPRODTORGMAS 78 kiállításról, amelyen Magyarország különféle étel- és italautomatákkal, hidegpultokkal és más vendéglátóipari gépekkel vett részt. Riport foglalkozik a jövő rádióelektronikájának kérdéseivel. Kulturális vonatkozású képes hírek tudósítanak többek közt a Csebokszári- ban levő Ivanov Akadémiai Drámai Színház hatvanéves történetéről. Orosz nyelvlecke, Fáklyafotó, filmismertető, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programja, valamint a Komszomol 60 éves évfordulójának tiszteletére indított rejtvény pályázat zárja a számot. Börzeberzenkedő a minap baráti beszélgetés során valaki megjegyezte: nem érti, hogy az üzletek teli vannak áruval, mégis meglehetősen sok a hiánycikk. És ezzel akarva-akaratla- nul egyik szorító gondunkról, a készletgazdálkodás buktatóiról szólt. Érdemes lenne egyszer végigkutatni a vállalatok raktárainak polcait: mennyi keresett szerszám, alkatrész hever sorsára várva, míg az anyagbeszerzők a hajukat tépik, hogy nem tudnak valamilyen égetően szükséges anyaghoz hozzájutni. Miről is van szó? A köz- gazdasági statisztikai zsebkönyv adatai szerint hazánkban az ipar készletállományának valamivel több mint 70 százalékát az anyagok teszik ki. Csupán érdekességként említem : az Egyesült Államokban ez az arány 40 százalék. Bár ez nem a legjobb példa a gazdaság szerkezetét, berendezését illetően, a rugalmasabb piachoz való alkalmazkodást azonban mindenképpen sejteti. Azt sem ártana megnézni: indokolt-e minden esetben az éves, sőt a 24 hónapos előrendelés? így gyakran előfordul, hogy az anyagot jóval a felhasználás előtt leszállítják. A készletek meg gyarapodnak, sok az eszközlekötési járulék, emelkednek a kamatterhek. Ugyanakkor a készárutermelés egyenlőtlensége is okozhat galibát. A vállalatok Ugyanis hajlamosak arra, hogy túlbiztosítsák magukat anyaggal. Most van, most kell vásárolni elv alapján telnek a raktárak, másutt meg népgazdaságilag fontos beruházások állnak ezek hiánya miatt. Persze hozzájárul mindezekhez a szakszerűtlen munka, a felületesség. Nagyon sok vállalat, szövetkezet anyaggazdálkodási osztályain, csoportjainál a gazdálkodás szó sincs megtöltve tartalommal. Tudok olyan vállalatról, ahol az anyagok elosztása majdnem teljesen kicsúszott az anyaggazdálkodók kezéből. Szinte minden építésvezetőség, munkahely kedve szerint vásárolhat anyagot. Ezeket aztán felhalmozzák, s az istennek sem adják át egymásnak, amire gyakran szükség lenne. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a gyakorlat teljesen megszűnt volna gazdasági egységeinknél. Csakhogy a bumeráng visszaüt. A felgyülemlett készletek előbb-utóbb kényelmetlenséget okoznak a raktárosnak, a főkönyvelőnek, s végső soron az egész kollektívának. Mi lehet a mentőöv? Túladni rajta. Kétségtelen, a legbecsületesebb módja ennek az Országos Piackutató Intézet bábáskodásával működő Interker-szolgálat. Az 1967- től havonta megjelenő szakosított tájékoztató áttekintést ad a termelő és forgalmazó vállalatok termelőeszközeiről, áruiról, illetve szolgáltatási kínálatáról, keresetéről. A kezdeti 400-zal szemben ma már 1500 vállalathoz jutnak el ezek a kiadványok. A másik forma az Interker-börze, amelyet az idén szeptemberben tizedszer nyitottak meg a budapesti építők székházában. Az elfekvő készletek iránti érdeklődésre jellemző, hogy az első börzén, 1976-ban 17 ipari nagyvállalat vett részt, s a felajánlott 200 millió forint értékű anyagból 60 milliót értékesítettek. A legutóbbin már 700 vállalat, szövetkezet igyekezett felesleges készletét hasznosítani, ahol 300 millió forint értékű anyag, félkésztermék, alkatrész, gép, berendezés talált gazdára. Mielőtt azonban bárki is örvendezne a számok hallatán, sietek leszögezni : a raktárakban heverő anyag- készletek értéke országosan milliárdos nagyságú. I gaz, hogy jó ez a börze, mert szorosabbra fűzi az anyaggazdálkodók között a kapcsolatot, kitűnő üzleti lehetőségeket teremt, a termelési szerkezet átalakítása miatt feleslegessé vált berendezésektől viszonylag egyszerűen meg lehet szabadulni, de ... Gondoljuk végig: még mindig mennyi elfekvő anyag marad raktáron, mennyit selejteznek ki közülük egy-egy év végén, leltár alkalmával, mennyi fölösleges utat járnak be, míg esetleg felhasználóra találnak. Ügy érzem, jogos a berzenkedés, hiszen a nyersanyagárak jócskán emelkedtek, a külkereskedelmi cserearányok romlottak. Ideje lenne már végre a készletekkel is észszerűbben, takarékosabban gazdálkodni ! Seres Sándor pessége, és ezzel együtt ugrásszerűen nőtt a forgalom. Ez a rendszer az ország kereskedelmének követendő példájává vált. Napjainkban már újabb módszerek terjednek el. Így született meg az elsők között a vállalatnál is két teljes önkiszolgáló Eredményes ellenőrzések A szarvasi járási Népi Ellenőrzési Éizottság az év első felében két országos, két megyei és három saját vizsgálatot folytatott le. A munkába 130 népi ellenőrt és 22 szakértőt vontak be. A járásban 39 gazdasági egységnél végeztek ellenőrzést. Ennek során több mint 1300 dolgozóval beszélgettek el. A beszélgetések sok hasznos tapasztalattal szolgáltak. A dolgozók nemcsak a hibákra mutattak rá, hanem több hasznosítható javaslatot is tettek azok megszüntetésére. Az ellenőrzéseket összegezve a járási, városi NEB 34 javaslatot és 14 felhívást intézett a vizsgált egységekhez. . . Az ellenőrzések eredményességét hatékonyan szolgálták a munkahelyi ankétok is. Az év első felében két gazdasági egységnél vitatták meg a dolgozók a vizsgálatok tapasztalatait. £ Nehéz, de szép hivatás a miénk Katonatisztek munkájáról, életükről, sorsukról — Miért választották ezt |! a hivatást? Mucsi József: — Mond- j[ junk frázisokat? Most hu- : szonhárom évesek vagyunk, ; j érettségi után jelentkeztünk a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. Felvettek. Mi ta- : gadás, elsősorban a katonai ; élet romantikája és a tech- ■: nika vonzott, de igazából , nem tudtuk, nem is tudhat- Î tűk azt, ami most kristályoÍ * sodik bennünk. — A hivatástudat? Kiss Horváth Jenő: Igen, Î a tiszti pályát csak hivatás- J nak lehet tekinteni és érezni, másképpen nem megy. Ezek a mondatok hang- ’ zottak el két évvel ezelőtt Szentendrén, a Kossuth La- I jós Katonai Főiskolán, ahol a többiek mellett hét Békés megyei fiatal államvizsgázott és tisztként, hadnagyként kerültek ki a csapatok- 5 hoz. A „Mától katonatisztek” címmel megjelent riportban vallottak vágyaikról, elképzeléseikről és izgalommal készültek a hivatásukra. Azóta két esztendő telt ; el, valamennyien belekóstoltak már a csapatéletbe, ami lehet, hogy nem éppen olyan volt, mint ahogyan azt elképzelték, várták. Levélben i kerestük fel őket, és a két ; esztendő tapasztalatairól, életükről így vallottak: Kocsis János hadnagy: — I Avatásom után feladatomat lelkesedéssel és akarással kezdtem el, melyhez az alakulatnál levő idősebb tisztek sok segítséget nyújtottak. Elöljáróim véleménye alapján feladataimat becsülettel teljesítem. Bekapcsolódtam a mozgalmi munkába és tavaly augusztusban a parancsnokaim javaslatára átminősítettek politikai munkássá. Jelenleg mint propagandista dolgozom. Mostani beosztásomat szeretem és szeretnék bekerülni a Zalka Máté Katonai Akadémiára. Dicséretet és jutalmat kaptam már, az idén pedig a katonai szabad idő tartalmas kitöltésére hirdetett pályázaton első helyezést értem el. Avatásom után nem sokkal megnősültem, feleségem óvónő és háromszoba-össz- komfortos lakásban lakunk. A katonai hivatást életcélomnak tekintem, ■ véleményem, hogy erre a hivatásra nem születni, hanem akarással kell készülni és nevelődni. Azok a fiatalok, akikben megvan a katonapálya iránti rokonszenv, ha becsülettel készülnek, hogy hivatásos tisztek és tiszthelyettesek legyenek, nem csalódnak választásukban. Mészáros Márton hadnagy: Avatásom után egy héttel megnősültem és már októberben megkaptuk másfél szobás lakásunkat, 1977 novemberében megszületett lányunk, Mónika. A hivatásos katonai szolgálat eddig eltelt két éve alatt értek ugyan kisebb-nagyobb csalódások, de ezek nem szegték kedvemet, sőt, újabb erőt merítettem a további pontosabb, lelkiismeretes munkához. A katonai főiskola nagyon jó és biztos alapot nyújtott nekem is a pályámhoz. Nehéz, de szép hivatás a miénk. Különös szépségét a feladatok összetettsége, valamint a beosztottak megismerése adja. Dékány Károly hadnagy: Tavaly született egy kislányunk, a feleségem jelenleg gyes-en van. Meg vagyok elégedve életem eddigi időszakával és remélem, a folytatás sem lesz rosszabb. Természetesen voltak olyan időszakok, amikor igen komoly és nehéz feladatok álltak előttem és ezek megoldása egész embert kívánt. De ez a szép a mi pályánkon. Embereket nevelni és a velük szemben támasztott követelményeket elsajátíttatni. Vannak rossz időszakok, de nem szabad megfutamodni, és ha leküzdöttük az akadályt, az olyan sikerélményt jelent, mely meghatározó lehet életünk további szakaszaiban. Nehéz a katonai pálya, de szép. Ezt azoknak mondanám, akik foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ezt az életutat választják. Mucsi József hadnagy: Mint minden pályakezdő fiatal, én is tele voltam szorongásokkal, vajon milyen lesz az új munkahelyem, milyenek lesznek parancs- nöktársaim, vajon el tudom-e látni megfelelően a rám bízott feladatokat? Az élet azonban nem állt meg, állandó feladatokkal kellett megbirkóznom, és itt is helyt kellett állnom. Közben, mint minden fiatal, én is foglalkoztam a családalapítás gondolatával. Annál is inkább, mert menyasszonyom otthon várt rám Bat- tonyán. Július 9-én mondtuk ki az „igen”-t. Megkaptuk a lakást, amelyet feleségemmel együtt rendeztünk be. Parancsnokaim segítségével sikerült feleségemet is elhelyezni, aki tanítónő. Még a főiskolai éveim alatt megszerettem a kulturális munkát, amit jól tudtam itt is kamatoztatni. Később elvégeztem egy tanfolyamot, ezt követően kultúnmunka- szervezői feladatot kaptam. Jól érzem magamat az új munkakörben és úgy érzem, otthonra találtam az alakulatnál és ez mindig új erőt ad a soron levő feladatok megoldásában. Vastagh László hadnagy : Az avatást követő egy hónap szabadság után vonultam be első alakulatomhoz. Én is hamarosan megnősültem, gyönyörű szép, kétszo- ba-összkomfortos lakást kaptunk. Elmondhatom, ideális körülmények között kezdtem el dolgozni. Már az első napoktól azon fáradoztam, hogy egységem a katonai kiképzésben, az erkölcsi-politikai nevelő munkában megállja a helyét. A siker első jelei már 1976 telén jelentkeztek. Karácsony előtti első gyakorlatunkon jó eredményt értünk el, és egy hét múlva, szilveszter reggelén, az éles lőgyakorlaton mínusz 17 fokos hidegben, nehéz terepviszonyok között kiváló lő- eredménnyel végeztünk. A gyakorlatok, a kiképzés és persze a kulturális programok „összerázták” az egységet. Sok nehéz napot éltünk át, és verejtékeztünk az eredményekért. Közben elérkezett a leszerelés időszaka, néhány kedves fiútól meg kellett válnom. De az elődök helyére újabbak érkeztek, akik folytatták jó hagyományainkat. Az elmúlt év nyarán miniszteri szemlén adtak számot katonáim a felkészültségükről. Egységemmel elnyertük a Magyar Néphadsereg Élenjáró Egysége címet is. Főfoglalkozásom mellett segítem az úttörő- és Ifjú Gárdát, így a huszonévesek mellett most már tizenévesekkel is foglalkozom. Sőt április óta, amikor kislányom született, egy „újabb korosztállyal” bővült pedagógiai területem. Ezzel zárom kétéves történetemet, amelyben a néhány ünnepnap mellett, számtalan hétköznap, verejték és gond ötvöződött emlékké. Vastagh László írja ezt, aki pedig 16 évesen még arra kérte édesapját : valahogy intézze el, hogy ne legyen katona. Most ismerősei azt mondják, nagyon büszke rá az édesapja. És biztosan nem ő az egyedüli. Béla Ottó
