Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-11 / 240. szám

izHîIUMTd 1978. október 11., szerda O ' - -, A veszélyes gáz a balesetek oka Kétnapos vándorgyűlésük előtt a múlt héten, szerda es­te érkeztek meg Orosházára a Magyarhoni Földtani Tár­sulat tagjai. Az aznapi Nép­újságban a következő hír je­lent meg: „Felrobbant a víztartály. A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat békés­csabai, vandháti telepén, tegnap este 17 óra 20 perc körül — valószínűleg me­tángáz szivárgása miatt — felrobbant az egyik víztáro­ló egység. A helyszínre ér­kezett tűzoltó- és rendőri szervek megkezdték a vizs­gálatot.” A tudományos program egyik, nagy érdeklődéssel várt előadásának címe: Ivó­vizek vízminőség-vizsgálata Békés megye területén — különös tekintettel a metán­tartalomra. I Termelni is, védeni is a vizet De menjünk sorjában. Ah­hoz, hogy a vizet — otthon és az üzemekben — felhasz­nálhassuk, előbb meg kell találni, s . „kiszippantani” a föld mélyéből. Honnan, ho­gyan nyerünk jó minőségű vizet? Hogyan alakul a víz­fogyasztók igénye 20—30 év múlva? Megyénk számottevő víz­készlettel rendelkezik, de ennék területi eloszlása esetleges: nem ott van be­lőle a legtöbb, ahol kellene — foglalhatjuk össze rövi­den Jeneyné Jambrik Rozá­liának, a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem mun­katársának véleményét. 1975-ben például — mondot­ta előadásában a kutató — nem kevesebb mint 30 mil­lió köbméter vizet fogyasz­tottak Békésben, ám ennek a túlnyomó részét a három központi város: a megye- székhely, Gyula és Békés térségében használták fel. Az igények — a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság ré­széről egyformán — roha­mosan nőnek, s ezzel együtt az igények területi egyenlőt­lensége is fokozódik. A mint­egy négyezer fúrt kút a köz­ségek gondját megoldja, a megye központi részét vi­szont az újkígyósi vízmű hi­vatott ellátni jó minőségű ivóvízzel. • Az egykori Maros-meder gyűjti össze itt a mélyben az ivóvíznek valót — a fö­lötte levő rétegeken sokszo­rosan átszűrve. Ilyenformán a kinyerhető víz jelentős ré­sze a természetes csapadék­ból származik, s ez azzal jár, hogy az újkígyósi kútrend- szer a tartós szárazságra meglehetősen érzékeny. Ez a körülmény felvet egy komolyabb gondot is, azt tudniillik, hogy a felszíni szennyeződés ezen a terüle­ten különösen veszélyes. Mindent meg kell tehát ten­ni azért, hogy a talajvíz­szennyeződés a lehető legki­sebb legyen a kígyósi kutak tágabb környezetében is. I Harcban a metánnal Nem tegnap, nem is teg­napelőtt, de már legalább száz éve észrevették a Békés megyeiek, hogy a kutakból nemcsak víz tör fel, hanem éghető gáz is. A gyerekek meggyújtották a légnemű anyagot, s akadt olyan is, aki felfogta és világított ve­le. Sajnos, ilyen a víz me­gyénk csaknem egész terüle­tén (kivétel csak a Sebes- Körös mentén akad, és egy kisebb részen délkeleten), s ez már eddig is közismer­ten sok műszaki problémát, s ami még fájóbb: balesete­ket okozott. A Magyar Állami Földta­ni Intézet dél-alföldi terüle­ti földtani szolgálatának munkatársai már évek óta kutatják, hol fordul elő a metános víz műszaki és egyéb óvintézkedéseket kö­vetelő mértékben. A problé­ma nagyon bonyolult — mondotta a kutatócsoport munkatársa, dr. Kaszab Im­re —, mert egyfelől a kutak mélysége, a víz minősége, összetétele és a metántarta­lom, másfelől a kút közelé­ben esetleg előforduló szén­hidrogénmezők és a metán­tartalom között igen sokfé­lék: egyelőre nem teljesen tisztázottak az összefüggé­sek. A kutatócsoport célja elsősorban az, hogy a „ve­szélyes vizekről” pontos tér­képet készítsenek, amely feltünteti, hol a legnagyobb — szakszóval: a metánföldú- sulás veszélye. A gáz- elleni védekezésre egyébként sok berendezés használatos, de mind egyedi típusok, felszerelésük költsé­ges. A vízhozam, a kútfej és más műszaki problémák miatt kell a berendezéseket egyedileg elkészíteni. A má­jusi budapesti ipari vásáron egyébként már bemutattak egy hordozható, kézi gáz­meghatározót, amellyel a vegyelemzés olcsón és gyor­san, könnyen elvégezhető. A védekezés legbiztosabb mód­ja azonban az, ha — egy­részt — a vízügyi dolgozók megtartják a munkavédelmi előírásokat, másrészt pedig az, ha a kútfúrásról döntő szakemberek a majd elké­szülő térkép alapján ott fú- ratnak kutat, ahol a víz me­tántartalma nem éri el a veszélyes mértéket. V. J. Kétharmadát kiszállították Padládák exportra Szarvasról Az idén 14-féle bútorcsa­ládot gyártanak a Szarvasi Bútoripari Szövetkezet dol­gozói. Ezek közül az egyik a rusztikus, tölgy padláda, amelyet öt változatban állí­tanak elő. A közelmúltban az őszi BNV-n is osztatlan sikert aratott, de más kiállí­táson is díjakat nyertek bútoraikkal. Az idén először gyárta­nak olyan terméket, amely nyugati országba kerül. A megrendelő az NSZK-beli Steinhoff cég, amely nem­rég jelentkezett az ARTEX- nél, az ARTEX pedig a szarvasiakat bízta meg a padládák gyártásával. öt­hat bemintázás után jött létre a kapcsolat, illetve a szerződés. Ebben az évben mintegy 6000 gyártására vállalkoz­tak a szarvasiak, amelynek kétharmada már a vevő birtokában van. Mindez- eddig visszaszállítás, illetve reklamáció nem volt. A szállítási határidők is jobbá­ra pontosak voltak, mégha elő is fordult egyhetes csú­szás, ami nem jelentős. Ezt elsősorban a vagonhiány okozta. A Steinhoff cég jövőre több mint 15 ezret “szeretne vásárolni a Szarvasi Bú­toripari Szövetkezettől, azonban kapacitás hiánya miatt ennek csak a felét tudják -teljesíteni. Az el­képzelések szerint a jövő évben a szövetkezet egy hi­telkonstrukciós fejlesztés­be fogna, amelynek ered­ményeképpen 1980-tól éven­te akár 30 millió forint tő­kés exportot is vállalhatnak. A 23 millió forintos fejlesz­Eloterben a felig kész rusztikus, tölgy padládák, háttérben pedig az összeszerelés folyik, partnernek tési elképzelés részben épü­letbővítő és jobbára gépi fejlesztésből áll. így első­sorban szeretnének egy Az idén 6000-et szállítanak a Fotó: Veress Erzsi szárítót, felületkezelőt épí­teni, s újabb nagy hatású gépeket vásárolni. J. P. Korunk kukoricái A kukorica nemcsak a legfontosabb abraktakar­mány, hanem zöld szára, dús levélzete, érésben levő csövei a legnagyobb tömegű és legértékesebb abraktakar­mányt adják. Csalamádénak termesztve is kitűnő zöldta­karmány. Beérett szára tö­réskor levágva egyenlő érté­kű a gyenge szénával és cel­lulózgyártásra is alkalmas. A szesz- és keményítőgyár­tásnak is fontos alapanyaga a szemes kukorica. Csutkája nemcsak tüzelőként, hanem a gombatermesztés tápköze­geként és trágyaanyagnak felhasználható. A keményí­tőben, zsírban és cukrokban egyaránt gazdag lisztjét, a pattogatni való kukoricát és a csemegekukoricát már régóta használják közvetlen emberi táplálkozásra. Üjab- ban egyre nagyobb tért hó- diít étrendünkben a csövesen és morzsolva konzervált ku­korica is, éppen az említett beltartalmi értékei és sokol­dalú felhasználhatósága mi­att. Apró csövű változata fel­tűnt már, mint dísz kukori­ca. A többféle takarmányozási, ipari és humán célú haszno­síthatósága miatt érthetően a kukorica termőterülete a leg­nagyobb, az utóbbi években már évről évre másfél mil­lió hektár körüli. Az összes szántóföldi termőterületünk­nek több mint a negyed ré­szét kitevő kukorica-vetéste- rületet figyelembe véve igen nagy jelentőségű, ha akár csak egyetlen mázsával emelkedik a rajta elért át­lagterméshozam. A termés­hozam-növelés lehetőségét bizonyítja többek között az, hogy amíg az országos ter­mésátlag a 40 mázsát nem sokkal haladja meg, nem is egy gazdaságban a félszáz mázsánál is jóval nagyobbak a terméshozamok kukoricá­ból. Ez egyrészt igazolja annak a megállapításnak a jogossá­gát, amely szerint a kukori­ca termelésére fordított esz­köz- és anyagértékek növe­kedését az eddig elért ho­zam-növekedésekkel összeha­sonlítva, nem lehetünk egy­értelműen elégedettek az eredményekkel. Másrészt vi­szont biztató kilátás a jövő­re, hogy a termőterületnek a továbbiakban csak legfeljebb mérsékelt növekedése mellett is nagyarányú termésnöveke­dést lehessen elérni. Abban azonhan, hogy a kukorica- termelés termelékenysége lényegesen javuljon, s a ter­méseredmények a legkisebb ráfordítással, a lehető leg­magasabb szintet érjék el, több tényezőnek is fontos szerep jut. Közülük kiemel­kedik a területi koncentráció és az ezzel egyre jelentősebb teret hódító nagy teljesítmé­nyű technikai eszközök, to­vábbá a korszerű tápanyag­visszapótlás, növényvédelem és gyomirtás, vagyis az ipar­szerű termelési rendszerek elterjedése. Semmivel sem kisebb jelentőségű azonban az eddigieknél is hatéko­nyabb, korszerű növényne- mesítői munkával megala­pozható kedvező fajellátás. A kukorica egyik — felte­hetően legősibb alakot muta­tó — kezdetleges csőmarad­ványát, az amerikai Tehua- can-völgyben levő barlangok konyhahulladékainak tanul­mányozásakor találták meg. Az időszámításunk előtti 5200—3400-ra tehető kultú­rába vételéről a napjainkig eltelt sok ezer esztendő alatt mind megjelenésében, mind értékes tulajdonságaiban so­kat változott, számottevően nemesedett. Módosulása olyan nagymértékű volt, hogy a „prototípust”, vagyis sem a vadon termő alakját, sem nagyon közeli rokon faját nem találták meg ed­dig. Egyedül a kultúrműve- lés biztosította a fennmara­dását. A ma kívánalmainak leg­jobban megfelelők, a nagy termőképességű, szárszilárd, gombabetegségeknek jól el­lenálló ég a hazai éghajlati adottságoknak leginkább megfelelő középérésű fajták. Viharellenállóság mellett szárazságtűrésük a leglé­nyegesebb a hazai viszonyok között. Az már régi felisme­rés, hogy a rövidebb tenyész­idejű fajták jobban tűrik a szárazságot, szárukon keve­sebb levél képződik, ezek is keskenyek, bőrszövetük fe­dőrétege vastag, tehát ke­vesebb vizet párologtatnak. A szárazságtűrő korai fajták azonban kevesebbet terem­nek, mint a vízigényesebb, dús levelű későbbiek. A vi­harellenállóság is összefügg fajta- és alaktani sajátossá­gaikkal. Az erőteljesebb gyö­kérfejlődés, a szilárd szár, a csövek egyforma magassága a száron, általában növeli a viharellenállóságot. Mindezek és esetenként még más elvárások elérése érdekében is századunk el­ső feléig a hagyományos, A háziiparjelleg mindin­kább a múlté. Különösen a nagytudású Rimoldi varrógé­pek, s az azon sorozatban termelő leányok-asszonyok gyors kezemunkája láttán vonhatjuk le ezt a következ­tetést a Gyomai Háziipari Szövetkezetről. Nem is sirat­ják vissza a régmúlt időket, a 25 évvel ezelőtt jobbára még kézipepecs munkával keresett nehéz forintokat. Igaz, itt-ott még megtalálha­tó a háziipari jelleg, mint a bedolgozók kezenyomán fa- kodó hímzéseken, de mind­inkább a nagyüzemi termelés kerül előtérbe. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi időszakban havonta 60—65 ezer különböző férfi, női, gyermek felsőkötött ter­méket : kardigánt, pulóvert, mellényt — adnak át a ke­reskedelemnek. Az idei terv csaknem 800 ezer ilyen jel­legű termék gyártásából áll, amelynek mintegy harmada a szocialista piacon kerül a fogyasztóhoz. Javarészt a Szovjetunióba szállítják pu­lóvereiket, de vásárol azok­ból Csehszlovákia és Len­gyelország is. A szocialista piacon értékesített felsőkö­tött termékeikből az idén 30 millió forintos árbevétellel számolnak, s ennek kétsze­rese az az érték, amelyet a hazai forgalom után inkasz- szálnak. Ezzel korántsem fejezhet­jük be a sort, ugyanis a pu­lóverek, kardigánok sorozat- gyártása mellett működik egy szövődéi üzemük is, amely évente 20 millió forint bevételt hoz a szövetkezet­nek. Ugyanakkor “ foglalkoz­nak bérmunkával is, mint például a szövetek műstop- polása, amelyet az egyik dé- vaványai részlegük végez. Az elképzelések szerint a jövő esztendőtől nyugatné­met bérmunkát is végeznek. A partner által küldött fo­nalat dolgozzák fel, azaz kö­tik és konfekcionálják a Pu­lóvereket. Napjainkban a vagyis „tiszta fajták” előállí­tására törekedtek. Napjaink­ban viszont a fajtatiszta ku­koricafajták jelentősége in­kább már csak a hibrid ku­koricák előállításában jelent­kezik, amelyek csaknem tel­jesen kiszorították a közter­mesztésből a tiszta fajtákat, miután a II. világháborút kö­vetően először az USA-ban és nem sokkal később világ­szerte bebizonyították na­gyobb termőképességüket. Jelentős területen hazánk­ban is már 30—32 hibridet termesztenek. S az ezzel kapcsolatos szakadatlan ne- mesítési erőfeszítések ered­ményeként évről évre javuló fajtaválaszték lehetővé te­szi azt is, hogy mezőgazdasá­gi nagyüzemeink az adottsá­goknak megfelelő hibrideket vonják termesztésbe, velük megalapozva a még jobb terméseredményeket. mintagyártásnál tartanak, s tárgyalások folynak a konk­rét munkáról. Mint a szö­vetkezet vezetői mondják: — Ez amolyan próbálkozás a saját felkészültségünk fel­mérésére. — A tervek sze­rint a kezdeti időszakban havonta 1000 pulóvert gyár­tanak az NSZK megrende­lőknek. Amennyiben mind­két fél gazdaságosnak, ered­ményesnek találja, úgy hosz- szabb távon bővítik az együttműködést. Igaz, nem ez lesz az első próbálkozásuk a nyugati pi­acon. Az idén 12 millió fo­rint értékben szállítanak norvégmintás kesztyűket, sapkákat nyugati országok­ba, amelyeket a gépi kötés után kézzel hímeznek a szö­vetkezet ügyes kezű dolgozói. S mégis mi segítette elő ezt a látványos fejlődést? Nos, az elmúlt hat évben két rekonstrukciót is végrehaj­tottak, amelyek több mint 80 millió forintba kerültek. Így az új üzemépületek mellett jelentős gépvásárlások is voltak, amelyeket oly módon folytatnak, hogy * különböző kisegítő gépeket vásárolnak folyamatosan, pótlásra. A szövetkezetben a tech­nológiai osztályon belül egy mintázó csoport működik, amely részlegnek a dolgozói évente 400 mintadarabot ál­lítanak elő. Ezeknek mintegy felét sorozatban is tudják gyártani, ugyanis mind ez eddig könnyen eladhatónak bizonyultak termékeik. Ezt igazolja az is, hogy a tava­lyi pécsi ipari vásáron díjat nyertek termékeik, az idei szegedi nyári vásáron sok termékük tetszést aratott és az őszi Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron is látható volt a Gyomai Háziipari Szövetke­zet két új kreációjú pulóve­re. Az eladott pulóvereik, kardigánjaik, mellényeik 80 százalékát saját mintázó cso­portjuk tervezi. —jávor— K. L. A korszerű szelektív hatású gyomirtó szerekkel kapálás nél­kül is gyommentesen tarthatók az egész tenyészidőszakban a nagyüzemi kukoricatáblák (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A háziipartól a nagyüzemi termelésig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents