Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-11 / 240. szám
1978. október 11.. szerda „fl mi szakmunkástanulóinkat az élet minősíti” Megyei aktívaértekezletet tartottak Békéscsabán Csontcsillag és tekintély Újfajta bútorokat gyártanak A Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) gyulai gyáregysége a II. félévben áttért a Napfény elnevezésű garnitúra gyártására, amely egy négyajtós szekrényből, három vitrines,, illetve bárszekrényből áll. Ez a garnitúra igen keresett, mert jól alkalmazkodik a házgyári lakások méreteihez. Az előállítása a meglevő gépekkel, berendezésekkel gazdaságos. Üj, Gyula elnevezésű 1, 2, 3, 4 és 6 ajtós szekrények is készülnek. A gyáregység idei termelése értékben várhatóan eléri a 110 millió forintot, ami a tavalyinál csaknem 10 millióval több. A növekedést főként ésszerűbb szervezéssel, valamint a kisgépe- sítés fokozásával éri el. Elősegíti a termelést, hogy még az idén olyan furnérozó gépsort állítanak üzembe, ami az új garnitúra gyártásának a termelékenységét jelentősen növeli. Jövőre még kisbútorok — előszoba berendezések, kombinált telefonasztalok, cipő- és ágyneműtartók — gyártását is megkezdik. Ezekből már az I. negyedévben hárommillió forint értékű áru kerül az üzletekbe. Az őszi BNV-n a gyáregység egy egyszerűbb és egy luxuskivitelű szállodai szobaberendezés prototípusát állította ki. Mindkettő iránt nagy érdeklődés • mutatkozott. A BUBIV szeretné elérni, hogy a Gyulán most épülő SZOT-szálló berendezésének az elkészítésére a gyáregység kapjon megbízatást. Megyei közúti információ Békés megye országos közúthálózatán folyamatban levő munkák: a 44. sz. főút Békéscsaba—Gyula közötti szakaszán levő jános- zugi vasúti átjár.óban október 11-én megszüntetik a félsorompós biztosítást, az átjáró csak fénysorompós biztosítású lesz. A 47. sz. út megyehatár és Szeghalom közötti szakaszán, valamint a 44. sz. út szarvasi átkelési szakaszán elkészült az aszfaltszőnyeg, de burkolati jellel még nincs ellátva. Az optikai vezetés hiányossága miatt fokozott figyelemmel kell közlekedni ezeken az útszakaszokon. A szakmunkásképzés, a szakmát tanuló fiatalok felkészítése jövendő pályájukra egész társadalmunk ügye. S hogy milyen munkássá, milyen emberré válnak a szakmunkásképző intézetek tanulói, abban nagy felelősség hárul a KISZ-re is. Ennek tudatában, a felelősséget vállalva megkülönböztetett figyelmet fordít az ifjúsági szövetség a szakmunkástanulókra. 1978 márciusában jelent meg a KISZ KB-nek az a határozata, amely „a KISZ szakmunkástanulók körében végzett munkájának időszerű feladatairól” szól. E témáról rendezett az MSZMP és a KISZ Békés megyei bizottsága október 10-én, tegnap Békéscsabán, a pártszékházban aktívaértekezletet, melyre a szakmunkásképző iskolák igazgatói, párttitkárai, KISZ- tanácsadó tanárai, a gyakorlati kérdéssel foglalkozó bázisüzemek párt-, gazdasági, szakszervezeti, KISZ-vezetői, a szakmai érdekvédelmi szervek megyei képviselői, városi, járási KISZ-titkárok kaptak meghívást. Szabó Miklósnak, a KISZ megyei bizottság első titkárának megnyitója után Kecs- már Ilona, a KISZ KB osztályvezetője előadásában először arról beszélt, mi indokolta az említett határozat megszületését, majd az ezzel kapcsolatos időszerű teendőket sorakoztatta fel. A határozatot szükségessé tette többek között az a körülmény, hogy a KISZ megalakulása, fennállása óta még külön nem vizsgálták meg ennek a rétegnek a helyzetét, tevékenységét. 1967 óta rendkívül sokat fejlődött ez az iskolatípus. 1969-ben létrejött a szakmunkástörvény, amely a középfokú oktatás részévé tette a szakmunkásképzést. Polgárjogot nyert a mező- gazdasági szakmunkásképzés. Az okok között szerepel továbbá, hogy 1967 után a differenciált rétegmunkára való törekvés jelentkezett a KISZ-ben. 1974 áprilisában kialakult az ifjúsági szervezet új követelményrendszere. Az általános iskolát elvégzettek több mint 90 százaléka tanul tovább középfokú oktatási intézményekben. Ezzel kapcsolatban említette az előadó, hogy ma iskolarendszerünkben általában az elméleti jártassággal, képességekkel rendelkező, „jó tanuló” gyerekeket ismerik el tehetségesnek — s ez rányomja a bélyegét a pályaválasztásra is —, holott a gyengébb elméleti tudással bíró gyerekek is lehetnek tehetségesek, csak más téren. Nem kevésbbé értékes az a fiatal, aki leendő szakmájában kitűnő gyakorlati tudásról, rátermettségről tesz tanúbizonyságot, mint az, akinek az elméleti tudása kiemelkedő, és középiskolában tanul tovább. „A mi szakmunkás- tanulóinkat az élet minősíti” — mondta az osztályvezető, majd arra a kérdésre tért ki, hová is tartoznak a szakmunkástanulók; az iskolához, vagy az üzemhez, ahol gyakorlati oktatáson vesznek részt. „Mi úgy fogalmaztunk; félig tanulók, félig munkások” — jelentette ki az előadó. Amint másod-harmadévben az iskolától távolodik a tanuló, egyre inkább az üzem lesz számára meghatározó, a mester lesz a példaképe. Ugyanakkor nem csekély az iskola felelőssége a fiatal munkaszemléletének kialakításában, a közéleti tevékenységre való nevelésben. Elvi kérdés, hogy minél több leendő szakmunkás kapcsolódjék be már az iskolában a KISZ-munkába, hiszen már itt kezdődik a fiatal munkások szerveződése és a párttaggá nevelése is. Végül a határozat meghozatala mellett szóló gazdasági, társadalompolitikai érveket sorakoztatta fel az előadó. Az időszerű feladatok közül elsőként említette a KISZ-szervekre háruló tennivalókat. Többek között azt is, hogy meg kell ismerni azokat a sajátos eszközöket, lehetőségeket, amelyekkel a szakmunkástanulók mozgósíthatók. Az előadást követő .korreferátumban Duna Mihály, a KISZ megyei bizottságának titkára a megyei helyzetről, tapasztalatokról számolt be. Elmondta többek között, hogy megyénk szakmunkásképző intézeteiben 85—90 szakmában csaknem 6000 tanuló készül jövendő pályájára. Az eredményes nevelőmunka segítői az intézményekben működő KISZ-szervezetek. Fő törekvésük, miként az iskola- vezetésé, hogy a fiatalok alaposan sajátítsák el szakmájukat. gyarapítsák műveltségüket, váljanak közéleti emberekké. Ebben fontos szerep jut a szakmai és tantárgyi tanulmányi versenyeknek, szakköröknek, Ugyanakkor az alapszervezetek még nem váltak a közművelődés színterévé. Ebben több segítséget kell kapniuk a kulturális nevelőtanároktól, közművelődési intézményektől. Megyénk szakmunkástanulóinak 53 százaléka KISZ-tag. A szervezettség igen változó, a mezőgazdasági szakmunkás- képzésben 85—90 százalékos, egyes ipari szakmunkásképzőkben viszont 32—50 százalékos. Az aktívaértekezlet második felében a jelenlevők közül többen mondták el véleményüket, személyes tapasztalataikat a témával kapcsolatban. Hozzászólt többek között László István, a békéscsabai 611-es Szakmunkásképző ' Iskola igazgatója. Beszélt a tanulmányi munkára való ösztönzésről, elmondta, hogy kevés segítséget kapnak a közművelődési intézményektől, szólt az „Egy üzem — egy iskola” mozgalommal kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalatairól. Deák Ferenc, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályvezető-helyettese nagy elismeréssel nyugtázta Kecsmár Ilona előadását, majd egyebek között arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a szakmun- képzésből ma már részt vállalnak a szakközépiskolák is. Ezután a szakmunkás- képzésben elért néhány jelentős eredményt méltatta, egyebek között a Szakma Kiváló Tanulója versenyeket. Hangsúlyozta: a szakmunkástanuló elsősorban még az iskolájához tartozik. Végül a pályára irányítás gondjaival foglalkozott hozzászólásában. Csaba János, a megyei pártbizottság osztályvezetője a következőkkel kezdte hozzászólását : „Társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik fő kérdése az ifjúság munkára nevelése, a szakmunkás-utánpótlás biztosítása. Ez a család, az iskola, a párt-, állami, társadalmi szervek együttes feladata”, ö egyebek között a pártszervek felelősségét hangsúlyozta a KISZ irányításában. tizedes szétvetett lá- bakkal terpeszkedik ■I a körlet közepén egy katonai ülőkén. Az újonc vízzel telt poharat nyújt felé. A tizedes elveszi, belekóstol, azután a poharat fölfordítva a vizet a feszesen álló katona csizmáira csurgatja. — Ez meleg. Hideg vizet kértem. A kiskatona elveszi a poharat, szabályos hátraar- cot csinál és futva indul a következő adag vízért. Nem tehet mást, ő az újonc, a másiknak meg ott a körlet közepén már két csontcsillag van a vállapján. Más. Kérelmet nyújtok be hivatalos szervhez. Az indoklásom egyetlen rövid mondat. Az ügyintéző elolvassa, rámnéz. — Ezt nem fogadom el. Nem lehet ilyen röviden az indoklást elintézni. Azért van az űrlapon ennyi hely, hogy részletesebben támasz- sza alá kérelmét. Magyarázhatom, hogy abban az egy mondatban benne van a lényeg, vagy, hogy őneki csak át kell vennie a kérelmet, elbírálni már úgyis más fogja. Hajthatatlan. ö már döntött. Megteheti : én vagyok a kérelmező, ő meg aki a kérelmet átveszi. Vajon hány „csontcsillagot” tudhat a vállán. Elismerem, hogy két esetből nem lehet általánosítani és talán még százkettőből sem. Mert folytathatnám: a zöldséges rámripakodik, hogy ne fogdossam az árut, a kalauz a vonaton lego- rombít, mert helyjegyem a 66-os ülésre jogosít, én meg tévedésből a 99-esen ülök. Az áruház igazgatója rám- förmed :a suszterhoz vigyem a levált talpú cipőt — amit két napja vásároltam — ne az eladókat molesztáljam. A postán kioktatnak: ha még egyszer kijavítok egy betűt a csekken, nem veszik át a pénzt. És így tovább. Hihetném azt is, hogy velem van a baj. Idétlen, esetlen, értetlen, kétbalkezes, semmihez nem értő szerencsétlen alak, aki csak a gondot okozza mindenkinek. Elfogadom, de nem lehetne ezt finomabban a tudtomra adni? Minek mindjárt olyan hangot használni, amitől az ember önkéntelenül vigyázzba vágja magát? — Túl érzékeny vagy — mondja műhelyfőnök ismerősöm, akivel erről beszélgetek, miközben fülönfogja az egyik ipari tanulóját, hogy kifliért, tejért, cigarettáért szalajtsa, imigyen: — Egyik lábad itt, a másik ott! Futás! Rendben van. Tudom, a gyerek nem hal bele, ha katonás fegyelemre nevelik, és attól is épp maradhat a lelke, mert elküldték a boltba. Ö úgy van vele, hogy legalább addig sincs szem előtt. S ha majd ő lesz a főnök, legfeljebb ő sem mondja a tanulónak: légy szíves, kisfiam. Még egyszerűbb is. az, hogy „futás!” Mert akinek már egy „csontcsillag” van legalább a vállán, az tekintélyt követelhet magának. De lehet-e tekintélyt megkövetelni? Igen — ám csak az előbbiekben ismertetett uta- kon-módokon —, ha a tekintély egyértelműen a pozícióhoz, a ranglétra különböző fokaihoz és nem a személyhez tapad. Ilyenkor fordul elő azután az, hogy amikor a pozíció lefoszlik az emberről — mert nyugdíjba vonult, áthelyezték, nem választották meg újra — eltűnik maga az ember is. Nem veszik észre az utcán, nem állnak le vele beszélgetni, nem hívják meg azokra az összejövetelekre, amelyeken korábban — tiszténél fogva — elmaradha- tatlanul ott ült. Hogy miért mindez? Mert már nincs miért tartani tőle. Vannak természetesen ellenpéldák is, és szerencsére számosabbak. Tudunk olyan munkahelyi vezetőkről, akiknek jelenlétét a közéletben nyugdíjaztatásuk után, áthelyezésüket követően is igényli szűkebb és tágabb környezetük. Még akkor is, ha beosztottaik körében szigorúságukról voltak közismertek. Az emberek, a beosztottak ugyanis elfogadják á személyes jó példára alapozott munkafegyelmet, vezetői szigort. Attól, akiről tudják, hogy legalább annyira, ha nem jobban képzett, mint ők maguk, ugyanúgy érti, gyakorolja a szakmát, nem él vissza rangjával, beosztásával, emberileg foglalkozik valamennyi rábízott munkatársával. Egyszóval tekintélye van: pozíciójával együtt és anélkül is. n gaz, ezek az emberek soha nem nézik: mi van a vállapokon? Ezek az emberek miközben feladatot osztanak, utasítást adnak, nem abban lelik örömüket, ha katonásan pattannak alárendeltjeik, bárhogy szól is a parancs, ök feladatot igyekeznek környezetükkel együtt élve, együtt lélegezve megoldani: erőt nem kímélve, tudásuk legjavát adva. Ettől van tekintélyük. S igazság szerint ez kölcsönöz rangot a rangot jelző csillagoknak is! Kőváry E. Péter Próbaüzem az Orosházi Üveggyárban Az Üvegipari Művek orosházi gyárában a napokban kezdte meg működését az új síküvegedző gépsor, melynek tervezője és elkészítője a gyár műszaki kollektívája volt. A mai modern épülettervezésben egyre nagyobb szerepet szánnak a tervezők a nagy felületű üvegnek, akár kirakatról, lépcsőkorlátról, akár támasztóüvegről, vagy nagy fényigényű irodák homlokfaláról van szó. Ebben az esetben nem használható fel a hagyományos kis szilárdságú síküveg balesetveszélyessége miatt. Magasabb épületeknél a tizedik emeleten a szélnyomás olyan nagy — főleg viharos időben, amikor a szélsebesség ebben a magasságban meghaladja a 100 km/órát is —, hogy az üveg összetörne és a darabjai komoly, életveszélyes balesetek forrásai lehetnek. Valószínű, hogy nagyon sokan tapasztalták már, vagy legalább látták azt, hogyan viselkedik az autók szélvédő üvege nagyobb ütés hatására. Nem reped, legalábbis nagyon ritkán, hanem szinte szétrobban apró, borsó nagyságú szilánkmentes darabkákra. Nos, ugyanezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik az edzett síküveg is. Korábban drágán, nyugati importból fedezték a hazai szükségletek jelentős részét. Később a Salgótarjáni Üveggyár az orosházi síküveget edzette, évente mintegy 6000 négyzetmétert. A kétszeres szállítási költség, valamint az igények növekedése szükségessé tette, hogy helyben, az orosházi gyárban állítsák elő lényegesen olcsóbban a 10 mm vastagságú és 220x170 cm nagyságú lapokat. Természetesen a gyártó szeretné messzemenőleg kielégíteni a megrendelő igényeit, így kisebb méretben is, a tervező elképzelésének megfelelően felvesz megrendelést. Az új termék szilárdságára és rugalmasságára jellemző, hogy a másfél méter hosszú és negyven centi széles üveglap két ember alatt is rugóként viselkedett, az egy méter húsz centi magasságról ráejtett 800 grammos acélgolyó is lepattant róla, viszont „már” az ötödik erőteljes kalapácsütésnél sok ezer darabra robbant szét szilánkmentesen. Ezt a tulajdonságot az edzéssel érik el, a következőképpen: az üveget közel a lágyulási pontjáig, 680 Cel- sius-fokig hevítik, majd hirtelen lehűtik hideg levegővel. Ez a hűtés az anyag belsejében és főleg a felületén feszültségeket hoz létre, és ezek a feszültségek teszik majdnem acélszilárdságúvá az üveget. Az Orosházi Üveggyárban megkezdődött próbaüzem — mint láttuk — lehetővé teszi, hogy a tervezők ezentúl bátrabban alkalmazhassák a hasznos és dekoratív üveget és a modern épületekkel szebbé tehessék környezetünket. Az új gépsor várhatóan 1980 végén dolgozik majd teljes kapacitással, de addig a próbaüzem alatt is felvesznek megrendeléseket. Plavecz Pál A szarvasvadászat idején Budapesten, az Országos Trófeabíráló Bizottságnál naponta több száz szarvas és más vad trófeáját mutatják be minősítésre (MTI-fotó — KS)
