Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-06 / 236. szám
1978. október 6., péntek Ülést tartat! az MTESZ elnöksége Tanácsi kitüntetések Mezőkovácsházán Kibővített ülést tartott csütörtökön délután az MTESZ Békés megyei szervezetének elnöksége Békéscsabán, a tanácsi tervező vállalat előadótermében. Bevezetésként titkári tájékoztató hangzott el, majd Prockl László, a szövetség országos főtitkárhelyettese tartott előadást „A kutatási-fejlesztési információellátás helyzete és korszerűsítésének feladatai” címmel. A szakszerű, bonyolultnak tetsző cím tudományos életünk egyik legégetőbb problémáját jelöli meg. Azt tudniillik, hogy megoldatlan a tudományos kutatásra, e kutatások célirányos fejlesztésére vonatkozó információk gyűjtése, rendszerezése, és a megfelelő helyre — az alkalmazás, hasznosítás helyére — juttatása. Ez oda vezet, hogy tudósaink és mérnökeink sem a külföldi, sem a hazai tudományos ég műszaki munkákról nem tudnak kellőképpen tájékozódni. Így — sajnos — sok-sok pénzt költünk, tetemes energiát fordítunk olyan munkákra, amelyek nem eléggé hasznosak, nem kötődnek kellően a gyakorlathoz. A jelzett problémák megoldására az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által megbízott szakemberek készítetitek átfogó, a részkérdésekben is útmutatást adó javaslatot. Ez áttekinti a kutatási-fejlesztési információ- ellátás fejlesztésének időszerű feladatait, megfogalmazza a legfontosabb teendőket a nemzetközi együttműködés gyümölcsözőbbé tétele érdekében, és kitér arra is, mit kell tennünk az információs szakemberek képzésében (szakkönyvtárosok, szaktolmácsok, mikrofilmtárosok stb.). Az ülésen a továbbiakban a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei tagozata tájékoztatta az elnökséget az utóbbi években végzett tevékenységéről, majd egyéb bejelentések hangzottak el. — v. j. — B tárgyalóteremből Nem akart fizetni, megverték A napokban tárgyalta a békéscsabai - Városi Bíróság Muntyán János, Kétegyháza, Széchenyi út 49. és Tyukody János, Békéscsaba, Kulich Gyula-ltp. 3. szám alatti lakosok bűnügyét. A két vádlott május 25-én délután Békéscsabán különböző italboltokban szórakozott. Este a Csaba Szálló éttermében találkoztak Viczián Tiborral, aki akkor már erősen ittas volt. Muntyán javaslatára átmentek a Kishajó bárba. Többször kérték a sértettet, hogy fizessen italt nékik is. ö azonban kijelentette, hogy van nála ugyan 500 forint, de abból senkinek sem fizet, mert kell az albérletre. Amikor a sértett eltávozott a bárból, a két vádlott utána ment. Tyukody leütötte, majd visszavitték -a Kishajó bár mosdójába. Egy ideig ott tartózkodott, majd ismét hazafelé vette útját. A két vádlott a Kun utcában érte utói. Egyikük olyan erővel ütötte meg, hogy a földre esett. Ütötték és rúgdosták. A bántalmazás következtében a sértett állkapocscsonttörést szenvedett. A ruháját is átkutatták. A pénzt azonban nem találták meg. A bíróságon nem sikerült tisztázni, hogy az 500 forint mikor és hogyan tűnt el. A városi bíróság Muntyán Jánost és Tyukody Jánost, társtettesként elkövetett rablás kísérlete és súlyos testi sértés tűntette miatt egy-egy év szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként egy évre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától. A szabadság- vesztést börtönben kell letölteniük. Az ítélet jogerős. —di Fotó: Béla Ottó Csütörtökön délután Me- zőkovácsháza nagyközségi Tanácsnál a felszabadulás évfordulójának tiszteletére első ízben adományozták az ez évben alapított „Mezőko- vácsháza nagyközségért” kitüntetést. Ezt azok a személyek, kollektívák, üzemek, intézmények kapják, akik hosszú időn át eredményesen tevékenykednek. Bertók Ferenc, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára röviden indokolta, hogy az idén miért esett a választás Merényi Józsefre, az 1-es számú általános iskola igazgatójára (képünkön), és az Űj Alkotmány Termelőszövetkezet kollektívájára. Merényi József 1955 óta tevékenykedik, mint igazgató. 1950—71 között a járási tanács tagja és 1963— 71-ig a végrehajtó bizottság tagja is. Ugyancsak 1971 óta tagja a községi tanácsnak, öt év óta pedig a végrehajtó bizottságnak. Huszonhárom év óta tevékenykedik, mint a nagyközségi pártbizottság tagja. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetés tulajdonosa, amit több évtizedes közéleti és mozgalmi tevékenységéért érdemelt ki. Az Üj Alkotmány Termelőszövetkezet különösen 1970 óta dinamikusan fejlődő közös gazdaság. A gazdasági eredmények mellett jelentős részt vállalnak a nagyközség fejlesztésében is. Az épülő bölcsődéhez például egymillió forinttal járulnak hozzá. ! Jegyzet- I füzetből : Sokan állítják, a világ \ ■ egyre bonyolultabb, i ! egyre nehezebb eliga- f ! zodni benne. Hát még a ! • festészeti irányzatok- * « ban! A napokban betop- ■ ; pantam egy kiállításra. ! ! Sorra végignéztem a i képeket. Az egyiknél ; 5 hosszabban elidőztem. ; Próbáltam rájönni, va- S jón mit jelképeznek a j hevenyészve odavetett \ színes vonalak. Nem si- S S került. Hozzám lépett a ; ; művész. — Nos? — Nem értem. — Csodálkozom rajta, ■ ; hiszen jól ismered a ta- j nyák világát. Ez a kép \ ; pedig az átalakuló ta- j nyavilágot tükrözi. Hiába erőltetem a j szemem, sehol sem látok | 5 egy fia tanyát, de még ! ; egy Rába-Steigert sem, i csak a végtelenbe futó 5 vonalakat. Talán ba- ; 5 rázdákról lenne szó? — Túl elvont — szó- | ! lók, hogy szóljak vala- i I mit. — Mi az, hogy el- j • vont! Igaz is, kár az 1 ■ ilyesmin vitatkozni. Már j 2 * megbocsáss, de ugye te j sohasem próbáltál fes- \ • teni? Ami igaz, az igaz. Va- • j jón ez lenne érthetet- i lensénem oka? önkén- ; telenül eszembe villan- • • vak Bervardh Shaw sza- ! írni: Nem tudok rántot- ; tát csinálni, de azt meq ! ; tudom állapítani, hoav ! ; jó-e a tojás. _t|j j ■ ■ ■ Kétévesek a békéscsabai hármas ikrek Születésük 2. évfordulóját ünnepelték csütörtökön a békéscsabai hármas ikrek : Tóth Évike, Andrea és Mariann. A szépen fejlett, egészséges kislányokról senki sem mondaná, meg, hogy koraszülöttek voltak. — Ahogy nőnek, egyre nagyobb az öröm bennük — magyarázza Tóth Györgyné, — Csintalanok, mint más gyerekek, fiúsán verekszenek, de általában fegyelmezettek. Évike és Mariann itthon is, az utcán is inkább összetart, Andrea a félrehúzódó alkat. Mariann az „divathölgy” lesz, gyakran nézi magát a tükörben és szereti testvéreit fésülni. — Egészségük? — Szerencsére nincs velük semmi haj, erős, edzett gyerekek. Igaz, hogy sokat vannak a szabadban. Minden nap délelőtt és délután lenn töltenek pár órát. Olyannyira edzettek, hogy már hétvégi kirándulásokra járunk, sátorban, kinn a szabadban vagyunk. Jobban bírják a sátorozást, mint bátyjuk, Gyurika. Csak ne kellene annyi batyut cipelni. Ha elindulunk, úgy nézünk ki, mint egy mozgó bölcsőde... — Hogy bírja ezt a tengernyi munkát? Az ünnepeltek a tortát kóstolják Fotó: Gál Edit — A szüleim segítségével. Édesanyám már reggel jörr, útközben bevásárol, segít | főzni, etetni. Mindent megesznek, nem válogatnak. Délelőtt édesanyámmal ketten visszük le őket, délután pedig anyám és apám a dajka, én ilyenkor mosok, vasalok. Nagyon szeretnek a szabadban lenni. Délután alig várják, hogy Gyurika megjöjjön az oviból, akkor aztán van hancúr. Reggel ötkor kelnek, nem igen lehet mellettük lustálkodni, de nagyon aranyosak. Az ünnepeiteknek mi is minden jót kívánunk. — Ary — Békés megye ünnepe Harmincnégy éve, 1944. október 6-án szabadították fel a szovjet hadsereg II. ukrán frontjának csapatai megyénket. E napon lett szabaddá az addig szolgaságban és szellemi rabságban itt élő nép. A felszabadító fegyveres harcok nyomán megteremtődtek a társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás feltételei. A kommunisták voltak az elsők, akik felismerték a nagy történelmi lehetőséget. Az új rendért tenni akarók az élre állva folytatták azt a munkát, ami már 1919-ben elkezdődött, a felszabadulás után pedig végérvényesen megvalósíthatóvá vált. A múlt rendszer öröksége a mérhetetlen szegénység, a nyomor, az elmaradottság, a nincstelenség volt. Ilyen körülmények között indult el a küzdelem a munkáshatalom kivívásáért, a történelmi igazságtalanságok felszámolásáért, az új élet gazdasági, társadalmi és politikai alapjainak megteremtéséért. Az átalakulás nyomán a megye proletárjai a tőkés rendszer által a századfordulón létrehozott és erősen elhasználódott, a háború viharát átélt épületeket, üzemeket vehettek birtokba a megyeszékhelyen éppúgy, mint a többi településen. Pártunk mindig félreérthetetlenül vallotta, hogy a felemelkedés alapja az új értéket teremtő munka. Ennek szellemében élt és dolgozott az államosított üzemekben a munkás, ennek szellemiben szövetkezett a haladó gondolkodású parasztság. A szocialista társadalmi rend megteremtése tette lehetővé, hogy az elmúlt 34 év alatt több új üzem létesüljön, a régi üzemekben pedig jelentős rekonstrukciókat hajtsanak végre. A termelés öt-hatszorosára emelkedett. Békéscsabán a mintegy 30 ezer munkás évenként több mint nyolcmilliárd forint értékű ipari terméket állít elő, amelyből 25 országba exportálunk is. Az egykor az élettel vívódó szegényparasztok ma már magas gépesítettségű szinten működő szövetkezetekben dolgoznak. Lakótelepek létesültek, egészséges, kényelmes lakások ezrei épültek és épülnek, évről évre korszerűsítik az utakat, fejlesztik a vízvezeték- és csatornahálózatot, mind többen jutnak vezetékes gázhoz. Fel sem lehet sorolni azt a fejlődést, amely egészségügyi, művelődési és más vonatkozásban is végbemegy. Hasonló dinamikus fejlődés van a többi városban és a községekben. De most, a felszabadulás 34. évfordulóján emlékezni akarunk. Hálával emlékezni a szovjet hadseregre, a szovjet népre, amely áldozatos küzdelmek, súlyos harcok és vérveszteségek árán szabadságot hozott nekünk. És tudjuk, hogy fejlődésünk záloga. alkotó energiánk mellett továbbra is elsősorban a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal fennálló internacionalista kapcsolatainkban van. Tizenhárom csillag lehullt „Most tél van és csend és hó és halál.” — A negyven- nyolcas szabadságharc bukása utáni fegyvertelen, kiszolgáltatott Magyarország tragikus állapotát idézi Vörösmarty verssora. A gyászos korszak emlékét, mely 129 év óta október 6-án újra és újra feleleveníti Haynau tábornagy rémuralmát, aki így vallott magáról: „Én a rend embere vagyok, és nyugodt lelkiismerettel lövetek százakat főbe, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen eszköz minden jövendő forradalomnak elejét venni.” Magyarországon is ezzel kezdte: 1849. október 6-án, Aradon a vár árkánál kivégeztetett 13 hős honvédtábornokot. Tizenhárom katonatiszt sorakozott a bitó alá, a kivégző osztag fegyverei elé. Köztük olyanok akik talán bízva az ellenség nagylelkűségében, vagy mert nem tudtak megválni a hazai földtől a világosi fegyverletétel után — megadták magukat. De nem tagadták meg a forradalom eszméit, inkább feláldozták életüket a nemzet, a szabadság egyetemes ügyéért. Ugyancsak aznap lőtték főbe a pesti Újépületben (a tv mai épülete helyén álló kaszárnyában) gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét és a forradalom több vezető politikusát. Jelképesen — nevüket akasztófára tűzve — kivégezték a külföldre menekülteket is. Az évforduló gyászt ébreszt gondolatainkban, az aradi mártírok — Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lah- ner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly — neve mindörökre belerögződött a nemzet emlékezetébe. Arad azonban nem csupán a kegyelet jelképe maradt a magyarságnak; a tizenhármak a forradalom jelképeivé magasodtak. Pedig különböző útról indultak el: régi nemesi családból származott főurak, hivatásos katonatisztek, akik meggyőződéssel forradalmi eszméket vallottak, vagy ösztönösen a haladás oldalára álltak. Egyesek közülük korábban, a szabadságharc előtt különbözőképpen cselekedtek, a gyászos napon mégis a tizenhármak képviselték a nemzeti szabadságharcot, az európai haladást. Sorsuk tanulságos, hazafias magatartásuk példát adó, emlékük megbecsülendő. Az 1849 utáni esztendőkben példájuk hitet és erőt adott a nemzeti ellenállásnak, nem hagyva . elaludni a szabadság gondolatát. Az eszmék ébrentartásában nagy szerepet vállaltak a legkiválóbb írók, művészek. Arany János a 48-as emlékeket, Petőfi szellemét idézte, s megénekelte a vérszomjas hódítóval iis szembenálló walesi bárdokat. Vajda János a nemzet „virrasztóiról” írt, Székely Bertalan, Madarász Viktor festményeiken történelmünk hősi jeleneteivel fejezték ki, hogy a cselekvő hazafiság hívei. Kossuth Zsuzsa, Leöwey Klára és Teleki Blanka, a magyar nőnevelés úttörői sem maradtak ki az ellenállás szervezéséből. Folytatták a küzdelmet az ország határain túl, az emigrációban élők is. H. A.
