Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
Az MMG Automatikai Művekben készül a szovjetunióbeli Omszkban épülő kőolajtartály- park elektromos vezérlőtáblája és irányítópultja. A berendezések program szerint vezérlik az óriási tartályok töltését és ürítését (MTI-fotó: Manek AttUa — KS) Nemrég működik az orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetben az új, korszerű festőműhely. A pisztolyos festékszórás után a kabint hermetikusan lezárják, s 80 fokra felfűtik, miáltal a különböző fémidomokra ráégetik a fényes mázt Fotó: Veress Erzsi A forróvíztároló-készülékek víztartályának gyors korrodálódása, átrozsdáso- dása világszerte sok gondot okoz. Ilyenkor nincs más megoldás, ki kell cserélni a kazántesteket. Mindeddig sokféle megoldással kísérleteztek a víztartályok élettartamának a meghosz- szabbítására, de egyik sem járt igazán jó eredménnyel. Úgy tűnik, hogy dán szakemberek most megoldották a kérdést. Olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel 300— 400 mikrométer vastag, jól tapadó műanyagréteg vihető fel a kazán belső falfelületére. A műanyag poliamid 100 Celsius-fok fölött is megfelelően hőálló. A műanyagréteget forgatásos öntéssel olvasztják rá a víztartály belső falára, a kazántest előzetes felmelegítése után. A kísérleti tapasztalatok szerint a korrózió ellen így megvédett berendezések minimálisan öt évig épek maradnak. A dán mérnökök olyan automatizált készüléksort állítottak össze, amellyel évente 80 ezer darab forróvíztároló kazánt lehet — a bevonattal ellátva — gyártani. I közlekedés: Összefüggő rendszer Az ország minden második lakosa — ötmillió ember — napról napra igénybe veszi a tömegközlekedési eszközöket. A mozdonyvezető ötvenmillió forint értékű szerelvényt irányít — akkora súlya van felelősségének. A közlekedés tág köréből, s nem kevésbé kapcsolatrendszeréből megmutat valamit a két, csupán utalásnyi erejű adalék, amit a miniszteri beszámolóból emeltünk ki. A tíz esztendeje elfogadott közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásának tapasztalatait összegezve, az ország- gyűlés most befejeződött őszi ülésszaka reális képet állíthatott mind önmaga, mind az ország lakossága elé. A tekintélyes eredmények és a feszítő gondok vidámabb, komorabb színei váltakoznak ezen a képen. A közlekedés összefüggő rendszert alkot — e közismert igazságban lelhetjük a parlamenti tanácskozás legfőbb gondolati magját. Mindez rögtön nyomatékos figyelmeztetéssé válik, ha napi tapasztalatainkra gondolunk — amiket nagy szemléletességgel fogalmaztak meg a vitában részt vevő képviselők —■, arra például, hogy az úgy-ahogy korszerűsített országutak lakott területeken átvezető — és elavult — szakaszai egyre gyakrabban okai a torlódásoknak, mint ahogy nehéz gondokat teremt a pályafelépítmények állapota a vasútnál, a szerviz az autóbusz-közlekedésben. Egy évtizedről mérleget vonva, a miniszteri beszámoló eredmények gazdag tárházából válogathatott — elég itt a gőzvontatás erőteljes visszaszorulására, a személygépkocsi-állomány növekedésére, a főközlekedési utak korszerűsítésére hivatkoznunk —, ám mind szervezés kínálta hatékonyságjavításnak. Való igaz, a további fejlesztési feladatok rangsorában megkülönböztetett helyet érdemelnek — a miniszter szó- használata szerint döntő jelentőségüknél fogva — a rendezőpályaudvarok, hidak, a korszerű vasúti biztosító-berendezések. Ahogy a nagyvárosokat elkerülő úgynevezett sugaras-gyűrűs útépítésnek szintén, a rakodásgépesítés jelentőségéről már nem is beszélve. Aligha csekélység — sem a munka, sem a költség oldaláról — a további vasútvil- lamosítás, 1200—1500 kilométeres hosszban, mégis, azt a szemléletmódot tartjuk a legfontosabbnak, mely felismerteti, s a cselekvésben érvényesítteti a közlekedés összefüggő rendszerként történő kezelését, s nagy népgazdasági jelentőségét. Az országgyűlés tanácskozása ezt a szemlélet- módot erősítette; a vita stílusával, tartalmával egyaránt bizonyította. (KS) Fiatal szakember érkezik a termelőszövetkezetbe. Agrármérnök. Nemrég végezte el az egyetemet, s ez lesz az első munkahelye. Letelepedési ^gélyt, háztájit kap, lakásépítéshez támogatást ígérnek, megállapítják fizetését, ismertetik a beosztását. Látszólag minden rendben van tehát, mindenki elégedett lehet. A tsz vezetői, mert egyéves hiábavaló próbálkozás után végre sikerült egy agrármérnököt felvenniük, a fiatalember, mert olyan fizetést, támogatást, illetve ígéretet kapott, amelyet egy iparban elhelyezkedő egyetemet végzett meg sem közelíthet. Azután rövidesen kezdődnek a bonyodalmak. A fiatalember megismeri a főnökét, aki mellesleg húsz éve van a szövetkezetben, és középiskolát végzett. Jó szakember — mondják róla. Csak hát a továbbtanuláshoz öregnek érzi magát. Nyolc éve van még a nyugdíjig. Amit eddig mondott, vagy utasításként adott, azt beosztottai úgy-ahogy elfogadták. De ez az új fiú?! Neki egészen más elképzelései vannak. Nagy tervek fűtik. Megvalósítani mégsem tudja azokat, mert a főnöke... És elkezdődik valami, amit a közvélemény fúrásnak nevez. Hamarosan a tsz vezetői is tudomást szereznek a presztízsháborúról. Intézkedni kellene. Igen ám, de hogyan ? Az ágazatvezetőt helyezzék más beosztásba, amikor eddig is megállta a helyét, vagy az agrármérnököt küldjék el, akihez olyan nagy reményeket fűztek? Nem tudnak dönteni. Egy év múltán a fiatalember felmond, más munkahelyet keres. A termelőszövetkezet meg újra pályázatot nyújt be az egyetemekre. Agrármérnököt keresnek, de nincs jelentkező. Rosszabb az átlagnál Az előbbi példázat aligha általánosítható. Mindenképpen figyelmet érdemlő azonban a mezőgazdasági üzemek szakmai irányításában tapasztalható generációs váltás, amely ilyen és ehhez hasonló kísérőjelenségekkel társul. A kezdő szakemberek beilleszkedése ma mégis ösz- szehasonlíthatatlanul köny- nyebb, zökkenőmentesebb, mint korábban volt. Ez nemcsak a nagyobb anyagi megbecsülés, hanem à szövetkezet belső szervezetében végbement változások miatt is igaz. Ennek ellenére néhány termelőszövetkezetet elkerülnek a fiatal szakemberek. Miért? A választ aligha lehet egy mondatban megfogalmazni, erre a kérdések sokasága miatt sem vállalkozhatunk. Az sem egyértelmű, hogy a választásban mi a meghatározó, a gazdálkodás eredményessége, a fizetés vagy más anyagi jellegű támogatás, távolság a várostól...? Akárhogyan is van, néhány gazdaság kulcs- fontosságú beosztásba is csak nehezen talál megfelelő szakembert. A szarvasi járásban nemrég megtartott gazdaságvezetői megbeszélésen e kérdésekről is szó esett. Elhangzott például, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben egy főiskolát, egyetemet végzett szakemberre 330 hektár termőföld jut. Országosan ez a szám 290. Megállapították azt is, hogy a vezető beosztásúak 25—30 százalékának nincs megfelelő képzettsége, sokan nem iskolai végzettségüknek megfelelő helyen dolgoznak. A napokban négy mezőgazdasági üzemet kerestünk fel, hogy kérdéseinkre választ kapjunk. Az örménykúti Felszabadulás Termelőszövetkezetben négy egyetemet, főiskolát végzett szakemberre volna szükség. Jelentkező volt ugyan néhány, de egy részük az üzem megtekintése után bejelentette, nem vállal munkát a szövetkezetben. — Értjük is ezeket a fiatalokat, meg nem is — mondja Becsei József főag- ronómus. — Tudjuk, gazdaságunk nehezen megközelíthető, távol a fő közlekedési úttól, örménykút igen kis község. Ez a hely tehát nem a legvonzóbb a városi élethez szokott fiatalok számára. Dolgozóink és szakembereink nagy része azonban Csabacsüdön, Kondoroson, Szarvason lakik. Gazdaságunk igen nagy összeget fordít a buszok üzemeltetésére, amelyekkel dolgozóinkat szállítjuk a szövetkezetbe és vissza lakóhelyükre. A Szarvason és másutt lakást vásárlóknak és építőknek anyagi támogatást adunk. Szövetkezetünk évek óta Brigádvállalások a MÁV-nál A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére a MÁV békéscsabai főnökségének két szocialista brigádja tett felajánlást. A Petőfi Szocialista Brigád Békés" csaba és az országhatár közötti vágányszabályozási munkán dolgozott. A brigádtagok társadalmi munkában vagonkirakást is vállaltak. A Damjanich Szocialista Brigád egyenetlen peronrészeket állított helyre, csökkentve ezzel a balesetveszélyt. Mindkét brigád idő előtt teljesített 100—100 óra pótfelajánlást. Ki legyen az ágazatvezető? eredményesen gazdálkodik, ezt bizonyítja, hogy 1975 óta, vagyis három év alatt, 40 százalékkal nőtt a termelés. És mégis kevesen barátkoznak meg a gondolattal az érdeklődők közül, hogy maradjanak. A négy szakember hiánya persze nem azt jelenti, hogy nélkülük a gazdálkodás elképzelhetetlen, igaz, velük jóval könnyebb és talán eredményesebb lehetne az irányítás. A korábbi években a szövetkezetben munkát vállaló agrár- és üzemmérnökök túlnyomó többsége maradt. Ez annak bizonysága, hogy megtalálták számításukat. — Alapelvünkké vált, hogy minden fiatal önálló munkát kapjon, nem bábáskodunk feleslegesen körülöttük. Így gyorsan kiderül, mire alkalmasak, vagy éppen alkalmatlanok — magyarázza a főagronómus, aki maga is a fiatalabb generációhoz tartozik. Más megközelítésben ugyan, de a fiatalokkal való foglalkozásról beszélt a gyomai Győzelem Tsz párttitkára. — Kulcs-szakembereink megvannak, igaz hosszabb ideig betöltetlen volt a főállattenyésztői állás. Ebben az évben három egyetemi végzettségű fiatalt vettünk fel. Néhány egyetemista, főiskolás nálunk tölti nyári gyakorlatát. Az utóbbi két évben öten kaptak lakásépítési támogatást. I---------'—I K evés az ösztöndíjas A szakember-ellátottság persze elválaszthatatlan a gazdaság adottságától. A jobban gazdálkodó tsz-ekben csak ritkán halljuk: „Nem jönnek a szakemberek”. Így jöhetett létre az az ellentmondásos helyzet az utóbbi években, hogy ott vannak kevesebben, ahol pedig nagyobb szükség lenne szakértelmükre. Persze mindez azzal is összefüggésbe hozható, hogy a gyenge adottságú tsz-ek kevesebb kedvezményt tudnak biztosítani. Az endrődi Béke Tsz az elmúlt évet alaphiánnyal zárta, s az idei év sem lesz sokkal sikeresebb. A tsz-ben két üzemmérnöki és egy mérnöki állás betöltetlen. Lakásépítéshez csak igen szerény támogatást tudnak adni. Igaz, a szakemberek túlnyomó többsége helybeli, s ez sok szempontból egyszerűbbé teszi a helyzetet. A község másik szövetkezetében kialakult helyzetről Villányi Attila főagronómus ad tájékoztatást: — Ebben az évben megsokasodtak szakembergondjaink. Hárman menték el tőlünk az idén, s éppen eny- nyien is hiányoznak. Távozásuk érzékenyen érintett bennünket, hiszen ösztöndíjas is volt közöttük. A jövőben feltételhez kötjük az ilyen támogatást. Az elkövetkező időszakban gondoskodni kell négy brigádvezetőnk utánpótlásáról is. * * * * * A négy gazdaságban hallottak nem teszik egyszerűbbé, tisztábbá a képletet. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy valamennyi helyen, rövidebb időszakoktól eltekintve betöltötték minden kulcsfontosságú állást. Ugyanakkor szinte mindenütt hiányzik a „második vonal” a vezetésben. Az elnök, a főagronómus, a főállattenyésztő esetleges pótlása megoldatlan. Ilyenkor mindenki tanácstalan: ki legyen az elnök, a főagronómus? — teszik fel a kérdést. De elgondolkodtató az is, hogy a négy gazdaságban, ahol 13 egyetemet, főiskolát végzett szakember hiányzik, mindössze két ösztöndíjas van. V/Kepenyes János 1978. október 31., kedd Forróvíztároló — korrózió nélkül Önálló munkát kapjanak a mai helyzet vázolásakor mind a jövőbeni teendők taglalásánál a feszültségeket sem hallgatta el. Azokat a feszültségeket, amelyek a népgazdaság egyetlen területét sem hagyják érintetlenül, hiszen a közlekedés — a személy- és áru- szállítás — egyre inkább össztársadalmi jellemzővé, s ezért üggyé válik. Több értelemben is igaz ez. A lehetséges nézőpontok egyike: a népgazdaság minden száz forint értékű állóeszközéből húsz forintnyi a közlekedésben található, azaz tulajdonosként korántsem közömbös számunkra, miként kamatoznak e dologi javak. Más szemszögből vizsgálódva: a vasút már a hetvenes évek elején elérte azt a teljesítményszintet az árutovábbításban, amit a szakemberek 1980- ra vártak. Vajon mindenkor indokolt, szükséges volt-e ez a növekedés, avagy hozzájárultak a fölös megbízások, a „keresztbe”-szállítá- sok is? A harmadik látószög: amint a miniszter elmondotta, a tárca évente egymilliárd forintot költ szociálpolitikai feladatokra, mégis állandósult a munkaerőhiány némely területen. Milyen irányban kell haladni ahhoz, hogy a közlekedési szakmák valamelyike élethivatás, jó kenyérkereset, elfogadható munkakörnyezet egyszerre lehessen, legyen ? Az ilyen és hasonló kérdésekre adandó válaszokhoz sokféle ténnyel, javaslattal járultak hozzá a képviselők a közlekedéspolitikai koncepció megtárgyalásakor, lévén a téma húsbavágó; mindennap közlekedünk. A tizennégy felszólalásból, valamint a miniszteri összefoglalóból az is kiderült, a tervbe foglalható teendők mellettPhagy figyelmet kell szentelni V tartalékoknak, a
