Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
1978. október 31., kedd Tetszik az önállóság Diákok a Kakasban — Milyen volt az ebéd? — Jó. — Mit ettél ma? — Csontlevest, babfőzeléket sülit hússail és egy mignont. — Hát tegnap? — Nem is tudom... tessék csak várná... ja igen... zöldborsóleves, meg pörkölt. .. az is jó volt •— mondja Kondor Róbert 8. osztályos tanuló, amikor a jövő heti befizetés közben megszólítom. Majd szó szerint ismétlődött a párbeszéd az asztaloknál is, ahol azok az első turnusban ebédelő gyerekeik ültek, akiknek az iskolai napköziben nem jutott hely és ide a Kakas étterembe járnak. Felső osztályos fiúk- iányók. Békéscsabán most is, mint minden évben gond a napközisellátás, mindig több az igénylő, s vannak, akik kimaradnak. Az idén 285 általános iskolást utasítottak él helyhiány miatt. — Hatvan gyerekünk ebédel a Kakasban — tájékoztat Bokor József, az 1-es iskola igazgatója. — Éppen annyi, ahányat nem tudtunk felvenni a napközibe. Mikor augusztusban kiderült, hogy több a jelentkező, döntés előtt álltunk, s nyilván a kicsik voltak az élsők és akis keresetű szülők gyerekei. Kapóra jött viszont az étterem vezetőjénék az ajánlata, hogy a déli órákban helyet biztosít a gyerekeknek. Az ár is megfelelő — a 11 forintos ebéd —, hiszen akák ide járnak, azoknak a napköziben sem lenne kevesebb. Két csoportba osztva. egy pedagógus kíséretében szerveztük meg az étkezést. így most már mindenki megnyugodott, a szülőik is elégedettek. — Tudom, hogy évről évre maradtak ki gyerekek az iskolai napközis ellátásból — mondja Budur János, a Kakas étterem vezetője. — Ezért próbáltam a magunk lehetőségeit számba venni, s kerestem föl ajánlatommal már tavaly a művelődési osztályt, de akkor még csak 30—40 diák jött rendszeresen. Az idén közvetlenül az 1-es és a 10-es iskolával tárgyaltunk, és a lakótelepi szülőik [kértek helyet a gyereküknek. így alakult ki a százhúszas létszám, annyi pont, ahányat el tudunk látni fennakadás nélkül. Tanulóétlap, diálkmenü. Találomra nézzük meg, miből áll? Mindennap három fogás, valahogy így: karalá- béleves, rántott sertésszelet burgonyával, szilvabefőtt. Vagy: frankfurti leves, sajtos csőtészta, alma. Aztán: burgonyaleves, paradicsom- máríás húsgombóccal, habroló. Több hetet végignézve is, változatosság látszik az étlel -összeáll ításban. — Hogy fogadták a diákok? Elégedettek-e? — Már az első hetek után beszélgettem velük. Érdekéit a véleményűik, de nemcsak az, hogy jó-e, hanem arra is kíváncsi voltam, milyen kívánságaik vannak, mit szeretnének? Nagyon meglepett, hogy semmi konikrét dolgot nem mondtak azonkívül, hogy ízlik az étel és jó. Tudja, nékem szívügyem a konyha, nagyon örülnék, ha kémének valami olyat, amit eddig nem csináltunk, de valaki vágyik rá. Épp ezért azt [gondoltam, kérdőívet adunk ki, legyen idő tűnődni, majd papíron válaszolni, összeállítani a kívánságlistát. Hátha így jobban eszükbe jut. • • • A gyerekek most még nem nagyon törik máson a fejüket elégedették, élvezik a jó ízeket. De ennél is jobban az önállóságot. Vendéglőben étkezni — élményt jelent. Egy ikicsit felnőttnek érzik magukat még azok is, akik tanári kísérettel jönnek, s ebéd után visszamennék tanulni az iskoláiba. Vass Márta Népművelők tapasztalatcseréje Mintegy félszáz Békés megyei főhivatású népművelő utazott el ma reggel Békéscsabáról dunántúli tapaszta- letcserére. A Megyei Művelődési Központ által szervezett út során megismerkednek Székesfehérvár, Inota, Veszprém, Herend, Devecser, Jánosháza, Szombathely, Nagycenk, Sopron, Győr és Kapuvár nevezetességeivel, művelődési intézményeivel. A programból kiemelkedik az a három tapasztalatcsere, melyekre a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Ady Endre Művelődési Házában, valamint a szombathelyi és a veszprémi megyei művelődési központokban kerül sor. SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény 84. És az időt elvesztette, az utat nem érzékelte. Elég, hogy tudta: mélyen bent jár a járatlan rengetegben. Szétnyíltak előtte, meg összezárultak mögötte az erdő szálfa- és bozótrendjei. A terep vad és nyugtalan lett. És akkor hirtelen ' egy kürtőn át bezuhogott a fény. Bezuhogott egy szűk sziklakatlanba a peremre kapaszkodó szálfák alkptta kürtőn. Odalenn a sziklalépcsők alján kis víz csillogott: a forrás. A víz csevegése zengve szólt ,a sziklák csendjén. Leereszkedett a kőlépcsőkön, a tenyérnyi fűpadra, mely élénkzölden és selymessűrűn tenyészett a víz közelében. Leereszkedett, és most először nézett körül, eddig egyszer se tette, mióta elindult. Erőltette nyakát. Mintha forgásában különös rozsda akadályozná. „Félek látni ? — haragudott magára. — Azért is szembenézek veletek, ti fák és kövek! Nem félek, hogy megmozdulok.” Belemeresztette szemét a lombokba, majd lesiklatta a vízre a hallgatag sziklák szürke hátán. S megint fel ,a lombokra, a titokrejtő, sunyi bozótra, mely sűrűn, ragacsos-kuszán betelepedett a sziklák közé. Farkasszemet nézett mindegyikkel : meg- megmártva tekintetét a vízben, s kirántva, fellendítve onnan, mintha próbálná. A lelkét próbálgatná. Vagy edzené. Az asszonyok rémmeséi mind eszébe jutottak. És hiába akarta elhessenteni. A fiúk lehunyt szemmel, gyáván ültek a tűz körül. És hiába akart a képtől szabadulni. Szabadulni — mondta csaknem hangosan. Tudta, hogy az embereknek meg kell szabadulniuk valamitől. Mitől is? ... A szívük ostoba félelmétől. Hogy minden béklyóktól megszabaduljanak. Hogy élrr Őszirózsák Orosházán Forradalmi napokról ír az Orosházi Friss Újság A régi, lebontott községháza Orosházán, ahol kimondták a csatlakozást a Nemzeti Tanácshoz. (Korabeli levelezőlap, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tulajdona.) Az Orosházi Friss Üjság hatvan év előtti számait lapozgatva kilépnek a múltból a nagy Idők orosházi eseményei, vetületei, melyek sokoldalúan jelzik, mi és miért, hogyan történt 1918 október végén, november elején? A lap Október 20-i számának első oldalán „Üj Magyarország” címmel vezércikket olvashattak az orosháziak. A cikkíró meglepő politikai érzékkel ítélte meg az eseményéket: „A legelső feladat a magyar állam: teljes önállóságának megteremtése. A mostani magyar kormányban száz és egy óiknál fogva nem bízhatunk. We- kerle még most is a roha- mossáigtól fél; Tisza István meg a demokráciától irtózik. Pedig minden, de minden gyors elhatározásokat, erélyes cselekedeteket parancsol.” Az október 31-i számban népgyűlést hirdet az orosházi Szociáldemokrata Párt a Kossuth térre: „Azonnal legyen békesség! — A független Magyarországért és a népuralomért — Az orosházi népgyűlés programja. — A tegnap reggel hozzánk érkezett híradások szerint a magyar kormányválság megoldást nyert. Értesülésünk szerint az újonnan kinevezendő, vagy már ki is nevezett magyar kormány honorálja a milliók hő vágyát, s az azonnali béke, a független Magyarország megteremtése és az általános, titkos, egyenlő, községenkénti és nőkre is kiterjedő választóni tudjanak. Élni. Szabadon, ember módra. Emelt fővel, nyílt tekintettel. Okosan és méltósággal, és nem mint a földhöz lapuló csúszómászó Kocsmák és minden nyomorok mélyén oktalanul búj- káló. Ezért kellett neki ide jönni. Erre a lehetetlen helyre. Ilyen buta módon, magányosan farkasszemet nézni az őscsenddel. Szíve zakatoló bátorságával megváltani őket! Óhatatlan, hogy e szíváldozathoz ne társítsunk amolyan bibliai gödölyeáldozatot. A lány mindezekre csak homályosan gondolt. De dacos és erős lelke minden figyelmével mégis. E figyelem tapogatta ki aprólékosan a szemmel bejárható zugokat az eltűnt kanna után. De eredménytelenül. E figyelem nézett farkasszemet kihívóan a lombok sejtelem-takarójával. Belemeredt azért is a fények és árnyak villanásaival teli mozdulatlanságba; belehallgatott a konok csend lélegzésébe. És akkor valahogy nem úgy villantak össze a fények és árnyak, a levelek közt, mini természetük szerint kellett volná. Egy pont különösen villogott, s ez a pont nem mozdult tovább. Mint makacs tükör, vagy eredeti fényforrás. (Folytatjuk) jog képezi programjának sarkalatos pontjait. Mind oilyain országot, világot és szenvedő néprnill iákat megváltó eszmék, mélyek elől a forradalom elkerülése nélkül ma már kitérni nem lehet. ..” Az első oldal „Legújabb” című rovatában a lap saját tudósítójának telefonjelenté- seit közli. A hírek közül a legjelentősebb a következő: „Az Osztrák—Magyar Monarchiának a külörabékét kérő jegyzéke berlini körökben óriási felháborodást keltett. A berlini lapok a legsúlyosabb támadást intézik Miagyarország ellen.” A második oldal a hadihelyzeté. A vezérkar főnökének jelentése az olasz harctérről az elkerülhetetlen és küszöbönálló összeomlás előjeleit tükrözi : — „A Piave mentén tovább tombol a csata. Bár az antant csapatainak hadosztályaink vitéz, rendkívül aktív módon végrehajtott védekezése következtében sehol sem sikerül áttörni állásainkat, estefelé elhatározták, hogy a legerősebb támadásoknak kitett szaka- szókat hátsó vonalba vonjuk vissza.” Más: „Kedden este Károly király miniszterelnökké dezignálta Hadik János grófot és megbízta a minisztérium megalakításával. A Magyar Nemzeti Tanács, melyet a függetlenségi és 48-as (Károlyi), a Szociáldemokrata és a Polgári Radikális Párt alakított, az új miniszterelnök programjától és kormányának ösz- szetételétől teszi függővé magatartását.” A 4. oldal a hirdetéseké. Ezek az élet egészen más oldaláról tudósítanak, miként az itt következő apróhirdetés is: „Keveset használt két férfi öltöny, egy hosszú fekete télifcabát és egy rövid báránybéléses, ' e4jesen új télikabát továbbá három pár 39-es fiú cipő. férfiingek, gallérok és nyakkendők, és egy 8-9 éves gyermeknek való télikabát eladó. Robicsek Dezsőinél Pacsirta u. 256.” Az őszirózsás forradalom győzelméről november elsején tudósít az Orosházi Friss Üjság. Első oldalas címei: „Nagy idők nagy események — Budapestén kitört a forradalom — A Magyar Nemzeti Tanács átvette az uralmat — A Nemzeti Tanács sürgönye Orosházán — Megalakult az Orosházi Nemzeti Tanács.” A tudósítás így kezdődik: „Amit pár nap óta már mindenki sejtett, tegnap éjjel Budapesten bekövetkezett, s a történelmi időkben is csak kése- delmező és fondorlatokkal dolgozó politikát megelégelte a békét, jogot és jobblétet követelők tábora, mely mögött az egész magyar nép áll, lelkes és tetterős elszántsággal. Amit megmondott Károlyi Mihály megtartotta: cselekedett s ma a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) párt, a polgári radikális párt és a szociáldemokrata pártból megalakult Magyar Nemzeti Tanács kezében van a hatalom. Mit hoz a jövő, azt ma, amikor a napok, sőt órák századokat jelentenek eseményekben, nem tudhatjuk, de, hogy a rég óhajtott béke, a népuralom és nemzeti önállóság hajnala felvirradott az kétségtelen, s hisszük, hogy az a felséges néperő, mely a imái napot a történelem legnagyobb napjává avatta, keresztül tudja vinni, hogy a nagy átalakulás emberélet és vagyoni pusztulás nélkül megtörténik.” A második oldal első hasábja november elsején is a hadi jelentéseké. „Kiürítjük a megszállt olasz területeket. Számolva a népek tusáját befejező fegyverszünet és béke létrehozására irányuló, többször kifejezésre juttatott elhatározásunkkal, az olasz fronton harcoló csapataink ki fogják üríteni a megszállott területeket.” A lap más helyén, szintén a „Legújabb” rovatban telefonjelentés Budapestről : „Kikiáltották a Magyar Köztársaságot! — Budapesten a kora hajnali órákban Magyarország dolgozó népe, munkásai és katonái kikiáltották az önálló, független Magyar Köztársaságait. Tegnap déli egy óraikor megalakult Magyarország első Köztársasági Kormánya gróf Károlyi Mihály alatt.” Másnap kétoldalas különkiadásban jelentkezik az Orosházi Friss Üjság. Ismerteti a Nemzeti Tanács kiáltványát, a fegyverszüneti tárgyalások megkezdését és tudósít a község közgyűléséről: „A képviselő testület az elöljáróság javaslatához képest esvhangú lelkesedéssel üdvözli a Károlyi Mihály elnöklete alatt megalakult néokommányt. s kimondja. hogy a Magyar Nemzeti Tanács rendeltetésének mágiát alá veti... Sze- menyei Pál a községháza előtt gyülekezett tüntető tömeg nevében kérte, hogy a képviselőtestület egyik tagja a tanácsterem nyitott ablakán tudassa a néppel, hogy a község csatlakozik a Magyar Nemzeti Tanácshoz. .. .Miítlasovszky János (az Orosházi Friss Üjság felelős szerkesztője — A szerk.) jelent meg a lelkesült tömeg előtt, rövid, de leírhatatlan örömmel fogadott beszédében tudatta a néppel a képviselőtestületnek a Magyar Nemzeti Tanácshoz való cs atlalkozásét. ’ ’ A nagy időkben naponta megjelenő Friss Újság 1918. november 3-d* számával zárjuk törtémelemidéző tallózásunkat. Első oldalán a szerkesztő gyors áttekintést ad a bel- és külföldi helyzetről: „Magyarország részéről november elsején megszűnt a háború — Felesküdtek a budapesti tisztek a köztársaságra — A király elhagyta a Monarchiát — Károlyi-párt Orosházán”. Második oldalán: újabb helyi hír: „Katonatanács alakult Orosházán. Tegnap délután az itthon levő katonák zsúfolva megtöltötték a Polgári Kör nagytermét s ott értekezletet [tartottak, amelyen dr. Külley Pál, Mitlasovszky János, és másoknak felszólalása után megalakították az orosházi Katona Tanácsot, amelynek feladata az itthon levő és hazaérkező katonáknak szervezetbe való tömörítése azon célból, hogy Orosházán a rend és közbiztonság megóvassék, továbbá, hogy a katonáknak minden néven nevezendő ügyes-bajos dolgai a katonák sérelme nélkül élintéztes- sék.” • * • Sok más hírt, tudósítást őrzött még meg a korabeli Friss Üjság Orosháza őszirózsás októberéről, amikor „minden de minden gyors elhatározásokat, erélyes cse-. lek ad eteket parancsolt”. Kevesen vannak már, akik ott voltak és átélték azt, ami a régi újság lapjairól újra megelevençdett. A „nagy idők nagy eseményei” azonban örökké felejthetetlenek. .. Közzétette: Sass Ervin KÉPERNYŐ Döntetlen Kellemes vasárnap délelőtti szórakozást ígért a televízió, amikor a Mi sulink című vetélkedőn a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola és a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szak- középiskola csapatainak összecsapását tűzte műsorára. Vetélkedő kultúrából, tudományból és sportból — szólt a műsor címe, ám amit a képernyőn láttunk, az több volt mint két iskola tanulóinak játékos-komoly párviadala. Békéscsaba és Szolnok történelmi múltjának, mai életének vázlatos képe mellett felsejlettek a holnapok városainak körvonalai is. Olyannak láthattuk a jövő településeit, amilyenre a túláradó energiával és merész fantáziával bíró fiatalok formálni szeretnék. Két helyszínről, a békéscsabai ifjúsági és úttörőház nagyterméből, valamint a szolnoki városi sportcsarnokból láthattunk közvetítést, a zsűriben is mindkét város felelős vezetői helyet foglaltak, jelezve, hogy nemcsak a „sulik” tanulóinak saját ügye ez a játék. Sokszínű, frissen pergő vetélkedőműsomak lehettünk tanúi. Szolnoki barátaink talán egy kicsit ol- dottabban, diákosabb módon mozogtak a kamerák előtt, ám a csabaiak sem feledkeztek meg arról, hogy a nagy gonddal megszerkesztett műsoraikba derűt vigyenek. Hazai pályán, a szemet- lelket gyönyörködtető sportcsarnok környékén megrendezett futóversenyen a szolnokiak győztek. Kár, hogy a Tiszaliget fái közt versengő diákokat csupán a rajt és a beérkezés pillanataiban láthattuk. Pedig egy ezerméteres futás ideje még a szorosan szerkesztett műsorba is be kell hogy férjen, hiszen, ha a versenyt látjuk, mindjárt hihetőbb lett volna a „Hajrá Szolnok!” és a „Csaba... Csa- '■ 1... Békéscsaba !” kiáltásokat zúgó kórusok lelkesedése. A szolnokiak nyerték az iskolák életét bemutató ösz- szeállítások versenyét, bár a Békés megyei fiatalok is szép programmal készültek, hiszen a Sebes Györgyre való emlékezés lírai pillanatokkal gazdagította a nézőket. Énekkarok vetélkedője, gyors- és gépíróverseny, ügyességi sportváltó tette változatossá még a programot. És amikor már úgy nézett ki, hogy 'a pontozás szerint a szolnokiak fölényesen vezetnek, akkor a csabai „Ajándékkosár” — Kolarovszki Mária és Mlinár Pál ország-világszép tánca és az irodalmi színpad vásári jelenete —, valamint az iskola közgazdász „agytrösztjének” várostervező javaslatai kiegyenlítették a hátrányt. Különösen tetszett az az okos, megfontolt, jövőért tenni kész felelősség, ahogy a fiatalok a játék szerint rájuk bízott kétmilliárd forintból a városért gazdálkodni próbáltak. Akárcsak a valóságban, e vetélkedőfeladat vitatása közben is kiderült, milyen sokat kell még tennünk azért, ha terveinkhez igazodva akarjuk jobbítani életünket. Bölcsődék, óvodák, iskolák — esetleg egy főiskola —, korszerű üzlethálózat, új lakások, kulturális intézmények, sportcsarnok, uszoda. Fokozott környezetvédelem, a Körös-part csinosítása. Nem csoda, ha a műsorban megszólaló városi vezetők is azonos gondokról, hasonló tervekről beszéltek, amely tervek megvalósításából részt kapnak majd azok a fiatalok is, akik most oly rokonszenvesen beszéltek világot szépítő javaslataikról. (Andódy)
