Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
1978. október 31., kedd Törvényerejű rendelet a külföldi utazásról HHBMMWBBMMMMMMBBBBMMMtWBWMHi—HBMWMgWaH—BIWJJIillilUIIHBM— és az útlevelekről A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa múlt heti ülésén megtárgyalta és elfogadta a külföldre utazásról és az útlevelekről szóló törvényerejű rendeletet. Az új, magas szintű jogszabály a végrehajtásáról szóló minisztertanácsi és belügyi rendelettel együtt 1979. január 1-én lép hatályba. A csaknem egy évtizede hatályban levő paragrafusok hazánk politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésével összhangban szabályozták a külföldre utazások engedélyezését és az útlevelek kiadását. Alkalmazásuk elősegítette a kül- ' földre utazások kiegyensúlyozott fejlődését : csupán az utóbbi hét esztendőben megnégyszereződött a határainkon túlra látogatók száma, s tavaly elérte a 4 millió 685 ezret. Társadalmi fejlődésünk, a turizmus fellendülése tűzte "napirendre a szabályok korszerűsítését. Alkalmazásukkal egységessé válik az útlevélkérelmek elbírálása, egyszerűbbé az ügyintézés. A tvr. világosabban, egyértelműbben fogalmazza meg a külföldre utazás jogosultságát és annak garanciáit. Kimondja: minden magyar állampolgárnak joga van külföldre utazni. E jog természetéből adódik viszont, hogy az csak a jogszabályokban meghatározott rendelkezéseknek megfelelően gyakorolható. A szabályozás ‘ továbbra is fenntartja a kizáró, vagy korlátozó, rendelkezéseket, viszont jóval kevesebb köztük a kategorikus előírás, vagyis: a határozott jogszabályi elutasítás. így az útlevélhatóságok annak a kérelmét -utasítják el, akinek kiutazása a Magyar Nép- köztársaság belső, vagy külső biztonságát, a. közrendet, jelentős közérdeket, illetve mások jogos érdekeit sérti, vagy veszélyezteti. Ugyancsak határozott nemet mond a jogszabály annak, aki valamely szocialista állammal szemben ellenséges tevékenységet folytató szervezethez, vagy személyhez kíván utazni, illetve akinek a külföldi tartózkodásához nem biztosítottak a szükséges anyagi feltételek. A kizáró rendelkezések többsége már vagylagos: tehát a hatóság a körülményeket mérlegelve dönt. Lehetséges, hogy kizáró rendelkezés alá tartozó esetben is kedvező döntés születik, viszont elutasító választ adnak akkor, ha az érdekelt állampolgár külföldre utazása összeegyeztethetetlen a társadalmi érdekekkel. A kérelmezők előnyére mérlegelési jogkörben dönt az útlevélhatóság, például a büntetett előéletű, illetve a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető ügyében. Meghatározott ideig, de legfeljebb az elkövetéstől számított öt évig „kizárható” a külföldre utazásból, aki a hatóság félrevezetésével akar útlevelet szerezni, vagy valótlan adatot közölt az útlevélkérelmében. Továbbá az is, aki korábbi külföldi tartózkodása alatt magyar állampolgárhoz méltatlanul viselkedett és korábbi külföldi utazása során vám-, ‘ vagy devizabűncselekményt, illetve szabálysértést követett el. Említést érdemel: korábban nem kaphatott útlevelet az, akinek közvetlen hozzátartozója jogellenesen külföldön tartózkodik. Az új jogszabály —.társadalmi érdekeinkkel, az eddigi jog- gyakorlatnak megfelelően, a . közvélemény helyes értékítéletével összhangban — a korlátozás alá eső közvetlen hozzátartozók körét azokra szűkíti, akik felelősek családtagjuk külföldön maradásáért. Kiutazásuk megtagadásának időtartamát is szabályozza, s öt évben állapítja meg. A részletes szabályokat felsorakoztató minisztertanácsi rendelet — állampolgáraink szűk körét érintő — új, kizáró rendelkezést is megfogalmaz : alapvető társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy megtagadható legyen az olyan országba való utazás, ahol állampolgáraink érdek- és jogvédelme nem biztosítható. Az új jogszabályok szélesebb körben teszik lehetővé a jogellenesen külföldön tartózkodók hazánkhoz fűződő viszonyának jogi rendezését. A jövőben a külföldön élő magyar állampolgárok — természetesen, ha megfelelnek a jogszabályi feltételeknek — az itthoniakhoz hasonló útlevelet kapnak. Megszüntetik hazalátogatásuk külön engedélyhez való kötését is. Tekintettel népgazdaságunk teherbíró-képességére, a magánutazások gyakoriságáról szóló korábbi rendelkezéseken egyelőre nem változtat az új minisztertanácsi rendelet. A meghatározott szocialista országokba továbbra is eddigi gyakorlat szerint látogathatnak el a turisták. Amíg devizális lehetőségeink nem adnak módot gyakoribb utazásokra, más országokba látogatás céljából kétévenként, turista- útra pedig háromévenként kapható kiutazási engedély. (MTI) Riadó hajnalban Az asszonyok a szakácsok keze alá dolgoznak Nem tartoznak a látványos feladatok végrehajtói közé. Ám munkájuk nemcsak hogy szerves része, hanem szinte elengedhetetlen tartozéka a polgári védelmi gyakorlatok eredményes végrehajtásának. ök az élelmezésiek. Szakácsok, felszolgálók, de egyéb olyan dolgozók is, akik jól tudják hasznosítani a civil életben szerzett tudásukat. Általában kevés szó esik róluk, dicséret alig-alig, inkább kritika, ha nem úgy sikerül a reggeli, az ebéd, mint ahogyan azt elvárnák tőlük. Legutóbb Mezőkovácshá- zán egy polgári védelmi gyakorlat keretében látogattunk meg egy élelmezési rajt, amely „harcszerű” körülmények között tevékenykedett az erre a célra kijelölt tábori konyhán. A rajparancsnok Szénási István, fehér köpenyben sürgölődött az ebédfőzésnél. — Hajnalban fél 4-kor riasztottak. Meglepetésként ért, hiszen tudtunk arról, hogy lesz gyakorlat, de nem erre a napra tippeltünk. Gyorsan felelevenítettem magamban, amit tanultunk, hogy mi is a teendő ilyen esetben. A rajomban nemcsak mezőkovácsháziak vannak, hanem battonyaiak. Kerékpárra ültem, végig- karikáztam a községet, a battonyaiakat meg telefonon értesítettem. Dicséretükre legyen mondva, öt óra előtt már együtt volt a raj. Az udvaron felállított asztalon szapora mozdulatokkal vágták össze a húst a pörkölthöz. Két asszony hagymát tisztított, zöldpaprikát mosott. Bent a helyiségben régi sparhelten főtt a leves. Molnár János főszakács: — Sokkal nehezebb itt természetesen az ebédfőzés, mint bent, a jól felszerelt étteremben, az Aranykacsában. Ott gáz van, hatalmas főzőedények, szinte ' gyerekjáték 2—300 ember részére főzni. Itt azonban más a helyzet. Fával fűtünk, azt is be kellett szerezni, az edéAz öregség nem megalkuvás az élettel Megyénk egyik legszebb szociális otthona a nagyszé- nási. Az elmúlt napokban kedves ünnepségre gyülekeztek az otthon lakói; az öreEgy párttitkárral négyszemközt Kevermesen utoljára tavaly augusztusban beszéltem Tomonicska Zoltánnal, a község és a helyi Lenin Termelőszövetkezet párttitkárával. Az akkori viszontlátás a szokványostól annyiban tért el, hogy az udvaron nagy munka közben találtam. A pártház elavult melléképületének lebontását végezte többedmagával. Ma már nyoma sincs a falmaradványnak, mert helyét gyönyörű virágoskert foglalja el. A pártház felújításával tavaly ősszel készültek el, és a helyiségeket ízléses, egyszerű bútorokkal rendezték be. A függönyökön átömlő októberi napsugarak most derűsre mintázzák a falakat. Idilli hangulatban és környezetben kezdjük a beszélgetést. A titkár arcszíne elárulja, hogy ez a fiatalos, joviális ember inkább kint a szabadban tartózkodik szívesen. — Mióta végez pártmunkát? — Ezerfcilencszáznegyven- öt május 8-án léptem be a pártba. Négy ' évvel később behívták katonának, és a Zala megyei Kercaszomo- ran, az ottani határőrs párt- tiitkára lettem. 1952-ben leszereltem, s a következő év februárjáig Dombiratoson laktam a szüleimnél. A tsz- ben kocsisként helyezkedtem el. Első fizetésként 130 kilogramm búzát kaptam. Emlékszem, gyakran volt úgy, hogy miután kifogtam a lovakat, elmentem a pártgyűlésre. Akkoriban a DISZ-, majd a párttitkári teendőimet munka mellett láttam el, mert ezek a funkciók akkoriban nem számítottak függetlenített munkaköröknek. A mezőkovácsházi járási pártbizottságon 1956-ig tevékenykedtem. A következő évben visszakerültem Dombiratosra, és segítettem a termelőszövetkezet újraszervezését. — Mikor jött Kevermes- re? — Pontosan 1957. október 19-én lettem ennek a községnek a párttitkára, majd 1964-ben — miután egyesült a három termelőszövetkezet — megválasztottak tsz-párt- titkárnak is. — Hogyan telt el Kever- mesen ez a 21 év? — Elég mozgalmas volt. A szövetkezet átszervezése nehezen ment, mert a többséget alkotó középparasztság eleinte húzódozott a belépéstől. Miután látták, hogy a környező községekben már túl vannak ezen, ők is hasonlóképpen cselekedtek. A kevermesi parasztok 90— 95 százaléka 1960 januárjában már tsz-tag lett. Nagy részük becsületes, dolgos ember, és bármilyen feladat megoldását szívesen vállalja. — Mi indokolta az egyesítést? — Elsősorban az, hogy háromféle díjazás volt a községben, és ebből gyakran keletkeztek viták. Azóta az élet igazolta, hogy helyes volt az egyesülés... — Mennyi termett tavaly és mi várható most? — Például cukorrépából 615, búzából 62 és kukoricából 81 mázsa termett hektáronként. Az idén főleg a rossz időjárás miatt valamivel kevesebb termény várható. — Mekkora az állatállomány? — A szövetkezeti és a háztáji gazdaságokban mintegy hatezer sertést és 1200— 1300 szarvasmarhát tartanak. Ebből igen jelentős bevétele származik a községnek. Tavaly az egy tsz- tagra jutó átlagjövedelem elérte a 38 ezer forintot. — Mire költik az emberek a pénzüket? — Többnyire a családi házak építésére, valamint korszerűsítésére, autóvásárlásra és nem utolsósorban gépesítésre. Sok helyen már fejőgép működik. — Mivel foglalkozik ön szabad idejében? — A tsz-től kaptam egy hold háztájit, s amit ott termelek, azt megetetem az állatokkal. Általában tíz sertést adok le évente. Ezenkívül szőlőműveléssel is foglalkozom. Lassan hozzá kell fognom a ház javításához is. Most, hogy a nagyobbik fiam otthon volt, segített a betonozásban. — ö hol tanul? — Orosházán szakközépiskolába jár, mert géplakatos szeretne lenni. A kisebbik fiam most végzi az általános iskola 8. osztályát. Valószínű, valamilyen mezőgazdasági szakmát fog választani. — Szokott-e a család utazni? — Igen. Négy éve vettünk egy Zsigulit, és nagyon szeretek vezetni. A nyáron kétszer jártunk Romániában. .. Bukovinszky István gek napjára. A nagyteremben megrendezett ünnepségen elsőiként az úttörők vonulták be nagy taps közepette, akik kedves kis műsorral köszöntötték a nagyszülő korú embereket. Majd dr. Varga Erzsébet, a megyei (tanács vb egészségügyi osztályának csoportvezetője köszöntötte az otthon idős lakóit. „Immár hagyománnyá vált, hogy minden év Októberében az ország valameg igen sok szépet és jót tartogat az ember számára, az öregség nem megalkuvás az élettel, s az élet szépségéről ebben a korban sem szabad lemondani. Majd befejezésül így zárta ünnepi beszédét: „A társadalom széles körű összefogásával még eredményesebb munkát lehet végezni az öregekről való gondoskodásban, melynek legszebb gyümölcse az lesz, ha a szomorú, magára maAz otthon lakói nagy figyelemmel hallgatták az ünnepi beszédet mennyi részén tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük a munkás évek után megérdemelt pihenésüket élvező idős embereket. Ez a köszöntés és tiszteletadás őszinte, mint ahogyan az időskorúnkról való gondoskodás, az idősek megbecsülése, tisztelete és szeretető, természetes velejárója mindennapi életünknek.” Majd részletesen szólt arról az intézményesített & társadalmi gondoskodásról, amelyben a munkában megöregedett idős emberek részesülnek hazánkban. Hangsúlyozta, hogy az öregkor radt könnyes szemű öreg arcára mosolyt varázsolunk.” Nagy taps köszöntötte az otthon lakóiból alakult kul- túrcsoport műsorát, jólesett az ünnepi ebéd, és természetesen nagy sikere volt a fővárosi művészek délutáni műsorára^ is. Nem maradtak azok sem magúkra, akik betegség miatt az ágyban feküdtek, hiszen meglátogatták a betegrészleget is, akik részére zenés kívánságműsort adtak. Közös zenés szórakozással fejeződött be a szép ünnepség. B. O. nyék amolyan szükségmeg- oldásúak. Az udvaron van egy szín, ott állítottuk fel a bográcsot, abban fő a paprikás, itt bent meg a leves. Száz emberre főzni nem könnyű dolog így. De hát mirajtunk ne múljon a gyakorlat sikere, igyekszünk még ilyen körülmények között is a maximumot nyújtani. Serák Imre, a battonyai ÁFÉSZ hentese, hatalmas tálban vitte az apróra vágott húst a bográcshoz. Bak- tai Ferencné is szakács, Zsigovics Julianna civilben irodában dolgozik, most konyhalánnyá „léptek elő”. Űj Lászlóné is cukrász, ő a szakácsok keze alá dolgozott. Galgóczi Andrásné főkönyvelő-helyettes, de itt szakács- kodott. Áruházi eladó Molnár Andrásné, Sándor La- josné meg könyvelő, mint háziasszonyok számukra sem okoz különösebb gondot, hogy konyhán kellett dolgozni. Késő este ért véget a gyakorlat, az élelmezésieknek nemcsak vacsoráról, hanem éjszakai pótlékról is kellett gondoskodni. Hogy jól sikerült végül is a gyakorlat, abban nem kis része volt az élelmezési rajnak. Szükségkonyhán, bográcsban fő a paprikás Fotó: Béla Ottó Teljes méretválaszték Az új méretválaszték bevezetésének kezdeti nehézségein miiind az ipar, mind a kereskedelem túljutott. Az idén eddig férfikonfekcióból 19 'százalékkal, nőiből 11,6 százalékkal, gyermekruházatból 9,5 százalékkal adtak el többet a tavalyinál. Az elmúlt két év tapasztalatai szerint a vásárlók szélesebb rétege — a korábbi 40—45 százalékkal szemben — 60— 65 százaléka talál magának megfelelő készruhát. A Belkereskedelmi Minisztérium legutóbbi országos vizsgálata támasztotta alá ezeket a megállapításokat. A vizsgálat sok olyan hasznos tapasztalatot — és sók hiányosságot is — feltárt, amelyeket a napokban országos értekezleten is megvitattak a legérdekelteb- bekkei, a szaküzletek, az áruházi osztályok vezetőivel, meghatározva egyben azokat a tennivalókat, amelyek végrehajtásával elérhető lesz, hogy a lakosság 80—85 százaléka konfekció- termékekből állíthassa össze ruhatárát. A színvonalasabb konfekcióellátás érdekében a minisztérium a nagykereskedelmi vállalatokat kötelezte — a szezonnak megfelelően — a teljes méretválaszték tartására, a kiskereskedelemtől pedig elvárja, hogy a lehetőségekhez képest minél szélesebb választékot kínáljon.
