Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
1978. október 27., péntek T v-készülék,- szemléltetőeszköz az iskolának „A dallal szívet, lelket művelünk” Biharugrán a község lakói az elmúlt évben 40 ezer forintot ajánlottak fel a helyi általános iskola és óvoda felszereltségének javításához. A HNF községi bizottsága kezdeményezésére ebben az évben is hasonló akciót szerveztek. Az „Egy nap az iskoláért” mozgalom eredményeként Biharugra termelőüzemeinek vezetői a közelmúltban ünnepségen adták át az iskola és az óvoda képviselőinek a szemléltetőeszközöket és a három tv-készüléket. Krónikaíró-csoport a Sárréti Tsz-ben Szeghalmon a Sárréti Termelőszövetkezet megalakulásának 30 éves évfordulója alkalmából elkészítik a termelőszövetkezet történetét. A művelődési központ honismereti csoportjának javaslatára kezdték meg a termelőszövetkezeti krónikaírást. Október 13-án a tsz vezetősége a művelődési központ hon- ismerti csoportjának bevonásával megalakította a kró- n ika í ró - cső portot, vezetőjük Muhari Pálné közgazdász lett. Mindenki megkapta feladatát, és a szocialista brigádok segítségével gyűjtik a múlt emlékeit. A krónikaíráshoz a tsz pártszervezete és vezetősége minden segítséget megad, a művelődési központ pedig vállalta a tsz múltjával, jelenével kapcsolatos hírek gyűjtését és a módszertani segítségadást is. Szeghalom más üzemeiben szintén szeretnének krónikaíró-csoportot szervezni, hogy ezzel a tevékenységgel segítsék a hely- történeti munkát és a község ilyen jellegű anyagának rendszerezését. Néptáncegyütteseket minősítettek E szavakkal fejeződik be Balázs Árpád Kapuvári Béla versére komponált „A Vándor-fesztivál dala” című* kórusműve, mely mottója volt annak a hangversenynek, ami október 25-én hangzott el a szabadkígyósi kastélyban. Évszázadokon át megszokott volt, hogy a főúri kastélyok a művészetek találkozóhelyei voltak. Egy- egy kastély tulajdonosa mecénása a muzsikának, irodalomnak, képzőművészetnek. A szabadkígyósi kastély tulajdonosának ilyen irányú zenei tevékenységéről nincs tudomásunk, de mai „tulajdonosai” azok az ipari tanulók, akik egész’ napi munka után nagy izgalommal várták a muzsika követeit és a muzsika szeretedéből jelesre vizsgáztak. A Békéscsabai Általános Munkás Dalkör tagjaival együtt kíváncsian és várakozással érkeztem a hangverseny színhelyére. Kíváncsi voltam a kórus teljesítményére, de legalább annyira izgatott, hogyan fogadják a muzsikát azok a fiatalok, akik az általános iskola befejezése óta nem részesülnek ének-zenei nevelésben. Csak a dicséret hangján szólhatunk a Sutyinszky János vezette munkás dalkör fejlődéséről. Műsorukban , a., régi korok zenéje mellett felcsendültek kórusirodalmunk mai alkotásai is. Szép formálásra, tiszta intonációra való törekvés jellemzi fejlődésüket, amely az egész műsoron érezhető volt. A művek elhangzása előtt rövid igen jól megírt hangulatteremtő ismeretekkel keltették fel a fiatalság érdeklődését. Ügy érzem, ez a hangverseny eldöntötte és bizonyította: merre kell haladniuk. Külön említést érdemel Ná- tor Éva biztos, jól alkalmazkodó zongorakísérete. És a közönség? Műsor közben azon gondolkodtam; milyen sokszor előfordul — a minden áron „közművelő” kampányok során —, hogy egy- egy művelődési házba 40—50 tagú zenekar utazik és a helyszínen kiderül (8—10 ezer forint bánja), hogy nincs kit „közművelni'’, mert a közönség nem jelent meg. Erről az estről ezt nem lehetett elmondani. Telt ház és várakozás fogadta a vendégeket. A légkör szinte minden szám után melegebb lett. A gyerekek fegyelmezetten, csendben hallgatták a kórus énekét, az egyes számok után felhangzó tapsból és az elejtett szavakból érezni lehetett: tetszett, megmozgatta a fiatalság lelkét a kórus éneke. A hangverseny utáni vastapsból, lelkesedésből — mely nem akarta a kórust elengedni —, tudtuk meg: a hangverseny elérte célját, mert „ ... a dallal szívet, lelket művelünk.” Rázga József Mai tévéajánlatunk: Mezőberényben Az elmúlt hét végén három néptánccsoport vizsgázott szakavatott zsűri előtt a mezőberényi művelődési házban. A szövetkezetek Körös táncegyüttese Gyuláról, a kondorosi Egyesült Tsz tánccsoportja és a mezőmegyeri ifjúsági tánccsoport mutatkozott be a zsűrinek és a közönségnek. Az est műsorát színesítette még a kondorosi „Rózsa” Röpülj páva kör éneke, valamint a Körös együttes zenekarának és a Békés bandának a zeneszámai. Az országos minősítés zsűritagjai voltak: Sajti Sándor Liszt-díjas táncos, a Népművelési Intézet munkatársa, Vavrinecz Béla zeneszerző és dr. Varga Gyula koreográfus. Döntésük alapján a gyulaiak az arany fokozatú minősítés 3. osztályát kapták, a kondorosiak a bronz fokozat 2. osztályát, és a mezőmegyeriek a bronz fokozat első osztályát érdemelték ki. Kincskereső, A szegedi körzeti stúdió műsora egy már igen népszerűvé vált gyermekfolyóiratot, a Kincskeresőt mutatja be 17,20-kor a televízió képernyőjén. A Szegeden kiadott folyóirat ezúttal a nyári különkiadásban megjelent, s a televízió által szerkesztett irodalmi anyag összeállításából válogatott egy színes, kellemes csokorra való verset és prózát. A népművészeti vetélkeRöpülj páva! dő negyedik döntőjére kerül sor 20 órától ezen az " estén. Az eddigi adások, illetve vetélkedők azt bizonyítják, hogy rendkívül színvonalas, jól szerkesztett maradandó élményanyagot nyújtó műsorokat kapunk a Röpülj páva adásaiban. A versenyzők ezúttal a tolnai székelyek és a Szigetköz együttesei lesznek. A nézők ezúttal beküldhetik a kiválasztott csapatra adott szavazatukat. 81. A pipa a fogak zugolyába ugrott, a pók kilépett a háló sarkából, ahonnan eddig éberen figyelt. Az atyafiak elé lépett. — Ezek szerint maguk csaknem mindannyian találkoztak már a katonával. — Pöffentett egy füstöcskét. — Jól titokban tartották, még egymás előtt is. Nem hasonlított rá? A pipás fő odabökkintett Zsabkára. A bölcs gúny széles nyugalma csak egy szemöldökeltolódást mutatott a homlokon, midőn a válasz megérkezett. „Nem” — volt a válasz, a bizonytalan fejrázások ősz- szege. -, ... — Szóval nem — dünnyö- gött Maigret. Látszott, kellő értékére szállítja le a választ, megbízhatóságát, s ennélfogva használhatóságát tekintve. Nem illett a koncepciójába, melynek hiányzó pillére már nem is volt, legföljebb eléggé át nem gondolt, ami bizonyos időbeliségeket illet. Bizonyos alibiket kell még tüzetesebben megvizsgálni. S míg így szólt magában Maigret, máris jött egy időbeli bukfenc. De még mekkora! Maigret mester póklépteivel még helyére sem ért, amikor Sandi a marék kupacból kiemelte •■Terézáék kenyérvágó kését. Nézte-nézte, s mind nézték, akik ott voltak. Es többen felszisszentek, összesúgtak. De maga Sandi tátotta e! igazán a száját. — Bizony úristen az övék !... Ha nem magam hoztam volna Cseszkóból, mert kérték... Lonci is odajött, ő is látni akarta, hátha ismerős. Kalapált a szíve, ahogy ujját végighúzta a fényes, rozsdamentes pengén, mintha ezzel legalábbis bizonyosságot szerezhetne. S afféle érzéki csalódása volt, mintha csak az imént szeltek volna vele kenyeret. — De hisz ez az éjjel tűnt el! Most, most, az éjjel! .. .És már ide is került, a hegy rejtekébe. Hát ez nem lehetséges emberi kéz által. Franyóék a bársonykalapok alatt összenéztek. Most először emelték feljebb tekintetüket. Egyenesen a nagy tekintélyű nyomozóra: na, ehhez mit szól? Maigret nem szólt semmit. Rágta a feladvány fölött a pipáját. Variánsokat vett sorra. Zsabka, való . igaz, aligha fordulhatott meg itt éjjel, hajnalban még kevésbé, minthogy kézben volt. De minek is hozta volna ki ide azt a kést, elorozván a faluból? S ebben igazuk van: hol az az emberfia, aki éjjel ellop egy kést a faluban, s reggelre, no jó: délelőttre már el is nyeli azt a Vaskapu-szikla ürege? Marhaság. Tehát a kés vagy nem az éjjel tűnt el, vagy nem az a kés, amelyik eltűnt. S nem is a faluból tűnt el, hanem itt ragadhatták el az erdőn, miért lenne kivétel? Akkor pedig ez a sötétben bújkáló csirkefogó éppúgy tehette. S megint csak helyén állt a pillér. Maigret foga közt szilárdan állott a pipa. De Sandi ragaszkodott hozzá, hopv Terézáé a kés, és hogy c -/ette Cseszkóban, tizenöt koronáért. Holub Ciprián pedig ahhoz ragaszkodott, hogy Teréza a füle hallatára sírt-rítt, miszerint meggyüttek az éjjel a boszorkányok, randalíroztak a házban, ezt meg azt elvittek, a kenyérvágó kést is. Maigret mosolygott Holub Cipriánon, de Holub Ciprián nem hagyta magát, s mások is állították, hogy igenis ez történt, és meg lehet kérdezni Terézát. Sandi pedig csak nehezen engedett az igazából, akkor is vonogatta a vállát, mintegy kimutatva, hogy nem győzték meg, csak az erőszaknak enged. Noha Maigret nem tudott az általános ragaszkodással mit kezdeni, szöget ütött a fejébe. Külső jelek is mutatták. Még egyszer végignézte Zsabkát tetőtől talpig. Mintha -eddig csak felületesen tette volna. A pipa meg nem állott oly keményen a foga közt, mint még az imént, ingott-bingott, majd kipottyant a szájából. Odabent kérdést tett magához: „Nem stimmelne az egész?” Nekilátott, hogy átvizsgálja újra a koncepció pilléreit, melyek kétségkívül stabilnak tetszettek. Zsabka titokzatos, mi több: időzített útjai az erdőn, éppen errefelé; a búcsúnapi lánykövetés; különös eltűnés az eltűnés színhelyéről: gyanús alibik. És mindehhez a fickó rettegett híre, büntetett előélet, züllött életmód... És közben valami kicsi mindegyikhez hiányzik, hogy bizonyítékká váljék... (Folytatjuk) Színészeknél vendégségben „Sokat gondolkoztam, hogyan tehetném még szebbé a lakásomat.” Fodor Zsóka új otthonában Nemrégiben 81 garzonlakást adtak át Békéscsabán, amelyből 27 a színészeké. Három emelet, a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik a birodalmuk. Végre utoljára csukták be maguk mögött a Ságvári utcai „szí- mészház” ajtaját a lakóik. Az új lakások aprók ugyan, de a kényelemhez, a nyugodt szereptanuláshoz minden feltételt biztosítanak. A színészeknek is adódnak hétköznapi önellátási gondjaik, itt azután főzhetnek, még automata mosógép is rendelkezésükre áll. Hétszázezer forintért bútorozta be a megyei tanács a szép, világos lakásokat. Az Uni- verzál Kisker, szállította a berendezést. Az üröm cse- pegtetését az örömbe az ő számlájukra mégsem írhatja senki. Állítólag nálunk a gyártók adják át ilyen állapotban az első osztályú bútorokat (a szekrény ajtaja „örökzáros”, mert kinyit- hatatlan, a fiókok gombja láthatatlan — elveszett, s az eltörött bútorlábakat más faneművel kell helyettesíteni.) Mindezek az apró bosz- szúságok feledhetők, hiszen végre utolértük más városok színházait, önálló lakást kaptak színészeink ! A garzonház liftje működik, a hetedikre suhanunk Fodor Zsokéhoz. A színésznő is feledte már, hogy nemrégiben még gyalogosan számlálta a lépcsőket, míg ajtajához ért. Otthonosan berendezett, igazi női lak nyílik ki előttünk a csengetésre. Szőnyeg, virág, rádió, a falon vidám képek jellemzik az itt lakót: — Én nem panaszkodhattam régen sem, mert hasonló garzonban laktam, mint ez — mutat körül a színésznő. — A kollégáim többsége viszont csak most került a színészi munkához méltó körülmények közé. Ezek a lakások évről évre újabb erőket is vonzanak majd a társulathoz. Most látja majd a közönség, mennyire befolyásolják egy színház életét, művészi alkotómunkáját a lakáskörülmények. A Döglött aknák színésznőszerepére készülök, tanulás közben pedig pihentetőül olyan jólesik itt temni-vemni, szépíteni ! Balogh Béla és Mártonffy Mária már vártak bennünket a szomszédos lakásban. Hellyel kínálnak, a kávés csésze és a sütemény is az asztalra kerül. Jó érzés eny- nyi új tárgy között a tervekről, a jövőről beszélni. — Mi nem egy évre szerződtünk a Jókai Színházhoz. Autót is vettünk, hogy Békéscsaba—Budapest között könnyebben mozoghassunk. A Népszínházban már csak aláírásra várt a szerződésünk, de újabb szerepálmok, tervek csábítottak ide bennünket — mosolyog Marika. — Hallottuk, hogy Békéscsabán jó színházat akarnak csinálni, s úgy mondták a mi munkánkra is számítanak. Meglepett az évadnyitó társulati ülés — magyarázza Balogh Béla —.soha ennyi megyei, városi vezetőt nem láttunk más színházak háza táján, mint itt. Marikának emlékezetes találkozása is volt már a csabaiakkal, pedig még csak a gálaesten szerepelt. Felismerték a fodrásznál és autogramot kértek tőle. A "közönség már előlegezte a bizalmat. Megoldódott hát az évről évre visszatérő gond, a színészlakások kérdése, a művészi munka lényeges feladatait pedig most már a lakóknak kell megoldaniuk. Bede Zsóka Mártonffy Mária és Balogh Béla a hetediken, a város feFotó: Gál Edit lett
