Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

1978. október 27., péntek 0 Vakolókanál és toronydaru Helyiipari nöfórum Szerdán délután Békéscsa­bán, az ingatlankezelő vál­lalat kultúrtermében több mint száz nődolgozó részvé­telével fórumot tartott a He­lyiipari és Városgazdálkodá­si Dolgozók Szakszervezeté­nek Békés megyei bizottsá­ga. A HVDSZ központi veze­tőségét Somoskői Gá borné titkár képviselte, a városi pártbizottságot Várai Mihály osztályvezető, s a városi ta­nácsot pedig Fekete Jánosné elnökhelyettes. Somoskői Gábomé vitain­dító előadásában ismertette az 1970-es nőpolitikái párt- határozat óta eltelt időszak eredményeit, valamint a köz­ben felmerült gondokat, el­lentmondásokat is, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Az érdeklődés széles terüle­ten mozgott. Érintette az 1979-es gyermekévet és azt is, hogy miért kevés legfel­ső szinten a női vezető? Szóba került a szeszesital­korlátozás, a SZOT-beuta- lók térítésrendszere, a nyug­díjas házfelügyelők lakás- problémájának megoldása, a kertészeti dolgozók szociális ellátásának javítása, továb­bá a gyermekgondozási se­gély jövője. Fekete Jánosné a város bölcsőde-, óvoda-, iskola- és lakáshelyzetével kapcsolatos kérdésekre adott választ. El­mondta, hogy a bölcsődés korú gyerekeknek csak egy- harmadát tudják elhelyezni,, s bár ez jobb minit az or­szágos átlag, mégis kevés, és nagy leterheltséget jelent, különösen a lakótelepi in­tézményeknek. A Lencsési úti lakótelep gondjait jelen­leg csak. átirányítással — a Kölcsey és Micsurin utcai, óvodákba — tudták enyhíte­ni. Az iskolaigény is állan­dóan emelkedik, ezért a jö­vő ősszel megnyíló 16 tanter­mes iskolát 24 tanulócsoport részére teszik alkalmassá belső átrendezéssel, de még így is be kell segíteni a 3-as és a 9-es iskolának. ki öntudatos, politikailag érett és • aktív demokratikus polgárság, amely egy gyöke­resen új demokratikus ál­lamgépezet hordozója lehe­tett volna. A „forradalmi” kormányzatnak választási lehetősége volt az országra telepedett régi állami bü­rokrácia és a tömegmozgal­makban kifejlődött radiká­lis népi szervek között. A választást lehetőleg és nyíl­tan elodázni igyekezett, de ténylegesen a régi mellett tette le a voksát. Ezzel egy­ben az új rezsim végső si­kertelenségét is bebiztosí­totta: belülről a kielégítet­len nép és a kifelé gravitá- ló nemzetiségek, kívülről pe­dig a farkasétvágyú antant és a születő utódállamok harapófogójába kerülve 1919. március 21-én rövid úton összeomlott. Átadva helyét az abban a történel­mi pillanatban lehetséges egyetlen alternatívának, a munkáshatalomnak.. : De addig még hosszú volt az út. Mindenesetre leszö­gezhetjük, hogy „a kormány visszariadt az állam gyöke­res átformálásától, ami csak valóban forradalmi úton, a szakszervezetek, a tanácsok és más demokratikus szer­vezetek részvételével volit végrehajtható, s az, egész burzsoázia heves ellenállá­sát váltotta volna ki. A kor­mány nem léphetett túl pol­gári korlátáin...” • (Hajdú Tibor) R köztársaság kikiáltása Az államforma problémá­ja — helyesebben az állam­forma megváltoztatásának ügye — az őszirózsás forra­dalom egyik alapkérdése volt. Nem felesleges kitérő tehát, ha ezt a problémát kissé alaposabban is meg­nézzük. A tömegek túlcsor­duló köztársasági érzelmei A századforduló éveiben az építőiparban az egyik leg­fontosabb szerszám volt a vakolókanál. Napjainkban a technika és technológia fej­lődésével, korszerűsödésével •a hagyományos kézi szerszá­mok csaknem elvesztették szerepüket, funkciójukat az ügyes gépek vették át, s a , roppant súlyú paneleket* szerkezeteket, anyagokat to­ronydaruk emelik a helyük­re a magasban. Az építőipar iparosodásával egyre keve­sebb élőmunkával mind több lakás, intézmény és üzemké­szül. Gombamód szaporodnak megyénkben is a többszintes, telepszerű lakások, új város­részek nőnek. A semmiből emelkednek ki szinte egyik napról a másikra ipari ob­jektumok. Mégis kevés a la­kás, vontatottan halad egy- egy beruházás. Ennek egyik oka, hogy megyénk építőipa­ri egységei között ma még nincs meg a kellő együttmű­ködés, a kooperáció. Igaz, a kezdeti lépéseket ezen a té­ren megyénkben már évek­kel ezelőtt megkezdték. A következetesség hiánya mi­att azonban nem válhatott gyakorlattá. A cél viszont az­óta sem változott. A rendel­kezésre álló szellemi kapaci­tást és eszközöket hatéko­nyabban kellene kihasználni. Ezáltal a beruházások terv­szerűbben, összehangoltab- ban, optimális idő alatt való­sulnának meg, a létesítmé­nyek gazdaságosabban ké­szülhetnének. A beruházási piac feszült­sége, a kivitelezésben a fo­lyamatos létszámcsökkenés, a szerződéses fegyelem, a jobb gyártmánystruktúra változása, a beruházások üzembe lépésével kapcsolat­ban az időtényező fokozott előtérbe kerülése mind azt sürgeti, hogy a beruházások megvalósításában közremű­ködő vállalatok — lebonyo­lítók, tervezők, kivitelezők, ellenére a legalitás köpönye­gével takarózó kormány jó két hétig eltotojázott az ügy­gyei. Holott még az új nép­vezetők körében is általános volt a hangulat, hogyha zá­ros határidőn belül nem történik valami, „akkor na­pok alatt bennünket elsö­pör a nép viharzó akarata”. (Garami Ernő) Már november elején ha­talmas munkásgyűlés tilta­kozott a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téren „az ellen, hogy a Nemzeti Tanács ke­beléből megalakuló új kor­mány a királyinak tett esküje alapján kezdje meg műkö­dését. A Nemzeti Tanács szuverén hatalmát Magyar- ország dolgozó népe, a mun­kások és katonák adják meg, ennek megerősítéséhez sem­miféle királyi hozzájárulásra szükség nincs.” A gyűlés és más tömegmegmozdulások, petíciók is követelték a köz­társaság azonnali kikiáltását. Károlyiék, bár tisztában voltak a közhangulattal és egyre inkább befolyása alá kerültek, a „törvényesség”, s nem a forradalom útját jár­ták végig ebben az ügyben is. Az uralkodót ugyan egyelőre nem tudták ráven­ni a lemondásra (detronizál- ni eszükbe sem jutott, he­lyesebben nem merték), de IV. Károly a kormánynak végül is szabad kezet adott. Az azonban egészen novem­ber 16-ig húzta-halaszitotta az ügyet, amikor is végül tragikomikus, kisszerű al- kcvtmányosdis játék és nagy­szerű. hatalmas, önfeledt Országház téri tömeggyűlés keretében kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. • Az igazi problémákat, a szociális és a nemzeti kér­dést azonban ez az egyszeri aktus alig érintette. (Folytatjuk) Dérer Miklós Következik: 5. A társadal­mi probléma gyártók — szorosabb együtt­működés keretében folytas­sák tevékenységüket. Átme­neti, de a jelenlegi gyakor­lathoz képest előrelépést je­lenthetne a beruházás meg­valósításában közreműködő szervek, kooperációk együtt­működési rendszerének ki­alakítása, illetve bevezetése. Erről a közelmúltban javas­lat is készült. Mert miről is van szó? Egyszerűen csak arról, hogy az erők koncentrálásával megyénk meglevő építőkapa­citása növelhető, a költségek pedig csökkenthetők. Csak néhány gondolat. Békés megyében alig tíz, számottevő építőipari egység tevékenykedik, s több tele­pülésben dolgoznak munká­sai. Gyakran ugyanabban a községben, városban és a munkahelyek néha alig száz méterre vannak egymástól. S hogyan jutnak el a munka­helyre az építők? Autóbusz- szál. No, nem a menetrend- szerinti Volán-járattal, ha­nem vállalati, szövetkezeti különbusszal utaznak. Ezek­ben a járművekben gyakran az ülőhelyek fele szabad, s két, de néha három vállalati autóbusz szinte egymást éri az utakon. Rendszeresen szállítja munkásait Békés­csabára a KEVIÉP, az ÁÉV, az ÉPSZER Vállalat, a ker­tészeti vállalat, s még jó né­hány üzem. S ha ezek a.vál- lalatok összehangolnak jára­taikat, minden bizonnyal ol­csóbbá tehetnék a közleke­dést, s egy-két személyszál­lító jármű felszabadulna. Gyakran hallunk arról is, hogy a munkahelyeken nincs elég építőgép, vagy olyan célgép, amire az adott idő­ben éppen szükség lenne. A másik építkezésen viszont ugyanez a gép kihasználat­lanul vesztegel. A kivitelező vállalatok eszközkihasználá­sának fokozására úgymond szinte kínálkozik a lehetőség a gépesítésben való együtt­működésre, mint például a gépek időszakos átengedésé­ben, vagy egy-egy munkafo­lyamat átvállalásában. Mert ugye az a többmilliós gép, amelyiket az építkezésen, az udvaron csak a rozsda mar, nem sok hasznot hoz. Ha már a gépeknél tar­tunk: egy gondolat az építő­gépek tmk-javításáról, szer­vizszolgáltatásáról. Építőiparunk gépparkja meglehetősen heterogén, vál­lalatonként, szövetkezeten­ként más-más építőipari gép szerepel az első helyen. Csaknem valamennyi egység önmaga, saját műhelyében végzi a javítást, karbantar­tást, kezdve a nagy teljesít­ményű földmunkagépektől a kézi kisgépekig. Ebben is előrelépést jelenthetne a szakosodás, ha minden egyes típusú gépnek lenne profil­gazdája a javításban, s itt ..gyógyítanák” a „beteg” ma­sinákat. Hogy mit jelenthet ez? Többek között azt, hogy a tartalékalkatrész csak ott és annyi lenne, amire szük­ség van, nem terhelné — esetleg évekig — más rak­tár készletét, ahol azzal a jelszóval szerezték be: „...még kellhet!” S pont ezen alkatrész hiánya miatt oly­kor a szomszédos építőipari vállalat gépei hónapokat áll­nak, mert nem jutnak hozzá az üzemeléshez nélkülözhe­Nem nehéz az iskolatáska, amely a Győri Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár új termékéből, a rax grabiol nevű műbőrből készül. A poliészter szövethordozó mű­bőrtípust a gyárban fejlesz­tették ki. Nagyüzemi gyár­tását most kezdték meg. Legfontosabb jó tulajdon­sága, hogy könnyű és lágy tetlen csapágyakhoz, szime- ringekhez, hogy csak á leg­apróbbakat említsem. De más előnye is van az ilyen szakosodásnak. Az előre programozott karbantartással növelhető a gépek élettarta­ma, a szerelők gyakorlata ré­vén a javítási, karbantartási idő számottevően csökken. Más. Néhány építőipari vállalatnál krónikus a mun­kaerőhiány. Olykor csak ázért tartanak 2-3 szakmun­kást, mert évente akad egy­két olyan munka, ahol szük­ség van rájuk. Csak egy pél­da: a KEVIÉP békési fő­építésvezetőségén három bá­dogos dolgozik, s amikor szakértelmükre éppen nincs szükség, egyéb tevékenység­gel foglalkoztatják. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál e szakmában vi­szont hiány mutatkozik, s itt bizony folyamatosan tud­nának nekik szakképzettsé­güknek megfelelő munkát adni. Egy dolgot viszont — sajnos — tudomásul kell venni: az a vállalat, amelyik valamilyen kurrens szakmá­val rendelkező munkást fog­lalkoztat, nem vállalja el a másik cég hasonló, kis mun­káját, sőt szabad kapacitá­sát is tagadja, félve a mun­káscsábítástól. Pedig a szak- és szerelőipar időszakos át­engedése is kölcsönös elő­nyökkel járhat. A közelmúltban Békéscsa­bán, az ÁÉV betongyárában megkezdték a próbaüzemet. Az új gyár nyolcféle minő­ségű beton előállítására ké­pes, óránként 72 köbméter anyag hagyhatja el a telepet a mixerkocsikban. Ismerve a megye építőipari vállalatai­nak, szövetkezeteinek beton- igényét, megállapítható: a betongyár 35 kilométeres körzetben képes kielégíteni az építkezéseken a tömeges betonigényeket. Ezáltal is többletenergia, pénz és nem utolsó sorban munkaerő sza­badulna fel. Hogyan? A központi betonkeverő­telepre érkezik az adalék- és a kötőanyag. Ezt egy helyen lehet tárolni, s nem mind­egyik felhasználóhelyen. Ez­által tárolóterek, szállítójár­művek szabadulnának fel, számottevően csökkenthető a szállítási veszteség, s nem utolsósorban azokon a helye­ken, ahol a betont úgymond „kisipari” módszerekkel több ember keveri, az építőipar egyéb területén foglalkoztat­ható — hasznosabban. Az előbbi és a már ko­rábban említettek megoldása nem egyszerű. Gyakorlatból ismert, hogy mindegyik vál­lalat a másikon akar meg­gazdagodni, nyerészkedni, számlázáskor úgymond még a szerelő, anyagbeszerző szü­letési évét is felszámolják. A példában említett beton is szabadáras termék. Ha a vál­lalatok partneri, kooperációs kapcsolatában a kölcsönös előnyök kerülnek előtérbe, az tisztességes munkával és számlázással párosul, akkor van létjogosultsága az ilyes­fajta együttműködésnek. Ez­által az együttműködésben részt vevő vállalatok, szövet­kezetek a rejtett tartalékok egész sorát hozhatják felszín­re, ami bizonyos fokú kivi­telezői kapacitásnövekedés­hez vezet. Szekeres András tapintású, de kopásálló, nem szakad és könnyen tisztítha­tó. Elsősorban iskolatáskák és utazótáskák készíthetők belőle. A különböző fazonú min­tatáskák a használatban jól beváltak, ezért mostantól nagyobb mennyiségben, többféle színben és mintával állítják elő a grabiolt. Könnyű táskák Füzesgyarmati gyümölcsök A kertészek három vagon szőlőtermésre számítanak. Szüre­telik a korai és késői érésű szőlőket, amelyet a megye la­kosságának ellátására értékesítenek. De a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben nemcsak szőlő terem A hűtőházban korszerű osztályozógép segíti a nők munká­ját. Az almát válogatják, csomagolják Eddig mintegy 400 vagonnal szüreteltek az Ízletes almák­ból. Tekintélyes része exportra kerül. Mostanáig mintegy 200 vagonnal szállítottak a Szovjetunióba és Csehszlová­kiába Fotó: Béla Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents