Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
O 1978. október 27., péntek NÉPÚJSÁG Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) új nemzedékek helyes történelmi tudatának, szocialista jellemének alakításában. A következő évek • egyik legfontosabb feladata, hogy figyelemmel kísérjük elképzeléseink gyakorlati megvalósulását, ellenőrizzük tankönyveink használhatóságát, segítsük a pedagógusok megújulási készségét az új feladatok megoldásában. Megkülönböztetett érdeklődéssel és figyelemmel követjük a magyar oktatásügy tartalmi korszerűsítésének egyik legnagyobb szabású vállalkozását, az új matematika tanterv érvényesítését. Nyolcévi tapasztalat alapján, legjobb meggyőződésünk szerint vezettük be az új matematika tantervet. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanulók többsége nagyobb kedvvel tanulja ezt a fontos tárgyat, gyorsabban fejlődik logikai gondolkodásuk, javult számolási készségük. A kötoktatás fejlesztése gyorsan változó korunkban, a társadalmi átalakulás és a tudományos-technikai haladás mai üteme mellett folyamatos feladat — mondotta Polinszky Károly a továbbiakban. — Nincs egyszer s mindenkorra adott, örökérvényűen ideális iskola- rendszer. Az az optimálisan korszerű iskola és iskola- rendszer, amely értékeit megtartva, rugalmasan tud igazodni ,az élet változó körülményeihez, a fejlett szocialista társadalom növekvő igényeihez. Ezt tartva szem előtt, 1972-ben azt az utat választottuk, hogy köznevelésünket az adott szervezeti keretek között fejlesszük, korszerűsítve az iskolák belső életét, javítva az oktatásnevelés tartalmát és módszerét. Meggyőződésem, hogy társadalmi és gazdasági lehetőségeink, demográfiai helyzetünk közepette a helyes utat választottuk. Pártunk programnyilatkozatával összhangban általánossá, majd teljessé kell tennünk a középfokú oktatást, végzettséget. Az egész iskolarendszernek eredményesebben kell csökkentenie a műveltségi színvonalban mutatkozó különbségeket, növelni az esélyeket minden rétegnél a közép- s a felsőfokon váló továbbtanuláshoz. A jövőben, a mindenkire nézve egységes általános képzés időtartama a maihoz képest minden bizonnyal emelkedni fog. Az alsó, a közép- és a ma napirenden nem szereplő felsőfokú oktatás együttes képzési ideje azonban nem nőhet. A szakemberek képzésében az iskolának a továbbiakban még- inkább a széles alapú szakmai képzést kell biztosítania; tartalmában, a képzési idő tekintetében differenciáltabbnak kell lennie. Az oktatás országos statisztikái számottevő fejlődést tükröznek. Ezek az átlagok azonban jelentős területi különbségeket takarnak. Vannak helyek, ahol a jelenlegi ötéves terv alatt alig épült tanterem, óvoda, s ahol az ellátottság romlott, vagy romlik. Számolnunk kell azzal is, hogy a következő három évben több mint százezerrel növekszik az óvodás korú gyermekek száma. Folyamatosan nő, s több, mint háromszázezerrel lesz • magasabb az altalános iskolába járó gyermekek létszáma, mint 1973/74-ben volt. Az általános iskolai tanulólétszám 1975-ben egymillió ötvenegyezer volt, 1980-ban várhatóan egymillió százötvenezer, 1985-ben egymillióháromszázezer körül lesz. Ugyanebben az időben mintegy kétszázezer új napközi otthonos- -helyről is gondoskodnunk kell. Pontosabban meg kell állapítanunk a helyi, a területi igényeket. A hatodik ötéves terv jóváhagyásakor figyelembe kell vennünk a tanulólétszám várható növekedését, és megfelelő menynyiségű és befogadóképességű tanterem építését kell megtervezni. Gyorsabb és rugalmasabb megoldásokat kell alkalmaznunk az iskolaépítésben. Kérünk és támogatunk minden olyan megoldást, amely elősegíti a megnövekedett létszámú iskolás korosztályok megfelelő körülmények közötti elhelyezését. A pedagógusok száma hazánkban az utóbbi tizenhárom év alatt a korábbinak mintegy harmadával nőtt. Ezzel a pedagógustársadalom a mai magyar értelmiség . legnagyobb foglalkozási csoportjává vált. Ennek ellenére ma is hiányoznak még óvónők, tanítók és tanárok. Nagy öröm és megnyugvás gyermekszerető, jövőbe is tekintő társadalmunk számára, hogy a pedagógusok döntő többsége nagy odaadással, lelkiismeretesen, szakszerűen, eredményesen dolgozik. Nem egyszer ők pótolják a család hiányzó gondoskodását. Törődnek a gyermekek testi és lelki egészségével, figyelik életük sorsdöntő és apró-cseprő eseményeit. Ugyanakkor nem mind a százharminc- ezer pedagógus adja egyformán tudásának, képességének legjavát. A szüntelenül növekvő követelmények, az új tantervek azonban valamennyi pedagógustól elvárják és parancsolóan követelik az elmélyültebb, tartalmasabb munkát. Követelik ismereteik állandó frissítését, nem egyszer gyökeres megújítását. Segítenünk kell valameny- nyiünknek, hogy a pedagóTisztelt Országgyűlés! Nagy fontosságú kérdés szerepel napirendünkön. Közoktatásunk helyzete és fejlesztése közvetlenül érint milliókat, s közvetve érinti egész népünket. Az iskola az a műhely, ahol a jövőt kovácsoljuk. Az oktatás ügyével foglalkozni kettős felelősség; a ma gyermekei a holnap felnőttéi, a róluk való gondoskodás a jövőre is ható cselekvésre kötelez. Megalapításának hatvanadik évfordulójához közeledő pártunkat küzdelmes útján mindvégig, akkor is, amikor léte forgott kockán, a jelenért és a jövőért érzett felelősség jellemezte. A napi tennivalók közepette is mindig szem előtt tartotta a jövőt, benne az ifjúság nevelésének ügyét. Ez a felelősség vezette akkor is, amikor a XI. kongresszuson programnyilatkozatában megfogalmazta a fejlett szocialista társadalom távlatait, felépítésében a mai és a holnapi ifjúság helyét, szerepét; s hangsúlyozta a felnövekvő nemzedék oktatásának, nevelésének össztársadalmi feladatát, fontosságát. Az alapvető társadalmi átalakulás, amelyben élünk, formálja az iskola arculatát, az oktatás, a nevelés pedig társadalmunk gazdasági és tudati fejlődésének egyre meghatározóbb tényezője. A fejlett szocialista társadalmat csak művelt, elméletileg és gyakorlatilag képzett. a korszerű világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolkodó és cselekvő, népüket, hazájukat szerető, más népeket becsülő, a társadalmi haladás eszméje iránt fogékony emberek tudják építeni és felépíteni. Olyan felnőttekké kell nevelnünk gyermekeinket, akik eligazodnak a világ dolgaiban, hűek társadalmi igazságunkhoz és rendünkhöz, ismerik kötelességeiket és jogaikat, helytállnak a munkában, személyes boldogulásukat a közösséget szolgálva akarják elérni. Azon munkálkodunk, hogy a fejlett szocialista társadalom iskoláját hozzuk létre. Társadalmunkat építő, fejlesztő munkánkkal a valaha gusok megfeleljenek ezeknek az új, nagyszerű követelményeknek. Szeretnénk elérni, hogy minden rátermett, hivatásszerető pedagógus jól érezze magát. Erre nagy befolyása van az iskolai, a nevelőtestületi demokrácia szociálist^ tartalmú fejlődésének, az iskolai alkotómunka lehetőségének, a nevelők és tanulók együttes sikerélményének. A pedagógusok életkörülményei az elmúlt tizenöt évben javultak. Anyagi helyzetükre természetesen továbbra is nagy gondot kell fordítanunk, de különösen meg kell becsülnünk, el kell ismernünk a jól dolgozókat, a többet vállalókat. Meg kell szabadítanunk a pedagógusokat a fölösleges, bürokratikus kötöttségektől, mindattól, ami indokolatlanul vonja el őket munkájuktól, iskolai feladataiktól. A minisztériumnak, a tanácsi szerveknek sokat kell tenniük mindezért. Az oktatásban a pedagó- gusoké a kulcsszerep, de a gyermeket nem csak ők nevelik. A' szülők természetes családi és társadalmi felelőssége senki másra, semmi másra át nem ruházható. Az iskola és a szülői ház kapcsolata hagyományosan jó, egyre elevenebb és hasznosabb, a legtöbb szülőt érdekli gyermekének előmenetele. A kapcsolat azonban még mélyebb és tartalmasabb lehetne. Jogosan várjuk egyrészt az iskolától, ,a családdal való együttműködés szüntelen javítását, másrészt a szülőktől az együttműködési készséget, a cselekvő egyetakarást. És ne feledjük: nevel az egész társadalom, a felnőttek teljes közösségének élete, munkája, közösségi gondolkodása, nem utolsósorban a család magatartása. Az iskolai nevelőmunkában eddig is támaszkodtunk, s a jövőben még inkább számítunk a társadalmi szervezetek, a gyermek- és ifjúsági szervezet, a Pedagógusok Szakszervezete segítségére, tevékeny közreműködésére. Az iskolai munka nehézsége és szépsége, hogy egyszerre cselekszünk a jelenért és a jövőért. A pedagógusok a tegnap szerzett és ma felfrissített tudással, a holnap, a jövő számára nevelnek embereket. Olyan embereket, akiknek tudásban, helytállásban többnek kell lenniük, mint a ma felnőtt emberének. Elsősorban ezért kell a társadalom egészének felelősen vállalnia az oktatás általános fejlesztését — mondotta befejezésül Polinszky Károly, s kérte: az országgyűlés fogadja el beszámolóját. A beszámoló vitájában felszólalt: Salamon Hugóné (Komárom m., 3. vk.), Varga Zsigmond (Békés m., 11. vk.) — felszólalását lapunk 3. oldalán közöljük —, Palásti Józsefné (Borsod m., 18. Vk.), Barát Endre (Pest m., 29. vk.), Kelemenné, Balogh Katalin (Szabol cs-Szat- már m., 8. vk.), Káli Ferenc (Fejér m., 13. vk.). Ezt követően Győri Imre (Csongrád m., 13. vk.), az MSZMP Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. csak álomképnek tűnő, igazi emberi egyenlőség elvének megvalósításán dolgozunk. E folyamatban lényeges szerepe van az iskolának. Éppen ezért szocialista oktatáspolitikánknak egyik fontos feladata az iskoláztatás feltételeiben levő különbségek csökkentése, a sikeres iskolai pályafutással az egyenlőbb esélyek megteremtése. Sokat tettünk már e különbségek csökkentéséért. Mind eredményesebb iskolai és társadalmi akciók bontakoztak és bontakoznak ki, de az iskola a hátrányok mérséklésében még nem tudja szerepét a kívánt mértékben betölteni. Pártunk programnyilatkozata megfogalmazta; hazánkban tegyük általánossá a középfokú oktatást. Ezt a célt mennyiségi szempontból lényegében elértük. Az általános iskolát végzetteknek 93 százaléka hazánkban tovább tanul. A tartalmi cél megvalósításához elsősorban a szakmunkásképzés általános és szakmai színvonalát kell emelnünk. Elindultunk ezen az úton. De még sok a teendőnk annak érdekében, hogy ez az iskolatípus megközelítse a jelenleg is tovább fejlődő középiskolák színvonalát. Társadalompolitikai céljainkat, így az oktató-nevelőmunka fejlesztését is, természetesen mindig a konkrét körülmények mérlegelésével, a rendelkezésre álló feltételek között kell megvalósítani. Lehetnek időszakok — mint jelenleg is —, amikor bonyolultabbak gazdasági viszonyaink és ugyanakkor növekvő létszámú korosztályok iskoláztatásáról kell gondoskodnunk. Ilyen körülmények között az iskolai anyagi-technikai feltételek megteremtésében csak mérsékeltebb ütemben tudunk előrehaladni, mint ahogy szükséges lenne, mint ahogy szeretnénk. Elveink, céljaink azonban változatlanok, a mai feltételek mellett, de a holnapi igényeket is figyelembe véve kell munkálkodnunk. Az előzetesen megküldött jelentés és az oktatási miniszter elvtárs expozéja ösz- szegezi azokat az eredményeket, amelyeket közoktatásunk elért. Tárgyilagos képet ad arról, hogy iskoláink miként felelnek meg a mai és a holnapi követelményeknek. Az iskolák munkája, fejlesztése mindinkább társadalmi üggyé válik. Ez segíti az oktatási rendszer egészét áfogó korszerűsítési folyamat kibontakoztatását, megteremti a fejlődés jobb feltételeit. Tanintézeteink társadalmi kapcsolatai erősödnek. Ennek mind az iskola, mind a társadalom szempontjából nagy jelentősége van. Az együttműködés az iskolának azért hasznos, mert a valóság kérdéseit segíti közvetíteni a nevelőmunka számára, mert közelebb viszi a képzést a gyakorlathoz. Iskoláink sokféle konkrét segítséget is kapnak az üzemektől, intézményektől, Szocialista brigádoktól. Tudnunk kell, hogy ez a támogatás nem egyoldalú, aki az iskolát támogatja, az az egész társadalom, s benne saját érdekeit is szolgálja, mert hozzájárul ahhoz, hogy jól képzett, felkészült, művelt fiatalok kerüljenek ki az iskola padjaiból. A Központi Bizottság 1972. évi határozata állást foglalt abban, hogyan igazodjék iskolarendszerünk a társadalmi, a tudományos-technikai fejlődés követelményeihez, a felgyorsult folyamatokhoz, hogyan teljesítse még jobban társadalmi feladatait. A régi iskola nem követett el különösebb hibát, amikor befejezett tudást nyújtott. Diákjait nem kellett felkészítenie arra, hogy tudásukat életük, munkásságuk során rendszeresen megújítsák, hiszen a tudomány, a társadalom egy-egy emberöltő alatt nem, vagy csak alig változott. Korunkban le kell mondanunk a befejezett tudás ábrándjáról. Aki az életben, a munkában helyt akar állni, annak az iskolában elsajátított ismereteket folyamatosan tovább kell fejlesztenie és rendszeresen meg kell újítania. Egyetértünk az oktatási miniszter elvtárssal abban, hogy iskolarendszerünkben megvan a tartalmi munka fejlesztésének lehetősége. Az iskolarendszer továbbfejlesztésének vizsgálata, távlatának megtervezése fontos, elvégzendő feladat. Most és a közeljövőben azonban nem szervezeti változtatásokban kell előrehaladásunk feltételeit keresni, hanem a tartalmi megújulásban, a módszerek fejlesztésében, a legjobb pedagógiai tapasztalatok elterjesztésében. Ezekkel is tehetünk még további lépéseket előre a minél jobb feltételek általánossá tételében, az oktatás, nevelés színvonalának jelentős emelésében, a nehezebb körülmények között élő, a hátrányos helyzetű gyermekek tanulmányi munkájának segítésében, az egyenlőtlenségek csökkentésében. Sokat várunk az új tantervektől, tankönyvektől, joggal remélhetjük, hogy azok a korszerűbb, színvonalasabb munka alapjai lesznek. A tartalmi korszerűsítést széles körű, helyenként éles viták kísérték. Ezek során egyesek a természettudományos, mások pedig a humán ismeretek arányát szerették volna növelni a tananyagon belül, egymás rovására. Az oktatáspolitika nem állíthatja egymással szemben a művelődési anyag e két nagy területét. A megfelelő arányokat tudatosan kell kialakítani. A tananyagnak egyszerre kell kielégítenie a humán és a természettudományos műveltség igényeit. Ez nem valamiféle arany középút, hanem a szocialista ember és szakember képzésének követelménye. A szakképzésben a széles alapok elsajátítására kell törekedni. Az iskolának az alapozás, a tovább építhető, tovább fejleszthető ismeretek nyújtása a feladata. A szakmunkásképzésben és a szakképzés más területén is az a cél, hogy a szakma általános alapjait sajátítsák el a tanulók, s ezek birtokában eredményesen kezdhessék el életpályájukat. A helyi igényeknek megfelelő speciális és változó szakmai ismeretek, az adott gépek kezelése, a konkrét munkafogások csakis a munkahelyen sajátíthatók el, erről a munkahelynek kell gondoskodnia. Vannak ígéretes példák az iskolai és az üzemi képzés helyes tartalmi és szervezeti összehangolására. De még sok a tennivaló, csak az első lépéseknél tartunk. Az oktató-, nevelőmunka elhatározott tantalmi korszerűsítése hosszabb folyamat, az eddig elvégzett munka alapvetően eredményes, a jövőre nézve biztató. Helyes az Oktatási Minisztériumnak az a törekvése, hogy e feladat megoldását — a tapasztalatokat hasznosítva — oly módon kívánja folytatni, hogy jobban bevonja a munkába a szakembereket, a gyakorló pedagógusokat, szervezettebben figyelembe veszi véleményüket, tanácsaikat, gondoskodik a legjobb pedagógiai módszerek elterjesztéséről, a pedagógusképzés és -továbbképzés fejlesztéséről. Tisztelt Országgyűlés! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy miközben átfogó tartalmi korszerűsítést valósítunk meg, továbbra is alapkérdés az általános iskola nyolc osztályának eredményes elvégzése. Figyelemre méltó eredmény, hogy tizenhat éves 'koráig ma már az egyes korosztályok több mint 90 százaléka elvégzi az általános iskolát. Bennünket mégis a lemaradók nyugtalanítanak és az, hogy 14 éves korig a tanulóknak 18 százaléka nem fejezi be a nyolcadik osztályt. A tankötelezettség teljesítésére, az eredményesség javítására a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordítani. Ebben mindenkinek van teendője. Az iskoláknak az alapvető ismeretekre, jobb módszerekkel, meg kell tanítaniuk a gyengébben induló, hátrányos helyzetű tanulókat is, biztosítva azt, hogy sikeresen végezhessék el a tanulmányaikat. A tanácsok, a társadalmi szervek, a munkahelyi kollektívák ösztönözzék és segítsék az érintett családokat, hogy törődjenek jobban gyermekeik tanulásával, jövőjével. Az oktató- és nevelőmun- ka minőségi fejlesztése mellett a következő években — ahogyan arról a miniszteri expozé szólt — örvendetesen növekvő mennyiségi igényeket 'kell kielégítenünk. Politikai felelősségünk, hogy megfelelően gondoskodjunk a megnövekedett korosztályok képzéséről. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén, amikor az építőipar helyzetével, valamint a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervével foglalkozott, állást foglalt abban is, hogy a kapcsolódó létesítmények, közöttük az iskolák, a lakásokkal egy időben épüljenek fel. Az új otthon örömével rendszerint együttjáró óvodai, iskolai gondok megoldását ezzel jelentősen segíthetjük. Az új nemzedék nevelése, felkészítése az egész társadalom ügye. Ebből a fontos munkából a társadalom minden tagjának, minden intézményének, az iskolának, a családnak ki kell vennie a részét, el kell látnia a feladatát. A szocialista iskola: nevelő iskola. Nevelési céljaink társadalmi eszményeinkben gyökereznek. Az iskola munkájának középpontjában a személyiség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, színesek, kiteljesüit emberi életre képesek. Az oktató-, nevelőmunka akkor eredményes, ha önnevelésre, sokoldalú közművelődésre készít fel. Helytelen az olyan felfogás, amely elválasztja az oktatást és a nevelést, mintegy azt sugallva, hogy van külön oktató- és külön nevelőmunka, vannak „oktató tantárgyak” és vannak „nevelő tantárgyak”. A nevelésben minden tantárgynak, minden pedagógusnak megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe. A nevelés ugyanakkor személyes feladat is, amelynek megvalósításában tág tere és nagy lehetősége van a pedagógus személyiségének. A jó pedagógus nemcsak jó oktató, hanem mint nevelő, mint ember egész életre szóló példakép. Valljuk, hogy a család felelőssége a gyermeknevelésben nem változik. A család jelenti a legközvetlenebb gondoskodást, a biztonságérzetet, a védelmet, azt a meghitt közösséget, amelynek nevelő hatását nem nélkülözheti a gyermek, s amely nélkül az iskola sem oldhatja meg eredményesen a feladatait. Társadalmunk sokat vállal a gyermeknevelés gondjaiból, de a sokrétű gondoskodás sem helyettesítheti a szülői házat. Megértjük, hogy a szülők rendszerint elfoglaltak, a családi együttlét ideje szűkre szabott. Nem értünk egyet azonban az olyan szü(Folytatás a 3. oldalon) Győri Imre beszéde
