Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÛJSÀG 0 MEGYEI PARTBIZOíTSÚG ÉS fl MEGYEI TflNáCS LAPJA 1918. OKTÓBER 27., PÉNTEK Ára: 80 fillér XXXIII. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor a Parla­mentben megkezdte munkáját az országgyű­lés őszi ülésszaka. Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, Áczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Hu­szár István és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott voltak a Központi Bizottság titkárai, a Miniszterta­nács tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke nyitotta meg. Bejelentette, hogy az Or­szágos Választási Elnökség benyújtotta az időközi választásról szóló jelentést, majd — miután a jelentéssel a képviselők is megis­merkedtek — tájékoztatta az országgyűlést: a jogi-igazgatási és igazságügyi bizottság a választási jegyzőkönyv alapján megvizsgálta a Bács-Kiskuin megye 14. számú választóke­rületében megválasztott dr. Mátyus Gábor, a Békés megye 10. számú választókerületében megválasztott Mészáros István, a Borsod megye 13. választókerületében megválasz­tott Herezeg Károly és a főváros 2. számú választókerületében megválasztott Szurdi István országgyűlési képviselő megbízóleve­lét. A bizottság megállapította, hogy a tör­vényben előírt feltételeknek mindenben megfelelnek, ezért a képviselők igazolását ja­vasolja az országgyűlésnek. Az indítványnak megfelelően az országgyűlés az újonnan vá­lasztott képviselőket igazoltnak jelentette ki. Az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentést, majd elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: O Az oktatási miniszter beszámolója a közoktatás helyzetéről; O A közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolója a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról, és továbbfejlesz­tésének főbb irányairól; Interpellációk. Az elfogadott napirendnek megfelelően az országgyűlés elnöke dr. Polinszky Károly ok­tatási miniszternek adta meg a szót. Polinszky Károly beszámolója * — Közoktatásunkban is fontos változásoknak voltunk és vagyunk tanúi, cselekvő résztvevői — kezdte beszá­molóját a miniszter. — Szá­munkra elsőként azok a vál­tozások a szembetűnőek, amelyek a szocialista élet­mód kibontakoztatását, ter­jedését jelzik, hiszen ennek a gazdagodó folyamatnak közvetlen részese és alakító­ja az oktatás is. Szocializ­must építő társadalmunk nagyszerű alkotások sorát hozta és hozza létre. Ezek közül számunkra a legfonto­sabb: a szocialista társadal­mat építő ember személyisé­gének gazdagodása. Az oktatáspolitika, amely­nek törekvéseit megerősítette a párt programnyilatkozata is, elsődleges feladatának te­kintette és tekinti az isko­láztatási, a tanulási, a mű­velődési esélyek alkotmányo­san is előírt egyenlőségének biztosítását. Az iskola, az oktatásügy sokat tehet a mind egyenlőbb esélyek meg­teremtéséért, ellensúlyozva a tanulók családi-társadalmi körülményeiből fakadó hát­rányokat. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy céljainkat fokozatosan, hosszabb távon, egész társadalmi fejlődésünk eredményeként érhetjük el. Közoktatásügyünk állapo­tát és fejlődését nem kis mértékben befolyásolta és befolyásolja az ország de­mográfiai helyzete, . elsősor­ban az iskolás korú korosz­tályok létszámánajr hullám­zása. Kormányzatunk népe­sedéspolitikai intézkedései­nek hatására az óvodába és az iskolába lépő 'korosztá­lyok létszáma újból örvende­tesen növekszik, és ez átme­netileg sűríti az iskolák ten­nivalóit, űf erőfeszítésekre késztet az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek fej­lesztésében. Egyes országré­szekben iskoláztatási gondo­kat okoz a lakosság mozgása a faluról a városba, a váro­sokon belül az új lakótele­pekre. Iskolahálózatunkat az eddigieknél lendületesebben, de nagyon átgondoltan, ész­szerűen kell fejlesztenünk. 1965-ben az óvodás korúak 47 százalékát, ma a 83 szá­zalékát fogadják be ezek az intézmények. Ez nemzetközi összehasonlításban is kiemel­kedő eredmény. Tudjuk azonban azt is, hogy ezt a haladást a munkaerőhiány, a nők foglalkoztatása iránti nagyobb igény is ösztönözte. Sokat segített az a felelős­ségtudat és példa nélküli tár­sadalmi összefogás, melynek az utóbbi években voltunk tanúi, például az óvodaháló­zat fejlesztésének terén. Az akarjuk, hogy köny- nyebb legyen az óvodából az iskolába való átmenet, az is­kolai munka, a tanulás meg­kezdése. Az általános iskola fejlesz­tését, az oktatás minőségé­nek emelését, a nevelés szo­cialista tartalmú gazdagítá­sát kiemelt feladatunknak te­kintettük. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy mind kevesebben bukjanak meg az első osztályban, csökkenjen az alsó tagozatos tanévvesz­tés. Joggal keltett aggodal­mat néhány évvel ezelőtt az a tény, hogy minden száz el­sős kisdiák közül tíz-tizenegy ismételt évet. Ma már felénél is kevesebbre csökkent az el­sős tanéwesztők aránya. Ar­ra törekszünk, hogy megfe­lelő nevelési, oktatási mód­szerek alkalmazásával az el­ső osztályban gyakorlatilag teljesen megszűnjön a bukás, anélkül, hogy engedménye­ket tennénk a követelmé­nyek, a színvonal rovására. Ez utóbbit azért hangsúlyo­zom, mert vannak jelei a liberalizmusnak. Nincs szük­ségünk látszateredményekre. Egyedül azt az utat, felfo­gást tartjuk követendőnek, elfogadhatónak, amely abból indul ki: az alapismeretekre meg kell tanítani minden gyermeket. Magyarországon ma, a tan­kötelezettség ideje alatt — tehát tizenhat éves korig egy-egy korosztálynak 93 százaléka fejezi be az álta­lános iskolát. Tanévvesztés nélkül a tanulók 82 százalé­ka halad végig a nyolc osz­tályon. Mégis elégedetlenek vagyunk, mert aggaszt ben­nünket minden egyes gyer­mek, minden elmaradó sor­sa. Az általános iskolai ok­tatás teljessé tétele össze­hangolt társadalmi erőfeszí­téseket követel. Kiemelten kell foglalkoz­nunk azoknak a cigánygyer­mekeknek oktatásával, neve­lésével, akik erre rászorul­nak. Bátorítjuk azokat, akik olyan sajátos eszközöket, módszereket, lehetőségeket keresnek, amelyek a koráb­biaknál jobb esélyeket te­remtenek általános fejlődé­sükhöz, társadalmi beillesz­kedésükhöz. — A középfokú oktatás­ban — folytatta Polinszky Károly — nőtt a résztvevők száma és aránya. 1965-ben az általános iskolát végzettek 83 százaléka tanult tovább. Má­ra ez az arány 93 százalékra emelkedett. Jelenleg egy-egy korosztály átlagosan több mint tíz tanévet tanul isko­larendszerünkben. A középfokon továbbtanu­lók fele szakmunkásképző is­kolába jár. Az elmúlt idő­szakban arra törekedtünk, hogy ezt az intézménytípust a korábbinál szervesebben illesszük a középfokú okta­tás rendszerébe. 1977-től kezdtük el az új közismereti tantervek bevezetését. Ezek minden szakmunkástanuló számára — szakmáktól füg­getlenül — az általános is­kola tananyagával összehan­golt, egységes műveltségi anyagot tartalmaznak. A tan­tervek és az új tankönyvek a korábbinál színvonalasabb magyar-, történelem-, mate­matikatanításra, általános képzésre adnak lehetőséget. A szakmai tárgyak tanter­veinek, tankönyveinek kor­szerűsítése is befejeződött. Kialakítottuk a szakmunká­sok hároméves szakközépis­koláját is. Oktatáspolitikai céljaink­nak megfelelően emelkedett a szakközépiskolákba jelent­kezők száma, s az itt tanu­lók aránya ma már megkö­zelíti a középfokon tovább­tanulók egyharmadát. Az ipari és a mezőgazdasági szakközépiskolák többsége új képzési cél alapján dolgozik. Tanulói négy év után érett­ségizett szakmunkások lesz­nek. Ez év őszén vezettük be az új képzési célnak meg­felelő tanterveket. Az új tantervekkel összefüggésben módosítani kell egyetemi, fő­iskolai felvételi vizsgáinkat, hogy mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgákon az ed­diginél jobban figyelembe vegyük: a jelentkező szak- középiskolát, vagy gimnáziu­mot végzett-e. Az a célunk, hogy arányos munkamegosztást teremt­sünk a szakmunkásképzők és a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák között. Ez azt jelenti, hogy a jövőben, a szakközépiskolai keretek­ben azokr,a a szakmákra ké­szítjük fel a tanulókat, ame­lyek nagyobb elméleti meg­alapozást kívánnak. A gimnáziumi képzés fő céljai nem változtak, s a tantervi munkálatok, ame­lyeket az elmúlt években a tartalmi korszerűsítés érde­kében folytattunk, e célok eredményesebb elérését hiva­tottak biztosítani. 1979 őszé­től a gimnáziumok első osz­tályaiban szintén új tanter­vek szerint kezdődik ,a taní­tás. A tanulmányok utolsó két évében belépő fakultatív oktatással erősíteni kívánjuk a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítést. Módot nyújtunk arra is, hogy a to­vább nem tanulók munkába állását jobban segítsük, anél­kül, hogy a gimnázium át­vállalná a szakmai iskolák feladatát. Minden iskolatípusban megkezdtük vagy előkészítet­tük az új oktatási-nevelési tervek bevezetését. Lényegé­ben megtartva a társadalmi és természettudományi isme­reteket adó tantárgyak ará­nyát. Tudatosan törekedtünk arra, hogy a különböző tan­tárgyakhoz kötődő oktatás és nevelés minél jobban szol­gálja a fiatalok szocialista állampolgárrá, közéleti em­berré való nevelését, erősít­se az internacionalizmusba ágyazott hazaszeretetüket. Minden iskolatípusban kü­lön gondot fordítunk a ma­gyar nyelv és irodalom, a történelem oktatására, hi­szen ezeknek semmi mással nem pótolható szerepük, je­lentőségük van a felnövekvő (Folytatás a 2. oldalon) A csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezetben hatszázhatvan hektárról aratják a rizst. A terület kétharmad részéről vető­magrizst takarítanak be. A képen: lánctalpas kombájnokkal aratnak a rizsföldön (MTI-fotó, Ilovszky Béla felvétele — KS) Lázár György Moszkvába utazott Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnö­ke, Alekszej Kasziginnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Szovjetunió minisz­tertanácsa elnökének meg­hívására csütörtökön Moszkvába utazott. Kísére­tében van Huszár István, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Tervhiva­tal elnöke, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titká­ra és Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a magyar—szövet gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tagozatának elnöke. A látogatás során meg­beszéléseket folytatnak a 'két ország közötti sokoldalú együttműködés időszerű kér­déseiről, fejlesztésének fel­adatairól. A kormány elnökét a Fe­rihegyi repülőtéren Aczél György, a Politikai Bizott­ság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Fri­gyes külügyminiszter, Vár- konyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke és Varga József, a Miniszterta­nács titkárságának vezető­je búcsúztatta. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szov­jetunió budapesti nagyköve­te. Napirenden az üzemi demokrácia fejlesztése Csütörtökön, Békéscsabán együttes ülést tartott ,a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöksége és a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A tanácskozáson az üzemi de­mokrácia fejlesztésével kap­csolatos, közelmúltban befe­jeződött NEB-vizsgálat ta­pasztalatait értékelték. A vizsgálatot végzők arról tá­jékozódtak, milyen hatást váltott ki a Minisztertanács és a SZOT 1018/1977. (V. 7.) számú határozata a vállalati üzemi demokrácia fórumai­nak tartalmi munkájában, melyek azok a nehézségek, amelyek akadályozták a ha­tározat végrehajtását. A felmérést 13 megyei vál­lalatnál folytatták. A vizsgá­ló csoportok tagjai mintegy 750 dolgozót kérdeztek meg, 200 munkással, alkalmazottal beszélgettek, a NEB megálla­pításait, hat vállalatnál an- kéton vitatták meg. A fel­mérés során kiderült, hogy a dolgozók többsége ismeri a termelés napi és rövidtávú mennyiségi és minőségi fel­adatait, de részvételük ará­nya, aktivitása a fórumokon már igen nagy eltérést mu­tat. A munkások aktivitása nem utolsósorban a fóru­mok helyes működtetésén, szabályozásán, a tájékoztatás színvonalán múlik. Ma még a gazdasági vezetők nagyré­sze nem ismerte fel a SZOT és a Minisztertanács határo­zatának jelentőségét, s az üzemi demokráciában rejlő lehetőségeket. Ezt bizonyítja, hogy nem egy esetben for­mális az előkészítés, a lebo­nyolítás. Elmarad a várt vi­ta, nincsenek javaslatok, mert az üzem termeléséről és egyéb tevékenységéről szó­ló jelentéseket későn ismerik meg a munkások, s ha még­is időben kézhez kapják csak ritkán szólnak konkrét ten­nivalókról. Bénítóan hat az aktivitásra, ha a dolgozók azt veszik észre, kérdéseikre nem vagy csak késve kapnak választ, ha a javaslataikat nem követik érdemi intézke­dések. A megkérdezett dol­gozók 29 százaléka hiányol­ta ezeket az intézkedéseket. A határozat megjelenése után néhány vállalatnál a szakszervezeti és a gazdasági vezetés együttműködött a szabályozás kialakításában. Ebben a munkában meg­növekedett a bizalmiak sze­repe. A megkérdezettek csaknem 30 százaléka nyilat­kozott azonban úgy, hogy a bizalmi néha, 12 százaléka szerint pedig nem képviseli érdekeit. A vizsgálat szerint a bizalmiak nem élnek ke’- lően egyetértési képviseleti, véleményezési, javaslattételi, ellenőrzési jogaikkal. A jö­vőben ezért nagyobb figyel­met kell fordítani kiválasztá­sukra, képzésükre. A NEB vizsgálati anyagá­nak tapasztalatait megküldi a vállalatok felügyeleti szer­veinek, az érintett üzemek­nek, s egy év múltán utó- vizsgálatot tart. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége az üzemi demokrácia fejleszté­séről szóló anyag megvitatá­sát követően a szakszerveze­tek a termeléssel és a ter­mékszerkezet átalakításával összefüggő feladatairól tár­gyalt. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents