Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
1978. október 26., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Nincs bezárva a Kakas Nézzünk utána — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében Orosz Sándorné békéscsabai lakos —, hogy miért záródott be a déli egyéni ebédelőfizetők előtt a Kakas étterem ajtaja. A környék lakói megszerették a Kakas főztjét, s nagy köny- nyebbség volt a kész ételt hazavinni, tálalni. Október közepétől nem fogadtak el ebédelőfizetést a közkedvelt étteremben. A levél nyomán felkerestük az illetékes szervek vezetőit. A válaszokból idézünk: Zsótér István, a Kakas étterem helyettes vezetője : Igaz, hogy naponta 80—100 egyéni ebédedőfizetőt szolgáltunk ki. De több vállalat felkeresett bennünket azzal, hogy vállaljunk munkahelyi étkeztetésit. A dolgozók fél óra ebédszünetben nem tudnak a munkafegyelem megsértése nélkül eljárni ebédelni. A vállalatok saját edényeikben maguk viszik el a háromfogásos ételt. Ugyancsak vállaltuk , az 1. és 10. számú általános iskolából 120 diák étkeztetését. A gyerekek szervezetten, felügyelettel érkeznek. Úgy gondoltuk, hogy a gyesen levő kismama és a nyugdíjas jobban ráér ebéd után járni. De arról szó sincs, hogy bezártuk volna előttük az ajtót. Tudjuk, hogy sok kispénzű nyugdíjas hordta az ebédet. Az intézkedéssel egy időben olcsóbb ételék készítésére is berendezkedtünk. Így bárki ösz- saeválogathatja étlapról a menüt 10—15 forintos árban. Szívesen ételhordójába rakjuk és hazaviheti, de egyéni előfizetést nem tudunk elfogadni. A konyhánk kapacitása maximálisan ki van használva. Szabó György, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ elnöke: A Kakas vezetői nem egyedül döntöttek. Alaposan meghánytuk-vetettük a dolgot, hiszen a vállalatok és az iskolák kérését nagyon indokoltnak találtuk. A jelenleginél jóval több munkahelyi étkeztetést adhatnánk, ha nagyobb lenne a konyhakapacitás. Mi megértjük az egyéni előfizetők gondját is, hiszen általában a lakosságot szolgáljuk. A szövetkezet vezetősége keresi a megoldást arra, hogy mielőbb bővíthesse a Kakas étterem konyháját. Öregszünk-e? A rádió egyik műsorában 70—80 éves bácsikat, néniket kérdez, hogy mikor kezdődik az öregség — írja Nagy Sándor tanár. — Erre a kényes kérdésre ő sem tud választ adni, de egyet tud: a minap úttörők keresték fel, hogy meséljen a párt történetéről, az elmúlt évtizedek gondjairól, harcairól. Ekkor jutott eszébe; hogy elröpült az a 30 év, amit mint párttag tevékenykedett. „.. .A három úttörő kérdezett, én válaszoltam. Egy történelmi korszak bontakozott ki mind a négyünk előtt tele gonddal, harcaal, értelemmel és értelmetlenséggel. .. Ez lenne az öregedés jele, amikor veteránként keresik fel az embert? Ez, vagy nem ez, nem fontos. Egy a lényeg: továbbadni életünket, akkor az öregedés nem jön el soha.. Az iskolás gyermekek érdekében kérjük... A szülők nevében fogott tollat dr. Pethő Attila békéscsabai lakos, aki arra hívja fed a szerkesztőség figyelmét, hogy Békéscsabán, a Jókai utcai helyi autóbusz-megállóhelyet a Volán áthelyezte az OFOTÉRT elé. Tekintettel arra, hogy az 1. számú általános iskolából számos kisdiák ezen az útvonalon közlekedik, nem leA munkásör visszaadta bizalmamat Békéscsabáról Nyíregyházára került nyugdíjas — vendégségben lévén — arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy egy verőfényes, szép, októberi napon Békéscsabán a város központjában az új épületeket csodálta. Arra lett figyelmes, hogy fényes nappal a feleségét ütlegeli egy férfi a nyílt utcán. Az asszony szoknyájába egy sikoltozó kisgyermek kapaszkodott. Az eset mellett közömbösen haladtak el az emberek, közöttük több jó erőben levő férfi. Végül mégis csak jött egy középkorú férfi a feleségével, aki bátran és merészen igazoltatta az izgága férjet. Helyes cselekedetének bizonyítására tanúkat is „szerzett” a járókelők közül. ... Mint megtudtam, az intézkedő férfi munkásőr. Amint a járókelők mondották, régi volános, érti a dolgát. Én mindenesetre köszönöm, hogy a munkásőr visz- szaadta az emberekbe vetett bizalmamat — írja Majoros Bálint nyíregyházi lakos. Válaszolnak az illetékesek A Békés megyei Népújságban 1978. október 12-én megjelent ifj. Kovács Jó- zsefné panaszos levele, melyben kérdezi, hogy a bedolgozó munkája nem olyan érték? „Szövetkezetünkéi nagyobb létszámban bedolgozók vannak. A munkájukat becsüljük, nem teszünk különbséget bedolgozó, vagy üzemi munkás között. A törvények azonban ránk is vonatkoznak. Az 5/1969. (I. 28.) kormányrendelet, valamint a 28/1973. (X. 18.) Mt. rendelete alapján és számos más határozat figyelembevétele alapján a bedolgozónak nem jár gyermekgondozási segély. Sajnáljuk, írja Farkas Pál, a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke • • * „NEM EZT VÁRTUK” című panaszos levélre — amelyben csehszlovák vendégek a gyulai Park étterem kiszolgálását bírálták — a Park étterem vezetőitől érkezett válasz. Csatoltak egy megrendelőt is, mely szerint visszaigazolták egy csehszlovák turistacsoportnak az étkezést, a konkrét időmeghatározással. A Park étterem vezetői úgy vélik: minden időben megkapták a vendégek a befizetett pénz ellenértékét, udvariatlanságról pedig szó sem lehetett. Sajnos, a vendégek hetekkel ezelőtt voltak Gyulán. Nem is abban az időpontban, amelyet a mellékelt számla szerint visszaigazolt. Ilyen távlatból nehéz volna megállapítani: mi az igazság. Egy tény: a híres magyaros vendéglátás minden szervtől maximális kiszolgálást követel hazai és külföldi vendégek számára egyaránt. hetne-e a megállót a Tanácsköztársaság úti óvoda elé helyezni — kérdi levélíróink a szülök nevében. — A kisgyermek ugyanis nem olvassa el a táblát, amely szerint „Gyalogos forgalom a túloldalon”, ö oda iparkodik, amely megálló az iskolához legközelebb esik. Mivel az utóbbi időben megszaporodott a gyermekbalesetek száma, helyes volna, ha az illetékesek a legrövidebb időn belül intézkednének az autóbusz-megállóhelyet illetően. A nagyarányú építkezés miatt bizony szükségszerű alkalomadtán a buszmegálló áthelyezése, de mindenkor legyünk tekintettel a gyerekekre. Szerkesztői üzenetek Őré Ferenc, Doboz. November 7. u. 1. szám. Levelét kivizsgálás céljából át- küldtük a Békés megyei Tanács építési-közlekedési osztályára. Domokos Józsefné, Gyula, Dénes-major, Gorkij u. 7. szám. Levelét kivizsgálás céljából elküldtük az illetékes felsőbb szervekhez. Kérjük, figyelje a Szerkesszen velünk rovatot, amint lehet, e helyen válaszolunk kérdésére. Sinka Pál, Békéscsaba. Levelét kivizsgálás céljából elküldtük a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójának. Vágási Istvánné, Doboz. Levelével felkerestük a GELKA-szervizt és a következő választ kaptuk: az utóbbi időben az átlagnál több tv-készülék romlott el Dobozon, ráadásul beteg volt az ott dolgozó szerelő. Jelenleg ketten dolgoznak Dobozon, még e héten minden restanciát feldolgoznak. Szíves türelmüket kérik. Békéscsaba, Corvin, Ábra- hámfi és Botyánszki Mátyás utcai lakók jogos sérelmét tartalmazó levelét elküldtük — kivizsgálás céljából — a békéscsabai Városi Tanács építési, közlekedési osztályához. Imre Lajos, Gyoma. Észrevételét köszönjük és közreadjuk. Gyomán annakidején nagy örömmel fogadták, hogy helyben lehet szemüveget rendelni. Most azonban csak szemorvoshoz mehetnék, a receptet felírja, de kiváltani csak Békéscsabán lehet, ami főleg-' a kispénzű nyugdíjasokat érzékenyen érinti. Csapó László, Békés. A szerkesztőséghez küldött levelét kivizsgálás céljából elküldtük a békési Városi Tanács illetékes osztályára. id. Mézes Pál, Lökösháza. A levélben említett 100 kiló rozsvetőmagért mi is feltárcsáztuk a fél országot. Sajnos, sehol nem kaptunk bíztató választ. Javasoljuk, hogy más évben már júliusban jelentse be igényét a Vetőmagtermeltető- és Ellátó Vállalathoz, így mindenképp idejében megkapja a kívánt vetőmagot. Űket nem zavarja a „Megállni tilos” tábla A KRESZ-tábla és a közlekedésbiztonság nagyobb körültekintést követel a parkírozásnál is Beküldte: Demény Gyula MIT MOND A JOGSZABÁLY? Horváth Antal, Orosháza: Azt kérdi levelében, mi számít bele a munkaviszonyban töltött időbe. Ugyanis 25 évet iparban és öt évet mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozott. Mikor a 25 éves jubileumi jutalmat kérte, azt a választ kapta, hogy egy évet még várnia kell. A 25 éves (de ugyanígy a 40, illetve az 50 éves) jubileumi jutalom a munkaviszonyban töltött évek után kötelezően jár. Ez azt jelenti, hogy a jubileumi jutalom a feltételek fennállása esetén a dolgozót megillető olyan járandóság, melyet a munkabérhez hasonlóan külön kérelem nélkül ki kell fizetni. A vállalat nem határozhat arról, hogy a dolgozó egyébként érdemes-e a jutalomra vagy sem. Figyelembe kell venni azonban azt a feltételt is, hogy a dolgozó ne álljon az elbocsátás fegyelmi büntetés hatálya, illetőleg az e büntetéssel azonos következményű munkaviszony megszüntetés kihatása alatt, mivel ebben az esetben a dolgozó megelőző munkaviszonyait a fegyelmi büntetés, illetőleg a munkaviszony megszüntetését követő három évig nem lehet figyelembe venni. Tekintetbe kell venni azt is, különösen akkor, ha a társadalombiztosítási szervek által megállapított szolgálati idő alapján igényel jubileumi jutalmat, hogy a munkajog szabályai szerint a munkaviszonyban töltött idő nem minden esetben azonos azzal az idővel, amelyet a nyugdíjjogosultság szempontjából szolgálati időként számon tartanak. A munka- viszonyban töltött időt egybe kell számítani az egyes munkaviszonyok megszűnési módjától és a közöttük levő időkiesések tartalmától függetlenül. Nem számít bele ebbe az időbe a megszakítás nélkül 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, kivéve azt az esetet, ha a jogszabály annak figyelembevételét rendeli el. Munkaviszonyban töltött időnek számít az 1950. január 1. előtti szakmunkástanuló-idő. Az ezt követően szakmunkástanulóként eltöltött időt viszont nem lehet számításba venni. A katonai szolgálattal kapcsolatban a következőek az előírások Ha 1951. február 1. előtt vonult be, mégpedig munkaviszonyból sor-, valamint tartalékos katonai szolgálatba és leszerelését követő 30 napon belül munkaviszonyba lépett, a katonai szolgálatban töltött idejét munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Az 1970. január 1. napján, vagy azt követően sorkatonai szolgálatot teljesítő személyek szolgálati idejét munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni abban az esetben is, ha bevonuláskor nem álltak munkaviszonyban, vagy a munkaviszony a sorkatonai szolgálat ideje alatt megszűnt. Ezt az időt a fegyveres erők illetékes szervétől kapott igazolás alapján a katonai szolgálatot követő munkába lépéskor a vállalatnak kell a dolgozó munkakönyvébe bejegyezni. A termelőszövetkezeti munkával kapcsolatban a következőek a szabályok. Az 5/1967. (X. 8.) MüM. számú rendelet kimondja; a munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként eltöltött azokat az éveket, amelyeket a társadalombiztosítási szabályok szerint a nyugdíj megállapítása szempontjából szolgálati időként figyelembe vesznek. Úgyszintén az ipari szövetkezeti tagsági viszony időtartamát is, kivéve a bedolgozóként eltöltött időt. (dr. Serédi) VISSZHANG „GAZ AZ ÖNTÖDÉVEL” és „AZ IDŐ PÉNZ” című, október 12. és 19-i írások lényegében egyazon témával foglalkoznak — írja egyik olvasónk. Úgy néz ki — folytatja levelét —, hogy az újságíró nincs tisztában a népgazdaság helyzetével, miszerint az éppen most folyó beruházások fedezetére is alig van hitelkeret, nem hogy az ezután indulókra lenne elég. A gazdaságossági számítással is hiba van, mert a megtérülés nem az árbevételből, hanem a nyereségből számítandó. A hitelkérelmeket pedig a banknak versenyeztetni kell. Többet kell várni és csak a legkedvezőbbet áll módjában elfogadni. Az évek közötti átmenet még sajnos, zökenőkkel jár. Mi a garancia arra — teszi fel olvasónk a kérdést —, hogy Orosházán van a legjobb szak- és segédmunkás felesleges gárda, ami majd a létesülendő vasöntödét ellátja és várja, hogy ott dolgozhasson, amikor most mindenhol munkaerő- > hiány van? A Népszabadság e hó 18-i : száma cikket közöl a vas- : öntödék gazdaságosságáról és megjegyzi, hogy egy tonna vasöntödéi kapacitás létesítése 1100—1300 dollárba, bővítéssel 300 dollárba I kerül, Orosházán pedig 1500 j dollár lenne tonnánként. Kifogásom tehát kettős. I Nincs a népgazdaság olyan ! helyzetben, hogy ilyen ko- ! moly beruházást minden I időt rabló rangsorolás nél- I kül teljesítsen, aztán a I munkaerő-ellátás és a gaz- I daságosság szintén sántítani S látszik. Jó lenne ezen oldalról is megvilágítani a kérdéseket. • • • „SZÍVRE HATÓ APRÓSÁGOK” című, október 18-i írás „Belvízdíj” bekezdéshez Varga Jánosné Békéscsaba, V., Táncsics u. 52. szám alatti lakos egyebek között így ír: ... Az én locsolási vízdíjam a számla szerint 386 Ft. Hiába szaladgáltunk a Víz- és Csatornamű Vállalathoz, hogy nem is locsoltunk, hiszen egész nyáron sok volt a csapadék, s mi vizes területen lakunk, ök hajthatatlanok, a rendeletre hivatkoznak. A levél írója szerint a vállalat a felmérésre hivatkozik. „Micsoda felmérés lehetett az — kérdi levélírónk. — Szomszédaink nagyobb területért a felét, vagy harmadát fizetik.” Vargáék mindenesetre azonnal megrendelték a vízórát, nehogy jövőre is feleslegesen fizessenek. Ugyanehhez a témához tartozik Polonszki Mihály Békéscsaba, Landler J. u. 13. szám alatti lakos levele, akitől a vállalati feszólítás a negyedéveként kötelezően előírt 143 Ft vízhasználati díjon kívül, kertlocsolás címen 556 Ft-ot kér. Ugyanakkor, a vízórával rendelkezők negyedévi átlagos vízdíja 25—30 forint. Ez az összeg nyáron, a vízkorlátozási rendelet miatt alig emelkedett. Kertlocsolás címen 1975-ben 17, 76-ban pedig 37 Ft-ot fizetett levélírónk. 1978-ban pedig egyáltalán nem locsolt. • • • „ÚTKERESÉS” című, október 5-i írásunk T. M.-nét ösztönözte levélírásra. „Erőt adott nekem ahhoz — írja a cikkről —, hogy merjek bízni az emberekben... Először is igyekszem, hogy az elkezdett iskolák egyikét befejezzem, és utána talán könnyebb lesz bárhol tudásom érvényesítése ... Megköszönöm a szerkesztőségnek a szívre ható, cikket, amelyben magamat véltem felismerni ...”
