Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-25 / 252. szám
O 1978. október 25., szerda Sopron a faipari mérnökképzés otthona A magyar faipar az utóbbi mintegy tíz év alatt robbanásszerűen fejlődött korszerű nagyiparrá. Ez a dinamikus fejlődés várhatóan 1985—1990 között fejeződik be, majd ezt követően a szinten tartás, illetve a többi iparágakra is jellemző fejlődési ütem elérése a cél. A jelenlegi nagyobb ütemű fejlődés magyarázata egyrészt az, hogy a magyar faipar csupán az elmúlt 10—15 év alatt fejlődött nagyiparrá, másrészt pedig az, hogy a huszadik század harmadik harmadát jellemző „nyersanyagválság” az elmúlt évtizedeknél sokkal intenzívebben irányította a szakemberek figyelmét a fára, mint a legfontosabb újratermelhető nyersanyagra. A faipar e rohamos fejlődése szükségszerűen igényli a felsőfokú faipari szakemberek — a faipari üzemmérnökök és faipari mérnökök — nagyobb számú munkába állítását. Jelzi ezt az a tény is, hogy az elmúlt 10 év átlagában a faipari vállalatok az évente végzett szakemberek 3—4-szeresét igénylik. Figyelembe véve a faipar fejlődési ütemét, ez az igény várhatóan az elkövetkezendő 8—10 év alatt nem fog csökkenni. Egy kis történelem Faiparunkról annyit érdemes még megemlíteni, hogy a felszabadulás után egyike volt azoknak az iparágaknak, melyeket szinte a semmiből kellett felépíteni. Néhány korszerűtlen magánkézben levő fatelep, század eleji gőzfűrész, famegmunkáló gép stb.: ezek jelentették a faipart. A modern fatermékek: bútorok, ajtók, ablakok, épületszerkezetek stb. készítéséhez a korszerű alapanyagok gyártását kellett először megvalósítani. Fűrészüzemeink korszerűsítése mellett új termékek előállítását kezdtük meg, a farostlemezekét és forgácslapokét. A korunkat mindinkább jellemző nyersanyaghiány világszerte az újratermelhető nyersanyagokra irányítja a szakemberek figyelmét. Ezek közül az egyik legfontosabb a fa. Értékét igazán felismerve nálunk is új impulzusokat kapott a feldolgozóipar fejlesztése. Az európai színvonalú bútor-, forgácslap-, farostlemezgyárak mellett hazánkban épült meg a világ legnagyobb cementkötésű forgácslapgyára. Elmondhatjuk: faiparunk ma dinamikusan fejlődik. Üt évig tanulnak A fejlődés záloga: a megfelelő számú, jól képzett szakembergárda. Ezeket a szakembereket az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karán, két szakon képezik. A tanulmányi idő a mérnöki szakon öt, az üzemmérnöki szakon három év. A hallgatók a legmagasabb fokú műszaki alapképzésben részesülnek, hogy azután a jól berendezett laboratóriumokban, az egyetem új, 1000 négyzetméter alapterületű tanműhelyében és a faipari üzemekben a termelési ismereteket is megszerezhessék. A bútor-, ajtó- és ablakgyártási, a fűrész- és lemezipari gyakorlatok mellett többek között a belső építészetben és a hajóépítésben is jártasságot szereznek. A tanulmányokhoz sajátos hangulatú hátteret ad a város és festői környezete. A Selmecbányáról ide költözött egyetemen az elődök hagyományait szeretettel ápolják. A KISZ saját klubházában egyetemi színpad és szakkörök működnek. Az ország egyik legmodernebb egyetemi könyvtárát is itt avatták nemrégen. Az egyetem sportkörében 11 szakosztály dolgozik, működésüket a sportcsarnok és • a sportpályák segítik. Egy mérnök — négy állás A végzett faipari mérnökök és üzemmérnökök a legkülönbözőbb munkaterületeken helyezkedhetnek el. Bútor-, épületasztalos-ipari, forgácslap-, farostlemez-, gyufa-, parketta-, sportszer- gyárak várják az új szakembereket. Az üzemi gyakorlat megszerzése után közülük kerülnek ki a kutató- mérnökök és a szakma közép- és felsőszintű oktatásában részt vevő pedagógusok is. A pályázati rendszer bevezetése óta a vállalatoknál pályázat útján lehet elhelyezkedni. Egy végzett szakember négy álláshely között válogathat, tehát négyszer annyi szakemberre van szükségük a vállalatoknak, mint ahány végez. Ez érthető, hiszen a faiparban ma az üzemi munka mellett szinte mindenhol jelentős műszaki fejlesztés folyik. Az egyetem végzett mérnökeinek pályafutását is figyelemmel kíséri, számúkra mérnöktovábbképző és szakmérnöki tanfolyamokat szervez. Évente több százezer vendég fordul meg Sopronban. Sokan talán nem is tudják, hogy a fejlődő magyar faipar irányító szakemberei e szép műemlékváros egyetemén készülnek fel választott hivatásukra. Dr. B. F. munka, a megélhetési költségek pedig ugrásszerűen emelkedtek. Egyben súlyos áruhiány lépett fel, s a beszerezhető is selejtes, vagy pótlékáru volt. A munkásság katonai felügyelet alatt dolgozott és nem alkalmazhatta hagyományos fegyvereit helyzete javítására. Ugyan néhány hadiszállító milliós vagyon ura lett, ezzel szemben széles munkás és alkalmazott rétegek éltek majdnem nyomorszinten. Hatalmas volt a tömegek békevágya— és erősödött felháborodása. A háború ' utolsó évére mind a harctereken, mind pedig az országban elviselhetetlenné vált a helyzet. Az oroszországi forradalmak példája egyre inkább a kiutat jelentette Európa meggyötört lakosságának. A fronton erősödött a szembenállók barátkozása, az úgynevezett fraternizálás, idehaza sztrájkhullám öntötte el az országot. A breszt-litovszki béketárgyalások hírére 1918 januárjában Szovjet-Oroszorszá- got támogató politikai tömegsztrájk robbant ki a Monarchia területén. Munkástanácsok alakultak, de a szociáldemokrata pártvezetőség a kormányzat első gesztusára mindenhol leszerelte a mozgalmakat. Mégis, a munkásmozgalom erre az időre már túlfeszítette a hagyományos, az általános választójag elérését abszolutizáló politikai kereteket és ki-kicsapott a szociáldemokrata párt kereteiből is. A forradalmi hullám tovább rombolta az ancien regime, a régi rend düledező épületét. A júniusi újabb általános sztrájk pedig már az érlelődő szociális forradalom előszele volt. A hadseregnél szaporodtak a szökések. Különösen a nemzetiségi katonák tömegesen adták meg magukat. Februárban a flottánál (Cat- taro), májusban Pécsett volt jelentős zendülés. A breszti béke után Oroszországból hazatérő hadifoglyok tovább erjesztették, tették egyértelműbbé a helyzetet: a hazainál tudatosabb forradalmi szellemet terjesztettek és egy jelentős részük gyakorlati forradalmi tapasztalatokkal is rendelkezett. A nemzetiségek szakítása A Monarchia nemzetiségeinek vezetői az összeomlás láttán csatlakoztak azokhoz az antantországokban tevékenykedő emigráns politikusokhoz (ilyen volt például a későbbi csehszlovák köztársasági elnök, Masaryk), akik a közép-kelet-európai nemzeti kérdést a Habsburg- monarchiától való elszakadással, a történelmi képződmény felbomlásával kívánták megoldani. Az egyes nemzeti burzsoáziák erre az időre már úgy vélték, hogy az utódállamok kereteiben nemcsak korlátozott szociális és nemzeti-függetlenségi céljaikat érhetik el teljesebben, de hatásosabban szerelhetik le a belső osztályharcot, az érlelődő szociális forradalmat is. Mindebben felfogásuk találkozott az antant vezető köreinek álláspontjával. A párizsi „antant-nagyok” a széteső Monarchia újbóli ösz- szetákolása helyett Németországgal és Szovjet-Oroszor- szággal szemben hatásosabb ellensúlyt éreztek fiatal, dinamikus nemzetállamok kialakításában. A helyzetet Magyarország szempontjából még súlyosbította, hogy a végzetesen vak hazai uralkodócsoportok folytatták az addigi politikát: semmi engedmény a nemzetiségeknek! S ha 1917 folyamán még lehetőség volt különbékére, tárgyalásokra, 1918-ra az amerikaiak tényleges és tömeges háborús részvételével az antant is a katonai megoldás mellett döntött. A bolgár front 1918 szeptember végi összeomlása és Bulgária kapitulációja után felgyorsultak az események. A vég nyilvánvalóvá lett. Az október 16-i elkésett császári manifesztum már csupán az események után kullogott Ausztriának szóló föderációs ígéreteivel. A magyar uralkodórétegek azonban még erről sem akartak hallani. Októberben sorra alakultak az egyes nemzeti tanácsok — Zágrábban a délszláv, Krakkóban a lengyel — a már korábban működő Csehszlovák és Román Egység Nemzeti Tanácsai mellé. Ezeket a nemzeti tanácsokat az antant önálló hadviselő félként ismerte el — ezzel az Osztrák—Magyar Monarchia megszűnt létezni... Hogyan reagált a magyar politika a fejleményekre? Voltak-e olyan erők, amelyek alkalmasnak bizonyulhattak arra, hogy az ország szekerét a kátyúból kivezessék? A következőkben erre igyekszünk választ adni. Dérer Miklós (Folytatjuk) Következik: 3. Őszirózsás katonasapkák Éjszaka a pékségben Hajnal. A sötétben alig látni: három óra. Még csak nem is pity maliik. Nehezen tartom szemhéjamat. A csípős, hideg szélből forró kemencék közé lépek. Liszttől poros, fehér ruhás férfiak serénykednek. Az orosházi pékségben járok. Csendben, szótlanul formázzák a tésztát, készül a kenyér. Szépen indult a kovász, jó volt a dagasztás is. A kenyérboltok jutnak eszembe, amint a háziasszonyok sor- baállnak a frissen illatozó pékárus polcok előtt. Ma is szép lesz az orosházi kenyér. A fiatal áruszállító csodálkozó mosollyal néz rám: — Hogy tudott ilyen korán idejönni? — kérdi, majd Formázok hozzáfűzi — miért nem alszik inkább, hiszen más még ilyenkor fordul a fal felé. — Egy álmos mosoly a válaszom. Nézem a sebesen mozgó kezeket. Gyorsan telik ai idő. Már forró a kemence — adja tudtunkra a fotocellás berendezés. A néma rádióból egyszer csak felhangzik a Rákóczi-induló hangja. Kezdődik a műsor, s ezzel egy időben a kenyér bevetése. A pékek nesztelenül járnak az izzó kemencék között. Katonás rendben sorakoznak a polcokon az éjszakai sütés aranybarna cipói. Szállításra várnak. Tempósan pakolnak, néhány perc múlva dugig van a kenyereskocsi — indulhat az első szállítmány. — Péntek a legnehezebb napunk — mondja Kondacs István, a raktáros. — A mai hét forduló 50 mázsa kenyeret jelent, de ünnepnapok előtt 120 mázsát is sütünk. Kellene még kisegítő, de noUzemben a dagasztógép napok óta nincs jelentkező. Tizenhatan dolgozunk, s közülünk 12-en pékek. No, meg hosszú a műszak is. Tizenkét órás. Most már nemcsak gondolatban érzem a kenyérillatot, hanem itt terjeng a kemencék között is. Legszívesebben beleharapnék az egyik szőke cipóba. Sajnos nem lehet. Üjra a hűvös utcán lépkedek. Még sokáig érzem a friss kenyér illatát A boltok még zárva vannak. De nemsokára érkeznek az első „fecskék”, hogy megvásárolják az éjszakai-hajnali kenyeret. Veress Erzsi képriportja Súlyelosztás V etök
