Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

1978. október 25., szerda Hej kazánok, kazánok... Miért dideregnek a csabai II. sz. általános iskola tanulói? „Hiszek az iskola megújulásában” Beszélgetés dr. Gosztonyi János államtitkárral A bontási anyag a (él udva rt elfoglalja Fotó: Gál Edit úgy szólt, ha majd az iskola saját rendelésű kazánjai megérkeznek, akkor vissza­adják a kölcsönt. És mi lesz az olajjal? Nagyméretű olajtartályt megint csak nem tudott beszerezni az is­kola. Végül a Békéscsabai Állami Gazdaság sietett ugyancsak „kölcsön”-tar- tállyal segítségükre. És még egy említésre ér­demes adat a kazánkálváriá­hoz. Orosházán, a Kazánja­vító és Szerelőipari Szö­vetkezetben gyártanak ka­zánokat, szállítottak is volna szívesen az iskolának, de a szövetkezet csak a már korábban említett Szerel­vényértékesítő Vállalaton keresztül értékesítheti áruit. És ezzel a kör be is zárult. A 772 gyerek pedig most is fázik és az átalakítással járó munkák során felhal­mozódott törmelék és bon­tási anyag miatt még moz­gásigényét is csak tenyérnyi udvaron élheti ki. Lassan novembert írunk ... Addig is csak gyermekeink ed­zettségében bízhatunk. B. S. E. Szerte a világon a neve- lést-oktatást megújítani szándékozó törekvéseknek lehetünk tanúi, s a változá­sok gyakrabban követik egy­mást; mint régebben. Jel­lemző ez a hazai oktatás­ügyre is, amely éppen ebben az esztendőben teszi meg az újabb, nagy lépéseket avé­gett, hogy az iskolák munká­ja korszerűbbé váljék. Dr. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkárral folytatott beszélgetésünkben ezúttal néhány olyan kér­dést érintünk, amelyek az idei tanévkezdés újdonságai­val kapcsolatosak. — Minden tanév vala­melyest más, mint a többi. Különösen igaz ez ma, dinamikus ko­runkban. Miben kü­lönbözik a mostani tan­év az előzőktől? — Ez a tanév is része az állandó megújulási folya­matnak, egyúttal azonban — és ez nem túlzás — szocia­lista közoktatásunk egyik fontos mérföldköve. Ugyanis olyan, általános érvényű változásokra került sor, amelyek eddig hiányoztak a széles körű pedagógiai gya­korlatból. Köztudomású, hogy e tan­évtől kezdődően az 1985/86.- os tanévig az általános isko­la és a középfokú intézmé­nyek valamennyi évfolya­mán, folyamatosan, új doku­mentumokat vezetünk be, amelyeknek már az elneve­zése is újszerű. Nem „tan­terv és utasítás”, hanem „nevelési és oktatási terv”. Énnek három fő része szer­vesen épül egymásra. Az „Alapelvek” az iskolatípus célját, feladatait és a vele szemben támasztott társa­dalmi követelményeket ha­tározza meg; a második rész az egyes tantárgyak terveit; Van több éve szabadal­maztatásra váró, üzembiztos kazánunk, vannak, de már kevesebben, kazánt gyártó vállalatok, és vannak éjsza­kai fagyok, hideg esők. És Békéscsabán van egy iskola, ahol több mint 700 kisdiák, s azok pedagógusai ma is hideg tantermekben ülnek, s vannak szülők, akik jogo­san aggódnak gyermekeik egészségéért. A Békéscsabai 11-es számú Általános Iskola 1964-ben épült. Már akkor az új épü­letbe csak használt, széntü­zelésű, Marabu típusú ka­zánokat sikerült beállítani. Működtek is az öreg jó­szágok jó néhány évig, de tavaly télen felmondták a szolgálatot. így kerülhetett sor az elmúlt télen egyhe­tes szén-, illetve kazánszü­netre. S akkor kezdődött az is­kola kazánkálváriája... A békéscsabai Városfejlesztő és Lebonyolító Iroda megbízá­sából az IKV sürgősen ren­delt 1977 végén két új ka­zánt az iskolának. A meg­rendelést — a kazánok el­adásával foglalkozó egyet­len vállalat, a budapesti Szerelvény értékesítő Válla­lat — 1978. október 15. és 1979 január 31. közötti idő­re igazolta vissza. Az isko­lai év pedig történetesen szeptember 4-én kezdődött... A viszonylagosan jó idő kitartott, de lévén október vége, az ő türelme is elfo­gyott. A gyerekek fáznak, de a napokban szerzett köl- csönolajkályhákkal, való­színű hamarosan meleget tudnak varázsolni az osztá­lyokba. Illetve 8 osztályba mégsem. A néhány éve tol­dásként épült új iskolarész­ben 8 osztályban nincs ké­ménynyílás. Mit tehet az iskola igazgatója? Áttelepí­ti a kicsiket a meleg osztá­lyokba, s csak a nagyobbak­nak kell fázniuk. A kép — talán egy hét múlva — már nem lesz eny- nyire komor. Megkezdődik ugyanis a próbafűtés az újonnan beszerelt olajtüze­lésű kazánokkal. Igaz, ezek beszerzéséhez is minden kö­vet meg kellett mozgatni, s így is csak „hozómra” kap­hatták meg a békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalattól. A megegyezés Mai tévéajánlatunk: Villanófény A Galgamácsán élő, orszá­gos hírű festőasszonyhoz, Vankóné Dudás Julihoz lá­togat el a televízió. Juló né­ni — mert rendszerint így nevezik falujában — a min­dennapos paraszti munka mellett, öreg szüleit gon­dozva festett, hímzett és gyerekcsoportokat tanított,* hogy ne feledjék el a Gal- ga menti népszokásokat, da­lokat, hagyományokat és játékokat. „Pici gyerekként engem Kodály tanár úr és Bartók Béla fedezett fel” — emlékezik vissza az indu­lásra. Juló néni munkáiból azóta múzeumot rendeztek be falujában. A ma esti, 17.55-kor kezdődő tv-adás ezt a gondolkodó, sokat tapasztalt, kitűnő asszonyt mutatja be az országnak. SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 79. Most majd kijózanodnak — gondolta Maigret, mert ismerte a lelkűk titkos ru­góját. Tragikus arcuk el­árulta: életük tán legsúlyo­sabb perceit élik. Verítékes félelemben, két hatalom ku­tyaszorítójában. Az e világi és túlvilági erők közé prése- lődve. Ügy közibük sajto- lódva, hogy még a levegő is kinyomódik az emberfiának gyenge eresztékű tüdejéből. Eközben nagyot lódult az ügyködők gyülekezete. Egy­mást csaknem letaposták, mert hátraestek szinte, ahogy kitépődött az erős rács a helyéből. Szabaddá lett a pokol kis­kapuja, a hátsó bejárat. Franyóék eltakarták a szemüket. Sandi futó pillantást vetett a rácsra, mintegy keresvén a hiányzó lakatokat — a népi képzelet hétről tüdott —, de e futó pillantásnál nem vesztegetett többet az ügyre. A pepita bricsesz korcából zseblámpa került elő, a buggyos zubbony alól hegymászókötél. Maigret csak nézett: ez aztán az elő­relátás ! Engedte Sandít előre, ereszkedni, ^\.zaz Sandi nem engedte őt. Maigret mosolygott a dol­gon. Mosolygott a kis ember különös mohóságán, ahogy kézzel-lábbal félretaszigatva mindenkit, elsőnek birtokba veszi a likat. Izgalmában mindjárt becsinál — mosoly­gott Maigret. S így moso­lyogva nyomult utána, pi­pástul, míg a többieknek in­tett: maradjanak kívül egye­lőre. Franyóék ünneplő pantal- lós lába földbe gyökerezett, e mostoha, zuzmós köves földbe, tisztes távolban a nyílástól, hol a két ember eltűnt. Rémületük önfeledt csápja odaszegeződött a helyhez, honnan a világ pusztulása, mint felbugy- gyanó gonosz forrásból, mindjárt elindul. Dermedten álltak, s titok­ban keresztet vetettek. Tud­ták, teljes bizonysággal, hogy azok ketten, akik oda bemerészkedtek, soha többé nem látják meg a napvilá­got. A pokol kénköves láng­ja közt, mely a felnyitott Vaskapun át mindjárt ki­csap, mint gyilkos virágke- helyből, kiröppen az ördög, ki eddig az aranyborjút őrizni odaláncoltatott, s kit örök időkre felváltanak az őrségben azok ketten, kik oda bementek. És jaj követ­kezik a világra, a vége sincs jajok sora! Villámok és sö­tét fellegek, és soha többé nem süt ki a nap... Hanem a percek múltak, s a kénköves láng késett, még füstje se látszott. Azaz egy vékony füstöcs- ke előgöndörödött csakha­mar. Még a szív sem érke­zett rá egy ijedelmeset dob­banni, 1 Jette a pipa. Maigret vidám pipája, elége­dett feje. No lám — mond­ta ez az elégedett fő —, lám, a szimat! Sandi némileg késve má­szott ki a lyukból. Nem volt végül a harmadik rész a tan­órán és az iskolán kívüli ne­velés tervét tartalmazza. Ez­zel az egységes dokumen­tummal azt kívánjuk hang­súlyozni, hogy a nevelés és az oktatás folyamata egy­mástól elválaszthatatlan, és csak e kettő együttes műve­lésével juthatunk el a szo­cialista nevelőiskoláig. A magyar közoktatás-politika történetében először lépett érvénybe ilyen okirat, sőt a bevezetés nyolcéves ütemé­hez igazodva elkészült a tankönyv- és a taneszköz­programunk Is. Az új nevelési-oktatási tervei bevezetése az általá­nos iskolában és a szakmun­kásképzési célú szákközépis­kolákban az iskolai élet tar­talmi megújhodását szolgál­ják. Egyúttal sor került olyan intézkedésekre is, amelyek intézményeink belső életét hivatottak megjavíta­ni. Gondolok a 11 napos munkarend bevezetésére az alsófokú oktatási intézmé­nyekben és annak az állás- foglalásnak a megjelenésére, amely a pedagógusok mun­kaköri kötelezettségeit ren­dezi. — A közmondás azt tart­ja, hogy „jóból is meg­árt a sok”. Nem fenye­geti ez a veszély a pe­dagógusokat? A változá­sokkal történő túlterhe­lés veszélye? — Sokaktól hallottam ha­sonló vélekedést, melynek alapja az iskola féltése volt. Igaz a közmondás, de akár meg is fordíthatjuk: „A jó­ból sosem elég”. Azt hiszem, ez utóbbiból kellene kiindul­nunk. Látszatra ugyan füg­getlen egymástól a három intézkedés, azért vezettük be őket mégis egy időben, mert úgy véljük, hogy szoros ösz- szefüggés van közöttük. Ismeretes, hogy több évi kísérletezés után, 1976 őszén az alsó tagozaton érvénybe lépett a 11 napos tanítási rend. Tapasztalataink jók voltak: a kisiskolások pihen- tebbek, kiegyensúlyozottab­bak lettek; csökkent a szom­bati hiányzások száma ; az évi tananyagot jó ütemben dolgozták föl a gyermekek és a nevelők. Érthető, hogy ezek után a felső tagozatra is kiterjesztettük a 11 napos munkarendet. És mivel a tantervkészítők már ismerték a jó tapasztalatokat, az új dokumentumok is az új — most olyan igyekezetes. Csa­lódott volt. Noha zubbonyát batyu­ként, csomóra kötve hozta magával, tele lelettel. Csak­hogy e kincs nem a török korból származott, s anyaga korántsem drágakő és ne­mesfém. Származására néz­ve nagyon is újkori volt, s közönséges vasból való, né­mi csont és fa hozzáadásá­val. Sandi tovább akart ku­tatni, de omlás zárta el az utat, s minthogy Maigret be­érte azzal, amit találtak, vissza kellett fordulniuk. Sandi nyögött a súly alatt, s magában dohogott, amiért az öreget csak kriminaliszti­kai szempontok érdeklik. Nem baj, fő, hogy a lyuk megvan, vissza lehet még ide térni. Azzal kilépett a napra, kioldozta a csomót, s a ba­tyu tartalmát a gyepre for­dította. Ügy ömlesztve. Maigret oldalt állt, mint a pók a hálója sarkában, onnan leste a hatást. Ké­nyelmesen. Dirigálnia se kel­lett a kis embert. A hatás korántsem volt egyforma. A városiak kíváncsian néz­ték a kupacot, és nem ér­tettek az egészből semmit. (Folytatjuk) kiterjesztett — munkarend- hez igazodva fogalmazódtak, készültek. Ez az egyik összefüggés. A másik az, hogy mivel a nevelő-oktató munkával szemben megnövekedtek a követelmények, és a pedagó­gusoknak bonyolult felada­tokkal kell megbirkózniuk, tarthatatlanná vált az az ál­lapot, hogy idejük és ener­giájuk jelentékeny részét adminisztrációs, szervezési és egyéb — mellékes — munkákra kelljen eltékozol- niuk. Ezért tartottuk ha­laszthatatlannak, hogy a Pe­dagógusok Szakszervezetével közösen éppen most jelen­tessük meg a munkaköri kö­telezettségeket tartalmazó állásfoglalást. Szeretnénk, ha a benne foglaltak érvényesí­tése egyenletesebb munka- megosztást eredményezne mind az iskolán belül, mind az iskola és a társadalmi szervezetek közt — és ezzel elősegítené a pedagógusok, valamint más értelmiségi ré­tegek arányosabb közéleti feladatvállalását. Lényegében tehát a fenti­ek miatt került sor a három nagy változás egyidejű be­vezetésére. — Mit kell tenniük az illetékes intézményeknek és mit maguknak a ne­velőknek azért, hogy az új tantervek szelleme és a pedagógustársadalom gondolkodásmódja össze­találkozzék és megbarát­kozzék egymással? — Tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy a ne­velő-oktató munka megújítá­sával rendkívül bonyolult feladatra vállalkozunk, és hogy kezdetben sok nehéz­séggel, szemléleti akadállyal kell megbirkóznunk. Ügy gondolom, a legjobb szemlé­letformálás az, ha a nevelő­ket beavatjuk a jövő tervei­be, ha lehetőséget adunk nekik ahhoz, hogy megis­merjék a készülő dokumen­tumokat, sőt részt vehesse­nek a kidolgozásukban. így már a formálódás időszaká­ban magukévá tehetik az új gondolatokat, szándékokat. Ezért tettük közzé a tan­tervi tervezeteket, amelyeket a nevelőtestületekben meg­vitattak, és mindenki meg- « tehette észrevételeit, kriti- : kai megjegyzéseit. Sok isko- ; Iában folytak az új tanter- j veket előkészítő kísérletek; a • pedagógusok egy része tehát ■ közvetlenül is fölmérhette, ■ mit kíván a jövő iskolája S tőlük és a tanulóktól, és eb- ! bői mennyi valósítható meg. Csakhogy — túl a kísérle- ! tezőkön — valamennyi pe- ; dagógus fölkészítéséről gon­■ doskodnunk kell. E célból a j minisztérium az Országos : Pedagógiai Intézettel együtt • kétéves, differenciált, három- ) lépcsős felkészítési tervet ; dolgozott ki az összes iskola­■ típus részére. Az első idő- S szakban központi tanfolya- ; mókát szerveztünk, amelye- ; ken az oktatásügy kulcsem­■ bereit — iskolai csoportve­■ zetőket, általános tanulmányi 5 és szakfelügyelőket, a me­■ gyei kabinetek vezetőit — : tájékoztattuk a pedagógia és • az oktatáspolitika időszerű ; kérdéseiről. Egyúttal a tan- : tervkészítők megbeszélték 5 velük a problémákat, kívá­■ nalmakat. Ezután került sor • a megyei tanfolyamokra. 5 Ezeken az intézmények igaz- ; gatóit és a szakmai munka­• közössége^ vezetőit készítet- ; tűk föl — az előbb említett ■ módon — a várható változá- j sokra. : A legfontosabb azonban a i „harmadik lépcső”, a tantes- ; fületek általános pedagógiai ■ és szaktárgyi fölkészülése, amelynek sikere nagymér­tékben függ a központi és a megyei tanfolyamok hatásá­tól, de nagyon sok múlik az igazgatókon és magukon a nevelőkön is. Szeretném megjegyezni, hogy ilyen, minden pedagógusra kiter­jedő, ha úgy tetszik „terv­szerű szemléletformáló” munkát a múltban nem vé­geztünk, és mivel nem vol­tak megfelelő tapasztalata­ink, valószínű, hogy e tekin­tetben kisebb-nagyobb szer­vezési hibákat most is elkö­vettünk. Ugyanakkor a pedagógusok jól tájékozódhattak a rendel­kezésükre bocsátott anya­gokból, magukból az új do­kumentumokból, az általá­nos és a szaktárgyi útmuta­tókból, a cikksorozatokból, az OPI számos kiadványából, valamint az Iskolatelevízió és az Iskolarádió adásaiból. De e sokoldalú segítség sem pótolhatja a pedagógusok belső igényét a kor követel­te megújulásra; fogékonysá­gukat, nyitottságukat a kor­szerű szemlélet befogadására, önmagukban való kialakítá­sára. E téren még számos tennivalója akad az intézmé­nyeknek és az egyéneknek egyaránt. — Ahhoz, hogy a nevelés színvonala tartósan nö­vekedjék, jól képzett ne­velőkre van szükség. Egyelőre azonban sok a képesítés nélküli tanerő. Várható-e javulás ez ügyben? — Az utóbbi években a szakos ellátottság és a kép­zés minősége tekintetében fo­kozatosan javult a helyzet. A pedagógusképzésben fi­gyelemre méltó tartalmi kor­szerűsödésnek lehetünk ta­núi. Gondosan fölmértük az ország pedagógusszükségle­tét, azt, hogy hogyan fog alakulni a gyermeklétszám, tudjuk, hogy hány tanítóra, szaktanárra lesz igény, és ezzel kapcsolatban a szüksé­ges intézkedéseket. A Buda­pesti Tanítóképző Főiskolán speciális, Szekszárdon és Zsámbékon kihelyezett főis­kolai tagozatot létesítettünk, és nemcsak a beiskolázást, hanem a nevelők elhelyezke­dését is tervszerűbbé tettük. E pillanatban arról még nincsenek pontos adataink, hogy milyen személyi felté­telek közepette kezdődött meg az idei tanítás iskolá­inkban, de a jelzések azt mutatják, hogy csökkent a képesítés nélküliek száma. E kedvező folyamat kiterjedé­sét várjuk a következő évek­ben. — Végül: hisz-e ön ab­ban, hogy a pedagógus- társadalom sikerre viszi az új, korszerű tanügyi eszméket? — Erősen hiszek az iskola megújulásában, abban, hogy nevelőink képesek e folya­mat kulcsembereiként dol­gozni. És ezt nemcsak a hi­vatali tisztem mondatja ve­lem. Az előző években sok­felé jártam az országban, volt alkalmam találkozni, beszélgetni pedagógusokkal. Mindig megfogott az a lelke­sedés, az a szeretet és opti­mizmus, ahogyan munká­jukról, iskolájukról, tanítvá­nyaikról szóltak. Ügy ér­zem, többségük képes a foly­tonos megújulásra. Társa­dalmi összefüggésekben gondolkodnak, tudnak és akarnak dolgozni a nevelés­ügy nagy céljainak elérése végett. Éz a legtöbb és a legfontosabb. Ha ebben a szellemben kezdték az új tanévet — és kezdenek majd minden új tanévet —, akkor a nevelőiskola megteremté­se jó kezekben van. Győri György )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents