Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

O 1978. október 25., szerda Játék a jutalékkal Biztonságos védelmet nyújtanak a gátak Hz ifjúság a leszerelésért Az ENSZ október »31-ig tartó leszerelési hete kap­csán sajtónyilatkozatot adott Budapesten Barabás Miklós, a Demokratikus If­júsági Világszövetség fő­titkára. — A Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség ^tevé­kenységének egyik fő te­rülete a békéért, a bizton­ságért, és a leszerelésért ví­vott harc — mondotta. En­nek megfelelően a DÍVSZ kezdettől fogva felkarolta az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának kezdeménye­zését, amely 1978. október 24-e és 31-e között leszere­lési hetet hirdetett. Szö­vetségünk még szeptember­ben felhívást tett közzé a kezdeményezés támogatásá­ra és körlevéllel fordult tag- és baráti szervezetei­hez, amelyek számos kezde­ményezéssel járulnak hoz­zá a leszerlési hét sikeréhez. A világ haladó és demokra­tikus ifjúsága — amelynek legkülönbözőbb irányzatai az európai földrészen már számottevő sikereket értek el a békéért és a leszerelé­sért indított akcióik össze­hangolásában — további konkrét lépéseket vár an­nak érdekében, hogy a poli­tikai enyhülést katonai eny­hülés is kövesse. Ezért sür­getik a SALT—II. egyez­mény mielőbbi megkötését, ezért ítélik el Carter elnök legutóbbi döntését, amely- lyel hozzájárult ahhoz, hogy megkezdjék a neutronbomba lényeges alkatrészeinek gyártását. A béke és a leszerelés azonban nem lehet az euró­pai földrész kiváltsága. Az enyhülés légkörét ki kell terjeszteni a többi világ­részre is. Ennek szellemé­ben tett javaslatot a DÍVSZ éppen a havannai VIT-en egy olyan ifjúsági világta­lálkozó összehívására, amely az enyhülés, a béke és a le­szerelés kérdéseit vitatná meg. A javaslatot a VIT-en részt vevő több mint 2000 ifjúsági szervezet képviselői .kedvezően fogadták. Vár­ható, hogy a DÍVSZ soron következő végrehajtó bi­zottsági ülése, amely 1979 február elején ül össze Dortmundban, kiemelkedő helyen foglalkozik majd a leszerelés kérdéseivel. Még a végrehajtó bizottság ülé­se előtt, az idén november 18-án és 19-én Budapesten szeminárium keretében ta­lálkoznak a DÍVSZ és a Szocialista Ifjúság Nemzet­közi Szövetsége (IUSY) tag- szervezetei, hogy közösen vitassák meg : mit tehetnek együtt a leszerelés előmoz­dítása érdekében. Meggyő­ződésünk, hogy ez a szemi­nárium is, mint minden kö­zös kezdeményezés, előbbre viszi a tartós béke, az álta­lános és teljes leszerelés megvalósítását a világ egész ifjúságának érdeké­ben — fejezte be nyilatko­zatát Barabás Miklós. (MTI) Pampasfö és árvácska a gyulai Váriiirdö előtt Az Alföld egyik legszeb­ben parkosított városában, Gyulán, csodálatosan szép az ősz. A fák, bokrok lombkoro­nái felöltötték ezer színű őszi „köntösüket”, beértek a cserjék vérpiros és hamvas­kék bogyói. Még nyílnak a rózsák a város minden pont­ján. A Várfürdő előtti téren sajátos őszi kép fogadja az érkezőt: kinyílt a Dél-Ame- rikában őshonos pampasfű, félméteres, ezüstös bugái szépen csillognak a napfény­ben. Ugyanakkor, a Várfür­dő előtti téren nyílnak a közelmúltban kiültetett ár­vácskák, tarka virágsző­nyegként borítják a földet. Az áruház vezetője meg­kérdezi az eladókisasszonyt : mit tetszett eladni? A vá­lasz: egy gombolyag cérnát, igazgató úr. Erre a főnök elmosolyodik és udvariasan közli: a gombolyag cérnát a vevő kérte, ön tehát nem adott el semmit. Miért nem ajánlott a vásárlónak a cér­nához tűt is? Az anekdota régi, a ke­reskedők ösztönző bérezésé­nek kialakítása, alkalmazá­sa ma is gondot okoz. Az élelmiszer-kereskedelmi vál­lalat szervezési vezetője a következőképpen nyilatko­zik: „A prémiumok meg­rontják az emberek jellemét, ha nem világosan mérhető feltételek teljesítéséhez van­nak kötve.” Ez a kijelentés az NSZK-ban megjelenő Le­bensmittel Zeitungban lá­tott napvilágot, amely bizo­nyítja : nemcsak bennünket foglalkoztatnak ezek a kér­dések. Oki bújt, aki nem... Manapság valóban nem nehéz olyan eladóval talál­kozni, akinek legkevésbé az a célja, hogy valamit is eladjon. A boltokat járva olykor az az érzése az em­bernek, hogy a kereskedők bújócskát játszanak. Vagy behúnyt szemmel elénk lö­kik az árut, vagy egyszerű­en eltűnnek, nehogy aján­lani kelljen valamit. Érthe­tetlen ez a magatartás, kü­lönösen akkor, ha arra gon­dolunk: az eladók a forga­lom után kapják a fizetésük jelentős hányadát. Ezt ne­vezik jutaléknak. Egyik áru­házunk vezetője szomorúan jegyezte meg : beszerezni már tudunk, de eladni nem. Miért? Unalomig hangozta­tott érv, de igaz: sok ezer kereskedő hagyta el a pályát a kevés bér, a nem megfe­lelő erkölcsi megbecsülés miatt. Kik lépnék a he­lyükbe? Olyanok, akik csu­pán ugródeszkának tekintik a kereskedelmet, felkészült­ségük hiányos és más szak­mában aligha állnák még a helyüket. Vannak közöttük becsületes, törekvő fiatalok, de a jó szándék önmagában nagyon kevés. És hányukból hiányzik ez a dicsérhető tu­lajdonság is? Az utóbbi években több olyan intézkedés született, amely enyhítette a jövede­lemgondokat. Ilyen volt a műszak- és a takarítási pót­lék. A munkahelyi pótlék­ból viszont nem részesültek az egyszemélyes üzletben dolgozók és a vidéki bolto­sok. Tény azonban, hogy általános bérrendezésre ré­gen volt példa a kereskede­lemben. vendéglátásban. A járható út olyan jutalék- rendszer kialakítása, amely valóban több. jobb munkárá ösztönöz. Csakhogy ennek nagyon sok objektív és szub­jektív akadálya van. Hinta, palinta... Naponta több órát gyako­rolnak a budapesti utcákon az első női buszvezetők, szóló Ikarus-szukkal már majd mindegyik belső út­vonalon végigmentek — természetesen utasok nélkül. A BKV házi iskolájában tanuló 22 lány és asszony — valamennyi egykori troli- buszvezető — a gyakorlattal párhuzamosan sajátítja el az elméleti ismereteket. A Mező Imre út 40-ben audio­vizuális eszközökkel felsze­relt teremben a műszaki tudnivalókat rögzítik, a KRESZ-t is felfrissítve. ménybérezési normatívákat felállítani, előre megtervezni bizonyos teljesítéseket. Mindez a kereskedelemben nehézségekbe ütközik. Ki­számították például, hogy egy üzletben a tétlen vára­kozással eltöltött idő na­ponta elérheti a teljes mun­kaidő 25 százalékát. Jogos a felvetés: ebből a 25, vagy netán 50 százalékból ki, ho­gyan „veszi ki a részét”. A jutalékból viszont mindenki egyformán kap. Az is, aki a raktárbán mázsákat moz­gat meg, és az is, aki az el­adótérben támasztja a pul­tot. A jutalék összege vég­eredményben az árukészlet nagyságától, a kínálat mi­lyenségétől, a vevők számá­tól függ. Egy-egy vállalat, szövetkezet azonos profilú üzletében, áruházában kü­lönböző a jutalékkulcs. A nagyobb, erősebb gazdálkodó egységnél jóval több a juta­lék, mint a kisebbnél. Köny- nyen elképzelhető, hogy az utóbbiaknál a sokkal jobban dolgozó szakemberek keve­sebbet keresnek, mint az előbbieknél a gyengébb el­adók. Mit tehetnek a vezetők? Elkezdenek játszani a juta­lékkal. Csökkentik a juta­lékkulcsot és emelik a törzs­béreket, vagy fordítva. Mindkét lehetőséggel élhet­nek, aszerint: melyik forma a legkényelmesebb számuk­ra. A tiszta jutalékos rend­szerről azonban szinte tel­jesen lemondanak. Megkér­deztem jó néhány kereske­delmi szakembert: mi a vé­leménye a darabbéres juta­lékról, ahol egyértelműen mérni lehet: ki, mennyit dolgozik, s aszerint kapja a jutalékot. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az önkiszol­gálásnál ez eleve lehetetlen. Ezenkívül nehézkes a nyil­vántartás, s az áruátvevők, a raktárban tevékenykedők alig keresnének. Ha a blok­kok számával mérnék a tel­jesítményt, csupán a köny- nyen eladható cikkeket árul­nák az eladók. Tükröm, tükröm... De mi van most? A ke­reskedelmi vállalatok, szö­vetkezetek teljesítménye az eladott áruk forintértékétől függ. Nem az az elsődleges, hogy tömegében mennyi ez az áru, hanem az értéke számít. A tervek erre épül­nek, és eszerint képződik a nyereség is. Világos tehát, hogy az eladó arra törek­szik: minél több nagy érté­kű cikket kínáljon. A nél­külözhetetlen apró áruk for­galmazása pedig háttérbe szorul. Mi lehet a megol­dás? Többek között az, hogy minden eladó elé tükröt kell tartani. Ha nem tud­ja saját munkáját megítél­ni, tegye meg ezt az üzlet vezetője, vagy közvetlen fe­lettese. Tartsa számon a be­osztottak képességeit, szak­mai felkészültségét, emberi magatartását. örvendetes, hogy erre van törekvés, megyénkben is. A következő napokban a külső területeket járják be a női autóbuszvezetők. Mun­kájukban gyakorlott, nagy tapasztalatú kollégák segítik, látják el őket hasznos ve­zetéstechnikai tudnivalók­kal. A lányok és asszonyok Budapest határán túlra is elmennek ; a szakemberek arra is „kíváncsiak”, hogy meg tudnak-e birkózni hosz- szabb útvonallal, a feladat megoldása mennyire veszi igénybe a női buszvezetőket. Valamennyien bíznak ben­ne, hogy hosszú távon is „helytülnek” a volán mö­gött. A békéscsabai Univerzál Áruházban október 1-től új­szerű jutalékrendszert ve­zettek be. Minden osztály más-más jutalékkulccsal dolgozik. Csak példaként: az általában drága cikkeket forgalmazó méteráru- és a műszaki osztályon lényege­sen alacsonyabb a jutalék­kulcs, mint a sok apró árut tartó illatszerrészlegen. Ugyanakkor a rendeléssel foglalkozó dolgozók is része­sülnek a jutalékból. így megteremtődik a beszerzés és az eladás összhangja. Nem elhanyagolható az sem, hogy minden hónapban az ossz jutái ékből öt százalékot visszatartanak, s ezt az ősz- szeget a legjobban dolgozók között osztják el. Mindezek­kel elérhető: az osztály ve­zetői nem a létszám emelé­sét tartják elsődlegesnek, hanem a munka jobb meg­szervezését. Természetesen differen­ciálni az alapbérekkel is le­het. Előfordul, hogy egy osz­tály két eladójának alapfi­zetése között 400 forint a különbség, amely a jutalék­kal már 600 forintra nő. Vajon indokolt-e a nagy el­térés? Mindenképpen. Az említett áruházban az el­adókat A—D-ig kategóriába sorolták. Kommentár nélkül: a crpőosztályon, ahol húszán dolgoznak az első kategóriá­hoz hárman, az utolsóhoz heten tartoznak. Érdekesség­ként: a 31-es létszámú kö­tött- és divatáruosztályon a C, tehát az utolsó előtti ka­tegóriába 15 eladót soroltak, akik valamilyen fegyelme­zetlenséget követtek el: kés­tek, engedély nélkül távoz­tak, nem foglalkoztak a ve­vőkkel. Kétségtelen, egyszerűbb, gondtalanabb a vezetők dol­ga, ha nem kell besorolá­sokkal bajlódniuk. Ugyanis népszerűtlen feladat igazsá­got és pénzt osztogatni, kü­lönösen emberre szabottan. Mégis vannak, akik vállal­ják. És aligha vitatható: ne­kik van igazuk. „Én nem akarok semmifé­le szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elis­merem azt, amit gróf Káro­lyi Mihály t. képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük.” Rengeteg vérrel kevert víz folyt le Európa folyóin addig, amíg 1918. október 17-én Tisza István gróf, a dualista rezsim legfőbb meg­testesítője, többszörös mi­niszterelnök, az Ady-osto- rozta geszti nagyúr beis­merte azt, amit a közvéle­mény jelentős része még mindig csak neki volt haj­landó elhinni. De pergessük vissza az eseményeket, és nézzük meg, hogyan került a Monarchia az öngyilkos háborúba? Téves számítások A századfordulóra — az iskolai tanayagból is ismer­jük — kialakult az egymás­sal szemben álló imperialis­ta hatalmak két tömbje: az antant (Anglia és Francia- ország) és a központi hatal­mak (Németország, Auszt- ria-Magyaország). A világ fel- és újra felosztására, a „gazdátlan területek” meg- kaparintására, piacok, vagy nyersanyagellátó övezetek megszerzésére szövetkeztek egymással és egymás ellen, s csak az alkalomra vártak, mikor tehetik a másik tor­A KÖVIZIG sarkadi sza­kaszmérnökség területén a Sebes-, Kettős- és Fekete- Körös több mint 110 kilo­méternyi hosszúságú árvízvé­delmi fővédvonal van. Az elmúlt napokban szemlebi­zottság — amelynek vezető­je, Takács Lajos igazgató- főmérnök —, járta végig a védvonalakat, töltéseket — Vámos Sándor szakaszmér­nök kalauzolásával — meg­állapítani, hogy azoknak az állapota megfelelő-e, bizton­ságot tud-e nyújtani egy esetleges árvíz esetén. Meg­állapították, hogy a sza­kaszmérnökség már két éve folytatott termelési tevékeny­sége mellett nagy gondot for­Az északról délre vonuló madarak kedvenc pihenő­helye a kardoskúti Fehértó. A természetvédelmi rezer­vátum valóságos nemzet­közi madárszállóvá alakult az utóbbi napokban. Csa­patostól érkeznek a darvak, 10 ezrével húznak a vadli­bák, jönnek a vadkacsák és kára a kést. Ez az alkalom 1914-ben jött el. Miért? A kiindulópont a forron­gó Balkán volt. Európa rég­óta „beteg emberé”-nek, a korszerűsödni nem tudó tö­rök birodalomnak fokozatos kivonulásával az osztrák— magyar külpolitika gaz­dátlan területnek és saját érdekszférájának tekintette a térséget. Törekvéseiben nemcsak a hasonló dinaszti­kus hatalmi érdekpolitikát folytató, meleg tengerekre és Konstantinápolyra vá­gyó Oroszországgal, hanem a térség újonnan alakuló és fokozatosan konszolidálódó nemzeti államaival is ellen­tétbe került. Ráadásul ez utóbbiak egyre határozottab­ban kacsintgattak a Mo­narchia területén élő saját etnikumukra is, s monda­nunk sem kell, hogy a ro- konszenv kölcsönös volt. A dualista kormányzat nem volt hajlandó tudomásul venni az átrendeződő Bal­kán nemzeti realitásait, a térségben való jelenlétéből — valószínűleg joggal — élet-halál kérdést csinált. Nagyhatalmi státuszának sorsát a Balkán feletti el­lenőrzéshez kötötte. így, amikor 1912—13-ban az egy­mást követő két Balkán­háború eredményeképpen úgy tűnt, hogy az ottani kis nemzetek maguk oldják meg problémáikat, s ezzel kiszorul a térségből, di­dított ,a töltések védelmi ké­pességének fokozására. A szemlebizottság mind a gá­takat, mind a zsilipeket és egyéb műtárgyakat rendben találta. Azt is megállapítot­ták, hogy a területen élő és tevékenykedő 18 gátőr, a gé­pészek és vízőrök munka- és életkörülménye tovább ja­vult az elmúlt években. A bizottság nagy figyelmet szentelt a mérgesi árvíztáro­zó helyzetére és állapotára, s úgy ítélte meg, hogy egy esetleges árvíz esetén ebben 80 millió köbméter vizet tud­nak elhelyezni. A tározó fo­kozott biztonságot tud nyúj­tani a környező lakosság- és anyagi értékek megőrzésére. más madarak. A vándorma­darak hosszabb-rövidebb időre megpihennek a Fe­hértón, ahol csend, nyuga­lom és bőséges táplálék vár­ja őket. Ahogy jön a hideg idő, úgy indulnak tovább délre, a kardoskúti pihenő „vendégei”. nasztikus presztízsszempon­tokból csak egy kiutat lá­tott: a háborút. Szerencsét­lenségére a kor nagyhatal­mai mind elérkezettnek tud­ták az időt a döntésre. így közös erővel sikerült az em­beriséget addigi legpusztí­tóbb kataklizmájába sodor­ni. Nem kívánom az olvasót a világháború eseményeivel terhelni. Voltaképpen tár­gyunktól túlságosan messzi­re vezetne. Elég legyen any- nyi, hogy a vérzivataros vi­lágégés több mint négy éve alatt előtűnt a Monarchia minden szerkezeti gyenge­sége, nemhogy hosszú, de rövid háborút vívni is tel­jes képtelensége. A biroda­lom nemzetközi státusza (elsőrendű nagyhatalom) és funkciója (kelet-európai üt­közőállam) csakúgy, mint belső erőviszonyai, gyöke­resen megváltoztak. így a háborús vereség a felbomlás régtől érlelődő tendenciája előtt nyitott utat. Szociális forradalom felé Az elhúzódó háborúban a népesség teljesen kimerült. A kezdet mesterséges harci szelleme teljesen tovatűnt, a hátország forrongott. A fér­filakosság hatalmas tömegei élték át a gyengén ellátott és rosszul felszerelt frontka­tonák sorsát, estek el, rok­kantak meg, vagy kerültek fogságba, a szövetséges né­met hadsereghez viszonyítva hatalmas arányokban. Nem külöben megváltozott a hátországban élők sorsa is. Nőtt a munkaidő, általá­nossá vált a női és gyermek­Az iparban viszonylag könnyű különféle teljesít­Gyakorolnak az első női buszvezetők Seres Sándor A béke forradalma 2. Előzmények: háború is összeomlás Képünkön Nagy Sándor, köröstarcsai gátőr tájékoztatja Ta­kács Lajos igazgatót a védvonalak állapotáról Fotó: Béla Ottó Szállnak a darvak... Benépesült a kardoskúti nemzetközi madárszálló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents