Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-24 / 251. szám
NÉPÚJSÁG 1978. október 24., kedd Tudomány, kutatás és mezőgazdaság Elég gyakran hallani a megállapítást: a mezőgazdaság nálunk is, a világ más országaiban is a tudományos-technikai forradalom korát éli. A mezőgazdasági termelés módszerei, az egyes termékek előállításának technológiája gyorsan változik, mert mind hatásosabb, termelékenyebb megoldások -- születnek. Ennek köszönhető, hogy miközben a gazdaságilag fejlett országokban még mindig csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatott népesség, addig az előállított javak tömege, s rendszerint meny- nyisége is nő. A területegységre jutó hozamok, az állattenyésztés fajlagos termelési mutatóinak erőteljes növelése általános törekvés. Ez a helyzet rendkívül nagy jelentőségűvé teszi a kutatást, a tudományos munkát, a kutatás, a tudomány, valamint a mezőgazdaság szoros kapcsolatát. A mezőgazdasági kutatásra világszerte hatalmas szellemi energiát, sok anyagi eszközt fordítanak. Ez az egyik jellemző vonás. A másik: a kutatási bázisok — természetesen az alkalmazotti kutatásról van szó — eredményei gyorsan közismertté válnak az országhatárokon túl is. (Alig készültek el a jugoszláv nemesítők a Rana-búzával, máris egy sor európai ország megvásárolta az új fajtát.) A kutatás nemzetközivé válása, az eredmények gyors terjedése teremt számunkra lehetőséget: a hazai termelés igényeinek megfelelően mi is gyorsan honosítsuk a hasznosnak ígérkező megoldásokat. Szerencsére ez a felfogás a hazai mezőgazda- sági kutatásban is terjed. Elmúltak azok az idők, amikor mindent itthon akartak kitalálni, kikísérletezni. Ehhez egy olyan kis országban, mint a miénk, sem a szellemi, sem az anyagi erők nem elégségesek. Ennek megfelelően a 17 kutató- intézetben, a vállalati kutatás színterein, a felsőoktatási intézmények kutató helyein, mind nagyobb az adaptáció, a honosítás becsülete. Ez sem kis munka, ez is nagy felkészültséget követelő feladat, amelynek megoldása gyorsabb, szebb eredményt hoz. Természetes dolog, hogy akár a külföldi kutatási eredmények honosításáról, akár a saját hazai önálló kutató munkáról legyen is szó, anstátuszt görcsös ragaszkodással fenntartani igyekvő középrétegek „krémje”, az úgynevezett dzsentri sem volt alkalmas a múlttal való radikális szakításra: éppen annak intézményrendszerét, saját létalapját védte tíz körömmel. Sőt, egyre korszerűtlenebb ideológiája és életmódja társadalmilag bevett mércévé vált. A városi kispolgárságnak a „zsidó”-val való elnagyolt azonosítása pedig azt a később tragikus infernóba torkolló látszatot erősítette, hogy a kapitalizmus Magyarországon idegen jelenség. A korszak legszámosabb és az országra legjellemzőbb rétege a parasztság maradt. Differenciálódása és gyorsuló tömeges nincstelenné válása a kor alapvető társadalmi problémájává merevedett. Az iparfejlődés képtelen volt felszívni a nagy infrastrukturális beruházások (vasútépítés, folyamszabályozás) után feleslegessé vált agrárproletár réteget. Minthogy a nagybirtok szilárd rátelepedése az országra a mégoly szerény agrárreform legális lehetőségét is kizárta, egy jó részüknek nem maradt más, mint a kivándorlás... A honmaradó többségnek pedig a kisebb fellobbanásokkal tűzdelt elfojtott várakozás — a megfelelő alkalom kiböjtölése. S a jövő hordozója, a munkásosztály? Kialakuló elitgárdája — a szakmunkásság — idegen (bevándorolt) eredetű, és magas színvonalú volt. Ám tömegeinek falusi származása és tanulatlan senak a lényeges feladatok megoldásához kell segítséget adnia. Azzal, hogy a mezőgazda- sági termelés fejlődésére ható külső tényezők köre megnőtt, tágult az a kutatási terület is, amely közvetlenül, vagy közvetve a mezőgazdaságot segíti. Elsősorban az ipari tevékenységre, a mezőgazdasági gépiparra, a műtrágyát, növényvédő szert, gyógyászati anyagokat előállító vegyiparra, s az ehhez kapcsolódó kutatásra gondolhatunk. A gyomirtó, valamint a nö- vényvédőszer-kutatás, -gyártás területén például olyan gyors a változás, hogy követni is alig lehet. Amikor a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásáról van szó, gyakran figyelmen kívül marad a kutatás komplexitása. A különböző területeken dolgozó kutatók egymástól eléggé függetlenül dolgoznak azért, hogy például a kukorica gazdaságosabban, biztonságosabban, nagyobb termést adjon. E területen még a feladatok megfogalmazása terén sincs mindig kellő összhang. Talán a különböző színtéren — ipar, mező- gazdaság — tevékenykedő kutatás tevékenységének nagyobb összhangjára a jól működő rendszergazdák ösztönöznek a legjobban. Emellett mindenesetre központilag is nagyobb figyelmet érdemelne ez a téma. Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy elég gyorsan terjednek-e a hazai mezőgazdaságban a tudomány és kutatás új eredményei, nem lehet egyértelmű a válasz. A növénytermesztés néhány fontos területén (búza, kukorica, cukorrépa) teljesen nyilvánvaló, hogy viszonylag gyorsan gyakorlattá lesznek a kutatási vívmányok. Ugyanez a zöldségtermelésben, vagy más kertészeti ágazatokban ez már nem tapasztalható, még akkor sem, ha vannak sikeres részmegoldások. Az állattenyésztésben különösen a nagyüzemi baromfi-, valamint a sertéságazat hasznosítja nagyobb ütemben a kutatás, a tudomány eredményeit. Mezőgazdaságunk üzemi szerkezete olyan, amely nemzetközi mértékkel mérve is a legalkalmasabbnak minősíthető, ha a legkorszerűbb eljárások, módszerek befogadása kerül gédmunkára alkalmazása már önmagában is konzerválta a kétlakiságot, az agrárproletár túlsúlyt. A munkásosztály helyzetét és sajátosságait mindenesetre a nyugat-európainál kedvezőtlenebb bér-, szerkezeti, munka- és életkörülmények határozták meg. A keleteurópai sajátosságnak tekinthető alacsonyabb szervezettség pedig nem tette lehetővé a viszonyok akár nyugati típusú javulását, az ottani osztályharc eme nem elhanyagolható eredményét sem. Változást majd csak — időlegesen — a forradalom hoz. Sok ez? Túl sötét a kép? És a feszítő erejű társadalmi ellentmondások sorában még nem is tettünk említést a nemzetiségi kérdésről... ft nemzetiségi kérdés A kiegyezést elodázta ellentmondások legfőbbje pedig éppen ez a probléma volt. A hivatalos ideológia magyarnak, az egységes és oszthatatlan magyar politikai nemzet tagjainak tekintette az országlakók összességét és nem ismerte el nemzeti-nemzetiségi különjogaikat. Válaszul a kielégítetlen ma-" gyarországi nemzetiségek 1867 után politikai passzivitásba vonultak és elvetették a különben liberális Eötvös- féle nemzetiségi törvényt, amelynél jóval túlmenő ön- kormányzati jogokat követeltek. Ezzel átengedték a helyet a törvényt jobbról támadó, erősödő magyar sonapirendre. Mezőgazdasági üzemeinkben a szakmai fel- készültség már nem ilyen egyértelműen ítélhető minden igényt kielégítőnek. Szó sincs róla: ilyen magas szakmai felkészültség, mint napjainkban, még soha nem volt a mezőgazdaságban. A tudomány, a kutatás új eredményei többek között csak akkor terjedhetnek gyorsan, ha a terjesztés anyagi, műszaki feltételei megvannak, ha a fejlesztés forrásai gazdagon buzognak. Sajnos ez utóbbival sem dicsekedhetünk. A lehetőségek szűkösek, s ezekhez kell igazodni. Ilyen helyzetben különösen fontos az, hogy milyen színvonalú, mennyire aktív az üzemen belül a szakmai vezetés. A szűkös lehetőségeket ugyanis csak nagy szakmai fel- készültség esetén sikerülhet válóban nagyon ésszerűen hasznosítani. Ehhez viszont gazdaságossági, hatékony- sági elemzések, vizsgálatok is kellenek. Ez utóbbi — az ökonómiai kérdések vizsgálata — a kutatás színterén sem, a termelés területén sem kap eléggé nagy hangsúlyt. Pedig egy olyan ország mezőgazdasága, mint a miénk, ezt ma már nem nélkülözheti. A termelés hagy hányada — és egyre növekvő hányada — exportra kerül, zömmel olyan piacokra, amelyeken az előállítás költségei, a termék minősége' alapján kell versenyképesnek lenni. Az ország azt» exporttal, a mezőgazdasági exporttal azt kívánja elérni, hogy gazdaságilag erősödjön, gazdagodjon népünk. Ez a cél a jelenleginél alaposabb, megbízhatóbb ökonómiai elemzés, és hozzáigazo- dás nélkül elérhetetlen. A kutatás és a gyakorlat kapcsolata, a tudomány, a kutatás új vívmányai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy mennyiségileg ilyen sikeresen fejleszthettük a termelést, hogy sok ágazatban nemzetközileg is elismerésre méltó termelési eredményeket értünk el. Az ebbeli igyekezetnek, további munkának jobban kell párosulnia annak vizsgálatával, hogy mivel lehet exportpiacainkon a legbiztosabban, a legnagyobb jövedelmet szerezni. Gyakorlatias a feladat, de megoldásért nagyon érdemes tudománynak és gazdálkodásnak egyaránt fáradoznia. Fehérvári István vinizmusnak, a különösen a városokban és vegyes lakosságú területeken nagy léptekkel előrehaladó természetes asszimilációval meg nem elégedő, a nemzetiségeket feleslegesen bosszantó — és sikertelen ! — magyarosítási törekvéseknek. A nemzetiségi politika az 1890-es években kezdett megváltozni: a fiatal, dinamikus, radikális és valóban polgári új nemzetiségi vezetőréteg más kereteket igyekeztek teremteni. Beletörődtek a dualizmus politikai konszolidációjának realitásába, és a hagyományos nemzeti célok visszafogásával fontos demokratikus és szociális érdekek képviseletét vállalták. Céljuk a nemzetiségi problémának az ország demokratizálásán keresztüli megoldása volt. (Ezzel a hazai, magyar progresz- szióhoz is megtalálták az utat.) Ám sorra csálódások és visszautasítások érték őket. így nem véletlen, hogy a későbbiekben, a dualizmus növekvő válsága idején (vagyis a századforduló után) már újra az autonomista és föderatív megoldásokkal látjuk őket kacérkodni, sőt intenzív kapcsolatokat építenek ki saját szomszédos nemzetállamaikkal is. De a Monarchia, a történelmi Magyarország felrobbantásának, szétdarabolásának nyílt sürgetéséig majd csak a törvényszerűen beköszöntő világháború folyamán jutnak el. Dérer Miklós (Folytatjuk) Következik : 2. Előzmények: háború és összeomlás Késett a rizs... A közelmúltban fejeződtek be az építkezések a dévaványai rizshántolóban. Napjainkban már feltöltésre várnak az új silók Hagyiizem a dévaványai hántolóban Mint azt a legtöbb növényünkről elmondhatjuk, a rizsnek sem kedvezett az idei tenyészidőszak. A hűvös, kevés napsütéses nyár sok zöld szemet hagyott a táblákon. Az aratás is a tervezettnél egy hónappal később kezdődött megyeszer- te. Míg egy-egy jó esztendő után, szeptember első napjaiban indult a rizskampány,' az idén mindössze október 5-én érkezett az első szállítmány a dévaványai rizshántolóba. A csárdaszállási Petőfi Tsz dolgozói voltak a legfrissebbek, olyannyira, hogy alig több mint egy hét leforgása alatt learatták a rizstábláikat, s mintegy 85 vagonnyi terméket küldtek feldolgozásra a malomiparnak. A körös- tarcsaiak, a körösladányiak, a mezőberényiek, a csaba- csüdiek napjainkban is számtalan teherautónyi rizst küldenek a nagyközségbe. Dévaványán alaposan felkészültek az új idényre. Ezt bizonyítja, hogy a közelmúltban átadták az új silókat, s a tisztítóházat. A szeptember végi műszaki átadás előtt, s utána is több napos üres üzemi próbajáratáson megfelelően vizsgázott az automatizált, központi vezérlésű rendszer. Az áruátvételtől a szállításon keresztül a rostákig, silókig szinte emberi kéz érintése nélkül jut el a rizs a feldolgozás után a csoma- golóba, illetve a raktárba. : Amint azt Hámori István, a dévaványai üzem vezetője elmondta : — A tisztítóház és a silók hasonlítanak más malmi berendezésékhez, de itt központilag indítják, irányítják a gépeket. A korszerű, új üzemrész eddig bevált, de még szokni kell az új technikát, s be kell járatni a rendszert. Ehhez lehet, hogy egy egész szezon szükséges. Sok segítséget kapnak a technológiai kivitelezőktől, a kecskeméti MEZŐGÉP dolgozóitól. Napjainkban is itt tartózkodik 3—4 szerelőjük, akik betanították dolgozóinkat az új munkára, s készen állnak arra is, ha esetleg hibaelhárításra lenné szükség. A 8 siló feltöltése folyamatos, jelenleg csaknem 30 vagon hántolatlan árut tárolnak azokban. A teljes feldolgozást, vagyis a hántolást az elmúlt hét közepén kezdték meg, s az első 10 vagonnyi feldolgozott, idei rizs már ki is került a kereskedelembe a múlt héten, amelyet most már nap mint nap további tételek követnek. — A rizs minősége hasonló a tavalyi terméshez, s az előzetes becslések szerint mennyiségileg is hasonló termésre számíthatunk. További 150 vagon rizst várunk a környék termelőszövetkezeteitől, de azonfelül Szabolcs-Szatmár megyéből, s várhatóan Szolnokból is jön szállítmány hozzánk — fejezte be a tájékoztatást Hámori István. J. P. A rendszer központi vezérlésű, automatizált Fotó: Jávor Péter Röviden a zöldségfélék téli tárolásáról Békés megyében a téli hónapokban csaknem 1250 vagon burgonya, 1150 vagon vöröshagyma és több száz vagon zöldséggyökér, sárgarépa, valamint gabona és kukorica tárolásáról kell gondoskodni. A tárolás feltételei sokat javultak az elmúlt években. A nagy mennyiségű termés megóvása az újig, áz idén is gondos raktározást követel. Erről szól írásunk, melyben a növényvédelmi és agrokémiai állomás szakemberei adnak néhány hasznos tanácsot. „A zöldségfélék tartósításával és tárolásával lényegesen meghosszabbítható az idényen kívüli friss zöldségfogyasztás. A tartósító eljárások azonban gyakran csökkentik a zöldség tápanyag- és vitamintartalmát. Ezzel szemben a helyes tárolás kevésbé változtatja meg a zöldség eredeti tulajdonságait. ’ A tárolás előtt meg kell győződni a zöldség érettségéről. Egy-egy tételbe csak azonos érettségű termény elhelyezése ajánlatos, mert az éretlen, vagy túlérett zöldség hamarabb romlásnak indul, és a még egészséges darabokat is megfertőzi. A tárolható zöldséget a földtől meg kell tisztítani. Külön ki kell emelni a burgonya és a vöröshagyma tárolási gondjait, hiszen ezekből nagy mennyiség termett ebben az évben. Az étkezési és vetőburgonyánál elengedhetetlen a raktározás előtti válogatás. A sérült, rothadó gumókat el kell távolítani. Kizárólag vetőburgonyánál alkalmazható a tárolás előtti kezelés Chinoin Fundazol csávázószerrel. A vöröshagyma raktározására azok a fagymentesíthető, fedett helyiségek alkalmasak, amelyek hőmérséklete és páratartalma szabályozható. A hagymát meg kell tisztítani a lehullott héjrészektől, mivel ezek gátolják az átszellőzést. A már megszárított hagymát alacsony hőmérsékleten lehet biztonságosan tárolni. A raktárhelyiséget úgy kell feltölteni, hogy az egyenletes elosztással elkerüljük az átlevegőzést meggátló gócok kialakulását. A gabonafélék raktározása, amennyiben nem a megfelelő feltételek között történik, nagymértékben hozzájárul a tárolási betegségek elterjedéséhez. A mag fejlődésének, érésének időszakában kialakult gombás fertőzések erősödnek, ha a tárolás körülményei kedvezőtlenek. A csapadékos időben betakarított vagy éretlen gabona magasabb víztartalmú — jobban ki van téve a különféle kórokozók, elsősorban a penészgombák támadásának. A megyében több ezer vagon gabona és kukorica tárolásáról kell még gondoskodni. A betárolt gabonát rágcsálók és rovarkártevők is fenyegetik. Az ellenük való védekezést — a raktárak fertőtlenítését, gázosítását — szükség esetén időben el kell végezni. A nyári érésű gabonafélék kívánt nedvességtartalmának beállítása nem jelent különösebb problémát, ez a szárítóberendezésekkel könnyen megoldható. Nagyobb feladat ez a kukoricánál, ami hűvösebb, nedvesebb időszakban, tehát nagyobb víztartalommal kerül betakarításra. Ennél a kultúránál fokozottabban kell ügyelni a szakszerű tárolásra, el kell távolítani a nyers, penészes, sérült csöveket, és előnyös a magok -mesterséges szárítása, különösen az értékesebb hibridelőállítású vetőmagnál. YV. J.
