Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

1978. október 24., kedd KHilUkfito Tartalmasabb életet az éveknek Határsértőt borotvált-e már? fl lakásépítés és az elosztás Szeghalmon — Hány éve is, hogy Ke- vermes határőrközség lett? — Nemrégen ünnepelték — feleli Horváth János had­nagy — a tizedik születés­napot. Egy évtized alatt két­szer nyerték el a Kiváló cí­met. Az idén az évforduló tiszteletére a helyi önkéntes határőrcsoport versenyfelhí­vással fordult a határőrke­rület valamennyi csoportjá­hoz, hogy a határőrizeti eredmények javításával, po­litikai rendezvényekkel, ki­emelkedő, fegyelmezett munkával készüljenek a KMP megalakulása 60. év­fordulójának megünneplé­sére. Mesélik, Kevermesen nem volt szükség toborzóra. A több tucatnyi jelentkezőből a rátermettebbeket válasz­tották ki. így jött létre a csoport, amelynek összetéte­le igen vegyes: pék, patikus, borbély, kéményseprő, susz­ter, kertész... Ám a cél — államhatárunk őrzése — egységet kovácsolt a csoport soraiban. * Három eleven gyerkőc csüng az apja nyakán. Kár­páti Pál, a gyógyszerész ki­tartóan állja csemetéi csim­paszkodását. A gyógyszer- tárban most a feleség tartja a frontot, mint akkor is, mikor a férj szolgálatba megy. — Hogyan lett önkéntes határőr? — Családunkban soha senki nem őrizte még a ha­tárt, de a makói barátok mind a határőrségnél húzták le a katonaidőt. Élményeik, elbeszéléseik alapján kap­tam kedvet a határőrizethez. — Azt hallottam, önkén­tes tűzoltó is. Hogyan jut ennyi mindenre ideje? — Először is, megértő fe­leségre van szükség. Meg Megvendégelték a nyugdíjasokat A közelmúltban Békés­csabán, a MÁV-kultúrott- honban a vasúti dolgozók­nak szakszervezeti taggyű­lést tartottak, melyre meg­hívtak 240 nyugdíjast is. Elsőként Portörő István szb-elnök köszöntötte a megjelenteket, majd beszélt arról, milyen segítséget, kedvezményeket nyújt a szakszervezet idős dolgozói számára. A beszámoló után a 10-es számú általános iskola ta­nulói énekműsorral, sza­valatokkal kedveskedtek a nyugdíjas vasutasoknak, majd a megvendégelés után a szakszervezet vezetőivel elbeszélgettek életükről, gondjaikról az idős dolgozók. aztán, ki más mutasson jó példát, mint mi párttagok?! És a legfontosabb, hogy szívből csinálja az ember... Számomra minden riadó kedves emlék, talán azért, mert sikerrel jártak. A ku­darcot nem akarom megis­merni. .. # Kiss István, a borbély bo- rotválatlanul fogad. Mint mondja, mindenre nem jut­hat ideje. Az üzletbe kite­hetné a telt ház táblát. A vendégek ráérősen szedik ízeire a magyar foci beteg­ségeit. De a borbély egyszer- csak témát vált, kiderül: ez is érdekli a község népét. — öt éve már — meséli —, hogy leszereltem. A ha­tárőrségnél szerzett kitünte­téseknek, dicséreteknek nyo­ma maróid, ezért sem lepett meg, hogy elsők között ke­restek. Egyébként is bejára­tos voltam az őrsre, évekig igóizgattam a határőrök fri­zuráját. .. — Milyen érzés újra szol­gálatba járni? — Mikor önkéntesként el­ső alkalommal kimentem a határra, semmi különöset nem éreztem... Másnap haj­nalban viszont arra riad­tam, üldözöm a határsértőt, de mire elfognám, felébred­tem. Az álomból azóta va­lóság lett, igaz, nem az én egyéni sikerem, hanem cso­portunké. — A határőrségnél tanul­takat tudja-e önkéntesként is hasznosítani? — A rutinszerű beidegző­déseken kívül különösen a jó emberismeretemnek ve­szem hasznát. Egyszer a vasútállomáson, ahogy le­szállt a vonatról a koma, az első tétova lépésnél meg- éreztem : valami nincs rend­ben. .. Nem igazoltattam tüstént, csak miután elhagy­va az állomást, sietősebbre fogta lépteit. Később az is kiderült: a rendőrség már kereste... — Határsértőt borotvált-e már? — Olyan személyt, aki akart elkövetni, már igen... Mindenesetre ne is kerül­jön a kezem közé, mert bi­zony mondom, elvágnám a nyakát... Ugyancsak határőrviseletet öltött Varga Lajos pékmes- _ ter is, aki a megalakulás óta tagja az önkéntes csoport­nak. Egykor ő is határőr volt. — önkéntesként azért más — törli meg lisztporos ke­zét —, elvégre már nem kell napról napra szolgálatba járnunk. Jól tudjuk, nem a határőrök helyett vagyunk, csak segíthetünk nekik. El­nézem a ma határőreit, fel­készültebbek, mint mi an­nak idején, de a követelmé­nyek is magasabbak... — Milyen emlékeket idéz a járőrszolgálat? — Harminchárom évesen újra húszonév esnek érzem magam. # Kevermesen hajdan élt egy kéményseprő-dinasztia. Manapság csak Körömi Béla űzi ezt a mesterséget. A ké­mények orvosa reggeltől es­tig járja a házakat, nincs ember a környéken, akit ne ismerne. — Milyen szemmel néz­nek a községben az önkén­tes határőrökre? — Becsület övezi az ön­kénteseket, rangja van a faluban. A Határőrközség cím nemcsak minket köte­lez, Kevermes apraja-nagyja büszke erre, s tenni, segíte­ni képes. Volt rá példa, hogy úttörők jelzésére fog­ták el a határsértőt... — Ha kéményseprőt lá­tok, szerencsét találok, ön szerencsét hoz az emberek­nek? — Az öregek még hisznek a szólás erejében, a fiatalok csak nevetnek rajta... Mi­kor megalakult a csoport, tréfálkoztak a szomszédok, lépj be Béla, te csak sze­rencsét hozhatsz. A kétsze­res Kiváló cím azonban nem szerencse dolga, a kemény munkának, a község össze­fogásának eredménye. * Szarvasi Péter, a csoport vezetője a helyi kertészet­ben dolgozik. A határ kö­zelében, Eleken született, csak később vetette a sors Kevermesre. — Hány elfogással dicse­kedhet a csoport?' — Közvetlen elfogásunk nem volt — túr bele őszülő hajába —, csak közös, ame­lyet a határőrökkel, a la­kossággal vagy éppen az ön­kéntes rendőrökkel együtt hajtottunk végre. Augusz­tusban két önkéntes határőr és egy önkéntes rendőr va­dászat közben mozgásra lett figyelmes az erdőben. Ám a bokrokban nem nyúl la­pult, hanem határsértő. Be­kísérték az őrsre, majd hoz­zám is bejöttek. Kérdem tő­lük: lőttek-e vadkacsát? De ők csak nevettek, majd azt felelték: de még mekkorát! Volt vagy 170 centis... Bán Károly A sok nemzetiségű Habs­burg-monarchia múlt századi korszerűsítése, az osztrák- magyar kétközpontos megol­dás már születése pillanatá­ban izzó viták, sodró érvek és érzelmek kereszttüzébe került. Az 1867-es kiegyezés és a dualista államberendez­kedés, s egyben a polgári át­alakulás adott lezárása a századok folyamán felhal­mozódott közép-kelet-euró- pai problémák jó részét nem oldotta meg, hanem új és önpusztító ellentmondások kiindulópontjává lett. Előnyök és hátrányok Ez meglehetősen sötét ké­pet fest Ausztria—Magyaror­szágról, amely így — eléggé egyoldalú is. Mindenesetre, ha az előnyöket és a hátrá­nyokat mérlegre téve vizs­gáljuk a Monarchia teljesít­ményét, árnyaltabb összképet nyerünk. A Habsburgok jogara alá szerveződő sok nemzetiségű birodalom a XVIII. századi dinasztikus elveket testesí­tette meg: az uralkodóház érdekei kiemeltek és meg­határozók maradtak. Meg­alakulásával tehát a korsze­rű nemzeti fejlődés szem­A statisztikai adatok sze­rint Szeghalom lakásállo­mányának 44 százaléka el­avult. Mit jelent ez? Min­denekelőtt azt, hogy a há­zak nagy része megfelelő alapozás nélkül, vályogból, vertfalból készült. Az épüle­tek 25 százalékát a század- forduló előtt, 20 százalékát a felszabadulás után épí­tették. Éppen ezért a laká­sok számának növekedése nincs arányban az építkezé­sek ütemével. A jelentősebb lakásépítés a III. ötéves terv második felében kezdődött. Ekkor épült fel a többszintes 26 állami és 28 OTP-lakás. Már ebben a tervidőszakban megkezdték a IV. ötéves tervben megvalósítandó be­ruházások területelőkészí­tését. Ezzel párhuzamosan egyre több családi házat építettek a községben. így 1969 áprilisától 1977 máju­sáig 550 családi otthont hoztak létre. Ugyanakkor 69 állami és 360 OTP-lakásba költözhettek be a boldog tulajdonosok. A jelenlegi tervidőszakban 78 állami, 176 OTP-társaslakás és mintegy 250—300 családi ház épült fel. Még ebben az évben átadják a Dózsa György úti 70 OTP-társas- lakást. Építik a Béke úti, a József Attila és Sebes György lakótelepi állami és OTP-lakásokat. Természetesen a felépült lakásokat el is kell osztani, méghozzá megalapozottan, igazságosan. A nagyközségi tanács tavaly június 9-én életbe lépett rendelete igyekszik mindezt biztosíta­ni. Ennek alapján a vég­rehajtó bizottság kétéven­ként lakáselosztási tervet készít, amelyben az összes tanácsi bérlakás, valamint az OTP-társasházak 90 szá­zaléka szerepel. A lakások odaítélésénél külön figyel­met fordítanak a fizikai dolgozókra, a fiatal házasok­ra, a nagycsaládosokra. A vb javaslattevő, véleménye­ző szerveként létrehozták a 11-tagú lakásügyi társadal­mi bizottságot. Részt vesz­nek a munkájában a párt, a KISZ, a HNF, a Vöröske­reszt községi bizottságának képviselői, a nagyobb terme­lő vállalatok, szövetkeze­tek szakszervezeti bizottsá­gának a tagjai. pontjait érte sérelem. Két „történelmi” és „vezető” nemzetiség, az összlakosság­nak együtt is csak kisebbsé­gét kitevő osztrák és magyar, megegyezésükkel és az úgy­nevezett közös ügyekkel (mindenekelőtt a hadsereg­gel és a tragikomikus ambí­ciókkal hajszolt, egyre kor­szerűtlenebb nagyhatalmi külpolitikával) biztosították a többi nemzetiség feletti uralmukat, az 1860-as évek­ben már meg-megingó biro­dalom további fennállását. Az Osztrák—Magyar Monar­chia egy feudális-dinasztikus integráció továbbélő marad­ványa volt. Rengeteg feudá­lis eredetű — főként társa­dalmi — maradványt kon­zervált kereteiben. Hogy csak néhányat említsünk: az udvar és az uralkodó sze­repe; az arisztokrácia és ál­talában a volt nemesi réte­gek politikai-hatalmi túlsú­lya, a földkérdés megoldat­lansága, az egyházi befolyás és a középkori szimbolika to­vábbélése — vagyis általában a felülről kezdeményezett fe­lemás korszerűsítések vissza­húzó velejárói jellemezték a dualista rendszert. A történettudomány meg­Az okanyi járási szociá­lis otthon jövőre ünnepli fennállásának 30. évforduló­ját. Három évig Sarkadon működött az otthon, ott vi­szont szűk volt a hely, ezért átkerült Okányba, ahol 1952 óta egy kastélyépület­ben jelenleg több mint 80 idős ember él. Átlagéletko­ruk 70 év fölött van. Négy éve született az a rendelkezés, mely szerint a szociális otthon lakóinak foglalkoztatását meg kell ol­dani. Arra kerestünk vá­laszt, hogy ebben az otthon­ban hogyan tudják a legidő­sebb generációt munkával foglalkoztatni. Szarvas La­jos, az intézet vezetője a négy év tapasztalatairól a következőkben adott tájé­koztatást: — Két holdnyi területen fekszik intézetünk, ennek egyik részén maga az ott­hon, másik részén a gazda­sági épületek helyezkednek el és a veteményeskert, valamint a parkosított te­rületek. Az öregek foglal­koztatására a sertésgondo­zásban, a kertészkedésben, a konyhán és az udvarsepre- getésben van lehetőségünk. — Más jellegű tevékeny­ség nincs? — Egyik ok az, hogy kü­lön foglalkoztató helyisé­günk nincs, és a megyében történt felmérések alapján a mi otthonunk nem is kap pénzt ilyen helyiség kialakí­tására. Azért nem, mert a szeghalmi járásban, Okány- ban van a legidősebb gene­ráció otthona — ez a má­sik ok —, így a foglalkoz­tatásra, pontosan a lakók korára való tekintettel, nem alkalmas. — Kézimunkázni a szo­bákban is lehet!? — Az azonban vagy azért nem megy, mert nem jól látnak ebben a korban már a nénik, vagy korábban sem kézimunkáztak. Jelenleg egy-két néniről tudjuk, hogy horgol, hímzést azon­ban senki nem készít. — Akkor mivel töltik nap­jaikat az öregek? — Induljunk el egy sétá­ra az otthonban és meglát­juk. A férfiak ebédlőjében so­kan ültek, van aki fél 4-kor fogyasztja ebédjét, voltak, akik már pihentek és talán elmúlt éveik felett méláz­lepetésünkre elég sok előnyt is produkált védelmére. Azonban rögtön jegyezzük meg: ezek az előnyök, a sú­lyos, organikus hátrányok alapvetőségét alig kérdőjel­zik meg. Nézzük Magyarországot. Mindenekelőtt a kiegyezés nálunk konszolidálta a bim­bózó kapitalizmust és annak minden előrevivő kedvezésé­vel fél évszázados intenzív tő­kés fejlődést tett lehetővé. Egyben modem polgári ál­lamot és államháztartást ala­kított ki, ami különben a tőlünk keletebbre fekvő ál­lamokkal való korabeli ösz- szehasonlításban állja meg a próbát. 1868-ban európai színvonalú általános tankö­telezettséget vezettek be (bár a gimnáziumi és egyetemi képzés továbbra is szűk körű, s nem gazdaságcentrikus volt). Modem közlekedési és hírközlési hálózat épült ki (noha panamák és egyéb bot­rányok árán). Fejlődött a mezőgazdasági termelés (ám az alapvető nagybirtokstruk­túra változatlan maradt) és kialakult a modem gyáripar (nem elhanyagolható szerke­zeti torzulásokkal). A szá­zadfordulóra a monopóliu­mok kezdetlegesebb formái, a kartellek is megszülettek és megjelent a finánctőke. Emelkedett az urbanizáció szintje és gyökeresen meg­változott a társadalom képe is. Ám itt rögtön álljunk is meg. Már jeleztük, hogy tár­sadalmi vonatkozásokban sú­tak. Van, aki az ajtó nyitá­sát lesi szüntelenül, hátha az ő számára is jelenthet valamit. Újságot, könyvet nem láttunk senkinél. Ahol a nők ebédelnek, hasonló tapasztalatokat sze­reztünk. Egyedül Bartyik Zsófi nénit láttuk tüstén­kedni. ö középterítőt hor­golt az egyik házaspár ké­résére. Beszélgetésünkből kiderült, hogy több mint 70 éves, azt is megtudtuk, hogy Illés Béla a kedvenc írója. A szomszédos pipázóban vágni lehetett a füstöt, mi­közben beszédbe elegyed­tünk a Mészáros házaspár­ral. Halk találgatások hal­latszottak mögöttünk, hogy vajon milyen hozzátartozói lehetünk beszélgetőtársa­inknak, hiszen alig láthat­ták itt mostanában Mészáro­sék hozzátartozóit. — Én nem tartozom sen­kihez ... Nekem volt csa­ládom. A lányom Pesten or­vos. Mondta, hogy menjek hozzá, de nem én neveltem. Nem leszek terhére senki­nek. Itt kötöttem házassá­got, öt éve már, megnyu­godtam. Jól megvagyunk Vikivel, a feleségemmel — mondotta Mészáros Ferenc. Ezek a gondolatok meg- fájdítják az ember szívét. Mészáros Ferencet a család­ja elüldözte, mert gazdag lányt vett el, jól éltek, de mögötte nem állt két birtok, meg sok jószág, és a vége az lett, hogy sokat ivott, idegrendszere kikészült és ide került. De ez a múlt társadalom ítélete. Ma minden erővel arra törekszik az állam és az okányi intézmény, hogy a magukra maradt öregek nyugodt napokat éljenek. Javítani való azonban még van, mert kétséges, hogy a tízféle újság, a könyvtár, a néha szervezett kirándulások elég foglalkoztatottságot biztosítanak-e? A beteg, gyenge idegzetű öregeknek is javára válna, ha nagyobb felügyelettel ugyan, de ap­ró munkákkal megbíznák őket. Jobban próbára kelle­ne tenni teherbíró-képessé­güket? Talán. De lehet, az is elegendő lenne, ha szí­vességre, apróságok megol­dására invitálnák az itt élő­ket. Ezzel is tartalmasabbá tehetnék hátralevő éveiket. Sz. J. lyos megoldatlanságok terhel­ték a kort. Melyek voltak ezek legfőbbjei? Megoldatlan társadalmi problémák A pozitívumok, amelyeket felsoroltunk, sem teljesen egyértelműek. A dualista ko­ri Magyarországon nem a kétségtelen (bár örökölt szer­kezeti gyengeségek között végbemenő) gazdasági fejlő­dés tényei váltak meghatá- - rozóvá, hanem a társadalmi­politikai szerkezet változáso­kat zabolázó krónikus me­revségei. A volt feudális uralkodó osztályok megőriz­ték pozícióikat, sőt a korszak végefelé még növelték is be­folyásukat. Az uralkodó tel­jesen kézben tartotta a had­sereget és meghatározó sza­va volt a külpolitika irányí­tásában. Az arisztokrácia „összmonarchia”, „merkan­til” (iparral összefonódó) és „agrárius” (a nagybirtok ér­dekeit kormányzati politika rangjára emelő) csoportjai majdhogynem csorbítatlan hatalmat élveztek. A közép­birtokosok megtartották vi­déki (megyei) irányító sze­repüket. A nem a magyar társada­lomból szervesen kifejlődő, eredetében jórészt idegen burzsoázia — bár gazdasági ereje hatalmasan növekedett, s egyre erősebb befolyással volt az országos ügyekre is — a hagyományos vezető ré­tegek politikai hatalmát nem kérdőjelezte meg, sőt inkább hozzájuk idomult, igyekezett velük összefonódni. Az úri A pécsi MHSZ Ércbányász Modellező Klubjának tagjai már több versenyen szerepeltek sikeresen, világbajnoki és Euró- pa-bajnoki aranyérmeket is szereztek. A nagy kézügyességet és szakértelmet kívánó modellkészítés szerelmesei most új versenyekre készülnek. A képen: a rádióirányításos autó­modellezők felkészülése (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS) A béke forradalma 1. Előzmények: a dualista monarchia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents