Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

1978. október 22., vasárnap

MSZBT-iinnepség Békéscsabán

60 éve alakult meg a Komszomol

A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat MSZBT- tagcsoportja és KlSZ-bizott- sága a Kemény Gábor Szak- középiskolával közösen október 20-án este a Komszomol megalakulásának“ 60. évfordulója tiszteletére a József Attila Művelődési Házban városi szintű rendezvényt tartott. Itt tekinthették meg a résztvevők azt a kiállítást is, amelynek anyagát a szovjet barátoktól kapott ajándéktárgyakból és levelekből állítottak össze.

Sándor József né, a vállalat KISZ-bizottságának titkára ünnepi beszédében részletesen szólt a Komszomol megalakulásának körülményeiről. Ennek az ifjúsági szervezetnek — mint mondotta — az ad különös jelentőséget, hogy harcban született; vagyis azokban a nehéz időkben, amikor a fiatal szovjet állam létét mind jobban veszélyeztették az intervenciósok támadásai. Lenin az ifjúsághoz is szólt akkor, amikor a szocialista haza megmentése végett fegyveres harcra buzdította a forradalmi tömegeket. A Komszomol elődje akkoriban a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség nevet viselte. Ez a szervezet egyre több fiatalt mozgósított a honvédő harcra. A siker sem maradt el: ugyanis 1918 februárjában a Vörös Hadsereg fiatalokból álló csapatai visszaverték a Pet- rográd ellen támadó német hadsereget. A Komszomol alakuló kongresszusának résztvevői már a frontokon szerzett harci tapasztalatok birtokában gyűltek össze. A

Nem

foglalkozom

vele...

Vigyázzunk rájuk — hívja fel a járókelők figyelmét egy érdekes plakát, amelyről kart karba öltve, az úttesten áthaladó, galambősz hajú idős emberpár mosolyog ránk. Igaz, hogy közlekedés- biztonsági hét lévén, én mégis úgy érzem általában is segítenünk kell az időseket.

Ez jut eszembe, amikor megyénk egyik mezőgazda- sági üzemében a következő szituációnak lehettem szemtanúja :

Az öregember — aki 12 kilométernyire lakik a központtól — kereste X. elvtársat, hogy megkérdezze: mikorra kaphatja meg a cső- törőt, a háztáji kukorica betakarítására. Közölték vele, hogy X. elvtárs nincs benn. Már-már menni készült, amikor a folyosóról esetlenül, kedves udvariassággal visszaszólt:

— Kezét csókolom, nem lehetne hagyni üzenetet?

— Nem foglalkozom vele — hallatszott a fiatalasszony szájából a sértő, nyers válasz.

Egy fiatalembertől tudta meg a sok munkától megrokkant, hamar könnyekre fakadó öregember, ho^y előbb be kell fizetni a pénztárba a csőtörő munkadíját, ezzel a csekkel kell jelentkezni az illetékesnél, aki beossza: melyik napon hol dolgozik a csőtörő.

Az öregember megköszönte a felvilágosítást és halkan rebegte:

— Reggel kibiciklizem, befizetem a pénzt, talán sikerül még a jó időben hazahordani a kukoricát.

A fiatalasszony egészen biztos igazat mondott: nem az ő asztala az idős emberek háztáji kukoricájának a betakarítása. De nem lehetett volna egy percre felfüggeszteni a munkát, bátorítani, felvilágosítani az öregembert? Egyszer talán ő is lesz öreg és jólesik majd, ha rámosolyognak, ha segítenek. ..

A.

Sándor Józsefné, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat KISZ-bizottságának titkára ünnepi beszédet tart

Fotó: Császár Lajos

szervezet tagjai sorába mind több fiatal lépett be, és mind többen indultak az ország különböző részeibe, hogy megvédjék hazájukat. A csatákban tanúsított bátor helytállásért 1928-ban a szovjet kormány a Vörös Zászló-renddel tüntette ki a Komszomolt. A szervezet

tagjai a Nagy Honvédő Háború éveiben ugyanilyen bátor helytállásról -tettek tanúbizonyságot, mint később a békés építőmunka időszakában...

Az ünnepi beszéd elhangzása után a Kemény Gábor Szakközépiskola irodalmi színpada adott műsort.

Egészségügyi előadások Gyulán

idős

hallgathat előadást az korosztály.

Október 26-án kerül sor az egészségügyi szakkörök tablókészítési versenyének értékelésére. Az érdeklődők a legjobb munkákból készült kiállítást október 31-ig tekinthetik meg az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

A szabó ksz dolgozóinak többsége nő, ezért itt a női betegségekről beszél dr. Su- hajda János szülész-, nőgyógyász szakorvos október 23-án. Szó esik a legkisebbekről is: A csecsemőkor egészségvédelmi problémái címmel a gyesen levő anyukákat tájékoztatja dr. Boh- daneczky Mária gyermekkörzeti orvos október 27-én délután, az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

fl jubileum jegyében

A napokban a békéscsabai Munkácsy Mihály Művelődési házban a megalakulás 75. évfordulója alkalmából az építők szak- szervezetének megyei bizottsága ünnepi nagygyűlést tartott, amelyen a 10. sz. általános iskola úttörői műsorral vettek részt, és virággal köszöntötték a szakma veteránjait. Ünnepi beszédében Podina Sebő, az ÉFÉ- DOSZ titkára megemlékezett a hét és fél évtized küzdelmes, de ugyanakkor sikerekben gazdag munkájáról, melyhez Békés megye munkásmozgalma is hozzájárult. Az ácsok és kőművesek szakcsoportja megyénkben 1901-ben alakult meg, s már akkor a május elseje szabad megünneplését követelte. Következő évben az akkori időben haladásnak számító reggel 6- tól este 7-ig tartó munkaidőt tűzte a zászlajára, azzal kiegészítve, hogy a heti fizetést a munkások szombat este 6-ig megkapják. 136 építőmunkás sztrájkolt ezért, de a megmozdulás árulás miatt elbukott. Ilyen kezdet után harcoltak tovább, s időnként komoly eredményeket értek el. Aztán a felszabadulás új lehetőségeket hozott és az építők az ország építésében fejtették ki tevékenységüket, hogy az új helyzetben megvalósíthassák mindazt, amiért az elődök küzdöttek.

Véradó

szocialista brigád

A MEZŐGÉP békéscsabai gyáregységének Illés Béla Szocialista Brigádja igen aktív a társadalmi munkavégzésben, ezt bizonyítja, hogy tavaly megkapták a Kimagasló Társadalmi Munkáért bronzplakettet. Ugyancsak tavaly érdemelték ki az Ezüstkoszorús Szocialista Brigád címet. A véradómozgalomban is igen jó eredményeket értek el. A 20 brigádtagból kilencen többszörös véradók. Ez évben már három alkalommal, legutóbb az elmúlt héten adtak gyógyító, életmentő vért a rászorulóknak.

Az egészségnevelési és környezetvédelmi hónap keretében az elkövetkezendő héten sok érdekes előadást hallhatnak, kiállítást nézhetnek meg a gyulaiak. Az üzemi program keretében például október 23-án a vízügyi igazgatóság dolgozói részére tartanak fórumot Amit az egészséges életmódról tudni kell címmel. A beszélgetést dr. Bohda- neczky Imre főorvos vezeti.

Az iskolás korú gyermekek szüleinek, a pedagógusoknak és az ifjúsági szövetség vezetőinek október

24- én, az Erkel Ferenc Művelődési Központban „Tanulás — megterhelés — pihenés” címmel tart előadást az orvos szemszögéből dr. Baly Hermina megyei ideg- gyógyász főorvos, a pedagógus szemszögéből pedig . dr. Marsi Gyuláné, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője. Október

25- én a Kálvin utcai öregek napközi otthonának lakói tájékozódhatnak a reumás betegségekről, október 27- én pedig a Marx téri öregek napközi otthonában A magas vérnyomás címmel

j Nem tűz volt...

■ ■

■

■

■

I Gáztáwezeték- I tisztítás

I Békéscsabán

■

■

Pénteken este Békéscsa- j ba határában érdekes fé- 5 nyekre figyelhettek fel a

■ város lakói. Mint a Siófoki

• Gáz- és Olaszállító Vállalat ; munkatársának tájékozta- 5 tójából kiderült, Méhkerék

• és Békéscsaba között gáz- : távvezeték-tisztítást végez- ; tek. A minden esztendőben S esedékes tisztítástól az idei ; annyiban tért el, hogy a

■ délelőtti nem volt elegendő, ! ezért délután is újra meg- ; gyulladt a fáklya. Azért van ; erre az égetési technológiára

■ szükség, mert a vezeték ; rengeteg szennyezőanyagot

■ tartalmaz, és a lakásokba

■ eljutó gáz a fúvókákat eltö- : míti, és így nem biztosítha- Î tó a megölelő hőfok. Azért

• most végezték ezt a tisztí- jj tást, inert a fűtési idény

• megkezdődött és így a nagy ; mennyiségű gáz, annak ! szennyezettsége az egész vá- ; rosban gondokat okozott ! volna.

Alkotó kézművestér a klubosoknak

Október 20-tól 22-ig klubtalálkozót is rendeztek a békéscsabai KISZ-táborban az ifjúsági klubvezetők egyhetes képzése keretében. A találkozó külön érdekessége volt, hogy a szervezők játék- és kézművesteret rendeztek be a résztvevőknek. Itt a fafaragás kosárfonás, makramécsomózás, a hímzés, a háncsfonás titkait leshették el az érdeklődők szakavatott mesterek munkája alapján. Képzőművészek hozták el Budapestről festményeiket és kisplasztikáikat, hogy a művészetek iránt alkotókedvet ébresszenek a fiatalokban. A kézműves- és játéktér célja is az, hogy az ötleteket és módszereket saját klubjaikban hasznosítsák majd a jelenlevők, így fejlesztve a klubtagok öntevékenységét és kibontakoztatva rejtett képességeiket.

TO"'. '

A dobozi Szabó Lajosné kukoricacsuhéból készít táskákat, dísztárgyakat. A klubtalálkozón gimnazista klubosok is tanultak tőle Fotó: Gál Edit

Diplomatatáska

gre megvan a villanyvasút. Huszonöt évet vártam rá. Fiaim kerekre nyílt szemekkel nézik, ahogy a parányi mozdony, két kis kocsit húzva maga után, a jelzők, sorompók között ide-oda kanyarog. Le nem veszik a szemüket róla. Én meg irányítok, váltok, indítok, megállítok. Még sípolok is. Akkor ocsúdok, amikor a feleségem rámszól : most már hagyjam a gyerekeket is játszani. Elröstellem magam. Átengedem nekik a terepet. Bevallom, fájó szívvel. Huszonöt esztendő az én életemben nagyon nagy idő.

Más. A buszmegállóban öt-hat fiú viháncol. Lehetnek vagy 13—14 évesek.

Farmernadrágban, farmer- dzsekiben. Eredetiben. De nem ez az érdekes, hanem a diplomatatáska. Valameny- nyiük kezében ez lóg. A keserűség csak nagyon lassan kúszik föl a torkom felé. De fölkúszik. Nyugtatom magam: én sem szeretem, ha az én igényeimet apámék, nagyapámék lehetőségeivel vetik össze. Ostobaság lenne ugyanis az emberek többségét komfort nélküli lakásokba zsúfolni azzal, hogy szüleik valamikor petróleum- lámpával világítottak.

És mégis. Hiába küzdők ellene: bosszantanak ezek a diplomatatáskák. Pedig örülnöm kellene, hogy j£gyre többen járathatják farmerban apróságaikat (hiszen éppen most kezdik meg országunkban e régóta keresett cikk tömeggyártását), örülhetnék, hogy mind többen megvehetik csemetéiknek az olcsóságnak éppen nem nevezhető diplomatatáskát. Örülnöm kellene, mert ez is azt jelzi — mondhatnánk joggal —, hogy egyre igényesebbek az emberek.

Bosszúságomról egyébként nem is szívesen beszélek, mert még könnyen megkapom, hogy túl vagyunk már a „Kék-Vörös” korszakon: ma már több tízféle szappan közül válogathat, aki igazán tudja, hogy mi a módi. És még ez sem minden. Aki igazán ügyes, igazán igényes az még Rexonát is szerezhet, s talán nincs messze az idő, amidőn a Fa-szappant, meg a Fa-desodort úgy dobálják majd az ember után.

Tudom, mindezt úgy kellene fölfognom, mint életszínvonal-politikánk nagyszerű vívmányait. Meg is kísérelem úgy fölfogni, de nem megy. Nem megy, holott a politikai gazdaságtanból is tudnom kellene, hogy a szükségletek fejlődése ösztönzi fejlesztésre a termelést. Márpedig erre, tudniillik a termelés fejlesztésére, nálunk most égetően nagy szükség lenne.

Már csak azért is, hogy ne kellene azt a kevéske kis devizánkat, ami még van, Rexonára, meg társaira költeni, hogy állítanánk elő itthon, olcsón, amit tudunk, amire szükségünk van. Azt mondják: ez nehéz ügy, mert annál igényesebbek vagyunk, hogy sem a jó minőségű külföldi árut, gyengébb minőségű hazaira cseréljük.

Hoppá! Gyengébb minőségű hazai?! Ezek szerint mégsem vagyunk mindenben olyan nagyon igényesek? Elegendő, ha illatozunk, ha eredeti farmerban járunk, ha diplomatatáskával küldjük szép reménységeinket az iskolába, ha költekezésben, életmódban, fényűzésben nem maradunk el a szomszédainktól?

Mert hovatovább az a legény a gáton, aki fél kenyereket dobál a szemétbe, mondván: jól is nézne ki, ha

pár fillérért gyűjtögetném valami állattartónak. így kerülnek alig használt gyerek- ciDŐk a kukába, hiszen ki az a „bolond”, aki hatvan-het- ven forint miatt „szégyenszemre” elviszi a cipészhez átfesteni azt a kis lábbelit, amit a gyerek egy-két hónap múlva úgyis kinő.

Igényesek vagyunk? Igen, amikor kérkedni lehet vele: a fogyasztásban. Arra viszont már sokkal kevesebben vagyunk kényesek, hogy milyen munka kerül ki a kezünk alól. Miért mondom ezt? Tulajdonképpen nem is én mondom, hanem az a külföld, amelynek termékeit oly hőn áhítjuk mindenek fölött. Ez a külföld, amely fogyasztásával példát mutat nekünk, nem kapkod két kézzel az általunk fölkínált áruk után. Más minőséghez szokott. Más minőséghez szoktatta vásárlóit, köztük bennünket is — a fogyasztásban.

Ám fogyasztani — elemi dolog — csak ott lehet, ahol termelnek is. Továbbmenve: tartósan, igény szerint fogyasztani — külkereskedelem ide, deviza oda — csak ott lehet, ahol tartósan, igény szerint termelnek.

Tudnak-e erről diplomata- táskás fiaink és lányaink? Nem hiszem, hogy túl sokat. Nem is őket hibáztatom. Végül is, valóban jó dolog, hogy farmerban járhatnak,-s hogy nem kell negyedszázadot várniuk egy villanyvonatra. Jó dolog, hogy nekik az építőtábor is játék és nem kell nyári munkával összekuporgatniuk egy-egy, a családi költségvetésbe be nem férő divatos ruhadarab árát.

Jó dolog — mondom —, s közben félek: hibát követünk el. Megvesszük nekik a villanyvasutat, amit mi nem kaphattunk meg, velünk egyszerre jutnak el a tengerhez — szép lassan így válik teljesen természetessé, hogy semmit nem tagadunk meg tőlük. Ebbéli igyekezetünkben egyetlenegy dologról feledkezünk meg csupán : megismertetni velük a munka, a teljesítmény eredményezte örömöt. Vagy másképp fogalmazva ; ázt, hogy vágyaink teljesülése nem lehet más, mint munkánk jutalma — értékét is ez adja.

Nem a módszerek célirányosságát firtatom. Lehet ugyan vitatkozni azon, hogy kapjon-e minden ötösért egy tízest családunk büszkesége, kerékpárt a kitűnő bizonyítványért és így tovább. Ám válogasson ki-ki legjobb megítélése és pénztárcája szerint a teljesítményt kiváltó eszközökben, a lényeg a produktumon, a munkán van. Azon, hogy ne ruházzuk álmainkat — céljaink helyett — utódainkra. Majomszeretettel ne ringassuk olyan tévhitbe őket, hogy csak kérniük kell. És ez nem csupán családi kérdés!

tizkeletű, jó tréfának 1 szánt szólások erősítik meg ugyanis kis diplomatatáskásaink korábbi tapasztalásait az ÉLET-ben. Ilyenek; hogy: aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni, a munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen. Nem folytatom. Sajnos, ezek a viccek, többnyire igazak. Ha nem így lenne, talán megértenék az általános iskolából alig kinőve már Babetta-robogót követelő serdülőink azt is, amit csak szajkózunk szerintük, hogy nem a ruha teszi az embert. S ú|y lehet, igazuk van. Mi adtuk selymes tenyerükbe a diplomatatáskát.

Kőváry E. Péter