Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. október 22., vasárnap A hatszoros kiváló berettyóújfalui egység lövészbemutatója kitűnően sikerült. A nyomjelzős lövedékekkel végrehajtott lövészet nagy sikert aratott Az elmúlt napokban Haj- dú-Blhar megyében rendezte meg a Munkásőrség Országos Parancsnoksága a már hagyományos kétnapos sajtótájékoztatóját. Ezen elsőként Debrecenben, a városi pártbizottság székházában Barta Gyula, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese adott tájékoztatást arról, hogy a munkásőrség hogyan hajtotta végre feladatait és hogyan készülnek a következő kiképzési évre. Kruppa Károly, a munkásőrség Hajdú-Bihar megyei parancsnoka pedig a megye munkásőreinek helytállásáról és életéről beszélt. A sajtó képviselői megtekintették a berettyóújfalui lőtéren a helyi alegység bemutató lövészetét. Fotó: Béla Ottó Ugyancsak osztatlan elismerést váltott ki a püspökladányi egység harcászati bemutatója, amelyen az ellenség bekerítése, a diverzánsok elfogása volt a feladat A „Kék fény” ürügyén A „Kék fény”-ben szereplő szatír tevékenységéről és az orosházi művelődési házban elkövetett emberölés körülményeiről a Békés megyei Népújságban már tájékoztattuk olvasóinkat. A napokban a „Kék fény” kiegészítette, és a képernyő adta lehetőséggel érzékeltette ezeket a súlyos bűncselekményeket. Mi a véleménye a látottakról és az ismertekről az utca emberének? K. János, 34 éves békéscsabai kőműves: „Kár, hogy a tévéműsorban nem tárták fel, nem mutatták be részletesen az indítékokat, s véleményem szerint túl rózsaszínű volt a riport.” H. Józsefné, 53 éves, két- családos békéscsabai gépi varró : „Látásból ismertem Miskolczit. Kettős életet élt. Nekem is két lányom van, képzelheti, mit éltem át.” Sz. Márta, 17 éves, mu- ronyi középiskolás : „Nálunk a faluban is megfordult, este nem mertem kimenni a lakásból. Remélem, példás büntetést kap.” * * * A televízióadás után jogosan merül fel néhány kérdés a bűncselekmény-sorozatokhoz kapcsolódó bűnözők tevékenységéről és a rendőri munkáról is. Erről beszélgettünk dr. Sajti Imre rendőr ezredessel, megyei főkapitány-helyettessel. — Mit jelentettek a bemutatott ügyek a Békés megyei rendőri szerveknek? — Miskolczi János békéscsabai lakos erőszakos nemi közösüléseket elkövető személy több éves tevékenysége, az orosházi kultúrházban elkövetett emberöléssel párosuló betöréssorozat és ugyanebben az időszakban jelentkező Kiss Imre köte- gyáni lakos által elkövetett betöréssorozat veszélyes helyzetet idézett elő a köz- biztonságban és rendkívül nehéz feladat elé állította a rendőri szerveinket. A három ügyben szinte egy időben folyt a kiterjedt nyomozás és mindegyikben ez évben sikerült a tetteseket felderíteni. Mostmár ismerjük azokat a körülményeket, amelyek rövidebb úton vezethettek volna bennünket az elkövetőkhöz. A rendőri munkából levonjuk a megfelelő következtetéseket. A nagy munkában néhány esetben mi is hibáztunk. Mostmár kimondhatjuk, hogy szinte valamennyi elkövetőt előbb felderíthettünk volna, ha bizonyos gyanús körülményekre a környezetükben élő emberek a rendőri szervek figyelmét felhívják. Kiss Imre betörő például a jövedelméhez képest jobban költekezett, az orosházi betörőknél többen láttak betörésből származó és általunk körözött tárgyakat. Ezeknek a fiataloknak az életmódja is figyelmet keltő volt. A szatír, vagyis Miskolczi János, a bűncselekménye után néhány esetben nem ment dolgozni, a viszonylag fiatal kora ellenére több mint húsz munkahelye volt, gyakran váratlanul változtatott munkahelyet. * * * Miskolczi a „Kék fény”- ben arra is utalt, hogy a sértettek jelentős része viszonozta a vonzalmait és, hogy azokkal szemben nem volt brutális. A nyomozás megnyugtatóan bizonyította — és ennek aláhúzását az egyéniségükben súlyosan megbántott sértettek védelme is indokolja — Miskolczi minden sértett akaratát erőszakkal, vagy fenyegetéssel megtörte, és csak ennek hatására voltak kénytelenek úgy viselkedni, ahogy ő akarta. — „Mindenütt rendőrök voltak” — hangzott el a riportban ... — Miskolczi János bűn- cselekményeinek a kezdetén már felismertük a cselekmények nagy fokú társadalmi veszélyességét és egészen a letartóztatásig nagy rendőri erőket vettünk igénybe a tettes személyének felderítésére. Nehéz volt a helyzetünk. Mindig máshol jelentkezett, a cselekmények után szinte nyomtalanul eltűnt és a sértettek — emberileg teljesen érthetően — a tettes személyére megfelelő adatokat nem tudtak szolgáltatni. A sok emberre ráillő személyleírás is csak az elmúlt évben alakult ‘ki. Nagyon kiterjesztette a kört, hogy nemcsak Békéscsabán, hanem távoli területeken is követett el bűncselekményeA konkrét ügyekben folytatott nagyon széles körű nyomozáson kívül a személyre illő, biztosnak látszó néhány adat alapján nagy tömeget érintő szűrőmunkát végeztünk, amelyben az egész állományunk részt vett. A lakosság is érzékelte, hogy a szűrés alapján a 25 —45 éves kopaszodó férfiakat fokozottabban ellenőriztük. Több személyt közvetlenül is megkerestünk, sőt számos esetben a bűncselekmények mégtörténte után számításba jöhető személyt a bűncselekmény időpontjára elszámoltattunk. A nyomasztó és nyugtalanító helyzet megoldása késztetett bennünket erre. Utólag megértést és elnézést kérünk azoktól, akik úgy érezték, hogy őket is a számításba jöhető személyek közé soroltuk. — Szóbeszéd, hogy a megyeszékhelyen újabb szatír bukkant fel... — Fordultak elő az utóbbi hetekben is erőszakos nemi közösülések, tetteseit rövid idő alatt elfogtuk. Ezek talán most azért keltenek nagyobb feltűnést, mert a közvélemény, a lakosság a szatír kapcsán az ilyen bűncselekményekre érzékenyebbé vált — mondta befejezésül dr. Sajti Imre rendőr ezredes, megyei főkapitány-helyettes. Medgyesbodzás fiatal szemmel „Régen, ugye, legföljebb elment kocsisnak a gyerek, ha az elemi után lustállott valamit tanulni, vagy esze nem volt hozzá. De most máshogy van : a „sárgára” nem ülhet csak úgy, mint a bakra! Szóval, tanulni köll, akár itthon marad a faluban, akár eljár a városba!” A falut járva, fiatalokkal, és fiatalokról beszélgettünk egy szép őszi hétköznapon Medgyesbodzáson. Ott hallottam az idézett vélekedést, és csak úgy mellékesen jegyeztem fel, gondolván, nem tartozik a témához. Arról beszélgettünk ugyanis a bodzási fiatalokkal, milyen ez a község az ő szemükkel, mit kapnak, és mit nyújtanák ők a falunak? Bekopogtattunk a tanácselnökhöz és a párttitkárhoz is — mi az ő véleményük „ezekről a mai fiatalokról”. Végtére kiderült : nagyon is a témához tartozik a tapasztalt bodzási ember vélekedése! Mert a falu életét meghatározó Egyetértés Tsz fejlett gépparkjával (közöttük a „sárgákkal”, azaz a sárga színű, modern traktorokkal, kombájnokkal), iparszerű termelési rendszerével vonzza, s egyben tanulásra szorítja a fiatalságot, elsősorban a fiúkat. S a korszerű mezőgazdasági nagyüzem közvetve, közvetlenül százféleképpen is alakítja a falu arculatát, az emberek gondolkodását, éetmódját, igényeit. Elsősorban éppen az ifjúságét. Hz aszfalton nem terem zöldség Az idegen számára amolyan se szép, se csúnya a falu főutcája. A helybeliek természetesen másképpen nézik. Ha Medgyes-' egyháza felől érkezünk, az ut-: ca elején az a kétszintes új ház például egy fiatal tsz-tagé. Beljebb, abban a frissen bepucolt ikerablakosban is törekvő ifjú pár lakik. Az a kis véggelház pedig a benne lakókkal együtt öregedett meg. Itt jobbra az új könyvtár, az új iskola (de sokat dolgoztak érte a tsz szocialista brigádjai is!) — átellenben meg à tanács, a pártház, s az öregiskola, s előtte a bitumenes sportpálya. Ez majd egymilliót ér — amikor készült, a fél falu ott szorgoskodott. Innen már csak pár ház a tsz-központ. Darvas Tamást a tsz, és egyben a község KlSZ-titká- rát nem a legjobbkor kerestük fel: a jogásszal éppen a közelgő ifjúsági parlamentről tárgyalnak. De azért türelmesen — és láthatóan jól tájékozottan vá- laszolgat. — Ugye, idevalósi? — a kérdés kissé váratlanul éri a fekete hajú fiatalembert, aki éppen ott tartott, hogy most már egyre inkább helyben keresnek munkát a fiatalok. — Nem, „bennszülött” pesti vagyok, a város szívében, egy bérházban nőttem fel. _ 7 — 1970-ben végeztem a Kecskeméti Felsőfokú Kertészeti Technikumban. A feleségem, aki kétegyházi, szintén. Egy osztálytársam említette, hogy van Békésben egy jó tsz, ahol kertészt keresnek. Először a térképen kerestem meg ezt a falut. — Akkor mi köti ide? — Először is a végzettségem, merthogy dísznövényt, vagy zöldséget az aszfalton nem lehet termeszteni. Darvas Tamás — Vannak itt barátai? — Hogyne! Nem mondom, eleinte nehéz volt az emberek nyelvét eltalálni. De nem érezzük, hogy nem fogadtak be. Az egyik takaros ház Darvas Tamáséké. Ügy mondják itt, aki házépítésre szánja magát, az nem kacsintgat másfelé. sanak. Most épül az óvodánk konyhája, Gábortele- pen — merthogy közös tanácsú község vagyunk, idetartozik Gábortelep és Pusztaottlaka — egy régi, de jó épületből óvoda lesz. Az út mellett láthatták az épülő új pártházat. — Ki a tanácstagjuk? — Pillanat. Igen, Faragó Istvánné. Jól ismerem. „Talán” I tavasszal visszajöttem Az ovális szobaaszta- lon több ki- lányi aranysárga csigatészta szárad. Közel a lakodalom, illik tehát időben felkészülni. A hátsó udvarról előkerül a vőlegény: Ács István esztergályos. Acs István — Hosszú távon idekötődnek? — Mondtuk neki, hogy ne menjen a városba, itt a tsz- ben jó munkája van, de csak elment Csabára! — pöröl az édesanyja. — De elment. Vajon miért? A fiatal Varga házaspár, friss diplomával, a nyáron érkezett. Var- géné, Báji Jutka, aki vegyész- mérnök, egy Debrecen melletti faluba, Téglásra való. — Hogy érzi itt magát? Vargáné Báji Jutka — Nekem az ellátottsággal van mindig bajom. De ez is szervezés kérdése; ha Csabán járunk, bevásárolok, és elraktározom a mélyhűtőbe. Jutka még határozatlan — és őszinte. — Hát... hozzászoktam, hogy moziba, színházba járunk, itt meg hetente egyszer van filmvetítés! Aztán, szerettem volna folytatni a nyelvanulást, de nem tudom megoldani a bejárást Csabára. Talán, ha a képzettségemnek megfelelő munkát kapnék, másképpen lenne. Nem, nincs a falu ellen kifogásom, csak lennének legalább jó programok a kultúrházban. Úgy ítélik meg, ahogy dolgozik Az óvoda, ugyancsak a község főutcáján, fák, bokrok között húzódik meg. Egy alacsony padra telepszünk az udvaron Sánta Zoltánná, „Marika óvó nénivel”, aki tavaly, levelezőn végzett. Mindössze 22 éves, és született bodzási — édesapja harmincegynéhány éve postás a faluban. — Könnyen befogadja a falu az ideköltözőket? — Azt nem mondhatnám. Ügy szokott az lenni, hogy először beszél mindenki mindent, aztán úgy ítélik meg az embert, ahogy dolgozik. — Sok itt a fiatal? — Igen, s igyekeznek idekötni őket. Szervezik a KISZ-es programokat Tamásék, mindenki annyira akarná, hogy a kultúrházban is legyen élet. Nem is tudom, vagy a fiatalokban van a hiba, vagy egy jó szervező hiányzik. — Nem vágyik városba? Nyomban válaszol, mint aki nem most került szembe ezzel a kérdéssel: — Ha igényes vagyok önmagámmal szemben, itt is megteremthetem a megfelelő életformát. Könyv mindenütt van, közel a város is, ha vásárolni akarok, vagy színházba menni. Az persze bosszantó, hogy ritkán van felvágott és hasonló apróságok. Különben gazdag a tsz, jó itt a megélhetés. A vezetők azon vannak, hogy a lehetőségeken belül megfelelő körülményeket biztosítSánta Zoltánné — Az úgy volt, hogy egy apróságon összevesztünk, és tavaly szeptemberben átmentem a haverommal a Volánhoz — válaszol a fiatalember. Az idén tavasszal aztán vissza is jött. — Mindenki hívott, Báli Pista bácsi, az elnök is! Az az igazság, hogy itthon csak jobban megérti egymást az ember. Meg itt a saját csapatomnak ' drukkolok ! Merthogy a megyei I. osztályban játszanak a srácok, s van női kézilabdacsapat is. — Mit tud a faluról? — Nézegettem a könyveket, kíváncsi voltam a történetére. Akkor olvastam, hogy Keglovich-féle birtok volt itt, meg hogy 1944. október 6-án szabadult fel. A község talán a meggyről kaphatta a nevét. Ottlaka pedig nemzetiségi fálu. Egyik részét — mi Bagónak hívjuk, inkább románok lakják, a másik fele meg Tökfalu. Különben, csak jót mondhatok a faluról — nyugodt, rendezett az élet. Látta, épül az új pártház. A régit átadják a KISZ-nek, ott lesz talán a fiataloknak klub, szórakozóhely. Szórakozni gyakran eljárnak, sók helyen van már autó, motor, könnyű mozogni. Ügy tudom, 1980 körül a tsz is épít éttermet. Jó lesz egy új, kulturált hely itt. m. — Valóban sok itt a fiatal — erősíti meg az óvónő állítását Katona István, a községi pártvezetőség titkára és Bacsa János tanácselnök. — A három település összesen 2566-os lélekszámú és 630 a 14—30 év közötti. Pontosan 272-en járnak el közülük dolgozni. Az arány sokat javult. A jó lehetőségek, a tsz, amely lakáshoz segíti őket, nagy vonzerő! Azt persze túlzás lenne állítani, hogy semmi gondja nincs a falunak, a tsz-nek. Még mindig kevés fiatal választja a baromfitenyésztő, sertésgondozó szakmát. Elsősorban a gépek, a gépműhely tetszik a fiúknak. A lányok közül talán többen járnak el az iparba. De lassan becsülete lesz már a mezőgazda- sági szakmáknak is. „Szóval tanulni köll. akár itthon marad a faluban, akár eljár a városba!” És hogy is mondta az óvónő? „Ha igényes vagyok önmagámmal szemben, itt is megteremthetem magamnak a megfelelő életformát.” Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi
