Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

O 1978. október 18., szerda «• __ V eszteséges termelőszövetkezetek .............. " ~ ' -----------1 A veszteséges termelőszövetkezetekről sok szó esik, annál-kevesebbet " beszélünk viszont arról: hogyan ke­letkezik a mérleg- és alaphiány, illetve, mit kell tenni ezek megszüntetésére? Különösen időszerű most ez a té­ma, mert a Magyar Nemzeti Bank és az illetékes fel­ügyeleti szervek előzetes felmérése szerint a megye ked­vezőtlenebb adottságú, északi részén gazdálkodó terme­lőszövetkezetek közül 11-nél várható év végére nagyobb veszteség és alaphiány. Épül a Volán szeghalmi kirendeltsége Köztudott, hogy a megyénk északi részén gazdálkodó szövetkezetek évtizedek óta küzdenek egy veszélyes el­lenséggel, a belvízzel. Az idei tavaszon a szokásosnál is nagyobb víztömeg árasz­totta el a termőföldeket. Sok helyen kipusztultak a vízbo­rítás miatt az őszi vetések, mert a növények gyökerei lefulladtak. Próbálkoztak a szakemberek újravetéssel, de a víz makacsul tartotta ma­gát, így több mint 3 és fél ezer hektár maradt vetetle­nül. Mi okozza? És ez még nem minden. A szokatlanul hűvös, esős nyár újabb csapásokat osztott, ha­talmas viharok és jégesők formájában. Tovább nőttek a károk, 9 ezer hektáron a kár mértéke elérte a 100 százalékot, és szinte vala­mennyi területen részleges terméskiesés következett be. A rendkívüli körülmé­nyek sürgős beavatkozáso­kat kívántak a további vesz­teségek megakadályozására. A szövetkezetek vízelveze­téssel próbálták menteni, ami még menthető. Megnőtték a gépfelhasználás költségei, a munkabérek nagysága, az al­katrész- és üzemanyag-fel­használás. Ezek a többlet- költségek és a termésveszte­ségek együttesen okozták a felmért veszteségeket. Természetesen nem egye­dül a természet hibáztatha­tó, emberi tényezők is hozzá­járulnak a negatív fizetési mérlegek és az alaphiányok kialakulásához. Az említett 11 termelőszövetkezet közül hétben két-három éve meg­választott, szakmailag jól képzett elnök az irányító, javulás figyelhető meg a többi felsőfokú képesítést igénylő állás betöltésében is. Komoly hátráltató tényező azonban, hogy ezek a tsz-ek anyagilag és a munkakörül­ményeket tekintve sem tud­ják azt nyújtani, mint egy jól menő üzem. Nehéz kiala­kítani, illetve megtartani egy jól dolgozó, stabil szakem­bergárdát. A 11 szövetkezetből hat az elmúlt évben is mérleghi­ánnyal zárt, az említett kö­rülmények miatt többen kö­zülük évek óta veszteségesen gazdálkodnak. Az ő esetük­ben egy különleges körre fi­gyelhetünk fel: állami támo­gatások, kedvezmények el­lenére is csak kevesebb pénzt fordíthatnak gépek, műtrá­gyák vásárlására, kevésbé emelhetik a fizetéseket, mint egy jó évet záró szövetke­zet. Ebből következik, hogy a támogatások ellenére ke­vesebbet fektethetnek be a következő évi termelés ér­dekében. Jellemző adat, hogy az északi részen gazdálkodó szövetkezeteknél az egy hek­tár szántóra jutó eszközér­ték csak 7 ezer forint hek­táronként, szemben a 14 ezer forintos hektáronkénti megyei átlagos eszközérték­kel. Ráadásul éppen ez a megyének az a része, ahol kötött, nehezen művelhető a talaj, hamarabb tönkremen­nek az itt dolgozó gépek és éppen itt nincs pénz arra, hogy újakkal váltsák fel a megkopott, eltört eszközöket. A talaj tápanyag-szolgál­tató képessége is gyengébb, mint a déli rész talajainak, ebből következik, hogy na­gyobb műtrágyamennyiségek alkalmazására lenne szük­ség. Így nemcsak valójában, hanem viszonyítva is keve­sebb termelőeszközt, műtrá­gyát és gépet használhatnak fel a termés megalapozásá­hoz. Ha ehhez az eleve ki­sebb jövedelmet ígérő ter­meléshez egy rossz időjárás is csatlakozik, máris veszte­séges az év, illetve az előző évek veszteségei tovább nő­nek, gyűrűznek, amelynek nehéz véget vetni. Óvadék ellenében Szocialista gazdálkodásunk jellemzője, hogy az állami, felügyeleti szervek nem hagyják magukra egyetlen termelési egységüket, így a tsz-eket sem. Ennek köszön­hető, hogy az előzetes fel­mérések alapján veszteség­gel, hiánnyal küszködő gaz­daságok további termelése érdekében a megyei tanács óvadékot helyezett el a Ma­gyar Nemzeti Banknál. Az óvadék lehetőséget biztosít a fizetésképtelen szövetkeze­teiknek, hogy termelésük alapvető feltételeit biztosít­sák, illetve tartozásaikat részben kigazdálkodják bi­zonyos időszak alatt. A tar­tozás azonban tartozás ma­rad, amit vissza kell fizet­ni. Ezért az illetékes szervek a jövő évben olyan pénz­ügyi eljárások bevezetését, újabb támogatási rendszer alkalmazását tervezik, amely a korábbi évek veszteségei­nek hatását nem nyújtja ki, lehetővé teszi, hogy minden veszteséggel termelő üzem tiszta lappal induljon, és megszűnjék végre a veszte­ségek továbbgyűrűzése. Sokat várnak a szakembe­rek a tervezett meliorációs beruházásoktól, főként an­nak a vízgazdálkodást rende­ző beavatkozásaitól, hiszen a Körösök térségében a legna­gyobb bajt éppen a víz okoz­za. És itt nem hiú remé­nyekről van szó, példaként említhető a békési Egyetér­tés és a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet, ahol ezek a beavatkozások meghozták a kellő ered­ményt, nyereségessé tették a gazdálkodást. A megye ve­zetői felismerték ennek je­lentőségét. erről tanúskodik az MSZMP Békés megyei bi­zottságának 1978 októberi határozata, amely a meliorá­ciós munkák ütemének gyor­sítását írja elő. A határozat megvalósításának biztosíté­ka: az állam másfél milliárd forintot ad, hogy a munká­latok valóban végbemehesse­nek. Hogyan tovább? Egyedül a melioráció azonban nem old meg min­dent. Jelentős szerepe lesz a veszteséges gazdálkodás megszüntetésében annak a példás összefogásnak, amely már most tapasztalható az erősebb és gyengébb üzemek részéről. Ez magába foglalja a termelési körzetekben, földrajzi környezetben való bizonyos koncentrációt, az eszközök jobb kihasználásá­val. Sor kerül majd közös beruházásokra, termelési, szakmai együttműködésre, az érintett szövetkezetek kö­zött. A tanácsi szervek eddig is segítették az ezen a környé­ken elhelyezkedő szakembe­rek indulását, a jövőben még fokozottabban támogat­ják a most még fennálló szakembergondok megszün­tetését. Ha figyelembe vesszük a jelenlegi helyzetet, és reális képet akarunk kapni a jö­vőről, nem mondhatjuk, hogy rövidesen nagy nyere­séggel záró kiváló szövetke­zetekké válnak a jelenleg veszteségesen gazdálkodó egységek. Hosszú évek kitar­tó munkájára van szükség a cél eléréséhez. Adott esetben az a cél, hogy normális kö­rülmények megteremtésével váljon gazdaságossá vala­mennyi termelőszövetkezet termelése. Ez annál is in­kább fontos, mert terméke­ikre a népgazdaság változat­lanul igényt tart. Elkészült az Eurépa- bárka A Duna a világ legnem­zetközibb folyója, a Rajna pedig Európa legjobban ipa­rosodott, gazdaságilag leg­fejlettebb területének fő vízi útja. A Dunán ma évente közel 60 millió, a Rajnán mintegy 180—200 millió tonna árut szállíta­nak, és a szállított mennyi­ségek hosszú évek óta ál­landóan növekednek. A két vízi út között ma még szárazföldön továbbítják a szállítmányokat, de Euró­pa e két legfontosabb vízi útját a tervek szerint 1981- ben már összekapcsolja a Duna—Majna—Rajna-csa­torna, korunk kétségtelenül egyik legnagyszerűbb mér­nöki alkotása. A két nagy folyó össze­kapcsolásával tehát egy Európát átszelő vízi út lé­tesül. Az egész Raj na-vidé­ket s a nyugat-európai vízi- út-hálózatot fogja összeköt­ni a Dunával, és megteremti a belvízi hajó-összekötte­tést tizennégy európai or­szággal. Maga a Rotterdam­tól Sulináig tartó, 3505 km hosszúságú fő vízi út, a Raj­na 536, a Majna 388, a Du­na—Máj na—Raj na -csator­na 168 és a Duna 2413 km- es szakaszaiból fog állni. A Duna—Majna—Rajna­!! csatorna építése során 70 millió köbméternyi földet mozgatnak meg. A 168 km hosszúságú, 202 m szintkü­lönbséget 16 gáttal áthida­ló hajócsatorna 55 m szé­les lesz, 4 méteres vízmély­séggel. A rajta való hajó­zás céljára készítették el magyar szakemberek az Európa-bárka prototípusát, amelynek hossza 76,5, széles­sége 11, magassága 3,2 mé­ter és 1800 tonna áru szál­lítható benne, több, mint a Duna-tengerjáró hajók többségében. Ilyen bárkák közlekednek majd a 80-as évek elejétől az elkészülő Duna—Majna—Rajna vízi úton. A csatorna szállítási teljesítménye egyébként mindkét irányban egyszerre évi 46-46 millió tonna lesz. A népgazdasági tervezés­ben meghatározó szerepük van a közép távú tervek­nek. Ennek többféle oka van, amelyek közül talán a leglényegesehb, hogy ilyen távon még könnyen beláthatóak a várható igé­nyek és lehetőségek, vagy­is azok megközelítően össz­hangba hozhatók. Nap mint nap olvashatunk, illetve hallhatunk azokról a nagy népgazdasági beruházások­ról, építkezésekről, vagy akár a lakásépítési prog­ramról, amely olykor mil­lióknak jelent egy újabb jövőt... Ritkán esik szó azonban olyan tervezésekről, illetve azok végrehajtásáról, ame­lyek csak szűkebb közössé­get érintenek. Ilyen és eh­hez hasonló például egy ki­sebb község, vagy falu éves, vagy közép távú terve. Pe­dig ez is változó és javuló életkörülményeket ígér a közösségek kollektíváinak. Nos, ezúttal egy ilyen tervről, s annak végrehaj­tásáról lesz szó. A község megyénk déli részén, az is­mertebb Mezőkovácsházá- tól pár kilométerre találha­tó: Végegyháza. A mindössze kétezer lel­ket számláló kisközség ugyan nem tervezhet milli­árdos nagyságrendben, de az a közép távú pár millió forintos fedezet, ami a köz­ségek fejlesztésének ren­delkezésére áll, az mindig az ott élők javát szolgálja. Így közép távú terveikben szerepel a vízműépítés, óvo­dabővítés, járdaszélesítés és a szolgálati lakások kom­fortosítása. A Volán 8. sz. Vállalat ötödik ötéves tervében meg­valósuló beruházásai közül az egyik legjelentősebb a szeghalmi forgalmi-műszaki telep. A beruházás egyik célja, hogy megoldja a ki- rendeltséghez tartozó gépjár­mű-állomány műszaki kar­bantartását, javítását. Ezen­Ezek közül a legnagyobb beruházás a vízmű építése volt, amely lényegében 2 és fél millió forintos taná­csi hozzájárulásból való­sul, illetve valósult meg. A község első két évi bevéte­lének összegéből 68 száza­lékot a vízmű építésére for­dítottak. S ami emellett di­cséretes, mintegy fél mil­lió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság a vízművesítés során. Az óvodaépítéssel kap­csolatos feladatok ugyan egy év eltolódással valósulnak meg, de az új csoportszoba kialakítása már megtörtént. A használatba vételhez mindössze a parkettázás hiányzik, amelynek elvégzé­sét e hónap második felé­re vállalta a költségvetési üzem. Így előreláthatóan no­vember elején birtokukba vehetik az apróságok, s ak­kor Végegyháza minden napközis igényét ki tudják elégíteni. A közép távú tervben 1977-re járdaépítést nem terveztek. Azonban a község pénzügyi lehetősége meg­engedte, így az éves tervbe került. Valamennyi járda építését a lakosság társadal­mi munkában végezte, s ez jelentősen megnövelte az elkészült járdasorok hosz- szát. A hét tanácsi szolgálati lakásból már az ötödik komfortosításánál tartanak. Ez annyit jelent, hogy a tervidőszak végére a továb­bi két lakás újjáépítése is megvalósulhat. —jp— kívül lakossági szervizszol­gáltatást is végez évi 15 ezer óra kapacitással. A beruházás a tervek sze­rint az év végére befejező­dik. Az üzembe helyezésre 1979 tavaszán kerül sor. Ké­peinken a munka egy-egy mozzanatát mutatjuk be. Nemzetközi radarkonlerencia Párizsban A radar lesz a témája an­nak a nemzetközi konferen­ciának, amelyet 1978. de­cember 4—8-a között Pá­rizsban rendeznek meg. Az előadásokat angol, francia, lengyel, dán, holland, olasz, svéd, nyugatnémet és ame­rikai szakemberek tartják. A radart évtizedekkel ezelőtt katonai célokra fejlesztették ki és gyors fejlődését a má­sodik világháborúnak kö­szönheti. A háború után a radart a legkülönbözőbb te­rületeken kezdték alkalmaz­ni: a vízi és légi közleke­désben, később a szárazföldi közlekedésben is, az űrkuta­tásban, meteorológiában, csil­lagászati kutatásokban 6tb. Napjainkban fejlődik ki a radartérképezés a levegőből, illetve a világűrből. A pári­zsi konferencián általában a jelenleg kifejlesztés alatt ál­ló radarrendszerekkel és a mikrohullámú berendezések új generációival foglalkoz­nak. Néhány előadás címe ízelítőt ad a konferencia gazdag anyagából : Repülő­fedélzeti radarberendezések, Radar alkalmazása a meteo­rológiai kutatásokban, Felhő- mérések a Doppler-rendsze­rű Ronsard radarokkal, Ja­pán esőmérő radar, Vegetáci­ós térkép készítése radar­ral. wmHMümwnimHwiomwwwww M. Szabó Zsuzsa A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvárott megkezdte » FENFA- PLAST típusú, könnyűszerkezetes szakipari falak gyártását. Üj termékeiket, amelyek alkal­mazásával az építési idő felére csökken, főként bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek építésé-' ?él használják fel. A képen: speciális gépek az új üzemben (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) A bejárati útburkolat nagy része elkészült A műhelycsarnokban 2 db 27 méter hosszú javítóállás lesz, amelyből az egyik szerelőaknával van ellátva, s itt történik a magángépjárművek javítása és műszeres ellenőrzése. A műhelycsarnok többi részén a kazánház, a gépműhely, al­katrészraktár, akkutöltő és a szociális létesítmények kap­nak helyet , Fotó: Béla Vali Tervek és a valóság Végegyházán

Next

/
Thumbnails
Contents