Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
1978. október 17., kedd Nyugdíj után II szeszfözdés Különös hangulata és illata van a szeszfőzdéknek. Ami a hangulatot illeti, arról így beszél Kiss Zoltán. — Tudja, itt valahogy közlékenyebbek az emberek, hogy miért, magam sem tudom. Talán a várakozás kényszerű óráit akarják azzal rövidíteni, hogy beszélnek, beszélnek még olyan dolgokról is, amiről azt hiszem a borbélynál vagy a kapu előtt nemigen beszélnének. Isten tudja, itt hangos szó nem hallatszik, barátságosak is a közlékenység mellett. Jóízűen elviccel- getnek, eltréfálkoznak, mesélnek a gyerekekről meg az unokákról, az asszonyról, de hallottam bizony én már sok pajzán történetet is. Unatkozni itt aztán nemigen lehet. Az illatról — mert a pálinkaivók úgy vallják, ez illat, nem szag — meg any- nyit, itt aztán töményen lehet beszívni a nyári nap érlelte gyümölcsök párolgó, édeskés, enyhén csípős illatát. Ez a miliő lengi körül a főzést irányító Kiss Zoltánt, aki már elmúlt 84 éves. — Éppen 20 évvel ezelőtt kerültem nyugdíjba. A remetei nevelőotthonban ta- nítóskodtam. Ott is ráhúztam még néhány évet a 60- ra, de hát egyszer csak át kell adni a helyet a fiataloknak. Azt nem is bántam én, de azt már szerfölött igen, hogy munka nélkül maradtam. Szerencsére a kényszerű szünet csak néhány hónapig tartott. Felvettek a gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet főzdéjébe könyvelőnek. — Zoli bácsi legyen szíves jöjjön, fokolja meg ezt a pálinkát. Frissen főtt pálinkaillat nyomul be a néhány négyzetméternyi alapterületű, irodának használt helyiségbe. Okuláré nincs Zoli bácsin, de a kis nagyító üveget csak elő kell szedni a mellényzsebből, hiába, alig látszanak a rovátkák az üvegcsövön, meg hát a szem se a régi már. Nézi figyelmesen a pálinkában libegő kis mérőműszert, aztán elégedetten szól. — Mehet nyugodtan, annyi ez pontosan, amennyinek kell lennie. Néhány perc múlva folytatjuk a beszélgetést, persze előbb még nagy szálkás betűkkel kitölti a rubrikákat, az erre a célra rendszeresített füzetbe, precízen. Pontos és katonás embernek tartják itt, nem is igen fordul elő vita. — Ja, barátom, a katonáskodást megszoktam még 19- ben, vörös parancsnok voltam. Nvundíi után is munkában A kis kitérő után visszakanyarodunk oda, ahol abbahagytuk. — Hogy ide kerültem ebbe a szeszfőzdébe, bizony annak is már két évtizede. Le akarom tölteni a másik 40 évet is — mondja, s jót derül azon, hogy nagy szemeket meresztek rá. — Kérdezhetné, miért nem pihenek? A legtöbb embernek éppen elég az a ledolgozott 35—40 év, amíg eléri a nyugdíjkorhatárt. Embere válogatja. Én még szellemileg, fizikailag jól, mondhatnám fiatalosan érzem magam. Vétek lenne a társadalom, de — legyek önző — főleg magam miatt is, ha tétlenül élném hátralevő éveimet. Nem panaszkodhatom, ami az anyagiakat illeti sem. Van egy kis megtakarított pénzem, itt sem keresek rosz- szul. Élhetek ahogy akarok. Élek is, nem tagadok meg magamtól semmit, ami jólesik. Szeszes italt nemigen fogyasztok, inkább imádok utazni. Erről is vezetek feljegyzést. Eddig 23 külföldi utam volt. Minden nyáron elindulok valahová. Soroljam, merre jártam? Megfordultam már a Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Görögországban, Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban. ' Görögországban már háromszor voltam, jövőre újra el szeretnék jutni az Akropoliszra, meg Párizsba. Kocsi zörög be az udvarra, púposán megrakott hordókkal, madzaggal összekötött demizsonokkal. Az öreg kazán fűtője kiszedi a salakot, friss tüzet éleszt, a ma- nométer mutatója lassan kúszik a piros vonal felé. Az a maximum. Tovább nem mehet, ennyi gőz elég, de ennyi kell is, hogy a rézüstökben rotyogjon a cefre. Egy gépkocsival tejeskannákban hordják a vizet a városból az artézi kútról. Mert nem mindegy ám, milyen a víz, amiből a pálinka fő. Itt pedig adnak a minőségre. Zoli bácsi kikísér a kapuig barátságosan elköszönünk egymástól, de még utánam szól. — Aztán eljöjjön a századik születésnapomra... ! Béla Ottó Uj városközpont Kiskunfélegyházán Határidő előtt kilenc hónappal készült el Kiskunfélegyháza épülő új városközpontjának egyik legszebb lakóháza. Az OTP-beruhá- zású társasház gyors kivitelezése a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat dolgozóinak érdeme, akik igyekeznek exeget tenni a „rokon” kis- Kun varosban vállalt kötelezettségüknek. Méltányolva a félegyháziak lakásgondjait, a jövő év közepére vállalt épületátadást először ez év novemberére módosították, majd jó munkaszervezéssel — munkaversenyben — ezt a határidőt is sikerült még előbbre hozni. Hetven családnak szereztek ezzel örömet. A kiskunhalasi építők további lakóházak kivitelezését is vállalták Kiskunfélegyházán. Nők a bírói pályán Mint egy hosszan elnyúló fellegvár, úgy tekintett a városra a magasba szökő fák mögül Gyulán valaha a törvényszék komoly, tekintélyes épülete. A Palota, ahogy a régi megyeszékhelyen hívták. S ha beszélő kedvükben voltak az egyébként szűkszavú öregek, a híres nagy perekről meséltek az unokáknak, akik a bírákat nem is tudták másként elképzelni, csak nagy szakállú, szigorú, idős férfiaknak, akiktől retteg a betyár, a bűnöző és — a szegény ember. Misztikum lengte körül még a járás- bíróságok épületét is, mint minden bíróságét az országban. Aztán a nagy idők itt is nagy változásokat hoztak. A messzi századokba nyúló úri hagyomány tört meg először: a nép fiai is a bírói pulpitusra kerültek, ítélkeztek. Majd nem sokkal később — •' az 50-es években — hasonló ; erejű évezredes szokást ingattak meg az első női bírák ezen a pályán: a férfimonopóliumot. Mindkettőnek korszakalkotó jelentősége volt, s nem ment egyik napról a másikra elfogadtatásuk. A nők azonban nehezebb utat tettek meg, míg a mai arányt elérték a bírói karban. — A megye bíráinak fele nő — mondja dr. Jakucs Tamás, a megyei bíróság elnöke, akivel Gyulán, a Béke sugárúti épület első emeleti szobájában beszélgetünk. — S hogy ezt elérjék, többféle előítélettel kellett megküzdeniük. Először is az apparátuson belül, ahol bizony akkor még nem sokan nézték jó szemmel a női nem bevonulását. Ma már ez Több mint három évtizeddel ezelőtt is létezett Kun- ágotán cigánytelep, ahol — nem kell ecsetelni — milyen körülmények között éltek az emberek. A községi tanács a felszabadulás első éveitől kezdve sokat tett azért, hogy eljuthassanak idáig és jelentsék: felszámolták a cigánytelepet, a lakásnak használt romos épületeket megszüntették. a földdel egyenlővé tették, hogy még nyoma se maradjon az itteni életnek. Hogyan jutottak idáig, mi a helyzet jelenleg? A cigánylakosság helyzetének javításában legfontosabb teendő volt a megfelelő munkakörülmények biztosítása, elhelyezkedésük. Jelenleg a községben 65 cigány- I család él, a gyermekek és felnőttek összlétszáma 258. Ez felfelé ívelő tendenciát mutat, ugyanakkor az is tapasztalható. hogy egyre jobb körülmények között élnek, dolgoznak. A gyerekek is- s kólába járnak, a házasság- kötések során több az olyan fiatalok száma, akik nem í cigánycsaládba házasodnak. ; Az állandó munkások közül • akadnak olyanok is, akik j már törzsgárdatagok, 10—15 > éve dolgoznak egy munkahe- ; lyen. A szocialista brigádok !. is befogadják őket, né""en ‘ tagjai valamelyik szocialista s brigádnak, s közülük egy I már Kiváló dolgozó kitünte- f tést is kapott. A lakáshelyzet javulására | jellemző, hogy 1964 óta 31 ? épületet bontottak le tulaj- f donosaik, s költöztek be a j telepről a községbe, vettek Ï házat vagy építettek. Ehhez j a tanács különböző kedvez- I ményeket biztosított. Volt í olyan is, hogy belvíz miatt | kellett lebontani épületet, I ehhez, vagyis az új építésé- ! hez jelentős kölcsönt kaptak. I Sajnos, előfordult, hogy a é telepről beköltözők helyére j újabb családok költöztek, mivel a régi épületet nem , bontották le. Szerencsére ez múlt, mert az aránylag rövid idő, a két évtized nagy fejlődést hozott: a családban, közéletben, munkahelyen átértékelődtek a fogalmak a férfi családfői és hivatalos igazságosztó szerepéről. De közben itt — az igazságszolgáltatásban — még inkább, mint másutt, a nőknek többszörösen bizonyítaniuk kellett. És bizonyítottak is. — Mégpedig olyan jól, hogy ma már a kívülállókban sem merül fel az a gondolat, hogy a nőknek illő igazi terület csak a családjog. Vagy nem így van? — Ma már ritka ez a vélemény, és ha akad is, úgy fogalmazzák meg, hogy egy nő mégiscsak közelebb áll a családjoghoz, mert jobban megérti a családi problémákat. Ezt könnyű cáfolni : a férfi is éppúgy a családban él, tehát tapasztalatai vannak. Akárcsak a nőknek a közéletről. És mindkettő szükséges a jog alkalmazásában. Persze ez nemcsak a családjogra vonatkozik. csak 2-3 kivételes eset volt, ami a telep felszámolásával végleg megszűnt. Tapasztalható az is, hogy az új körülmények a cigánylakosság szembetűnő szemléletváltozását is hozták. Az új lakásokba ugyanis új bútort vittek, vásároltak. A jobb körülmények közé került családok jobban ügyeltek arra is — s ebben nagy hatással volt rájuk az utca lakossága, a jó szomszédok —, hogv gyermekeik óvodába, iskolába járjanak. Ügyelnek a tisztaságra, a rendre és a fegyelemre, környezetük szeb- bétételére. Vannak olyanok is, akik a közösségi munkában részt vesznek, társadalmi munkát vállalnak. A tanács gondoskodik a szociális körülmények javításáról is, akik rászorulnak, segélyt kapnak. Ezek között — Tehát nincs külön „női terület”? . — Miért is lenne? Bármilyen ügyben — legyen az büntető is — végső soron az tud helyesen dönteni, akinek jó a szakmai felkészültsége, aki körültekintő és kellő határozottsággal bír. A tárgyalás rendjét, az ítélet helyességét, a bíróság tekintélyét nem a férfi mivolt dönti el, hanem a tudás, az állandó fejlődés és a személyes tulajdonságok. Az előbbiek megszerzése a tanulás és a folyamatos továbbképzés kérdése, az utóbbi pedig adottság, bár a gyakorlat mindenben rengeteget jelent. Egyébként a bíró akár nő, akár férfi, az államhatalmat képviseli, s ezt neki és a közvéleménynek is éreznie kell. Azt hiszem, ma már ott tartunk, hogy a női bíróban is a funkciót gyakorló személyt, és nem a nőt látják. ______ — A z előbb említette, hogy megyénkben a bírák 50 százaléka nő. Valószínűleg hasonló a helyzet az egész országban. S a jogi egyetemeken még ennél is nagyobb az arányuk. Nem kell félni a pálya elnőiesedésétől? — Ez valóban fennáll, mióta az egyetemen fölborult az egyensúly. És ez már nem egyenjogúsági, hanem bármily furcsán hangzik, nőpolitikái kérdés. A kettős hivatás nagyobb terhet ró a női bírák többségére, s ennek hatása először is a fiatal, kis- és többgyermekes több egyedülálló, idős ember van. Jelenleg 15 személy részére folyósítanak rendszeres havi szociális segélyt a községben, ezek között mindössze öt cigány származású van. Az egészségügyi felvilágosítást megszervezik a társadalmi szervekkel közösen. Ismeretterjesztő előadásokat tartanak részükre, bár a tapasztalat az, hogy éppen azok nem jönnek el, akiknek a legnagyobb szükségük volna ilyen ismeretek megszerzésére. Egyébként érdemes megemlíteni, hogy az érdeklődés a közművelődés más területén mégis megvan. A rendszeres újságolvasók száma például 53, rádióval 37 cigánycsalád rendelkezik, televíziója pedig 28 családnak van. Harmincketten szak- szervezeti tagok, van közöttük egy tanácstag is. anyáknál jelentkezik, akik közül nálunk úgyszólván senki sem veszi igénybe a gyermekgondozási éveket. A diploma megszerzése után ugyanis két év még a felkészülés ideje, s csak ha szakmai vizsgát tettek a fogalmazók, kezdődik meg az érdemi munka, amit megszakítani egyet jelent a visszaeséssel. Márpedig a csecsemő, a kisgyermek beteg lehet, s más problémák is adódhatnak, amiket csak helyettesítéssel lehet megoldani vagy áthidalni. No de, ha több a nő ebben, a szakmában, akkor nagy valószínűséggel a helyettes is az, s lényegében így egy másik nőre tevődik át a súly. Nem beszélve arról, hogy kis létszám esetén még a jelenlegi arány mellett is sok a nehézség. — Sokszor hallani, jó volna a gyermekgondozási segélyt az apára is kiterjeszteni. Ez logikus fölvetés, s attól sem kellene félni, hogy sokan vállalnák, de mégis választhatnának. Ám ennél is hasznosabbnak látszana a nagymamák bevonása. Ez nemcsak a bíróságok gondjait enyhítené, hanem másokét is. Mi erről a véleménye? — Az a véleményem, hogy a bírói testületben, de általában az értelmiségi pályákon levő nőknek az apa gyes-joga nem sokat jelentene, mert a férjek is általában a feleséghez hasonló munkakörben dolgoznak. Tehát nem tudnának otthon maradni. A nagymamákkal már más a helyzet, bár olyan fiatalok manapság, amikor az unokák jönnek, hogy még aktívan dolgoznak, s ezért alig számíthatnak rájuk a fiatalok. De legvalószínűbb, hogy az egésznek a gazdasági kihatása kérdéses, hiszen a gyessel egyidejűleg a dolgozó nő bérét is folyósítanák az államháztartásból. Igaz, akkor csökkenne a bölcsődeépítési kiadáá. — Szó volt az előbb arról, hogy minden bírónak szükséges továbbképezni magát. Ám a széles körű szakmai tájékozottság nagy idő- befektetést kíván, sokat kell szakirodalmat, szaklápokat olvasni. És főleg munka után. Győzik ezt idővel az otthon még sok mással lekötött nők? — Részben. De, hogy könnyebb legyen, az Igazságügyi Minisztérium központi tanfolyamokat rendez, ami igen nagy jelentőségű intézkedés. Különben nyugodtan mondhatom, a nők mindent elkövetnek, hogy megállják a helyüket. Meg is állják. Jó példa erre, hogy nő a gyulai járásbíróság elnöke, és a csabai elnökhelyettes. Felkészültségük, rátermettségük folytán mások is vezető állásba kerülhetnek. Ha vállalják. K. J. Vass Márta Szeged újjáépült Tisza-partját — kellemes időben — ősszel is sokan keresik fel a helybeliek és a városba látogató turisták. A folyó megszépült partja Szeged új sétányává, második korzójává lett (MTI-fotó, Tóth Béla felvétele — KS) Felszámolták a cigánytelepet Kunágotán
