Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
« 1978. október 17., kedd Nagy figyelmet és pontosságot igényel a Szarvasi Bútoripari Szövetkezetben gyártott tölgyfa komódok rusztikus díszítésére szolgáló falécek feldarabolása Fotó: Veress Erzsi Világhírű nagyvállalataink Az egészségügy ipara Ne legyen rá szükség, mondogatjuk, amikor a Medicor termékeiről esik szó. Pedig sokszor életünket menti, fájdalmainkat csillapítja, megelőzi és gyógyítja a bajt, az ezerféle műszer, mely a méltán világhírű vállalat gyáraiban készül. Manapság különösen sok szó esik az egészségügyről, s bizony nem mindig dicsérő szó. Hiszen kevés a kórházi ágy, zsúfoltak a rendelőintézetek, sok helyütt még ma is kevés az orvos, a korszerű, jól felszerelt rendelő. Pedig hazánk orvosi műszergyártása, gyógyszeripara, orvosképzése négy kontinens elismerését vívta ki az elmúlt évek során. A sajtó, a tv és a rádió műsoraiban különösen gyakorta kapunk híradást az orvosi műszergyártásról, a Medicor új termékeiről a diagnosztikai táskáról, kardiológiai vérdiagnosztikai berendezésekről, az anya- és csecsemőellátás javítására kikísérletezett új rendszerekről. Méltán gondolhatnánk tehát, hogy a gyár, mely ezeket gyártja, patinás, nagy múltú vállalat. Pedig a Medicor még csak kamasz korú. A jelenlegi „felállásában” csupán az idén nyáron töltötte be tizenötödik évét. Tán ezért is volt képes oly dinamikus fejlődésre, mely a világ orvosi műszergyártásának élvonalába emelte. Hét gyár, egy önálló fejlesztési intézet, tizennyolc külföldi iroda, közös vállalatok mintegy kilencezer dolgozóval viselik a nevet: Medicor. A vállalat az elmúlt tizenöt év során kilencszer nyerte el a Kiváló Vállalat címet. Tavaly Genfben UNESCO-díjat, idén itthon BNV-nagydíjat kapott. Külkereskedelmi szakemberei Brazíliától Japánig, Afrikától Amerikáig kötik üzleteiket. S növekszenek itthon és külföldön is azok az egyedi beruházások, melyeket a Medicor mint fővállalkozó épít. Ilyen volt itthon legutóbb a miskolci gyermek- kórház, külföldön pedig a Szovjetunióban egy hatszáz ágyas komplett kórház és egy rendelőintézet átadása. A Medicor világhírét bizonyítja, hogy a szocialista országokba irányuló export fejlődése mellett, a tőkés országokba irányuló kivitel 58,5 százalékkal nőtt egy év alatt. Az elkövetkezendő tizenöt esztendő terveiben a szocialista export háromszoros, a tőkés export hatszoros növelését tűzték ki célul. De emellett és elsősorban a hazai ellátás kielégítését, javítását kell fokozni. A hazai ellátás fejlesztése, a kórházak, rendelőintézetek korszerű orvosi műszerekkel való ellátása azonban nem csupán a Medicor feladata. Termékeinek piacot a hazai egészségügy kell, hogy teremtsen. Ha ez megvalósul, akkor a vállalat hazai értékesítését is megháromszorozhatná az elkövetkezendő ötéves tervidőszakok során. Képes rá, hiszen egy év alatt csupán műszaki fejlesztésre több mint 180 millió forintot költ. Termékeinek hírét az okos ; és jó propaganda, a kiállítá- ij sokon való rendszeres rész- [ vétel, a megbízható minőség. ; s a világszerte megtalálható ; szervizszolgálat erősíti. És 5 nem utolsósorban a kor igé- ü nyei szabta, folyamatosan megújuló, korszerűsödő termékek. Az idei BNV-n például nagy feltűnést keltett az új szülészeti monitorrendszer, a cserélhető felső részű műtőasztal, s a diagnosztikai táskacsalád legújabb tagja; a sportorvosi táska. És sorolhatnánk a korszerű termékeiket hosszasan. Helyette inkább további jó munkát kívánunk a vállalatnak, és érzékeny odafigyelést, befogadókészséget hazai egészségügyünknek. Hogy bár ne kelljen, de ha mégis, hát legyen a cserélhető injekcióstűtől a korsze- , rű panelműtőig minden, amire — hiszen emberek vagyunk — szükségünk lehet, j Dogossy Katalin Nem mindenki állta a szavát... Harisnyagyár Szeghalmon egy év alatt Beismerem: szavamon fogtak. Mégpedig az építők. Hogy miről van szó? Csak távirati stílusban: 1977. október 12-én Szeghalmon ünnepélyesen elhelyezték az épülő harisnyagyár alapkövét. „ ... a programban meghatározott idő előtt egy hónappal, vagyis 1978. november 30-án átadják. A kivitelezők nevében Szabadfalvi László, az ÉPSZER Vállalat igazgatója ígéretet tett a határidő betartására.” (Békés megyei Népújság, 1977. október 13-i számából.) — Szeretném ezt az építkezést egy év múlva látni — vetettem oda a mellettem álló fotóriporter kolléganőmnek. Ezt meghallotta az igazgató is. Utólag elismerem, nem volt szép tőlem a megjegyzés, s a munkában megőszült igazgató bizony bosszúsan nyelte le a „pirulát”. Az üzemi belvízelvezetés A Békési Vízgazdálkodási Társulat rendszeresen és ütemesen végzi a tagüzemei területén húzódó belvizes csatornák karbantartását. A társulati tagok részére szeptember végéig 550 ezer forint értékű fenntartási munkát fejezett be Vésztő, Vizesfás és Sarkad térségében. Jelenleg az okányi Haladás és a kötegyáni Petőfi Termelőszövetkezet üzemi -csatornahálózatának felújítása van soron 300 és 350 ezer forint értékben. Rövidesen megkezdődik a sarkadke- resztúri Egyetértés Tsz üzemi csatornáinak gaz- és iszaptalanítási munkája társulati kivitelezésben, a termelőszövetkezet 700 ezer forintos meliorációs alapja terhére. A társulat három kotrógépe végzi az üzemi csatornák iszaptalanítását és felkészültek a gaztalanító gépek is a rézsűn burjánzó, sás, nád, gaz irtására.- Az elmúlt években bekövetkezett belvízkárok felhívták a figyelmet az elkészült üzemi vízrendezési művek karbantartásának fontosságára, hiszen a mezőgazdasági üzemek a meliorációs alapjuk rendeltetésszerű felhasználásával a növénytermesztés biztonságát növelik. A társulatnak alapfeladata, hogv a tagüzemei megrendelésére az üzemi művek fenntartását is elvégezze a rendelkezésre álló eszközeivel. A Kettős-, Sebes-Körösi Vízgazdálkodási Társulat fokozta felkészülését a megnövekedett karbantartási igény alapján, amely ez évben meghaladta a kétmillió forintot. A tár-* sulat tervezi, hogy a tagüzemek vezetőinek bemutatják üzem közben a fenntartó gépek munkáját, és segítséget kíván nyújtani a meliorációs alap tervszerű fel- használásához. Magyar kiállítás lordániában Idén első alkalommal rendez hazánk árubemutatót Ammanban október 24-től november 1-ig „Egy csokor a magyar termékekből” címmel az ammani Professional Association Center termeiben és előtte a szabad területen önálló kiállítást rendez a HUNGEXPO, amely az elmúlt években fellendülő magyar—jordán kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztését szolgálja. A bemutatón 16 magyar külkereskedelmi vállalat vesz részt exportkínálatunk széles áruskálájával. A napokban aztán telefonon keresett az ÉPSZER igazgatója: — A szeghalmi harisnyagyár építése egy éve kezdődött ... — s átvillant agyamon akkori élcelődésem. — Azt mondta akkor, hogy látni szeretné... — s megbeszéltünk egy kora reggeli randevút az építkezés színhelyén. Az itt dolgozók nem tudtak jövetelünkről, így nem csoda, ha meglepődtek. Nem tagadom, én is kicsit elcsodálkoztam: az építőiparban ritka, hogy a munkakezdést követően 10 perccel már dolgozzanak. Nos, ezúttal már az első keverés betont dolgozták be, szabták a csöveket, rakták a csempét, terítették a kavics- ágyazatot. Megyénk egyik legdinamikusabban fejlődő, iparosodó nagyközsége Szeghalom. Az elmúlt évtizedben több ipari üzem létesült a településen, s ma már az iparban foglalkoztatottak száma több mint kétszerese a mezőgazdaságban dolgozókénál. A nagyközségben és a környező településeken még jelentős a szabad munkaerő, erre alapozták a további iparfejlesztést, ipar- telepítést. A Sárrét egyik legfiatalabb üzeme a Budapesti Harisnyagyár szeghalmi telepe. A mai telepen alig több mint két éve, pontosabban 1976. augusztus 23-án kezdték meg a termelést. Jelenleg mintegy. 210 lánynak és asszonynak ad állandó munkalehetőséget az üzem. A tervek szerint az első ütemben elkészül egy 2300 négyzetméteres üzemcsarnok, szociális létesítmény, hőközpont és a szennyvíz- rendszer. A második ütem — várhatóan 1978 és 1981 között valósul meg, elkészültével újabb 400 nőnek teremtenek munkalehetőséget. Az üzem termelése több mint kétszeresére nő. Az építkezést, majd az üzemcsarnokot Szabadfalvi Lászlónak, az ÉPSZER vállalat igazgatójának társaságában járom. — Nem kis erőfeszítések árán jutottunk eddig — sorolja az igazgató. — A nyár derekán a programhoz képest mintegy 2 millió forinttal lemaradtunk. A kedvezőtlen időjárás hátráltatta a szerkezetépítést. De szeptemberre pótoltuk hátrányunkat! — jelenti ki nem kis büszkeséggel. Az üzemcsarnok raktári részében már az állványokat szerelik a harisnyagyári dolgozók. A hatalmas polc- rendszer szinte elvész az üzemcsarnokban. A szerelők néha fázósan dörzsölik tenyerüket. Vacogva lépek én is az egyik radiátorhoz, amely hideg. — Fűtés nincs még, mert az orosházi KAZÉP Szövetkezet nem szállította le a három darab középnyomású, olajtüzelésű kazánt. Az első határidő június 30-a volt, ezt módosították egy hónappal későbbi időpontra — magyarázza Károlyi László építésvezető. — Hőlég-generátort állítunk be, s egy-két napon belül azzal megkezdjük a fűtést — summázza az igazgató. — És mikor lesz végleges fűtés? — faggatom az építésvezetőt. — Ha a KAZÉP szövetkezet hozza a kazánokat, maximum két héten belül. Egyébként minden kész — s a hőközpontba, majd a kazánházba, innen pedig az olajtárolóhoz invitál. Valóban, minden kész, a falon levő mázolt vezetékek, szerelvények is erről tanúskodnak. A kazánok üres helyén ma még katonásan sorakoznak a szerelésre váró szelepek, tolózárak. Visszaballagunk az üzemcsarnokba. Az ajtón benézve majdnem hasra esek: a parketta már felpúposodott. — A tervező és a beruházó ragaszkodott a szalag- parkettához. Mi a tervek kézbevételekor már észre- vételeztük, és közöltük a beruházóval : nagy felületen nem felel meg a szalagparketta. Helyette javasoljuk az olcsóbb, a gyorsabban elkészíthető öntött aszfalt- burkolatot, műanyag festéssel. Lakásokban, kisebb helyiségekben kifogástalan a szalagparketta, — bizonyításul az irodába hív az igazgató. Valóban, ott példás a parkettaburkolat. Az egyik ivókút mellett is megállók: víz . nincs. Az alig egymillió forintos költséggel megvalósuló külső vízhálózatot és a szennyvíz- rendszert a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat alvállalkozóként építi. De hogyan? — Akadályt közöltek, mondván, nem alkalmas a terület munkára. Kívánságukra rendbe hoztuk a terepet — kesereg az építés- vezető. — Ekkor kiemelték a sennyvízvezeték helyét, a földet viszont az épülő ivó- vízvezeték nyomvonalára dobálták. Egy hete ismét leálltak, most csőhiányra hivatkoznak. Az ivóvízvezetéket sem tudják építeni, mert annak a helyén viszont a kiemelt föld van. És a szennyvízaknák? Nézze meg, különböző magasságúak. Alig 10 méteres körzetben három darab készül, magasságuk 30—40 centiméterrel eltér, amit eddig megépítettek, annak is egy részét el kell majd bontani. Ami az építkezést illeti: a hónap végére elkészül a belső úthálózat, a térvilágítás is. Az üzemcsarnokba pedig az elkövetkező napokban' átköltözik a harisnyagyári részleg. De milyen körülmények között dolgoznak a jelenlegi üzemben? Vékony József üzemvezető kalauzol, aki az első perctől bábáskodik a harisnyagyár megszületésében. Az agro-váz szerkezetű üzemcsarnokban szinte leírhatatlan a zsúfoltság: egy-egy dolgozóra két négyzetméternyi munkaterület szükséges, ezzel szemben itt alig fele jut. A géppark elhasználódott, nem nagyon felel meg a mai követelményeknek, a tmk-műhelyt csak hírből ismerik. Ilyen körülmények között dolgozik még néhány napig 210 asszony és lány, akik évente mintegy 12 millió pár készárut adnak az üzletekbe és 25 millió pár nyersárut munkálnak meg. Csoda hát, hogy várják az átköltözést? A KISZ-védnökséggel épülő harisnyagyár kivitelezésében az ÉPSZER Vállalat ki akart tenni magáért. Ebben segítették a járás és a nagyközség ifjúkommunistái is. Huriya Karola, a szeghalmi járási KISZ-bi- zottság munkatársa mondja: — Az építkezés időszakában eddig két védnökségi napot rendeztünk. Vállaltuk, hogy április 5-től szeptember 30-ig építőtábort szervezünk, elsősorban a hiányszakmákban. A járás 48 ifjúkommunistája 48 hónapot dolgozott a beruházáson. Amikor e sorok nyomtatásban megjelennek, talán már át is költöztek a harisnyagyáriak az új üzemrészbe. Az ÉPSZER Vállalat állta a szavát, s ezzel egyedülálló dolgot produkált: egy év alatt felépített egy üzemet, ami nem kis fegyvertény. Annál nagyobb bosszúságot okoz viszont, hogy egy-egy alvállalkozó, szállító a szerződésben vállalt határidőt úgy veheti semmibe — kockáztatva ezzel az egész építkezés sikerét —, hogy még csak meg sem dorgálja ezért őt senki! Szekeres András Megkezdődött a komló betakarítása a Hevesi Állami Gazdaságban, ahol ötvenöt hektáron termesztik a sörgyártásnál nélkülözhetetlen növényt (MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS)
