Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
1978. október 15., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Szervusz. Salvus! Gyógyfffirdttk országa Gyógyfürdőink és gyógyforrásaink világszerte közismertek, az ízületi és mozgásszervi betegségben szenvedők sok milliója talált már gyógyulást Hévízen, Hajdúszoboszlón, Zalakaro- son, Bükkszéken, Harkányban, Miskolctapolcán és Gyulán. S ezen kívül a fővárosban már nemcsak a Széchenyi, a Császár és a Gellért, hanem a Dandár utcai és az újpesti fürdők is gyógyfürdő jelleget kaptak. Az országban száz helyen, közel ötszáz gyógyforrás tör elő; Budapesten 123 gyógyforrás van, amelynek napi hozama több, mint 70 millió liter, különböző kémiai ösz- szetételű víz; ezek között sok a termálforrás, 77 C foknál melegebb vízzel. Államunk az elmúlt tíz esztendő aUtt hozzávetőlegesen kilencmil- liárd forintot költött a termálvizek hasznosítására, új gyógyüdülők létesítésére, a kórházi ágyak számának gyarapítására. Évente általában huszonnégyezren kapnak három-négyhetes gyógyfürdői vagy szanatóriumi beutalót, s nyolcvanezren tölthetnek két hetet gyógyüdülőkben. Talán az egyik legnépszerűbb gyógyfürdőnk Hajdúszoboszló, ahol az elmúlt esztendőben 1 millió 200 ezer vendég fordult meg. Eredetileg olajat kutattak, s akkor tört fel a gazdag ásvány-és a rádiumemanacló tartalmú víz az alföldi kisvárosban. A három forrás naponta hatmillió liter, 73—78 C fokú vizet ad, melynek gyógyító hatása elsősorban idült izületi gyulladások, reumatikus betegségek, fagyási sérülések esetében eredményes. Zalakaros neve ma már fogalom. Pedig tíz esztendővel ezelőtt még csak néhány kis hétvégi ház jelezte, hogy egy új gyógyfürdővel gazdagodtunk. 1968-ban kezdődött az építkezés, s ma már évente több, mint százezren keresnek gyógyulást és pihennek Zalakaroson, ahol kemping és szálloda várja a vendégeket. Szervusz, Salvus! Terjedt} el szinte egyik napról a másikra a jól sikerült, hatásos reklámszlogen. S ennek már negyed százada. Huszonöt évvel ezelőtt leltek rá ugyanis Bükkszéken az alkáliák- ban gazdag Salvus vízre, mely nagy bikarbonáttartal- mával első a világon, s igen jól használ a légcső-, és hörghurutban szenvedőknek. A kiváló gyógyvízből a kezdeti 250—300 literrel szemben ma már 8000 litert palackoznak naponta. Most, amikor bemutatunk néhányat gyógyfürdőink és gyógyforrásaink közül, feltétlenül ide kívánkozik a miskolctapolcai csigaházas termálfürdő és a barlang gyógyfürdő is, ez utóbbi páratlan hatású a légzőszervi megbetegedések gyógyításában. Békés megye is bővelkedik gyógyvizekben, ezek közül a legismertebb a gyulai Várfürdő, a legrégibb a gyopá- rosi és a békési, az újabbak: Nagyszénás, Gyoma, Füzesgyarmat. Képeinken a leghíresebbeket mutatjuk be: Budapest, Gellért fürdő Hajdúszoboszló, fedett medence Bükkszék, innen szállítják az ország minden tájára a híres Salvus vizet Miskolctapolca, csigaházas termálfürdő Gyula, Várfürdő a döngölővei (MTI-fotó — KS — és Kasnyik Judit felvétele) Amit látni kell: Régi kaukázusi szőnyegek az Iparművészeti Múzeumban Ismert és nálunk alig ismert régi kaukázusi szőnyegremekek kerültek bemutatásra az Iparművészeti Múzeum termeiben, ahol néhány évvel ezelőtt a régi szép közép-ázsiai türkmén szőnyegekben gyönyörködhetett a keleti szőnyegeket kedvelő közönség. A Gend- zse, Kazak, Kuba, Talis és Lenkorán városok, Moghan, Karabagh és Sirván vidékén készített puha és meleg színű szőnyegek elborítják és beterítik a termek falait és padlóit, ÿnom színeikkel és üde mintázatukkal szinte hívogatják a látogatókat. Ezekben a keleti szőnyegekben kifejeződik a Kaukázusban élő ötven nép ősi kézműves kultúrája, mivel a kaukázusi hegyek és völgyek között régen és ma úgyszólván alig akadt olyan ház, ahol ne foglalkoztak volna szőnyegek szövésével és csomózásával. A régi keleti szőnyegek tanulmányozása az egész világon szakadatlanul növekedőben van. Ezt az ismerkedést nemcsak az segíti elő, hogy a régi jó keleti szőnyegek ára egyre növekszik, mert nagyon sokan azért tanulmányozzák, hogy megértsék a mai textilművészet mesterségét és jobban értsenek a keleti szőnyegkészítés ősi mesterségéhez. Ezek a múzeumban őrzött régi kaukázusi szőnyegek egy visszavonhatatlanul eltűnt korszak alkotásai, s bár készítőjük ismeretlen, mégis minden egyes kaukázusi szőnyeg magán hordozza alkotómesterének egyéni jegyeit, mert két egyforma színezésű és mintázatú keleti szőnyeget még senki sem látott. A kaukázusi falvakban még a XX. század elején is a legtöbb házban tudtak a lányok és az asszonyok szőnyegeket csomózni. S a legtöbb vidéken, ha az idősebb nők lánykérőbe mentek, úgy az első kérdésük az volt a leendő menyaszonyhoz, hogy tud-e szőnyeget készíteni. A hozományból természetesen soha nem hiányozhattak á szőnyegek, és egyes vidékeken a menyasszony hozományát a faluban közszemlére tették ki. A Kaukázus melleti Dagesztánban („Hegyek országa”) a régi temetőkben látni is lehet olyan sírköveket, ahol a szépen'’ megfaragott követ szövőszék és csomókat leverő fésű díszíti, ez azt jelenti, hogy ott egy kiválóan dolgozó szőnyegszövő alussza örök álmát. A kaukázusi birkák gyapjújából tartós és erős szőnyegeket, ló-, teve- és öszvértakarókat, nyeregre akasztható tarisznyákat, útitáskákat, jurtát (sátrat) és arbát (szekeret) letakaró szövött szőnyegeket készítettek. Szőnyegből volt a kaukázusi háziasszony függönye, vánkosa, ruha- és ágyneműtartó táskája (ennek az utóbbinak mafracs a neve), s ilyen anyagokból készült az ékszereszacskó, a sótartó és a liszteszsák, de még a fakanáltartó is. Birkákat mindenki tartott, volt tehát gyapjúanyag bőven és a kaukázusi erdőkben és réteken nagyon sok olyan növény állott rendelkezésre, mely tartós és szép színű festéket adott. Bonyolult és nehéz munka volt a házilagos festés, s úgyszólván minden kaukázusi asszonynak megvolt a maga biztosnak vélt receptje, melyet az anyjától, vagy a nagyanyjától tanult el... Nem voltak egységes receptek, nem voltak egységes eljárások, hogy mennyi ideig kell a fonalat a festékben tartani és mégis olyan ragyogó és tiszta színű fonalakat festettek, hogy ezeket a színeket a mai fejlett vegyipar sem tudja minden esetben előállítani. A régi keleti szőnyegek mintázatának mindig volt valami szimbolikus jelentése, s ha ezeket ma már nem értjük meg, mégis arra kell gondolnunk, hogy ezek a szimbólumok a kaukázusi emberek számára még néhány évtizeddel ezelőtt köz- érthetőek voltak. Ha valaki belép az Iparművészeti Múzeum termeibe, ahol most a régi kaukázusi szőnyegek tucatjai láthatók, úgy érzi, hogy a keleti szőnyegek színeinek van döntően élményt adó jelentősége. Ez azonban csak a látszat, mert a figyelmesebb szemlélődés megmutatja, hogy a keleti szőnyegek megszerkesztésében milyen nagy jelentősége van a mintázat kialakításának. Viszont a szőnyegek mintázatának kialakításában igen nagy szerepe van az illető kaukázusi nép hagyományainak és elképzeléseinek. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a mohamedán népeknek az élőlények ábrázolását a vallásuk tiltja, mivel bálványimádásnak tartja. Ennek ellenére az azerbajdzsánok szőnyegein és még az imaszőnyegeken is gyakran előfordul emberek ábrázolása, vagy a kedvenc ló és kutya alakja, sőt még a hűséges teherhordó teve is. Az Iparművészeti Múzeumban megrendezett Ró kaukázusi szőnyegek című kiállítás egyike a legnagyobbaknak Európában, mert ezen a kiállításon száztizenöt szőnyeget és tucatnál több hímzést mutattunk be. (Hamburgban 1961-ben 128-at és a Majna menti Frankfurtban 122 kaukázusi szőnyeget állítottak ki 1962- ben). Ezek a számok azt mutatják, hogy a magyar múzeumok keleti szőnyegtárai igen nagy lehetőséget nyújtanak a hazai keleti ' szőnyegkészítés fejlődéséhez és a már eddig is jó hírnevet szerzett magyar takácsok tanulmányaihoz. A kiállítás 1978. december 30-ig lesz nyitva. Gombos Károly Békés megyében is hagyománya van már a perzsaszövésnek. Világhírnevet szerzett ebben a Békésszentandrási Szőnyeg- szövő Háziipari és Népművészeti Szövetkezet. Hasonlóképpen hírneve van a békéscsabai Csaba Szőnyegszövő üzemnek is. Mindkét helyen modern mintákkal is szőnek már szőnyeget. Képünkön egyedi tervezésű perzsaszőnyegen dolgozik Novák Imréné Zalakaros, háttérben a modern fedett rész Fotó: Martin Gábor
