Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

mumm 1978. október 15., vasárnap A pályaudvarokon, utcákon, tereken elhelyezett nyilvános órákat a posta alközponti üzem óraosztályán Javítják és karbantartják. Budapest mintegy kétszáz elektromágneses szerkezetét havonta ellenőrzik. A képen: Mácsai Sándor szereli az utcai órákat (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Tények, számok és adatok Kevermesröl Életmentő elektronika Gyógyító áramütés a szívre A szívinfarktus korunk betegsége. A békéscsabai kór­ház intenzív osztályának adatai szerint 1976-ban a hoz­zájuk beszállított 105 szívbetegből 48 volt infarktusos. 1977-ben már 119-ből 70-et, az idén szeptember végéig 84-ből 55-öt kezeltek ezzel a rendkívül súlyos beteg­séggel. A szívbetegségeken belül is nő az infarktu­sos esetek részaránya, egyre nagyobb gondot kell tehát fordítani az ilyen betegek kezelésére, életének megmen­tésére. Nemzetközi statisztikai adatok szerint — a bé­késcsabai kórház intenzív osztályának adatai ennél jobbak! — infarktusos betegek mintegy 20 százaléka hal meg, ég az ok az esetek felénél a szív fibrillációja, magyarul remegése. A községi tanács végre­hajtó bizottsága a legutóbbi ülésen három napirendi pon­tot tárgyalt. Az elsőben a jelenlevőkkel azt a lejárt határidejű vb-határozatot is­mertették, amely az ügyinté­zés egyszerűsítésére és kor­szerűsítésére vonatkozó in­tézkedési tervet foglalta ma­gában. A második pontban dr. Tóth Zoltán ügyvezető or­vos beszámolóját, a követ­kezőben pedig a takarékszö­vetkezet munkájáról készült jelentést vitatta meg a bi­zottság. Itt most a második és a harmadik témával kí­vánunk foglalkozni részlete­sebben. * * * A település egészségügyi helyzetéről szóló tájékoztató érintette a megelőző felvilá­gosító tevékenységet, a gyó­gyítással, a gyógyszer-ellá­tottsággal, a tanácsadók munkájával, valamint a sze­mélyi és a tárgyi feltételek biztosításával összefüggő kér­déseket. Ez év januárjában jelentős eredménynek számí­tott például a művelődési házban tartott előadás, ame­lyen mintegy 300 érdeklődő előtt dr. Iványi János főor­vos a cukorbetegség okáról beszélt. Egyébként Keverme- sen is a helyes életmódra, az egészséges táplálkozásra ne­velő felvilágosító tevékeny­séget segítik a Hazafias Nép­fronttal, a nőbizottsággal, a TIT-tel, és a Vöröskereszt­tel közösen szervezett ren­dezvények. Ugyancsak az előrelépést bizonyítja, hogy 1977 már­ciusától már két orvosi kör­zetben látják el a község be­tegeit. Az új gyógyszerrende­let bevezetése után csökkent a rendelők zsúfoltsága, és így nyugodtabb feltételek között dolgozhatnak az or­vosok. Amin viszont feltét­lenül változtatni kell: ez a szociális gondozás jelenlegi formája. Ebből adódik ugyanis, hogy a körzeti nő­véreknek a jövőben még sok egyéb feladatot is meg kell oldaniuk. A jobb tájékozta­tás végett a rendelőkben ki­függesztették azt a listát, amelyre a vény nélkül kap­ható gyógyszerek nevét ír­ták fel. Ennek következté­ben megszűnt az úgyneve­zett házi gyógyszertárak fel- duzzasztása. Az anya- és csecsemővé­delemmel, valamint a ta­nácsadással kapcsolatos fel­adatok egységes végrehajtá­sa még inkább javulni fog, ha Kevermesen felépül az új posta. Ennek helyiségeit ugyanis az átalakítás után egészségügyi célokra hasz­nálják majd fel. * * * A beszámoló végül kitért a személyi feltételek ismer­tetésére. Eszerint jelenleg két-két orvos, körzeti nővér és asszisztens segíti a beteg- ellátást. Egy védőnői állást azonban eddig még nem si­került betölteni, s így csak helyettesítéssel lehet áthi­dalni a nehézségeket. A ren­delő felszereltségének javí­tása és a helyiségek felújí­tása önerőből is megoldható. Szükségessé vált többek kö­zött egy ÉKG-készülék be­szerzése is. Ez év szeptem­berétől fogorvosa is van a községnek, aki jó körülmé­nyek között dolgozik, s mun­kafeltételei megfelelnek a kívánalmaknak. Az ügyvezető orvos hatá­rozati javaslata a már em­lített védőnői állás betölté­sére, valamint a tárgyi fel­tételek fejlesztéséhez szüksé­ges összegek biztosítására vonatkozott. * * * Nagy Pál, a Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezető elnöke a tavalyi és az idei eredményeket ismer­tette. Ezek a Kevermesen kívül még hat község betét- állományának, pénzügyének adatait tartalmazzák. A ko­rábban tervezett kilencmil­lió helyett a múlt évben több mint 14 millió forintos emel­kedést ért el a szövetkezet. Részletes kimutatás készült arról is, mikor mennyi ösz- szeget használt fel a lakos­ság a mezőgazdasági terme­léssel, az építkezésekkel és az áruvásárlással kapcsola­tos célokra. Figyelemre mél­tó, hogy a Békés megyei ta­karékszövetkezetek közül csak a kevermesinél vezették be az úgynevezett szolgál­tatási kölcsönt. Ezt a ka­rambolos gépkocsik, motor- kerékpárok javítására, sőt a kül- és belföldi utazások ki­adásainak fedezésére is fel­vehetik az érdekeltek. A kisiparosoknak és a kiske­reskedőknek adható kölcsö­nök iránt viszont csekély ér­deklődés mutatkozik, mert a folyósítás feltételei bonyo­lultak. * * * A takarékszövetkezet egyéb tevékenységét taglaló rész a totó-, lottószelvények árusításával, az állatfelvásár­lással, a biztosítási ügyekkel és néhány kirendeltség be­ruházásával foglalkozik. A kevermesi, a kunágotai, a nagykamarási és a dombira- tosi üzletház korszerűnek mondható. A lökösházi szö­vetkezet felújítása például 300 ezer forintba került... Ami még elismerésre mél­tó eredménynek számít, az, hogy a takarékszövetkezet szocialista kollektívája a múlt évi teljesítménye alap­ján megkapta a KPVDSZ és a megyei takarékszövetkeze­tek képviselőiből álló bizott­ságtól a „Szövetkezet Kiváló Brigádja” címet. Az elő­irányzott tervek időarányos részét a takarékszövetkezet dolgozói teljesítették, és az 1978. szeptember 30-i adatok alapján megállapítható, hogy az összbetétállomány értéke 98 millió forint, a kölcsön- állomány összege pedig meg­haladja a 15 millió forintot. Bukovinszky István Ma már régen elmúltak azok az idők, amikor az or­vosok csak gyógyszerekkel gyógyítottak. Egyre korsze­rűbb és korszerűbb műsze­rek arzenálja segíti a be­tegségmegállapító és a gyó­gyító munkát. Az elektroni­ka betört az orvostudomány­ba és rövid idő alatt nél­külözhetetlenné tette magát. Csakhogy a rendkívül pon­tos és megbízható műsze­reknek van egy nagy hi­bájuk: rettenetesen drágák. Egymillió a Helige Dr. Ábrándi Endre, a bé­késcsabai kórház intenzív osztályának főorvosa: — A szívbetegek száma egyre nö­vekszik és egyre több a sú­lyos eset. A betegek életé­nek megmentéséhez elen­gedhetetlenül szükséges, hogy időben észleljük a bajt és azonnal be tudjunk avat­kozni. Erre az egyszerű EKG nem elég, mert az ápolónő figyelme lankadhat, elhívhatják valahova, így előfordulhat, hogy későn veszi észre a veszélyes hely­zetet. Űgynevezett ágyvégi monitorra van szükség. Ez olyan berendezés, mely tar­talmazza az életműködések ellenőrzéséhez szükséges műszereket és ezek a mű­szerek egyben riasztanak is, ha a beteg állapota ve­szélyesre fordul. De ez még nem minden. Tartalmazni­uk kell az azonnal beavat­kozáshoz, életmentéshez szükséges berendezéseket is, mert vészhelyzetben min­den másodperc számít. Ilyen berendezés létezik néhány tőkés világcég ajánlata kö­zött A nyugatnémet Helige például egymillió forintnak megfelelő értékű devizáért szállítja ágyvégi monitorát. Ismerve az ország devizális helyzetét, kizártnak tűnt, hogy belátható időn belül hozzájuthassunk ehhez a rendkívül fontos készülék­hez. Így segítségért a me­gyei tanács számítóközpont­jához fordultunk. Dr. Hőss Károly, a Bé­kés megyei Tanács V. B. Számítástechnikai Intéze­tének vezetője: — A kórház intenzív osztályával évek óta kitűnő a kapcsolatunk, azonnal megértettük a prob­lémát. Jómagam is orvos vagyok, így tudom, hogy mit jelenthet egy ilyen be­rendezés az életek megmen­tésében. Haladéktalanul hozzáláttunk tehát a be­rendezés kifejlesztéséhez, elkészítéséhez. Kitűzött cé­lunk az volt, hogy leg­alább olyat csináljunk, mint a tőkés importból beszerez­hető monitor, csak sokkal olcsóbban. Mintegy két év, számtalan éjszaka, munka­társaim lelkes közreműkö­dése kellett ahhoz, hogy a prototípusok elkészüljenek. Automatikus ingerlés Dr. Hőss Károly: — Mi­előtt a számítóközpontban készített berendezésről, a „szinkronozott defibrillátor és impulzátor” képességei­ről szólnánk, beszélnünk kell arról, hogy mi is az a fibrilláció. Ez a súlyos szív- betegségek, főleg az infark­tusok könnyen végzetessé váló kísérőjelensége. A szív­kamra, vagy a pitvar re­megni kezd, a pulzusszám 200-ra, vagy afölé emelkedik, de a pulzus alig tapintható. A szív ilyenkor jóformán nem továbbítja a vért, így ha a beteget nem sikerül ebből az állapotból kihozni, ment­hetetlenül és rövid időn belül beáll a halál. A gyógyítás leghatásosab­ban a szív elektromos in­gerlésével végezhető. Eh­hez az kell, hogy egy meg­felelő nagyságú áramütés­sel megszüntessék a reme­gést, majd szívmasszázzsal, vagy megfelelő időben adott feszültségimpulzusokkal új­ra normalizálják a szívve­rést. Az elv tehát viszonylag egyszerű, a megvalósítása azonban számos nagyon ko­moly és nehezen megold­ható orvosi és műszaki problémát rejt magában. Ezek közül az első és ta­lán a legfontosabb, hogy mikor, és mekkora áram­ütést kell alkalmazni. A jelenleg használatos váltó­áramú defibrillátorok kézi vezérlésűek és csak az ese­tek 10 százalékában hatáso­sak. Az egyenáramú ké­szülék már jobb, de itt is megvan az a probléma, hogy kézi vezérléssel nem lehet kiválasztani az optimális időpontot. Ezért ilyenkor az első, nagyfeszültségű áram­ütés megállítja a fibrillá- ciót, de vele együtt a szí­vet is. Az orvosnak ezután szívmasszázzsal, vagy más módon kell újra megindíta­nia a vérkeringést. Ez na­gyon veszélyes és nehéz feladat. Az igazán jó megoldás az úgynevezett szinkronozott defibrilláció. Itt a készülék automatikusan, a szív elek- . tromos működését jelző „R”-hullám megfelelő sza­kaszán avatkozik be és az esetek többségében azonnal helyre is áll a normális szívritmus. A megfelelő idő­pontú és nagyságú elektro­mos impulzust létrehozó készülék megépítése volt te­hát a számítóközpont fel­adata. Riaszt és beavatkozik <0 Sipos Zoltán, a számítás- technikai intézet műszeré­sze: — A berendezés egyik részegységének, az EKG-nak a kifejlesztését és megépíté­sét kaptam feladatul. A je­lenleg forgalomban levő EKG-k „lekoppintása” eb­ben az esetben nem volt járható út, mert a mienk­nek számos speciális köve­telményt kell kielégítenie. Először is rendkívüli pontos­ságúnak és megbízhatóságú­nak kellett lennie, hiszen ez a készülék vezérlőegysé­ge, így működésétől köz­vetlenül életek függnek. A kis méret, és az alacsony fogyasztás, no meg termé­szetesen a korszerűség és a megbízhatóság miatt is csak integrált áramkörös megoldás jöhetett szóba. Figyelembe kellett vennem a hazai kereskedelemben be­szerezhető alkatrészeket és ezekkel megépíteni az EKG-t. Ez a berendezés, azonkívül, hogy felrajzolja a szív elektromos működé­sét jelző görbéket, a szo­kásosnál nagyobb fényere­jű. Nagyfokú hálózati za­varelnyomással rendelke­zik, így véletlenül sem küld­het téves impulzust a be­tegnek. Vezérli a defibril­látor nagyfeszültségű ré­szét, és képernyőjén kiraj­zolható az ütés helye és az impulzus szélessége. Ren­delkezik egy olyan kiveze­téssel, melyről a görbe ada­tai rádión, vagy más mó­don a számítógépbe továb­bíthatók és az a nemsokára beinduló EKG szűrési prog­ramhoz nyújt segítséget. Mindemellett a készülék önállóan is használható, és ha sorozatgyártásba kerül, a körzeti orvosok olcsó, meg­bízható műszere lehet. Dr. Hőss Károly: — Szinkronozott defibrilláto- runk jelenlegi kiépítettségé­ben a következőket „tudja”: Figyeli — két érzékelővel — a beteg szívműködését, pulzusszámát. Azért kettő­vel, nehogy az egyik hibá­ja esetén felesleges áram­ütést kapjon a beteg. Ha mindkettő bajt jelez, akkor a készülék hanggal és fény­nyel riaszt. Ez a riasztás 20 másodpercig tart, majd automatikusan beavatkozik. Először alacsony, majd egy­re növekvő feszültségű áramütésekkel ingerli a szí­vet, természetesen az „R”- hullám megfelelő szaka­szán. Minden impulzus után figyeli a szívműködést és ha helyreállt a megfelelő rit­mus, akkor azonnal beszün­teti az ingerlést, és újra figyelni kezdi a beteget. Rö­videsen egy írószerkezetet is beépítünk, így az min­den beavatkozást folyama­tosan regisztrál a későbbi ellenőrzés és adatfeldogozás céljára. Békéscsabán bevált Ez a fentiekben csak váz­latosan leírt berendezés el­készült, és kipróbálásra át­adták a békéscsabai kór­ház intenzív osztályának. Azt nyilván mondani sem kell, hogy az orvosok és a gép készítői is milyen fe­szültségben, idegállapotban várták az első esetet. Nem kellett sokáig várakozniuk, rövidesen riasztották őket az intenzív osztályról. Dr. Nagy Balázs, az in­tenzív osztály orvosa : — Egy hetven éves bácsit hoz­tak be hozzánk labilis szív­működéssel, alig tapintható pulzussal. Állapota roha­mosan romlott, és beállt a fibrilláció. Gyógyszeres ke­zelést alkalmaztam, mely az esetek egy részében ha­tásos. Nála nem segített, az EKG írószerkezete egyre la­posabb görbét razolt a pa­pírszalagra. A belosztályról konzíliumra áthívott kol­legámmal, dr. Árus Tibor­ral láttuk: a beteg jelenlegi eszközeinkkel menthetetlen, a halál beállása csak percek kérdése. Ekkor utolsó le­hetőségként bekapcsoltuk a defibrillátort. A hatás szín-1 te hihetetlen és azonnali volt. Egyik pillanatról a másikra helyreállt a normá­lis szívműködés. Még sze­rencse, hogy a bekapcsolva hagyott írószerkezet mind­ezt rögzítette, dokumentálta. A bácsi egyébként egy hét múlva gyógyultan hagyta el a kórházat. Azóta már sok esetben használtuk — mindig eredménnyel. Bár­csak lenne belőle több! Mi lesz a sorsa? dr. Ábrándi Endre : — Nemrég tartották Siófokon az érzéstelenítéssel és az intenzív terápiával foglalko­zó orvosok országos kong­resszusát, Ezen mi is ott voltunk, és dr. Hőss Károly kollégámmal két előadás­ban ismertettük a készülé­ket és használatának ta­pasztalatait. A fogadtatás rendkívül kedvező volt, többen érdeklődtek a ké­szülék iránt és szerettek volna vásárolni belőle. Saj­nos semmi biztatót nem tudtam mondani nekik. Dr. Hőss Károly: — A kongresszuson külföldiek is részt vettek és többen ér­deklődtek akár a készülék, akár a kapcsolási rajz meg­vásárlásának lehetőségéről. Jelenleg egyikben sem tud­tam rendelkezésükre állni. A defibrillátor szabadalmaz- tatási eljárása most kezdő­dik, a készülékből pedig mindössze három van, me­lyekből egy Békéscsabán, a többi pedig más intézetek­ben áll kipróbálás alatt. A vélemények kedvezőek, így nyugodtan állíthatom, hogy a berendezés szériaérett. Ennek kimondásához ter­mészetesen még szükséges az Országos Műszerügyi In­tézet és a KERMI jóváha­gyása is, de ebben az eddi-“- gi tapasztalatok alapján nem kételkedünk. Nehe­zebbnek látszik a sorozat- gyártáshoz szükséges pénz­nek, mintegy 2 millió fo­rintnak a megszerzése. Ha ezt még az idén megkapjuk, akkor 1979 januárjától éven­te mintegy 100—200-at tud­nánk gyártani 100 ezer fo­rintos áron. Dr. Sarnyai Ferenc me­gyei főorvos : — Szerintem erre a készülékre minden intenzív és belgyógyászati osztálynak szüksége van, mégpedig osztályonként 3-3 darabra. Azért ennyire, mert előfordulhat, hogy egyszerre két súlyos esetet kell kezelni és jó, ha van a műszerből tartalék is. A megyének mintegy 50 da­rabra lenne igénye és ez — a tőkés importhoz képest — csa nálunk, 45 millió fo­rintos megtakarítást jelent­het. Az újságíró megjegyzé­se: — Kétmillió forinton és egy engedélyen múlik te­hát egy viszonylag olcsó, korszerű életmentő mű­szer sorsa. Vajon ez esetben is azt a keserves töviskes és hosszadalmas utat kell megtennie a találmánynak az elfogadásig, a sorozatgyár­tásig, ami sok társának osz­tályrészül jutott? Lónyai László A műszernél dr. Hőss Károly, a betegágynál dr. Nagy Balázs életet ment a defibrillátorral

Next

/
Thumbnails
Contents