Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

1978. szeptember 10., vasárnap o ISHíUMld---------­L abdadömping Legördülnek az első Plastolus-emblémával ellátott piros pöttyös labdák a szalagról Fotó: Veress Erzsi Munkaszervezés Scsokinói módra A Szovjetunióban ma már úgy emlegetik a scsokinóiak kezdeményezését, mint egy jól bevált munkaszervezési módszert. Először a helyi nitrogéntermelési egyesülés alkalmazta, ott is dolgoz­ták ki. S az eredmény: az új munkanormák bevezeté­sével, a többszakmás kép­zéssel, a munkaigényes fo­lyamatok gépesítésével és automatizálásával 11 év alatt csaknem háromszo­rosára nőtt a termelés és körülbelül négyszeresére a termelékenység, miközben a dolgozók létszáma másfél ezerrel csökkent az egyesü­lésben. Nem véletlen tehát, hogy más vegyipari vállalatok is kapva kaptak az alkalmon. Hogy a módszer meghonosí­tását segítsék, az iparágban külön bizottság összegezte a kezdeményezők tapászta- latait, s módszertani út­mutatóval is hozzájárult azok népszerűsítéséhez. El­sőként a Moszkva melletti Voszkreszenszk műtrágya- gyárában, majd a szibériai Barnaul műszálüzemében, később pedig az iparág más vállalatainál is hatékonyan alkalmazták. Az elért ter­melési eredmények értékét jelzi, hogy a scsokinói mun­kaszervezési rendszer kidol­gozói és továbbfejlesztői kö­zül sokakat Állami Díjjal tüntettek ki, s a kormány intézkedett a módszer más népgazdasági ágakban tör­ténő hasznosításáról is. Ennek érdekében tovább­fejlesztették a különböző pótlékok és prémiumok rendszerét azoknál a mun­kásoknál és műszaki értel­miségieknél, akik több szak­mát sajátítanak el, tökéle­tesítik a termelést meg­könnyítő szolgáltatásokat és teljesítményüket is fo­kozzák. Anyagi elismerés jár azoknak a dolgozóknak is, akik saját gyáruk pro­filjához igazítják-fejlesztik a scsokinói módszert. A „Kevesebb emberrel többet termelni!” jelszó tehát már úton van a teljes megvalósí­tás felé a Szovjetunióban. APN—KS Mit tesz a „Metesz” a műszaki haladásért az új évadban A napokban gördültek le az első pettyes labdák a szarvasi Plastolus Műanyag­feldolgozó és Játékkészítő Ipari Szövetkezet újonnan átrendezett műhelyének sza­lagjáról. Mint nemrégiben beszámoltunk róla, a labdák gyártását átvették a buda­pesti Polimer Műanyagfel­dolgozóipari Szövetkezettől. Ezzel egyedüli gyártói a kétféle méretű és kétszínű — piros-fehéç. — labdáknak hazánkban. A pöttyösök gyártásának átvétele is azt látszik alátámasztani, amit a szövetkezet évek óta céljául tűzött ki: a játékgyártás fej­lesztése és profiltisztítás. A május közepén lezajlott első tárgyalástól eltelt ne­gyedév múlva a gépsort fel­szerelték, mi több, meg is indult a gyártás. Az egy­millió forintért megvásárolt labdagyártó gépsor mintegy 40 embert foglalkoztat, s a teljes elindulás után műsza­konként mintegy 1500 pöty- työs kerül le róla. Ez éven­ként több mint egymillió pvc-labdát jelenthet. Osztrák, pásztázható pvc- porból készítik a labdákat, az előrejelzések szerint a hazai vevők mellett az NDK, Csehszlovákia és Jugoszlá­via is vásárol azokból. Szá­mításaik szerint termékeik 40 százalékát külföldön, 60 százalékát pedig a hazai pia­con értékesítik. Az idén több mint 300 ezret kíván­nak átadni a kereskedelem­nek. Miiül ír a Fáklya? A Fáklya szeptember 24- én megjelenő 18. száma gazdagon illusztrálva mu­tatja be az orosz népi minia- túrafestészet, az úgyneve­zett palehi díszítés jellegze­tességét. Ugyancsak képes riport ismerteti meg az olvasót a jól gépesített és minden te­kintetben korszerű Gigant nevű kolhozzal. A KGST-tagországok va­luta- és hitelgazdálkodásáról gazdasági elemző írás szól. Képes riport kíséri nyo­mon az Abház ASZSZK te­rületén a szovjet alpinisták kalandos útját, elénk tárva a táj csodálatos szépségeit. Különféle információk kö­zött a lap tudósít a csepeli munkások és szovjet kollé­gáik baráti kapcsolatairól, a tudomány és a technika új­donságairól, valamint a szovjet közélet híreiről. Ebben a számban is talál­ható orosz nyelvlecke, ke­resztrejtvény, filmelőzetes és ismerteti a lap a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­nak programjait. Az ősz közeledtével meg­sokasodnak a műszaki és tudományos egyesületek rendezvényei is. Gál István­tól, a MTESZ megyei titká­rától az elmúlt évad mér­legéről és a szervezet őszi terveiről, elképzeléseiről kértünk tájékoztatást. Sok ezer résztvevő A májusban véget ért műszaki fejlesztési "hónap — mint a titkár elmondotta — sikeres volt: a rendezvény- sorozat előadásai, ankétjai és bemutatói közvetlenül segítették vállalataink, gaz­dasági egységeink feladatai­nak végrehajtását, me­gyénk műszaki fejlődését. A tagegyesületek és jogi tag­vállalatok néhány hét alatt csaknem 60 előadást rendez­tek, az ankétok, bemutatók, üzemlátogatások száma megközelítette a húszat, a hallgatóság és a' szemlélők száma több ezerre rúgott. Különösen nagy érdeklődést váltott ki az ÉVM és az ÉTÉ által szervezett nem­zetközi rendezvény: az épí­tőipari gépek bemutatója, az Árpolitikánk időszerű kérdései című előadás és az üzemi demokrácia idő­szerű kérdéseiről tartott ankét. Élenjárnak a fiatal műszakiak A megyei szervezet új kezdeményezése: a tagegye­sületekkel együtt csatla­koztak a SZOT márciusban meghirdetett pályázatához, melynek jelmondatát és cí­mét érdemes ezúttal is pon­tosan felidéznünk: „Közös erővel a munkások és a műszakiak együttműködé­séért, a műszaki haladás termelőerővé válásának elő­segítésében”. Ez a gyakor­latban — e vonatkozásban — annyit jelent, hogy a pá­lyázat megyei kiírói olyan újításokat, ésszerűsítő ja­vaslatokat, nagyobb szabá­sú programokat kértek az üzemekben dolgozó munká­soktól, mérnököktől, tech­nikusoktól, amelyek köz­vetlenül segítik munkahe­lyükön az adott gyakorlati problémák megoldását, új, gazdaságos és gyümölcsöző eljárások, folyamatok szer­vezését, bevezetését. Harmincegy pályamunka érkezett; zömmel érdekesek, hasznosak. Legtöbben üzem- és munkaszervezési, köz- gazdasági, gépészeti és technológiai vonatkozású, jellegű munkákkal pályáz­tak. A munkákat bíráló bi- bizottság értékelte, sa 15 nyertes dolgozatot elismerő levéllel és ajánlással juttatta vissza a pályázók munkahe­lyére, javasolva a mielőbbi gyakorlati bevezetést, al­kalmazást. A zsűri szemé­lyesen is elbeszélgetett a pá­lyázókkal, akik ezután át­vették a díjakat — össze­sen 80 ezer forintot. A legjobb munkák közül külön is említést érdemel Gulyás Ferenc pályamun­kája, amely textilgyártás so­rán bekövetkező hibák ki­küszöbölésére tesz hasznos javaslatokat, az Orosházi Üveggyár egyik pályázó csoportjának (Görbics Fe­renc, Tóth Sándor, Hosszú Attila, Zsiga Mihály) mun­kája, amely az üvegyártás baleseti veszélyeit csökken­ti, s egy másik üveggyári munka, amelyben a pályá­zók kidolgozták a drótbeté­tes üveg zománcozásának technológiáját. Gyakorlatiasabb munkát Az ' évadindítással kap­csolatos feladatokat rövi­desen ügyvezető elnökségi ülésen tisztázza a MTESZ vezetősége — közölte a tit­kár, majd röviden ismertet­te az őszi legfontosabb fel­adatokat. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság kormá­nyunk részére tervezetet készített „A kutatási-fejlesz­tési információellátás hely­zete és korszerűsítésének feladatai” címmel, s ezt vé­leményezésre, javaslatté­telre a MTESZ országos el­nöksége elé bocsátotta. A tervezetet — többi között — a MTESZ Békés megyei tag­csoportjai is véleményezik. November elején „A mi­nőségtanúsítás helyzete Bé­kés megye ipari és mezőgaz­dasági egységeiben” címmel tart tanácskozást az elnök­ség. A cél: mindazoknak a feladatoknak a megvitatása, s meghatározása, amelyet megyénk vég-, vagy részter­méket előállító üzemei te­hetnek garanciális kötele­zettségeik még jobb, még pontosabb teljesítéséért, a lakosság, a felhasználók ér­dekében. A MTESZ további felada­tai között az egyik legjelen­tősebb a műszaki könyvhét, amelyet október második felében — mint eddig is — a Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalattal társren­dezőként szerveznek. A ren­dezvénysorozat keretében megyénk minden nagyobb településén — tehát a váro­sokban és a népesebb nagy­községekben — műszaki­technikai kultúránk fej­lesztését célzó előadások hangzanak el, könyv- és termékbemutató kiállítások nyílnak. A titkár a továbbiakban felhívta a figyelmet két, már eddig is nagy érdeklő­dést keltő tanfolyamra. Ok­tóberben bizonyítványt is adó kurzust indítanak vál­lalati, gazdasági újítási előadóknak. Ez fölöttébb szükséges és fontos, hiszen nap mint nap tapasztalható, hogy az újítókedv megtörik a vállalatok ezzel foglalko­zó beosztottjainak nem eléggé gyors, vagy nem elég­gé szakszerű ügyintézésén. A másik tanfolyamban fel­vonókezelőket képeznek üzemek és lakóházak lift­jei kezelésére. Végül — közölte a titkár — hamarosan összehívja az elnökség azt a bizottsá­got, amelvnek a feladata a már készülőben levő kiviteli tervek alapján áttekinteni: mit kell tenni azért, hogy a következő tervidőszakban új otthont kapjon me­gyénkben a MTESZ, fel­épüljön Békéscsabán a Tech­nika Háza. V. J. Élteti víz M I egyénk természeti adottságaiban fontos szerepe van a víznek, a vízzel való tervszerű gaz­dálkodásnak. Békés megye az ország azon vidékei közé tartozik, ahol a víz már napjainkban is a gazdasági élet alapvető tényezője, egyik legfontosabb kincs és nyersanyag. Éppen ezért az MSZMP Békés megyei bi­zottsága 1977 elején határo­zatot hozott a megye távlati, 1990-ig szóló komplex víz­gazdálkodási koncepciójának kidolgozására, a Körös-völ­gyi vízgazdálkodási minta­terület célkitűzéseinek ki­munkálására. A koncepció, a program elkészült, s ezt a héten megvitatta, megtár­gyalta és jóváhagyta a me­gyei tanács. A célkitűzés lé­nyege az, hogy a VI. és VII. ötéves terv feladatai megfe­lelő előkészítéssel kerüljenek meghatározásra, s csak a koncepcióba beleülő fejlesz­tések valósuljanak meg. De mik is ezek a célki­tűzések? Békés megye 79 településé­ből napjainkban 45 város­ban, nagyközségben, község­ben üzemel vízmű, a lakos­ságnak 57,7 százaléka fo­gyaszt vezetékes ivóvizet. Ez rosszabb az országos átlag­nál. A fejlesztési cél az, hogy 1990-ig megyénk lakosságá­nak mintegy 90 százaléka már vezetékes ivóvizet fo­gyasszon. Az elkövetkező másfél évtizedben 28 új víz­mű épül, csupán hat kisköz­ségben nem lesz vízmű. A megye vízellátásának fejlesztését már kidolgozták, a regionális vízellátó rend­szer az igények és a tele­pülésfejlesztési szempontok figyelembevételével valósul meg. A rendszer végső ki­építésében a Maros törme­lékkúpjának vízbázisára, va­lamint a felszíni vízbázisra alapozva elégíti ki a kommu­nális és egyéb vízigényeket Békés megye legjelentősebb településeiben. A dél-alföldi regionális rendszer első ütemeként — Békéscsaba, Békés, Gyula térségében, a három várost összekötik — már épül a gerinchálózat. A rendszer 1985-ig tovább bő­vül, s ez időszakban bekap­csolják a hálózatba Mezőbe- rényt, Gyomát, Endrődöt, Köröstarcsát, Körösladányt és Szeghalmot. A második ütemben, vagyis a VII. öt­éves tervben újabb hálózat­tal bővül a rendszer. Szük­ség is van a vízműbővítések­re, a jó minőségű vízre, mert bizony sok megyei kisköz­ségben ma még nincs meg­oldva megnyugtatóan a la­kosság ivóvízellátása. Megyénkben alapvetőek a mélységi vízkészletek, ame­lyek mennyiségi és minőségi védelme a távlati fejlődés szempontjából létfontosságú­ak. A hasznosítható készle­tek szempontjából a megye délkeleti része, a Maros tör­melékkúpja a leglényege­sebb. A Viharsarok más ré­szei mélységi vizekben vi­szonylag szegények. A mély­ségi ivóvízkincs hatékonyabb felhasználása a vízpazarlás megszüntetését, célszerű víz­készlet-gazdálkodást, a mély­ségi vizek teljes körű minő­ségi védelmét is igényli. A szűkös vízkészletek mellett meghatározó szerepe van a víztakarékosságnak, a kiter­melt mélységi vizek célszerű elosztásának, a regionális víztermelő és elosztó rend­szerek útján. Megyénk az elmúlt évek­ben élenjáró volt az öntözött területek kihasználásában. Figyelembe véve azt a fon­tos szerepet, amelyet Bé­kés az ország élelmiszer- gazdaságában betölt, vala­mint a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségeket, 1990- ig a megye öntözési kapaci­tásának csaknem meghárom- szorozását tűzi célul a prog­ram. Az elkövetkező idő­szakban 63 ezer 700 hektáron valósul meg újabb fejlesz­tés. Hogyan fejlődik az öntö­zés, és vajon lesz-e elegendő öntözővíz? Az öntözésfejlesztés alap­vető feltétele a hasznosítha­tó vízkészletek növelése, fő­ként helyi tározásból. Ez egyebek között azt is jelenti: egyes öntözőfürtökben a nö­vényi kultúrák aránya mó­dosul, változik, hogy a fő­művek kapacitáskihasználá­sa minél jobb legyen. Csök­ken a kettős hasznosítású csatornák aránya, ezzel egy időben több önálló főcsator­nát építenek ki. Egyik alap­vető szempont az Öntözésfej­lesztés koncentrálása. Ennek megfelelően készül a nagy­kunsági 14-es öntözőfürt, amely 38 ezer 600 hektárra juttatja el az év minden sza­kában az életet jelentő vi­zet. Többek között Gyula, Elek, Kétegyháza térségében újabb 2800 hektár válik ön- tözhetővé. A csudaballai ág 3300 hektárra juttatja a vi­zet, a sárréti öntözőfürt 8400 hektárral gyarapodik. To­vábbi fejlesztésre kerülnek a körösladányi és a biharugrai öntözőrendszerek. Megyénkben a vízkészlet— vízigény egyensúly szem­pontjából augusztus a kri­tikus hónap. Ebben az idő­szakban az öntözővíznek alig öt százaléka származik a Körösök öntözővizéből, 17 százalék a tározott víz, míg a többi a Keleti-Főcsatornán és a Hortobágy-^-Berettyón át a Tiszából jut a békési földekre. A tiszai vízátveze­tés egyéb Tisza-völgyi igé­nyek miatt, a Körösladányi Vízlépcső első ütemének üzembe lépésével és a Nagy­kunsági Főcsatorna 1980-ra tervezett üzembe helyezésé­vel sem növelhető a szüksé­ges mértékig. A megye víz­készlet-gazdálkodásának ja­vításáról fokozottabban szük­séges kihasználni a Körösök vízszintjét: a jó minőségű árvízi lefolyásból tározott vízzel fedezhetők az egyre növekvő igények. Ezt segíti majd a VI. ötéves tervben megvalósuló 42 millió köb­méteres víztározó, amely a VII. ötéves tervben egy újabb, 16 millió köbméteres tározóval bővül. A jelentke­ző vízigények biztosítására lehetőséget nyújt a Fehér- és Fekete-Körös, valamint az országhatár által bezárt te­rület, amely a Körösök ta­vaszi árhullámából feltölthe­tő, a tározott víz szétosztása gravitációs úton megvalósít­ható, ezzel egy időben a tá­rozó több célra — horgászat, vízisport, pihenés — haszno­sítható. Természetesen ezzel egy időben szükséges korsze­rűsíteni, karbantartani a már meglevő és üzemelő mű­veket, megfelelő szintre emelni a vízgazdálkodás ipri és építőipari hátterét, hatékonyabbá tenni a végre­hajtás és irányítás szerveze­tét. Mindezek együttesen a termelés növelésének feltéte­lei, amelyek egyúttal a la­kosság jobb kielégítését is szolgálják. A lakossági ellátáson túl a mezőgazdaság ellátása is el­engedhetetlen. Megvénk aZ ország egyik legrégibb öntö­zéses kultúrájú vidéke. Je­lenleg az öntözésre berende­zett terület mintegy 33 ezer hektár. Ennek 27 százaléka rizs, 55 százaléka esőztető öntözőtelep, a többi egyéb öntözött terület. Jellemző sa­játosság, hogy az öntözött terület nagyobb hányada el­szórtan, kis parcellákra ta­gozódik. A gondokat fokoz­za. hogy a 700 kilométernyi főcsatorna-hálózatból alig 100 kilométer épült öntöző- csatornaként, a többi kettős hasznosítású. a megyei vízgazdálko­dás-fejlesztési program megvalósítása 1990-ig mintegy 18,6 milliárd fo­rintot igényel, mely ösz- szeg az országosan a vízgazdálkodás céljaira ter­vezett összegnek mintegy 8-9 százaléka. A megye az átlagosnál nagyobb fejlesz­tési igényét a sajátos hely­zete indokolja. Ezen összeg­ből valósul meg a vízellátás fejlesztése, az öntözővíz tá­rozása, az árvízvédelem és folyószabályozás, a belterü­leti vízrendezés a hozzájuk tartozó műtárgyakkal. Szekeres András

Next

/
Thumbnails
Contents