Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

1978. szeptember 9., szombat A gyulai Köröstáj Termelőszövetkezetben a hét elején kezdték meg a silókukorica betaka­rítását. Képünkön: éppen megtelt a pótkocsi zöldtakarmánnyal Fotó: Veress Erzsi Mesterségük cimere — kukoricacímer Látogatóban a muronyi Lenin Tsz-ben A közigazgatásilag Mu- rony községhez tartozó Hi­dasháti Állami Gazdaság hibridüzemében évente mintegy 700 vagon hibridku­korica-vetőmagot tisztíta­nak, osztályoznak és fémzá­rolnak. Az ehhez szükséges alapanyagot háromezer hek­tárnyi területen, részben a gazdaság határában, más­részt a környékbeli partner­gazdaságok földjén állítják elő. A korai, középkorai és kései érésű szemes, illetve silókukorica-vetőmagot 10— 12 fajtából termelik, amiből hazánk minden tájára, sőt az NSZK-ba, az NDK-ba, Lengyelországba, ' Hollandiá­ba és más államba is szállí­tanak. Kíváncsiak voltunk, hogy a gazdaság tőszomszédságá­ban működő, Kiváló Terme­lőszövetkezeti Gazdaság cí­met viselő muronyi Lenin Tsz bekapcsolódott-e a hib­ridkukorica-vetőmag előállí­tásba. Felkerestük a 2200 hektáros gazdaság vezetőit, ahol Bondár Imre főagronó- mus készséggel adott tájé­koztatást : Megtört a jég — Hosszú éveken át meg sem mertük kísérelni, hogy a jól jövedelmező hibrid­kukorica-vetőmag előállítá­sába bekapcsolódjunk. Az idén — mindannyiunk nagy örömére — megtört a jég. Természetesen ennek előz­ményei vannak Muronyban. Évekkel ezelőtt egyszer már megpróbálkozott a Lenin Tsz hibrid vetőmag előállítással, de nem sikerült. Nem volt jó a területmegválasztás, sem a címerezés, ezért kizá­rásra került a tábla, takar­mány céljára takarítottuk be a termést. Ez évekig fájdal­mas emlékként kísért ben­nünket. Az utóbbi időben azonban rendkívül jó kapcsolat ala­kult ki a muronyi Lenin Tsz és Hidasháti Állami Gazda­ság vezetői között. Nálunk négy dűlő földje a legalkal­masabb kukoricatermesztés­re. Korábban három növény- termesztési brigád dolgozott a szövetkeretben, s mind­egyik a neki kijelölt határ­részben egymás mellett akarta megtermelni a kuko­ricát, a napraforgót, a cu­korrépát és egyéb növényt. Aztán felülkerekedett a jó­zan ész: most egyetlen bri­gádhoz tartozik a határ. Si­került szép nagy táblákat kialakítani, ahol a korszerű gépek sokkal hatékonyabban dolgozhatnak. Munka sze­rinti egységre osztottuk ki a területet. A hibridkukorica-vetőmag előállítása ugyanis megköve­teli a megfelelő izolációt. Nemcsak nekünk, a saját határunkban kell alaposan odafigyelni, hanem egyez­tetni kell a szomszédos gaz­dasággal is, hogy melyik dű­lőben ki milyen fajta előál­lítására rendezkedik be. Nos, mi az idén lépésről lépésre eleget tettünk a követelmé­nyeknek. A Hidasháti Álla­mi Gazdaság vezetői segí­tettek a fajtamegválasztás­ban, a területkijelölésben és egyéb fontos szakmai tenni­valóban. A háztájiban is Nemcsak a közös kukori­caföldön, hanem a háztáji területen is vállalkoztak a tagok hibridkukorica-vető­mag előállítására. Mi a Bé­ke TC—270 fajta hibridku­korica-vetőmag előállítására vállalkoztunk. A vetéstől a betakarításig mindenben megfogadjuk az állami gaz­daság sokat tapasztalt szak­embereinek tanácsát. Megtanultunk címerezni is. Rájöttünk, hogy nem ördön- gős munka, csak lelkiisme­retességet kíván. Az idén si­keresen találkozott a jó szán­dékkal a lelkiismeretes, jó munka. Az egész kollektíva ügye lett a hibridkukorica- vetőmag előállítása. Nem akartunk — és nem is val­lunk — szégyent. Mindenki megkapta a maga feladatát ezzel kapcsolatban és a szö­vetkezet bármilyen munka- területén dolgozzék az ille­tő, a hibridkukorica-címere- zést pontos időben, kifogás­talan minőségben elvégezte. És mi erre joggal vagyunk büszkék. IÓ az együttműködés Azt hiszem, hogy a gaz­daságtól kapott sokoldalú segítség és a tagság jó hoz­záállása együtt hozta meg a vártnál is jobb eredményt. Az anyasorokról hektáron­ként mintegy 35—40 mázsa vetőmagkukoricát várunk. A Hidasháti Állami Gazdaság sakkal korszerűbb csőtörőgé­pekkel rendelkezik, mint mi. Megígérték, hogy az önjárós csőtörőikkel bérmunkában segítik a betakarítást, hogy valóban eredményes legyen az első hibridvetőmag-előál- lítás. Jó eredményeket várunk a takarmánykukoricából is. Annak ellenére, hogy esős, hűvös volt nemcsak a ta­vasz, de a nyár is, lassan fejlődhetett a növény, azo­kon a táblákon, ahol jégve­rés nem volt, 75—80 mázsa szemes kukoricát takarítha­tunk be hektáronként. Saj­nos, szárítóüzemünk nincs. A kondorosi takarmányke­verőbe hordjuk a kukoricát, csakhogy a bő termés miatt a ránk jutó szárítási kapa­citás már kevés. A mi gaz­daságunk azonban kicsi ah­hoz, hogy saját szárítót épít­sen. Annyival is inkább, mert 1980—81-re várhatóan elér­kezik hozzánk a Tisza II. vízlépcsőből mintegy 500 hektárra az öntözővíz. A fe­le terület ebből zöldségter­mő lesz, nekünk erre alapo­san fel kell készülni. Módo­sítanunk kell a vetésszerke­zetet, új, speciális gépeket kell vásárolnunk. Rangso­rolnunk kell tehát a beruhá­zást. A tervek szerint az öntözővíz komplex fogadása mintegy negyvenmillió fo­rintos beruházást igényel. De azt hiszem, megéri a fárad­ságot, a költséget és a» vele való törődést. Öntözővízre várva A muronyi Lenin Tsz már ebben az esztendőben is igen szép eredményeket ért el zöldségfélékből. A békés­csabai hűtőháznak termelt zöldborsóból a tervezett 32 mázsa helyett 39 mázsát ta­karítottunk be hektáronként, s a minőség is kifogástalan volt. Azt szeretnénk, hogy mire ideér az öntözővíz, nagy gyakorlatunk legyen a nagyüzemi zöldségtermesz­tésben és gazdaságos legyen a termelés a szövetkezeti tagság és a népgazdaság hasznára. Szövetkezetünk tagsága ebben az esztendőben az idő­szerű munkáknál kitűnőre vizsgázik munkafegyelemből. Ez komoly feltétele annak, hogy a népgazdaság hibrid­kukorica-vetőmag előállítás­ban csakúgy, mint abrakta­karmány- és zöldségtermesz­tésben biztonsággal számít­hasson a muronyi Lenin Tsz-re. Méltóak akarunk len­ni a kitüntető címre, ame­lyért évekig dolgoztunk. Ary Róza Ajtók, ablakok Battonvárúl Az elmúlt években a Bat- tonyai Asztalosipari Szövet­kezet termelésének nagyobb hányadát nyílászáró szerke­zetek és a konyhabútorok gyártása jelentette. A meg­változott piaci igények nyo­mán a szövetkezet korsze­rűsítette termékszerkezetét, s így a tervek alapján 41 millió forintos termelési ér­ték elérését tűzték célul er­re az évre. Mit is készít a szövetke­zet abból a 4500 köbméter fenyőfűrészáruból, amit évente az üzemekben feldol­goznak? Az asztalosipari szövetke­zet a kecskeméti TÜZÉP Vállalatnak 8 típusú abla­kot és 4-fajta ajtót gyárt, mintegy 30 millió forint ér­tékben. Ereket a nyílászá­rókat Bács-K.iskun, Csong- rád és természetesen Békés megyében hozzák forgalom­ba. A szövetkezet a nyílás­zárók gyártását megosztot­ta a Fővárosi Asztalosipari Vállalattal, így Battonyán is csak nagy tételben készítik az ajtókat és az ablakokat. Kevesebb az átállás, gazda­ságosabb a termelés, jobb a gépek kihasználása. Ez évtől a szövetkezet ex­portra is készít termékeket: Franciaországba 100 ezer szállodai állványt gyártanak és szállítanak, melynek ér­téke meghaladja a 7,1 millió forintot. Az eltelt nyolc hó­napban csaknem 70 ezer áll­ványt szállítottak a megren­delőknek. Ezenkívül a ME­DICOR Művek makói üze­mével kooperációban kötö­zőládákat gyártanak és szál­lítanak exportra. A szövetkezet a gazdag programját időarányosan nem tudta teljesíteni, attól mintegy 2 millió forinttal le­maradt. Hónapok óta gond, hogy nem lehet sehol besze­rezni a nyílászárókhoz a különböző vasalásokat, s ezt a létszámhiány csak fokoz­Az év végéig még több mint a 3 hónap hátra van. A szövetkezet vezetői megtet­ték a szükséges intézkedé­seket a lemaradás pótlására, ugyanakkor már készülnek a jövő évi tervek is. Ez utób­bi szerint 1979-ben nyílás­zárót mintegy 35 millió fo­rint értékben gyártanak és szállítanak a TÜZÉP Válla­latnak, a Békéscsabai Bú­toripari Szövetkezettel koo­perációban szekrénysort gyártanak angol exportra. Egyeztető tárgyalások a hagymaátvételről Gyorsítani kell a talaj-előkészítést A héten az eső átmeneti­leg szüneteltette az időszerű mezőgazdasági munkákat megyénkben. A kalászosok vetéséhez csaknem 140 ezer hektáron készítik elő a talajt az üzemekben. Mint a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz­tályán elmondták, e mun­kák gyorsítására van szük­ség, hiszen a talaj-előkészí­tést a terület eddig mindösz- sze ötven százalékán végez­ték el. Az őszi árpa vetését jö­vő hét első napjain, a búza vetőmagjának földbe jutta­tását október közepén kez­dik el a gazdaságok. A rep­ce vetését rövidesen befe­jezik. Istállótrágyát 15 ezer hektárra juttatnak ki me­gyénkben. Néhány helyen kísérletet tettek a kukorica betakarítására is, de eddig eredménytelenül. A kukori­ca érésében 3—4 hetes a késés. A paradicsom nagyobb ré­szét már felszedték. Mérések szerint a termésátlag mint­egy 200 mázsa lesz hektá­ronként, ez 40 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Ha­sonlóan szerény számok várhatóak paprikatermés­ből is. A vöröshagyma átvételé­nél jelentősebb előrelépés nem történt. A ZÖLDÉRT szakemberei tájékoztatásul elmondták, hogy eddig 1150 vagon hagymát vettek át, s ennek zömét exportra szál­lították. Korábban a Népúj­ságban is foglalkoztunk a nagykamarási példát kira­gadva a hagymaátvétel gondjaival. Csütörtökön a ZÖLDÉRT, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a területi tsz-szövetség kép­viselői a községben jártak és megállapodtak a hagyma átvételében. Az átvételt azonban akadályozza a le­hullott csapadék. A következő napokon egyeztető tárgyalást tarta­nak az érdekeltek Oroshá­zán, a Dél-Békés megyei Területi Tsz-szövetség szék­házában. Hasonló megbeszé­lés lesz a ZÖLDÉRT és a Békéscsabai Állami Gazda­ság között. Ezek eredményé­ről, a hagymaátvétel továb­bi alakulásáról a későbbiek­ben tájékoztatjuk olvasóin­kat. A kocka el van vetve Iselekedeteink egyik legfőbb mozgatórugó­ja az a törekvés, hogy létünket sokoldalú­an, minél többfelől biz­tosítsuk. A biztonság, a lét- biztonság természetesen sok­féleképpen értelmezhető. Egyénileg a vérmérséklete szerint keres ki-ki több-ke­vesebb biztosítékot a meg­élhetéshez. Ilyen biztosíté­kokra ugyanakkor a társa­dalomnak is szüksége van. A reformkor idején Szé­chenyi közgazdasági munkái­ban hívta fel a figyelmet arra, hogy a nemzet megma­radásának, fennmaradásának bizony ára van. S jó néhány feltételtől függ. E feltételek közül a legfontosabbat na­gyon frappánsan úgy fogal­mazta meg, hogy a haladás az, amely egyet jelent a ma­radással. Vagyis, ha az ural­kodó osztály tagjai kiváltsá­gaik egy részének feláldozá­sával hajlandók a reformok, a haladás útjára lépni, azzal a nemzet fennmaradását se­gítik elő. A biztonság értelmezésé­nél nem kell ugyan vissza­nyúlnunk ilyen messzire a múltba, Széchenyi szavaival csupán érzékeltetni kíván­tuk, milyen szemszögből ér­demes közelíteni, amikor napjaink gazdasági életében egy igen sókat vitatott kér­désére — a biztonság és koc­kázat helyes arányaira — keressük a választ. Mondják, kockázat nélkül nincs nyereség. Igen ám, de mekkora lehet ez a kocká­zat? Mert ha adott egy ter­melőszövetkezet, amilyen pél­dául a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz, ahol hosszú éveken át különösebben lát­ványos eredmények nél­kül, de kiegyensúlyozott a gazdálkodás, ott bizony na­gyon meg kell gondolni, hogy érdemes-e ezt a ki­egyensúlyozottságot a koc­kára tenni. Ugyanis az adott­ságok ismeretében tudvale­vő, hogy ennek a gazdasági egységnek nincsenek tarta­lékerői. Ilyen helyzetben több mil­liós fejlesztésbe fogni, sem­mi másban nem reményked­ve. csak abban, hogy jó idő segíti majd a vállalkozást, bizony több, mint a gazda­sági fennmaradást elősegítő ésszerű üzleti kockázat. Tud­valevő, hogy Sarkadkeresz- túron a kiterjedt legelőkre és a juh tartás hagyományai­ra alapozva, talán egy jóval erősebb tsz erőforrásait is megcsapoló rekonstrukcióba fogtak, amelynek terhe most még jobban a víz alá húzza a szövetkezet amúgy is víz alá süllyedt hajóját. önmagától kínálkozik a következő közmondás: addig nyújtózkodj, ameddig a ta­karód ér. S bizony nem ár­tott volna, ha ezt a volt medgyesegyházi BÖR.TEX- ben is megszívlelik, nem fáj­na most a bajaik orvoslásá­ra sietett endrődi cipészek feje. Igaz, a medgyesegyhá- ziak esete egészen más, mint a sarkadkeresztúriaké, asar- kadkeresztúriak ugyanis jó­hiszeműen próbálkoztak sor­suk felvirágoztatásával, Med- gyesegyházán pedig az addig ugyancsak kiegyensúlyozot­tan gazdálkodó szövetkezet­ben felelőtlenül tartották ki markukat többen az egyéb­ként rövid takaró alól. Sorolhatnánk ugyanakkor ellenpéldákat is, amelyekkel azt bizonyíhatnánk, hogy a termelőknek rövid ideig tar­tó sikerek után éppen a vál­lalkozókedv hiánya miatt a biztonságra törekvés túlérté­kelése következtében kellett szégyenszemre elvonulniuk elavult portékáikkal a piac­ról. Jó, jó! Csakhogy ezek után most már meg kell mondanunk: hol kezdődik az ésszerű kockázat, és hol ér véget, a mindenképpen szük­séges biztonság? A filozófiai fejtegetések helyett nézzünk inkább még egy gyakorlati esetet. Még­pedig, hogy időszerű legyen, a cukorrépa-termesztés köré­ből. A gyulai Munkácsy Tsz- ben egy cukorrépakombájn dolgozik. Ez a gép optimáli­sán 200 hektár termését tud­ja betakarítani. Sótyi János elnök szerint — szerintünk is — egy gép azonban nem gép. Ez bármikor meghibá- sodhat, s ha az alkatrészel­látás is olyan, amilyen, bi­zony ott áll a termelőszövet­kezet a 200 hektár cukorré­pájával együtt megfürödve, s annál jobban megfürödve, minél inkább az ősz felé kö­zelít az idő. Mit követel tehát itt az ésszerű biztonság? Azt, hogy 200 hektár helyett 400 hek­táron termesszék a cukorré­pát, s ehhez két cukorrépa- kombájnt ftartsanak a szö­vetkezetben. Ezt vallja Só­tyi János is. De egyelőre kénytelen a szólásmondás megfordításával bort beszél­ni és vizet inni, mert az ál­lami támogatás megszűnté­vel a francia cukorrépa-fel- szedő gép számukra megfi­zethetetlenül drágává vált, a beígért magyar gépsort pedig még csak az AGRO- MASEXPO-n lehetett látni. Reméljük, hogy ezek a gé­pek előbb-utóbb a megyei AGROKER-eknél is megje­lennek, ez a feltétele tudni­illik népgazdaságilag annak, hogy az ország cukorellátá­sában semmit ne kelljen kockáztatni. Egy szó mint száz, a koc­kázatot és a biztonságot ne­héz általában értelmezni, mindig az adott helyen és adott időben kell eldönteni, hogy a fennmaradáshoz ho­gyan és merre kell haladni. És ebben a döntésben csak a lehetőségek, feltételek is­meretében lehet felelősség­gel részt venni. Mert nem­csak az általános szabályok, hanem a közmondások is nagyon keveset segítenek, hiszen amennyiszer igaznak bizonyult az évszázadok so­rán a népi bölcsesség, mely szerint járt utat járatlanért ne adj föl, legalább annyi­szor igazolódott az is, hogy aki mer, az nyer. így dolgot azonban nem szabad elfelejteni: a kockázatvállalás gaz­dasági életünkben sohasem lehet kockajáték, értelmet csak akkor nyerhet, ha ez­zel is 'anyagi biztonságunk erősödik. Ez ügyben ugyanis a kocka immár három évti­zede — az államosítás óta — el van vetve. Kőváry E. Péter Munka-, védőruha és egyéni védőeszköz a kijelölt boltokban A megyei tanács kereske­delmi osztályálnak, az SZMT-nek, a MESZÖV-nek és a kereskedelem képvise­lőinek a megbeszélése alap­ján kijelölték azokat a bol­tokat, amelyekben munka- és védőruhát, egyéni védő­eszközt is árusítanak. Ilyen Békéscsabán öt, Békésen négy, Orosházán és Gyulán három-három, Szeghalmon kettő, Szarvason és Mezőko- vácsházán pedig egy-egy van, amire a bolt bejáratá­nál felirattal hívják fel a fi­gyelmet. A vásárlók kérésére a boltvezetők a gyártó üze­mektől — ha éppen nincs — meg is rendelik azokat a cikkeket, amelyekre szükség van. A besrerzés»sel kapcsolatosan az SZMT munkavédelmi felügyelő a hozzáfordulóknak szakmai tanácsot ad. A boltokban olyan védőruhák és eszkö­zök is kaphatók, amelyek például háztáji gazdaság­ban permetezéshez, vagy otthon barkácsoláshoz szük­ségesek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents