Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

1978. szeptember 9., szombat NÉPÚJSÁG Ami pénzzel nem mérhető Beszélgetés a „Gyulai Nyár**-ró! ár. Takács Lőrinccel, Gyula város tanácselnökével Hú?z esztendő egy város történetében nem nagy idő. De Gyula több évszázados múltjából éppen ez az utób­bi 20 hozott újjászületést, gyökeres változást, rangot, hírnevet a városnak. Ügy tűnik, nem is volt olyan rég, amikor a vár romos téglafalai csak a veszélyt sosem érző gyerekek romantikus harcainak szolgált színtérül. A SZOT Szálló és a mai Várfürdő jó részén talán a környék legnagyobb lapuerdeje és bozótosa nőtt hábo­rítatlan nyugalomban. Éppen 20 éve, hogy a város la­kói álmélkodva álltak a szabadba ömlő termálkút vize mellett, s kicsit hitetlenkedve, s egy kicsit büszkén játszották el a „tojáspróbát”. (A víz magas hőfokát ugyanis úgy próbálták ki, hogy megfőzték benne a tojást.) Azóta a vár sok-sok új funkciót vállalt magára. A bozótosok helyén ma már toronyház, mintaotthonok, parkcsodák és milliók pihenését szolgáló fürdőkomp­lexum áll. Űj utak, új gyárak, új igények születtek. Megtorpanni már nem lehet. A megkezdett úton to­vább kell lépni, s a várost erre éppen kivívott rangja kötelezi. A „Gyulai Nyár” már fogalommá vált. Alig akad megyénkben valaki, aki ne részesült volna legalább egyszer e nyár nyújtotta örömökben, s netán bosszúsá­gokban. Éppen ezért, az ősz küszöbére érve, jólesik újragondolni, csokorba szedni tapasztalatainkat. A hivatalos összegzés is elkészült. Felkerestük hát Gyula város tanácselnökét, dr. Takács Lőrincet, hogy az 1978-as „Gyulai Nyár”-ról, a város gondjairól, s jövendő terveiről beszélgessünk. Csabai sikerek Veszprémben A magyar néphadsereg művelődési háza országos pá. lyázatott hirdetett a fegyve­res testületekben dolgozó amatőr képzőművészek és népművészek számára. Az idei pályázaton részt vett a békéscsabai klub is, melyből Petrovszki Pál, Petrovszki Zoltán, D. Kocsis Katalin, Je­linek Lajos, Bánlaki András, Horváth Lajos, Párzsa János, Varga János és Vágó Ferenc küldték el műveiket Buda­pestre. A pályázat legjobbjait és a díjnyertes alkotásokat teg­nap délután Veszprémben mutatták be az érdeklődők­nek. A békéscsabaiak közül Petrovszki Pál festményei­vel, Jelinek Lajos grafikái­val első, Vágó Ferenc fa­faragásaival második díjat nyert, Bánlaki András pedig nívó-jutalmat kapott. A díjazottakon kívül a bé­késcsabai klub valamennyi pályázó tagja szerepel a veszprémi kiállításon. Mai tévéajánlatunk : A bíró H. C. Bränner televíziós drámáját mutatja be ma este 20 óra 25-től a televízió. „Magáról, az íróról keveset tudunk, mindössze annyit, hogy a dán prózairodalom kiemelkedő alakja volt és 1966-ban halt meg” — mond­ja a tv-játék dramaturgja, Lendvay György. A drámát egy angol nyelvű antológiából vettük át. A tv- dráma alaphelyzëte : a bíró, egy dán kisváros nagy tisz­teletben álló személyisége, halálán van. Gyerekei a kö­zelgő vég alkalmából össze­gyűlnek a családi házban. Három testvér, három telje­sen különböző karakter. Az ő életük, konfliktusaik kerül­nek a történet homlokterébe. A bírót mindvégig nem lát­juk. Az ilyen típusú dráma­szerkesztés a skandináv drá­mairodalom hagyományaihoz tartozik, s az Ibsen, Strind­berg hagyományokra épül. A darab valamikor a máso­dik világháború után játszó­dik. A bíró végül is meghal. A testvérek pedig, bár kis időre felcsillant előttük a re­mény, hogy lehetőség adódik számukra valamilyen másfaj_ ta életre, megértik, hogy már nem képesek másként élni. A tv-játék bemutatása vala­milyen pótléknak is tekinthe­tő, amellyel lerójuk adóssá­gunkat a dán irodalom iránt. A dráma főszereplői: Tor- dy Géza, Halász Judit, és Sörös Sándor. 40. — Na, jól van. És most fi­gyelj rám! Mi jót akarunk, és megvédünk téged. Azért jöttünk, hogy megvédjünk. A gyerek révült tekinteté­ben megjelent egy gyönge kis fényecske, egy rés a ho­mályon mely mint bizakodó sugaracska a világra nyílott. — Elcsípjük, ne félj! — mondta az öreg, mosolygott a szeme, és váltott egy pil­lantást a fiatallal. — De tud­nunk kell, hogy nézett ki. Nos? A fiú most sem szólalt meg, csak a fejét rázta: „nem, nem.” — A múltkori pont így tett — sóhajtott a nyomozó, a tanácselnökre nézett, né­mileg kérdőn: megint csak egy vizionáló? — A fejük — Kezdjük talán a sike­rekkel. Idén a mostoha idő­járás ellenére sem csökkent a város nyári idegenforgal­mi látogatottsága. A Vár­fürdő mellett a Gyulai Vár­színház, a tartalmas múzeu­mi, kulturális programok, az újra működő szabadtéri színpad, s a város vonzó mi­liője újabb sikeréket hozott. Hogyan jelentkezik ez a szá­mok tükrében? — A Várszínház az utóbbi években odáig jutott, hogy önálló vonzóerővé tudott válni. A Caligula bemutató­jával az idén országosan is kiemelkedő sikert értünk el. De teljesíteni tudtuk kitű­zött művészetpolitikai célja­inkat is. Nevezetesen, hogy az idei várszínházi progra­mot a népek barátsága gon­dolata hassa át. A Várszín­ház rendezésében 105 elő­adásra került sor ezen a nyáron. Az összegzéskor megállapítottuk, hogy ezt a számot feltétlenül csökken­teni kell. Jövőre nem csiná­lunk „városi színházat”. Vissza kell térnünk a vár falai közé. Idegenforgalmunk másik vonzóereje, a Várfürdő, eb­ben az évben már túl van a 800-ezres látogatószámon. Az idén nem voltak csúcsok, sokkal egyenletesebb volt a forgalom. Az idegenforgalmi látogatottságot pontosan ne­héz lemérni. Hiszen csak a bejegyzett 600 idegenforgal­mi szoba (a be nem jegyzet­tele van agyrémmel — mo­rogta. — Ha ki lehetne mos­ni a szeszáztatta agyukat... Még mindig pálinkás zsöm­lével etetik a gyerekeket? — Előfordul. — Maguknak mi a vélemé­nyük? — tekintett az öreg a bányászokra. A bányászok óvatos su­mákolással vonogatták a vállukat. Bújtak a veséző tekintet elől. — Nekünk-e?... — szól­tak. mert muszáj volt. — Maguknak, maguknak! Maguk hozták be, nem? — Mi. — Nohát!... A szoritóból nem lehetett sehogy se kibújni. — Megtámadták — mond­ta, amelyik eddig is inkább szólott. — Csak úgy gondol­juk — tette hozzá, mert tek száma ugyanennyi), a 184 személyes kemping és a 235(!) szállodai hely alapján nehéz következtetéseket le­vonni. Annyit azonban tu­dunk, hogy állandóan nő a külföldiek érdeklődése. Visz- szatérve az elszállásolási le­hetőségékre. Ha nagyon dur­ván számolunk, hivatalosan ezer valamilyen formában szervezhető helyünk van csak! — Akkor el is érkeztünk az első problémához. Egy ilyen, mondhatni „felkapott” fürdőhelyen, kirívóan gyenge a szállodai és vendéglátói szolgáltatás. Ez azért is ért­hetetlen, mert az idegenfor­galom által biztosított ágyak 100 százalékos, a szállodai helyek kihasználása pedig magasan az országos átlag felett vannak. Nincs vállal­kozó, akit ezek az előnyös üzleti feltételek érdekelné­nek? — Odáig jutottunk, hogy az idegenforgalom tovább­fejlesztésének akadályává vált. a szálloda- és étterem­/ hiány. Évről évre egyre több üdülőcsoport és egyéni je­lentkező kérését kell vissza­utasítani. Pedig egyszer ez visszaüt... Csak egy példát. A húskombinát átadásakor a Rádió és Tv munkatársai­nak egyszerűen képtelenek voltunk szállást biztosítani. Viccesnek tűnik, de nyáron a legtöbb időm a „portási” feladatok kötik le. Figyelem­megijedt az egyenes szótól, a felelősségtől, vagy tán mástól. — Most gondolják, vagy tudják? — Gondoljuk, kérem ... inkább csak gondoljuk. — És miből? A gyereken semmi nyom... az ijedelmen kívül. — A kanna, ugye... — A kanna eltűnt... — segítette a nyomozó. — Ez az egy konkrétum. Ha ugyan. Biztos, hogy eltűnt? — Hát ugye... néztük, ké­rem ... De nem találtuk. — Nem találták... — te­kintett maga elé a nyomozó. Töprengett. Majd ahogy fia­talabb társára nézett, úgy tetszett, mintha nyomra ta­lált volna. Megint elővette a gyere­ket. — Nézz rám, fiam — szólt hozzá, mert a gyerek is a bá­nyászokat bámulta. Most összerezzent. — Tehát rád támadott valaki? A gyerek szeme riadtan kapaszkodott a bányászokba, mintha segítségül akarná őket hívni. — Kérdeztem valamit — mondta a nyomozó. Ekkor a gyerek — meg­be kell vennünk az állandó turistacsoportokat is. A Szovjetunióból például éven­te 180 csoportot fogadunk rendszeresen. A Várszínház több mint 100 résztvevőjére is számítanunk kell. Egy­szóval : komoly problémáink vannak. — Nincs kiút? — Egyrészt a megyei be­ruházások jobb koordinálá­sára lennne szükség, s ezen belül a három város: Bé­kés, Békéscsaba és Gyula között. Jobban építeni kelle­ne az idegenforgalmi intéző bizottság támogatására is. Így sok hibás lépést elkerül­hettünk volna. A három vá­ros anyagi erőinek tervsze­rűbb hasznosításáról, közös jövőjéről érdekes cikkeket olvashattunk a Békési Élet több számában. Jó volna, ha mindez meg is valósulna! A szállodahiány közel sem a nemakarásunkon múlik. Az idei ötéves terv elején 10 millió forint kapcsolódó be­ruházást biztosítottunk a la­kótelepi ellátás és a kereske­delem fejlesztésére. Ebből kapott az ÁFÉSZ a török­zugi ÁBC felépítésére 2,2 millió forintot. Terveztünk egy 1000 adagos közétkezte­tést szolgáló éttermet is a Béke sugárútra. Két és fél éves huzavona után mégis oda jutottunk, hogy a Bé­kés megyei Vendéglátóipari Vállalat 77 tavaszán vissza­lépett. Végül a közelmúlt­ban vállalta, hogy egy 600 négyzetméter területű biszt­rót épít a buszpályaudvar környéki épületekbe. Az 1000 adagos étteremből egyelőre kaphatta a szemek biztatá- • sát — bátortalan bólintást : tett. Kurta kis bólintást. — No lám —sóhajtott egy ; nagyot a nyomozó —, a vé- j gén megszólalsz. Ezek en- : gedelmével. — Elnevette ; magát, éppencsak. A két szikkadt szíj ember ; a borostája alatt elpirult. S ■ hogy az öreg nyomozó fel- • vont szemöldöke rájuk irá- ! nyúlt, a beszédesebb meg ■ is szólalt: — Hát csak biztatjuk, ne : féljen... A nyomozó intett, húzód- : janak el a gyerek látóköré- • bői. — Hogy nézett ki, meg ■ tudnád mondani? S újra a fejrázás, heves ■ és tiltakozó. Afféle sokkos ■ roham. A nyomozó sóhajtva hát- ■ radőlt a székén. Nagy te- ! nyerét többször is felemelte, ; s visszaejtegette térdére. ■ Kezdett a türelme elfogyni. Aztán újra nekivágott: — Hiányzik valamid? Türelmesen várta a gye- ■ rek válaszát. Az riadtan : körülnézett előbb, majd • reszkető ólomkézzel koto- • rászni kezdett a zsebeiben. : (Folytatjuk) vállalkozó híján semmi sem lesz. Most tárgyalunk iaz ÁFÉSZ-szel egy új ABC épí­tésének ügyében is. A Park étterem fejlesztése is szere­pelt a tervek között. Ezzel a munkával már el is kel­lett volna készülni. Egyedül az a vigaszunk, hogy most már hozzáfogtak az építők. Ugyanakkor a Komló étte­rem is terjeszkedni fog, de ez már a távolabbi jövő ter­ve. — A Népszabadság július 20-i számából értesülhettünk a Várfürdő fejlesztési tervé­ről. Milyen változások vár­hatók? — A tervek között szerepel a kastély felújítása, amely­ben egy komoly vendéglátó- kombinátot létesítenénk. Ennek egyelőre komoly aka­dálya van. Saját erőből nem tudjuk megoldani a kastély kis lakóinak elhelyezését. Jó partnerre találtunk viszont a SZOT-ban, és a Csepel Vas- és Fémművekben. Velük kö­zösen építünk egy fedett tanmedencét a sportuszodá­hoz, hogy ezzel megoldjuk az úszásoktatás kérdését. Az egyik gyógymedencét pedig befedjük és összekötjük zárt folyosóval a fedett fürdővel. Ugyanakkor az előbbiekkel szintén közös vállalkozásban, jövőre elkészül az új 250 helyes parkoló is. Célunk, hogy biztosítsuk a fürdő egész éves üzemeltetését. A tervek szerint a Vár fürdő csak gyógyjellegű lenne, a sportos részt pedig kihe­lyeznénk az Élővíz-csatorna mellé. A fürdő II. terve már el is készült. Továbbfejlesz­tenénk a kempinget, létesí­tenénk egy csónakázótavat, s ugyanott sporttelep is épül­ne. — S honnan biztosítanák a megvalósításhoz az anyagi fedezetet? — A városnak a fürdő fejlesztésére nincs pénze. A Békés megyei költségvetés pedig nem ismer olyan fel­adatot, hogy fürdőfejlesztés. A gazdának, a gyulai Víz­műnek pedig meghaladná az erejét. A megoldás: a SZOT- tal, a Csepel Vas- és Fém- művekkel közösen végrehaj­tani legalább az első lépé­seket. Hiszen a jelenlegi zsúfoltságon mindenképpen enyhíteni kell. — Hogyan részesül az ide­genforgalomból a város? Bi­zonyára jelentős bevételhez jut általa. — A bejelentett szálláshe­lyek után a hazaiak három, a külföldiek pedig hat forint üdülőhelyi díjat fizetnek. Ez ebben az évben 700 ezer fo­rintot hozott a városnak. Di­rekt módon tehát ennyi a miénk. Ez pedig a kiadások­hoz képest elenyészően ke­vés. Az tény, hogy a keres­kedelmi forgalom egyre nő, s a lakosok közül néhány százan az idegenforgalomból élnek. Az egy főre jutó ven­déglátóipari összeg me­gyénkben itt a legmagasabb, 4525 forint, az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forga­lom értéke pedig 28193 fo­rint. A város tehát anyagi­lag nincs különösebben ér­dekelve abban, hogy nőjön az idegenforgalom. Hiszen éppen emiatt összehasonlí- tatlanul nagyobb a városra jutó teher. De ez is olyan, mint a kultúra. Pénzzel nem lehet mérni. De egy város tekintélyét, hírnevét idegen- forgalma is meghatározza. Kulturális életünk pedig nö­vekvő vonzerőt jelent az or­szág művészei számára. Most folyik például Molnár C. Pál festő húsz képének hagyományozási tárgyalása a várossal. Ugyanígy, hírne­vünk útján kerültünk kap­csolatba a Réti házaspárral is. A kivívott eredmények, az évről évre növekvő kö­vetelmények pedig szigorú hajtóerőt jelentenek szá­munkra. A vendégek pe­dig egyre színvonalasabb el­látást, programot várnak a Gyulai Nyártól. A városnak pedig kötelessége megfelelni ezeknek az igényeknek. A rang kötelez. Hát ez az, ami pénzzel már nem mérhető. B. Sajti Emese MOZI Félelem a város felett „Jean-Paul Belmondo neve biztos garancia arra, hogy a világ bármely pontján telt házat biztosítson a mozik­ban ” — írja egy méltatója a mai filmművészet e különös, egyéni alakjáról. Ez a meg­állapítás érvényes most is legújabb, hazánkban forgal­mazásra kerülő francia—olasz bűnügyi filmjére is, a „Féle­lem a város felett” címűre, amelyet Henri Vemeuil ren­dezett. A ma közönsége föl van vértezve a legfurfangosabban kiagyalt krimik megoldását illetően. A televízió jóvoltá­ból szinte minden hétvégén találkozunk valamelyik szu- per-felügyélővel, éles eszű rendőrrel, aki kegyetlen szi­gorral lecsap a filmforgató­könyv-írók agyában megszü­letett bűnözőkre, bűnbandák­ra. Végső soron ugyanezt lát­juk, csak a felügyelő menta­litása, pipája, ballonkabátja, vagy éppen a helyszín, a bűn válfaja különbözik. Az újnak beharangozott krimisorozat­nak így csak az első egyné­hány epizódja lesz előttünk igazán izgalmas, aztán mi is kitanuljuk Derrick, Colombo, Kojak és Müller sablonossá kopott bűnüldözési módsze­reit. A közönség nevetni, sírni megy a színházba, izgulni a moziba. Ha nem is teljesen igaz ez a sorrend, mégis va­lahogyan így vagyunk vele mindannyian. S Belmondo esetében ez utóbbit maradék, talanul meg is kapjuk. Tud­juk: dublőr nélkül forgatott, a legveszélyesebb jelenetek­ben sem helyettesítteti magát. Ez reklámfogásnak is kitűnő. De legújabb filmjében — amelyben Le Tellier felügye­lőt, a bűnügyi csoport főnö­két alakítja, ezt minden pil­lanatban el kell néki hin­nünk. Persze, Belmondo most sem tagadja meg a róla al­kotott képet. Háztetők fém­lemezein üldözi a kéjgyil­kost, életveszélyes ütéseket mér, szlalomozik a párizsi forgalomban lelőtt soffőrjét is helyettesítve, elérzékenyül a bájos női csábmosolyra : s mindezt most a felügyelő- Belmondo teszi. A film mindahány kocká­ja feszültséggel teli, izgal­mas a szó igaz értelmében. Odaköt a nézőtér székjéhez, s mindig az adott filmkocka foglalja le a szemet, az agyat. Még akkor is, ha a „Félelem a város felett”-ben van néhány ismerősnek tűnő megoldás, jelenet. A téma a „Bostoni fojtogató” című, évekkel ezelőtt nagy sikerrel vetített amerikai fűmet idé­zi. De a megoldás, a szerep­lők — Les Masseri, Charles Denner és Adalberto Maria Marii nagyszerű játéka — teljesen más. A kitűnő ope­ratőri munkával készült filmkrimit fűszerezték a francia és az olasz film el­engedhetetlen kellékével, a pikáns, szellemes humorral. Ez minden lanyhulni tűnő jelenetet most is üdévé, ér­dekessé tesz. Indokolt, hogy ezt az itt- ott hollywoodi ízű krimit csak 16 éven felülieknek ajánlják a forgalmazók. És azoknak akik szeretik az iz­galmat, a feszültségteli pilla­natokat, és Jean-Paul Bel- mondót. Ezek után csak az a kér­dés, hogy a film magyaror­szági forgalmazása miért vá­ratott magára csaknem négy esztendőt? (nemesi) SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents