Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

Téglagyári gödrökből egy tó Szabadidő-központot terveznek Békéscsabán 1978. szeptember 9,, szombat A békéscsabai téglagyári agyaggödrök távlati felhasz­nálásának előtanulmányter­vét a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság környezet- és vízminőségvédelmi osztály környezetfejlesztési csoport­jának a dolgozói társadalmi munkában készítették el. En­nek alapján olyan vízfelület képezhető ki, melynek mint­egy 2 kilométer a hossza, 1 kilométer a szélessége, a víz mélysége pedig 2 és 10 méter között váltakozik. Az agyaggödrök vizét je­lenleg részben öntözésre, részben ipari célra használ­ják, A környezet növényzete főleg nád, a fa kevés. Ma­dárvilága változatos, szép számmal található itt danka­sirály. szárcsa, kócsag, tör­pe-, szürke- és vörösgém. A bányatörvény — össze­függésben a földtörvénnyel — előírja, hogy a bányagöd­röket rendbe kell hozni. Mi­vel a város kevés zöldterü­lettel rendelkezik, a legcél­szerűbb a jelenleg elhanya­golt, balesetveszélyes és ide­geneknek tiltott mintegy 200 hektár üzemi területet sza­badidő-központtá kialakíta­ni. Ennek a megvalósítását elősegíti, hogy az I-es számú téglagyár (ha az új elkészül) megszűnik, csak a területe egy részén levő gépgyártó­üzem marad meg. A Il-es számú téglagyárat fejleszti a Itékés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat, de az igyagkitermelést új területen jelölte ki. A szabadidő-központ kia- lakitásanak tanulmánytervét Bőrből a László, a Békés me­gyei Tanácsi Tervező Válla­lat építészmérnöke irányítá­sával egy csoport társadalmi munkában készíti. A kollek­tíva tervezőkből, a Körösvi­déki Vízügyi Igazgatóság kör­nyezetfejlesztési csoportjának dolgozóiból és a Bács-Kiskun megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat kertésztervezőjéből te­vődik össze. Borbola László tájékoztató. sa szerint a tanulmányterv 15 és 50 éves távlatban ha­tározza meg a szabadidő- központ kialakításával kap­csolatos feladatokat. A mun­ka tereprendezéssel, parkosí­tással. fásítással kezdődik, majd a tórendszer szabályo­zásával különböző létesít­mények (strand, sportpályák, vendéglátóipari egységek, utak, autóparkoló-helyek) létrehozásával folytatódik. A terület egy része már néhány éven belül átadható lesz a közönségnek, a fejlesztés az anyagi lehetőségektől függő­en tovább tart. Ebben az évben másfél millió forint áll rendelkezés­re. Ezt az összeget a terep- rendezéssel összefüggő föld­munkákra használják fel. Jö­vőre a földmunkák folytatód­nak, s tavasszal a fásítást is el lehet kezdeni. Ha — több év után — tel­jesen elkészül, minden nyá­ron mintegy 15—20 ezer em­ber töltheti szabad idejét a tó partján. A sportolás, a szórakozás sok-sok lehetősé­gét találhatják majd meg az idősebbek, fiatalabbak és a gyerekek is. Pásztor Béla Hallomásból tudom..., ..hogy olaszhönban vannak valamiféle „lüktető" ágyak. Mindezt az a 13 éves kisismerősöm mesélte, aki szülei engedelmével végignézte a 18 éven felülieknek szánt, múlt vasárnap esti filmet a tévében. Mint a sráctól tudom, a képernyőn szereplő ágy igen szaporán „lüktetett”' sűrűn nekiütődve a falnak, olyannyira, hogy a szomszédok át is dörömböltek.»Kiskorú isme­rősöm levonta ebből a tanulságot: nemcsak nálunk vé­konyak a falak, hanem Nyugaton is, tehát nem kell mindjárt felkapnunk a vizet, ha a lakótelepi szomszéd kakukkos órát vesz, sőt örüljünk. így legalább mi is állandóan értesülhetünk a pontos időről, még az éj­szaka kellős közepén is. Nem kell villanyt gyújtanunk azért, hogy megtudjuk hány óra, s gondoljunk csak bele: mennyi energiát takarítunk meg ezzel. ' De félre a tréfával! Idézőjel nélküli lüktetésekről is hallottam. Egyesek szerint lüktető szívünk akkor sem áll majd meg, ha a jelenlegi NB I-es békéscsabai lab­darúgócsapat bajnokságáért izgulunk. Nem én mon­dom: a következő szezonban a TASK-kal vívott NB Il-es helyi rangadón. Állítólag erre mutatnak az eddi­gi eredmények, de ez természetesen rosszindulatú cél- záS' hiszen miért lenne olyan nagy baj a forduló ele­jén elszenvedett három vereség, s az, hogy eddig egyetlen parányi gólt sem sikerült rúgniuk a fiúknak? Ellenzem tehát a pesszimista véleményt, hiszen csak most kezdődött a bajnokság, a java még hátra van... Lüktet a szívünk, s ha már írásom elején bútorda­rabról volt szó, hadd meséljem el ismerősöm esetét: udvariasan hellyel kínáltam, üljön le, ott van az egyik háromlábú puff. Kedvesen mosolyogva leült, aztán a bizonytalan tákolmánnyal együtt — kevésbé kedvesen mosolyogva — lüktető szívvel hanyatt vetette magát. Azóta nem köszön, mert azt hiszi, valamiféle gonosz tréfából ültettem arra a selejtre. Hát nem így van, mert a többi is igen labilis, viszont elismerem: figyel­meztetnem kellett volna erre. Hozzáteszem, a modern, fémvázas irodai garnitúrák jó része néhány nap alatt szintén „életveszélyessé” vált, de úgy látszik, tervező­jüknek, gyártójuknak helyén van a szívük, különöseb­ben nem dobog érettünk. Am lüktet a villamosenergia-fogyasztás. Ugyanis hal­lottam, hogy némelyek, akik elkezdték nézni az írásom elején már említett, pikánsnál is pikánsabb olasz tévéfilmet, s a gyors ütemben „lüktető” ágyat — ki­kapcsolták készüléküket. Energiatakarékosságról per­sze szó sincs, viszont eszükbe jutott valami. Ne tes­sék mindjárt rosszra gondolni, ez a valami a szocia­lista filmgyártás iránti szolidaritás. Lám, lám! íme a bizonyíték: nemcsak a hétfő esti műsor jó a televízióban... Halálos csapás az ólmosbottal Rendőrkézen az orosházi gyilkosok élzonyára sokan emlékez­nek arra a gyilkosságra, melynek során megölték az orosházi művelődési köz­pont éjjeliőrét. Az elvete­mült tettesek nemrég kézre- kerültek. A vizsgálat során kiderült: számos más bűn­cselekmény van a rovásu­kon. Ifjú koruk ellenére gyors alvilági „karriert” fu­tottak be: hamar eljutottak a legsúlyosabb bűncselek­ményig, a gyilkosságig. Az ügy 1976. április 1-én kezdődött Orosházán. Ek­kor törtek be ismeretlen tet­tesek a 612-es számú szak­munkástanuló intézetbe, ahonnan magnetofont és égy mikrofont vittek el. Két hét múlva újra meglátogat­ták az iskolát és diavetítő, mikroszkóp és magnetofon volt a zsákmányuk. Az el­követés módja nyilvánvaló­vá tette, hogy mind a két­szer ugyanazok jártak ott. Mindent elloptak A vizsgálat természetesen azonnal megindult, de köz­ben újabb betörésekről ka­pott értesítést a rendőrség. Április 28-án az orosházi szakközépiskola udvaráról egy Riga segéd-motorkerék­párt vittek el, június 26-án a kultúrház elől egy férfi- és egy női kerékpárt, ezt megelőzően Gyopárosfürdő egyik hétvégi házából egy televíziókészüléket loptak. Nem maradt ki a betörés­sorozatból az orosházi Csil­lag Aruház sem. A lapos te­tejű raktárépületen közelí­tették meg a szellőzőablakot, és azon bemászva jutottak be az áruházba. A kár 64 ezer forint volt. Nem mindig ment simán minden. Volt olyan betörési kísérletük, amelyik meghiú­sult. A vasútállomás előtti téren levő bisztróba is be akartak hatolni, de a rak­tárajtó kinyitásakor meg­szólalt a riasztócsengő és a zajra elmenekültek a tet­tesek. Ez az eset egyébként jól példázza hogy viszony­lag egyszerű eszközökkel is hatásosan lehet védeni a közvagyont. Július 11-én egy építke­zésre vezetett a bűnbanda útja. Feltörték az egyik ház raktárnak használt szárító­helyiséget, ahonnan egy HILTI betonszögbelövőt és a hozzávaló 800 darab lő­szert és betonszeget, vala­mint egy fúrógépet vittek el. Mint látható, a tettesek igazán nem voltak válogató­sak, mindent, ami a kezük ügyébe akadt és mozdítható volt, magukkal vittek. Egyik legsikeresebb ak­ciójukra 1976. július 25- nek éjszakáján került sor. A Gyopár eszpresszót láto­gatták meg a betörők, és magukkal vitték a 23 ezer- forintot tartalmazó lemez- kazettát, nagyobb mennyi­ségű csokoládét, italt, hanglemezeket, két fagy­laltperselyt és egy zsebrá­diót. Felállni sem volt ideje A nagy erőkkel folyó és jól megszervezett nyomozás egyelőre nem hozott ered­ményt. A tetteseknek gyak­ran szerencséjük volt, és ügyesek is voltak, nem hagytak maguk után olyan nyomokat, melyek elvezettek volna hozzájuk. A nyomo­zók arra számítottak, hogy a betörőbanda tovább foly­tatja a bűncselekmény-soro­zatot, és előbb-utóbb elkö­vetnek egy olyan hibát, amelyiken lebuknak. Arra azonban a legrosszabb ál­mukban sem gondoltak, hogy a következő betörés­nek halálos áldozata is lesz. Augusztus 15-én ketten betörtek az orosházi Pető­fi Művelődési Központba, és a vele egy épületben levő eszpresszóba. Mindkét he­lyen sok pénzt sejtettek, így elhatározták ; semmitől sem riadnak vissza. Tud­ták, hogy a jegypénztár bel­ső helyiségében szokott ül­dögélni az éjjeliőr, ezért elővették veszélyes fegyve­rüket, a korábban lopott kerékpárok egyikének vá­zából kivágott és ólommal megtöltött acélcsöveket. Hirtelen törtek rá az idős éjjeliőrre. Michnai And­rásnak arra sem jutott ideje, hogy feláll jón! A fejére szánt első ütést ugyan ki­védte még a jobb karjá­val, de a következő csapás már eltalálta. Véres fejjel rogyott a fotelba, amikor újabb ütések érték. Jutott a nyakára, fejére, vállára, verték ahol érték. A súlyos sérülésekbe Michnai And­rás másnap hajnalban bele­Iglicz Zoltán halt anélkül, hogy eszméle­tét visszanyerte volna. A haldokló éjjeliőr szen­vedése egy cseppet sem za­varta a tetteseket. Egyikük elvágta a telefon zsinórját, majd elindult kirámolni a presszót. Társát megkérte, maradjon a jegypénztárban és figyeljen. Egy suhintás a gyilkos eszközzel az üvegajtóra és máris a presszóban volt a betörő. Talán idegességé­ben nem vette észre a kony­haruhákkal letakart 25 ezer forintot tartalmazó lemez- kazettát, így egy doboz ci­garettával, egy tábla cso­koládéval és két üveg ital­lal távoztak — egy ember­élet kioltása árán. Meglapultak a tettesek Természetesen most is igyekeztek, hogy ne hagy­janak nyomot maguk után és ez személyükre nézve si­került is. A szakértők azonban kimutatták, hogy az eszpresszóban használt feszítővas nyoma megegye­zik a vasútállomás előtti betörési kísérletnél használt szerszám lenyomatával... A gyilkosokat tehát a betörő­banda tagjai között kell ke­resni ! A nyomozás hatalmas apparátussal indult meg, a gyanúsítható személyeket többször is ellenőrizték, jó ideig mégsem vezetett ered­ményre a munka. A gyilko­sok ugyanis megrémültek tettüktől, és egy ideig meg­húzódtak, csendben marad­tak. így volt ez 1977. má­jus 29-ig, amikor újabb be­töréssorozat kezdődött. El­sőként az orosházi Medika presszóban jártak a hívatlan látogatók, de nem bírtak a betonpadozatba erősített lemezkazettával. Nem adták fel azonban a reményt, hogy megszerezhetik a pénzt, szeptember 18-án ismét kí­sérleteztek, de ekkor az épületbe sem tudtak be­jutni. Nagy „fogást” csi­náltak viszont december 8- án éjszaka. Betörtek az orosházi vas-, műanyagszö­vetkezetben, ólomkalapáccsal szétverték a páncélszek­rényt, és magukkal vitték a munkások már borítékolt fi­zetését. És a banda bűnlajstroma egyre csak gyarapodott. Há­rom italbolt- és egy esz­presszóbetörés, motorkerék­pár-lopás, az orosházi IBUSZ-kirendeltség kifosz­tásának kísérlete, két kempingkerékpár ellopása volt az az út, mely elveze­tett ahhoz a betöréshez, amelyiken végül is lebuk­tak. B nyomra vezető légpisztoly Ez eset az MHSZ lövész­körének helyiségébe történt betörés volt. Az idei év má­jus 28-án éjszaka két lég­pisztolyt, két légpuskát, 961 kispuskalőszert, 5000 lég­puskatöltényt és két lemez- kazettát — melyek pénzt, tagbélyegeket, puskaalkat­részeket és ködpuffancsokat tartalmaztak — vittek el az akkor még ismeretlen tettesek. Ezeket a kazettá­kat később a temetőben fel­feszítették, és a dobozokat bedobták a temető melletti csatornába. Csak érdekességként je­gyezzük meg, hogy miköz­ben teljes erővel folyt: a nyomozás, egy „álgyilkos” igyekezett tévútra vezetni a rendőröket. A „bűnöző­király” nevet méltán kiér­demelt Albók Vilmos vál­lalta magára ezt a szerepet. Albók nagyon súlyos beteg volt, már csak egy negyed tüdeje maradt épen. és Kokovai János tisztában volt azzal, hogy nem élhet sokáig. Ezért je­lentkezett a rendőrségen és beismerő vallomást tett: vállalta az orosházi gyilkos­ságot. A terv azonban nem sikerült. Hiába Volt a be­ismerő vallomás, az alapos ellenőrző munka tisztázta : semmiképpen sem lehetett Albók a tettes. De térjünk vissza az MHSZ-beli betöréshez. Az orosházi rendőrkapitány­ságnak tudomására jutott, hogy a 19 éves Pastyán Já­nos légpisztollyal rendel­kezik. Mielőtt azonban a nyomozótisztek kimentek vol­na Pastyán Jánoshoz, újabb betörésről érkezett hír: jú­lius 5-re virradó éjszaka az ÁFÉSZ egyik italboltjá­ból 25 ezer forintot és egy zsebszámológépet vittek el a tettesek. Pastyánt először is ala­posan kikérdezték, majd hozzákezdtek a házkutatás­hoz. Ennek során előkerült az MHSZ-től ellopott egyik légpisztoly. A leleplezéstől megzavarodott betörő nem­csak azt mondta el a kapi­tányságon, hogy az MHSZ lövészkörét Iglicz Zoltán barátjával rabolták ki, ha­nem azt is, hogy éjszaka ők jártak az ÁFÉSZ italboltjá­ban. A következő lépés termé­szetesen az Iglicnél tartott házkutatás volt. A fiatalem­bernél előkerült a másik légpisztolyon és a 20 doboz légpuskatöltényen kívül az italboltból elhozott pénz és a számológép is. Iglicz vá­laszt adott arra a kérdésre is, hogy hová lett a két légpuska. Ezt bűntársuknál, Kokovai Jánosnál találták meg. Gyilkos tervek A kétségbevonhatatlan bi­zonyítékok hatására a há­rom fiatalember szinte kész­ségesen elismerte az utolsó két betörést, de a nyomozók nem elégedtek meg ennyi­vel. Az összegyűjtött ada­tok értékelése alapján biz­tosra vették, hogy a már említett díszes triónak köze van a kultúrházi betöréshez — és ami ezzel együtt jár, az ott elkövetett gyilkosság­hoz is. Elsőként Kokovai jött rá, hogy beismeréssel csak könnyíthet helyzetén. Azt vallotta, hogy Iglicz ütötte, le az éjjeliőrt, ő pedig csak asszisztált neki. Iglicz először felháboro­dottan tagadta a gyilkossá­got, de amikor megtudta, hogy a bíróság nem szab­hat ki rá halálos ítéletet — a gyilkosság idején még nem töltötte be 18. életévét — töredelmesen beszámolt a gyilkossággal párosuló betörés minden részletéről. A kultúrházi gyilkosság tettesei tehát kézre kerültek, de az ügy még nem zárult le. Gyors ütemben fogták el a veszedelmes betörőbanda további tagjait, is, Mátyus Sándor 20 éves orosházi la­kost, aki csak azért maradt ki a kultúrházi betörésből, mert nehéznek tartotta a terepet. őrizetbe vették Hegedűs Pált, valamint az egyik orgazdát, Hajdú Sán­dort, a másik, Horváth László pedig szabadlábon védekezik. A nagyszabású bűnügy vizsgálata során kiderült, Iglictől rettegtek társai. A bandavezér a betörésekben rendszeresen váltogatta bűntársait, akik közül a gyilkosságban is részes Ko­kovai után Mátyus és Pas­tyán szerepelt legtöbbször. Kiderült az is, hogy nem elégedtek meg egy gyilkos­sággal. Olyan terveket for­gattak fejükben, hogy elő­ször is minél több lőfegy­vert szereznek, majd azok­kal bank- és postarablásokat és más súlyos vagyon elleni bűncselekményeket követ­nek el. Végezetül illegális úton akartak kijutni az or­szágból. Az akciókat min­denképpen végre akarták hajtani, akár olyan áron is, hogy ismét ölnek. Szívós munkával és a la­kosság segítségével sikerült tehát véget vetni az oros­házi betörőbanda garáz­dálkodásának. A bűn útjá­ra lépett fiatalemberek — valamenyien büntetlen elő- életűek — ügyében a végső szót majd a bírósági ítélet mondja ki. Esetük azonban jól példázza, hogy mire ké­pesek azok, akik nem tart­ják magukra nézve kötele­zőnek a legalapvetőbb em­beri normát, az élet tisz­teletét sem. És esetük pél­dázta azt is, hogy az ilyen és hasonló bűncselekmé­nyek résztvevői előbb- utóbb elnyerik méltó bün­tetésüket.

Next

/
Thumbnails
Contents