Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

1978. szeptember 8., péntek «HîWKfeiq Befordultam a kocsmába... Szövetkezeti vendéglátás — kérdőjelekkel Sokat panaszkodunk a vendéglátóiparra. Szinte na­pirenden vannak az udvariatlan felszolgálóról, az ízet­len ételről, a piszkos mellékhelyiségekről szóló cikkek, vélemények. Amikor mindezekről az érintett vezető* két, szakembereket kérdezzük, újfent megindul a kifa- kadások sora. A szakma becsületéről, a munkaerőgon­dokról, a szűkös fejlesztési lehetőségekről és a vendé­gek kultúrálatlan viselkedéséről. Ha ezek után tárgyi­lagosak akarunk lenni, meg kell mondani: tulajdonkép­pen mindkét félnek igaza van. II nő- és ifjúsági bizottság együttes ülése a Közalkalmazottak Szakszervezetében JEGYZET Ólmodni tudni kell Megdöbbentő álmom volt. Azt álmodtam, hogy gya­nútlanul ■ kinyitottam ked­venc újságomat, s annak fő oldalán, öklömnyi betűk hirdették a kormány hatá­rozatát, amely a néptöme­gek követelő óhajának kény­telen-kelletlen eleget téve elrendelte, hogy Magyaror­szágon ezután tilos evés­sel ünnepelni. Amikor idáig jutottam álmaim újságja so­rainak olvastán, felkordult a gyomrom, mint veszély ese­tén a riasztócsengő, de sze­mem elszántan futotta to­vább a sorokat. Melyek szerint: a húsvé- tot például úgy kell ünnepel­ni, hogy nem sütünk beiglit, kétfélét, nem főzünk töltött­káposztát, nem főzünk son­kát sem, csak keménytojást és nem iszunk bort, sört, pá­linkát, konyakot, vodkát, whiskyt, csak Márkát, hogy legyen elég kupakunk az év végi nagf/ Márka-kupak nye­remény sorsolásához, amit természetesen ismét nem evéssel ünnepelünk majd. Mondtam is reggel, ébre­dés után a feleségemnek, hogy mit álmodtam és mit szólna hozzá, ha lenne egy ilyen határozat. Akkor nem kellene megfőzni a sonkát húsvétra, elkészíteni a két­féle rántott halat és a má­kos gubát karácsonyra, meg a kocsonyát és... — Benőhetne már a fejed lágya — intett a feleségem józanságra, majd nagyot só­hajtott, mert megszokta sze­gény mellettem, hogy szak­mámból kifolyólag még ál­maim fantáziái is kibírha- tatlanok. — Itt van — nyomta ke­zembe a listát, amelyen je­lentős tételek szerepeltek az élelmiszerek világából, s amelyeknek egy nem kevés­bé jelentős tételét nekem kell megvásárolnom. — Mit szólna hozzá, hogyha... — mondtam az álmom az eladónak az üz­letben, aki kedélyesen, gö- cögve, de kicsit gyanakodva nézett rám, majd nem mu­lasztotta el megjegyezni: — De jó humorának tet­szik lenni, hiába, aki ugye újságíró, annak aztán van fantáziája... Tehát akkor egy sonka kérem, igen az­tán. .. — Maga örült? — Le ne írjon ilyesmit, még azok ott fenn komolyan veszik — hördült fel Pipás Berci bor- pince-tulajdonos, amikor mondtam neki, hogy mit ál­modtam, miszerint ezentúl úgy ünnepelünk, hogy se töltött káposzta, se bor, meg se más, mert az az egész­ség. .. — Van benne valami... Nem,- nem az álmában, ha­nem abban, hogy az ilyen rendelkezések csak hasznára lennének a mind jobban el­hízott hazámfiainak — mondta az orvos, amikor el­meséltem az álmom, majd kíváncsian, de kissé idege­sen hozzátette, kérdésnek szánva: — És mondja már kérem, azt nem álmodta, hogy a hétköznapokra ho­gyan szólt az az álombéli kormányhatározat? — Nem, doktor úr... Az álombéli határozat kifeje­zetten a vasár- és ünnepna­pokra szól. — Még szerencse... a hét­köznap mégiscsak több, mint az ünnep — tette hozzá és elindult a büfé felé. Meg­éhezett az álmomtól. Most ismét este van, fek­szem az ágyon, várom az ál­mom. Azt szeretném álmod­ni, hogy a Magyar Tudomá­nyos Akadémia határozatba hozta, miszerint a kétszemé­lyes sertéscsülök, a marha- pörkölt és túróscsusza fo­gyaszt, míg a pirított gríz kemény tojással kimondottan súlyos veszélyeket rejt ma­gában az elhízást illetően. Hja, álmodni tudni kell! Gyurkó Géza Általánosítások helyett nézzük meg: hogyan fejlő­dik a megye fogyasztási szövetkezeteinél a vendég­látóipari ágazat, milyen el­képzelésekkel próbálják a jövőt megalapozni? Több ételt az asztalra! Fontos kérdések ezek, hi­szen az ÁFÉSZ-kisvendég­lők, presszók, ételbárok a nagyobb és kisebb települése­ken, üdülőhelyeken egy­aránt megtalálhatók. Az összes vendéglátóipari for­galom 58,9 százalékát bo­nyolítják le, s nem kevés a munkahelyek száma sem. Jelenleg 502 különféle egy­séget tartanak fenn, ahol enni, inni, szórakozni le­het. Van tehát elegendő szövetkezeti vendéglátó- hely, csak az a kérdés; mit kínálnak elsősorban a belépő vendégeknek? Egy biztos: a szövetkezeti vendéglátás az V. ötéves terv eddig eltelt időszaká­ban sokat fejlődött. A for­galom egy év alatt 74 millió forinttal nőtt. A szövetkeze­tek az ételszolgáltatás szé­lesítésére, a gyermek- és a munkahelyi étkeztetés bő­vítésére törekszenek. En­nek eredményeként az el­múlt esztendőben az étlap­ról eladott ételek árbevéte­le 25,8, az előfizetéseseké pedig 18,6 százalékkal emel­kedett. Többek között Bé­késen, Mezőkovácsházán, Szeghalmon éltek ezzel a lehetőséggel. Az összkép is jó: évenként több mint há­rommillió adag előfizetéses menüt szolgálnak ki az ÁFÉSZ-üzletek megyénk­ben. Miért csak másodlagos? Mindezek ellenére kár lenne tagadni, hogy baj van a saját készítésű hidegkony­hai és büfében árusítható ételek forgalmazásával. Egyes szövetkezetek vagy nem tudják, vagy nem akarják kihasználni a lehe­tőségeket. Néhány vendég­lőben majdnem kizárólag szeszes italokat kínálnak. Az ételek árusítását pél­dául a medgyesbodzási, a békéssámsoni, a mezőgyáni az okányi, a kevermesi ven­déglőben csupán másodla­gosnak tekintik. Jellemző, hogy az ilyen jellegű 339 üzlet 55—60 százalékában értékesítenek rendszeresen hidegkonyhai készítménye­ket. Szerencsére a szövetkeze­tek nagy része felismerte: tágas üzleteket kell létre­hozni, átalakítani, ahol sok ember számára gyors és jó minőségű ellátást tudnak nyújtani. Ennek egyik mód­ja az önkiszolgálás. Gyo­mén, Szarvason, Békésen, Mezőberényben, Szeghalmon összesen 18 egységben már megvalósították e korszerű étkezési formát a tömegét­keztetésben. önkiszolgáló étterem és bisztró nyílt Bé­késen, Gyomán, Mezőko­vácsházán, Szeghalmon, Vésztőn és Endrődön. A belkereskedelmi mi­niszter az egyik környezeti kultúrát vitató tanácskozá­son úgy fogalmazott, hogy nálunk, amelyik vendéget becsalogatják az üzletbe a jó ételek révén, elvesztik a mellékhelyiségek elhanya­goltsága miatt. A gyakorlat valóban e megállapítást iga­zolja. Immár jó néhány esz­tendeje szép eredményeket értek el megyénk fogyasz­tási szövetkezetei is a tech­nikai színvonal emelésében, a technológiai folyamatok, a munka szervezésének ja­vításában. A dolgozók szak- képzettségének növelésével udvariasabb, pontosabb lesz a kiszolgálás. A szövetkezeti vendéglátás alakítja a fo­gyasztói szokásokat, befo­lyásolja az egészségesebb étrend kialakítását a falusi háztartásokban, a nők mun­kájának a megkönnyítését. Ugyanakkor a berendezé­sek és felszerelések pótlá­sa, felújítása vontatottan halad. A higiéniai környezet pedig egyszerűen méltatlan a vendéglátás mai színvona­lához. A legutóbbi felmé­rések szerint a már említett 502 egység mellékhelyiségé­nek mindössze 17,5 százalé­ka felel meg az egészség- ügyi előírásoknak. Éppen ezért az idei év egyik fő feladata a környezeti kul­túra javítása, ami nem is elsősorban anyagiakon, ha­nem az emberek szemléle­tén múlik. Szorosan összefügg mind­ezzel a szórakoztatás, an­nak igénye és módja. Neves művészek közreműködésé­vel tavaly 403 műsoros es­tet rendeztek. Több helyen működnek lemezklubok, és rendszeresek a különféle if­júsági programok. Sok he­lyütt rendelkezésre állnak a szórakoztatást szolgáló tech­nikai eszközök: zenegép, té­vé, rex, biliárd. Kevés üz­letben van viszont korszerű társasjáték, asztali foci, sajtótermék. És a jövő? ■ Részlet a MÉSZÖV vá­lasztmányának jelentéséből : „A magasabb osztályba so­rolt italboltok mellett még mindig számottevő a kor­szerűtlen, ilyen egységek száma.” Ebből egyenesen következik a tennivaló: ezen üzletek korszerűsítése, technikai színvonalának emelése. Szükséges ez an­nál is inkább, mivel a me­gyében 185 szövetkezeti kocsma hívogatja visszaté­rő vendégeit és riasztja el a szolid közönséget. Az üzlet- hálózatnak ez 62,4 százalé­ka, amely semmivel sem jobb az országos átlagnál. Érthető tehát, hogy ebben a tervidőszakban az étter­mek, ételt előállító üzemek építése került előtérbe. Az elmúlt évben tíz étterem­vendéglőt, hat büfét nyitot­tak, 1980-ig újabb 7660 négyzetméterrel gyarapszik a szövetkezeti vendéglátás. De nem mindegy, miként sáfárkodnak a pénzzel. Ugyanis semmi értelme a nagy összegeket felemész­tő, külsőleg tetszetős üzletek létrehozásának. A kisven­déglők, az ételbárok felépí­tése lehet a jövő útja. Saj­nos, ezt nem mindenütt ve­szik figyelembe, hiszen olyan szövetkezetek, mint a tótkomlósig a dévaványai, a kondorosi, a szarvasi, 1980- ig egyáltalán nem tervez­nek italbolt-korszerűsítést. Sokat lehetne még be­szélni a szövetkezeti ven­déglátás fejlesztésének mi­kéntjéről, a gondokról, a gazdasági mutatókról. A szakemberek tudják, elem­zik a feladatokat, és dicsé­retükre legyen mondva, tesznek is azért, hogy jó ér­zéssel üljünk le egy-egy vendéglő, cukrászda aszta­lához, és ugyanilyen tapasz­talatokkal távozzunk. Együttes ülést tartott a napokban a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének me­gyei nő- és ifjúsági bizott­sága. Fő napirendi pontként a gyesen levő kismamák helyzetét vizsgálták: hogyan élnek, lépést tudnak-e tar­tani a hivatali élettel, meny­nyi időt fordítanak közmű­velődésre, szakmai tovább­képzésre. A közalkalmazot­tak Szakszervezetének Bé­kés megyei bizottságához tartozó 24 alapszervezetben ugyanis 196-an vannak gyesen. Különösen az olyan elnőiesedett terüle­ten, mint az illetékhivatal­ban, menet közben sok új rendelet jelenik meg, jog­szabályok egész sora marad ismeretlen számukra. Ho­gyan tudnak majd három év múlva megfelelni a maga­sabb követelményeknek? A téma rendkívüli fon­tosságát és időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy órákig tartó élénk vita ala­kult ki az együttes ülésen. Egy-egy bizottsági tag több­ször is szót kért. A felmérésekről adott je­lentések és a hozzászólások arra engednek következ­tetni, hogy a gyesen levő kismamák döntő többsége legfőbb feladatát, az anya­sággal járó kötelezettségét teljesíti, emellett időt sza­kít a szakmai és politikai képzésre. Levelező úton iskolai tanulmányokat foly­A napokban jelent meg a Volán 8-as számú Vállalat üzemi híradója, amely első­ként a kitüntetett dolgozókat köszönti. Alkotmányunk ün­nepén ugyanis a Volán öt dolgozója kapott magas ki­tüntetést. Ugyancsak elisme­résről, ezúttal vezérigazgatói dicséretről ír a lap, hárman a darabáru-fuvarozás tízéves jubileuma alkalmából kaptak kitüntetést. Beszámol a lap a CSAD Banská-Bystrica-i Autóközlekedési Vállalat de­legációjának Békés megyei látogatásáról, amely elősegí­tette a két testvérvállalat kapcsolatának erősítését, a tapasztalatok cseréjét. Érdekes hír, hogy a vál­lalat MSZBT-tagcsoportja és a dr. Weil Emil Szocialista Brigád kezdeményezésére megalakult a Moszkvai Rá­dió magyar nyelvű adásait hallgatók baráti klubja. Tá­jékoztat a lap a pártélet hí­reiről, az ifjúsági mozgalom eseményeiről és részletes tu­Mindössze fél óra kellett ahhoz, hogy megvizsgáljuk: mi húzódik meg egy panasz mögött? Pontosabban: mennyire helytálló és jogos annak az asszonynak a ki- fakadása, aki nemrég sorra járva egyik községünk hiva­talos szerveit, elmondta, hogy az óvónők a hideg idő ellenére is egész nap kint tartják az udvaron a gyer­mekeket... jön a megfázás, az anyukák táppénzre véte­le, a termeléskiesés stb. Elmentünk a kérdéses óvo­dába, ahol a kicsinyek már bent játszottak a termekben. A hír csak féligazságot tar­talmazott. Az egyik óvónő el­mondta ugyanis, hogy való­ban gondot okozott a kése­delem. A tanács költségve­tési üzeme ugyanis nem tud­ta elvégeztetni a festést idő­ben, s ezért a gyermekeket egész nap az udvaron kellett tartani. A délutáni alvásról szó sem lehetett, ami külö­nösen a kisebbeket viselte meg. Szerencsére meleg volt az idő, amikor pedig hűvö­sebb napok következtek, már be lehetett menni aki­festett termekbe. Felkerestük a költségvetési üzemet is, ahol elmondták, hogy a három festőjük közül kettő katona, s a gyermek­tat, szoros kapcsolatot tart a munkahelyével, ismer­kedik menet közben az új jogszabályokkal, rendele­tekkel. Hisz ha lejár a há­rom év, a munkahely köte­les őt eredeti munkaköré­ben alkalmazni, s nem akar szégyent vallani. A tanulást, a szakmai és a politikai érdeklődést azon­ban nem lehet általánosíta­ni. Szép számmal akadnak, akik lemaradnak. Szó volt arról is az együttes ülésen, hogy általában a kisebb ke­resettel rendelkező, ala­csonyabb munkakörben dolgozó nők veszik igénybe a teljes három esztendőt. Javasolták a bizottság tag­jai, hogy népgazdasági ér­dekből — alapos környezet­tanulmány után — a Mun­kaügyi Minisztérium tegye lehetővé, hogy az édesapa, vagy a nagymama vehesse igénybe a gyermekgondozá­si segélyt. A harmadik gyer­mek esetében pedig prog- resszíven emelkedjék a se­gély összege. Megyénk számos helységé­ben még mindig kevés az óvodai és bölcsődei hely. Viszonylag jelentős a be­szédhibás gyermekek szá­ma. Köztudomású, hogy a kisgyermekek szellemi ké­pessége nem egyforma, de a velük való szeretetteljes törődés sokat segíthet a helyzetükön. dósítást közöl a szakszerve­zeti taggyűlésről, amelyen többek között a vetélkedőso­rozatról és a vállalat infor­mációs rendszeréről tárgyal­tak. A lap ezúttal a gyulai autóbusz-pályaudvar Hámán Kató Szocialista Brigádját mutatja be. Az írásból meg­tudjuk, hogy az 1975-ben alakult kollektíva elnyerte a szocialista címet, és megsze­rezte a zöldkoszorús jelvényt, majd a bronz fokozatot kap­ta meg. Munkájuk azért is van reflektorfényben, mert emberekkel foglalkoznak, hi­szen a személyszállítás nem kis feladata rájuk is hárul. Szól a lap a továbbiakban a közművelődési tanfolyam­ról, meghirdeti azt a vetél­kedőt, amely a KMP meg­alakulásának 60. évforduló­ja tiszteletére indult, részle­tesen közli a munkaverseny­eredményeket, végül szóra­koztató keresztrejtvény zárja a sort. intézményekben a munkát csak egyetlen dolgozójuk végzi. Mentségükre szolgál­jon még az is, hogy most az idén fordult elő először, hogy az óvoda festésével nem készülték el időre. Ebből az esetből több ta­nulságot iá levonhatunk: Teljesen igaznak és jogosnak tartjuk a szülők aggodal­mát, ha gyermekeik egészsé­gét veszélyben látják. Ám ha ez az állapot megszűnik, célszerűbb arra törekedni, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő. Aki időben felméri a helyzetet, s aki időben cselekszik, az akár a szülői munkaközös­ség, akár a termelőegységek segítségét is kérheti. A lé­nyeg az, hogy az illetékesek is előre számoljanak a lehe­tőségekkel és ennek megfe­lelően szervezzék meg a munkát. Így sem a szülőket, sem a gyermekeket nem ér­heti meglepetés. Továbbmen- ve: a téves információk sok kárt okozhatnak másoknak, jelen esetben az óvónőknek. Ezért sem árt előbb meggyő­ződni egy-egy hír igaz vagy hamis voltáról, és csak ez­után ajánlatos — indokolt esetben — a felsőbb szer­vek segítségét kérni. —y—n Seres Sándor A képen látható munkaköpenyek nyugatnémet megrendelés­re készültek Békéscsabán, a Férfifehérnemű-gyárban. Az el­készült munkadarabok vasalását Rajcsó Imréné végzi Fotó: Martin Gábor a. A Volán Híradó írja Egy panasz nyomában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents