Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-28 / 229. szám

1978. szeptember 28., csütörtök o A\C1 Vietnami vendégeink programjából Elutazott a pártküldöttség Barátsági nap megyénkben Tegnap elutazott megyénk­ből az a vietnami pártkül­döttség, melynek tagjai me­gyénk életével, gazdasági eredményeivel, üzemeivel és mezőgazdaságával ismerked­tek több napon keresztül. A vendégek többek közt ellá­togattak Csárdaszállásra és Körösladányba, megismer­kedtek néhány békéscsabai üzemmel, jártak - Endrődön és Szarvason is. Itt-tartózko- dásuk során több család ott­honába is ellátogattak, hogy még közelebbről megismer­kedjenek a magyar dolgozók életkörülményeivel. A küldöttség szerdán, a kora reggeli órákban Buda­pestre utazott. Szeptember 27-én, szerdán délelőtt a Hazafias Népfront Békés megyei titkársága magyar—vietnami barátsági napot szervezett, s ebből az alkalomból Békéscsabára ér­kezett Ngo The Voung, a Vietnami Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövetsé­gének másodtitkára ; Tran Hung őrnagy, a katonai és légügyi attasé helyettese; va­lamint a képviselet három munkatársa. A vendégeket a HNF me­gyei titkárságán dr. Horváth Éva, a népfront elnöke kö­szöntötte, majd röviden is­mertette azokat a momentu­mokat, amelyek a vietnami és a magyar nép imperializ­mus-ellenes harcát jellemzik. Ezután megyénk gazdasági életéről, ipari és mezőgazda- sági üzemeink termeléséről szólt és kitért lakosságunk rétegződésének, szociális és oktatási intézményeink hely­zetének elemzésére is. A küldöttség nevében Tran Hung őrnagy megköszönte a A Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsé­géről érkezett vendégeket dr. Horváth Éva, a HNF megyei elnöke köszönti Fotó: Gál Edit meghívást, és elismerően nyilatkozott arról a hatalmas segítségről, amelyet a szocia­lista tábor országai nyújtot­tak és nyújtanak ma is Vi­etnamnak. Jelentősek azok az erkölcsi és anyagi eszkö­zök is, amelyekkel a magyar nép a Vietnami Szocialista Köztársaság újjáépítését tá­mogatja. Nemcsak a kato­nák, hanem a szakemberek kiképzését is vállalta a ma­gyar kormány. Sokan közü­lük már visszatértek hazá­jukba és jól tudják haszno­sítani az itt szerzett ismere­teket. Befejezésül megemlí­tette, hogy a kínai és a kam­bodzsai határon kialakult konfliktusok, valamint a leg­utóbbi árvíz okozta károk ellenére is sikerül majd úr­rá lenni a helyzeten. Ezután Ngo The Voung másodtitkár, a népfrontmozgalom szerve­zeti felépítése és főbb tevé­kenységi területei iránt ér­deklődött, majd a vietnami küldöttség tagjai jelvénye­ket és fényképeket adtak át a fogadás magyar résztvevői­nek. Délután a vendégek Vich- nál Pálnak, a HNF megyei bizottsága politikai munka­társának kíséretében Oroshá­zára utaztak, és a városi ta­nács épületében tartott ba­rátsági esten felszólalt Tran Hung őrnagy is. —y—n Ifjúsági parlament előtt A megye csaknem 100 szakszervezeti ifjúsági fele­lőse vett részt Békéscsabán, az SZMT szervezésében azon a háromnapos előkészítő tan­folyamon, amely tegnap zá­rult. A rendezvény célja, hogy a vállalati alapszerve­zetekben a jövőben még eredményesebben védjék a fiatalok érdekeit, s hogy az ifjúsági parlamentekre így is felkészítsék a tanfolyam résztvevőit. A három nap programjában szerepelt töb­bek között előadás az ifjúsá­gi törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, s az Állami Ifjúsági Bizottság kedvezményeiről. A fiatal szakszervezeti aktívák vá­laszt kaphattak az ifjúsági parlamentekkel kapcsolatos kérdéseikre. Ezer aktivista Az 1978/79-es oktatási évad­ban a békéscsabai szak- szervezeti oktatási központ­ban közel ezer szakszervezeti aktíva vesz részt alap- és továbbképző tanfolyamokon. A szakszervezeti tisztségvise­lők képzéséről a SZOT el­nöksége ez év januárjában hozott határozatot, melynek célja olyan új rendszerű ok­tatás bevezetése, amely a tisztségviselők megnöveke­dett feladatainak ellátásához ad megfelelő elméleti és gyakorlati tapasztalatot. A feladat, amely erre a közel 100 hallgatóra vár, hogy az itt elsajátított tud­nivalókat a gyakorlatban is felhasználva továbbadják annak a több mint 16 ezer választott tisztségviselőnek, akik környezetükben, mun­kahelyükön tevékenykednek. NDK kórházi küldöttség Gyulán KÉtámá Eredményes tisztasági mozgalom az orosházi járásban Kedden este nyolctagú kórházi küldöttség érkezett Gyulára, az NDK-beli Nord- hausenből. A küldöttség tag­jai hétfőn érkeztek Magyar- országra. Megtekintették Veszprém, Tihany és Bala- tonfüred nevezetességeit, el­látogattak a füredi szívkór­házba, és az Izsáki Állami Gazdaságba. Békés megyében három napot töltenek. A gyulai megyei kórház közel tíz éve tart kapcsolatot a nordhauseni kórházzal, de eavüttműködési szerződés aláírására csak most került sor. Ez lehetőséget biztosít majd az egészségügyi dolgo­zók tapasztalatcseréjén kí­vül a két intézmény párt- és társadalmi szerveinek kap­csolattartására, közös tudo­mányos munkára, sőt csere­üdültetésre Is. Szerdán délelőtt Gyulán, a megyei kórházban ünnepsé­get tartottak, melyen jelen volt Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyet­tese és Gulyás Sándomé, az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének me­gyei titkára. Dr. Buda Ist­ván, a megyei kórház igaz­gató-főorvosa köszöntötte a vendégeket. Beszédében mél­tatta a két kórház kapcsola­tának eddigi eredményeit, s felvázolta perspektíváit is. Majd tiszteletbeli törzsgárda- tagjelvényt nyújtott át az NDK-beli orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak. Dr. Maximilian Schönfelder, a nordhauseni kórház igaz­gatója, a küldöttség vezetője megköszönte a szíves fogad­tatást, s ünnepélyesen meg­hívta a gyulai kórház veze­tőit egy viszontlátogatásra. Ezután került sor az együtt­működési szerződés aláírá­sára. A délelőtt folyamán a vendégek megtekintették a kórház osztályait. Délután ellátogattak a gyógyfürdőbe, este pedig banketten vettek részt a MEZŐGÉP szanazu- gi üdülőjében. Ma, csütör­tökön Gyula és Békéscsaba nevezetességeivel, valamint a megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomással is­merkednek meg. Pénteken délelőtt tapasztalatcserére kerül sor a két kórház veze­tői között, majd ebéd után a küldöttség elutazik Buda­pestre. G. K. A Vöröskereszt megyei ve­zetősége szeptember 27-én kibővített ülést tartott Bé­késcsabán, az ifjúsági és út­törőház tanácstermében. El­ső napirendként az orosházi járásban folyó tisztasági mozgalomról tárgyaltak. Ez azért is időszerű, mivel a mozgalom az idén ünnepli létrehozásának 25. évfordu­lóját. Az orosházi járásban jó eredményeket értek el ezen a téren, s erről szól a járási vezetőség írásos be­számolója. A járásban ösz- szesen három nagyközségi Vöröskereszt-vezetőség, és 30 alapszervezet működik. Jó kapcsolatuk van a helyi ta­nácsokkal, az üzemekkel, munkahelyekkel és a társa­dalmi szervekkel. A tisztasá­gi mozgalomban részt vevő utcák, üzemrészek, alapszer­vezetek díjat kapnak a jó eredményekért, a mozgalmat rendszeresen értékelik. Nem egy helyen a tanács vb-ülé- sen is tárgyalják a témát. Meghatározott programok megvalósítására mozgósítják a lakosságot, a munkahe­lyek dolgozóit. Különösen szép példát mutatott a fásí­tási program végrehajtásá­ban Békéssámson és Gádo­ros; az utcák, terek rendben tartásában Csorvás lakossá­ga és Tótkomlóson a ve­gyesipari szövetkezet. Az általános iskolákban a Tiszta iskola, egészséges if­júság mozgalmat szervezik, s a tanév befejezése előtt ér­tékelik. Ebben nagy segítsé­get adnak az ifjú egészség­őrök. Az 1977/78-as tanév­ben 10 iskolából 8 nyerte el a Tiszta iskola címet. A Vö­röskereszt-szervezetek elő­adások. filmvetítések, anké­tok formájában segítik a mozgalom további szélesíté­sét. Második napirendként a megyei végrehajtó bizottság adott jelentést a véradás ez évi eredményeiről. A megyé­ben az év első felében 181 szervezett véradást tartottak. A jelentés számot ad arról is, milyen elismerésben ré­szesülnek a véradók. A me­gyei vezetőség vándorzász­lót alapított, melyet egy-egy település örökre megtarthat, amennyiben három éven át azonos, vagy jobb eredményt ért ei. A vándorzászlót az elmúlt évek eredményei alapján örökre megtarthatta Szeghalom, az Orosházi Üveggyár, Dombiratos, Ka­mut, a mezőberényi Arany­kalász. Tsz, a békéscsabai MÁV északi járműjavító, a Töviskesi Állami Gazdaság, a szeghalmi Péter András Gimnázium és a szeghalmi járás is. A tanácskozáson az Or­szágos Vöröskereszt részéről Bóni Júlia és Magyar György vett részt. A leveze­tő elnök dr. Samyai Ferenc megyei főorvos, a Vöröske­reszt megyei elnöke volt. Hidpróba A Margit-híd új pályáján szerda délelőtt áthaladt az első villamos. A szerelvény utasai műszaki szakemberek voltak, akik az új vágány­zóna próbáját tartották. A Budapesti Közlekedési Vál­lalatnál az MTI munkatár­sának elmondták, hogy a kö­vetkező két napon a Jászai Mari tér és a Moszkva tér között próbajáratokat indíta­nak — természetesen utasok nélkül. A szakemberek azt figyelik, miként „viselkedik” az új villamospálya. Készségeink alaha a középkorban, amikor az iskola még kevesek kiváltsága volt, az emberek legnagyobb része családi körben és a fa­lu-, vagy céhközösségben szerezte meg gyermekkorá­ban az élethez és ,a munká­hoz szükséges tudnivalókat. S e tudás elméletet alig-alig tartalmazott, ellenben annál több készséget alakított ki már gyermekkorban, hogy a fiatal készség fokán elsajá- títsa azokat a tudnivalókat, azokat a munkafolyamato­kat, amelyeket végezve majd késő öregkoráig hasznos tagja lehet a közösségnek. Nyilván ezért sem változtak évszázadokon át a mezőgaz­dasági vagy kézműipari munkafolyamatok, hiszen el­sajátításukban az elmélet szinte semmilyen szerephez nem jutott, a gyakorlat él­vezte a mindenekfölötti el­sőbbséget. Egészen más volt viszont a helyzet ugyané korok iskoláiban, amelyek, mit sem tudván kezdeni a gyakorlattal, szinte kizárólag elvont, elméleti tudást nyúj­tottak. Nagyjából ez jellemezte a helyzetet egészen a múlt század második feléig. Ma­gyarországon, amikor az ipari fejlődés hatására hazai iskoláinkban is kezdett te­ret kapni az elmélet mellett a gyakorlat is, s amikor az alsó fokú iskolázás általános­sá válásával mind többen szereztek meg némi általá­nos műveltséget alapul, a gyakorlati készségek elsajá­tításához. Aztán az iskolá­kat egyre inkább a szakoso­dás jellemezte; vagy általá­nos műveltséget, elméleti képzést igyekeztek nyújtani, vagy pedig valamilyen szak­ma gyakorlatát és elméletét tanították. S ezekkel a las­sanként száz éve kialakult tendenciákkal iskolarendsze­rünk máig sem igen tudott szakítani. Elmondható ez akkor is, ha a képzés minő­ségét illetően rengeteget fej­lődött is iskolarendszerünk. Sok-sok évtizeden át lé­nyegében meg is felelt cél­jának az iskolázásnak ez a szisztémája, ám a felszaba­dulást követő gyors ütemű gazdasági és társadalmi fej­lődés, ,a tudományos-techni­kai forradalom hatása mind­inkább úi feladatokat állít az iskolák elé. Sokoldalúan kép­zett emberekre lett szükség, akiknél komoly elméleti alapra már az iskola jó né­hány manuális készséget is felépít. Meg is született te­hát a politechnikai képzés igénye, ám kellő átgondolt­ság hiányában néhány év alatt lényegében csődbe is jutott. Mert bár faragni, va­sat reszelni nem rossz ugyan megtanulni, ám korántsem ezekre a készségekre van szükség a mai társadalom­ban. Egészen más készségek kialakítására kellene kon­centrálnia az oktatásnak, méghozzá elsősorban a kö­zépfokú oktatásnak. Hogy milyen készségekre? Például; . gépkocsivezetés, gépírás, fényképezés, filme­zés, a számítástechnika alap­elemei (a programozás alap­jai, gépi táblák értékelése, a számítástechnika alkalmazá­sának lehetőségei) stb. És­pedig éppen azért a közép­fokú oktatásban lenne szük­ség e tudnivalók elsajátítá­sára, mert ha tovább tanul valaki, ha nem, érettségi után mindenkinek egyre több az esélye, hogy olyan pályára, illetve állásba ke­rül, hogy e tudnivalók, kész­ségek valamelyikére, vagy akár többre is szüksége le­het. Bizonyára még sokan em­lékeznek arra a szimpatikus tévé jegyzetre, amely éppen újságírói példára építve gyűjtött össze néhány szélső­séget. Vagyis: beül a gépko­csivezető mellé egy újságíró és egy fotós, hárman neki­vágnak az országnak, hogy visszatérve az újságíró le­diktálja a gépírónőnek az anyagot. S hogyan készül egy gazdagabb nyugati or­szágban egy riport? Az új­ságíró fényképezőgépével együtt beül a kocsiba, amit maga vezet, s később gépbe írja saját kezűleg az anya­got, és a saját képeivel il­lusztrálja. Hát igen, így is lehet, bár a fotós és az új­ságíró munkája külön szak­ma, de még akkor is leg­alább két emberrel (gépko­csivezetővel és gépíróval) le­het csökkenteni ,a társada­lom által viselt terheket, ha valaki néhány, manapság közhasználatú készséggel is rendelkezik, a szűkén vett szakmai tudásán kívül. De hát az újságírás csak egy, ráadásul nem is tipikus példa a sok ezer lehetséges közül. * Mert manapság Ma­gyarországon a legtöbb kö­zépvezetőt gépkocsivezető szállítja szolgálati útjaira, gépírónő áll rendelkezésük­re, hogy megírja leveleiket, jelentéseiket, s mindez éven­te sok százezer fölösleges munkaóra bérét rója a tár­sadalomra, arról nem is be­szélve, hogy embereket von el más, szükséges és haszno­sabb munkaterületekről. És nyugodtan lehet tovább­lépni. Egyre több vállalat használ ma már számítógé­pet. A legtöbben nemigen tudják, mit és hogyan lehet és érdemes gépre vinni. Igaz, erre megvannak a számítás- technikai szakemberek. Csakhogy ők meg a vállalat igényeit és munkáját nem is­merik kellő alapossággal, s a megfelelő tudatossággal tett vállalati javaslatok nél­kül ismét csak sok lehetőség marad kihasználatlanul. okszor elmondjuk: ma­napság egyre inkább sokoldalú emberekre, van szükség a legtöbb mun­kahelyen. Sokoldalú em­berekre, akik nemcsak szakmájukat ismerik ki­válóan, hanem sok olyan készségnek is birtokában vannak, amelyekre manap­ság lépten-nyomon szük­ség van, s amelyek megszer-, zése a középiskolás ifjúkor­ban gyerekjáték, később vi­szont már egyre nehezebbé válik. Jó lenne, ha középis­koláinkban legalább fakul­tatív módon biztosítanák e készségek megszerzéséhez a lehetőségeket. Szávay István Nem okozott károkat a kedd délutáni földrengés Szerda reggelig sem érke­zett károkról jelentés az MTA Geodéziai és Geofizi­kai Kutató Intézetéhez a kedd délutáni földrengés nyomán. Amint Csömör Dezső, az intézet tudományos főmun­katársa elmondta, jóllehet Magyarország nem tartozik a világ földrengéses zónáiba, ennek ellenére a föld mé­lyén, a tektonikai vonalak közelében keletkező feszült­ségek nyomán nálunk is évente átlag 8—10 alkalom­mal megmozdul a föld, amit a felszínen is észlelni lehet. A rengések azonban — sze­rencsére — általában kisebb erősségűek. A legnagyobb hazai földrengéseket 1763- ban Komáromban és 1911- ben Kecskeméten mérték, ezek a Mercalli—Cancani— Sieberg-skála szerint 9-es erősségűek voltak. Ez a ská­la a földrengés felszínen észlelhető hatását osztja fo­kozatokra, az 5-ös erősségű az épületekben hajszálrepe­déseket, az ennél erősebb pe­dig már nagyobb károkat okozhat. A Dunaharaszti körzetében most mért föld­rengés eszerint 4-es körüli erősségű volt, ezért nem oko­zott károkat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents