Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-27 / 228. szám

O 1978. szeptember 27., szerda Munkásarcok A fúrómester Borotvaéles szél csap az arcunkba. Az orosházi Vo­lán-telep kerítése mögött vi­harvert fúrótorony áll. Az út szélén, a szétszedett komp­resszor alkatrészei hevernek. Fodor János fúrómester ola­jos kezét nézegeti. „Még ezt meghúzom” — mutat egy hatszögletű csavarra és a villáskulcs után nyúlt. Ma­gamban a jól betanult szö­veget ismétlem. A francia Bardio mester Ugodon fúr­ta az első kutat. A szakma kiválósága, Zsigmondy Vil­mos Harkányban tárta fel a gyógyvizet, s 1868-ban a Margitszigeten 970 méterig jutott el a fúrófej... — Jöjjön, ha beszélgetni akar, a bódéban jobban el­boldogulunk — invitál a zöld lakókocsi felé. — Miért nevezi bódénak? Elneveti magát, aztán ko­molyan folytatja : „Azért imádkozunk naponta, hogy ne essen az eső, különben beázik ez a kalyiba. Jó volt valamikor, de a sok szállí­tás, az idő vasfoga kikezd­te.” Leülök a vaságy szélére. Nézem a főzőlapot, a polcra helyezett rádiót, a mennye­zetről lelógó csupasz vil­lanykörtét. A fúrómester hallgat. A felerősített bá­dogtartályból vizet csurgat a tenyerébe, a szappan fekete lesz a rátapadt olajtól. — Végül is, mit akar tő­lem hallani? — szegezi ne­kem a kérdést, miközben ci­garettát vesz elő az egyik fiókból. A gyufa fénye egy pillanatra megvilágítja bo­rostás arcát. — Például mesélhetne a kalyibákról... Halványan elmosolyodik. Megigazítja a kiterített tö­rülközőt és megszólal: „Tud­tam, hogy maga is a ro­mantikát keresi. Mind ilye­nek. Ha nagyon érdekli, el­mondhatom : valamikor lé­cekből tákoltunk magunknak lakhelyet az isten ege alatt. Éjszaka alánk folyt az esővíz. Kézi, száraz fúrás volt ak­kor, úgy jártunk körbe-kör- be, mint az igás állatok. Er­ről tényleg szépeket lehet írni...” — Egyszóval, nem szereti, ha a múltat emlegetik. — Nézze, olvasok én újsá­got, könyveket. De valahogy nehezen értem meg: miért mondatják el a melósokkal az önéletrajzukat. Megkér­dezik, hogy miért lettem munkás. Azért, mert kenye­ret kellett keresni, minél hamarabb. Ezt ma már mindenki tudja. Egy év hí­ján negyedszázada fúrom a kutakat, évente 8—10-et. He­tente egyszer látom a csalá­domat, a gyomrom tönkre­megy a sok száraz koszttól. Mi itt nem nézzük az órát, lejárt-e a munkaidő. A me­lót akkor hagyjuk abba, ha egy-egy munkafázist befe­jeztünk. Nem várunk mi ezért hozsannát, csak any- nyit, hogy becsüljenek. Kinéz a piciny ablakon, arrafelé, amerre a fúróto­rony magasodik. Megkoc­káztatom a kérdést : — Szereti? — Vizet fakasztani nem könnyű mesterség. Még itt az Alföldön is különböznek a talajok. Arról van szó: vagy jön a víz, vagy beomlik az egész. Állandó izgalomban élünk. A kínkeserves mun­kánk semmivé válhat, ha nem vigyázunk. Egyszer Nagykamaráson hét méter­nél megakadt a fúrófej. Már a mentésre gondoltunk, amikor újra elindítottuk a fúrást. És sikerült. Nem sze­Épül a budapesti szemétégetfimií Minden nagyváros gondja Dukla cég és alvállalkozói tervezik, szállítják, s ha­marosan megkezdik a be­rendezések előszerelését. retet ez, hanem kitartás, jó­zan mérlegelés. Hirtelen visszafogja a hangját. Legyint. „Ez a be­rendezés már megette a ke­nyere javát. Csupán karban­tartásra jó. Az R—200-al sze­rettem dolgozni, de egy éve ott áll az udvaron. Állítólag nem kapnak hozzá alkat­részt. Látja, Magyarországon gyártott, forgalmazott gép­ről van szó, még sincs hoz­zá munkahenger. Meg lehet ezt magyarázni?” — Miért, próbálta már valaki? — Szakszervezeti bizalmi vagyok, beválasztottak az igazgató tanácsba is. El­mondom a gondunkat, ba­junkat szép sorjában. Igaz, meghallgatnak, de minden marad a régiben. Mondja meg, mit tehetek? Nem csaphatok fel anyagbeszer­zőnek! — Miért nem megy más­hová dolgozni? Most aztán igazán mérges. Látom rajta, hogy türtőzteti magát. „Nincs nekem ba­jom a vízművel, úgy általá­ban. Kétszer kaptam Kiváló Dolgozó jelvényt, egyszer miniszteri kitüntetést, még Bulgáriába is elküldték nya­ralni. Jövőre leszek 50 éves, mit ugráljak. Békésen la­kunk a feleségemmel és a két kislányommal. A na­gyobbik utolsó éves az eeészségügyi szakközépisko­lában, a kisebbik elsős gim­nazista. Mondjam azt, hogy nekik már könnyebb életük lesz?” — Mondja. — Ugyan, senkit sem ér­dekel az effajta kijelentés, hiszen ez természetes. In­kább azt kérdezze meg az illetékesektől, hogy miért csak az országos nagyválla­latok fúrómesterei kapnak nyugdíj előtti korkedvez­ményt. Mi talán kevesebbet, vagy rosszabbul dolgozunk? Képzelje el, jelenleg négy helyett hárman vagyunk. A fiatalok nem vállalják az örökös vándoréletet. Ennyi pénzt helyben bármikor megkeresnek. Kútfúrókra pe­dig ezután is szükség lesz. Elhallgat. A sapkája után nyúl. Gyűrögeti egy darabig, majd a tenyerembe csap. ..Ugye nem haragszik, hogy őszinte voltam? Tényleg,tud ebből valamit kihozni?” Bólintok, ő meg hozzáte­szi: — Estére tanulnom kell. Debrecenbe járok tovább­képzésre. Azt mondják, nem árt az én ősz fejemnek se a több tudás. Lehet, hogy iga­zuk van. Seres Sándor áruvizsgálat „Szuper­nyolcas” filmfelvevők „Amatőr filmes”-nek tiszte­lik a klubokba tömörülő, já­ték-, dokumentum- stb. fil­meket készítő művészt csak­úgy, mint, aki főleg családi témákat örökít meg a film- szalagon. Bármelyikről is le­gyen szó, a filmezés nem ol­csó mulatság, sokba kerül a selejt. Ezért hozták létre a „Super 8” kisfilmrendszert. Azt tűzték ki célul, hogy a felvevő kamerát és magát a filmet is olyan kivitelben adják az amatőr kezébe, amely szinte kizárja a tel­jesen rossz kép készítésének lehetőségét. A Super 8-as film ezért kazettába került, a felvevőgépet pedig a leg­különbözőbb automatikákkal látták el. A Super 8-as filmfelvevők tesztje a NAGYlTÖ, a Fo­gyasztók Lapjában jelent meg. A nálunk leggyakrab­ban kapható hat Super 8-as rendszerű felvevőgép össze­hasonlító minőségvizsgálata­kor az optikai rendszer (az objéktív) jellemzőit, a film­továbbítás tökéletességét, a képkereső tulajdonságait, a megvilágítás-mérő és -szabá­lyozó rendszer minőségét ér­tékelték, s a végminősítés kialakításakor szerepet ját­szott a gépek kezelhetőségé­nek és szolgáltatásaiknak az értékelése is. A tesztben szereplő legol­csóbb gép a Chinon 722-es típusa. Ez a 2890 Ft-Os fel­vevő „jó” minősítést kapott. Árban a Yashica YXL 100 következik (3050 Ft), s ez az egyetlen olyan gép, amely­nek fix objektívje van, nem pedig ún. gumiobjektívje, aminek gyújtótávolsága vál­toztatható. A Yashica YXL 100 „közepes” minősítést ka­pott a tesztben. „Kiváló”-nak egyetlen gép bizonyult, a Chinon 38P (9900 Ft). Objektívjének' gyújtótávolsága nyolcszoros arányban változtatható. A zoomolást, vagyis a gyújtó­távolság változtatását — aminek eredménye a képen a távolodás vagy közeledés — kézzel is végezhetjük e gépen, de egy beépített vil­lanymotor is végezheti he­lyettünk (ez az ún. auto- zoom), méghozzá kétféle se­bességgel is. Fővárosunk naponta ha­talmas mennyiségű szeme­tet termel, amit mindeddig ellenőrzött lerakással „ár­talmatlanítottak”. Ám ha­marosan betelnek a megle­vő, most még szabad lera­kóhelyek, azért a Fővárosi Tanács úgy döntött, __ hogy korszerű szemétégetőművet kell építeni. A kivitelezés 1976 vé­gén indult meg, s már el­készült a salak- és bunker­tér alapozása, megépült — egyharmad magasságig — a füstgázkémény. A tervek szerint 1981-re készül el a XV. kerületi Ifjú Gárda úton a napi ezerkétszáz tonna teljesítményű sze­métégető, ahol a fővárosban keletkező háztartási és ipa­ri hulladék több mint felét: évi 440 ezer tonnát a leg­korszerűbb módon teszik ártalmatlanná. Az elégetés­kor keletkező hőenergiából részben villamos energiát állítanak elő, részben fű­tésre használják. Elektro­mágneses úton választják ki az elégetés után a salak­ból a vashulladékot. Ennek mennyisége nem lebecsülen­dő: évi 13 ezer tonna vas visszanyerésére számítanak. A lomtalanítási akciók so­rán összegyűjtött tetemes mennyiségű darabos hulla­dékok problémája is meg­oldódik: az égetőmű ezt is befogadja. A technológiai berende­zéseket a csehszlovák CKD II néphadsereg környezetvédelmi kiállításán A Hazafias Népfront, az Országos Környezetvédelmi Tanács, valamint az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal képviselőinek részvételével a közelmúltban rendezték meg a magyar néphadsereg első környezetvédelmi konferenciáját. A tanácskozáson ösz- szegezték a környezetvédelemmel kapcsolatban a hadseregben eddig végzett munkát, és megbeszélték további feladataikat. Ez alkalomból — a konferencia színhelyén — környe­zetvédelmi kiállítás is nyílt (MTI-fotó, Petrovits László felvétele — KS) Polgári védelem Gyújtóeszközök és égési sérülések II. A következő teendő a tűz területének mielőbbi el­hagyása. A veszélyforrás kiiktatá­sa, illetve a tűz terüle­tének elhagyása után kö­vetkező teendő a sérült el­sősegélyben részesítése, az égési seb ellátása. A múlt században több kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a felmelegedett bőr és a bőr alatti szövetek mielőbbi lehűtése a szövet­károsodást, azaz az égési sé­rülés mélységét csökkenteni képes. Ez az elsősegély ke­retében alkalmazható mód­szer azután, mint sok más elv, feledésbe merült, és csak a XX. század utóbbi évtizedeiben ismerték fel új­ra jelentőségét. Ma már ob­jektív kísérleti eredmények birtokában állapíthatjuk meg, hogy a sérülést követő 5—15 percen belül végrehaj­tott aktív hűtés jelentősen csökkenti a sérülés súlyos­ságát. Szakszerű hutás A hűtéshez legcélszerűb­ben folyó vizet használhatunk fel. A csapvíz általában olyan kevés baktériumot tar­talmaz (hiszen mint ivóvizet fogyasztjuk is), hogy azok az égési sebre jutva ott szá­mottevő hatást nem fejthet­nek ki, illetve a folyó vízzel onnan lemosódnak. Még ál­ló víz alkalmazása esetén is oly csekély a baktériumok száma, hogy azok a bőrön egyébként megtelepedett bak­tériumok számához elenyé­szőnek minősítendők. Sokkal jelentősebb a hűvös-hideg víz hütő hatása. Használhatunk a hűtés cél­jára jeget is, ennek az égé­si sebre rögzítése azonban rendszerint körülményes. A hűtés időtartama általában 15—20 perc legyen. A gya­korlatban jól bevált az az elv, hogy a hűtést addig kell folytatni, míg csak a folyó vizes öblítés átmeneti félbe­szakításakor a fájdalom nem tér vissza. Napalm vagy más típusú gyújtóanyag-keverékkel tör­tént sérülés esetén a hűtés mellett az állandó folyó víz­nek, illetve elsősorban ned­ves kötéssel a levegőtől való elzárásnak van jelentősége, hogy a keverék ne égjen to­vább, és a már bekövetke­zett sérülés ne súlyosbodjék. Emellett azonban itt is ér­vényesül a hűtőhatás. K kötés nem gyógyítás A foszfort tartalmazó ke­verékkel történt sérülés ese­teire ma már ismeretes olyan oldat, mely a további sérü­lések megakadályozására al­kalmas. Az elsősegély befejezése után minden esetben nedves kötést kell a sebre helyezni, és gondoskodni arról, hogy a kötés anyaga az orvosi el­látás megkezdéséig nedves maradjon, nehogy a kötés ki­száradása folytán a még esetleg szabadon levő fosz­forszemcsék újból lángra lobbanjanak és további ká­rosodást okozzanak. Az égési sérüléseknek kö­téssel történő ellátása tulaj­donképpen nem gyógyító be­avatkozás. A hűtés ezzel szemben a legkorszerűbb szakorvosi szintű gyógykeze­lés megkezdésének számít, illetve az első elengedhetet­len lépés, különös tekintettel arra, hogy a felmelegedett szövetek lehűlése, mint em­lítettük, már 20—25 perc alatt bekövetkezik, ezen az időponton túl a hűtésnek nincs jelentősége. Amennyi­ben foszfortartalmú gyújtó­keverékre van gyanú, a kö­tést azonban minden esetben nedvesíteni kell. . Az égési sérülteknek nyúj- tott-elsősegély további része (a sérült bőrfelület és az alatta fekvő szövetek lehű­tése, valamint a közönséges vagy nedvesített kötés fel­helyezésén kívül) az elvesz­tett folyadék pótlása. Az égési sérülés következ­tében a sérült végtagrészle­ten vagy testrészleten szá­mottevő folyadékkiáramlás kezdődik meg az erekből. Ez az oka annak az ismert je­lenségnek, hogy az égett végtagrészlet vagy testrész fél, egy nap alatt jelentősen megduzzad. A vizenyőbe ke­rült folyadék a keringő vér­ből veszendőbe megy és en­nek már nemcsak a helyi elváltozások, hanem a sé­rült általános állapota szem­pontjából is jelentősége van. Ezért a folyadékpótlást ha­ladéktalanul, illetve mielőbb meg kell kezdeni. A folyadékpótlás céljára a tiszta víz nem felel meg. Az érpályából ugyanis nemcsak víz, hanem ásványi sók (el­sősorban nátrium) mennek veszendőbe, ezért pótolnunk kell azokat is. Ellenkező eset­ben úgynevezett vízmérgezés állhat elő, amely önmagában is súlyos állapot. Ezért szájon át történő fo­lyadékpótlás céljára csak üdítő ital, sós tea, leves vagy bármilyen más folyadék fe­lelhet meg, amely ásványi sókat is tartalmaz. Rendkívüli viszonyok kö­zött bizonyára nehézséget okoz a korán megkezdett in­fúziós therápia. Ezért merül fel mindig újra a kizárólag vagy legalábbis részben szá­jon át történő folyadékpótlás, mint az égési sérültek keze­lésének módszere. Több ku­tatócsoport foglalkozott ez­zel a kérdéssel és ha ma, békekörülmények között el­sősorban az intravénás fo­lyadékbeadásra támaszko­dunk is, elegendő klinikai tapasztalat áll már rendel­kezésre ahhoz, hogy a szájon át történő folyadékpóltást, mint gyógykezelési elvet, a rendkívüli viszonyok között történő ellátás rendszerébe iktassuk. Harc az idővel Az eredeti folyadékpótló oldat égettek számára az úgynevezett Haldane-oldat. Ez egy literre 3 g (egy ká­véskanál) konyhasót és 1,5 g (csapott kávéskanál) nát- riumhidrokarbonátot tartal­maz. Ilyen oldatot otthon is el lehet készíteni. A 3 és 1,5 g-os mennyiségből (+ vagy — irányban) történő kisebb eltérés nem befolyásolja az oldat hatékonyságát. Ha szó­dabikarbóna nem áll rendel­kezésre, elegendő két csa­pott kávéskanál konyhasót egy liter vízbe tenni. Folyadékot is adagokban mindaddig kell fogyasztani, míg a sérült orvosi kezelés­ben nem részesül. Ezzel el is értünk az első­segély befejező mozzanatá­hoz: a sérültet mielőbb or­voshoz kell juttatni. A sé­rülés bekövetkezése és az or­vosi ellátás megkezdése kö­zötti idő, az elsősegély mel­lett, a sérült felgyógyulásá­nak második döntő tényező­je A kettő között nehéz fon­tossági sorrendet felállítani. A mindennapi klinikai ta­pasztalatok arról tanúskod­nak, hogy a helyesen végre­hajtott elsősegély jelentősen csökkenti a károsodás kiter­jedését és súlyosságát, más­felől viszont az elsősegély során elkövetett hibákat a legmagasabb szintű kezelés is csak nehezen tudja ellen­súlyozni. Ezért mindenkinek kötelessége, saját magával és a társadalommal szemben is, hogy a sérülések e súlyos faj­tájának, az égési sérülésnek az elsősegély keretében vég­zendő eljárásával tisztában legyen. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents