Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3„ vasárnap o Mérlegen a versenymozgalom .1 Felettük nem mindig kék az én „Szocialista módon, dolgozni, tanulni és élni”. A szocialista brigádok jelmondata ez, amely legtöbbször mély tartalmat, olykor viszont csak megszámlált mozijegyeket takar. A mozgalom tartalmát vizsgálták az elmúlt napokban a Körösvidéki Tsz-Szö vétség 17 tagszövetkezetének gazdasági, párt-, és brigádvezetői. Mérlegre tették a verseny- mozgalomban elért eredményeket és feltárták a meglevő hibákat. Vitaindító beszédet dr. Drágán Iván, a tsz-szövetség titkárhelyettese mondott. melyben ismertette, hogy milyen irányelvek határozzák meg a mozgalmat, melyek az országos szervek álláspontjai és mik a gyakorlati teendők a mozgalomban a sikeres részvételért-. A vitaindító felhívta a szocialista brigádvezetők figyelmét arra, hogy az itt felvetett jó módszereket, tapasztalatokat honosítsák meg az adott gazdasági közösségben, terjesszék és hirdessék a jó gyakorlati tapasztalatokat. A kritikusan elemző beszámoló után a brigádvezetők hozzászólásaikban megfogalmazták: ahol értik és érzik a szocialista versenymozgalom tartalmát, ott nagyon hathatós támasza az a termelésnek, ugyanakkor a Nemrég Orosházán tartották a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat békéscsabai és orosházi gyárának brigádvezetői tanácskozását, amelyen megjelent Kulcsár Mátyás, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének titkára, Nagy Istvánné, a Baromfi- feldolgozó Vállalatok Trösztjének szakszervezeti titkára, Szabó Sándor, az ÉDOSZ megyei titkára, a vállalat társadalmi és gazdasági vezetői és brigádvezetői. Első napirendként a vállalat 1978. évi munkaverseny. szabályzatának módosítására ' tett javaslatot tárgyalták meg. A brigádok korábban már megkapták a módosított szabályzat sokszorosított példányait, melyeket brigádértekezleteken vitattak meg, s a tanácskozás hivatott arra, hogy a változásokat szavazás útján érvényesítse. A hozzászólók értékelték a munkaverseny időarányos teljesítését, a társadalmi munka jelentőségét, a szocialista brigádok tevékenységét a rekonstrukciós munkákban, és újabb javaslatokat tettek a módosításra. A kilencezer hektáron gazdálkodó körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz-ben még be sem fejeződött az aratást követő járulékos munka, máris megkezdődött az őszi program a földeken. Hajnaltól napestig szórják az istállótrágyát, a műtrágyát, nagy szorgalommal dolgoznak a szalmalehúzó és bálázó brigádok. Megkülönböztetett gondossággal készül az ősziek alá négy és fél ezer hektáron a vetőágy. Közismert, hogy a rendkívül csapadékos nyár miatt a búzaföldeken alaposan megtiporták a talajt a nagy- teljesítményű gépek. Ezért a körösladányi Magyar— Vietnam Barátság Tsz-ben ezer hektáron kombinált talajműveléssel, tárcsázással és altalajlazítással készítik a vetőágyat. A meglevő munkaeszközökhöz új, nagy teljesítményű tárcsásborotermelés vezetőinek, s maguknak a munkásoknak is. Így a versenymozgalom azokban a termelőszövetkezetekben kiemelkedő, ahol a jó termelési színvonal mellett kellően ismerik a lényegét és igyekszenek a vállalásokat a termeléshez igazítani. Sok helyütt azonban alapvető termelési gondokkal küszködnek a közös gazdaságok, így érthetően nem játszik fontos szerepet ez a nemes mozgalom. Elhangzott az is, hogy a szabad idő eltöltése legyen fakultatívabb — szabadabb —. ezzel együtt is szervezett és összevont. „Ne vigyük operába a brigádtagokat azért, hogy a vállalási pontot aláírhassuk” — mondta az egyik brigádvezető. A hagyományokkal rendelkező szocialista brigádok naDló.i, a brigádtagok elbeszélései tanúsíthatják legelevenebben, hogy vannak kézzelfogható eredményei a mozgalomnak, melynek alap- követelménye az, hogy ne csapjuk be egymást. Komolyan kell venni ezt a versenyt, mert hiszen egyáltalán nem biztos az, hogy az a csapat, akit esetleg szubjektív ítélet alapján pluszpontokkal látnak el, többet tesz a mozgalomért, mint az, aki esetleg kevesebb ponttal, de lelkiismeretesen teszi a dolgát. Ezt követően Bocsor László, a vállalat főkönyvelője értékelte a gyárak első félévi munkáját. Felszólalásában kitért a termelés minőségi és higiéniai színvonalának emelése terén végzendő brigádfelajánlásokra. A hozzászólásokra Kecskeméti József, a munkaversenyt értékelő bizottság elnöke adott választ, majd összegezte a szavazásra kerülő módosítási javaslatokat. Végezetül a szavazásra került sor, melynek eredményeként a tanácskozás jóváhagyta az 1978. évi munkaverseny szabályzat módosítását. Második napirendként ünnepélyes eseményre került sor. Kulcsár Mátyás elismerő szavakkal adta át az orosházi gyár Béke Szocialista Brigádjának az Országos Béketanács emléklapját, melyet a brigád, a békemozgalomban kifejtett eredményes munkája elismeréséül kapott. Végezetül Benkő Sándor, a Béke brigád vezetője mondott köszönetét az elismerésért és ígéretet tett a további jó brigádmunkára. nákat vásárolt a szövetkezet, s egy-egy nagy táblán többször tárcsáznak, hogy kitűnő magágyba hulljon a jövő évi kenyémekvaló magja. Az őszi csúcsmunkában egyébként új 48 soros vetőgépek és korszerű járva silózók segítenek. Silókukoricát mintegy 300 hektárról tartósítanak. Ezenkívül 150 hektár műrét utolsó kaszálásából készül az idei széna. A speciális kombájnokra is nagy feladat vár még ebben az őszi idényben. 190 hektáron 12—15 mázsás átlagtermést ígér a köles. Rizst 530 hektáron termesztettek. A kedvezőtlen időjárás ellenére a bugák szépen fejlettek, s a jelenlegi állapot azt mutatja, hogy a tervezett 25 mázsás átlagtermés meglesz ebből a fontos népélelmezési növényből. a. A kritikus bírálatok után nagyon hasznos javaslatok hangzottal el, többek között az, hogy a szocialista brigádok egymás között rendezzenek szakmai versenyeket, vetélkedőket. A munkahelyi tanácskozásokon elemezzék — ugyanígy a negyedév végi értékelésekkor is — a brigádok konkrét tevékenységét, ha kell nézzék meg, dicsérjék és bírálják a végzett munkát. A vita és a beszélgetés során több brigádvezető felvetette, hogy a szocialista brigádok Klubjaiban mód és lehetőség van arra, hogy tapasztalataikat összegezzék, ezért minden feltételt szükséges megteremteni ahhoz, hogy ezek a klubok megszülessenek, létrejöjjenek. Szó volt többek között az „Edzett Ifjúságért” tömegsportmozgalomban való aktívabb részvételről, valamint az e téren tett vállalások kiszélesítéséről is. A sokrétű, hasznos és kritikus javaslatokat, tapasztalatokat összegyűjtötték a szövetség vezetői és év végén egy módszertani kiadványban foglalják össze a szocialista versenymozgalom eddigi pozitív és negatív tapasztalatait, a feladatokat, a terveket. Úl militer a Szmictmló Süvítik az édesipari üzemet Békésen Jó néhány esztendővel ezelőtt köhögés elleni peme- tefűcukorka-gyártással kezdődött az édesipari tevékenység Békésen. Ma a HUNGARONEKTÁR békési üzemében nagyüzemi termelés folyik, s többek között nyolcféle ízesítéssel készül a mézeskalács, vagonszámra állítják elő a kókuszte- kercset, a gömbnyalókát, a gyermekek által nagyon kedvelt pezsgőport és egyéb terméket. A békési édesipari üzemben a közelmúltban tértek át koksztüzelésről gőzfűtésre, így sokkal egészségesebb körülmények között dolgozhatnak a munkásnők. Űj technológia bevezetésére is sor került, mivel 1978 júliusa óta háromféle ízesítéssel: narancs, málna és citrom ízzel készül az új termék, az omlós pehelycu- korka.- Az építkezés és gépszerelés közben is folyamatos volt a termelés, hisz Békéstől a hazai és külföldi piac évről évre több terméket kér. Mézeskalácsexportban új partner a Szovjetunió, de nagy mennyiséget szállítanak a baráti Csehszlovákiába, az NDK-ba és más államba. Az arab államokba, Ceylonba, Irakba és más államba exportálják a Békésen készült gömbnyalókát. Ebben az esztendőben többek között 80 vagon mézeskalács, 24 vagon gömbnyalóka, 10 vagon kóküsz- tekercs, 30 vagon omlós pehelycukorka és nagy mennyiségű pezsgőpor készül Békésen. Mivel igen megnőtt a békési édesipari termékek iránt a kereslet, jelentősen bővítik az üzemet. Épül az új kazánház, s még ebben az esztendőben alapozzák a 32 millió forint beruházást igénylő új üzemrész épületét. A beruházás három fázisban, több éves munkával valósul meg, s a jelenleginél több asszonynak adhatnak majd kereseti lehetőséget Békésen. a. Mintha az eget súrolná, olyan magasnak tűnik a fúrótorony. Körülötte, ameddig a szem ellát széles pusztaság terül el, amelynek az egyhangúságát néhány tanya, kisebb facsoport, távolabb pedig délről Endrőd, északnyugatról Mezőtúr házainak a körvonalai Itörik meg. A fúrótorony aljában sürgölődő olajbányászok felülről apró pontoknak látszanak. Nincsenek is sokan. Mindössze heten dolgoznak egy műszakban. De az RD 40-es berendezés kezesbárányként engedelmeskedik nekik. Munkájuk nyomán a fúró egyre mélyebbre hatol a földbe, hogy feltárja azt a réteget, amelyből érdemes olajat vagy gázt kitermelni. A munkát Dúró Károly, a Nagy-alföldi Kutató és Feltáró Üzem orosházi üzemegységének a fúrómesterhelyettese irányítja. Valamikor parasztemberként — népies szóhasználattal — a földet „dúrta” Beregböször- ményben. Az olajbányászokhoz 1949-ben szegődött segédmunkásnak. Azóta fokról fökra lépett feljebb a ranglétrán. Volt kulcsos, iszapos, kapcsolós, segédfúrómester, több tanfolyam és vizsga után, 1956-ban pedig fúró- mester lett. Csaknem 30 év alatt sok vidéket bejárt, és néhány száz kutat hagyott maga mögött. — Most dobtuk le a golyót — közli Kovács István segédfúrómester, aminek hallatán egy kicsit meglepődöm. kérdezem is mindjárt: — Valami baj van talán? — A, dehogy — mosolyog — nem „dili”-ről van szó. A golyó (amely egyébként egy szelepet zár le) tartozéka egy olyan segédeszköznek, amely- lyel rétegmintát veszünk. Ezt a műveletet megfúrásnak nevezzük. A föld mélyébe nem lehet belelátni, a szakembereknek azonban a talajminta sok titkot elárul. A berendezésen dolgozó csoport a II. Rákóczi Ferenc brigádhoz tartozik, amely — Dúró Károly véleménye szerint — egyike a legjobbaknak. A csoport vezetője László Lajos fúrómester, aki úgy véli, sehol nincs annyira szükség az összefogásra, egymás segítésére, mint a fúrótoronynál. Ezt mindenki jól tudja és senki sem igyekszik „másra hárítani” a munka nehezét. Nem tagadja, hogy a keresetet valamennyien elsőrendű kérdésnek tartják, de megjegyzi : — A pénzért azonban nem marakodunk. Beosztás szerint kapjuk. Ám az együttes munkáért — ha a brigád túlteljesíti a tervét — prémium jár. Az néhány száz forint havonta, és ebben az évben egyszer sem maradt el. — Télen vagy tavasszal sem, amikor nagyon rossz volt az időjárás? — érdeklődöm. — Az igaz, hogy a mi műhelyünk teteje az égbolt De ha elkezdjük a fúrást nincs megállás. Hóban, esőben, viharban kétszeres erővel dolgozunk. Ez a legnehezebb, meg az, hogy az ünnepek és a vasárnapok sem szabadok.. — Szóval, ember legyen a talpán az, aki olajbányász... — Biztosan. Legjobb fiatalon elkezdeni, hogy megszokja az ilyen életet. Aztán megszereti úgy, mint ahogy én, aki már abba sem tudnám hagyni. Kulcsár Ernő három éve dolgozik az olajbányászoknál. Beosztása: kulcsos. Tetszik neki ez a munka. Tréfásan mondja: — Lehet dolgozni „nyak- hajlásig”. Erő, egészség, meg jó evés és jó ivás kell hozzá. — Csak nem iszik? — nézek rá. — De igen, tejet és munkaidő után néha egy pohár sört. A keresetével elégedett, amit úgy fejez ki, hogy megtalálja a számítását, bár — fűzi hozzá — nem ártana, ha még több lenne. — Lesz is — mondom —, ha előlép fúrómesterré. — Majd alakul... De ahhoz tanulni kell: Már a? eddigi munkájával megbecsülést vívott ki magának. A bányásznap alkalmából megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt. Két motorszerelő: Berecz Zoltán és Peti Zoltán négy óriás motor működéséért felelős. Mindketten fiatalok, nemrég lettek szakmunkások. Dolgozhatnának valamilyen műhelyben is, de — ahogy mondják — ebben a munkakörben több a fantázia, meg (és ez nyomós érv) a pénz is. Nem kevésbé tartják fontosnak a jó légkört. — Itt egymásra vagyunk utalva, nincs „mellébeszélés”, csak a munka az érdem — feiezi ki mindkettőjük véleményét Berecz Zoltán. A felhők mögül kibújik a nap, feledtetve a sokszor bizony nehéz perceket, órákat. De azért Kovács Istvánnak mégis eszébe jut, hogy egyszer, nem nagyon régen vihar támadt és a villám belecsapott a gépszínbe, amit fel is borított. Hirtelen szinte elállt a lélegzetünk, de a munkát egy pillanatra sem hagyták abba. — Egyszer pedig — emlékszik vissza Dúró Károly — „csövezett” a brigád, ami azt jelenti, hogy engedtük le a béléscsöveket. Sürgős munka ez, és be kell fejezni. Tizenhat órán át dolgoztunk szakadó esőben. Bizony, nem azt daloltuk, hogy „fölöttünk kék az égbolt”. Pásztor Béla Emberek és gépek Fotó: Veress Erzsi Sz. J. Baromfiipari brigádvezetök tanácskozása Orosházán Czvitkó Zoltán Három műszak a körösladányi határban Négyen a II. Rákóczi Ferenc brigádból
