Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

1978. szeptember 3., vasárnap Másolatmúzeum Tatán Négyszáz „antik szobor” otthonra talált A belépő mintha mesz- szetűnt évezredek világába térne, áhítattal bámulja az antikvitás remekeit. Két­száz ember nagyságú szob­rot, vagy annál is nagyobb kolosszusokat, fekete-fehér színben játszó remekeket. A hajdani templom ma kétszintes. Teljes rálátást enged a templombelsőben felépített galériára és a földszintre. Együtt látni a kitűnően elrendezett tel­jes szobor kollekciót. A földszinten a görögök; Athene Parthenosa, a Nerei- da, a Borjúvivő férfi, Athé­na és a Gigász harca, a Naxosi Apollon, a Kolosszá­lis Demeter, Hera, frízek a Parthenonról, Perikies, Hermes, Eurydike, Orpheus, Az alvó Adriene és a töb­biek. Fent a galériában a rómaiak: A tövishúzó fiú, Aphrodite szobra (a milói Vénusz), a Birkózók, Niobe, A haldokló gallus, a Lao- koon szoborcsoport, Athéna és Zeusz harca a gigászok­kal, A gyíkölő Apolló és sok más felbecsülhetetlen érték az antikvitásból. A szobrok bár tökéletes illúziót keltenek, gipszmáso­latok. Egy megmentett kol­lekció feltámadása! Nem is olyan régen még pusztu­lásra ítélten hevertek. Majd teljesen elfeledetten há­nyódtak évtizedeken át a Szépművészeti Múzeum egyik háború alatt meg­sérült termében. Senkinek sem kellettek. Nagy részük különben is megsérült, töre­dezett. A múzeum gazdát igyekezett keresni számuk­ra, de sokáig senki sem fogadta be a szobrokat. Egészen addig, amíg Bí­ró Endre, a tatai múzeumok igazgatója verekedni nem kezdett megmentésükért. — Még a század elején vásárolták össze ezeket a gipszmásolatokat a Szép- művészeti Múzeum részére — idézi fel a szobrok múlt­ját Biró Endre. — Hallat­lan kulturális értéket je­lentenek ezek a másolatok, amelyek Közép-Európa má­solóműhelyeiből kerültek ki. Csakhogy hosszú éveken át eldugva porosodtak, málla­doztak. Nekem is csak úgy 35 jutottak az eszembe, hogy még a háború előtt láttam egyszer kiállításon, s hogy a Művészet című folyóirat­ban „ötszáz szobor gazdát keres” címmel megjelent egy segítségért kiáltó cikk. Ügy véltem, el lehetne he­lyezni ezeket a nagybecsű értékeket a tatai (ákkor még romos) zsinagóga épü­letében. Múzeufnot kell berendezni ! Teljes értékű önálló másolatmúzeumra gondoltam. — Az erőfeszítések ered­ményesen végződtek. — Sikerült elérnem, hogy a ma pótolhatatlan gyűj­temény (a másolóműhelyek már nem működnek), ókori anyagát mi kapjuk meg. Tatán is jól fogadták el­gondolásomat. Steiner Ti­bor megyei tanácselnök so­kat segített. A városi tanács pedig megvásárolta a régi zsinagóga használaton kí­vüli épületét. A megye hoz­zájárult a restaurálási költ­ségekhez. Az átépítés össze­gét, három és fél millió fo­rintot pedig a Kulturális Minisztérium fedezte. — Hány szobor került vé­gül is Tatára? — A teljes antik gyűjte­ményt kaptuk meg. Két­száz másolatot, amelyet korszerű körülmények kö­zött állítottunk ki egy önál­ló múzeumban. Kis Dániel szobrászművész restaurálta a szobrokat. A gyűjtemény­nek azonban még úgy is, hogy megépítettük a galéri­át, csak a fele fért be. A másik felét a már megka­pott és helyreállításra ke­rülő Berta malomban he­lyezzük majd el 1980-ban. Akkor szándékozzuk meg­nyitni az ókori szobormáso­latok újabb múzeumát. A tataiak példáját követ­ve Kecskemét a reneszánsz kor gigantikus alkotójának, Michelangelónak szobor­másolatait a Technika Há­zában helyezte el. Baja pe­dig a középkori másolatok anyagát kérte magának. A tatai másolatmúzeum nagy látogatottságnak, nép­szerűségnek örvend máris. Télen sajnos fűtési problé­mákkal küszködnek és többnyire zárva van. Azok, akik előre bejelentik láto­gatási szándékukat, így is bármikor megtekinthetik a múzeumot. A megyei gimnáziumok diákjai abban a kiváltság­ban részesülnek, hogy a művészettörténeti óráikat a szobrok között tölthetik el. Sok bányász szocialista brigád kér a másolatmú­zeumban tárlatvezetést. Sű­rűn felkeresik külföldi lá­togatók, érdeklődők, sőt szakemberek is. — A Tatára és környéké­re látogató turistákat sze­retnénk elsősorban becsalo­gatni új múzeumunkba — mondja az igazgató, aki a város tizedik múzeumi lé­tesítményét teremtette meg. Az antikvitás művészetét csodálhatják meg a látoga­tók torokszorító, lélegzetel­állító szépségében a tatai görög—római szobormáso­latok múzeumában. Sike­rült megmenteni a páratla­nul gazdag anyagi és kultu­rális értéket. Ezen a ne­mes, bőséges anyagon nemzedékek nevelődhetnek majd fel, gyönyörködve le­tűnt évezredek csodás kul­túrájában, értékeiben. Szémann Béla Az orosházi nagyiskolában is megszólal a csengő Nyolcvannégy évvel ezelőtt, 1894-ben adták át a köznek Orosházán azt az emeletes iskolát, melyben most az 1. sz. József Attila Általános Iskola székel. Két éve pedig két alkalommal is közzé­tettük helyzetjelentésünket Azóta két tanév telt el, Móricz Istvánná igazgató és Domsich Lászlóné igazgató- helyettes alapvetően meg­változott körülményekről számolhattak be. — A mintegy két évig tartó akkori felújítás sike­Az igazgatónő: „Évnyitó hétfőn délelőtt a művelődési köz­pontban.” Fotó: Gál Edit az iskola épületének tataro­zásáról, felújításáról. Első írásunkban, mely 1976 nya­rának végéh jelent meg, a hétmilliós felújítás elhúzó­dásának okait kerestük, szeptember 15-én azonban már arról tudósíthattunk, hogy a tanítás megkezdődött, és a tatarozás, felújítás tel­jes befejezése különöskép­pen nem gátolja az oktató­nevelő munkát. SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 35. Eddig nyugodtan, sőt né­mileg kedélyesen figyelték az eseményeket. . Tudták, hogy az ő jogos fenyítése, kinek a nevét is óvakodtak nyelvükre venni. Egyes jól­értesültek még azt is tud­ták, hogy pusztán figyelmez­tetésről van szó; első fi­gyelmeztetéséről a vakme­rőknek, kik a hét bükkfához merészkedtek, szívükben bű­nös kapzsisággal. Világos jel volt. Hiszen senki mással nem történt semmi: csak az­zal a hárommal, és gyors egymásutánban. Ma reggelre azonban a káröröm mosolya odafagyott az ajkakra. És többé semmi se volt világos. Hacsak nem gondoltak a legrosszabbra. Ki-ki magá­ban rögtön erre gondolt, s mind kevésbé lehetett elhes­segetni. Végül Králik Franyo ki is mondta mindannyiok rette­gett gyanúját. Igaz. ő is hal­kan mondta; és csak néhá- nyan álltak a közelében. — Csak az lehet — mond­ta Králik Franyo —, hogy ezek megkaparintottak kin­cset, kiengedtek ördögöt... Ondrej is ott állt, még mindig halálsápadtan. Ahogy bejött a határból. Nem szóltak semmit arra, amit Králik Franyo mondott. Hallgattak. S az egész tér hallgatott és várakozott. Sö­tét csoportokban várakoztak, mint egy-egy varjúcsapat a téli ágakon. Oda-odanéztek, hogy nyit-e már a tanács. S a kocsmaajtó, mint a méh- kaptár szája, ki- meg be­eresztette az embereket. Králik Franyóék a köze­lében álldogáltak, hogy kéz­re essen. S mikor már hall­gattak egy jó sort, Ondrej szólt, pipa nélkül, mert azt elhagyta bejövét. — Ti nem láttatok azt. Ott, hol van keresztút, jött fel kék láng, fehér kutya kiszaladta onnan, szaladta erdő. No, már látok, ez nem jó, lábom így reszkette... Alighogy eztet kigondoltam, kerekedte nagy szél, fák meg zúgtak. Hát látok, jönnek. Paçna Maria, de jönnek ám, mint* özön! Ezer meg ezer. Olyat ti nem láttátok, nem akarta erdő kifogyni. Kiátok rájuk, oda se. Nem félt az. Mért félt volna? Nem igazi disznó volt az, az biztos, jobb neki kitérni, elgyöt- tem... Az asszonyok nem visel­kedtek olyan csendesen, mint a férfiak. Nem álldo­gáltak egyhelyben a Fő té­ren. Többen a munkából maradtak itthon. Felzörget­ték a tanácselnököt, ki pi­zsamában jött az ablakhoz. Sírva kérték, most azonnal küldje ki a kárbecslőket. Míg melegiben van. — Persze, hogy kiküldőm — mondta a tanácselnök, próbálta őket megnyugtatni. — Mert aztán később azt mondják, ki tudja hogy volt... — Jól van, jól. Csak ne kívánják, hogy így ingbe- glóriába. — Kék szeme szelí­den mosolygott, szomorú megértéssel. Most mondja ezeknek, hogy nyolckQr kez­dődik a hivatal, és hogy a kár, sajna, nem szalad el? Inkább nem mondta. Szeretett volna szabadulni tőlük, hogy öltözhessen, és átmehessen időben az irodá­ba. De az asszonyom csak mondták, sírták a bajukat, az alkalmat megragadták. — Mentem földre, hogy kapálok kicsinykét — ha­darta Szerafina, kinek a pap azért adta e nevet a ke- resztségben, mert Szent Sze­rafina napján született. — Kapálok? Nézem, ugyan mit kapálok? Nincs semmi. Húsz kila krumla, annyit összekapartam. Többit meg­evett, mind túrta széjjel, száz lépés háztól, annyi sincs... addig bejött. — Láttatok gabonát? Nincs. Volt, nincsen!... Min­dent megette, letiport... Is­tenkém, istenkém, jaj, édes istenkém ! — Olyat nem látta maga... Járta volna gyalu... Mint ez a padló. Olyan... — Meg csinálta bombatöl­csér, olyan néki túrása. Az elnök nem győzte kap­kodni a fejét. Egyszerre be­széltek. Amelyik meg nem beszélt, az sírt, hogy alig érthette amazok szavát. S mind e panaszáradatot len­ge magyarban végigállni ! Nem tudják, akik nem pró­bálták, milyen egy tanácsel­nök élete. — No jó — kísérelte meg a szabadulást —, majd min­dent elmondanak. — Minek volt a sok gürc? — sikoltott fel Szerafina. — Egy éjszaka, és egésznek fuccs! — Honnan füzetünk meg adót?! Nekem kell füzetni nyolcszáz forint. Honnan? — Figyelj csak! Tavaly öt­ven mázsát vittem a piacra, most vehetem pénzért... — No, jó, no jó... mindent elmondanak sorban... Bejön­nek az irodába, és elmond­ják. — Kilökik szemet hetven forinttal, s hízik nekik in­gyen disznó, szarvas... És nem tesz neki senki sem­mit! — Gyerekem éhes. Anyu­ka, adjál enni, mit mondok? Ereggy, gyerekem, Gazdaság­hoz, kérjed! — Mondom, kimegy a bi­zottság, és felvesszük a jegy­zőkönyvet. — Csak aztán úgy legyen, mint valóságban — mondta Szerafina. (Folytatjuk) rült. örülünk persze, hogy befejeződött, hiszen annak idején valóságos csatatér képét mutatta az iskolánk. A központi fűtés bevált, meg­felelő és állandó hőmérsék­letet biztosít, úgy hogy a biztonság kedvéért megtar­tott cserépkályhákat lebon­tattuk. Szépek a tantermek, az előadók, tanítványaink vigyáznak a tisztaságra. Ki­derült az is, hogy a torna­terem statikailag nem ve­szélyes, szóban engedélyt is kaptunk arra, hogy ott tor­naórákat tartsunk, írásban azonban erre senki nem volt hajlandó. így aztán úgy dön­töttünk, hogy a terem fö­démjét és tetőzetét megerő­sítjük. 1977 telén ez el is készült, azóta a tornaterem a gyerekeké. Sajnos, kicsi, és — ha rossz idő van — az alsó tagozat a tantermekben kényszerül tornaórát tarta­ni. Az a helyzet, hogy min­iden tanítási órában 4—5 tornaóra van. ennyien pe­dig nem juthatnak be'a te­rembe. Sokat segít a hely­zeten most, az új tanévben, hogy az iskola sportudvara elkészült, ez fiatal testneve­lő tanárunk, Bogár Miklós munkáját és szervezőkész­ségét dicséri, és azt a segít­séget, amit nagyobb tanuló­ink és az üzemek vállaltak az udvar építésében. Az iskolában szerdán dél­után még az utolsó simítá­sokat végezték, takarítottak, festettek, rendezkedtek. — Évnyitó hétfőn délelőtt a művelődési központban. Kilencszáz tanulónk kezdi az évet, másfél százzal keve­sebb, mint tavaly: ennyien mennek át az új. üveggyári iskolába. Velük távozik öt nevelőnk is. Különben a tantestület igen jó, most érkezett hozzánk egy kezdő pedagógus, a szakosellátott­ság 100 százalékos. Ezzel azt hiszem sok mindent meg­mondtam. Az alsóban 14, a felsőben 13 tanulócsoport lesz és 10 napközis. Sajnos, a napköziben mindössze két alsó tagozatos képesítésű ne­velőnk van, a többiek tanári diplomával vállalták a nap­közis teendőket. Ezt csak azért említem gondként, mert a napköziben túlnyo­mórészt alsós tanulóink kap­nak helyet. Már az első ta­nítási na pon összeül az a bizottság, mely a szülői munkaközösség képviselőjé­vel együtt elbírálja a nap­közis kérelmeket. Igen ne­héz dolgunk lesz, a 900 ta­nulóból legalább 500-an je­lentkeznek. a lehetőség pe­dig 350. Többen — a köz­ponti konyha korlátozott ka­pacitása miatt — nem kap­hatnak étkezést. Az iskola vezetői beszá­moltak arról, hogy a tantes­tület augusztus 25-én meg­tartotta első tanácskozását. Az új tanév számos új fel­adatot hoz. — Az elsők között kell foglalkoznunk a 11 napos ta­nítási ciklus zavartalan be­vezetésével. Már két éve így tanítottunk az alsó tagozat­ban, vannak tapasztalataink. A gyerekek feltétlenül pi­hentebben jöttek szabad szombat után hétfőn az is­kolába, a közös családi hét­végek tevékeny hatása le­mérhető. Persze, a szülőkkel való egyeztetés nem lesz zavartalan, reméljük azon­ban, hogy a felső tagozat 11 napos tanítási ciklusa is meghozza a kívánt eredmé­nyeket. Tervezzük, hogy szabad szombatokon — nem minden alkalommal, de többször — közös programo­kat szervezünk, könyvtári látogatásokat, vetélkedőket, hogy a családi együttléten túl a szabadnapokat is hasz­nosítsuk ismeretszerzésre, művelődésre. — Különösen fontos az új nevelési program hatásának biztosítása. A nevelési prog­ram végeredményben a gyermekek valóságba való beavatását jelenti; és ebben a folyamatban nagy szerep hárul a szülői házra is. Nem kevés természetesen az út­törőszervezetre, az iskolánk­kal kapcsolatot tartó üze­mekre, termelőszövetkeze­tekre: egyszóval a társada­lomra. Jó és hasznos együtt- munkálkodást hozott évek óta az üveggyárral, a gáz­ipari gépgyárral, a kőolajo­sok brigádjaival és a BOV- val kialakult közös mun­kánk, a részükről szinte lan­kadatlan segítő szándék. Kis dolog, mégis megemlítem : tavaly 10 ezer forintos írás­vetítőt kaptunk használatra a BOV-tól, nyáron pedig több brigád eljött társadal­mi munkában építeni az is­kola sportudvarát. Az új tanév több új tan­terv bevezetését hozza. Meg­változik például a tananyag az elsősök számára. Ebben az iskolában 130-an lesznek négy osztályban. — Az első osztályosok tan­könyvei megérkeztek, neve­lőink áttanulmányozták azo­kat. Szemléltetőeszközeink tárát a megyei tanácstól ka­pott 56 ezer forintos, és a saját költségeinkre' megren­delt 50 ezer forintos vásár­lással bővítjük, sajnos a megrendeléseket igen von­tatottan teljesíti a TANÉRT Vállalat. Jó hír, hogy nem lesz iskolánkban váltakozó tanítás, viszont két 3. osztá­lyunknak csak a gimnázi­umban, kölcsöntanteremben tudtunk helyet adni. Ter­vezzük, hogy méltóképpen megünnepeljük majd a KMP megalakulásának 60., a Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak szintén 60. évfordulóját. Gyakorlat nálunk, hogy a nagy évfordulók alkalmából pályázótokat hirdetünk, ta­nulóink irodalmi művekkel, rajzokkal vehetnek részt ezeken. Készülünk a nem­zetközi gyermekévre is. és egyáltalán az a célunk, hogy fegyelmezett, rendsze­rető, kötelességtudó fiatalo­kat neveljünk. * * * Néhány nappal a tanítás megkezdése előtt az Oroshá­zi 1. sz. Általános Iskola felkészülten várja kilenc­száz tanulóját. Jó hagyomá­nyaikhoz híven, azt szeret­nék, ha az 1978/79-es tanév is sikereket hozzon, hogy a „valóságba való beavatás” felelősségteljes munkáját eredményesen végezzék eb­ben az új, nem mindennapi változásokat is ígérő iskolai évben. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents