Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

1978. szeptember 23^ szombat o Tsz-ek Lengyelországban H Minisztertanács tárgyalta Újító és megújuló emberek Biharugra a jelenbe ugrik M em szakma, nem fog­lalkozás, nem speciá­lis munkahely a nép­gazdaság valamelyik ágaza­tában, mégis mindenütt je­len van, jelentős hatással. Az újító, az újító ember. Tevékenységük összességét mozgalomnak nevezzük, amely egyszerre utal a cse­lekvés hivatásszerűségére és tömeges jellegére, vagy más kifejezéssel élve szocialista voltára. Gyakorlása nincs képzettséghez, iskolai foko­zathoz kötve, sokkal inkább olyan emberi tulajdonságok­hoz, amelyek az alkotó em­ber jellemzői, amelyek ösz- szefoglalva így határozhatók meg: újítási kedv. Az ember, amikor kény­szerítő kedvet érez arra, hogy környezete tárgyain, szerszámain, technológiáján, szervezetén jobbftóan vál­toztasson, újítson, az újjáte- remtés, újraalkotás folyama­tában önmaga is megújul, személyiségében gazdagodik, kiteljesedik. Bárminő mérlegbe tesszük az újítómozgalom hasznát: közgazdasági, pénzügyi, tech­nikai vagy pszichológiai, mo­rális serpenyőbe, az újítás, az újító ember lényegét ama Bessenyeitől származó mon­dással fejezhetjük ki: „Aki nem kétségeskedik, sohasem okoskodik;' aki nem okosko­dik, sohasem gondolkodik; aki nem gondolkodik, nem ember!” A minapi minisztertanácsi ülésen a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság a három legutóbbi esztendő tükrében közel háromszáz üzem, vál­lalat, szövetkezet tapasztala­tait feltárva keresett arra a kérdésre választ: milyen mó­don használják ki a gazdál­kodó egységek az újítómoz­galom lehetőségeit, az újítók készségét. A vizsgálódás fel­tárt fényeiből leszűrt követ­keztetésekről szóló jelentést a kormány elfogadta és fel­hívta az illetékeseket a moz­galom továbbfejlesztésére. A népi ellenőrzés aktivis­tái mintegy három és fél ezer olyan dolgozó vélemé­nyét is megtudakolták, akik maguk is újítók, tehát a le­hető legpontosabban, saját tapasztalataik szerint isme­rik a mozgalom helyzetét. A kép rendkívül színes. Olyan értelemben is, hogy szinte ahány hely, annyiféle különbség az újítások gya­korlati elbírálásában, keze­lésében, pártolásában. Az összesítő statisztikai adatok szerint az elmúlt három év­ben esztendőnként 3,4 száza­lékkal növekedett a javasla­tok száma. Ennél fontosabb és többet mondó, hogy az el­fogadott újítások száma en­>♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦» nél gyorsabban, 5,8 száza­lékkal emelkedett. Az elfo­gadást arány — mint a je­lentés tartalmazza — a vizs­gált gazdálkodási helyeken 60 százalékra növekedett. Ez feltehetően nem tér el az országos állapottól. Arra vi­szont nincs számon tartott adat, hogy az anyagi vagy szellemi haszon milyen mér­tékű, vagy milyen irányú: csökkenő avagy növekvő-e ? Természetesen — mint már erről szó volt — nem min­den a kimutatható pénz. Ily módon dicsérni kell azt a jelenséget, hogy a korábbi­nál sokkal több volt az el­múlt három esztendőben a munka-, és egészségvédelmi újítások száma. Nem ártana gyakrabban és rátekintőbben mérni a gaz­dasági hasznot sem. Különö­sen a népgazdaság olyan ér­zékeny területein, ahol az emberi alkotás, teremtő, újí­tókedv különösen sok hasz­not adna. így elégedetlenül kell tudomásul venni, hogy például a beruházási újítá­sok, amelyek itt is megtaka­rításokat hozhattak volna, nem szaporodtak számotte­vően. Holott a népgazdasági tevékenység eme ágában igen nagy szükség lenne az ésszerűbb, a hatékonyabb, az alkotóbb, a friss emberi munkára. A minisztertanácsi vita fi­gyelmeztetően hívta fel arra is a figyelmet, hogy az újí­tómozgalom kezelése még mindig nem tudott megsza­badulni a bürokráciától, a formalizmustól. Érthetetlen módon éppen a vállalatok­nál tapasztalható, amelyek­nél a haszon a legkézzelfog­hatóbban jelentkezhet. Az is érthetetlen, hogy az újítások nem terjednek szé­les körben. Az egyik válla­latnak nem érdeke, hogy megismertesse az újítások­kal a szakma másik cégét? Nehezen hihető, mert a va­lóság inkább a kooperációra, a közös fejlesztésekre ösztö­nöz. Az pedig egyenesen fel­háborító, hogy még házon belül, az egyes gyáregységek között sincs tapasztalatcsere, nincs megszervezve az újítá­sok kölcsönös hasznosítása. M ines minden rendben az újítási mozgalom háza táján. Vannak határozatok és rendeletek, amelyeket maradéktalanul végre kell hajtani. Ez még kevés. Az újítómozgalom hi­vatalos és nem hivatalos tisztségviselőinek ugyanolyan elkötelezett lelkesedéssel kell dolgozniuk, mint maguknak az alkotóknak, az újítóknak. A mozgalom csak így lehet teljes hatású. S. I. A hetvenes évek Lengyel­országában bekövetkezett gyors társadalmi-gazdasági fejlődés a falusi lakosság gondolkodásának, a földmű­velés kollektív formáiról va­ló nézeteinek mély és gyö­keres átértékeléséhez veze­tett. Üj állami gazdaságok létesültek, míg a meglevők tovább erősödtek. Emellett egyre fontosabbá válnak a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek is. A mezőgazdasági szövetke­zetek jószomszédi viszonyt tartanak fenn egyéni és gaz­dakörökben egyesült szom­szédaikkal, a szektorok kö­zötti termelési kooperációk kezdeményezésével, javuló gazdasági mutatóikkal, ma­gasabb képzettségű vezető- és munkásgárdájukkal egyre növekvő vonzerőt tudnak és akarnak gyakorolni a szö­vetkezeten kívüli rétegekre. Ennek konkrét jelei is van­nak: az elmúlt három évben (1974—77) a termelőszövetke­zetek számának növekedése 40 százalékos volt, földterü­letük 190 ezer hektárral (kb. 54 százalékkal) bővült, míg a tagok száma 30 ezerrel nőtt. Különösen figyelemre­méltó, hogy az új szövetkeze­tekbe elsősorban a 40 éves­nél fiatalabb gazdák lépnek be, akiknek fejlett termelő­képességű gazdaságuk van. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek termelésének dinamikus fejlődését a beru­házások igen gyors .tempója jellemzi, különösen a gazda­sági épületek, a takarmány begyűjtése, tartósítása és fel- használása, valamint a gaz­daságok munkaszervezése és a munkakörülmények meg­javítása terén. Meggyorsult a földterüle­tek és más termelőeszközök koncentrációjának folyamata is, mindenekelőtt a szomszé­dos szövetkezetek földjeinek összevonásával. 1976 végén a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek 502 ezer hektá­ron gazdálkodtak, s jelentős növekedést értek el minde­nekelőtt az állattenyésztés­ben. A legnagyobb erőfeszítések a korszerű termelési eljárá­sok és az állattenyésztés ipa­ri módszereinek terjesztésére irányulnak. Növelni akarják a gabonafélék terméshoza­mát és további beruházáso­kat kezdenek : vegyes árut termelő üzemágak és takar­mányfeldolgozó létesítmé­nyek beindítását tervezik. Jelentős anyagi eszközöket fordítanak a szövetkezeti ta­gok részére épülő lakásokra és a mezőgazdasági géppark fejlesztésére. Nem mentek mindig rosz- szul a dolgok Biharugrán. A felszabadulástól egészen 1972—73-ig az ország első 25 állami gazdasága között em­legették nevét. Attól az év­től kezdve azonban, egyre romlott az eredmény és 1975- től már veszteséges lett. Hogy lehetett ez? Ugyanaz a szakembergárda, mely hosz- szú évekig kiválóan dolgo­zott, hirtelen elfelejtette volna a haltenyésztés tudo­mányát? Nem valószínű. Vfz nélkül nincs élet Mégis az első időkben sze­mélyi problémákban vélték megtalálni a megoldás kul­csát. Rengeteg támadás érte a Biharugrai Állami Halgaz­daság vezetőit, szakember- gárdáját. Egyszerűn nem akarták tudomásul venni azokat az okokat, melyek alapvetően előidézték a hal­gazdaság hanyatlását. Az okok között a döntő és legfontosabb a víz, ponto­sabban a jó minőségű víz hiánya. Azt senkinek sem kell magyarázni, hogy egy haltenyésztésre épülő gazda­ság legfőbb termelőeszköze a víz, mely nélkül nincs élet. Ezt az éltető elemet a Sebes- Körösből nyeri a gazdaság. A folyó éves vízhozama 750—800 millió köbméter. Ennek a meglehetősen nagy ménnyiségű víznek mintegy 80 százalékát három mellék­folyó adja: a Bihar-hegy- ségből eredő Jád, a Drágán és a Kalota. Ezek vízhozama azonban csökkent, sőt nagy része szennyezett. Érdekes, de érthető mó­don árvizek idején a leg­jobb a víz minősége, ekkor ugyanis a nagy víztömeg fel­hígítja a szennyező anyago­kat. De. ez, mint említettük, csak 60 napig tart, a többi időben rendkívül változó a vízminőség. Hogy ez a szennyezett víz mennyi bajt okozhat, arról gyakran érte­sülhetünk, hiszen nap mint nap kapunk híreket nagy­arányú halpusztulásokról. Ilyesmire volt példa Bihar­ugrán is. Automata figyelőszolgálat Hogy ezt elkerüljék, az Országos Vízügyi Hivatallal közösen egy automatikus víz­minőség-ellenőrző állomást létesítettek, amely rendszere­sen méri a különböző szeny- nyező anyagok mennyiségét. Ha a víz minősége annyira leromlik, hogy már káros a halakra, akkor a műszerek jeleznek és leállítják a víz­kivételt. Ez a pillanatnyi bajt megakadályozza ugyan, de a víz ettől még nem lesz jobb. Márpedig a halaknak víz kell, és elég sok, külön­ben nem fejlődnek rendesen. Volt olyan eset a halgazda­ságban, hogy 100 napig nem tudtak friss vizet juttatni a tavakba, de a 30—60 napos szünetek rendszeresek. Ennek több káros hatása van. Lecsökken a tavak víz­szintje a 110—120 centiméte­res technológiai szint alá, felszaporodnak a vízi növé­nyek, csökken az oxigéntar­talom, a halak fogékonyab­bak lesznek a betegségekre. Ettől a kisebb halak elpusz­tulnak, de a nagyobbak is megsínylik a friss víz hiá­nyát. Ez abban jelentkezik, hogy 30—50 dekagrammal kisebb lesz a súlyuk, mintha optimális körülmények kö­zött tartanák őket. Ez a ki­sebb súly viszont óriási vesz­teséget jelent a halgazdaság­nak, és így már érthető, hogy gazdasági eredményük évről évre rosszabb lett. Ennek azután további kö­vetkezményei is lettek. Mi­vel megszűnt a nyereség, nem jutott pénz fejlesztések­re, új beruházásokra, romlott a tavak műszaki állapota, és Nemrég még sötét fellegek gyülekeztek a Biharugrai Állami Hal­gazdaság felett. Bi­zonytalanná vált lé­tük, komolyan felmer- rült a megszüntetés gondolata. Volt olyan nézet, hogy kár pénzt ölni ebbe a gazdaság­ba, úgysem tud soha talpra állni. A gazda­ság eredményei éve­kig a borúlátókat iga­zolták. Egyre nőttek a veszteségek, egyre csökkent a termelés. Végül mégis az a né­zet győzött, hogy meg kell menteni a Bihar­ugrai Halgazdaságot. Ez a mentés azonban drága dolog. Nemcsak sok pénzt, hanem ha­talmas, szinte emberfe­letti munkát is köve­tel. ez tovább fokozta a bajt. Ek­kor merült fel a megszünte­tés gondolata, melyre vála­szul a biharugraiak kidol­goztak egy rekonstrukciós programot. Hosszas viták után — melyekben a megyei és a járási pártbizottság minden támogatást meg­adott a halgazdaságnak — végül is sikerült elfogadtat­ni álláspontjukat a MÉM és az OVH vezetőivel. Csak ér­dekességként említjük, hogy a biharugraiak annyira biz­tosak voltak ügyük igazá­ban, hogy még a döntés megszületése előtt hozzálát­tak a tervezéshez, kivitelező kereséséhez. Így már tavaly megindulhatott volna a mun­ka, de dicséret helyett fej­mosást kaptak, és a rekonst­rukció egy évet csúszott emiatt. Két nehéz év De végül is Biharugra bi­zalmat, és a bizalom mellé 82 millió forintot kapott re­konstrukciós beruházásra. Ehhez még az OVH is hozzá­tett 40 milliót, hogy ebből megépíthessék a vízkivételi főműveket. De nézzük csak részletesebben mi is épül Biharugrán ebből a 122 mil­lió forintból. Elsősorban megtörténik a tavak átalakítása. A jelenlegi hatalmas területű halasta­vak helyett kisebbeket léte­sítenek, és ezeket csatornák­kal kötik össze. így lehető­ség nyílik arra, hogy vizet vigyenek át egyikből a má­sikba. Ezenkívül átállnak az emelt vízszintű haltenyész­tésre. Ez annyit jelent, hogy mintegy 30—40 centiméter­rel megnövelik a tavak víz­szintjét. Így nagyobb meny- nyiséget tudnak tározni, víz- szennyeződéses időszakokban a halak hosszabb ideig bír­ják ki káros következmé­nyek nélkül. Nem mellékes az sem, hogy a kisebb ta­vak modernebbek is lesz­nek, mindenütt mód nyílik majd a gépi lehalászásra, megszűnik a renkdívül ne­héz fizikai munka. Felújít­ják a gépészeti berendezése­ket, is, hogy meggyorsítsák a tavak közötti vízforgalmat. Erre megy el a biharugraiak 82 milliója. Az előbb már szóltunk ar­ról, hogy a Sebes-Körösön az éves vízhozam fele 60 nap alatt árhullám formájában folyik le, és ebben az idő­szakban nincs baj a vízmi­nőséggel. Értelemszerűen ek­kor kellene feltölteni friss vízzel a tavakat, de a jelen­legi vízkivételi művel ehhez 110 napra van szükség. Ezért az OVH új vízkivételi művet és főcsatornát készít, mely- lyel 60 nap alatt 4,5 millió köbméter vizet tudnak jut­tatni a tavakba. Ha mindez meglesz, akkor ismét kedvező helyzetbe ke­rülnek a biharugraiak, egy ugrással a tegnapból a má­hoz érkeznek, de a rekonst­rukció első eredményei csak 1980-ban jelentkeznek majd. Addig viszont két nagyon nehéz esztendőt kell még ki­bírni. A várható nehézségekből nem csinált titkot a halgaz­daság párt- és gazdasági ve­zetése. Minden dolgozóval személyesen elbeszélgettek és feltárták előttük, hogy mi­lyen gondok lesznek az el­következő két évben. El­mondták, hogy nem számít­hatnak nyereségrészesedésre, különösebb béremelésekre, viszont részük lesz rengeteg fáradságban, idegességben. Feltették a kérdést: ilyen kö­rülmények között marad­nak-e vagy elmennek. Mind­össze három középvezető be­osztású alkalmazott válasz­totta a távozást, a fizikai állomány egyöntetűen bízik a jövőben és Biharugrában. Lónyai László Folytatódnak a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben a nemzetközi haltenyésztési kon­ferencia eseményei. Képünkön: nagy érdeklődéssel hallgatják a kutatók a recirkulációs hamevelőtelep ismertetőjét Fotő; Veress Erzsi Mozgalmasnak ígérkezik az őszi szállítás Az ősz beköszöntésével so­kasodnak a tennivalók a föl­deken, a feldolgozóhelyeken. A megtermelt áruk, a kü­lönféle építési anyagok, ke­reskedelmi cikkek szállí­tással jutnak rendeltetési helyükre. A szállítás az év minden szakában, de kü­lönösen ősszel jelent nagy feladatot. Az őszi szállítási terveket, a soron követke­ző teendőket egyeztette pénteki ülésén Békéscsabán, a Békés megyei szállítási bizottság. Az előterjesztésből ki­tűnt, hogy az év végéig mintegy 4 millió tonna kü­lönféle mezőgazdasági ter­mék, élelmiszer, ipari áru, továbbá mintegy 230 ezer tonna homokos kavics és 36 ezer tonna kő vár me­gyénkben szállításra. Mint minden esztendőben, így az idén is az egyik legnagyobb tömegű mezőgazdasági ter­mék a cukorrépa. Az el­múlt évekhez képest e fon­tos növény vetésterülete némileg csökkent, ám a jó átlagtermések révén a fel­dolgozásra kerülő répa mennyisége számottevően nőtt, minősége javult. A sarkadi és a Mezőhegyesi Cukorgyár mintegy 20 ezer hektár répatermését dol­gozza fel. Már most látni: az idei őszi szállítás nem lesz zökkenőmentes. Ennek egyik oka, hogy a gabona aratása, a zöldségfélék be­takarítása két héttel eltoló­dott, s ez további munka- folyamatok elcsúszását idéz­te elő.: A talajmunkák egy része, a műtrágya szállítása, az őszi betakarítási mun­kák idején többlet gépkapa­citást köt le. A gondokat fo­kozza, hogy a hűvös, csapa­dékos időjárás miatt a ku­korica, a napraforgó érése csaknem azonos időszakra eski. Ezenkívül az állatte­nyésztés és háztáji gazdasá­gok, valamint egyéb ipari üzemek fuvarigénye is je­lentkezik. A MÁV Szegedi Igazgató­ságának képviselője elmond­ta, hogy naponta országosan 15 ezernél több vasúti ko­csiig igényelnek a megren­delők. Ezzel szemben a MÁV alig 12 ezer vagont tud kiállítani részükre. Az értekezlet résztvevői egyöntetűen megállapítot­ták: a létszámgondok elle­nére, a rakodási készség fokozásával, belső intézkedé­sekkel, szervezéssel, jó együttműködéssel megold­hatók a nagy őszi szállítási feladatok, a feszültségek pe­dig csökkenthetők. — sz —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents